Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kávém megkeverése után kigomboltam a kabátom, s a szék támlájára terítettem, s láthatóvá vált így az egyszerű, fehér ingem, ahogy talán kissé bőven fedi a mellkasom. Pedig eszközöltem rajta pár bűbájt, csak nem sikerült tökéletesre.
Ismét megkevertem a koffeinbombát, mikor jó étvágyat kívántam a másiknak. Amaz fel is nézett rám, talán kicsit meglepett is volt az arca, mikor bólintottam a köszönetére. Nem igazán értettem, miért volt ennyire döbbent az arckifejezése, de gondolatban csak megvontam a vállam. Nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy gondolkodni tudjak a motivációkon. Mert persze amellett, hogy most voltam édesanyámnál, Sebby folyamatosan az eszemben volt, mert hát... mert amúgy sem tudom kiverni a fejemből, és ha nem foglalom le magam, akkor mindig előhúzódnak az emlékképek az agyam hátsó szegletéből. Tudom, időre van szüksége. Nem is hibáztatom. De a lelkiállapotomat ez csak kis mértékben befolyásolja.
Avery hangja rántott ki a gondolatvilágomból, mégpedig a kávémra tett megjegyzése. Vállat vontam.
- Nem vagyok éhes. - közöltem egyszerűen, mint mindig, mikor az emberek szóvá teszik, hogy nem eszek társaságban. Nem tudom, miért egyébként, pszichés okai lehetnek. Ritkán vagyok képes társaságban annyit enni, ami elég is lenne, egy-két falat után mindig megundorodom az ételtől.
A velem szemben ülő mozdulatainak kifinomultsága igencsak meglepett. Én nem vagyok képes ilyesmire, a mozgáskoordinációm a béka feneke alatt van valahol, és az ilyen... nem is tudom, kecses emberek mindig meglepnek, s Averytől ez főleg váratlan volt.
Kérdésére eddig kifejezéstelen arcomon nem változott, tekintetemben azonban megcsillanhatott valami. Csak azért, mert hirtelen sok volt ez így. Amíg elővette a telefonját, és megnézett valamit, volt egy kis időm megfogalmazni a dolgokat.
- Egy hete nem találkoztam vele... - igen, az a bizonyos nap. Huszadika. - De akkor egész jól volt. Sokat segít neki, hogy lett egy kutyája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Félreértés ne essék: Nina egy pillanatig se gondolja, hogy van választása, ha a férfi abba a makacs fejébe vette, hogy befekteti maga mellé erre a meglepően kényelmetlen, keményre vasalt ágyneműjű kórházi vaságyra. Bár a kijelentése egyáltalán nem parancsoló, mi több, ha a lány ellenkezne, akkor sem tenne és tehetne semmit - a lány kezére fonódó ujjai nem engednek addig, míg Nina készségesen enged a felsőbb hatalomnak.
A lány langyos teste az övéhez simul, ő óvatosan enged helyet neki, vigyázva minden fölösleges mozdulattal. A karja ég, mintha vér helyett forró olaj keringene benne, először összerezzen, mikor Nina véletlenül hozzáér. Az ajtón túl egyenletesen konganak egy gyógyító léptei, a kórteremben azonban a nyomott csöndet csak a három ember légzése töri meg.
Pislog néhányat, majd behunyja a szemét, az arcát álmosan dönti a lány őszibarack - illatú hajára. A hangjára a bal keze hüvelykujja tétován egy kört ír le Nina pulóverén.
   -  Persze- mély levegőt vesz, majd szusszanva kifújja - Szép lassan megölsz engem Nina, remélem tudod...
A beszéde lomha, végül monoton motyogássá olvad össze, légzése pedig szabályossá válik. Hamarosan nem marad más számára, mint az álomtalan, nehézkes alvás hajnalig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A falat végigsimítva haladok, mert félek, hogy megbotlom, amikor esetleg újrakezdődik a szédülés. Egyszerűbbnek és biztonságosabbnak érzem a sétálást, ha valami annyira szilárd dolog van mellettem, mint egy téglafal. Mivel teljes mértékben befelé figyelek, várom, hogy a rosszullét utolsó morzsái is eltűnjenek, vagy legalább elhalványodjanak, csak akkor veszem észre a lányt, amikor már szinte nem is tudom kikerülni.
