Armand Cedric Felagund
Mestertanonc Rellon (H), Elsős mestertanonc
RPG hsz: 75
Összes hsz: 83
|
Bátyusa jegyzetégetés utánBánffy; majdnem visszakérdez, hogy ki az, de csak és kizárólag azért, mert nem jut el hozzá azonnal a fonémák összessége. Aztán amint regisztrálja a nevet, értően hümment némi egyetértéssel. Hát igen, a srác jó családból van, látta is már párszor a folyosókon - érti, hogy a bátyja miért hozta fel.
Ha józan lenne, mondjuk összekötné azzal a nagy kérdőjellel, hogy Damien hogy a fenébe ilyen jól tájékozott, de ennek a gondolatmenetnek masszív gátat vet az elfogyasztott alkohol.
- Mondanám, hogy a másik partira kellett volna akkor menni, de hehe.. - a mondat közepén felnevet, ahogy eszébe jut Kori meg a körülötte ülők néhány humoros megszólalása az este folyamán. Jól érezte magát, na.
- De ez jobb buli volt, még így is. Saint-Venant fennragadt a fán, tudod? - Erre megint egy új-hullámos nevetés tör rá. - Komolyan, ott gubbasztott csóró. Hjajh.. mondom, gyere le. Mondja, nem jön. Mondom fogd meg az ágat. Csak volt ott vagy harminc, vágod. - Koherensnek semmiképp sem mondható történetmesélése néha kuncogásba vagy vihogásba fullad. Jó, hogy Damien támogatja, így azért lassan, de biztosan azért haladgatnak is. A hűvös esti levegő jót tesz. Armand haja kissé kócos és még érezni benne a tábortűz füstös illatát, amit némileg elront a torokégető édeskés szaga is, mert egy ponton biztos volt, hogy koccintás közben kilöttyent rá is egy kicsi. Hiába, egy átivott este után az ember nem szokott legdicsőségesebb állapotában lenni.
- Nem csak azért mondod, mert azt hiszed, elfelejtem, ugye? - Szabad kezével, amivel éppen nem kapaszkodik, játékosan oldalba böki a testvérét. Legalább lesz valami a szemeinek. Persze humorizál meg viccelődik, de ... tényleg kicsit túl régóta van az, hogy ő mindig csak hallgatóságként kell, hogy a "támogató tömeg" és "morális support" legyen. Józanul egész biztos legfeljebb elkent poénként hozná fel - és ő maga lenne, aki nem hagyná komolyra átfordulni a témát.
- Hiányzik Franciaország amúgy. Itt néha olyan.. bűnösnek érzi magát az ember. Jobban, mint otthon. - A Beauxbatonsban egyáltalán nem volt ciki, hogy kihez vonzódsz. Az egész iskola tele van vélákkal, félvélákkal, az érzések, azok kezelése meg úgy általában, hogy nyitott és vokális legyen valaki ezekkel a témákkal.. kinda normális volt. Magyarországon, itt a Bagolykőben kissé zártabbak. Nem sokkal, de néha úgy érzi, hogy komfortzónán kívüli mértékben.
|
|
|
|
|
Rasztovich Márk
INAKTÍV
pécsi gyerek | Gusztustalan és éretlen by Amélia
RPG hsz: 59
Összes hsz: 62
|
Jegyzetégetés- Pedig nekünk magyaroknak a legnagyobb előnyünk az ivás. Meg a búvalbaszottság. - A saját Himnuszunk is olyan depressziós, hogy minden iskolai ünnepségen azt vártam, mikor csillan valaki kezébe a penge, hogy itt vessen véget az életének. És ez egészen addig várt dolog is, amíg egyszer be nem következik. Mondjuk az, aki tette, kiderült, hogy egy kiskorúval folytatott viszonyt és a lány terhes lett, de kajakra a Himnusz második versszakánál tervezte kiontani az életét. Vannak nagyon furcsa emberek. - Az ablakom a pécsi Sörgyárra néz, a bőröm alatt is komló meg maláta van. De legyen, lássuk, hogy mire képes a kis dán véred. - hagyom, hogy menjen, és amikor visszanéz rám, láthatja, hogy én pont ott vagyok, ahol hagyott, mint egy jól idomított kutya. Éppen karnyújtásnyira a hozott cuccoktól, így előre nyúlva veszek is belőle, mert ha itt nagy ivás lesz, muszáj, hogy a szervezetem felkészüljön. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még egy kottya kezdtük? Sehol, rögtön hárommal. Feladod nekem a leckát te nő.
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 242
Összes hsz: 348
|
ÖcsisajtHogy őszinték legyünk, Bánffyt könnyű kiszúrni még az avatatlan szemnek is - Dami azonban több időt töltött vele mindenféle aranyvérű estélyeken, mint valaha szeretett volna. Ha valakire nyugodtan kötne fogadást, az a Berci. Ráadásul Ármin segéde is, szóval...
- Remélem, nem a gravitáció hozta le végül,- jegyzi meg, de legalább nem szúrt obvious hullát meg fetrengőket. Nem az ő felelőssége, de kínos lenne, ha valakit Armand látott volna utoljára életben. A feltételezésre, hogy csak ámítja Armandot, szinte megsértett hangsúllyal csap le.
- Ki adta neked a nyáron kapott összes telefonszámát? Hálátlan.-Dohog játékosan, mert őszintén - nem sok hasznát látta volna ezeknek, s Armandnak is inkább vidító gesztusként nyújtotta át.
- Elhiszem.- Odahajol, fejének oldalát az öccséének döntve pár lépésre. Néha meg tudta érinteni más gondolata vagy helyzete mélyebben, s most is meglegyintette. Talán az ominózus találkozás miatt a vélával, talán amiatt, hogy fél szemmel mindig a háta mögé kell figyelnie, mikor éri utol valamelyik tettének következménye, de érti. Részeg vagy sem, Armand nem érdemli meg ezt.
- Sosem gondoltál cserediákságra? Egy tanév valahol, ahol meleg a klíma, lengén öltöznek és nem alkoholizmusban világelső a lakosság?- persze, jelen helyzetükben aligha kritizálhatja az ivászatot, de vidámabban hangzik, mint az ország többi "dobogós" teljesítménye.
|
|
|
|
|
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák
noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
|
#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés
- Azért van pár más előnyötök is - vigyorgott Marina a fiúra. Szerette ezt az országot. És egy kicsit félt is itthagyni. Lassan vált az otthonává, mindent is megismerve benne. Persze ez nem jelentette, hogy nem büszkélkedett dán hitvallásával - ahogy a példa is mutatta -, de nem is volt már csak a nagymamája küldetése ez.
- Viking vér, ne felejts el - pöccintette meg a halántékát kétszer a barna, mintha ez az információ bármiben is hozzájárunk ahhoz, hogy mennyire bírja az alkoholt. Minimum annyira, mint az, ha valaki a Sörgyárral szemben lakik.
Kedvelte Korit, azt pedig még inkább, hogy az eridonos minimum annyira örült neki, mint ő neki. Ha Marina megragadta volna a kezét, és indok nélkül elkezdett volna örömködve körbe ugrálni, valószínűleg Kori követte volna. Fun lett volna. Na majd legközelebb, most küldetés van.
- Doriánnak csak remek ötletei vannak - jelentette ki a lehető legmagabiztosabban, bár felőle akárki is lehetett volna a jelenlevők közül. - Szóval szabad rablás van, remek - tapsikolt a barna, és felkapott két szimpatikus löttyöt. Az egyik kék volt, a másik meg barna. Pont mint a szeme meg a haja.
- Uuuu, Zalán, gyere bemutatlak valakinek - intett a fejével, hogy kövesse. Legszívesebben a kacsójánál fogva ráncigálta volna, ahogy azt szokta az emberekkel, de most tele volt a marka.
- Rasztovits, nézd kit találtam, ő a seprű unokatesóm. A nagyapja gyártotta a seprűmet, tudod, amit már mutattam neked, a Fecske - magyarázta teljes beleéléssel. - Amúgy te jössz. És Zalán... - intézte ezzel a fiút, majd átfordult a másikhoz. - ... íme Rasztovits Márk, Bagolykő megtehetségesebb őrzője. Zalán is egészen jó a seprűn, szóval vigyázni kell vele, ha jelentkezik kviddicsre. Tényleg, jelentkezel? - dőltek belőle a szavak szokás szerint.
|
|
|
|
|
Illés Luca Izabella
KARANTÉN
az árva | csöves
RPG hsz: 34
Összes hsz: 40
|
Anti bácsi- Megértem én... ebben a korban - bólogatok együtt érzőn, mert a helyi nyugger maffia minden második szava ez. Aztán lehet a bácsi is be lett már oda szektázva, igazán nem értek én az ilyesmihez.
Látszik rajta az aggodalom, de nem tudok semmit mondani neki, amitől majd jobb lesz. Gumicukrot adnék, de nincs kedvem lemászni, meg Bencével verekedni sem, mert ha lejutok, tuti nekem jön a hülye. Még idén se sikerült felfognia, ő jár rosszabbul.
- A gondnoknak... Bence csak szimplán hülye - eresztek meg egy hatalmas vigyort, mert itt aztán nehéz olyan személyre rámutatni, aki normális. Tisztára, mintha lemerészkedtél volna a nyúl üregébe. Jó, bírom az Alicet.
Szegény bácsi se tudja, hová is lép be. A nyílt napok csak a látszat, ki van adva, hogy normálisan kell viselkedni. De egy átlagos napon.. itt mindig káosz van, és csak kis részéért lehet engem elővenni.
- Áááá sose, azt mondják, túl sok az energiánk - vigyorgok, még ki is húzom magam, és a kérdést hallva, rezzenéstelenül hazudok a bácsi képébe.
- Margitka vagyok, csókolom - még kezet is fognék, de ahhoz le kellene másznom, amit most még nem szeretnék.
