Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És végre hallom nevetni. Komolyan egy sziklatömb gurul le rólam, ugyanakkor kicsit meglepődök, hogy a nagy szám csalja ki belőle. Pedig a nagyi megmondta, hogy abszolút nem imponáló, ha egy lány nekiáll valaki vérét szívni. Lehet, de csak lehet, hogy nem kellene hallgatnom a nagyira. Tetézni azonban nem tetézem, időm sincs rá. Csak egy pillanatra nézek az összekulcsolt kezünkre, és kénytelen vagyok megállapítani, sokkal jobb ez így, mint mikor erőnek erejével próbál talpon tartani. Határozottan kár, hogy mindenre emlékszem, de mégse önt el a zavar.
Nem hazudtam. Épp csak nem is közöltem vele, hogy egyébként még nem hopponáltam. Sehogyse. A kandalló az megy... már amikor az égiek is úgy akarják, és nem mond csődöt a hopp hálózat, de rendesen... olyat most csinálok először. Így mikor Budán érünk földet, hagyok egy kis időt magamnak, hogy felfogjam, ez most megtörtént, és megállapítsam, nem viselem rosszul. A szemeim megint felcsillannak, ahogy Damianra nézek. Csak nem kommentálom, mekkora élmény volt ez. Kommentálnám, de a szemem sarkából meglátom a kis büfé kocsit, rajta a jellegzetes amerikai zászlóval, és nekem ennyi bőven elég.
- Figyelj? Mielőtt bármibe is belekezdenénk... nincs kedved merényletet elkövetni a neved, családod, meg úgy a származásod ellen? - igen, a kis cinkos mosoly megint az ajkamra kúszik, és bár tudom, hogy nem fogja megérteni elsőre, nem hagyok neki időt. Elengedve a kezét, oda is megyek a kocsihoz, és kérek két Hot Dogot. Mert teljesen mindegy, hogy gyümölcs nap, vagy épp méregtelenítés, nem bírok neki ellenállni, és meghalok, ha ott van előttem és nem ehetek. Ráadásul gyorsan elkészül, így viszonylag hamar tipegek vissza a Flaviu fiúhoz, nyújtom neki az egyiket, miközben a másikból lelkiismeret-furdalás nélkül harapok egy nagyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyébként ha hallanám se biztos most, hogy meghatna az ellenkezése. Pest is olyan hely, ahol ritkán fordulok meg, és alapból van egy furcsa vibeja annak, ha kiszabadulok Bogolyfalváról. Senki nem ismer, senki nem figyel, és nem fognak holnap rólam pletykálni, hát mennyire nagyszerű már.
- Neeeem, innentől jó leszek, esküszöm - teljesen komolyan gondolom, mert az a cél, hogy Damian kicsit kiengedje a fáradt gőzt, amit az elmúlt események okoztak neki. Biztos olyan ez, hogy ha a családtagod tette akkor te is tetted, nagyon próbálom megérteni a helyzetét. Nekem egy halom unokatestvérem van, aztán lehet, hogy valaki börtönben is, így hát kicsit nehéz beleképzelnem magam az ő helyzetébe. Főleg úgy, hogy sose akartam.
- És hol van az a hely? - nem rá figyelek, a parkon járatom a tekintetem, már amit látok belőle. Teljesen más még a levegő is, és iszonyúan élvezem, hogy itt vagyok.
- Ha nagyon rossz, nyugodtan dobd ki - nem bírnék élni a tudattal, ha miattam kapna gyomorrontást, vagy bármit. Érthető, hogy nincs hozzászokva az utcán vett kajához, én viszont hamar megeszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De tényleg. Akármennyire is vonzó vagy, még te sem tudsz közém és az amerikai hot dogom közé állni - és ezért nem is fogok bocsánatot kérni. Tényleg jó ízűen eszem, még annak ellenére is, hogy Damian azt kidobja. Nem veszem a szívemre és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, csak mosolygok, mert.... legalább megkóstolta. Pislogok arra, amerre a fejével mutat, és az épületet látva, hamar levonom a konklúziót. Az sem olyan hely, ahol én sűrűn megfordulnék. Viszont nem kezdek pánikolni, és nem feszülök be. Szép lassan tényleg megértem én, hogy Damiannal mi nagyon nem egy világ vagyunk, úgyhogy tényleg próbálok normális lenni. Az ő száját se hagyta el egy szó sem, mikor a kanapén ült, úgyhogy illik azt viszonozni.
- És ne álljak szóba idegenekkel, és ne fogadjak el senkitől cukorkát - nem bírom ki, halkan elnevetem magam, mert egyszerűen nem tudom, hogy most mik is a szerepek. Lassan sétálok mellette, közben folyamatosan tüntetve el a hot dogom maradékát.
- Szoktál egyébként teljesen hétköznapi dolgokat csinálni? Mit tudom én, sétálni a Duna parton, kacsát etetni... - ráncolom kicsit a homlokom, mert nem.... egyszerűen nem tudom elképzelni róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mondtam. Tényleg nem bírom az alkoholt, de.... Nézd nem létezik, hogy két koktél ennyire kiüssön. Ittam már Willnél nem is egyszer, és tényleg nem kerültem ilyen állapotba. Fogalmam sincs, mi történt - felsóhajtok, de komolyan beszélek, mert ez komolyan aggaszt. Próbálom én betudni a paranoiámnak, de ettől se lesz sokkal jobb.
Biccentek, mert azt előbb elhiszem, hogy van külön emberek a kacsa etetésre, de hamar felvonom a szemöldököm, és nevetek vele együtt.
- Damian. Én most már tényleg nagyon szeretném megrázni a fenekem. A múltkor se sikerült - a hangom is szinte könyörgő, a tekintetemről nem is beszélve. Nagyon szépen nézek rá, míg el nem indulunk.
- Utána azt mutatsz, amit csak akarsz - teszem hozzá, de tényleg már csak azért, hogy az agyát húzzam vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És én pontosan ezt akartam hallani. Belépek mellette a helyre, persze észben tartva amit megbeszéltünk, de hamar magára is hagyom. És még véletlenül sem érzem ezt kínosnak.
