Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Miután látja, hogy egy pincérlányka int, hogy hamarosan jön a lányra pillant.
- Oh hát tudja, ha mindenkinek megfelel a Kornélia nem akarok én sem különcködni - legyint, igazából neki nem is számít. Persze hosszas diskurzust tudna folytatni a nevek fontosságáról, mégis, számára annyira mindegy, hogy eszik-e vagy isszák, az a lényeg akit a névvel jellemeznek. Most pedig ez a kis kapkodós, édes gyermek a fontos, akinek fiatal szájacskájából valami olyan izgalmas keringő felhívásra számít a bácsi, amire már régóta fáj a foga.
Amíg amaz mesél Mihály óhatatlan csak hallgatja és hallgatja, érdeklődő szemeit le sem véve a másikról. Olykor-olykor még egy bólintással is jelez a másiknak, semmi gond, itt van, figyel, csak mondja. Ezt üzeni az apró gesztus.
Szomorú a kis csemete életútja, mint oly sok boszorkányé és varázslóé. Bár különösebben nem hatja meg Misát, mert a múlton rágódni sohasem szeretett és ezt sem tartja többnek mint egy régen elmúlt előzménytörténetet, azért elkönyveli magába, hogy sok mindent fizessen ennek a szegény lánynak, hogy legalább tele hassal legyen árva.
A pincér kislány ekkor lép oda melléjük, bájos copfba kötött hajacskája még ingaórát utánozva ring mögötte.
- Kedvesem, kérek egy americanot meg hozzá valami nagyon édes, habos süteménykét. Magának? Amit akar, ne szerénykedjen - legyint.
Ha Kornélia leadja a rendelését és a pincér tovább siet, a férfi átveszi a szót.
- No, hát a szülein nem tudok segíteni, viszont a kis árnyékán talán igen. Ne gondolja, hogy fogalmam van az átokról, túl régóta vesznek el ilyesmi információk ahhoz, hogy könnyű legyen felkutatni egyet is, de készséggel segítek magának, ha évekig tart is. Mit szól? Társul velem? - már akkor eldöntötte, hogy a lányt választja maga mellé, mikor elhívta a teaházba, így nem is látja értelmét tovább csűrni-csavarni a dolgokat. Minél előbb túlvannak a hivatalos kellemetlenségeken, annál gyorsabban jutnak el a valódi motyókhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Pálinka? - kérdezek vissza anélkül, hogy látványosan megmosolyognám a kiejtését. Aranyos, ahogy próbálkozik, és meglepő, hogy még nem tanulta meg helyesen kimondani, mert hát tuti, hogy minden buliban agyba-főbe kínálgatják a magyar berkekben. - Még nem kóstoltad? Hogyhogy? - döbbenek meg, legalábbis a bizonytalanságából erre következtetek. Megvakarom a tarkómat, és gondolkodni kezdek, mennyire is lenne jó ötlet rögtön azzal indítani. De hát végül is, hiába menne éhgyomorra, olyan sokáig nem maradna egymagában, pontosabban a forró pizza érkezéséig.
- Hát, az ugye elég erős, ugye tudod? Bírod az ilyet, biztos vagy benne? - nem akarom megijeszteni, sokkal inkább megóvni a csalódástól, még ha tudom is, hogy őt kemény fából faragták, talpraesett csajszi. Ha pedig úgy dönt, hogy igen, akkor ez egy tökéletes alkalom arra, hogy túlessen a tűzkeresztségen. A sörre csak bólogatok, mert az nekem is fekszik.
- Ja, igen... - sütöm le a szemem kissé bűnbánóan, amiért ezek szerint én is tehetek egy kicsit arról, hogy sűrűek a napjai. Vagyis várjunk, hát mindenki pénzből él, rá volt szorulva gondolom, ha elvállalta, szóval lehet, nem is kéne rosszul éreznem magam emiatt? - Régi szép idők. Egyébként hogy mennek eddig a tárgyak? Melyiket szereted, nem szereted? Vagy a tanárokról mi a véleményed? Most már talán eltelt annyi idő, hogy össze tudd hasonlítani a Roxforttal - alig várom, hogy ezt jobban kifejtse, ha szeretné, mert ilyenekre mindig kíváncsi vagyok. Emlékszem amúgy a VAV előtti időszakra. Mintha csak tegnap lett volna. Sokkal többfelé kellett koncentrálnom, nem is volt egyszerű. Közben megmozdul valami odalent, akarom mondani a lába mintha az enyémhez érne, de először azt hiszem, hogy csak a szék az. Egy ujjnyival hátrébb húzom a lábaim, hogy ne legyen ciki. Biztosan véletlen.
- A hölgynek pedig szintén pásztorpite pizza, egy korsó vajsör, ééés kérnénk még két pohár szilvapálinkát is - kacsintok, mert hát ha más nem, pult alól ide tudnak teremteni. Innentől fogva várjuk, hogy elkészüljön, ki is kezdik pakolászni az evőeszközöket. Szerintem nem tart sokáig, pláne ha mágiát is használnak, de a konyhájukba sajnos tilos a belépés. Addig is Sadie-n pihentetem a szemem, és azon gondolkodom, mit kérdezzek még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Közelebb sétált Kornélhoz. Arca kisimult, szemei pedig halványan felcsillantak a viszontlátás örömétől, de csak egy kicsit mosolyodott el, és azt is leginkább a kaméleon jelenléte okozta. Furcsának találta, amit a fiú mesélt neki, de azon persze nem lepődött meg, hogy a kiskereskedésben elterelődött a figyelme. Itt tényleg nehéz sokáig egy dologra koncentrálni, főleg annak, akit érdekelnek a varázslények. Nos, ez a köszönésfajta valami magyar sajátosság lehet. Van itt valaki? Megvakargatta az állát, miközben ízlelgette ezt a fordulatot. Lehet, hogy alkalmazni fogja valahol legközelebb, mert végül is logikus kérdés.
- Értem - nyugtázza, majd összekulcsolja kezeit maga előtt. - Gyere - mosolyodott el Ybl-től, amint Kornél felé nyújtotta őt. Habozás nélkül átvette tőle, és elhelyezte kis barátját a vállán, ahogyan a megismerkedésükkor is történt. Tudta, hogy ott biztonságban lesz. Wout vigyáz rá, hiszen tudja, hogy a másiknak is fontos a kiskedvenc.
- Rendben, a pultnál kezdjünk - jelentette ki határozottan, kissé talán tudálékos hangon. Intett a kezével, hogy kövesse őt a srác, és elvezette a bolt végében található pontra, nem messze onnan, ahonnan a táppal teli zsákcipelést végrehajtotta. - Boltunk büszkesége, egy múltszázad eleji pénztárgép, felújított, kiváló állapotban - ezt a mondatot érezhetően begyakorolhatta, mert nem győzött büszkélkedni vele a betérő vásárlóknak. Aranyozottnak tűnt, gondosan megmunkált borítással, a gombok írógéphez hasonlóan emelkedtek ki róla, s mindenféle díszes kar lógott ki a szerkezetből.
- Nem dolgozom minden nap. Sajnos. Általában az állatokat simogatom, hogy ne legyenek szomorúak. Közben megnézem, van-e bajuk, aztán takarítok, etetek. Kell még pakolni, és rendelni dolgokat, ha valami nincs. De ebben szerencsére apa és az üzletvezető is segít. Én csak tanulok... Még fiatal vagyok azért - alaposan magyarázott, látszólag mélyen a gondolataiba veszve. - Hm, nem tudom, megvagyok - vont vállat. Nem tudta, mit is mondhatna, és hogy mire volt pontosan kíváncsi Kornél. Megszokta, hogy általában ennyivel letudja a kört, más nem érdeklődött jobban.
