Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

El nem hiszem, hogy ekkora köcsög. A család szent és sérthetetlen, az a dilettáns pöcs pedig bejátszotta, hogy nem jött el. Márton ennél többet érdemelt volna, hát mindenki tudja a családban, hogy közöttük van valami titkos kis szövetség, ami úgy tűnik most megbomlott.
Egy nagyobb méretű, meleg pulcsiba bújva, kezemben egy pohár habos kakaóval érkezem meg Márton mellé és a fejemet a vállára döntve nézem a messzeséget. - Jól érezted magad? - szólalok meg végül néhány pillanattal később, de egy centit sem távolodok tőle el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Szerintem anya mindig örül, ha együtt a család - és ez így van jól.
- Mi a bánat történt Miksával? - kerülgethetném a témát, de tök felesleges. - Beverjem a képét? Én megtehetem, ha attól jobb lesz a helyzet - ajánlom fel teljesen komolyan, aztán ahogy elképzelem a helyzetet, muszáj elnevetnem magam. Kivitelezhetetlen, túlságosan magas, én belőlem meg kispórolták a centiket hozzá képest.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Létra Márton, létra - azzal talán felérném még én is. Micsoda jelenet lenne, istenem. Legalább nem Miksával lenne végre tele az Edictum, hanem én is bekerülnék. Megérné.
- Tiszta idióta mostanában - közlöm totál higgadtan a tényt. - Miért hülyültök meg mind, ha nő kerül a közeletekbe? - az összes Bontovich férfi idióta lesz, ha elkapják a grabancukat, de tényleg nem értem, miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jaaaaajj Márton, ne viccelj már - nevetek hangosan. - Úgy elkapták a grabancodat, hogy még afelett is szemet hunytál, amit Miksa az évnyitón tett.. Ne mondd nekem, hogy tavaly vagy tavaly előtt megtehette volna ezt - ciccegek halkan, majd iszok a kakaómból, amit abban a pillanatban, szépen nőiesen ki is köpök, mikor azt mondja, hogy nő lettem.
- Előkelő nők mintaképe vagyok - szempillát is rebegtetek, meg eltartom a kisujjam, mikor újra iszom egy kortyot.
- Nem hiszem, hogy hivatalosan - rázom meg a fejemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tök ciki vagy - nevetem el magamat. Én nagyon örülök annak, hogy ő végre ilyen. Ráfért és remélem, hogy nagyon sokáig lesz még részünk abban, hogy ez az énje közöttünk van.
- Készítsek reggelit a petúniának?? - hát már ott tartunk, hogy a növényeknek is reggeli kell? Azt hiszem kezd megbolondulni a világ.
- Onnan, hogy nem vagyok vak. Az évnyitón láttam, Miksa egyből a csaj mellé huppant, ahogy Laura ránézett, mindent elárult. Szóval miután Miksa agya elborult, mikor baszogatták a lányt és Albert oldalán távozott, átültem Laurához és szembesítettem. Mondjuk csak tipp volt, de telibe talált - okos vagyok na, annak ellenére, hogy szőke loboncom van. - Ne nevettess már, szimplán csak nem vagyok vakegér, mint mások

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jaaa, hogy ja. Anyának, persze - vigyorogva teszek úgy, mintha most világosodnék meg. Nyilván tudtam én, tudtam, hogy nem a növényről van szó, hát ennyire még Márton eszét se vehette el nő.
- Nem - rázom meg a buksimat. - De őszintén, előtte se az évnyitón kívül - különösen értékelem, hogy Miksában volt annyi, hogy nem akkor kufircolt a közös szobában, mikor ott voltam. Igen, ezt majd tuti elmondom, ha egyszer hivatalosak lesznek.
- Mellesleg, én örülök, hogy boldog vagy. Mondjuk Mirella elég zakkantnak tűnik - nincs mit szépíteni ezen. Őrült liba a szememben, hát hogy viselkedik Mártonnal? Őt vajon felképelhetném?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez remek, nagyon ráfért már, hogy ne csak a gyerekeinek szentelje magát - gondolom azt, hogy igazándiból egyikünk sincs már itt teljesen, rányomott arra, hogy menni kívánt. Az anyjuk mindig is társasági ember volt, csak hát az apjuk halála azért neki is betett.