Órákig elvagyok, hogy oda se megyek hozzá, néha csak arra nézek, amerre sejtem, hogy van, de elfoglalom magam. És valóban nem iszok sokat se, épp csak annyit, hogy jobb kedvem legyen, és felengedjek. Táncolok. Egyszerűen csak élvezem, hogy megrázhatom a fenekem, és kiadhatom a hülye vizsgaidőszak okozta feszültséget.
Órák múlva megyek csak oda a biliárd asztalhoz, és vigyorogva dőlök neki a Flaviu fiú mellett.
- Elfáradtam. Úristen ez annyira jó hely - nem bírom ki, hogy ne lelkesedjek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért azt nem hittem volna, hogy a barátnőim nélkül is ennyire jól szórakozom. Jó, hozzásegített az a pár koktél, ami még most sem vágott annyira fejbe, amennyire az a kettő a pubban. Tudok magamról, tudok normálisan közlekedni, csak oldottabb vagyok, és észbe se kapok, máris találok én lányokat, akikkel táncolok és beszélgetek. Nem is olyan nehéz ez, bárcsak józanul is ilyen jól menne. Még össze is állunk egy szelfire, levegőzni is kimegyünk, tényleg teljesen kimaxolom az... igazából fogalmam sincs, mennyi időt, míg el nem fáradok kissé.
Akkor viszont már odamegyek Damianhoz, persze figyelve azért arra, hogy ne zavarjam túlságosan meg. Szívemre venném, ha miattam nem menne be az a csíkos.
- Őstehetség vagy - nézem csillogó szemekkel, és arrébb is állok, amint látom, koncentrál. Kicsit ráncolom a homlokom, mert... mert... az kimaradt. Még csak meg sem néztem a fiúkat, hisz nem is ezért jöttem.
- Természetesen. De nagyon elfoglaltnak tűnik - pánikba viszont nem esek, sőt... kicsit úgy állok, hogy premier plánból láthassam, ahogy rádől az asztalra. Még szerencse, hogy háttal nekem, így talán nem veszi észre, hogy oldalra biccen a fejem. Nem akarok ma már többet magyarázkodni.
- Viszont jó a feneke - mesélem neki teljesen lelkesen, miután elszakítom az említett testrészről a tekintetem, és az asztalt figyelem, mert végre van valami, ami nem új, nem ijesztő és még értek is hozzá. Mintegy észbe kapva, mosolyogva biccentek az ismeretleneknek, így szúrom ki a zsetonokat is, hogy aztán csendben is maradjak. Ha tétben játszik, tényleg nem akarja, hogy én fecsegni kezdjek, és én sem akarom, hogy veszítsen. Jobb ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Túl fogom élni - forgatom meg a szemem, de a figyelmem láthatóan elvonja Damian művelete. Vele együtt szisszenek fel, mikor nem sikerül neki belökni a golyót. Mosolygok és köszönök a másik háromnak, de a koktélomat szürcsölve figyelem, mi hogyan van az asztalon. Tehát ő a csíkossal van, és nem is szar helyzetben.
- Hogy mi? Dehogy. Csak szusszanok kicsit - biztosítom vigyorogva arról, hogy nem sokáig fogom mellette rontani a levegőt, tényleg csak pár nyugis percre van szükségem, mielőtt még megint visszatipegnék a tánctérre. Meg tudnám ezt szokni egyébként.
- Nem is tudom... mi van, ha miattam veszítesz? - pislogok rá. Teljesen hihetően adva elő a nagy dilemmát, de sokáig nem kéretem magam. Az a helyzet, biliárdozni tényleg tudok, szeretek is, bár Márk sose fogja bevallani, őt is csúnyán elvertem párszor. Leteszem a poharam az asztal szegélyére, és bár érzem a tekinteteket rajtam, zavarba most mégsem jövök tőle. Még meg is kerülöm Flaviut, mert úgy döntök, segítek neki, és először azt a kék csíkost lököm be, amelyiket kicsit nehezebb, mint a többit. Aztán lököm csak a narancssárgát, ami az előbb nem ment be neki.
- Lógsz nekem egyel - közlöm vele, ahogy nyújtom is felé a dákóját, aztán elégedett mosollyal az arcomon, kortyolok megint a koktélból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kötekszem, ha azt mondja túléli, én nem vonom kétségbe a szavait. Jó, főleg azért, mert tudom, hogy nem is kell neki ilyet túlélni. Az a helyzet, hogy elég magabiztos tudok lenni, ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, úgyhogy ez még hamar le is ríhat rólam. Persze vagyok olyan állapotban, hogy ilyesmiken nem gondolkodom most, csak élvezem, hogy kicsalhatok némi döbbenetet. Hisz láttam én, hogy elsőre túl sok mindent nem vártak tőlem. A golyók pedig szépen be is mennek. Már csak kettő darab csíkos van fent meg a fekete. Ezt Damaian még simán megnyerheti. Vissza is adom neki a dákót... vagyis adnám, ha nem hárítana kapásból.
- Te mégis mit művelsz? - azért elkerekedik a szemem egy pillanatra, de aztán fáradt sóhajjal veszem tudomásul, hogy ezt most én fogom megnyerni. A fiúkra mosolygok, olyan ártatlanul, amennyire csak tudok, és a vállam is megvonom.
Járkálni kezdek, csak hogy megtaláljam megfelelő helyet, és nem okozok csalódást magamnak. Jó tíz perc múlva, már a fekete golyót is beteszem a jobb oldali sarokba. Hát megérte az a sok idő a pécsi pubban, na.
- Nyertél - közlöm vele csillogó szemekkel, mert valahol még jó érzés is, hogy hozzá tudtam ehhez járulni, most tényleg nem érzem magam egy csődtömegnek. Megiszom a koktélom maradékát is.
- Ha akarsz, maradj nyugodtan, nem kell kikísérni - jelzem ezzel, hogy szép volt, jó volt de nekem mára ennyi elég is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nyilván azért bennem van némi félsz. Nem igazán szeretném, ha közöm lenne Damian ezen dolgaihoz, és esküszöm, a játékot még élvezem is, csak azt nem, mikor a zsetonok csörögnek. Kicsit úgy érzem, hogy az a három idegen át lett verve, és... nem való nekem az ilyesmi.