- Magasabb lennék? Nem értem - ráncolta össze a homlokát. Szerinte Kornél is nőhetett. - Te jól vagy? - úgy rémlett, ezt illik visszakérdezni ilyenkor, mielőtt folytatta volna a vezetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valentin napon a szerelemre vágyó szívek közül páran elfogadták a kihívást, hogy egy vakrandi keretében ismerkedjenek, hátha sikerül meglelniük a párjukat, vagy, legalább egy jó barátra szert tenni. A zárt körű eseményre érkező személyek közül a hölgyek egy-egy asztalhoz ülnek, míg a férfiak tizenöt perces váltásokban látogatják meg őket, ahol beszélgethetnek egymással. A csengő jelzi a búcsút, amikor tovább kell sétálniuk a következő asztalhoz. Minden résztvevő előtt egy tábla van, ahova felírhatják a tapasztalataikat, a végén pedig megnevezhetik, hogy egyezés esetén kivel ismerkednének tovább. Ha van találat, a párost bagolyban értesítik.
A ház ajándékaként minden asztalon egy-egy üveg pezsgő van, amit a hölgyek választottak, valamint gyümölcsök és csokoládé, amit falatozhatnak. Az asztalok kör alakúak, melyeket mágikus gyertyák vesznek körül. Ez valójában egy disaudio határt jelölő szakasz, a beszélgetéseket nem hallhatja más, csak a körben tartózkodók. A díszítés arany, a terítésben pedig a vörös is megjelenik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Még most sem hiszem el, hogy erre rá tudott venni, pedig a Félszemű felé sétálok. Kínosan érzem magam, kellemetlenül, mintha... mintha nekem ez amúgy egyedül nem menne. De mit tehet az ember, ha a legjobb barátja nem kéri, hanem rendesen elküldi ide? Még csak csalni se tudtam, mert mindent nyomon követett, sőt... ahogy hátranézek, még látom is, hogy vigyorogva áll. Biztos akar lenni abban, hogy bemegyek.
Megrázom a fejem. Én erre nem vagyok rászorulva, Merlin rá a tanúm, és nem is indulok pozitív reményekkel. Azért belépve kedvesen mosolygok, és hallgatom meg az instrukciókat, meg választok egy édes pezsgőt. Arra felcsillan a szemem, pedig nem vagyok nagy ivó, csak... ma lehet, jól fog az jönni. Szóval 2-es asztal. Értem. Nyelek egyet azért, mert bár nem hat újdonságként rám - hallottam már az ilyen rapid randikról - mégis teljesen más részt venni benne. Nem akartam nagyon ki se öltözni, de azt se akartam láttatni, hogy mennyire nem érdekel, és legalább a ruhámban komfortosan érzem magam. A hajamat is csak szépen beszárítottam, jobban szeretem így, mikor a természetes hullámaival éri el a hátam közepét. Smink is csak egy nagyon alap van rajtam, épp csak annyi, hogy látszódjon foglalkozom magam, de ne legyen túl hivalkodó, mert.... hát mert én sem vagyok. Sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy jól tettem, hogy pirosítót fel se kentem, mert megvan a magam természetes árnyalata, amit a zavar kölcsönöz nekem. Leülök és várok. Közben elveszem az étlapot, mert őszintén szólva még itt sem jártam. Kíváncsi vagyok, mit tartogat ez a hely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem számítottam sok mindenre, de mostanában eléggé ramaty a csajozós életem. Már ha lehet annak nevezni a semmit és egyáltalán ez a fogalom létezik az én szótáramban, vagy éppen rám nézve. Bár sok lányt ismerek, de nem igazán kerültem senkivel túl közeli kapcsolatba, akivel meg igen, Zsanna, vele pedig nem rontanám el a szuper kapcsolatomat azzal, hogy többek lennénk, mint barátok. Persze igazán egyikünk sem próbálkozott a másik irányába ilyen szinten, így aztán továbbra is csak jóbarátok vagyunk, és én ennek szívből örülök. Nem tudom, hogy egyébként hiányzik-e valaki az életemből, mert időm az nem sok van. Jól megtalált a karma, legutóbb még Julcsinak azt bizonygattam, hogy mennyi unatkozós időm van... na, azóta nincs. Ezek ellenére ez jó mókának tűnt, hogy eljöjjek ide, meg miért ne találhatnék valakit, akivel bármi is lehet. Ezt jól megfogalmaztad Gergelyfi, gratulálok! Amúgy tök jól megcsinálták az egészet, egészen Valentinos lett, én kábé ilyennek képzeltem. Szóval már csak meg kell jönnie az első valakinek, akivel tíz percem lesz. Fogalmam sincs, hogy az mire elég, elsőre inkább kevésnek érzem. De egy jó első benyomást még tehetünk a másikra, ebben bízom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy nincs szerencsém a pasikkal. Valahogy csak eltünedeznek egy idő után, csak éppen nem értem, miért. Valamit rosszul csinálnék? Kicsit el is bizonytalanodtam az utóbbi időben, és úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a munka meg a munka, és hát... a munka. Időnként megbolondítom néhány egyetemi látogatással és vizsgával, amíg meg nem szerzem a tanári diplomát, hogy végre békében oktathassak leendő aurortanoncoknak túlélési alapismereteket. Szóval lefoglalom magam. Ebből Kristóf rángatott ki. Közölte velem, hogy be fogok penészedni a szobámba, ha nem mozdulok ki, aztán meg miután összeszedtem magam és eljöttem vele idáig, itt hagyott az egyik asztalnál. Azt hittem, együtt fogunk pizzát enni, de mégsem úgy tűnik. El se hiszem, hogy vakrandira cipelt el, mintha szükségem lenne ilyesmire. Vagy lehet, hogy mégis? Ő se hinné el, hogy ez nekem ez egyedül is menne? Bálint ugyan megpróbált randira hívni még tavaly, de hamar megegyeztünk abban, hogy mivel a közvetlen kollégám, inkább ne kísértsük a sorsot. Szóval most itt ülök, és őszintén szólva hülyén érzem magam. Nem is öltöztem igazán randihoz, csak felkaptam ez első ruhát, ami a szemem elé került, és még a sminket is mellőztem. Most aztán közelről láthatja mindenki az összes szeplőmet, meg a vörös szempilláimat, de gyorsan eszembe jut, hogy legalább egy rúzsnak lennie kell a táskámban, úgyhogy fél szemmel az étlapot vizsgálva már el is merülök könyékig a magammal hozott táskában, hogy a papírzsebkendő, a félig kiolvasott krimi és a pénztárcám alatt csak találjak legalább egy csillogó ajakfényt, amit aztán a következő pillanatban már felvinni igyekszem, mielőtt még bárki helyet foglal velem szemben az üres széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyik nap sétáltam bogolyfalván és meglelt a szerencse, hogy szerepelhetek egy érdekes randevún. És a vacsora is jól hangzott. Még sohasem volt pasim szóval elfogadtam. Hiszen ki mondana nemet egy ilyen ajánlatra. Most érkeztem meg nemrég a pizzériába. Soha sem jártam itt szóval ezért is nagyon izgalmas. Belépek és elámulok. Nagyon szép hely. Oda sétálok a pincérhez és elmondom, hogy a Valentin napi vacsorára jöttem. Elmondja, hogyan is fog zajlani az esemény. Aztán meg is mutatja az asztalomat. A hármas számú. Leülők és leteszem a kis táskámat. És várakozom, hogy kivel hoz össze először a sors. Aztán meglátjuk, hogyan is lesz. Izgatottan forgolódom. Végül lenyugszom, mert  még a végén rossz benyomást keltek a másik félnél és azt nem szeretném. Mikor magam elé nézek már elém került valaki. Szóval kicsit meglepetten, de várok, hogy elkezdjük és közben észrevétlenül körbe pillantok. Durva mennyi ember szingli a nagyvilágban. Erre mindig rá csodálkozom. Mindegy is. Most magamra kellene fókuszálnom és a beszélgetésekre. Összekulcsolom a kezemet és várom, hogy az előttem lévő kezdeményezzen. Aztán remélem, hogy lesz valami ha nem akkor legalább megpróbáltam és egy élménnyel gazdagodom. Talán nekem kellene nyitnom. Nem hagynom kell, hogy a másik fél kezdeményezzen. Az a normál. Nem? Na majd kiderül érdeklődve figyeltem az előttem lévőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ó, hát nem mindenkinek ez jut eszébe rólam elsőre - vonok vállat, de azért nem vágok szomorú fejet. Inkább csak elhúzom a számat, az új becenéven.