- Nem tudom, Laura  szobatársam, de ritkán van ott, mert a faluban lakik - oda meg nem állok Miksa elé, hogy megkérdezzem, hát elméletileg nem is tudok róla.
- Mondom én, megbolondultok a nőktől.. Kevés nő volt körülöttetek kiskorotokban - nevetem el magam. - Kellett nektek egymás után öten fiúként jönni a világra? Legalább a harmadik lett volna lány és akkor lett volna, aki nevel titeket - mondjuk Misi a harmadik. Hát majdnem, majdnem ugyanaz, mintha lány lenne a harmadik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Áhh, igazi girlpower kellett volna nektek, naaa mindegy már - mondjuk érthető miért olyan töketlen mind. Istenem, amint elkapta őket egy nő, máris eltűntek a tesztoszterontól dagadó marhák, aztán jöttek a puli kutyák a helyükbe. Remélem Miksa is így jár, mert körbe akarom nevetni majd, hogy mekkora egy gyík.
- Miii??? Hogy mi? - fulladok bele majdnem a kakaómba, miközben hápogok, mint egy kiskacsa. - Nézzél már rám.. Én Miksa húga vagyok, két opció létezik ebből adódóan. Vagy utálnak, mert közöm van hozzá, vagy úgy néznek rám, mintha a húguk lennék.. Hagyjuk már - legyintek zavartan, lábaim lóbálva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halkan nevetni kezdek azon, hogy mindnek karakán jut. Meg is érdemlik, mondjuk nem mind olyan eszetlen, mint Miksa, de én mondom, kell nekik, hogy valaki jól megszorongassa őket.
- Johannának szerintem több nadrágja van, mint Misinek - súgom oda halkan, majd széles vigyorral fordulok az ég felé. Hiányzik az apánk, szerettem vele sokat beszélgetni, örülök, hogy Márton átvette ezt a szerepet.
- Albert? Mi van vele? - nézek értetlenül Mártonra. Remélem nem arra gondol, amire hiszem, hogy gondol, mert a gyomromba jutott kevéske kakaó elkezd visszaliftezni az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Atyaééééég. Le vagy maradva két és fél évvel - nevetem el magamat. - Esküszöm már véglegesen kiszerelmesedtem belőle és már nem is akarok a felesége lenni - de komolyan, totál arra vágytam, hogy Albertné legyek. Aztán megvilágosodtam.. Hát mindenkiben is járt már, tudjátok kinek kell olyan valaki, aki ennyi nőben járt.
- Legyen önmaga, persze. Csak tudod.. Azt gondoltam, hogy most már végre nem lesz a kastélyban. Erre tessék, még Albert is ott van. Mi ez, ha nem nettó kicseszés velem? - sóhajtok drámaian. Szeretem én őket, de na. Kicsit már sok volt belőlük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Miből gondolod, hogy nem? -nézek rá érdeklődve. - Szerintem is hülyeség az egész - igen, rettentően az, főleg Miksa esetében és ezzel pontosan tisztában kellett volna lennie. De gondolom majd idővel megbékél, rossz lenne életünk végéig két helyre menni ünnepekre, mint valami elvált szülők gyerekei.
- Előnyömre? - nem értem. Úgy nézek én ki, mint aki bármit is az előnyére tudna fordítani? Nevetséges miket feltételez rólam. - Úgy érted, hogy például az órájukra be se kéne járnom és így is megkapnám a kiválót? - ennyi, ennyi hasznuk lehet számomra, se több, se kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Bár tudom, hogy az én fenekemen még ott a tojáshéj, de mondhatok valamit? - fordítom felé a fejemet érdeklődve. - Te vagy már apa helyén és neked van jogod másként dönteni. Tudom, hogy tiszteled és szereted, de már más korokat élünk, ezt sose felejtsd el - tőlem telhető legkomolyabban beszélek. Értem én, hogy Márton mit miért tesz. De néha muszáj a hagyományokon kicsit csiszolni.