Azonban nem telik el sok idő, más választásom nem is nagyon lesz. Az a baj, hogy a bácsi annyira esetlennek hat, hogy meg kellene esni rajta a szívemnek, de... én csupán lehetőségek tárházát látom, és a lehető legkészségesebben pattanok le. Nesze neked Ella, ezt most jól megszívod, tudod, mikor mész te haza idő előtt.
- Csak utánam, valószínűleg WC-t takarít - nem, ennyire nem drasztikusak erre a tanerők, de a bácsi ezt nem tudhatja. A szemétszedés még oké, na de wc pucolás. Na mindegy, bevezetem én, egyből a tanári mosdóig, aminek az ajtaját készségesen ki is nyitom a bácsinak.
- Tessék csak bemenni, ott lesz bent - pislogok angyalian, remélve, hogy be tudom palizni, és ha sikerül, már csukom is az ajtót, és bújok el az egyik információs tábla mögé. Az mindig beválik.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
|
Tábortűz Egyik kezét emelte arcához, hogy beletemesse. Nem mert a rellonos páros után nézni, ma épp elég volt, amit a fejéhez vágtak, már a lány kacagásba fulladó sikkantásától is libabőrös lett a karja. És nem a jó értelemben.
Barátja hozzászólása hallatán azonban sandán kilesett az ujjai között.
- Kori... - dünnyögte halkan az orra alatt.
Kezeit megadóan emelte meg kissé, mikor megérezte, hogy belékarolnak. Esélyt nem hagytak neki gondolkodni, Kornélia szemmel láthatóan mindent megtett, hogy ne ezzel a témával foglalkozzanak és csacsogni kezdett Marinának is.
Már tervei közt szerepelt, hogy ráhányja inkább a maradék jegyzetét a tűzre, de úgy látszott Mae-nek más elképzelése volt. Beleegyezően lépett a lány után, de két ujjával még előtte saját szemeire mutatott, majd Koriéra, jelezve, hogy nem úszta meg ennyivel.
Kissé feszengett, hogy még több rellonos közé keveredett, bár Marina kisugárzása inkább hasonlított Armandéhoz. Ez kis reménységre adott okot neki. Egészen addig, amíg meg nem említették neki a repülést.
- Kissé túloz, ne hallgass rá - nyújtotta a kezét mosolyogva Márk felé, habár az utolsó kérdés megakasztotta kicsit a mozdulatot. Nyökögve kezdett bele a válaszba és ezen az sem segített, hogy premierplánban nézte végig, ahogy Rómeó nem a jegyzeteit, hanem komplett könyveket dobál a lángok közé. Szemöldöke értetlenül szökött a magasba és egy pillanatra azt is elfelejtette, mit akart mondani.
|
|
|
|
|
Armand Cedric Felagund
Mestertanonc Rellon (H), Elsős mestertanonc
RPG hsz: 75
Összes hsz: 83
|
Bátyusa jegyzetégetés után- Neem, nem. Nem hallottad? Én nag.. ni.. navil.. nalv.. IRÁNYÍTTOTTAM. - A végére már egészen felzaklatja, hogy a nyelve folyton összeakad a 'navigálni' szótól, szóval frusztráltan böki oda a B tervet a végére. A telefonszámok említésére kissé kábán bólint. Tényleg, voltak telefonszámok, de nem használta őket. Mégis milyen ciki lenne, meg mennyire kétségbeesett már, hogy odaadod valakinek a telefonszámodat, aztán annak az öccse hív fel. Szóval bár gyakorlatban használhatatlanok voltak, de az egész annyira Damienesen .. egyszerre jóindulatú (Armand irányába) és tapintatlanul kegyetlen (a telefonszámok tulajdonosai felé) volt, hogy nem tudott nem nevetni, már akkor sem.
Lassan eléri egyébként, hogy változás áll be a hangulatban, ahogy sétálnak és meg merne rá kis részeg elméje esküdni, hogy most éppen sajnálják. Egy picit azért élvezi. Néha tényleg nem jó neki lenni. Semmilyen nagy ívű dráma nincs egyébként az életében. Armand őszintén és viszonylag egyszerűen éli a sajátját, a barátaival tölti, szórakozik, amikor pedig a tanuláson a sor, akkor mindenki meglepetésére bizony szorgalmasan tanul. Nincsenek settenkedő árnyékok a múltjában és jelenében; csak egy átlagos húsz éves fiatal felnőtt. De megvannak a maga átlagos mélypontjai is, amikor ő is szomorú - vagy ő is egyedül érzi magát. Vagy amikor egyszerűen csak rosszabb jegyet kap, mint amit várt. Akkor úgy néha jólesne, hogy sajnálják vagy egy kicsit őt is dédelgessék, mint ahogy általában ő vigasztal vagy igyekszik feldobni másokat, ugyanakkor részben az ő hibája is, amiért képtelen és nem is hajlandó ennek általában hangot adni, már csak büszkeségből sem. És mert nem szereti a saját negatívba billenő gondolataival elrontani a hangulatot. Mindig, mikor másokat hallgat, arra jut, hogy az ő problémái valóban súlytalanabbak, tehát szóra sem érdemesek.
- Nope! Nem! Tutira nem hátrálok ki ebből! Dam.. - hirtelen megtorpan, ezzel rántva egyet magukon. (És ha őszinte akar lenni, egy kicsit a gyomrán is. Ez a váratlan mozdulat sokkal rosszabbul esett, mint gondolta volna. - Fuhh.. Uhh. - Kell egy-két másodperc összeszedni magát - és felmérni, hogy egytől-tízes skálán mennyire van hányingere.
- Elkezdtem, és be is fogom fejezni! Csak mert nincs fiúm, nem fogok hirtelen mindent csak úgy .. - Annyira feltúrázza magát, hogy szabad szemmel látható a folyamat, amint keresi a szavakat: mit és hogyan pakoljon egymás után, hogy az grammatikailag még nagyjából koherens legyen.
- Nem adom fel, csak mert néha nem olyan jó. Végigcsinálom. Megmutatom mindenkinek. - Ez a végkövetkeztetést, és ezt minden részeg makacs-szétcsúszó elszántságával mondja. Az utolsó mondat Damien számára nyilvánvaló, hogy leginkább a család kétkedésének szól. Nem arról van szó, hogy utálnák Armandot a szüleik, mert nem, de mivel nem olyan feszesen elegáns, kihúzotthátú, rideg professzionalitást árasztó, egy kicsit mindig ott lebeg köztük otthon ez az óvatos 'lekezelés', ez a 'szeretünk, de biztos vagy benne, hogy képes vagy rá?'.
És Armand kurvára biztos benne. És kurvára megmutatja nekik.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 503
Összes hsz: 594
|
HerlaiKorábban sosem gondolkodtam úgy igazán el azon, mi is leszek, ha nagy leszek. Ebben a dedós megfogalmazásban főként nem, de hogy mivel is szeretnék foglalkozni, mi lesz a munkám, ha majd kikopok az iskolapadból.
Gazdag szülők gyerekeként ez a probléma elég későn ért utol, konkrétan azután, hogy már nem támogattak tovább, a nagybátyám pedig, bár szintén tehetős, úgy gondolta, nem fog eltartani. Épp elég, hogy a szünetben tetőt biztosít a fejem fölé, szóval legyek rohadt hálás. Kösz.
Szóval elkezdtem dolgozni futárként itt, Bogolyfalván, de nem azért, mert szeretem a gyorskaját, vagy a saját szakácsot nem tartó embereket kiszolgálni, hanem mert közben kedvenc hobbimnak áldozhatok, vagyis magasban lehetek. Seprűn persze, bár zavaros a fogalom, mások másként képzelik el ezt a dolgot, de én szeretem tisztán tartani a tudatomat. Néha mondjuk jó lenne nagyon is elködösíteni egy időre.
Épp csomagra várok, amit a Mennydörgő utcába kell kivinnem. Persze késnek vele, ami azt jelenti, hogy én is kések, és az végső soron majd azt jelenti, hogy elégedetlen lesz a kedves vevő, és nem hogy jattolni nem fog, de még csúnyán is néz majd rám. Ami őszintén nem érdekelne, csak cserébe az arcába kenhetném a burgerét, de nyilván azt nem tehetem meg. Következmények nélkül legalábbis.
Mikor végre kézhet kapom a szállítmányt, felmarkolom, majd sietve az ajtó felé iramodok, és seggel lököm azt ki. Hallom, és érzékelem is, hogy valami akadályba ütközik, de nem izgat, a kint várakozó seprűm felé szökkenek, és már rugaszkodnék is el, ha nem hallanám, hogy az előbbi "akadály" a földön káromkodik.
- Hoppá - jegyzem meg mindenféle sajnálat nélkül hangomban, és félrerúgom az egyik felém guruló almáját.
Csaaakhogy aztán összeszorított fogakkal felszisszenek magamban, és kissé vontatva visszafordulok a szőke csaj felé. A francnak kellett az ajtóban ácsorognia ennek a buta libának - gondolom, de már épp elég baj, hogy fellöktem, nem kéne tovább rontanom a helyzetet azzal, hogy kimondom, amire gondolok.
- Megmaradsz..? - kérdezem, majd nagy nehezen kinyögöm még, hogy: - Bocsánat.. nem vettelek észre.
Tényleg nem izgat, és ott is hagynám a francba, ha nem lenne egyértelmű, hogy annak a helynek vagyok az alkalmazottja, ahonnan épp kivágódtam. Jó volna ezt a státuszt egyelőre fenntartani.
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 109
Összes hsz: 111
|
ZsolnaLehet, hogy a fejem felett árulkodó nagybetűs "rendelés" felirat nem elég árulkodó, de erre még nem gondoltam. Pedig alatta angolul is ki van írva, igaz, valamivel kisebb betűkkel, amit egy boszorkány, aki véletlenül otthon felejtette a szemüvegét, már nem biztos, hogy el tud olvasni. Én egy tökéletes éttermet szeretnék. Nem akarok Michelin-csillagot, de szeretnék fennmaradni Bogolyfalva egyre kiélesedő gasztro-versenyében a többi vállalkozókedvűvel szemben. Ehhez pedig minden visszajelzés fontos. És ezért sem nevetem ki a vendéget, csak baromi zavartan mosolygok magam elé, de úgy, hogy még a szám is zsibbadni kezd.