És mégis képes vagyok szemet hunyni, csak mert látom, Flaviu tényleg jól érzi magát, és hát ez volt ugye a cél.
- A jóból is megárt a sok - főleg ha az ember lánya tényleg nem olyan vad bulizós, és még dolgozni is jár. Meglep viszont, hogy elkapja a kezem, de hamar elmosolyodok.
- Jönnek értem. Itt alszok Pesten, tudod... sok a rokon - próbálom megnyugtatni, hogy jó kezekben leszek, mert az biztos, hogy haza hopponálni nem fogok, és az is, hogy Aurél holnap reggel megeteti a kutyáim. Kriszta meg úgyis egyedül van, még lelkes is volt.
- Flaviu... - nagyot sóhajtok, és próbálok igencsak sértett arcot felölteni, miközben a fejem rázom.
- Nekem még mindig nem a pénzed kell - mutatom meg megint a pimasz mosolyom, aztán odahajolok, és adok egy puszit az arcára. Elköszönök a többiektől is, kint pedig nagyot szippantok a levegőből, és alig pár percet várok csak, mire unokatestvérem ideér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kitartok amellett, hogy a barátja vagyok. Abban meg semmi gáz nincs, hogy olykor rám ír, én meg vissza. Ezt sok mindenkivel megteszem, és most sem csak Damian az elszenvedő alanya a lelkesedésemnek. Hisz kijött a Dűne 2., és nem értem, hogy más miért nem annyira lelkes emiatt, mint én. Oké, nem olvasták. Biztos ez a baj.
Na de a lengyel is addig kapta a fangörcseim, míg fel nem vetődött, hogy nézzük meg, én meg pillanatok alatt lettem a világ legboldogabb embere, így megeshet, hogy túl hamar és túl intenzíven vágtam rá, hogy hívjon is papot egyből, mert hozzámegyek. Erre. Senki. Más. Nem. Volt. Hajlandó.
Úgyhogy most itt tartunk. Fejben komoly lélektani dilemmát döntök el. Nem tudom, hogy sima popcorn, vagy nachos legyen, de ezzel semmi gond nincs, mert így nem okozok a mellettem állónak kikezelhetetlen traumát. Tudom, hogy nem bírja, mikor pörgök.
- Oké, teás vagy vagy kólás? Nagyon fontos - nézek rá, míg várunk a sorunkra a pénztárnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Fontos - nevetek halkan. Nekem ez így teljesen jó. Egyrészt, megnézem a filmet, amit annyira szeretnék. Másrészt, távol vagyunk minden olyan helytől, ami komfortot nyújtana, és harmadrészt, rengetegen vannak körülöttünk, így én nyugodtan foglalkozhatok az előttem álló neonszínű cipőjével, ahelyett, hogy megint olyan gondolataim lennének, amiknek nem kellene. Hát menni fog ez. Csak arra kell koncentrálni, ami van. Mert hogy gyűrű az ujján nincs - akaratlanul is lecsekkoltam út közben -, és jó eséllyel a leendő ara se bukkan fel, hogy három jegyet vegyünk inkább. Tökéletes.
- Jó, elmondom, de nem akadhatsz ki - szusszanok, mert a sor viszont tényleg lassan halad.
- A popcornhoz jó a tea is meg a kóla is, a nachos az határozottan kólás, kivéve, ha fűszeresen kéred. És nagy dilemmában vagyok, mert ha popcornt eszek, ahhoz kérhetek teát, de ha nachost, akkor még azt is el kell döntenem, hogy kérem és akkor mi legyen mellé - és igen, megérkeztünk. Mármint ahhoz a részhez, mikor kiderül, miért nem jönnek velem moziba. De egyébként tényleg nem vagyok az a túlgondolós típus, esküszöm.
- Mert Dűne. És Fremenek - vonok vállat, kicsit megütközve nézve rá azért, mert ez milyen kérdés már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És nem akad ki. Életem legjobb napja ez, most már komolyan mondom. Pedig ott lebegett a lehetőség, hogy sarkon fordul és itt hagy engem - és nem okozott volna gondot beülni ennek ellenére sem -, de nem tette meg. Úgy érzem, megint fejlődött valamennyit a kapcsolatunk.
- Sajnos nem eleget - őszinte az a szomorú sóhaj. Érthető okokból kifolyólag ritkán van ehhez társaságom, egyedül meg csak nem megyek el mozizni. Inkább filmezek otthon a kutyukkal akkor már.
- Nyugodj meg. Te utálni fogod - vigyorodok el önelégülten, még bólintok is mellé, kicsit meglengetve azt, igenis figyelek rá, és felkészültem Damian Flaviuból.
- Két óra negyvenhat perc. Plusz a reklámok előtte - jó, ezt azért óvatosabban közlöm vele, és alattomosan húzódok hozzá közelebb, hogy ha most akar lépni, még el tudjam kapni.
- És nem tudom... sajnos otthon maradt a napirendem, és elfelejtettem lefényképezni - nevetek fel, és húzom az agyát természetesen.
- Te minden lépésedet megtervezed? - ezt viszont már komolyan kérdezem tőle. Érdeklődve is vizslatom az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ránézek és láthatóan hiába keresem a szavakat, hiába próbálok bármit is mondani, hang nem jön ki a számon.
Patthelyzet.
Ha most rábólintok, lehet olyan történne, ami abszolút nem lenne ellenemre, de azért mégse kéne, hisz nem kellenek a komplikációk. Ha a fejéhez vágom, hogy mégis mit képzel, nem ezt beszéltük meg, szinte biztos, hogy visszavág, hogy én mit képzelek, hogy ilyeneket gondolok.
- Nézd - kétségbeesetten mutatok a kijelzőre, ahol épp valami mese előzetese megy, nagy bölcsen a taktikai terelés mellett döntve, és iszonyú büszke is vagyok magamra.
Úgy talán másfél percig? Mert a semmiből kerekedik a morranás, és az a tipikus ideges zúgás.
Kérlek ne. Kérlek ne.
De. Kegyetlenül közlik bele a képembe, hogy technikai okok miatt, elmarad a vetítés. Igen. Pont most.