- Szerintem hagyd egy kicsit, ha megnyugszik úgyis keresni fog. Te vagy neki a mintakép, felnéz rád és rendkívül szeret. Én biztos hagynám, mert szerintem ő az a fajta, akit ha basztatnak, még jobban elfordul - bár még sosem bántottam meg ennyire őt. Sőt, sehogy sem. De azt gondolom, hogy azzal ellentétben, hogy ő biztosan nem hagyná a másikat, ő maga azt várja, hogy nyugalma legyen és leülepedjen benne minden,
- Bulit? Én? Ne viccelj - mosolyodom el szerényen. - Inkább maradok a túlélési játékomnál - az lesz a legjobb. Két év hamar elmegy, nem? Remélem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Szerintem a lehető legtökéletesebbet választotta - nyomok egy puszit a bátyám pofijára. - Bár nem volt lehetőségem ismerni, de valahogy úgy képzelem el, hogy apa pont ilyen volt, mint ti ketten. Először a nyughatatlan, aztán a felelősségteljes. Tökéletes kör vagytok és ezt majd Miksa is belátja - nincs sok emlékem apáról. Tudom, hogy sokat beszélgettünk vele is és imádtam annak minden pillanatát, de nekem jutott belőle a legkevesebb és azt hiszem ezért az elején nehezteltem is mindenkire. Ma már tudom, hogy szerencsés lehetek, mert egyáltalán jutott belőle.
- Már mindegy. Majd lesz valami - vonom meg a vállaimat, majd lassan feltápászkodom. - Elmegyek aludni, végre ki szeretném pihenni magamat - mosolygok le rá. - Nagyon szeretlek - ölelem őt meg hátulról és nyomok a hajába is egy puszit. - Boldogságos Márton napot Öreg - eresztem el végül, majd ha nem bír maradásra, elindulok a szobámba, ahol legalább tényleg egyedül lehetek egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy, hogy egy laza idegösszeroppanásom volt, könnyebb tartani azt, hogy nem megyek Miksáékkal egy helyre. Szóval csajos nap van, néhány barátnővel úgy határoztunk, hogy megérdemlünk egy mozit. - Hol van Emma? - fordulok a bal oldalamon ülőhöz, hiszen a film mindjárt kezdődik, a főszervező pedig még sehol sincs. - Az írta az előbb, hogy már a jegyet veszik - kissé összeráncolom a homlokomat, mert nem értem a többes számot. Én azt hittem, hogy már csak őt várjuk, de ezek szerint hoz magával még egy csajt.. - Ó nem, nem, nem - ez nem csaj, pontosítok, ő nem csaj, de még mennyire, hogy nem az. Én csúszok össze a székben, a fények kissé halványabbak és mellém nem Emma, hanem a kísérője kerül. Én pedig mit csinálok? A popcornos doboz mögé bújok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Sára - közlöm egyszerűen, de a popcornt egy centit se mozdítom el. Nem, nem és nem. Miért? Ciccegek és az égre emelem a tekintetemet, de nem adom meg azt, hogy tartalmasabban válaszoljak. Inkább előveszem a telefonomat és pötyögni kezdek. S.O.S hívás 3 perc múlva. Köszi. Puszi. S el is küldöm, a telefont pedig az ölembe teszem. Egyetlen egy bibi van csak a dologban. Az üzenet nem Stefinek megy, hanem a mellettem ülő Bánkinak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pont nem érdekel, hogy miért jött. Nem zavarna, ha más lenne. De nem más, hanem Bánki az. Durcásan tömök magamba egy maréknyi popcornt és várom, hogy rezegni kezdjen a telefon. Ami a várt, hosszú, ritmusos rezgés helyett, csak egy rövidet jelez. Áruló. Írom is le Stefit, ám amikor Bánki arca vigyorog rám, totál értetlen szólalok meg. - Ez most valami vicc!? - néhányan lepisszegnek, mert azt hiszik, hogy szavaim az előzetesnek szólnak. De nem, az üzenetek, meg annak, hogy leesik, totál rossz helyre írtam.
Aztán elolvasom újra, amit ír és magam is meglepve, mozdulok. Ó, de még mennyire. Méghozzá Bánki felé. A popcornt "véletlenül" az ölébe öntöm. - Jaj, ne haragudj, bocsánat, bocsánat - s szabadkozásom közepette, hova nyúlok? Igen, a zsebébe a kulcsért. Hát ott van, nem? Megtalálva a keresett tárgyat, elégedetten helyezkedek vissza a székembe és három angyali fejet küldök csak neki válaszként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Én nem gondolok bele abba, hogy mit csinálok, mert nekem ez semmit sem jelent. Szóval csak cselekszem és boldogan, vigyorogva csörgetem a kulcsot, mint a Karácsonyfa alatt ajándékot találó gyerekek.