- A Roland neked nem jó? Mókuspofinak ne hívj, hacsak nem akarod, hogy a fejedre öntsem a shaket - tárom szét a kezeimet némi fancsali pofával. A visszakérdésre nemet intek, ámbár mosolygok, mert tudom, hogy csak szórakozik velem. De nem sokáig szórakozhatunk, mert persze azonnal érzékeny pletykatéma ugrik fel, az én szerelmi életem, ha azt lehetett annak nevezni. Valójában az a baj, hogy lehetett, de most megint ott vagyok, ahol a part szakad.
- Nem hinném, hogy megbánta, nagyon határozott volt. Könnyű azt mondani, hogy ne bánkódjak, de azért köszi az együttérzést - sóhajtok, de legalább lekoccolunk a témáról. Kicsit fészkelődök is, igazi érzelmi hullámvasút az este, mert a hamburger meg nagyon finom. De végül is Gréti társasága is jó, csak kár volt felhozni Karolát. Anélkül persze túl jó lett volna az este. Visszaadom a telefonját, miután beírom magam. Biztosan csalódni fog, mert Létai Roli néven írtam bele magam, de úgy gondolom, hogy a mostani viszonyunkhoz, ez pont passzol. bár abban is majdnem biztos vagyok, hogy később majd átírja valami hülyeségre, mondjuk Mókuspofira, kinézem belőle.
- Oké, ez nem probléma. De akkor majd te fizetsz - közben elrendezgetem magam előtt maradékot. Pontosan összehajtom a szalvétát, párhuzam-derékszögbe igazítom az evőeszközöket, amiket kaptam. Fogalmam sincs, miért csinálom, de végül már ott tartunk, hogy a telefonomban nézegetjük a régi képeimet, hátha tudok mutatni Grétának valamit. Sajnos befut pár közös kép is Karolával, ő pedig lecsap rá. - Jaja, ő volt. Ő is prefi volt, lehet, hogy ismerted, legalább látásból - pillantok rá, hogy felismeri-e Karolát, vagy sem. Annyira mondjuk mindegy is, nagyjából semmit sem számít már. Se neki, se nekünk. Persze a kedvem nem lesz jobb, de legalább Gréta jó fej és vigasztalni próbál.
- Hát lehet, de egyelőre nem akarom. Talán van bennem ez a dac, hogy nehogy már egy kép ennyire befolyásoljon. Meg amúgy is a része volt az életemnek... vagy ez hülyeség? - pillantok rá, miközben hozzák a számlát. - Köszi - mondom a pincérnőnek, majd előveszek pár galleont és sarlót, kifizetem borravalóval együtt a rendelésünket.
- Most már megyek, de feltétlenül hívj fel, okés? Be kell hajtanom a kajálást - tök mindegy, hogy mit mondott korábban, szívesen találkozom vele legközelebb. Még odalépek hozzá egy ölelésre, kap két puszit, majd elindulok kifelé. - Szia Gréti - fordulok vissza és intek, majd elhagyom a burgerezőt. Ez egy jó nap volt, de készülnöm kell a vizsgákra, szóval jobb ha megyek. Remélem tényleg megkeres majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem volt elvárásom, inkább csak a kíváncsiság hajtott. Jó férfiként - mondja ezt egy 17 éves - korábban érkeztem, mint a partnerem, szóval egy kicsit várnom kellett. Legalábbis nem jött még senki, hogy lecsapjon rám, hehe! Azért azt is remélem, hogy lesz olyan, akiben reménykedhetek valamiben. Fú, már a hátamon is kezd felállni a szőr, hogy most mégis mit is mondjak majd neki? Tíz perces etapok vannak, hát, szerintem csak valami első benyomásos dolgot lehetne kitalálni. Nem mondom, hogy nem jó a beszélőkém, de nem igazán randiztam még. Az igazánt le is ehet húzni. Na, ekkor jön meg egy nálam tutira idősebb lány, de ő sem az a típus, aki túlöltözi ezt a randit. Na, máris egy közös pont, nem?
- Szia, randizni jöttél? - ú, baszki, micsoda kezdés! Nem, nem azért van itt, csak fél kiló sertéstarjáért ugrott be, meg egy lókolbászért. Gratulálok László, milyen humoros vagy ma. Ja, nem. Amúgy meg Nonó az, nem tudom, hogy mit hülyülök, egy házba járunk. Hát, nem tudom ki sorsolt össze, de nem hinném, hogy egy idősebb csajnak most épp én kellenék.
- Nonó, hogyhogy itt? Érted rajonganak a pasik - érdeklődöm, mert semmi más nem jut eszembe. Amúgy az infóm kitalált, mit tudom én, hogy éppen érte rajonganak-e a pasik. Csinos nő - mert már tuti több, mint 18 -, szóval miért ne rajonganának.
- Mondd el Gandalfnak, hogy mi a hobbitok - vigyorgok, majd kijavítom magam. - Mármint neked mi a hobbid - kíváncsian várom a választ, miközben a hajam megnövesztem és őszre színezem. Ha már Gandalf.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kicsit furán nézek a nálam jóval fiatalabb srácra. Hiszen szerintem ez evidens, hogy randizni jöttem. Hacsak nem tévesztettem el a helyszínt. Kicsit elmosolyodom. Végül megpróbálok erőt venni magamon, hogy ne csináljak magamból hülyét.
– Igen. – mondtam leplezett meglepettséggel. Végignézek rajta és elmosolyodom.
– Érdekes. Nem tűnt fel. – viccelődöm.
– Hát… Valahogy nem jött össze eddig. De talán most szerencsésebb leszek. – kihúzom magamat, hogy bátrabbnak és nyugodtnak látsszak. De amúgy nagyon izgulok. A fiúra összpontosítok, hogy most ne kalandozzon el a figyelmem.
– Fú… Olvasás, meg a természetben nagyon szeretek sétálni. Meg nagyon szeretek a kastélyban sétálgatni. Még az első években a felfedezés miatt mostanra csak a móka kedvéért. – válaszolom.
– Neked? – kérdezek vissza, mert nem jut eszembe jobb. Majd az asztalról elveszek egy epret és elkezdem enni. Közben pedig várakozom a válaszára. Miután megettem újra összekulcsolom a kezemet és mélyen belenézek a szemébe.