- Sajnálom... legközelebb? - pislogok rá szomorúan. Egyrészt tényleg csüggedt vagyok, nagyon szerettem volna látni. Másrészt én azt hittem nyertem magamnak közel három órát, és kíméletlenül elvették tőlem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tényleg csalódott vagyok. Ezt sehogyan sem tudom palástolni. Már annyira beleéltem magam, hogy ma megnézem. És ez még csak a kisebbik gond. Tényleg nem tudok neki mit mondani, de azt határozottan tudom, hogy az semmiképp nem jó, ha mi valahol vagyunk, ahol nincs más. Az utóbbi alkalmak ezt bebizonyították, én pedig nem is akarok szemet hunyni afelett, hogy hamarosan már vőlegény lesz. Nem felejthetem el.
- Damian... - felsóhajtok, és óvatosan fogva meg a kezét, vezetem arrébb, csak ki a morajló tömegből. Teljesen érthető, hogy mások is csalódottak. Ha nem lenne nagyobb problémám, esküszöm hogy most én is morognék.
- tudod, hogy most azt kell csinálnunk, hogy én hazamegyek a kutyáimhoz, te pedig pakolni... Amire normálisan lesz időd, így jó eséllyel nem felejted otthon az UV-védőt - mosolygok rá, és el is engedem a kezét. A moziról volt szó. Én meg... A francba nem vagyok én olyan erős, amennyire szeretnék lenni.
- De köszönöm, hogy megnézted volna velem. Most már kvittek vagyunk - biccentek, elvégre mikor abban a klubban voltunk, közöltem vele, hogy lóg nekem egyel. Én pedig nem felejtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért megakadok. Először még csak megszeppenten pislogok rá, míg szépen átrágom magam, az ártatlan kérdésén, de aztán - elkönyvelve, hogy bizony azt hallottam, amit hallottam -, kiül az arcomra az elégedettség, meg talán némi felsőbbrendű érzés is, el is vigyorodok.
- Te most azt mondod nekem, hogy Damian Flaviut bárhová is oda lehet rendelni? - kihívóan vonom fel a szemöldököm, mert ha csak nyelvbotlás is volt, megérte. Ez mindent megért. De aztán megrázom a fejem, lesöpörve magamról mindent, és visszaerőltetem a komolyságom.
- Én csak megkérdeztem, hogy megnézed-e velem. Te pedig igent mondtál. El szoktam hívni a barátaim mozizni - mert szerintem abban az égadta világon semmi nincs. Randihelynek iszonyat rossz, hisz pont a lényeg veszik el... barátokkal viszont tökéletes, mert utána kitudnátok vesézni, amit láttatok.
- De sajnálom, ez tényleg elmarad... nem tehetek róla - emelem fel a kezeim is, hisz láthatja rajtam, én sem vagyok ettől boldog. Tényleg érdekelt az a film.
- Megoldom. És figyelj? Ha letudtad a családi dolgaid... még megnézhetjük - mosolygok rá lelkesen, mert nem adom fel. Sőt, odahajolok, és még egy puszit is adok az arcára, mert a barátok ilyet is szoktak. Legalábbis felénk.
- Vigyázz magadra - noha fogalmam sincs, hová megy, de nyilván ha pakolnia kell, akkor ez nem olyan táv, amihez szokva van. Aztán meg. Engem a nagyi akkor is így enged el, ha csak a boltba ugrok le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- ... aztán képes volt eljönni hozzám vádaskodni, csak mert a rokona elvileg kevert. Na, ott mondtam neki, hogy nekem ehhez semmi közöm, és amúgy sem vagyunk barátok, és nem is akarok a barátja lenni, ezt a hisztit meg inkább a leendő menyasszonyával folytossa le.... aztán kitettem - mesélem nagy büszkén. Mert ez így volt. Jó, talán nem pontosan így, de hasonló volt, csak olyan gyorsan történt minden, az ember agya hajlamos elsiklani a részletek felett.
- Szóval abszolút nem érdekel már. Egy igazi köcsög - és nem, nem a sértettség mondatja ezt velem, nem is nézek rá a telefonomra, hogy nincs-e véletlenül lehalkítva. Istenem, de jól esett ez. Valakinek csak úgy szidni, és úgy, hogy tudom, Karina egyet fog velem érteni, és még büszke is lesz rám. Én is az vagyok magamra.
- Fú de nagy ez a hely - jó, azért megtorpanok, és megint jön a bizonytalanság. Itt se tudom, mi keresnivalóm van. Mármint na. Mégis csak a Minisztérium. Egyszer voltam itt, látogatáskor, de ennyi.
Mosolygok Ferencre, mint kiderült, de kicsit meg vagyok szeppenve. Ez is csak addig tart, míg hitetlenül el nem nevetem magam. Hát ez... nagyon rossz. Imádom.
- És azt tudja-e, hogy miért spirituális állat a macska? - és ezzel főleg az a bajom, hogy belemegyek. Mindig belemegyek, mert a nagyapámmal ez már rituálé. Ha otthon vagyok, még dél sincs, és nagyi már lefárad. Persze kihívóan nézek a férfira.
- Mert kiereszti a karmát - és utána közvetlenül bocsánatkérőn Karinára.
- Ne haragudj, nem bírom megállni, hogy ne... szörnyű, és biztos, hogy lefogom tagadni, de rengeteget ismerek - ennek ellenére teljesen jókedvűen nevetem el magam. Valahogy nincs bennem az első nap okozta feszültség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Akkor is jól esik, ha én tisztában vagyok vele, hogy annak a beszélgetésnek így kellett volna zajlanak. Nem, nem így zajlott, és akkor azt hittem, azt legalább annyira jól teszem. Most érzem csak, hogy marhára nem tettem jól.
- El fogok tévedni. Nagyon sokszor elfogok - nyikkanok vékony hangony és magam elé pislogok. Nem tudom palástolni a megszeppentségem, hiába szeretném annyira.
Ferenc valamit segít azonban, Karina feje meg külön megér egy misét. Oké, ezzel én tényleg nem dicsekszem, de még a juhos poénon is nevetek, míg a pálcám nyújtom. A nőre nézek, csak hogy megbizonyosodjak róla, ez teljesen rendben van, és nem most láttam utoljára. Mármint a pálcám.