Nem rajtam múlik, hogy nem rogyunk egymás karjaiba - jelen esetben inkább bénaságomból, semmint hatalmas szeretetből kifolyólag -, de végül nem történik meg a baleset. A lány kérdését hallom, de legalább egy fél percig csak nézek rá összeráncolt homlokkal, töprengve, hogy vajon mi is lehet a neve.
- Öhm... Én köszönöm... jól vagyok - csúszik ki az automatikus hazugság a számon, miközben falfehéren támasztom a falat, és úgy érzem, mindjárt tényleg rám dől az épület. Tehát láthatóan nem vagyok jól, de nem javítom ki magam. Ha érdekli, tovább kérdezősködik, ha nem, nem terhelem a saját problémáimmal, úgy sejtem, neki is megvannak a sajátjai.
- De te mit keresel itt, Catherine? - kérdezem mosolyogva, leginkább annak örülve, hogy végül mégiscsak eszembe jutott a neve. Legalább az egyik. Próbálok figyelmesen, komolyan nézni rá, miközben leplezni próbálom, hogy a lábaim kezdenek kicsúszni alólam. Vajon egy tízes skálán mennyire lenne gáz, ha lehátaznék itt előtte, miközben ő válaszol nekem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Neki is voltak kételyei, bár egészen más jellegűek, mint amik Ricsi fejében forogtak - azt tudta, hogy egy felnőtt állatot el tud látni, a napi sétákkal együtt és ha jelenleg nincs is munkája, nem fog olyan helyzetbe kerülni, hogy ne legyen módja orvoshoz vinni vagy gondoskodni róla. Sokáig azért sem gondolkodott állaton, mert egyszerűen ideje nem lett volna az illúziómágia, az ajándékbolt, a tanórák, a bűvölés és minden mellett rá. Most viszont legfeljebb a tanórák és időnként a kviddics voltak, a bűvölés pedig úgyis olyasmi, amit egy szál maga még évekig csinálhatna, semmi sem történik, ha nem azzal tölti egész napjait. Ha nem is érezte a sok rárakódott dolog miatt, tudta, hogy hiányzik neki Kins, Viktor, az öccsei és mindenki más is, akikkel mostanában egy szó nem sok, annyit se váltott. De nem érezte jól magát, nem elég jól ahhoz, hogy igazán kívánja a társaságukat - túl feszültté tette, túl fáradt és valahogy...üres volt hozzá. Abban biztos lehetett, hogy egy állat jelenléte egészen máshogy hatna rá, mert teljesen új lenne - valami, amire építhet, ahogy Matthew mondta, ami segít kontroll alá vonni a stresszt és elterelni a figyelmét, hogy újra tudja programozni a gondolatköreit. A gond sokkal inkább ezzel az átmeneti időszak, mert nem látta előre, mennyi időt vesz majd igénybe vagy hogy gátlásai állatokkal szemben is elég erősek-e.*
- Ugyanezt tőle is meg kellene kérdezni.-*Motyogta halkan, mert nem érezte fairnek a helyzetet, még mindig nem és nem úgy, hogy míg ő (elvileg) meggyógyulhatott, Feather mindig is süket lesz és nem hitte, hogy a mágia bármit tudna kezdeni a látásával. A mágusok éppúgy nem törődtek gyakorta az állataikkal, mint a muglik. Még rágódott egy sort, aztán felegyenesedett, megszokásból simítva egyet nadrágján, hogy kiegyengesse.*
- Próbáljuk meg akkor a sétát.-*A határozottsága mondjuk csak odáig terjedt, hogy kérdőjel helyett pontnak hangzott mondata végén az írásjel, de őszintén, az elmúlt időszak fényében ez is előrelépés. Figyelte, hogyan bánik a lány a kutyával, pórázzal és hallgatta a magyarázatát, de örült, hogy Ricsi is vele van - előtte valahogy nem szégyellte, hogy iszonyatosan tudatlan és gyenge épp, talán mert fordított helyzetben is voltak már. A tapasztalatlan és bizonytalan kéz ellenére Feather nem élt vissza a helyzettel, bár hosszasan és elmélyülten szaglászta a kabátja alját és a nadrágját. Biztos Sherlock miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bólogatok csupán, miközben lepillantok a visszakapott papírokra. Azt hiszem, Lorelai már megszokta, hogy nem vagyok valami bőbeszédű. Kérdezek, ha kell, közlök, ha kell, ám nem kenyerem sem a terjengés, sem a felesleges szóáradat. Úgy látom rajta, nem gond a számára. Az emberek eleinte furcsán veszik ezt, ám végeredményben megnyugtatja őket. Biztosak lehetnek benne, hogy nem fogom untatni vagy traktálni őket, és tőlük sem várom el, hogy szórakoztassanak, fecsegjenek nekem. Csak amennyi jól esik, amennyi szükséges. A gyógyítóval való viszonyomban pedig mindez talán még jobban jön. Ő beszél hozzám, magyaráz, én pedig figyelmesen hallgatok, teszem a dolgom és tájékoztatom, egyeztetek vele, amiről kell. Ennyi. Tiszta sor. Gördülékeny és könnyed munkamenet.