Kicsit nézem majd elkapom a tekintetemet a fiúról és csak úgy nézek a semmibe és elkezdek gondolkodni azon vajon “miért nem sikerült eddig párt találnom”. Talán azért, mert utoljára egy nálam jóval kisebb diák volt a kiszemeltem, de miután ő visszautasított nem próbálkoztam. És a levitás fiú meg hát… azzal megint csak nem lehetne semmi ezért is nincsen senkim.
– Még régebben bejött valaki, de miután az a személy visszautasított nem próbálkoztam. – sóhajtottam egyet
– És valahogy után se jött össze. És nem is próbálkoztam. Meg hát senkinek nem tetszettem eddig vagy legalábbis senki nem mondta. Szóval így. – Mondom ki a gondolataimat. Mert nincs veszteni valóm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tök rendes tőle, hogy mosolyog és nem néz hülyének direkt. Az, hogy magában mit gondolhat, nagyjából tudom, mert én is kábé azt gondolom, hogy egy idióta vagyok, mert ilyet kérdezek. Hagyjuk is. Cukin mosolyog.
- Lehet azért nincs, mert nem tűnt fel - húzom fel a szemöldököm, mert ilyen bölcsességeket is tudok. - Gondolod? Én nem tudom, hogy egy tíz percből tényleg összejöhet-e valami, de nem biztos, hogy ilyen szemmel kéne ezt nézni. Már az is valami, hogy olyanokkal beszélgetsz, akikkel eddig nem, vagy keveset - vonok vállat és fészkelődöm egy kicsit. Ez mondjuk tényleg igaz, hogy ha valaki bejön, vagy éppen nem, de lehet, hogy megismered annyira,  hogy máskor is beszélgessetek. Lehet, hogy ő lesz a nagy Ő, vagy bemutat olyannak, aki lesz a nagy Ő. Csak pozitívan, Laca, csak pozitívan.
- Én szeretek utánozni mindenkit. Meg szeretek sétálni, csak a móka kedvéért - az utóbbi mondatot Nonó hangján mondom. Ha nem is tökéletes, hallottam már hasonlókat, így nagyjából jóra össze tudom rakni. Azért vigyorgok, remélem nem veszi bántásnak, vagy ilyesmi. - Amúgy érdekes, de csak a kviddics jut még eszembe, mint komolyabb hobbi. Azt is inkább nézni szeretem, oké, játszani is, de abban nem vagyok annyira szuper - újabb vállvonás tőlem. A lényeg, hogy mindig megyek ide-oda, sajnos még nem vettük át a mugli sportközvetítést, pedig milyen menő lenne már?! Tuti minden meccset megnéznék. Közben kiderül, hogy Nonó már egyszer próbálkozott. Miért csak egyszer? Vetődik fel bennem a kérdés, de mire felvetődik, már meg is válaszolódik.
- Jó, de hát nem mindegyik személy ugyanolyan, lehet, hogy második már nem utasított volna vissza. Gondolom - ebben azért nem vagyok annyira biztos, ráadásul sok tapasztalatom nekem erről nincs. De hátha ez a sok vakrandi majd elindítja a folyamatot. Közben visszaváltozik a hajam "Lacássá" és még az ősz szín is visszabarnul.
- Arra azért ne várj, hogy valaki odalép, hogy "teccő nekem". Vagy legalábbis én biztosan nem így udvarolnék - fancsali képet vágok, miközben elgondolom, hogy amúgy hogyan udvarolnék. Gőzöm sincs, de nem így, ahogy mondtam. - Mire számítottál, amikor ide jöttél? - ez egy olyan kérdés, amire még én is keresem a választ. De egyelőre minden oké.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite - 3-as asztal

– Lehet. – Válaszoltam. – Kitudja. Igazából próba szerencse alapon jöttem ide. – Mondom a srácnak.
– Igen, ez is igaz. Nyilván az is volt, hogy ismerkedjek másokkal, de azért kicsit reménykedtem… Tudod, hogy van ez. – Közben a következő kérdésre válaszolt.

– Az szuper. A kviddics nagyszerű sport. Bár nem szoktam játszani csak néha nézni ahogyan a pályán gyakorolnak.
– Igen ez is igaz. De valahogy magamnak is meg akartam magyarázni, hogy pontosan mit érzek. Mert… A megismerkedésünkkor… Hogy is mondjam. Nem voltunk túl jobban. Aztán valamikor kibékültünk és nem sokkal később elkezdtem iránta többet érezni. Eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni. De, valahogy nem ment. – körbenézek. Mert mintha az előbb láttam volna Stephen-t. Végül inkább nem keresgélem. úgy is összeakadunk majd ha itt van.

– Igen, tudom. De valahogy nem is akartam erre gondolni. Hiszen lekötött a tanulás. Szóval ezért is tettem félre addig az érzéseimet. Aztán meg valahogy elfelejtettem. Ennyi. – Mondom ki végül. Majd kis ideig csend támad.

– Talán… – félbe szakítom a mondatomat és végig gondolom. Nem is tudom mire számítottam. Igazából semmire.
– Próba szerencse alapon jöttem. Hátha megismerkedem valakivel aki szimpi és akkor majd elindul valami. De aztán lehet, hogy nem. – Vonom meg a vállamat.
– Ennyi igazából. Te? – Kérdezem ha már ő rákérdezett. Biztos neki is megvan az “oka”. Közben még egyszer körbe nézek hátha meglátom a levitást, de egyelőre nem. Pedig mintha láttam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem vagyok híján ugyan az önbizalomnak, de ezt nem a külsőmnek köszönhetem. Tisztában vagyok vele, hogy nincs bomba alakom, elsősorban elölről nézve, és arcomat tekintve se vagyok esélyes a Tini Boszi magazin címlap lányának szerepére, de ezen már réges-rég túltettem magam. Ikernővéreim ebben is messzi felülmúltak. Viszont tudom, hogy hangsúlyozzam ki az előnyösebb részeim, és tudok vonzó, sőt akár szexi is lenni, ha a helyzet úgy kívánja, ez pedig egy olyan szituáció. Csak más meg ne lássa!
Azonban mintha hiábavalóan tenném neki a szépet, direkt nem néz rám, és igyekszeik nagyon profi maradni. Kelleni fognak azok az italok és nem csak az én gátlásaimnak.
- Persze, jöhet - vágom rá, és még legyintek is egyet. Mit árthat nekem holmi gyümölcspárlat?
Ez persze önámítás, nagyon jól tudom magamról, hogy nem bírom jól az alkoholt, de minden alkalommal megpróbálok erről megfeledkezni.
Bár semmi kedvem hozzá, a small talkba is belemegyek, ismerem a szabályokat, és tudom, hogy nem volna szabad türelmetlennek lennem. Szóval beszélgetésre adom a fejem, magválaszolom a kérdésem, amint a pincér távozik, hogy teljesíthesse az italrendelésünk, és továbbítsa a konyhának, mit kívánunk enni mellé.
- Mennek, igyekszem mindenből kitűnőre teljesíteni, mert nálunk ez elvárás
- felelem, és ez még őszinte is. Nem engedhetek meg magamnak olyan szégyent, hogy elmaradjak nővéreimtől. - Azt hiszem, a bájitaltan a kedvencem. Szeretem az érzést, mikor palacba zárok valami igazán veszélyes vagy izgalmas dolgot.