- Rossz oldal Boldizsár - súgom neki halkan, majd mutatóujjammal Emma felé mutogatok. - Ő a randid, vele osztozkodj - csak úgy megjegyzem, de a hangomban van némi él és gúny. El se hiszem, hogy zavar a dolog. Miért zavar ennyire?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hát azt nem kétlem - forgatom meg a szemeimet. Nem mondom ki inkább, hogy a mondat mögött mi van, mert ez nem rám tartozik. A telefonomra nézek, aztán a vászonra és úgy döntök, hogy ez az a pillanat, amikor még nem olyan gáz lelépni.
- Neked meg az örömöd - nyomom az ölébe a megmaradt popcornt, majd felállok és sűrű bocsánatkérések közepette, végig szántok a soron, majd leugrálok a lépcsőn és távozok. Hát én nem fogok mellette ücsörögni egy egész filmet, miközben mással randizik, ez is biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem vágyok másra, csak arra, hogy egy sötét szobában, a takaró alatt feküdjek. Nem értem, hogy történhetett ez és nem azt mondom, hogy rossz volt. Sőt. Botond figyelt mindenre, tényleg mindenre és persze fájt, mert fájdalom is társul hozzá, ha az ember lánya nem jártas benne, de jó volt. Nagyon jó volt. Mégis úgy éreztem reggel, hogy el kell menekülnöm mindenki elől.
Ezért is ér váratlanul, amikor kopognak és hang is társul a dologhoz. Nem értem, hogy talált bárki meg, egyáltalán honnan tudta bárki, hogy keresnie kell. Zavartan csoszogok az ajtóhoz, amit résnyire nyitok csak ki. - Mit keresel itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hogy tessék? - nézek nagyra nyílt szemekkel rá. - Most már mindenki tudja? Az az idióta világgá kürtölte? Én ezt el nem hiszem, hogy lehet ekkora barom valaki? - kelek ki magamból. Tudtam én, hogy Botond sem jobb a bátyámnál. Milyen szépen felépítette ezt az egészet, aztán fél perc se telik el azután, hogy megdug és már mindenki tudja. Hihetetlen. - Remélem legalább sok pénzt nyert vele.. én ezt nem hiszem el - temetem kezeimet az arcomba, mert érzem, hogy jönnek a könnyeim. Nem válaszolok a kérdésre, hogy bejöhet-e, csak elsétálok, vissza a kanapéra, a pokróc alá, amit a fejemre húzok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kidugom egy aprócska lyukon a fejemet, éppen annyira, hogy csak a szemeimet lássa. - Honnan tudtad, hogy itthon vagyok? - mert én aztán senkinek sem szóltam, nem is posztoltam, nem csináltam semmit. Mikor reggel felkeltem, megijedtem és inkább gyorsan távoztam, mert azt láttam jónak.
- Nem, egyáltalán nem - rázom meg a fejemet. - Szerinted bántana? - ez egy kissé meglep. Miksából kinézem, sőt, láttuk is már, hogy elborul az agya. De se Botondot, sem pedig Albertet nem tudom így elképzelni. Egyszerűen képtelenség, hogy ők bántanának bárkit is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megforgatom a szemeimet. Hol van az még, hogy meghal? Minimum száz évig kell, hogy éljen még, sőt.. ajánlom neki, hogy annál is tovább.
- Szerintem Botond akkor sem lenne képes bántani senkit sem. Előbb bántaná magát - ő teljesen más, mint Miksa. Én azt sem értem, hogy a bátyám, hogy a fenébe nem került javítóba. Belőle simán kinézem azt is, hogy megölne valakit. De Bánki más, nem hiszem, hogy képes lenne ilyesmire.