Az a bizonyos stressz engem elkerül, és nem csak azért, mert nincsen még túl sok önálló esetem. Hanem egyrészt azért, mert elég régóta élek már ahhoz, hogy túlságosan zavarhatna bármi, másrészt pedig egyszerűen ilyen alkat vagyok. Teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint. Ha mégis bármi balul sül el, én tisztában vagyok vele, hogy nem rajtam múlt. Persze, még ott lehetne ekkor az a tényező, hogy attól függetlenül, hogy nem én tehetek róla, még sajnálhatom az illetőt meg a hozzátartozóit. Nálam azonban erről nincsen igazán szó. Lelkiismeretesen végzem a munkám, de nem török össze, ha egy pácienssel jelentős gond akad. Nyilván nem esik jól, ám ennél nagyobb hatása nincs rám, bármilyen hidegen is hangozzék ez.
Elvileg az okítóm sem az a betegekkel lelkizős fajta, viszont előfordulnak kivételek. Vannak kötődések. Most pedig pont olyasvalakit hoznak be, akiről tudom, hogy fontos Lorelai számára. Még ha előzetes ismereteim és megfigyeléseim nem is volnának, ahogyan reagál a tovarohanók válaszára, már abból kikövetkeztethetném ezt. Egy hosszú pillanatig még nézek utána, ahogy faképnél hagy, majd félreteszem papírjaimat és a nyomába eredek. Valahogy az az érzésem, jobb lesz vele tartanom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Seth válasza egy apró, szomorkás mosolyra késztetett. Azt hiszem, értettem testvérem érzéseit ezzel kapcsolatban, még ha nem is voltam biztos benne, hogy pontosan tudom, mire gondol. Elvégre neki mindig nagyon érdekes és számomra meglepő gondolatmenetei vannak. Igaz, nem tudom, mostanában hogy épülnek fel a logikai láncolatok.
- Szerintem... én nem kételkedek abban, hogy a válasza "igen" lenne, ha meg tudnánk kérdezni. - mondtam aztán, remélvén, hogy ez talán adhat valamiféle megnyugtatást Sethnek.
Egy másodpercre eszembe jutott Sebby és a legilimencia, azonban töredékpillanat alatt elvetettem a dolgot, és inkább átsiklottam a kellemetlen érzésem felett. Jelenleg egyikünk sem örülne, ha szóba hoznánk őt...
Bár Seth testbeszéde nem utalt a legnagyobb határozottságra, mégis tett egy kijelentést, amit egyelőre pozitív jelnek értelmeztem; a lány tüstént elkezdte magyarázni, hogy is kell sétáltatni Feathert, pár jelet is megmutatott, amit én megjegyeztem rögtön, azonban fogalmam sem volt Seth mennyire fogékony az ilyesmire.
- Ha jön egy autó, csak mutass neki arra, amerről jön, és oda fog nézni. - mondta - Ha pedig egy kutya jön, aki rá akar támadni, valószínűleg meg fog állni, és le fog ülni. Jámboran viselkedik, nem lehet gond. Szeretnétek, hogy veletek menjek, vagy...? - nézett ő is és én is kérdően a leendő kutyatulajra.
Miután megkaptuk a döntést, a lány nélkül, vagy vele együtt indultunk el. Kilépve az utcára Feather érdeklődően szemlélt körbe, nagyjából három-öt másodpercenként fel is pillantott Sethre, akinél a póráz volt. Igazán rendes kutyának tűnik első blikkre, jól lett betanítva, és viselkedni is tudott (bár szinte biztos, hogy csak érezte, hogy ez egy olyan szituáció, ahol bizonyítania kell).