Genetika, hogy kicsit tovább időzök a papír szemre vételével, mielőtt még aláírnám. Ahogy megtanultam olvasni, megtanultam azt is, hogy mindent el kell. Még az apró betűket is.
Elbúcsúzok a férfitől, hogy aztán a lifthez menjünk.
- A nagyapám. Iszonyú fárasztó ember - forgatom meg a szemem, mint egy magyarázatot adva, de nem tudok rá haragudni. Azt sajnálom, hogy apuból kiveszett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A legkevésbé sem számítottam arra a hívásra, ami Adéltól érkezett. Egyszerűen fogalmam sincs, mit akarhat tőlem a nő, és ha ez még nem lenne elég, a vészvillogó jelez, csak épp megint tojok rá.
Nem okoz nehézséget elkéredzkedni, dr. Laines messze nem hajcsár, én meg egész szépen beletanultam, hogyan dolgozzak a keze alá, így teljesen értetlenül sétálok a kávézó felé. Amúgy is ki szoktam szaladni, Pécset magát meg jobban is ismerem, mint azt szeretném. Elég csak balra fordítanom a fejem, látom én a háznak a tetejét, amiben a gyerekkorom töltöttem. Felsóhajtok, hisz próbálok még csak nem is gondolni erre.
Kikérem magamnak a lattét, csak a szokásos, hisz itt már ismernek. Épp csak azon lepődnek meg talán, hogy három helyett csak egyet kérek, azt is itt fogyasztom. Nem kell sokat nézelődnöm, mire meglátom a nőt. Odamegyek az asztalhoz, és leülök vele szembe. A mosoly az arcomon meg még őszinte is, talán csak a tekintetem üzeni, cseppet meglepett. Azonban az is hamar felragyog, mikor a kisfiút is meglátom.
- Úristen, hogy megnőtt - határozottan nem ekkora babára emlékszem ugyanis, noha a pár másodperc alatt, amikor először láttam, aligha éghettek a tudatomba a paraméterek.
- Nem, ma viszonylag laza nap van - biztosítom én, hogy teljesen ráérek, különben nem jöttem volna el. Jó, hazudok, nyilván megtaláltam volna a módját annak, hogy megtudjam, mit akar.
- Remélem, veletek is minden rendben - aggódva nézek rá, noha olyan katasztrófát se tudok elképzelni, amihez nekem bármi közöm lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mikor már azt hinné az ember, rendeződnek a dolgai, és talán megúszhatja az elmúlt időszakot ép idegrendszerrel, és nem szenved maradandó károsodást, fogják az atomot, és ledobják.
Még most is csak magam elé pislogok, mikor itt ülök dr. Lainsel szembe, és felvázolom, miért is vagyok... nos... szétszórt. Egy kicsit.
- ... és felszívódott. Már két hete. Képtelenség elérni, képtelenség megtalálni, és szinte minden nyomát eltüntette. Létezik ilyen? Hogy az ember egyszerűen csak... nincs? - megrázom a fejem, mert egy szürreális rossz álomnak gondolom ezt az egészet. Emellett már eltörpül, hogy milyen volt hét év után átlépni a házunk küszöbét, hogy milyen volt anyámat magába roskadva látni, ahogy a kanapénkon ül. Anya sose roskadt magába, nem igazán láttam én erősebb nőt nála. Talán a nagyit. De az apám.
Itt ülök, és olyan, mintha egy idegenről beszélnék. A semmiből kerültem valami közepébe, amiről még csak fogalmam sincs, de ahogy egyre több részlet derül ki, úgy jövök rá, hogy egy teljesen idegen hiányát emésztettem. Valakiét, akinek annyira fontos a saját bőre, hogy képes erre... Valakiét, aki egyáltalán nem jó ember. Egy hajtincsemet birizgálom, és tudom azt is, hogy nem vagyok épp a legszalonképesebb, de figyelmbe véve, hogy fél éjszakát egy kihallgatóban töltöttem, a másik felét meg a rendőrség folyosóján, az anyámra várva, megengedem magamnak, hogy ezzel most ne foglalkozzak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kész nagyfiú - és eltekintve attól, mennyire furcsa erről a volt főnökömmel beszélni, a hatalmas mosoly az arcomon tényleg őszinte. Csodaszép ez a fiú, és hihetetlen nekem, mennyire nyugodt. Még csak meg se nyikkan. Azok a gyerekek, akiket én ismerek, képtelen ennyi időt egy helyben megülni.
- Ennek őszintén örülök - pislogok aztán Adélra, és nem... nem kérdezek. Nem akarok olyasmibe belemenni, amihez nekem nincs és nem is kell, hogy közöm legyen. Bőven elég furcsa és szokatlan, hogy itt ülök egy kávézóban, vele szemben. És bár kellően kimaxolja az udvariaskodást, mégis érzem, hogy nem ok nélkül. Valamit szeretne. Én meg tudom, hogy faragatlanság lenne rákérdezni, bármennyire is birizgálja az oldalam a kíváncsiság.
- Inkább lefoglalom magam. Most főleg a sulival foglalkozok, talán kicsit túl is izgulom a VAV-ot, na meg dr. Lainesnél gyakornokoskodok - kortyolok a lattéból, nem említve meg a többi apróságot, amik mindig csak ideig-óráig tartanak. Mégse látszik rajtam a fáradtság egy apró jele se. A PUBot, az éjszakázást és a vendégeket sokkal nehezebben bírtam.
Akarva-akaratlan siklik újra a tekintetem Lucienre, az arcom is hamar ellágyul, így sóhajtok egyet.
- Bármennyire is jól esne a tudat, hogy ennyire szíveden viseled a hogylétem, nem ezért hívtál, ha jól sejtem - a hangomban nyoma sincs megbántottságnak, vagy épp akaratosságnak, de annyira ismerem Adélt, hogy tudjam, ő se szereti ezeket a formális köröket sokáig húzni, én meg aztán főleg nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem arról van szó, hogy ne beszélgetnék szívesen Adéllal. Bár barátnők nem lettünk, annyiból tényleg jó volt a pubban dolgozni, hogy a róla alkotott előítéletem változzon némiképp. Nem, glóriát még most sem emelnék a feje fölé, talán még haragudnom is kellene rá, amiért megkeverte az állóvizet, de.... de az nem az én problémám igazából.