De a Roxfortra vonatkozólag már nem tudom, mit mondhatnék, szóval csak a vállam rántom meg, és amint megérzem magamon tekintetét, én is ráfüggesztem, amíg csak meg nem szakítja a szemkontaktust.
- Na és te..? Mit lehet tudni rólad, mit csinálsz, mikor épp nem hamburgert árusítasz rajtam keresztül? - kérdezem tőle.
Megérkezik közben a kétszer négy cent pálinka is, egyiket pedig, nem is sejtve, milyen erős kezdés lesz, már emelem is fel koccintásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mindenhol szívek meg szerelmek, ezen a napon a túlcsorduló pénztárcák azok, amik olyan igazán nagyon tudnak dominálni, mindenki rózsákkal meg bonbonokkal szaladgál, és hirtelen mélyen szerelmes lesz. Az egész olyan gejl. Egyedül az ingyen süti érné meg, de ahhoz ugye két ember kell. Tekintetem végigsiklik az egyedül haladó embereken, vagy ismerem őket, de házasok, idősek, fiatalok vagy férfiak. Én pedig határozottan a lányokat szerető típus vagyok. Így nehezen lesz ingyen süti, pedig...áh! Atala! Gyorsan szedve a lépteimet a lány előtt termek, és szélesen elmosolyodom.
- Szia. - amikor kiderült, hogy évfolyamtársak leszünk, akkor anyukám megtanított nekem pár alapvető jelelést, és még elsőben bevallottam neki, hogy nem vagyok profi, de próbálkozom, szívesen tanulok, és tanultam is. Nem vagyok profi, de sohase mond, hogy nem jutsz el arra a szintre. - Van kedved sütizni? - kérdezem, majd ujjammal a nagy felirat felé mutatok, ami azt hirdeti, szerelmespárok meglepetés sütit kapnak. Az elmúlt hetekben tele voltam szomorúsággal és tehetetlenséggel, most szeretnék kicsit nem önmagam lenni, hanem valaki, aki egy kedves lánnyal sütizik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Olyan vékony vagy, bébi, muszáj ennünk egy jót - aggodalmas anyuka és szerető egyben, még a tekintete is kétségbeesést tükröz. Mondjuk utóbbi csak a színjáték része, minél drámaibban adja elő, Csinszka annál inkább rávehető lesz a duplaburgerre.
- Amúgy is éhen halok. Anyám hozott valami cuccot, amit ő főzött. Az étvágyam is elment tőle két napra. Mintha trolltakonyba áztatott volna galuskát... - Szájához emeli az öklét, a gyomra fordul egyet, de amint belépnek az étterembe és megcsapja orrát az egészségtelen, zsíros kaja és olajos krumpli illata, összefut a nyál a szájában és kezd visszatérni belé az élet.
- Mi a helyzet amúgy? Vagy három napja nem küldtél snapet, kezdtem aggódni - őszinte érdeklődéssel fordul a nő felé, akinek egész idő alatt a derekán tartja a kezét. Közel húzza magához és lopva a nyakába csókol. Képtelen fegyelmezni magát, ha az oldalbordájáról van szó. Egyelőre nem akarja szóbahozni, hogy Valentin napon mit csinált, mert kezdetekben volt arról szó, hogy magával viszi az esküvőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Eszek, csak ne nézz így rám, mert elviszlek a gyógyítóhoz. - Ez Koni részéről felér egy csendes szívatással, főleg a kétségbeesés. Nem, ettől irtózik, inkább akkor eszik, csak ne kelljen ezt a megrúgott kiskutya fejet néznie.
- Már megint rájött a havi szerethetnék? - Eszterházy grófné egy jelenség, nyugdíjas éveire szült még egy gyereket, de egyébként a férjével folyton a világ különböző sarkait járják, örök szerelmesek és bohém életet élnek. Nem csoda, hogy Koni olyan lett, amilyen. A kedves mama havonta egyszer ráébred, hogy van másik négy gyermeke, akikre gondot kellene viseljen, és beveti magát a konyhába, hogy egy sokadik Hiroshimát okozzon, aztán a bombasztikus végterméket lepasszolja Konstantinnak és/vagy bármelyik másik testvérnek.
Követi Konit a burgerezőbe, és mi tagadás, a benti kecsegtető illatok az ő gyomrát is korgásra késztetik. Nem lesz itt baj az étkezéssel.
- Sok volt a munka... meg a helyes kis csaj a könyvtárból igazán elbűvölő. - A kis Margaréta csupa bűbáj, és olyan helyesen tud csicseregni a kedvenc könyveiről, hogy viszketett benne már néhányszor a rosszaság, hogy behúzza egy könyvespolc mögé és csúnya dolgokat műveljen vele.
- Miért, ennyire hiányoztam, drága? - Mondjuk neki tényleg hiányzott Koni társasága, csak a végére már arccal előre dőlt az ágyába és nehéz volt még a Snapchatet is megnyitni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szereti a kviddicset, akkor rossz ember nem lehet, nem igaz? Nem igaz, de jobb, ha így gondoljuk. De az, hogy meg sem próbálta még, hát az azért nonszensz. A suliba ingyen lehet gyakorolni, és vannak biztosan olyanok, akik segítenének. Swallow például biztosan jó edző lehet, ha valaki bírja a megjegyzéseit. De hát melyik edző nem kiabál? Oké, ő lehet, hogy be is törné az orrod, de hát na, mégsem felnőtt. Nem zárják börtönbe érte.
- Hát próbáld ki, mi történhet? - vonok vállat, és inkább nem mondom meg, hogy valójában mik történhetnek. Jobb azt csak megtapasztalni, mielőtt bárkinek elmegy a kedve előre. Habár nekem nem ment el, szóval ha nekem nem, másnak sem fog. De úgy látszik, hogy a szerelmi próbálkozásai is csak egy személyig jutottak el. Ezt viszont nem tudom igazán megítélni, mert a Bestijeim elmentek, utána meg valahogy nem nagyon akaródzott kapcsolatba kerülni senkivel. Nem mondom, hogy nem néztem meg a lányokat - Zsanna mindig elmondta a kritikus véleményét, így könnyebb volt nekem is másra fogni, mint próbálkozni -, de nem jutott még az ösztönös dolgokon eszembe más, ha úgy voltam a csajoknál. Így aztán valahol nem véletlen, hogy itt kötöttem ki.
- Akkor mondd el neki, mit veszíthetsz? - teszem fel a nagy kérdést. Mert amúgy tényleg, mit lehet veszíteni? Onnantól sem lehet reménykedni olyan dologban, ami addig sem volt? Nem hinném, hogy érdemes felülni egy olyan vonatra, ami nem arra megy, amerre mi is menni szeretnénk.
- A tanulás miatt nem? Hát ez azért gyenge kifogás, de végül is. Én sem tudnék sokkal jobbakat kitalálni magamnak - kuncogok, mert tény, ami tény, valami kibújót úgyis talál az ember, ha nem a tanulást. Most nem ér rá, vagy másra kell koncentrálni, jobban kell kinézni, mikor majd megkérdezek egy lányt, szóval eddzeni kell, stb. Az ember találékony, ha arról van szó, hogy mit nem akar csinálni. A szavaira nem tudok válaszolni, én is nagyjából úgy jöttem ide, hogy nem voltak elvárásaim. Maximum minden marad a régiben. Közben elveszek egy szivecskés csokit az asztalról és befalom. - Bocs, de nem maradhat itt dísznek - nevetgélek, miközben ő befejezi a mondandóját.
