Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium
"Embernek lenni nem vizsga,
azon nem átmegy
vagy megbukik valaki"
azon nem átmegy
vagy megbukik valaki"
Animágia
A Lédával tett múltkori kirándulás óta ismét lelkesebb. sikerült megtartania a mandragóra levelet is, és újra reményteli, hogy lesz ebből valami, hogy egyszer valóban képes lesz átváltozni. A kirándulásra is ezért jött el és hagyta ki miatta a gyógynövénytant.
Ámulva bámulja a Minisztérium épületét, amint felocsúdik a hoppanálás okozta kellemetlen émelygésből. Még mindig nem szokott hozzá igazán. Pedig még az órát is felvette. De talán nem is lesz rá szüksége, ha egyszer végre képes lesz átváltozni. Most azért vannak itt, hogy többet tanuljanak az animágiáról, ez pedig jókedvre deríti Ramónát - a kellemetlen utazás ellenére is.
A kérdésre csak a fejét rázza. Hogyan is járt volna itt? Sosem gondolta, hogy egyszer látni fogja. Követi tanárát az épületbe, és át veszi a felé nyújtott belépőkártyát is, egy halk "köszönöm" kíséretében. Bentről még bámulatosabb a hely. Ahogy elindulnak, nem győzi bámulni jobbra-balra. Mint mikor először lépte át a Bagolykő küszöbét, majdnem öt évvel ezelőtt. Ugyanolyan kicsinek és elveszettnek érzi magát, és nem tudja nem észre venni, mennyi rengeteg ember rohangál körülöttük, s milyen zajt csapnak.
Engedelmesen követi tanárát a liftbe, és próbálja legyőzni a kellemetlen érzést, amit a rengeteg idegen hozott elő benne. A talárjára csíptetett belépőkártyát piszkálja és a száját rágcsálja, ahogy a lift elindul velük felfelé. Szinte eltűnni próbál, és minél inkább az ismerős arcok felé húzódni. Taláros boszorkányok és varázslók szállnak be melléjük, ideges arccal az elsőn, Rami pedig fellélegzik, mikor tanárukat követve ők kilépnek a második. Kezd igazán hálás lenni, hogy nem itt kell majd vizsgáznia.
Ámulva bámulja a Minisztérium épületét, amint felocsúdik a hoppanálás okozta kellemetlen émelygésből. Még mindig nem szokott hozzá igazán. Pedig még az órát is felvette. De talán nem is lesz rá szüksége, ha egyszer végre képes lesz átváltozni. Most azért vannak itt, hogy többet tanuljanak az animágiáról, ez pedig jókedvre deríti Ramónát - a kellemetlen utazás ellenére is.
A kérdésre csak a fejét rázza. Hogyan is járt volna itt? Sosem gondolta, hogy egyszer látni fogja. Követi tanárát az épületbe, és át veszi a felé nyújtott belépőkártyát is, egy halk "köszönöm" kíséretében. Bentről még bámulatosabb a hely. Ahogy elindulnak, nem győzi bámulni jobbra-balra. Mint mikor először lépte át a Bagolykő küszöbét, majdnem öt évvel ezelőtt. Ugyanolyan kicsinek és elveszettnek érzi magát, és nem tudja nem észre venni, mennyi rengeteg ember rohangál körülöttük, s milyen zajt csapnak.
Engedelmesen követi tanárát a liftbe, és próbálja legyőzni a kellemetlen érzést, amit a rengeteg idegen hozott elő benne. A talárjára csíptetett belépőkártyát piszkálja és a száját rágcsálja, ahogy a lift elindul velük felfelé. Szinte eltűnni próbál, és minél inkább az ismerős arcok felé húzódni. Taláros boszorkányok és varázslók szállnak be melléjük, ideges arccal az elsőn, Rami pedig fellélegzik, mikor tanárukat követve ők kilépnek a második. Kezd igazán hálás lenni, hogy nem itt kell majd vizsgáznia.