Viszont azt határozottan sejtem, hogy nem azért hívott ide, mert a szívén viseli az életem alakulását, így hamar megpróbálom a beszélgetésünket ráterelni. És ahogy sikerül a fiút nézem. A mosoly az arcomon marad, egyedül a tekintetembe költözik némi óvatosság. Tudom én, hogy erre élből kellene nemet mondanom, és felpattanni innen, de... azt a fiaskót leszámítva, Adél sose ártott nekem.
- Miért nem maradhat kettesben az apjával? - megüti a fülem, nem tehetek róla. Meglepetten is pislogok a szőkére, mert bár azt tudom, hogy Willnek volt egy... furcsa kilengése a fő utcán, de ez még nem ok egy ilyen szankcióra. Csodavilág lenne, ha elszeparálnák a gyerekeket attól a szülőtől, aki iszik, de sajnos ez az ország nem az az ország, és a gyermekvédelmi törvények is... nos, hagynak némi kivetnivalót maguk után.
Az Willel szembeni rossz érzésemre meg alig alapozhatnék, és igen még a hangom is bátor. Valahol még büszke is vagyok magamra, amiért nem ugrok megint fejest meggondolatlanul valamibe.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tart a kezelés. Oké. Tudom, rá kellene kérdeznem, viszont mégsem teszem, hisz ez tényleg az ő magánügyük. Willről pedig bőven eleget hallottam ahhoz, hogy szép csendben megjegyeztem, bármilyen kezelést is kap, az határozottan a javára fog válni. Másrészt meg.... tényleg csak ki szeretnék maradni ezekből a dolgokból. Lucien még annak ellenére is iszonyatosan édes, hogy látszik rajta, kezd nyűgös lenni.
- Rendben - bólintok pár másodperc múlva egy nagyot, mert mégis mi bajom származhatna abból, hogy vigyázok egy kisfiúra?
- Elvállalom - mosolygok rá Adélra, és elkortyolom a lattém maradékát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem, ezt egyszerűen nem tudom felfogni még most sem. Sokszor van olyan érzésem, hogy ezek a dolgok nem is velem történnek, pedig határozottan én ülök annak a nappalinak a kanapéján, amit hosszú évek óta nem is láttam. Szerencsére a nagyi is itt van alkalomadtán, de neki sem könnyű, hisz nagyapa is pontosan úgy áll a történtek előtt, mint én. Nem hisszük el. Súlyos szavak hangoztak el, velem még kiabáltak is, nagyapára meg mentőt kellett hívni, úgy felment hirtelen a vérnyomása, és olyasmiket hallgattam végig, amik egy jó akciófilmben hangozhatnának csak el, nem velem szemben.
Napok teltek el, mióta anyuval az örsön jártunk, nekem pedig csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy szóljak az iskolában és Dr. Lainesnek a történtekről, azóta el sem hagytam gyermekkorom színhelyének küszöbét. Pedig milyen határozottan fogadtam meg, soha többé be nem teszem ide a lábam, de... de azzal a döntéssel nem tudnék együtt élni.
A falióra egyenletes kattogását hallgatom, miközben a telefonomon kattintgatok két név között fogalmam sincs, mennyi ideje már. Az utóbbi mellett döntve, nyomom meg a hívó gombot, túlságosan tartva attól, hogy az előbbi még belém is rúgna, amire aztán végképp semmi szükségem.
Amint a vonal túlsó végén meghallom Karina hangját, megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, és el is könyvelem, hogy jól döntöttem. A hangom még mindig rekedt a sírástól és gyenge is, de megpróbálom lehadarni a napok történéseit, szinte egyetlen legvégtellel.
- Ide tudnál jönni? Elküldöm a címet - a végére megint szipogni kezdek, mert a torkom fojtogatja a sírás. Szükségem van most rá, így amint bontódik a vonal, el is küldöm a címet, és nekiállok kávét főzni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A végén már a mamám erősködött mondván, megígértem. És igaza van. Viszont mikor megígértem, még csak szó sem volt arról, hogy az apámat elnyeli a föld, az anyám meg muskátli módjára fotoszintetizál a házban, ahová soha többé nem akartam betenni a lábam, és ahol most mégis az időm nagy részét töltöm.
Nem mondtam le. Kismillió okom lett volna rá, annál is több kifogásom, mégis itt állok az állatkert bejárata előtt, magamra erőltetve minden lelkesedésem. Bence nem sok mindent szűrhet le abból a kavalkádból, ami körülöttem zajlik. Nem azért, mert annyira jó színésznő lennék, csupán azért mert nem ismer eléggé ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni mosoly és mosoly között. Simán be lehet tudni annak is, hogy izgulok és még csak nem is lenne hazugság.
- Ohh. Ez igazán kedves tőled, köszönöm - csak egy nagyon kicsit feszülök be, és az sem tart sokáig. Mosolyogva biccentek arra, hogy képben vagyok a mugli pénzzel, na meg én se jöttem el anélkül, szóval nem lesz itt gond.
- Köszönöm - ha valaki megfejtette már, erre mit illik válaszolni, igazán közölhetné velem is. Szerintem erre nincs is igazán jó válasz.
Hamar túllendülünk azonban, és megyünk befelé. Én azért kicsit bizonytalanul, de lelkesen. Ezen a ponton tényleg azt gondolom,  nem volt olyan rossz ötlet eljönni.
- Hogy tessék? Milyen kaját? - hátranézek Bencére, még el is nevetem magam a jelző hallatán. Biztos, hogy azt kell adni az állatoknak.
- Alpakka - meg kell szoknom, hogy a fiú... pörög. Mellette igazán nyominak tűnhetek, de azért a jegesmedvére is felcsillan a szemem.
- Mármint... Hát nagyon cuki - próbálok én érvelni mellette, de sajnos csak ennyi telik.
- És neked? - nyilván az összes, de azért válasszon ki egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még alig dolgoztam fel az örsön töltött időt - annak ellenére is, hogy egyébként nem bántak velem úgy, mint egy körözött bűnözővel -, mentem a kórházba papához, aztán orvost hívtam anyunak.