- Elnézést kérek a félreértés miatt, öhm - kezdek kéretlen magyarázkodásba nagy lendülettel. Aztán elhalkulok, és kikerekedett szemekkel hallgatom a vendég igényeit, aki egy kedves köszönéssel indít. - Szervusz, köszöntelek a Bogoly Burgerben! Mivel szolgálhatok? - vágok közbe. A mondatok, amiket egy nap ezerszer is elmondok, s a hangsúly, ami miatt az egész olyan, mintha felvételről menne. Nem monoton, de begyakorolt, színpadias, gondosan ügyelve arra, hogy mindenkinek ugyanazzal a lendülettel, jól artikulálva daloljam el.
- Ehm, ehm, szerintem az öcsémmel keversz. Dorián, én pedig Dávid vagyok. De Bellával végül is barátok vagyunk - mentem a menthetőt. - Bánffy? Akkor te Berci rokona lennél? És milyen képet láttál te rólam? - kérdezem a meglepettségem bűvöletében. Izgatottan átnyújtom a karom a pénztárgép felett, és még annál is lelkesebb szorítással rázom meg kezét. - Milyen kicsi a világ! Ugye mondd, hogy nem ő küldött azért, hogy teszteld a hamburgerünket! - csapom össze imára magam előtt a kezeim könyörgően, mert akkor biztos, hogy rossz hírünket keltik, és lehúzhatjuk a rolót. Az a beígért Edictum cikk, a visszájára sülne el, nekem pedig sok mindent kéne tennem a békéért, amit nem biztos, hogy szeretnék.
- Öhhh, hát... Van csirkehúsos burgerünk, igen. Hát, izé, sajnos nem igazán. Normál krumpli, vagy édesburgonya esetleg? Tudok ajánlani különböző szószokat... Vagy nem is tudom, van itt oldalt rántott csirke, ja de abban is van laktóz, azt hiszem... a panír miatt. Vagy akkor a barackos csirkemell a napi menüből, még maradt egy szelet az ebédről... Vagy gyrost tudok ajánlani, salátával. Esetleg - mintha vizsgán lennék, egyre vörösebb fejemmel próbálom menteni a menthetőt. Készségesen odamegyek mindenhez, amit említek, és mutogatom neki közben, hogy mit választhat.
|
|
|
|
|
Oshiro Noa
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos
astro boy 2.0
RPG hsz: 93
Összes hsz: 117
|
Stephen  Kételkedni kezdek magamban, szavait gyanakvással hallgatom. Az biztos, hogy valami olyat mondtam neki, ami felzaklatta, mintegy aktiválva benne az energiákat ahhoz, hogy felüljön végre. Ráadásul érdemi segítség nélkül. Hiába vagyok ott, és nyújtom a karom készségesen, ha kell, aztán persze a vállaira is ráfogok, nehogy visszaroskadjon, de megy neki egyedül is. Hangulatát ingadozónak látom. Nem csoda, nem teszem szóvá. Rengeteg minden játszódhat le most a fejében. Én próbálok nyugodt maradni, hiába ver a szívem ezerrel. Ha lehunyom a szemem egy pillanatra, magam előtt látom a tóban elmerülő fiú alakját. Kétségtelenül tragikus látvány a számomra, amit még az álmaimban sem szeretnék újra végignézni. De miért lettem volna én az első, aki ilyet mond? Mármint, ha nem is szó szerint, de kizártnak tartom, hogy ennyire negatív körülmények között lett volna a kastélyban. Azt talán észrevettem volna. Talán... Ismerem őt, valamennyire. Az itteni viszonyokat is. A fülembe jutnak pletykák, ki-kit bántott, hol és mi fajult esetleg tettlegességig. Mindenről persze nem tudok, de a diákság tudja, hogy jó hallgatóság vagyok, és nem ítélkezem könnyen. Szóval a bizalom megvan, én pedig nem hallottam, hogy baj lenne. És Stephen sem említette. Emiatt elbizonytalanodom, megijedve attól, hogy az orrom előtt volt esetleg a baj, és felelősség terhel azért, mert nem vettem észre időben.
Sokáig nem felelek semmit. Csak hallgatom, semleges arccal. Mindig, amikor szóra nyílna a szám, mert nem teljesen értek valamit, folytatja a gondolatát. Mosolyogva biccentek, hogy ráér, nem kell sietnie. Van időnk, szedje nyugodtan össze a gondolatait. Nem lehet könnyű, hiszen rengeteg mindennel kell belül megküzdenie. Nagyon koncentrálok, hogy megértsem, szinte minden apró mozdulatát felmérem, elemzem magamban, ugyanakkor próbálom megállni, hogy következtessek, és anélkül vonjak le a viselkedéséből bármit, hogy az ő álláspontját is meghallgattam volna.
- A tanár is ember. Van lelkiismerete, vannak érzései. Jobb esetben - teszem hozzá a végén, oldalra döntve a fejem. Furcsán hangzik, amint fejtegetésbe kezd velem kapcsolatban. Bevallom őszintén, egy kissé meg is ijedek, hogy egy tanítványom rajtam gondolkodik, és azt tippelgeti, mit miért csináltam. Nem hiszem, hogy ennyire ismerne engem bárki is a környezetemből, akikkel manapság napi kapcsolatban vagyok. Mindenesetre nem akarom őt lelombozni, alapból persze szólnék, hogy talán jobb, ha felhagy a következtetésekkel. Az azzal a veszéllyel járna, hogy belelát valakibe valamit, ami nem a valóság. De lehet, hogy ezt a társadalmi kényszer mondatja velem. - Tettem, amit tennem kellett. Nem hiszem, hogy ez különleges lenne - tényleg nem szerénységből mondom, hanem valóban úgy érzem, hogy egy ilyen krízisben nincs olyan épeszű ember, aki szemrebbenés nélkül nézné végig a másik halálát.
Végigmérem őt. Magasnak, erősnek tűnik. Mindez persze csak a külsőség. Hogy belül mi van, azt nem tudhatja senki. Megijeszt, hogy mennyi közöm volt hozzá, és ezek szerint mégsem ismertem eléggé. Talán észrevehettem volna valamit az órákon, ami miatt most nem itt ülnénk, egymással szemben, a tavacska szélén. Egy idő után pozíciót váltok, először pókjáráshoz hasonló testtartásban ülök, majd tenyeremmel továbbra is támaszkodva, de kinyújtom magam előtt a lábaimat úgy, hogy elférjünk.
- Köszönöm. Nos, szögezzük le, hogy semmiféle büntetést nem fogsz kapni. Az iskola területén kívül, nem tanítási időben történt az eset. Gondolod, hogy ezért valami rosszat érdemelsz? Segíteni szeretnénk, nem pedig gátolni a jól létedben - világosítom fel, és még talán egy kis felháborodás is van a hangomban azért, mert az ellenkezőjét feltételezné. Többesszámban, valamennyi kollégám nevében jelentem ezt ki. Senki nem vonható felelősségre azért, mert válsághelyzetben van. - Az más kérdés, hogy tudjanak-e róla... Nagyon ajánlom, hogy ne csak velem beszélj erről, hanem keress fel egy szakembert is. Ha félsz az iskolapszichológustól, akkor nézhetünk más után is - teszem hozzá ugyanakkor, vázolva a lehetőségeket.
- Bántott valaki? - kérdezek célirányosan, kellő szünetet hagyva a felkészüléshez. Úgy érzem, könnyebb neki, ha én kérdezek, és nem ő kezdi el. Biztosan nem egy mondat az oka a problémáinak. De először ezt szeretném tudni.
|
|
|
|
|
Bakonyi Benedek
KARANTÉN
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
|
Dominik Hangos füttyszóval gördül be a vonat a bogolyfalvi vasútállomásra, ami egy igazán szép álomból rántotta ki hirtelen Benit. - Jesszus, mi történik? - Kábán pislogott körbe a fiú a fülkében, mint akinek halvány lila gőze sincs arról, hogy hol lehet. Valószínűleg ezt a vele szemben ülő kissé mogorva úr is észrevette, és hanyagul az ablak felé biccentett. - Le kéne szállnod, öcsi. -Beni a jelzett irányba fordította a fejét, és a peront figyelte hunyorogva, ahol nagy betűkkel a Bogolyfalva Vasútállomás felirat díszelgett. Gyorsan észhez is tért, amikor realizálta, hogy megérkezett. Sietősen felkapta a cuccait, biccentett egyet az öreg felé, és a következő pillanatban már le is ugrott a bogolyfalvi állomás peronjára. Ez necces volt... Apa meg is ölt volna, ha elfeljtek leszállni, és este megjelenek a Budapesti állomáson.Beni egész nyáron arra készült, hogy végre elutazhasson Bagolykőbe, és az apja nyomdokaiba léphessen. Az egész családja ide járt és férfi ágon mindenki az Eridon ház büszke tagja lehetett. Kisebb fajta nyomást jelentett ez a fiú számára, de szinte teljesen biztos volt benne, hogy ő is főnixek közé fog kerülni. Az anyja persze próbálta levenni a válláról ezt a terhet és bíztatni, hogy bármelyik házban nagyon jó helye lesz, de Beni tudta, hogy ebben nincs igaza. Az apja és a nagybátyjai biztosan lenéznék, ha pont ő lenne az egyetlen, akit nem az Eridonba szán a sámánbot. Beni elgondolkozva indult befelé a vasútállomás épületébe. Egyelőre nem tudta, hogy pontosan merre is kéne elindulnia, de bízott benne, hogy a faluban majd útba igazítják.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 484
Összes hsz: 567
|
BenedekCsak egy hátizsákot hozott otthonról magával, ami a tértágító bűbájnak hála sokkal több dolgot tudott tárolni, mint azt el lehetett képzelni. Így persze jóval nehezebb is volt az a terepmintás hátizsák, amit egyébként a faterjától kapott még fiatalabb korában. A kicsit már kopottas tatyó még épp, hogy ki tudta szolgálni az igényeket, de Dominik már a vonaton ülve is azon gondolkodott, hogy nem ártana majd egy újat beszereznie, mielőtt ennek még leszakad a vállpántja.