- Jól vagyok, tényleg. Csak kicsit megijedtem és lesokkolódtam. De leginkább szégyelltem magam és nem akartam, hogy lásson ebben az állapotban. Igazából, nem szeretném, ha bárki is látna, szóval, ha nincs más dolgod…mehetnél is - nem emlékszem rá, hogy valaha is elküldtem volna őt. Ő egy biztos pont. Viszont most túl nagy a káosz, túlságosan rendezetlen vagyok. Kell egy kis magány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ez egy idióta, már hogy Botond és nem Albert. Simán kinézem belőle, hogy megy és elmondja Miksának a dolgokat. Miksa pedig egyetlen egy ütéssel küldi őt földre és kómába. Simán megtörténhet. Szóval, Albertnek hálával tartozom, nem is kevéssel, s ha majd nem leszek abban az állapotomban, mikor úgy érzem, hogy rám vésték, hogy mi történt, akkor valószínűleg meg is köszönöm neki, hogy nem hagyta Bánkit veszni.
- Csak egyedül akarok lenni, nem kell nekem csajos beszélgetés. Jézusom, hadd emésszem már meg egyedül, hogy lefeküdtünk -kelek ki magamból, s annyira természetesen mondom, hogy az engem is meglep. De hát minek tartsam magamban? Botond már úgyis elmondta neki, meg valószínűleg az egész családnak és világnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jézusom, hangosabban kiabáld, hátha Piri néni még nem tudja - én ezt nem hiszem el. Mi ez a hang és kiakadás? Mintha csak most tudná meg.. Várjunk csak. Most tudta meg? Akkor meg mi az Isten nyilát mondott neki Botond és miért van itt? Én ezt nem hiszem el, ez annyira kellemetlen. El akarok süllyedni, most itt azonnal, örökre.
- Mi? Nem, nem, dehogy. Nem vagyok - bár inkább lennék az. Hát akkor nem érezném magamat ennyire kellemetlenül. - Dehogy kényszerített, nem tett semmi rosszat. Manka szaros olajai a hibásak - szedem le végre magamról a takarót, ahogy kiejtem Manka nevét. - Én idióta kértem tőle valamit, hogy ne legyek annyira merev és csóró Botond ne szenvedjen már annyit. De úgy tűnik, hogy az a boszorka túltolta egy kicsit… - nem is értem, hogy mi a fenéért hittem azt, hogy nem tesz ilyet. Csak találkozzak össze vele, tuti, hogy megtépem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jézusom Albert, húzz a gecibe! - igen, most kiszól belőlem az, hogy Miksa húga vagyok. Mi a szar ez a duma? Megmondtam neki már az előbb is, hogy menjen inkább el, nem kell nekem ez a jaj, de kár, hogy így alakult, nem számít, stb duma. De számít, mert Bánki megint elvett valamit. A csók még oké, az túlélhető volt, meg túl lehet lépni rajta, de ez? Ez az eddigi életem egy bizonyos szegmensét totál megölte. S igen, tudom. Tudom jól, hogy saját magamnak köszönhetem, de ez Botondot nem menti fel. Mert tudta, tudta jól, hogy mit fogadtam meg és legalább neki észnél kellett volna lennie, elvégre ő a felnőtt. Ő A FELNŐTT. - Menjetek inkább Botondhoz, igyatok, süsseket húst, meg nem tudom én mi. Gondolom ilyenkor ez a ceremónia - vagy minek nevezzem. Törzsi tánc? Trófea ismertetés? Bár, Botond bátor lenne, ha benyögné Miksának, hogy megdöntött. Merlinre, könyörgöm, ne legyen ekkora ostoba. - Csak, csak, védd őt meg Miksától, kérlek. Könyörgöm - nézek Albertre félelemtől csillogó tekintettel. Nem akarom, hogy baja essen, hát szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Némán pislogok  Albetre, mikor az azt mondja, hogy Botond nem jön vissza. Egyetlen egy hang sem jön ki a torkomon, s szemeim lassan könnyekkel telnek meg. Egyszer már előfordult ez,, amikor a világom először dőlt darabjaira, édesapám halálakor. Azt hiszem azzal, hogy Albert közli velem, Botond nem jön vissza, ez az a pillanat, mikor ez másodjára is megtörténik. Nem tudok mit mondani, csak azt érzem, hogy fáj. S bár tudom jól, hogy én jöttem el, de nem azért, mert