- Engem egy kicsit hajtott a kíváncsiság, hogy milyen is egy vakrandi. Egyelőre jó, bár nem tudom, hogy ez a 10 perc mire elég. Az eleje elég döcögős szerintem ahhoz, hogy már csak hat perc legyen az, ami ér is valamit, nem? - kérdezek vissza, és eldöntöttem, hogy majd a következőnél más stratégiát fogok alkalmazni. Sőt mindegyiknél másikat. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kinek mi jön be, vagy mi nem. Lehet, meg is kérdezem majd a végén Nonót is.
- Amúgy te járnál fiatalabbal, mint mondjuk én? Nem ajánlat, csak érdekel, hogy a lányoknak nem gáz-e, ha fiatalabb a srác - azért gyorsan letisztázzuk, hogy nem vagyok én ilyen goromba, hogy ajtóstul törjek a házba. Meg aztán megriasztani sem akarom őt, mert direktbe mondok ki ilyet. De a 10 perc tényleg kevés, és már alig van belőle...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyetértek vele. Hiszen mi történhet.
– Pontosan. Nincs veszteni valóm. És legalább megismerek másokat is. - Aprót bólintok.
– Az a baj, hogy vele nem vagyok annyira… Barátságban. Sőt… Amikor megismertem akkor ellenség voltam a szemében. De most már kibékültünk. De ettől a kezdettől sokkal másabb lenne ha tudná.
– Igen, ez lehet gyenge kifogás. De a VAV-on túl akartam esni. Mert ugye buktam egyet a Vav miatt. Szóval ezért inkább félre tettem addig az érzéseimet. Ebben az évben meg valahogy nem. – ez a teljes igazság. Nem hazudnék erről. Nem lenne értelme.
– Hát igen. Végül is azért van itt nem? – Kérdezzem cinikusan és elveszek én is egyet.
– Egyetértek. Kiderül. – Vonom meg a vállamat sokadszorra. Le kéne szoknom róla.
Kicsit elgondolkodom.
– Nem tudom ezt megmondani neked. Hiszen minden lánynak más és más igénye van. Szóval ezt nem tudom meghatározni. Akár. – Kis szünetet tartok. – Szerintem ez nem feltétlen kortól függ. – Válaszolom.
– Nem gáz szerintem. Van aki lehet furcsának tartja. Főleg olyan aki már több sráccal járt. De mivel én még senkivel sem jártam így nem tudom. De szerintem ez ízléstől függ. – Nem tudom megállapítani. Hiszen van olyan aki a fiatalabb srácokra buknak. Szóval pechére nem tudom ezt elmondani. Ha tudnám, hogy a srácok mire buknak akkor már rég be vetettem volna magamat. Elmosolyodom.
– És te összejönnél egy idősebb lánnyal? – Kérdezek vissza érdeklődésből. Hátha kiderül valami érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Éppen sikerül elpakolni az ajakfényt, de még könyékig el vagyok merülve a táskámban, amikor valaki rám köszön. Ismerős a hang valahonnan, és amint felpillantok, kihúzva közben a kezem is a táskámból, azonnal rájövök, hogy honnan. Hiszen ez Stephen, az egyik hetedikes levitás, aki ugyan nem aurortanonc, de mégis felvette a tárgyam puszta érdeklődésből. Hát, Kristóf, ezért még kapni fogsz. Kösz szépen. Sikerül lenyelnem egy sóhajt, és inkább mosolyt erőltetek az arcomra.
- Szia - köszönök vissza, és végre félreteszem a táskát is az ölemből, fülénél fogva a szék támlájára akasztva, majd az asztal szélére támasztom az alkarom.
- Nos... hát, ez az egész... az unokabátyám rángatott el. Pedig neki talán nagyobb szüksége lenne erre az egész vakrandi dologra, de hagyjuk is, bocsánat. Szóval... újság, igen... hát az nem sok van a keddi óra óta, szervezem a gyakorlati tevékenységet, majd hamarosan várhatóak a részletek, csak még meg kell győznöm egy medimágus ismerősömet, hogy ő mindenképp szeretne két hét múlva másfél napot túrázni a Mátrában - mesélek valami olyat hirtelen, ugrálva kicsit a témák között is hirtelen felindulásból, mielőtt megállapodnék a meglehetősen kényelmes és biztonságos opciónál, avagy a közös tanóránknál.
- Na és veled? - kérdezek vissza aztán, amint sikerül pontot tenni a a hirtelen támadt mondandóm végére. Szeretném megkérdezni, hogyhogy itt van, őt is valami igazán kedves rokon vagy barát rángatta-e el, de egyelőre nem teszem. Inkább lecsapok egy falat csokoládéra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lassan tényleg letelik a ránk szabott tíz perc. De legalább néhány csokival jóllakatom magam, ha nem is lesz egyik randiból sem semmi, legalább az édességszázalékom telített lesz. Ráadásul többféle töltelékkel vannak ellátva a csokikák, így az pár darab, amit elfogyasztottam a vakrandi első passzusa alatt, elég változatos volt. Szerencsére mindegyik ízlett, így még keserűség sem lesz bennem Nonó után. Mert egyébként eléggé meglepett a lány, végül is ő már felsőbbéves, sőt MT, mégis szán rám egy kis figyelmet, és egészen őszintén vetette bele magát a "randiba".
- Jaj, nem sikerült elsőre a VAV? Én már előre rettegek tőle - húzom el a számat sajnálkozva, mert együttérzek a veszteségével. - De az a lényeg, hogy most már meg van, szóval van reményem. Mármint neked sem sikerült elsőre, de másodikra igen, ebből meríthetek erőt magamnak, hogy valahogy mindenképpen túlélem majd - nem valami jó randitéma ez, szóval változtatok is a témán. Inkább már a kíváncsiság hajt, hogy mit gondol egy fiatalabbról. Mert azért én nem nagyon ismerek ilyen párt. gondolom ez azért lehet, mert a lányok hamarabb érnek, így pontosan tudják, hogy nem velem kellene kezdeniük, hanem egy idősebb sráccal, haha!
- Á, értem. Pedig igazán érdekelne, hogy mi fontos egy lánynak, és hogy fontos-e a kor. De akkor nem tőled fogom megtudni, sebaj - élénkülök meg, azonban nem úszom meg olyan könnyen, hiszen kapva az alkalmon, visszakérdez. Cseles!
- Én járnék, persze bizonyos határokon belül. Nem hiszem, hogy pár év számít, de szerintem egy mondjuk tíz évvel idősebbel nem jönnék össze. Kivéve, ha szándékosan elcsavarná a fejemet és kihasználná a tapasztalatai előnyeit. De normál esetben kisfiúnak érezném magam egy ilyen nő mellett szerintem - igen, határozottan így lenne, azért egy 27 éves nő már más kategória. Oké, szeretőnek bárkit el tudnék képzelni, de amúgy... tutira nincs mit szeretni bennem egy olyan idős hölgynek. De az is lehet, hogy alulértékelem magam.
- Még ha magam ellen beszélek is: neked mi fontos a másikban? Milyen pozitív dolgokra buksz? És mi az ami biztosan vörös zászló? - hát lássuk a preferenciákat és a tiltott dolgokat. Annyit azért nem tudok róla még, hogy bármilyen fogalmam legyen arról, hogy milyen dolgokat szeret. Habár, mivel szeret sétálni, biztosan jobban szereti a túrázókat, mint a tengerpartosokat. Meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite- 3-as asztal

Nem akartam megijeszteni a fiút.