A jól ismert megálló közeledett, időben felkelt és kikászálódott a zsúfolt vagonból, ahol sajnos nem ült ismerős. Leugorva a vonatról, nehézkesen vonta hátára a táskát, aztán megindult előre, s még bosszankodott is, hogy mennyire rohadt nehéz a cucca. Ilyenkor jöttek volna jól a Markovits tesók, mert több kéz ugye többet bír, át is passzolta volna nekik a holmit. Átsétálva az állomás épületén egy pillanatra elvonta a figyelmét egy lány, így történt meg, hogy majdnem felbukkot valakiben, s ahogy előre pillantott, meglátta a pár évvel fiatalabbnak tűnő srácot. - Bocs haver, nem akartalak fellökni - kért elnézést. - Te is a Bagolykőbe? - kérdezett rá, hisz nem sűrűn kolbászoltak erre fiatalok az évnyitó előtt.
|
|
|
|
|
Illés Luca Izabella
KARANTÉN
az árva | csöves
RPG hsz: 34
Összes hsz: 40
|
Szirtes Huba tanár úrNyomi suli. Utálom. Vissza akarom kapni a nyarat, amikor nem kellett marha korán kelnem, és a tükörbe nézve, nem egy kínai Lucát láttam. Elnyomok még egy ásítást, és rávágom Olga nénire a fürdő ajtaját. Nem vagyok kommunikatív reggel, főleg nem, ha arról kell beszélgetni, ki kente be tegnap éjjel Margit néni szobájának kilincsét lócitrommal. Arra meg végképp nem akarok válaszolni, hogy került ide lócitrom. Megvannak az embereim, Margit néninek meg megígértem, hogy nem felejtem el, ahogy kiabált velem.
- Persze, mindig csak velem van a gond - veszem fel durcásan a táskám, és nem érdekel, Olgi néni se kap most ölelést, úgy szállok fel a buszra.
Legalább technika az első óra. Legalább kevesen vagyunk, mert a többiek inkább mennek énekre. Hát akar énekelni itt a nyavalya, főleg nem reggel nyolckor. Mi vagyok én, hét törpe?
Kíváncsi vagyok, mit fogunk csinálni, csak fel kell ébrednem, ami annyiraaa nehéz. Én nem értem, hogy a felnőttek hogy tudnak ilyenkor felkelni. Annyi mindenért tüntettek már, azért miért nem lehet, hogy a suli kezdődjön 11 órakor és 14 órakor legyen vége? Annyi bőven elég egy napra. Szerintem. Ha nagy leszek, majd Polgármester leszek, és be fogom tiltani a korai órákat. Bizisten.
Most viszont szinte ráfekszem a padra, és csak pihentetem a szemem eskü, amíg meg nem jön Huba bá.
|
|
|
|
|
Rasztovich Márk
INAKTÍV
pécsi gyerek | Gusztustalan és éretlen by Amélia
RPG hsz: 59
Összes hsz: 62
|
Jegyzetégetés- A legjobb része a Bagolykőnek a nemzetköziség. - máskülönben kicsi lett volna az esélye annak, hogy megismerem Marinát, és határozottan szegényebb lett volna az életem nélküle. Most is fáj, hogy a következő évet már nélküle kell csinálnunk, a csapatnak is hatalmas veszteség lesz és nekem is, mert ő pont az a lány, akivel lehet cicázni és aki jót tesz az ember férfiegójának. Egy kicsit nézem még, ahogy távolodik, aztán a többieket is magam körül. Ez az élet, amit imádok. Itt lenni, bulizni, együtt lenni. Most nincsenek házak, nincs rivalizálás, csak barátságok, meglévők és éppen kialakulók, hiszen Marina éppen egy fiúval tér vissza hozzánk.
- A Fecske egy mestermű. - ezzel nem lehet vitatkozni, életemben nem voltam még olyan féltékeny, mint amikor megláttam azt a csodát. Marina igazi kincset kapott Zalán nagypapájától, gyönyörű, igazi álomseprűt. Kinyújtva a kezem, mosolyogva fogok vele kezet, és bár Rini elmondta, hogy hívnak, azért megismétlem. - Rasztovich Márk, magyarul, dánul meg Rasztovits Márk. Mind a kettőre hallgatok egyébként, évek óta hozzászoktam már, igaz? - Nyomok egy csókot Marina arcára, hogy érezze, eszemben sincs basztatni miatta, sőt, emlékszem még, amikor próbálkozott kimondani, de végül megállapodtunk abban, hogy úgy hív, ahogy kényelmes. - Ne szerénykedj Zalán, a nők szeretik, ha valamiben “leg” vagy, én sem tagadom, hogy a legtehetségesebb lennék. Ha nem lenne a cikesz, veretlenek lennénk. Most meg elveszítjük az egyik legjobb hajtónkat, úgyhogy a következő évben mindent Marinára fogunk majd, és remélem annyit csuklik majd, hogy sosem felejt el minket. - látom, hogy megakad a válasszal, majd elterelődik, én pedig követem a pillantását, és a végén csak a fejem csóválom. - Ez egy idióta. HÉ! TANKÖNYVES SRÁC! Vágod, hogy azokból kellene felkészülnöd a záróvizsgákra? A bájital tankönyv öt éves, ezért olyan vastag. Meg felnőttként is tök hasznos.
|
|
|
|
|
Bakonyi Benedek
KARANTÉN
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
|
Dominik Kissé bizonytalanul nézett körbe az állomáson, ahol egyelőre egy árva lelket sem látott. Talán bent az épületben lesz valaki, aki útba tudja igazítani. Úgyis kellene vennie valami édességet, mert már legalább három óra eltelt azóta, hogy megette az utolsó zacskó gumicukrot, amit otthonról hozott, és érezte, hogy kezdenek úrrá lenni rajta a cukor függőség okozta negatív hatások. Már épp indult volna az édesség vadászatra, amikor egyszer csak valami vagy valaki erőteljesen nekiütközött oldalról. - Mi a.. - Kiáltott fel hangosan, majd amikor realizálta a helyzetet és azt hogy a pár évvel idősebb srác rögtön bocsánatot kért, le is hűtötte magát. - Ja, semmi gáz. Igen, most kezdem az elsőt. Ezek szerint te is a suliba mész? -Beniből kibukott egy megkönnyebbült sóhaj, amikor kiderült számára, hogy valószínűleg egy iskolatársával sikerült összefutnia (szó szerint). Örülne, ha a srác is egyenesen az iskolába tartana, mert akkor nem kellene itt szerencsétlenkednie a faluban, amíg talál valakit, aki útba igazítja. - Egyébként Bakonyi Benedek vagyok. - Barátságosan nyújtja a kezét a másik felé, és azon töpreng, hogy vajon ő hányadikos lehet és milyen benyomásai lehetnek Bagolykőről. Csak most tudatosult benne, hogy igazából fiatalokkal nem is beszélgetett még az iskoláról. Általánosban egy mugli suliba iratták az anyukája miatt, így ott nyilván semmi ilyesmi nem kerületett szóba, és mivel az apja családja vidéken élt, így a közelükben nem is nagyon ismertek más varázsló családot.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 484
Összes hsz: 567
|
BenedekMég egy mosoly is járt az elnézést kérés mellé, nehogy már azt higgye a gyerek, hogy Dominik egy surmó, aki csak felrúgja az elsősöket. Nem jellemző rá, hogy bántsa a kisebbeket, ez most egy egész véletlen történés volt, amiben szerencsére nem sérült meg senki és semmi. - Volt egy ilyen megérzésem - nem volt nehéz erre gondolnia, látva, hogy a kölyök is felpakolt. Közben oldalra pillantott, hogy megint felmérje a jó csajt, de az addigra kámforrá vált, viszont maradt neki az új iskolatárs. - Aha, oda. Ha gondolod, mehetünk együtt, aztán mesélek pár dolgot a suliról, ha érdekel- ajánlotta fel a segítségét, eszébe jutott az, amikor még ő volt kis seggdugasz elsős, akkor is jól jöttek az infók. - Üdv, Szécsi Dominik, eridon, negyedik évfolyam - kezet is rázott a sráccal, aztán megigazgatta hátán a hátizsákot, ami egy kicsit kezdett kényelmetlenné válni a nehéz súly miatt.