A séta közben szerencsére nem akadtak problémák; nem akart minket elgázolni egy kocsi sem, egy német dog sem akart rátámadni Featherre, és senki sem rúgott bele vagy ilyesmik, úgyhogy Seth abszolút rá tudott koncentrálni az állatra, a stílusára és a személyiségére, habár az eb valószínűleg igencsak visszafogta magát. El is mosolyodtam kettőjükön, hiszen egyikük sem volt a legmagabiztosabb, de mégis, valahogy úgy tűnt nekem, hogy jó társakká válhatnának idővel.
- Jól mutattok. - mondtam később, már a menhely felé tartó úton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csupán egy pillanatra jutott eszembe az a rosszmájú gondolat, hogy "remélem, görényként találkoztál vele először", de aztán el is engedtem a dolgot. A felesleges mérget vagy bunkóságot mostanában el szoktam engedni, sokkal kevesebb energiát vesz el így a létezés maga.
Aztán a másik telefonja pittyegett egyet, én viszont már hallottam ezt a hangot a nagynénéméknél, hiszen ő kvibli, a családja pedig a legnagyobb mértékben mugli. Avery rövid mérlegelés után emelte fel a telefont, azzal a jellegzetes fényképezős mozdulattal, amit már megfigyeltem máskor is másoknál. Rezignált arckifejezést kapott válaszul.
- Most ezt miért?... - kérdeztem, azonban hamarosan meg is kaptam a válaszom; Lyall felnevetett, s a kijelzőt az orrom alá tolta, hogy elolvashassam illetve megnézhessem a beszélgetést.
Én is elvigyorodtam, habár valószínűleg nem tudnám jobban használni a telefont a testvéremnél. Mondjuk ez egy jó kérdés, hogy honnan az ördögből van neki telefonja, amin üzenni tud?
- Az is lehet, hogy az ujja az. - mondtam aztán. - Egyébként mióta van Sethnek telefonja?
Kisvártatva eszembe jutott valami. Talán ha Sethtel találkozik, lehet, hogy... nem mondom, hogy örülnék neki, de talán... meg is kérdezhetném. Úgy voltam vele, hogyha a másik kérdezett Sethről, akkor talán én is kérdezhetnék Jaredről. Jó lenne hallani valamit róla, hiszen azóta nem is találkoztunk, csak néha láttam elhaladni a folyosón, esetleg egy könyv társaságában. Beszélgetni valakivel egyszer sem. De hát... végül is, ez nem is várható el. Kortyoltam egyet a kávémból, majd felnéztem a velem szemben ülőre.
- Találkoztál mostanában Jareddel? - kérdeztem végül, bár úgy sejtettem, informálódási szándékom zátonyra fog futni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A számítógépünket igazság szerint olyan ritkán használom, hogy ki is esett az alternatíváim közül; a tényt, hogy Seth otthon van, azonban kikövetkeztettem ebből. Lehet, hogy megint nem tud aludni. Vajon hányszor találkozhatnak az ilyen alkalmakkor Averyvel? Biztos sokat segít neki. Gondolom én.
Kicsit meglepődött egy pötyögésszünet után, s nem is értette, kiről beszélek; ekkor kapcsoltam, hogy Jarednek hívtam Sebastiant, holott ez már egy ideje nem szokásom. Villámgyorsan futott le bennem a gondolatmenet; távolítom magamtól. Hát igen. Azt hiszem, ebben a helyzetben nincs megfelelő taktika, ez sem az, meg az sem, ha továbbra is engedem, hogy ugyanúgy gondoljak rá, mint eddig, pedig talán ez lenne a helyes megoldás...? Fogalmam sem volt. Bizonytalan vagyok.
- Sebastianra, igen. - mondtam aztán. Tekintetemen átsuhant az a bizonyos érdeklődéssel vegyes szomorú-izgatottság, ami már csak a név kimondása miatt is ott volt; valószínűleg az is közrejátszott, hogy megvolt a lehetősége annak, hogy többet tudjak meg róla. De már maga a személy is elég volt ehhez a pillanatnyi változáshoz a tekintetemben.
Szóval nem. Mintha valami kő ért volna talajt a gyomromban, bár nem volt olyan erőteljes érzés, hiszen már amúgy is sejtettem a választ. Csak hát, azért talán reménykedtem egy kicsit.