– Végül is csak átmentem. Sokat kellet tanulnom, de sikerült. Biztos neked is sikerülni fog. Ha kellően felkészülsz és oda figyelsz nem lehet baj. – biztatás képen megsimítom a fiú karját.
– Igen amúgy. A lényeg, hogy bízz magadban, az érzéseidben. Ha ezeket szem előtt tartod biztos sikerül. Nem kell rágörcsölni. Lehet, hogy nekem is ez volt a hibám. De legalább már túl vagyok rajta. – mondom.

– Az van, hogy minden lánynak más. Nekem a hűség és elfogadás mindenképpen. A megértés. De a külsőt se hagyom figyelmen kívül. Nekem mindennél fontosabb az összhang. De ez mindenkinél más. – mondom a fiúnak.
– Persze értem. Nekem is azt hiszem így. – mondom bizakodóan.
– És neked vannak elképzeléseid arról milyen lenne egy kapcsolatban? – érdeklődöm. Hiszen talán tudok neki ajánlani ha úgy van. És csak most tűnik fel, hogy lassan tovább kell állnia szóval meg kellene próbálnunk valahogy lekerekíteni. Na majd meglátjuk. Hátha bejöttem neki. De úgy érzem nem igazán biztos abban, hogy ez működhet. Én viszont azért nyitott vagyok sok mindenre. Szóval meglátjuk ő mit gondol.

– És te? Neked milyen az ideál? – kérdezem vissza kanyarodva az előző témára. És közben végig nézek rajta és várakozom a fiú válaszára. “Vajon nekem tényleg ez a legfontosabb egy fiúnál” addig pedig ezen a kérdésen gondolkodom. Mert ezt a kérdést igazából soha nem fogalmaztam meg és nem gondoltam végig. Azt hiszem amit elmondtam neki az lesz az. De lehet, hogy nem. Na majd ha valamikor lesz egy szabad percem akkor ezt végig gondolom és leírom a naplómba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jó volt Rolanddal összefutni, nem csak azért, mert meghívott egy finom epres shake-re, hanem azért is, mert már rég láttam és mindig jó a régi arcokkal összefutni, váltani pár szót és megtudni, hogy mi is van velük, ha már maguk mögött hagyták az iskolát.  A felszínes témák között azért felbukkantak komolyabbak is, mint kiderült, egy szakításon van túl és nem is viselte olyan jól, de azért próbáltam bíztatni és lelket önteni belé, nem mintha ez ilyenkor számítana. A csalódás már csak csalódás marad. Végül megbeszéltük, hogy majd akkor körbevezet az egyetemen, csak időpontot nem egyeztettünk, mert egyelőre nem tudtam, hogy mikor lesz szabadnapom efféle dolgok intézésére. A doki nagyon sok munkát adott, a vizsgák is a nyakamon voltak, így tényleg nem volt egyszerű a helyzetem.  
- Jól van, én fizetem legközelebb - mosolyogtam rá, számot már cseréltünk, szóval ezzel sem volt gond. Roli kifizette a mostani számlát, legalábbis a rá eső részt, én meg az enyémet, aztán felkeltem és már húztam is magamra a kabátom. Mondjuk nagyon nem kellett sietnem, amúgy is át akartam sétálni a szomszédos üzletbe, a srácnak viszont láthatóan dolga volt.
- Okés, köszi  a shaket! - intettem még egy mosollyal, aztán lassan összeszedtem magam és én is elhagytam a burgerezőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, valószínű, hogy így van. Attól még parázok - vonok vállat, minek szépíteni a dolgot? A VAV-ról még olyat nem hallottam, hogy hű de könnyen átment volna valaki. Ha meg ilyen lenne, az biztosan valami Levitás, vagy ilyesmi. De szerintem még az éltanulóknak sem olyan könnyű. Még ad pár tanácsot Nonó ezzel kapcsolatban, de csak bólogatni tudok, azt nem tudom, hogy megfogadom-e majd. De még van két évem, addig majdcsak határozottabb leszek, nem igaz? De inkább térjünk vissza a randira és lássuk a medvét, vagy elő a farbával. Kíváncsian hallgatom őt, egészen hátradőlve figyelek, egészen elkerekedett szemekkel. Hát azért neki sem lehet könnyű megfelelni, vagy ezek nem olyan vészes kérések? Oké, a hűség egyértelmű, egy kapcsolat alapja. Ha az nincs, akkor nincs is kapcsolat. Elfogadás?
- Mit kell elfogadni? - kérdezem, bár a megértésben sem tudok most hirtelen mit találni. Mire gondolhat? Jól nézzen ki, ez mondjuk oké, legalább van egy pontom, hahaha! Összehang. Mármint, hogy ezek mindegyike meglegyen úgy nagyjából?
- Hát, csak elképzeléseim vannak. Gondolom, sokat találkoznánk, filmezés összebújva, közös programok, irigykedő pillantások. Legalábbis én szoktam irigykedni néhányszor, ha nem is túl komolyan kell ezt venni. Ennél többet nem igazán tudok így kapcsolat szüzen - kuncogok, mert filmekből és elbeszélésekből, na meg a szüleimtől tudom, hogy milyen egy kapcsolat. Gondolom nem egészen olyan, amilyet leírtam, de legalább szerepelnek benne. Az már száz kiváló!
- Hát, talán a szőkék? Bár tény, hogy már mindenki tudja festeni a haját, szóval ez nem feltétlenül nagy kihívás teljesíteni. Nem tudom igazából, a pontos paramétereket, de külsőre tetsszen. Te is csinos vagy. Nekem fontos az, hogy legyen benne valami érdekes, amire felfigyelek. Ez nem a külsejére vonatkozik, hanem hobbi, vagy mondjuk ha kviddicses az már félig nyerő. Ha meg a Mennydörgőben játszik, el is veszem - felnevetek, szerencsére nem hallatszik ki a bűbájkörön kívülre. De ha már így hátradőltem a 15 perc lejártát jelző hangra, hátra is esek a székkel. A lábaim az égnek meredeznek, én fuldokolva-röhögve vonaglok a földön. Habár ez kívülről elég furán hathat, kivéve Nonónak, mert ő legalább hallja is, nem csak azt látja, hogy egy hal vergődik, miközben feltápászkodik. A fejem vörös, de azért nem hagyom ki az öniróniát sem. Ezt tervezni sem lehetett volna jobban!
- Hát ez jó volt, levettél a lábamról, látod? - röhögök még egy jót magamon. - Na szia és sok szerencsét! - mondom, miközben egy másik üres asztal felé megyek. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a jövő, kezdésnek nem volt rossz, sőt! Vigyorogva és magamat leporolva ülök a következő delikvenshez, azt hiszem máris bemutatkoztam. Csak ne lüktetne a tomporom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite- 3-as asztal

- Ez érdekes lesz

Bólintok.
– Ez igaz. Hát reméljük meglesz. – Mondom neki.
– Mindegy. Ne is figyelj rám. – Mondom ki nevetve.
– Értem. Nekem sincsen nagyon elképzelésem róla. De ezek jó tervek. – Mondom neki.
– Értem. Az jó. Sajnos nekem egyik sincs. De hát ez van. Nem hiszem, hogy akkor ez így jó lesz. – Helyeslek.