- Ebbe az irányba kell elindulni. Mit tudsz amúgy a suliról, ősök meséltek róla? - kíváncsi volt, hogy vajon a gyerek szülei is ide jártak-e, hogy egyáltalán varázslók-e, mert bizony akadtak olyan diákok is, akik számára ez az egész varázsvilág egy új dolog volt.
|
|
|
|
|
Bakonyi Benedek
KARANTÉN
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
|
Dominik Beni hirtelen haragú, és most is majdnem felhúzta magát, de szerencsére hamarabb reagált a srác, mint hogy az érzések elöntötték volna a kis elsős fejét. Sokszor került már kellemetlen helyzetbe amiatt, hogy nem tudta kordában tartani az indulatait. Mindez pedig azért volt igazán különös, mert egyébként Beni mindig is egy áldott jó gyereknek számított. Szót fogadott a szüleinek, rendesen tanult, hallgatott a tanárokra és balhékba se nagyon keveredett, kivéve, ha felhúzták. Akkor viszont nem tudta leállítani az őrült tornádóként lesújtó indulatait, így legánkább az okozta a zavart a fejekben, hogy egy ilyen mintapéldányból mégis honnan törnek elő ekkora érzelmek. Lehetne ezt fejtegetni, hogy pont az elfojtott düh, ami miatt jól is tudott viselkedni, az tört elő ezekben a helyzetekben, de tizennégy évesen ilyesmiken még nem gondolkozik az ember. - Fú igen és igen! Jó lenne együtt menni, mert fogalmam sincs, hogy merre van a kastély és nagyon érdekelnek a tapasztalatid. Nem akarok teljesen hülyén állni az első hetekben, itt biztos mindenki marha tájékozott már. -Beni hálásan pillantott az idősebb srácra, majd gyorsan a nyomába eredt, amikor az elindult a peronon keresztül a falu felé. - Oh wow! Eridonos vagy? Nagyon szeretnék abba a házba kerülni. - Beni kicsit behúzta a nyakát és elharapta az utolsó szavakat, mert érezte, hogy kicsit creepy lehet ez a hatalmas lelkesedése az Eridon felé. Meg hát, honnan is kéne Dominiknak tudnia, hogy neki miért ilyen fontos ez az egész. - Valamennyit igen. Apám és a családja mind ide jártak. Mind az Eridonba. Anyukám mugli származású. A fater egyébként élete legszebb időszakaként emlegeti az itt töltött éveket, ami rám és a húgomra nézve kicsit szomorú, de mindegy. -Beni elmosolyodik az utolsó mondat után, mert Emmával a húgával ez volt az egyik kedvenc közös témájuk, hogy milyen gáz már, hogy az apjuk jobban szeretett suliba járni, mint velük lenni. - Na és neked van egyébként kötődésed a varázsló világhoz a Bagolykőn kívül is? -
|
|
|
|
|
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos
Pertner a könytösben
RPG hsz: 208
Összes hsz: 737
|
HegeMeglepett, hogy megkeresett, hosszú percekig ültem a levél felett, mielőtt válaszoltam neki. Nincs sok emberi kapcsolatom, ami mélyebb lenne, nem is igényeltem sosem, és volt már olyan, hogy a legfontosabbat elvesztettem azért, mert nem értettem meg, hogy mekkora kincs is ő nekem. Azt hiszem, ez vitt rá végül arra, hogy válaszoljak, mert pontosan tudom, hogy mennyire fontos az a kevés stabil pont az életünkben, akik tényleg vannak. Mégis, valahogy kicsit nehezen indul ez, nem vagyok feszélyezett, inkább azt érzem, hogy ő az, hogy őt feszélyezi valami, és nekem ki kell várnom, hogy megtudjam, mi is az.
- Ismerem ezt az érzést, az idő jó barát, de nagy ellenség is lehet ilyenkor. Én is voltam hasonló helyzetben, és tudom, hogy fontos az esélyek megadása.
Miközben beszélek az arany karikagyűrűt forgatom az ujjamon. Nem vagyok házas, de elkötelezett vagyok életem első és egyetlen igazi szerelme iránt, akkor is, ha véget ér, akkor is, ha szorosabb lesz. Kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a holnap, de azt már tudom, hogy senki más nem érdekel és nem is fog érdekelni soha. Így hát az elköteleződésemet a világ elé tártam bő egy éve, és azóta le sem vettem a gyűrűt, már a lényem része lett.
- Megértem, de most itt vagyunk, új nap, új lehetőségek, Hege. Tudod jól, hogy fontos vagy nekem, a saját, nem túl könnyen elfogadható érzelmi korlátaim között is.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 111
Összes hsz: 303
|
JegyzetégetésszettBedobtam magam, elég jól sikerült, mert Lencsulány is felnevetett. Mák, hogy ezzel az aprósággal - jó, nehéz és sok év gyakorlás van mögötte - bárkit nevetésre lehet bírni. Amúgy is tényleg vicces a hangutánzás, ha nem jön össze a Mágikus Ikrek, még mindig felléphetek standup-osnak. Micsoda karrierlehetőség!
- Sokat gyakorlom a hangutánzást, a mi családunk erre épített egy egész céget. Mármint ez csak egy része és nekem is a részévé kell válnom - inkább nem untatnám a részletekkel, a kólája viszont elég jó. Nem tudom mi történt közben, de tényleg elég sok diák összegyűjt, jól kitalálta valaki ezt az egészet!
- Oké-oké, Lenke! - emelem fel védekezőn, tenyérrel felé minkét kezem. Olyan hirtelen hárított, hogy még a szeme villanása is - főleg, ha látnám a sötétben -, hogy majdnem fellökött vele. De ezen ne múljon, hogy hogyan kell hívnom őt. Kíváncsian nézegetem, hogy miket hozott, miközben én is előveszem a grillezni valót. Mondjuk nem enném meg utána, de még így nyersen sem, csak hümmögök a sok pergamenre. Megjön Zsanna is a kitérőjéről, simán észreveszem a szúrós pillantást - talán mégis azt látom meg a sötétben, amiket nem kéne és valszeg mégsem lehetek annyira szimpi - de a táska, amit Zsazsi hozott piát rejt, még ha vajsör is az. Mindjárt jobb, mint a kóla... ja nem, de legalább nagynak tűnünk, ha már nem vagyunk azok. - Én is kérek - várom meg Lenkét, amíg vesz magának egyet, majd oda is tartom a lány felé. - Egészségünkre, na meg arra, hogy túl vagyunk rajta - vigyorgom a lányra, úgy tűnik Zsanna ma nem iszik, legalábbis vajsört tutira nem. Meghúzom, hát... vajsör. Talán a normális jobb, vagy más itóka, de végül is nem nagyon gáz. Közben nézem, ahogy Gréti smárolgat valakivel. Hát, irigyelném is a csávót, mert Gréta jó csaj, csak hát fujj... elég volt nekem egyszer is ezt kipróbálni és nem önszántamból. A szelfire készségesen odaállok közéjük, hogy nekem milyen jó - a képen is látszani fog -, aztán én is hasonlóan Lenkéhez bevágom a jegyzeteket a mágikusan táplált tűzre. Nem vagyok egy befelé forduló gyerek, de a tánc nem igazán az én műfajom - tekebábúnak pont elmennének a lábaim - megpróbálnék ellógni, ha lehetne. De Lenke ezt nem így gondolja és már húz is minket a "tánctér", azaz a nagyobb hely felé. - Oké, menjen a tánc - adom meg magam, de nem vagyok lelketlen, végül is a társaságukkal semmi bajom nincs. Hát megpróbálkozom ezzel-azzal - többnyire ellesett mozdulatokkal -, nem én leszek az új Polina Szemojonova, az rohadt élet!
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 484
Összes hsz: 567
|
Benedek- Akkor gyere, ne akadj le a jó csaj miatt - jegyezte meg csak úgy mellékesen, mintha Beni lett volna az, aki fixírozza azt a lányt, és nem is ő. Közben elhagyták a vasútállomás épületét, ahonnét már látszott a falu, pontosabban inkább város, amit sokan csak a megszokás végett hívtak még falunak.
- Aha, az vagyok - mondta büszkén, szerette a házát és nem is ment volna át másikba, legfeljebb meghívásra egy-egy alkalom erejéig. Azon elmosolyodott, hogy a kölyök is oda akart kerülni, egy kicsit saját magát látta benne, hisz anno még ő is ilyen lelkesnek tűnt az évnyitó előtt. Manapság már inkább unta ezeket a rendezvényeket, de legalább Bogival el tudták ütni az időt.
- Egyébként, ha az akarsz lenni, akkor se stresszelj rá, és ne görcsölj, mert a bot meg fogja érezni. Csak légy pozitív, koncentrálj az eridonra, és oda fogsz kerülni, higgy nekem - kacsintott baráti bátorításként, ezzel kicsit motiválva a fiatal srácot, akivel maguk mögött hagyták a peront és lassan kiértek a gyalogosok által közkedvelt járdára.
- Ugyan, a faterod szerintem nem úgy értette, hogy veletek nem jó az élete. Gondolom, hogy itt szedte fel a muterod, aztán azért tartja a legjobb éveinek, és ha belegondolsz, akkor emiatt vagytok ti, szóval végül is, azért örül ennek, mert így lettetek ti is - úgy érezte, hogy kell egy kis biztatást adnia a gyereknek, nehogy már az első napon már padlón legyen valami szülői baromságtól.
- Mondhatjuk. Nekem a nagyszüleim mindkét oldalról aranyvérűek, apám és anyám azonban sajnos kvibli, meg a bátyám is. Egy kicsit olyan, mintha mind a ketten átok alatt lennének, kész csoda, hogy én nem lettem az. Emiatt nem igazán tartjuk a kapcsolatot velük, ez mondjuk apám faszsága…pardon, csúnya szavakat ne jegyezd meg, mert tarkón váglak. Szóval ja, van ezen kívül is kötődésem, lenne, de mivel sosem jártunk össze, így eléggé el vagyok távolodva a nagyszülőktől, meg úgy az aranyvérűek életvitelétől is - megvonta a vállait, különösképp nem szégyellte azt, hogy nem élnek úgy, mint ahogyan az elvárható lenne egy normál aranyvérű családtól. Neki teljesen természetes volt az a közeg, amiben felnőtt, hogy az apja katona, az anyja meg tanárnő, ez így volt jó.
- Unokanővéred van? - kíváncsiskodott, hátha akad valami rokonlány a kastélyban, aki Benihez köthető. Közben épp az egyik házhoz közeledtek, ahol a tulajdonos kutyái veszett vadak szoktak lenni és veszélyeztetik a környezetüket.