Valószínűleg ilyen az, mikor a tökéletes család pillanatok alatt omlik szét. Magamat se értem, ha nagyon őszinte akarok lenni, hisz több éve már annak, hogy nem vagyok része annak a tökéletes családnak, mégse vagyok képes felállni, és visszatérni Bogolyfalvára. Azt kellene. Valószínűleg minden épeszű ember ezt tenné, de már párszor bebizonyítottam, hogy az én agyam furcsán működik.
A külsőm jelenleg annyira sokadlagos tényező, hogy csak fel van kontyolva a hajam, de abban sem vagyok biztos, hogy megfésülködtem. Azt tudom csak, hogy muszáj beszélnem valakivel, mert meg fogok zakkanni.
Annyira vérszegény a mosoly, amivel ajtót nyitok és annyira szürke lehet mellé az arcom, hogy nem hibáztatom Karinát, ha megnézi a címet újra.
- Már készül a kávé - lépek el az ajtóból, kitárva azt. Ami elsőre szemet szúrhat a nőnek, hogy én nem anyagi okok miatt szorulok az ösztöndíjra. Még az utolsó dekor képen is látszik, hogy soha nem voltak anyagi gondjaink. A nappaliba vezetem.
- Anyu fent alszik. Nemrég ment el az orvos. Jövő héten meg jön mama, hogy vissza tudjak menni a suliba - fáradt vagyok és kialvatlan, és nem is igazán beszéltem ennyit ki tudja mi óta, ezért akadhat össze a nyelvem.
- Sajnálom, hogy iderángattalak, de szükségem van valakire. Egyszerűen fel nem tudom fogni, mi történt - azt viszont tudom, hogy ezt Aurélnak vagy Noelnek hiába mondanám, ők is csak pislognának.
- Hogy tehet valaki ilyet? - nyilván az apámat hibáztatom, hisz a magánnyomozó szerint, ő ezt már Merlin tudja mióta tervezhette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ha ezt így folytatod, elkezdem kellemetlenül érezni magam miatta - nevetem el magam kínosan. Komolyan. Még soha nem fordult meg a fejemben, hogy ciki az, hogy kimaradt az életemből az állatkert, de Bence kellően sűrűn emlegeti fel, emiatt pedig még képes is vagyok elgondolkodni, hogy ez is gáz velem.
Szerencsére zökkenőmentesen beérünk, én meg csak rábízom magam, elvégre ő a szakértő. Sűrűn pislogok, mikor valami furcsa zöld színű dolgot lóbál a szemem előtt, még a fejem is hátrahajtom reflexből, hisz azért mindent én sem veszek a számba. Aztán megint csak sűrű pislogás. Egyszerűen én nem értem a navinést. Van, amikor tényleg aranyos, van mikor határozottan szeretem, ha a közelembe van, most pedig... most pedig megint venném fel a nyúlcipőt, mert... mi a francot művel? Tudtommal egyidősek vagyunk, és attól, hogy nekem valami kimaradt az életemből, még nem tetszik, hogy úgy kezel mint egy hatévest.
- Örökbefogadni? Nem hinném, hogy örülnének, ha felcaplatnék vele a kastélyba - ráncolom a homlokom. Meg mégis mi ez? Menhely? Mert persze a kedvencem, és irtó cuki, és imádom, de nem vinném haza. Helyette megkérdezem az ő kedvencét, és számítok is legalább egy top tízre, szóval türelmesen megvárom, míg végiggondolja.
- Imádnád a lakásom. Tele van velük a ház - vigyorodok el annak ellenére, hogy én nem tudok a furkászokra kedves, és cuki állatként gondolni, amennyi bosszúságot okoztak már.
- Van olyan itt is? - mert ahogy leírta, szívesen megnézném magamnak. Meg végül is mindent is. A térképet nézem, de magasba szökik a szemöldököm. Fókamóka. Oké. Kezdek rájönni szép lassan, hogy nem ez volt életem ötlete, deeee adok én esélyt ennek az állatkertnek. Egyszer ki lehet bírni.
- Nem tudom, arra. Majmok - ha van is bármi tematika, vagy pro tipp, hogy kell bejárni a helyet, én nem élek vele, csak rábökök egy pontra, aztán meg is indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Természetes, hogy kényelmetlenül érzem magam, és feszengek. Egyszerűen a helyzet új, és bár megnyugtatónak kellene lennie, hogy Bence ennyire otthonosan érzi magát itt, mégis frusztrál. Már nem a fiú felszabadultsága, hisz annak nagyon örülök. Sokkal rosszabb lenne, ha ketten toporognánk itt teljesen kínosan, amiben.... amiben már szintén volt részem. Az zavar, hogy vele szemben én megint úgy tűnök, mint aki most jött ki a barlangból, ez pedig ismerős kellemetlen érzéseket vált ki belőlem.
- Jaaaa. Jó. Fogadjunk örökbe egy alpakkát... lehet ezt közösen is? - szinte azonnal felcsillan a szemem, és már fejben zongorázom végig, mit is szeretnék még a nevemre venni. Annyi állat van itt, hogy akárhogyan nézem a térképet, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy nap alatt végig tudjuk nézni az összeset. A lelkesedésem is csak a következő kérdéséig tart. Mélyet sóhajtok.
- Még mindig a Prambergeren lakok, Bence. Szívesen áthívlak, de ha nem vagy jó átkokból, vagy nem tudsz gyorsan futni... az a hely nem egy életbiztosítás még nappal sem. Tudod, drogosok... alkoholisták, roncsok... - a hangom mégsem elég vészjósló ahhoz, hogy elvegye a kedvét tőle. Én már csak beletörődőn mondom, annyira hozzászoktam már a jelenlétükhöz, és ahhoz, hogy használnom kell a pálcám. A legmegdöbbentőbb volt megtapasztalni azt, hogy valaki nem is tudatosan támad rám, csak valami hülye szer miatt. Ez az igazi prevenció, kérem szépen. Egy életre elvette a kedvem. És persze ott van Cintia. Nem, ő sem jobb a többinél, de neki vannak tiszta napjai - vagyis olyanok, amikor nincs pénze -, olyankor pedig lehet vele beszélgetni. Most hogy Kornélia is elkészül onnan, már csak Zalánnal vagyunk, konkrétan egymással szemben, és a fiú amúgy sem az a közvetlen típus.  Cintiára néha ránézek, vagy ő rám.