– Ugye? – Mondom neki nevetve. Kedves fiú. Bár nem tudom mennyire az esetem. De legalább megismertem. Lehet majd megkeresem néha beszélgetni. Vicces fiú. De szerintem nem nekem való. – Neked is. – Intek amikor meghallom, hogy véget ért a beszélgetésünk. Majd feláll. Én pedig várom, hogy le üljön elém a következő jelölt. Kíváncsian várom ki lesz a következő. Remélem találok valakit. Ha nem akkor majd várom hátha megismerek valaki aki érdekes lesz. Elveszek egy csokit és közben bele harapok. Érdeklődve figyelem ki a következő ifiú. Vajon meglesz az ideális számomra? Ha nem akkor majd máshol próbálkozom. Hiszen én (ahogy Lászlónak is mondtam) csak próba-szerencse alapon jöttem. Reménykedjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy pillanatra láthatja rajtam, hogy komoly gondolkodóba esem a kijelentésén. Arcizmaim megfeszülnek, szemeim kétségbeesetten hallgatják a választ, de nagy kő esik le a szívemről, mikor kiderült, hogy csak viccel. Persze a lelkem mélyén nem nyugszom meg teljesen, aminek hangot is adok. Mégis, szeretném, ha tényleg a legjobbnak gondolnák az emberek a helyet, árban és minőségben egyaránt.
- Na, ezt most biztos csak azért mondod, mert ismersz. Maradj mindig őszinte - keresem a kifogásokat megilletődve, majd látom el őt tanáccsal.
- Kinéznéd belőlem, hogy valami rosszban sántikálok? - pislogok rá angyali tekintettel. Most, hogy így bogarat ültet a fülembe, a fantáziám elszabadul, de az is lehet, hogy csak a forrni készülő bor gőze csapja meg az orromat. Mondjuk ahhoz még korán van. Bevallom, általában én voltam a jó gyerek a családban, de nyilván van sötét oldalam, vaj a fülem mögött. Leginkább akkor, amikor Doriánnak kellett például falaznom, vagy az ügyeit eltussolnom. Mosolyogva nézem, ahogy vágja a gyümölcsöket, szerintem ügyesen dolgozna nálunk. Érzek egy kis mentegetőzést a szavában, mintha nem lenne elég önbizalma.
- Valóban? De hát... ez kicsit olyan, mint a gyógynövénytan és a bájitaltan keveréke, azt meg nem tanították a gyógyítóknak alaposan? - kérdezem enyhén számon kérően. - Egyébként meg ne aggódj, van tűzgátló bűbájunk, de ne akard kipróbálni - kacsintok, mert hát akkor úszna minden, akár egy mugli öntözőrendszer.
Gréta jelzésére odamegyek a forrásban lévő edényhez.
- Remélem, jók lesznek az arányok... - öntöm össze izgatottan a két edény tartalmát egy szűrést követően, és a gyümölcskarikákat lehetőség szerint közösen belehelyezve pár percig még forrni hagyom, a szabaddá vált edényt pedig egy pálcaintéssel a tisztítóba küldöm. - Azt hiszem, készen lesz. Hűlnie kell, addig kereshetünk valami cuki bögrét, mit szólsz? - ajánlom fel, hogy elsétáljunk a szekrények közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ó ugyan, dehogy. A Jankovitsok csakis jóban sántikálhatnak - nevettem fel, mert ismerve a családját azért a húgának is voltak húzásai, nem beszélve az öccséről. Ettől függetlenül szerintem Dávid volt közülük a legjózanabb, egy igazi báty, aki példaként szolgálhatott a tesói előtt.
- Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy a tesóidért tűzbe mennél - jegyeztem meg ezt már akkor, mikor ellépett a közelemből, hogy ellenőrizze a bort. Egy kicsit olyan volt, mint én, hisz Erikért én is mindent megtettem volna, csak ne essen baja.
- De megtanították, és az egész jól is megy, a főzés viszont azt hiszem, hogy kevésbé az asztalom - ez azért túlzás, néhány ételt egész jól és ügyesen tudtam elkészíteni, de biztosan nem volt annyi tudás a zsebemben, mint mondjuk Dávidnak, aki ezt mesterszinten tanulta a suliban.
- Jól van, igyekszem nem felgyújtani a konyhádat, mester - elnevettem magam, majd rámosolyogtam mikor kacsintott, fura, tényleg olyan volt, mintha már túl lettünk volna egy pohár pezsgőn minimum.
- Nem hiszem, hogy el tudnád rontani, legfeljebb vagy túl erős lesz a fűszerezése, vagy a gyümölcsöt fogjuk kiérezni belőle - bármi megtörténhetett, ez tényleg csak az arányokon múlt. Míg Dávid a gyűmölcsöket helyezte az edénybe, addig a csaphoz léptem, leöblítettem a kést, és a vágódeszkát, hogy azokat aztán tisztán tegyem a csepegtetőre. Kezeimről egy konyharuha segítségével szárítottam fel a vízcseppeket, majd mosolyogva bólintottam Dávid ötletére és elindultam vele a szekrényekhez, hogy bögrét válasszunk.
- Nahát, nem tudtam, hogy itt ilyen figurás bögrék is vannak. Az a macis nagyon cuki! - mutattam a jobb felső sarokban ácsorgó bögrére, és Dávid mellett próbáltam nyújtózni, hogy elérjem a porcelánt, de még lábujjhegyre állva sem sikerült. - Leveszed nekem kérlek? - felé fordulva rámosolyogtam, a konyhát körül lengte a finom forralt bor illata, egészen karácsonyias lett a hangulat.  - Kár, hogy nem karácsonyozhatunk együtt, hogy mindenki hazautazik az ünnepekre - jegyeztem meg elgondolkodva, mert eddig valamiért sosem sikerült a barátokkal megünnepelni a karácsonyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hát, meg kell valljam sokkal rosszabbra számítottam. Egyébként körülnézve eddig azzal nem volt baj, hogy milyenek a randipartnerek, mind csinos volt. Nonó volt az első, meglepően jót beszélgettünk. De valamiért most főleg idősebb lányoknak volt ehhez kedve. A kérdés az, hogy ez jelent-e valamit. Például azt, hogy ennyire béna vagyok, hogy a korosztályomban mindenkinek van már pasija/csaja, csak nekem nincs. De inkább azt hiszem, hogy nem merik ezt bevállalni. Én sem voltam biztos abban, hogy ide el kellene jönnöm, sőt inkább nem volt, mint igen. csak aztán a "nincs vesztenivaló" győzött. De már három beszélgetésen túl vagyok, szóval jöhet a következő. A könyvtárosunkat már korábban is kinéztem itt magamnak, most sem nagyon értem, hogy hogyan van egyedül, de ez nem is az én dolgom. mi van, ha én leszek élete nagy szerelme? Jól van Gergelyfi, legalább az önbizalmad nem ment el, hahaha! Nyilván nem így lesz, de egy randit mindenképpen megér a legszebb könyvtárossal beszélgetni.
- Szia! Laca vagyok, bár valószínűleg ismersz, hiszen sokat járok könyvtárba - mosolyogok idegesen, mert amúgy ez nem igaz. Olyan átlagosan, ami számomra már sok, de ha nem akarok megbukni, akkor meg járni kell. Főleg a vizsgaidőszak közeledtével kell abba a poros, dohos... ja, bűbájok védik ettől. - Nagyon tetszik a ruhád, az egyik kedvenc színem a zöld - a hajamból jó pár tincs türkiszzöld lesz, csak a megerősítés kedvéért. Közben próbálok mosolyogni, de lerí rólam az idegesség. Nem tudom miért vagyok az, de a torkom a szívemben dobog. Nem lesz egyszerű ez a randi!