- Ne ijedj meg, de …- ahogy ezt kimondta, és odaléptek, a két rottweiler máris habzó szájjal ugrott neki a kerítésnek, s vicsorogva próbálták elérni a két srácot haragos ugatásuk közepette.
|
|
|
|
|
Óvári Bernadett
Tanár, Mestertanonc Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos
Detti
RPG hsz: 79
Összes hsz: 84
|
x valahogy x- Az nagyon is valószínű - válaszolja széles mosollyal, a fejét csóválva. Nem igazán szokta szeretni, ha megmondják mi jó neki vagy éppen mit csináljon, ezt Balázs tökéletesen jól látja. A helyzet azóta azonban megoldotta úgyis magát, így ez nem lesz vita kérdése már szerencsére. Bólogat párat aztán a megállapításra, hogy ideje volt találkozniuk, és nem ellenkezik egyelőre, amikor a férfi felajánlja, hogy szerez egy kör innivalót. Majd a következőt intézi ő, ezen sem fognak elakadni. Addig is kényelmesen elhelyezkedik a széken, hátát a támlájának döntve, jobb lábszárát a bal térdén nyugtatva és számára éppen ideálisan könyökölve fel ahhoz, hogy állát a tenyerébe tudja támasztani. Mindkettőbe. - Kösz, a következő kört majd én állom - válaszolja, és nem kétli, hogy Balázs is tisztában van még mindig azzal, hogy ez tény, nem ajánlat, amit esetleg el lehet még utasítani. Egyszer kellett csak csúnyán bokán rúgni sok évvel ezelőtt, hogy ezt megértse. - Tudod, hogy van ez, ami megy Hédinek, az biztos nekem is. Csak ő maradt a pálcáknál. Szerintem azzal pótolja Jankovitsot - közli elhúzva a száját, majd a vállán is ránt egyet. Végtére is, Máténak is a nővére kellett, aztán meg jól ki is fogta. Annak idején bántotta a dolog, mert őt is érdekelte az azóta kviddicsedzővé avanzsált sógora, de most már Hédi hozzányúlt, így legfeljebb pár kissé keserű megjegyzése akad még rá. Majd elmossa az alkohol az egészet, főleg, ha tényleg olyan erős a lángnyelv, mint azt Balázs állítja. - Én annyira nem. Már közelíti a százat és nagy suttyó az öreg, de tudod, a család az család, főleg nálunk - válaszolja, majd inkább meg is emeli a poharát, mert még a végén túl sokat fog grimaszolni. - Látod, ez már eredmény. Igyunk inkább erre - javasolja elmosolyodva, és koccint is, ha Balázs hajlandó rá, mielőtt magába is döntené a whisky felét azzal a lendülettel. Kissé megrázkódik, miközben torkát égeti a valóban erős ital, majd eléri a gyomrát is, aztán elégedett sóhajjal teszi le a poharat. Erre már szüksége volt. - Na, legalább akkor te már hagysz valamit az utókorra. Ezt sajnálattal hallom, de nem úgy ismerlek, mint aki ne tudná ezt is megoldani - mondja biztatólag, az asztal fölött át nyúlva vállon veregetve a férfit. Érdeklődve hallgatja aztán a beszámolót, majd elismerően biccent, még ha a száját közben el is húzza. - Az igen. Nem aprózta el akkor. Csodálom, hogy nem egyenesen Terikét vette el. Milyen Terézia is volt, te jó ég... de valami y-ra végződött neki is a neve, nem jut eszembe... biztos emlékszel rá te is, annyi bibircsókot még a bibircsókos banyán se láttam, de hogy sertepertélt utána ötödikben - kuncog nosztalgiázás közben. - Tudom, hogy nem az ő hibája, de hogy nem találtak az anyjáék erre valami bűbájt vagy bájitalt, azt nem hiszem el. Na és Matyiról meg Heniről tudsz valamit? Róluk se hallottam azóta. Vagyis... Heniről annyit, hogy elment Svájcba bájitalokat kutatni.
|
|
|
|
|
Bakonyi Benedek
KARANTÉN
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
|
Dominik
- Mi? Milyen jó csaj? -Beni a füle hegyéig elvörösödött és zavarodottan pislogott körbe az állomáson. Tény, hogy néha már megesik vele, hogy felkapja a fejét egy-egy az ellenkező nem csinosabb képvielőjének láttán, de most teljesen biztos, hogy semmi ilyesmiről nem volt szó. -És milyen a ház? Meg az emberek? Tényleg mindenki olyan bátor, mint a sztorikban? - Beni csillogó szemekkel hallgatta Dominikot, és hálád adott az összes égieknek, hogy pont vele futott össze. Jófej volt, és igazán figyelmes, hogy a nála jóval fiatalabb szeppent elsőst rögtön a szárnyai alá vette. - Fú basszus, erre nem is gondoltam, hogy a bot megérezheti, ha parázok. Oké, próbálom majd lazán venni. - Kimondani persze sokkal könnyebb volt ezt, mint valóban elengedni a feszültséget és pozitívnak maradni. Főleg, ha valaki még nem sok stresszes helyzetet élt át az eddigi röpke tizennégy éve alatt. - Hát.. igazából itt még egy másik csaja volt. Mivel anya mugli, vele csak később, mikor már dolgozott akkor találkoztak. De annyira nem zavar, már megszoktam, meg amúgy is kíváncsi vagyok, hogy miért van ennyire oda. Szóval most végre lesz esélyem valamit megérteni belőle is. - Beni hálás volt Dominiknak, hogy próbálta őt jobb kedvre deríteni, így gyorsan el is engedte a lamentálást és igyekezett inkább az "itt és most"-ra koncentrálni. - És miért nem akarta apád tartani a kapcsoaltot? Meg ez igaz anyukád szüleire is? Sajnálom egyébként. Biztos sok mindent tanulhattál volna a nagyszülőktől még suli előtt. Meg amúgy is, én eléggé fontosnak tartom a családot. De persze ebben a szituban nem a te döntésed. -Beni furcsállta, hogy Dominik szülei így eltávolodtak a varázsvilágtól, de biztos volt benne, hogy ennek köze lehet a kvibliséghez. Úgy tényleg nem annyira buli, ha körülötted mindenki varázsolgat, te meg tudsz mindent és mégse sikerül életre keltened azt a tudást. - Van, de csak anya részéről. Ő meg Pesten tanul egy mugli suliban. Csaknem kísérőt keresel az évnyitóra? - Beni huncut kisfiús vigyorral nézett fel a srácra. Ő még pont a határon volt az érdeklik a lányok és a fújj de gáz lányokkal lógni témák között, így teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy épp a gyerek vagy a kiskamasz éne lép előtérbe. - Mitől? - Szórakozottan, kérdez vissza, majd a következő pillanatban hangosan felkiált, amikor a vadállatok nekiugaranak a melletük lévő kerítésnek. - Mi a fasz?! Jaj... Eskü, nem most tanultam ezt a szót, ne üss meg! Rohadtul megijedtem... és ezek még nem is varázslények. Mi lesz itt ha kiszabadulunk éjszaka az erdőbe?! -
|
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra
INAKTÍV
RPG hsz: 217
Összes hsz: 247
|
 Teljesen kellemetlenül érzem magam. Én próbálok, tényleg próbálom nem kelteni a nevem adta látszatot, de az ilyen apróságok azok, amik miatt kiütközik, hová is tartozom. Nyilván elszégyellni magam nem fogom, hisz tartásom van, és állom a gúnyos nevetéseket is a többi vendégtől, az sem zavar túlzottan, hogy összesúgnak a hátam mögött. Ezek a reakciók legalább ismerősek, és tudom őket kezelni.
- Ne viccelj. Én sajnálom, valahogy biztosra vettem, ez a hely is olyan, mint a többi, amihez.... - szoktam. Harapom be az ajkam, hogy még véletlenül se szökjön ki az a szavacska, ami megalapozná az én, és a pult túloldalán álló kapcsolatát.
- Ó, szóval ez így működik... - hiába monoton a hangja, az én szemem felcsillan az újdonságtól. Tényleg nem voltam még ilyen helyen, soha. Furcsa, hogy itt ennyire közvetlen a kontakt a kiszolgáló és a vendég között. Azt tudom, hogy az étteremben, ahová járni szoktunk apukámékkal, külön pincéreket vettek fel, akik kiszolgálhatnak minket, mert anyám sok mással együtt, ezt sem bízza a véletlenre. Nagyon be tud pöccenni, ha bármi is a környezetében nem tökéletes.
- Uhh... mentségemre szolgál, ha azt mondom, nagyon hasonlítotok? - most már kissé zavarba jövök, mert hibát hibára halmozok ezek szerint. Dávid, nem Dorián. Oké, eszembe vésem.
- Igen, ő a nagybátyám - akarva-akaratlanul húzom ki magam, csak mert annyira büszke vagyok arra, hogy ilyen nagybátyám van. Berci a legcsodálatosabb ember, akit ismerhetek.
- Együtt voltunk egy bulin, és akkor mutatott Bella képet... de ezek szerint a tesódról.. nagyon összeillenek - osztom meg vele, mert ez volt az első, ami szemet szúrt igazából. Talán még kicsit irigykedtem is, bár ezt be nem vallanám soha.
Persze azon sem lepődök meg, hogy megütközik az igényeimen, de Merlin a tanúm rá, nem tehetek róla.
- A gyros tökéletes lesz - vágom rá gyorsan, mert a saláta nem árt, gyrost meg még sosem ettem, szóval legalább kóstolok valami újdonságot is.
- Itt mindig ennyire kell pörögni? - azért nem bírom ki, óvatosan, de felteszem a kérdést, mert szegény Dávid is... meg ennyi mindent megjegyezni.
- Tudod, vannak a munkáltatókra is vonatkozó szabályok, ha ennyire hajt a főnököd, lehet meg kellene fontolni egy ügyvédet, ez nem egészséges - már megbánom, hogy elhagyták a szavak a szám, de mit lehet tenni. Igazából tudom, felesleges bármilyen próbálkozás, én Bánffy vagyok.
- És hogy működik? Itt kell megvárnom míg elkészül, netán nekem kell levágnom a csirkét a húshoz? - próbálok viccelődni, csak hogy kicsit oldjam a légkört, de láthatóan ebben sincs túl nagy kompetenciám.