Fasírtban vagytok? - kérdezte a szemben ülő, én pedig lesütöttem a szemem, és elhúztam egy kicsit a szám, hogy aztán megnyaljam az ajkaim, és ismét megszólaljak.
- Szünetet kért. - mondtam teljesen őszintén; még engem is meglepett, hogy ennek a jóformán idegennek mondom el ezt, de úgy vagyok vele hogy a múltkori spontán coming out után miért is ne? Amúgy is el kell majd viselnem őt hosszú távon. És egyébként már kezdek belefáradni a folytonos figyelemelterelésbe is, már ami a mindennapjaimat illeti. Néha azért nem árt gondolni a konkrét történésre, különben megint úgy el fogom temetni magamban a dolgot, mint pár hónappal ezelőtt az engem ért atrocitásokat, és annak nem lenne túl jó vége. Kell erről beszélni, néha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Neki eszébe sem jutott a legilimencia - az egész tudományágat elméjének leges leghátsó szegletébe száműzte és olyan mélyre igyekezett temetni, amennyire csak lehetett. Mostanában már a puszta gondolatától is émelygés fogta el, ami teljesen üres gyomorral elég furcsa érzés. Gondolatmenetei egyébként az idő előrehaladtával egyre inkább szétzüllöttek-hullottak, főleg, hogy egyre kevésbé bírtak bármit is tenni hangulatingadozásaival és csapongó érzéseivel szemben. Mindent átitatott a félelem, az örökös feszült, ugrásra kész óvatosság, a reszketeg gyanakvás és az emlékek, amik minden egyes felidéződéssel egyre mélyebben vésték lényébe ezt az ördögi kört.
Meghallgatott minden instrukciót és igyekezett megjegyezni az utasításokat, de azt, hogy a hölgy is velük tartson, tőle telhető udvariassággal, ám határozottan visszautasította. Nem akart kíséretet, ha elkerülhette és ha ketten vannak, akkor mindenképp elbírnak egy szem kutyával, elvégre nem tartozott a nagytermetű ebekhez.
Odakint túlzottan nem irányította a kutyát, inkább csak hagyta, hogy szaglásszon kedvére és ment utána. Nem esett nehezére igazodni ehhez a kényelmes tempóhoz, cserébe pedig Feather nem rángatott és nem hisztizett, csak kiélvezte ezt a hirtelen nyakába szakadt szabadságot. Alighanem elég okos volt hozzá, hogy érezze, valami történik, valami fontos, de még nem viszik haza - ki tudja, hányszor lehetett hasonló helyzetben, vagy épp hány ember dolgozott vele? A kishölgy rendszeresen felpillantott rá, bár hiába is várt utasításokat, Seth nem kívánta őt ugráltatni, mert nem cirkuszi állatot keresett. Egyébként is, olyan ez az egész, mint egy első randi - mindenki illedelmesen visszafogott, bizonytalan és tagadja, hogy lennének rossz szokásai, s még ha az állatok nem is szoktak így színlelni, minden intelligens lény kerüli az olyan viselkedést ilyen helyzetekben, amelyekért már kapott letolást vagy büntetést.
Ricsi mondatára megtorpant és Feather, kissé tanácstalanul, lehuppant és felváltva nézett hol egyikükre, hol másikukra, bizonytalanul megcsóválva a farkát, mint aki azt kérdezi, vétett-e valamit? Már végigjárták a parkot és valahogy mintha elodázhatatlanul közeledett volna a pont, ahol dönteni kényszerül, így elveszett a gondolatai közt, mert megpróbálta összerakni egymaga azt a képet, amit Matthew vázolt neki. Végül, még mielőtt a torkában gyűlni érzett gombóc ismét elnémíthatta volna, nagy levegőt véve egyszerűen elhadarta.*
- Kinsszerntposszttrraumásstressszindrómhmvan.-*Hogy ebből Ricsi érteni fog-e bármit is, kiváló kérdés, de jelenleg nem bír megszólalni, hogy megpóbálja mégegyszer vagy lassabban, inkább úgy fest, mint aki a halálos ítéletét várja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

– Ahogy látom, ön is eléggé fáradtnak tűnik, szerintem maga is aludjon sokat a következő napokban. Feltéve, ha megteheti. –még némileg álmosan, de rámosolyogtam a doktornőre. A gyógyításban nem vagyok jártas, nem tudom, hogy lehetősége adódik-e majd, hogy pihenhessen több napot egy ilyen beavatkozás után. Ha én lennék a felettese, biztosan megengedném neki, de sajnos ez nem adatik meg.