Tekintetemmel szépen végig követem, ahogy végigsimít a kezemen, amit aztán szépen el is húzok.
- Figyelj, ez nagyon kellemetlen lesz, de.... ez ugye nem randi? Mármint... örülök, hogy eljöttünk ide, és bepótolhatok valamit, ami kimaradt az életemből, de... sem lelkileg sem szellemileg nem vagyok azon a szinten, hogy randizzak. Tudom, nem volt szó róla, nem is hívtál el, de nem szeretnék csalódást okozni - beharapom az ajkam, úgy érzem, jobb már az elején tisztázni ezt. Kedvelem Bencét, nem akarom megbántani, és nem is akarok belemenni olyasmibe, amire én abszolút nem állok készen. Talán soha nem is fogok.
A pogácsára is csak a fejem rázom, a madarakat nézve közben. Mosolygok, mert sokkal jobb így, hogy közben Bence mesél róluk, én is kérdezek mindenre, ami érdekel, teljesen partner vagyok. Aztán a majmoknál megállok, és szinte pislogás nélkül nézem, ahogy ugrálnak egyik ágról a másikra.
- Egy artista megirigyelné őket - talán halkabban jönnek ki a szavak, de egyszerűen teljesen más élőben látni ezt. Hallom én a bókját, de a mosolyon túl, nem tudok mit reagálni rá, inkább előveszem a telefonom, hogy videót készítsek, meg sok képet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tiszta röhej ez az egész - felcsattanok. Kavarognak bennem a gondolatok, okokat keresek, kifogásokat, még most is próbálom megérteni az apám, és tisztára mosni, mert képtelen vagyok elhinni.
- Az az ember, aki nekem gyerekkoromban becsületről meg tisztességről papolt, embereket vert át, és csalt ki tőlük egy halom pénzt. Aztán fogta magát, eltűnt, és itt hagyta az anyámat! - ez az, ami igazából kiborít. Házasok már ki tudja hány éve, és neki ennyit érne? A saját bőre fontosabb, mint a családja? Bizonyára, mert olyan szépen összepakolt, és még a legapróbb nyomokat is eltüntette. Ki tudja, mióta tervezhette már ezt.
A kérdés kizökkent az indulatból, zavaromban az ingem ujját kezdem gyűrögetni, és hirtelen nagyon érdekesnek találom a dr. Laines előtt álló papírköteget. Ne felejtsem majd el sorba rendezni.
- Nem... nagyon tudtam mit. Megijedtem, sose voltam még rendőrségen, nem is igazán tudtam, miért kell nekem ott lennem, és segíteni se tudtam. Hét éve nem is láttam a szüleim... - apró, fanyar mosollyal nézek rá, mert tudom, szinte várom a kérdő tekintetet.
- Nem igazán.... tudtak megbirkózni azzal, hogy varázserőm lett. Nem akarták elfogadni, így a nagyszüleim gyámkodtak - képes vagyok rá, csak vállat vonni, mert Mihail tényleg segít. Abban mindenképp, hogy valamelyest megértem őket. Biztos, nekik is ijesztő lehetett, és lehet egyébként én is így reagáltam volna, mert... természetes emberi reakció  talán? Mindenki fél attól, amit nem ismer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahogy ösztönösen megy ez, hogy nem hagyom magam el, mikor körülöttem mások teljesen kivannak. Látszik, hogy ezt nagyitól örököltem, mert ő is legalább ennyire talpon. Ez nem jelenti azt, hogy minket nem visel meg, vagy épp engem... csak, most más fontosabb.
- Egyszerűen fogalmam sincs. Hívtak a rendőrségtől, megkértek, hogy menjek be... aztán ültem, és pislogtam. Még szinte most sem tudom elhinni, hogy az én apám ilyet művelt. De nekik se tudtam segíteni, közöltem, hogy jó pár éve nem is láttam, és átment az egész ilyen nagyon személyeskedőbe. Most hogy mondjam el egy mugli rendőrnek, hogy nem bírják elviselni a tudatot, hogy varázserőm van? Aztán majdnem megvádoltak, mert pont pár nappal előtte jött egy levél. Ugye betöltöttem a tizennyolcat, és így hozzáférhetek a számlámhoz, amire gyűjtöttek nekem... jó, elismerem, tényleg furcsa véletlen, de véletlen... én... azt se tudom, hogy néz ki most az apám, azok meg majdnem tettestársnak állítottak be - jó, nyilván túlzok, de a szavak jönnek. A pánik meg akkor sokkal nagyobb volt, szerintem nem csoda, hogy minden apróságot felnagyítottan láttam. Sose voltam még rendőrségen.
- De persze a napokban ezek a dolgok rendeződtek. A pénzügyi része legalább is, de anyut be akarják idézni, mert nem létezik, hogy ő ebből nem látott semmit... én meg nem tudok segíteni neki... teljesen kivan. A nagyapára mentőt kellett hívni, úgy felment a vérnyomása. A nagyi meg én.... bírjuk - zárom le egy apró vállvonással, meg egy halvány mosollyal, de mostanra már csak a fáradtság és a kimerültség az, ami látszik rajtam.
- Beszéltem, persze. Naivan azt hittem, hogy történtek ide vagy oda, nekem nem lesz gond elmenni dolgozni, de... gond lett, de ő is azt mondta, amit a nyomozó. Szinte semmi esély arra, hogy előkerül. Azt se tudom, hol keressem... Jó, nyilván olyan országban, ahol nincs kiadatás, de abból is tudod, hogy mennyi van? - pislogok rá, közben azért töltöm is a két kávét.
- Fogalmam sincs, mihez kezdjek. Nem hagyhatom egyedül anyát, de nem bírok itt lenni se... - és még bűntudatom is van miatta, de.... ehhez a házhoz nem kellemes emlékek kötnek, és nem tudom csak úgy elfelejteni, hogy a fent alvó nő nem kért belőlem.