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Tankönyvégetés
...A lángok lapról lapra falják a könyveket. Rómeó meg csak dobálja, szépen sorban, a kötegből már alig marad kettő, mikor meghallja a felé intézett kiabálást. Felemeli fejét, ránéz, majd mellette s nagyon fura fejű Zalánra. Itt kezdi érezni, hogy talán van valami gond azzal, amit csinál, de még egyáltalán nem biztos. - DE AZT MONDTÁK EZ OLYAN VARÁZS TŰZ, HA LEÉG VISSZAJÖN. UGYE VISSZAJÖN???- az utolsó könyvecskéjét fogdossa, egyre jobban izzadó ujjai között. Hopponálás. Ez maradt, semmi más, és ahogy a tűzbe pillant a borzalmasan tüzes könyvei felé, egyre kevésbé hiszi már el ő is, amit a felsőbb évesek magyaráztak neki. - UGYE VISSZAJÖN?? - kérdez rá még egyszer kétségbeesettebben úgy szorongatva azt az egy szem hopponálás tankönyvet mintha az utolsó falat kenyere lenne. Hogy fogja megmagyarázni ezt bármelyik tanárnak is? Vagy a szüleinek. Felégetni a konyhát véletlen egész más mint az összes tankönyvet mágiára dobni, véletlen. Arcán látszik, hogy már majdnem sír. Arca kivörösödik, még azon is túl, mint amennyit a tűz fénye rátesz, ajkai remegnek.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
|
Tábortűz Zalán ajkait kelletlenül harapta be és nézett a két rellonosra, hogy vajon kinek kéne előbb szembesíteni Rómeót a kegyetlen igazsággal... úgy véglegesen. Megszólalni nem mert, csak szánakozva rázta fejét az eridonosnak. Nem. Azok a könyvek nem fognak csak úgy kitáncolni a lángokból. Vagyis már csak füst és hamu formájában. Ezt még részegen is képes volt megállapítani.
Próbálta felvenni inkább a fonalat Márknál ismételten, mielőtt még szöget verne fejében a bűntudat, hogy köze volt szerencsétlen Rómeó lelkivilágának rombadöntéséért. Így azért már sokkal könnyebb volt bevallania a másik kellemetlen igazságot.
- Én... szóval nem repülök már... egy ideje.
Kimondva sokkal gázabb volt, mint azt gondolta. A híres Hollósi unokája letette a seprűt. Ez rosszabbul hangzik, mintha az ifjabb Szárnyaszegettként csúfolnák őt.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
RPG hsz: 328
Összes hsz: 401
|
Oshiro Noa professzorFelülni ment, gondolkodni már kevésbé. Borzasztóan szédültem és lassan is szedtem össze cserébe mindazt, ami bennem volt. Egy false alapot adtam át Noának, mint hogyha kb. a Bagolykő lett volna a legrosszabb hely az életemben, pedig pont, hogy imádom. Sokat köszönhettem neki, mert az ott lévők új színnel festették be lelkem kopottas falait. A probléma nagyobb része, ami gyakorlatilag új fejtörést hordozott magában, hogy miként tudnám kimagyarázni a helyzetet, vagy ezen a ponton ki kell -e bármit is? Gondterhelt sóhaj szaladt ki résnyire nyitott ajkaim között. - Jobb esetben - ismételtem lassan, nosztalgiától ittasan és elrévedtem kicsit. Még Svédországban volt szerencsém nagyon jófej, meg nagyon szemét tanárokkal is összeakadni, akiket szerintem dementorok neveltek, persze ezt Noa előtt nem jelentettem volna így ki – Igazából mindenkinek van, csak nem feltétlen mutatja ki. Rejtélyes fény csillant szemeimben, azt a sejtetést adva, mintha annyira ismerném őt és rájöttem volna egy nagyon fontos jellemvonására amit el akart rejteni, de valójában szerintem csak a legkülső képet kaptam róla én is, mint mindenki más. Valahol jó volt ez így, nem akartam, hogy felfedje előttem az összes titkát, ugyanakkor elég távolságtartónak tűnt, amit betudtam a származásának. Az, hogy mi svédek közvetlenebbek vagyunk, egy dolog, ha jól rémlett, Noa japán, ők meg… Nem éppen a legközvetlenebbek. - Ne érts félre, nem akarlak én piedesztálra emelni azért, amit csináltál. Csak tudom, hogy vannak, akik szívesen tudnának a tó fenekén és ami azt illeti, én is magamat – feleltem monotonon, magam elé meredve. Direkt nem emeltem ki, kire/mire gondoltam. Nem Bagolyköves volt az illető. Talán mondandóm annyira nem tetszett neki, és ami talán bántóbb, meg se próbáltam tompítani szavaim élét. Minek kerteljek? Túlontúl sötét dolgok kavarogtak bennem, egyik sem tisztán kivehető. Fogalmam se volt hirtelenjében, miként tudnám őket értelmesen szétbontani, megkülönböztetni, viszont pont ezek miatt igyekeztem lényegre törőnek lenni, amennyire tudtam. Javarészt sötét volt már, az ég majdhogynem fekete terítőjén kiszórt kristálycukorként ragyogtak a csillagok. Itt-ott magasba nyúló, a régi kor olajlámpásait imitáló lámpák világítottak, bár azok már tőlünk távolabb. Ebben a fényviszonyban nem sokat láttam az arcából, de érzékeltem, hogy végigfutott elemző tekintetével. Feszélyezett, hogy csendben pózt váltott, ha sokáig folytatta volna, biztos megőrülök. Már épp szóra nyitottam a számat, amikor is lektúrát adott arról, hogy mennyire szeretné a gárda az én jól létemet. Kétségem sincs, hogy ez így volt, ezért fejemet ingattam válaszul kérdésére. Felfedeztem mondandójába kendőzött felháborodását, amiről nem tudtam eldönteni, hogy személyesen az övé-e, vagy inkább általánosabb, a gárda nevében szól. Ámbár betudtam az utóbbinak, ennek a felháborodásnak a szikrája egy lapát szén volt belül mardosó dühöm tüzére, amit azért éreztem, mert megmentett. Nem voltam mentálisan stabil, meg tudtam volna ok nélkül bántani őt, de semmi nem indokolta, hogy miért kéne ilyet csinálnom. Gyengéden megmasszíroztam orrnyergemet, majd frusztrációmnak hangot adva enyhén combomra csaptam jobb kézzel. - Inkább csak félek! – válaszoltam elfúlóan. Azt hiszem a szimplább szavaknál kellett maradnom. Úgy éreztem ez jó megközelítés, mert valamelyest átadta mindazt, ami bennem volt. Tekintetemmel Noaé után kutattam és élesen belefúrtam, majd fejemet tiltakozón csóváltam. Arról már szó sem lehetett, hogy ott üljek megint egy agyturkász betonkemény kanapéján, azt ecsetelve, hogy miért rossz az életem - Ez olyan, amivel nekem kellene szembe néznem. Menne is talán, csak… én félek.. szembenézni ezekkel a dolgokkal. Valahol hárítani próbáltam. Libabőrös lettem a puszta gondolattól is, meg féltem, hogy amilyen makacs vagyok, valamilyen úton módon elege lesz belőlem és elhurcol valami szakemberhez akaratom ellenére. Testem hamarosan önkéntelen remegésbe kezdett, mintha csak fáznék, átöleltem magam. Első komoly kérdésével mélyen indított, valódi rúgás családi ékszerbe. Mint minden sulinak, itt is megvoltak az önkéntes szadisták, és pár nevet tudtam volna említeni, de egyik se követett el ellenem olyat, ami miatt nálam a bully kategóriába esne, ezért legelőször válaszom egy megfontolt, tömör „Nem.” volt. Természetesen Noa az a fajta ember volt, aki nem feltétlen tapogatózott nálam - az elején. Fogékonyságom az esti égbolt végtelenjére a felszínre tört és talán magam is úgy ragyogtam mellette, akárcsak a sarkcsillag maga. Aztán lehullottam, lecsúsztam és ő egyre nyíltabb áskálódásba kezdett.Nem nyíltam meg neki egy fikarnyit se. Mostanra persze megtanultam, hogy Noát keményebb fából faragták, kötve hiszem, hogy itt megálltunk, főleg, ha már megígértem, válaszolok a kérdéseire. A remegés nem akart abbamaradni. Reméltem, hogy nem egy pánik rohamot kapok a nyakamba. Próbáltam azzal a valóságban tartani magam, hogy folytattam a monológot. - Ma arra jöttem rá, hogy nagyon… semmit nem értem el a kitűzött céljaimból. Semmit az ég egy adta világon! Öt évem ment el, de nem tudom megérteni magam magyarul, mert csapnivaló helyesírásom van – kezdtem kifejtésbe. Karjaimmal továbbra is magamat öleltem és remegtem, mint a kocsonya. - Akkor… - el kellett gondolkodnom azon, hogy mi volt még, szünetet hagyva folytattam - akarok egy zenekart, amit egyelőre képtelen vagyok fent tartani, és úgy érzem, hogy minden további próbálkozásom fölösleges. Illetve van valakim… Akit féltek. Nem biztos, hogy…Elharaptam a mondat végét, s folytatás helyett fejemet forgatva műbőr kabátomat kerestem. Továbbra is ott lógott lomhán a vaskos törzsű tölgyfa ágáról, ahová mutatványom előtt akasztottam. - Ha megkérlek, idehoznád a kabátomat? – néztem rá kérlelőn, majd fejemmel a fa felé biccentettem – Meeeg a bakancsomat… Nem akartam mindenestül beleugrani. Sajnáltam volna őket.Egy fura este vette kezdetét. Itt ültünk egymással szemben, vegyes érzésekkel telve. Mardosott a bűntudat és a kín, hogy a tanárom húzott ki a tóból. Bőszen agyaltam azon, hogy mégis miként kérhettem tőle elnézést diszkrét módokon, egyelőre sajnos sikertelenül. Szomjas is voltam, de nem úgy tűnt Noa, hogy magával hozott volna egy egész kávézót, illetőleg kicsit paráztam az ivás gondolatától. Ironikus módon nem akartam megfulladni. Csak túl akartam esni ezen a beszélgetésen és őszintén remélni, hogy nem vágom el magam teljesen attól az embertől, akinek éppenséggel hálával tartoztam. Tudtam, hogy nem rosszat akart ő, hanem épp ellenkezőleg: megmentette az életemet, még ha perpillanat ezt nehezen is láttam be.
|
|
|
|
|
Rasztovich Márk
INAKTÍV
pécsi gyerek | Gusztustalan és éretlen by Amélia
RPG hsz: 59
Összes hsz: 62
|
Jegyzetégetés- Hát haver, nem, ez nem varázstűz. Amit bedobtál, annak annyi. Ugye nem könyvtáriak voltak? - Mert akkor aztán az elkövetkezendő napokban, amikor vissza kell adni, akkor megszívja. Nekünk is volt egy bájitalkönyvünk, amit ki kellett kölcsönözni, mert a nyomdában rosszul nyomtattak, aztán év végén meg visszaadni, mert karácsonyi is elmúlt, mire a jó könyv megjött végre. Akkor tüzetesen átnézték, és volt, akinek írásmintát kellett adnia, hogy bizonyítsa, nem ő firkálta tele a kincstári példányt. - Csóró kölyök. - Húzom el a számat, közben visszapillantva Zalánra, aki már nem repül, pedig tehetséges.