elhagytam volna. Ez annyira rossz így. Csak nézem Albertet, szólni akarok, próbálkozom, de nem megy. Számat elhúzom, sóhajtok egyet és bánatosan húzom magamra vissza a takarót, mert ettől a pillanattól kezdve még hasztalanabb vagyok, mint eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tudom jól, hogy vannak az életben ennél sokkal fontosabb és fájdalmasabb dolgok. Azonban nekem ez most az életem. Egy részem, mintha meghalt volna, s nagyon szép példája vagyok annak, hogy mennyire képtelenek a Bontovichok helyén kezelni az ilyen dolgokat. Elfutottam előle, annak ellenére, hogy tudom jól, Botond sosem bántana. Mindent meg tudtunk beszélni eddig és biztos vagyok benne, hogy ezt is képesek lettünk volna. De én tényleg szégyelltem magam reggel és nem akartam a szeme elé kerülni, mert tudom jól, hogy az egész az én hibám. Hiba? Miért nevezem ezt annak? Miért lenne hiba, hogy összebújt két szerelmes fiatal? Én annyira sajnálom őt, mert annyi mindent megtett értem és annyi mindent kibírt már miattam, hogy azt két kezemen sem tudnám megszámolni. Szörnyű alak vagyok, szörnyű barátnő vagyok és megértem, hogy nem is akar látni. Én sem akarom látni magamat, sőt, azt kívánom, hogy soha senki ne lásson többet. Albert ölelésétől és énekétől csak még jobban zokogok, s talán vicces, de még ezt is némán teszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de az tisztán megvan, hogy Albert ölelésében, énekétől nyugodtam meg. Most meg egyedül fekszem a kanapén, betakarózva, ami.. nem rémisztő, sőt, inkább örülök, mert nem kell nekem most tényleg semmi más. Jó. Ez nem igaz. Botond kell, de mivel azt elbaszarintottam, csak arra vágyom, hogy jöjjön az este és megint aludjak.
Lassan mozdulok, magam köré tekerem a plédet, mintha kint mínusz fokok lennének, s ilyen csapzott, nyamvadt formámban csoszogok ki a konyhába, ahonnan kávé és valami étel illatának egyvelege szállingózik. Halovány remény csillan bennem, hogy talán Bánki jött mégis. Gondolhatnánk, hogy csalódott leszek, mikor Albertet találom ott, de nem, hiszen hálával tartozom neki, hogy nem hagyott itt és még egy füzetet és tollat is szerzett.
Halkan köhintek, hogy felhívjam magamra a figyelmét, majd intek neki, amikor felém fordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehuppanok az első székre és a pulton lévő füzetet, mellette a tollat nézem, amit a kezembe is veszek és elkezdek forgatni. Kérdésére csak jobbra és balra fordítom a fejemet, jelezve, hogy nem, nem ébresztett fel. Aztán felemelem a füzetet, nem lapozok bele, hanem Albert felé nyújtom, kezemben lévő tollal pedig a levegőbe írok. Így kérdezem, hogy ez azért van-e, hogy írhatok bele. Miért nem teszem automatikusan? Mert látom, hogy ki van nyitva és, hogy nem az elején, tehát valami már van benne. Akkor ez viszont nem nekem szánt füzet, jogom pedig nincsen kutakodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem lapozok, így bizony látok átütő szavakat, melyek között felfedezem a nevemet, Botond nevét, dátumot is. Tekintetem Albertre siklik, aztán vissza a kis füzetre. Érzem a késztetést, de nem, nem nézek bele, csak leteszem és rá a tollat is.
A kávé kérdésre bólintok egyet, s lecsúszok a székről, hogy a kedvenc bögrémet levegyem a szekrényből. Nem kell kiszolgálnia, itt lennie sem kellene, mert jól vagyok. Nem csinálnék semmi őrültséget, nem vagyok én Miksa.
Az egyik fiókban kezdek el kutatni, s jobb híján előveszek egy szalvétát, meg egy tollat.
- Köszönöm - vésem rá azt a szót, amivel most minden hálámat szeretném kifejezni irányába. - Nem kellett volna maradnod - írom tovább a mondanivalómat egy kissé lassan, hiszen egy szalvéta anyaga azért merőben más, mint egy papírlap.