- Ha valami lelki gebaszod van, szívesen segítek, pszichológián vagyok, van pár trükköm, amivel ki tudlak lendíteni egy-egy fos állapotból, nem mondom, hogy csodatévőként, de azért, ha szeretnél repülni, megpróbálhatok segíteni. - még a vállaimat is megvonom, nem vagyok én tényleg fenomenális, de olykor már az is segít, ha olyannal beszélsz, aki nem érintett.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 111
Összes hsz: 303
|
HélTudom én, hogy általában tetszik a hangutánzásom a legtöbbeknek, de most különösen jól sikerült. Nem egy megrémült arcot fedeztem fel a hallgatóság között - mondjuk tegyük hozzá, hogy ez inkább Diaboli érdeme, mint az enyém -, és egy csajszi pofára is esett a játékomtól. Azt hiszem fater most büszke lenne rám, ahogy itt páran meg is mondják, hogy mennyire király voltam. Bárcsak másban is ennyire az lennék, de ők még nem tudják azt sem, hogy ez mennyi kínnal és szenvedéssel járt z évek során, hogy egyáltalán így össze tudjam hozni, és közel sem volt tökéletes. Nekik nem is kell hoznom, meg egyébként sem szoktam Diaboli után koslatni, hogy kifigyeljem a szokásait, meg a hanghordozását és a többi apróságot, amivel pontosan tudnám hozni a karaktert. De azért megsajnáltam a csajszit, ha már mások is csak kiröhögték szegényt. Segítek rajta valamelyest.
- Nincs mit - bólintok, amikor megköszöni a támogatásom a suvickus után. Azért ez egy mugli étteremben sokkal szenvedősebb lenne, mert nem nagyon lehetne eltüntetni könnyedén ezeket a foltokat, és még lehet, hogy otthon is magyarázkodni kellene. Szerencsére itt vagyunk és nem ott.
- Jól van, ezt még majd be kell bizonyítanod - mosolygok rá, csak kicsit cinkelgetem a csajszit, mert szimpi amúgy, hogy nem esett túlságosan kétségbe és egészen talpraesettnek tűnik.
- Hát... elfogadhatnám, de van egy nyomós érvem a tiéd mellett, hogy miért ne tegyem ezt - hamiskás a mosoly, ami nem múlik el, amióta találkoztunk. Látszik, hogy fogalma sincs szegénynek, hogy nincs itt a para srác, csak egy másiknak vannak para képességei, amik megidézhetik a bajt.
- De én is hallottam. Bocs, az egészért - mondom immár újra Diaboli hangján, ami egyébként tök furcsán is hangzik. Mármint nem hinném, hogy sokszor szokott bocsánatot kérni ilyesmiért, vagy úgy bármiért. Nyilván nem tudom pontosan, hogy milyen ő, de amit hallottam eddig róla, hogy túlságosan kellemes személyiség lenne.
- Szóval ne haragudj, én okoztam a baleseted - mondom immár újra vidámabban a saját hangomon. - Kárpótolhatlak? - próbálkozom, mert amúgy nem akarok rosszban lenni vele. Semmi okom nincs rá, meg azt hiszem eléggé kiélveztem a helyzetet ahhoz, hogy némi ellenszolgáltatást is adjak neki. Nem vagyok én szívtelen, csak egy kicsit szemét, de szerintem ez még belefér.
|
|
|
|
|
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák
noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
|
#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés
Marina elégedetten figyelte a képet a két sráccal. Igen, ha már itt kell hagynia a seprűuncsiját, akkor azt a legmegfelelőbb módon teszi: hagy itt neki egy másik kviddics buddyt.
- Tudod milyen nehezen mennek a magyar nevek - fintorodott el a barna, ahogy engedelmesen odanyújtotta az arcát Márknak. Talán ez volt az egyetlen, ami ennyi év után is kifogott rajta. Kellett volna még az a jó pár év, és már olyan fluent lenne, hogy a magyarok se tudnák megkülönböztetni, hogy hova való.
Aztán a kis interferencia majdnem mindent elfelejtet a rellonossal. Kivéve egy dolgot. - Rasztovits, feladod? - utaltam az ivásra a barna, miközben fél szemmel még mindig a gyötrődő Rómeót nézte. - Figyi haver. Nekem talán megvannak a régi könyveim. Odaadhatom - ajánlotta Marina, és már el is indult, hogy megbeszéljék a részleteket, amikor konkrétan belefagyott a lépésbe.
- HOGY MI? - kapta vissza a fejét előző beszélgetőpartnerei felé. - De mégis miért? És hogyan? HOGYAN NEM, ZALÁN? - kérdezte teljesen elborulva Marina. - Várj... eltört a seprűd? Odaadom a Fecskét, ha erről van szó. Ezen nem múlik - fogta meg gyengéden a fiú karját a lány, és nagy kiskutyaszemeivel értetlenül nézett rá.
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 109
Összes hsz: 111
|
ZsolnaÁrtatlan toldásnak tűnhet. Előfordul, hogy az ember meggondolja magát. Az én gondolatmenetemet is nehéz követni, sokszor saját magam zavarodok bele abba, hogy mit mondok, vagy mit akarok mondani. Valószínűleg elengedném a fülem mellett a vendég megjegyzését. Ha nem én lennék a hely tulajdonosa. Így minden vélemény, észrevétel számít, pláne azért, mert nemrég nyitottam az éttermet, és nagyon rá vagyok parázva, hogy minden flottul menjen. A befejezetlen félmondat miatt lábujjhegyre ereszkedem, nyakam előre meresztem, mintha hallanom kellett volna valamit, amit végül nem mondott ki. Néhány óriási pislogás után aztán kellemetlenül elvigyorodom.
- ... amihez? - itt kellően felviszem a hangsúlyt, oldalra döntöm a fejem, és várok néhány hosszú másodpercet, hogy folytatni tudja a mondatát. - Talán valami baj van? Mármint... Nekünk minden észrevétel fontos. Szeretnénk, ha valamennyi vendég elégedett lenne a szolgáltatásunkkal - árulom el neki fontoskodó hangon, s valóban így gondolom. Remélem, sikerül lenyűgözni udvariasságommal, figyelmességemmel. A panaszkönyvet nem kérték olyan sűrűn. Egyelőre.
Megilletődve széttárom a karom, amint kapcsol, hogy miként mennek itt a dolgok.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja - biccentek megilletődötten, aztán kihúzom magam, mert Doriánt helyesnek mondják, így engem is valószínűleg annak gondolnak. Jó reklámarca lennék a helynek. Mondjuk a plakátra nem tettem rá magam. Eszembe jut egy jelenet, hogy egy többemeletes burgert tolok be egy elvarázsolt fotón. Az talán jobban vonzaná a vendégeket. Hát még, ha félmeztelenül tenném... És még csak nincs is kigyúrt felsőtestem.
- Nahát! Basszus, és eddig titkolta volna, hogy te létezel? Vagy hogyhogy nem láttalak még erre? Látogatóba jöttél? Így már értem, egy Bánffynak nem biztos, hogy ez a legméltóbb hely. Véletlenül nem valamelyik flancosabb helyet kerested? Vagy tényleg ő küldött ide? - majdnem leesik az állam, annyira rácsodálkozom a dologra. - Köszi a nevében is - mosolygok büszkén a párra tett megjegyzésre.
- Meg kell várnod, hogy kikeljen a csirke a tojásból, ne legyél türelmetlen! - vágok vissza halál komolyan, miután végighallgattam a válaszait. Van, amit egyelőre elengedek a fülem mellett, csak sejtelmesen mosolygok. Talán nem tudja, hogy az enyém a hely - némi családi támogatással persze. Ha viszont így van, akkor legalább megvárhatom, mit mond a kajáról, és így egy őszinte választ fogok kapni tőle, nem hízelgőt. Na jó, nem bírom sokáig, hamar felnevetek. - Most jönnek a piszkos anyagiak! Fizetsz, de máris kapsz egy kis kedvezményt. A törzsvásárlóknak jár, na meg a pajtiknak. Téged annak számítalak - kacsintok, és nyomkodni kezdek a pénztárgépen, mintha egy mugli számítógép billentyűzetét püffölném. Elkiáltom magam, hogy egy gyros lesz a hölgynek, a társam pedig már hadonászni is kezd a pálcájával, hogy lehasítson némi húst a forgó toronyról.
- Kis adag, nagy adag? Hagyma, csípős mehet bele? - kérdezem arabokat megszégyenítő módon. - Más valamit kérsz? Itt fogyasztás, vagy elvitel? Négy sarló lesz, ha más nem! Aztán kapsz egy sorszámot, és szólok, ha átveheted a mellettem lévő pultnál - faggatom ki, majd tájékoztatom.
|
|
|
|
|