– Ennek igazán örülök, azon meg nem veszünk össze. Sokkal jobb ez a hely, mint a mugli kórházak. Azért beköltözni, nem költöznék. –tettem hozzá gyorsan, a félreértések elkerülése végett. Egyébként sem szeretem a kórházakat, de ez az ispotály elég szimpatikus. Mindettől függetlenül nem szeretnék huzamosabb időkent itt tölteni.
– Rendben van, akkor majd két nap múlva találkozunk, meg gondolom a zárójelentésnél. –most már lelkesebben mosolyogtam, nagyjából felébredtem, s most már csak a várakozás volt. Szívesen beszélgettem mindenféléről Sarkadi doktornővel, feltéve, ha ott maradt velem, amikor meg már lehetett, elhagytam az ispotályt.



Eltelt a két nap, most újra az ispotály várótermében ücsörögtem. Eléggé szokatlan érzés volt, hogy normálisan hallom a hangokat, de hála a bűbájnak, nem ért olyan váratlanul, vagy hogyan is fejezzem ki magamat. Boldogan várakoztam, persze egyedül, mert Zsombicc most nem jöhetett el, anya meg azt mondta, hogy ameddig bent vagyok, elintéz pár dolgot. Itt biztosan nem ér semmiféle baleset, ha meg igen, legalább helyben vagyok, és elláthatnak. Malmozni kezdtem, közben figyeltem, hogy merről jöhet a kedves Sarkadi doktornő. Remélem, hogy hamar ideér, aztán megint olyan jót beszélgetünk, mint a múltkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jól esett nem túldramatizálni a helyzetet, csak közölni a tényt. Igen, szünetet kért, ez egy egyszerű tény, egy dolog, aminek bár rengeteg vonzata lehet, önmagában mégiscsak egy történés. Nem, ez nem egy tinidráma, itt nem végleges és szürke egy döntés, ami a leszálló hópelyhekkel csak még súlyosabbá válik, hanem egy egyszerű tény. Szünet. Ezen talán nem is kéne ennyit rágódnom. Szünet. Aztán majd alakul a dolog, ha szükségünk van még egymásra, akkor folytatódni fog, ami köztünk van (nem tudom, hogy ez lehetséges-e így, mármint úgy semmiképpen sem, hogy onnan folytassuk, ahol abbahagytuk), ha pedig már nem, akkor nem. Ez az élet velejárója, egy természetes dolog.
Avery szavai nem értek váratlanul, azonban ebben a kontextusban, így elhangozva (mármint hogy a vak is láthatta, hogy ezt tapasztalatból mondja, vele is történt már olyan, ami okot adott neki erre a gondolkodásmódra) célt értek. Ez azért nagy szó, mert mostanában vakon és süketen fogadtam minden tanácsot (már ha kaptam egyáltalán), s mégis, pont Avery Lyall életbölcsessége volt az, ami eljutott a tudatomig, és beleverte magát az elmémbe. Mert igaza volt. Teljesen. Valami görcs hirtelen feloldódott bennem, s bár egyszerre keletkezett helyette tíz másik, de mégis, ha valamiben, akkor ebben igaza volt a velem szemben ülőnek. Túlélte ő is, túlélte Seth is. Rendbe jönnek, amolyan "ha valami nem öl meg, az megerősít" alapon.
- Igaz. - adtam hangot egyetértésemnek, tekintetem pedig valószínűleg egészen elkomolyodott. Természetesen csak egy pillanatig tartott a dolog; lenéztem a kávémra, majd még egy kortyot ittam belőle.
Ma már úgy gondolom, hogy az emberi kapcsolatoktól való irtózásom a kudarcélményre eredeztethető vissza, azonban ezek az élmények (sajnos vagy nem sajnos) minden ember életében ott vannak. Miért lennék én más? Csoda, hogy egyáltalán találtam valakit, aki elfogadott engem, és még szeretett is mellé. Annak, hogy keseregjek azon, hogy ennek esetleg vége, a legkevésbé sincs értelme. Elveszne az egész. Ráadásul az eddigi irreálisan nagy mértéket öltő aggodalmam teljesen felesleges volt, hiszen valahogy úgyis fel fognak épülni. Ez már csak így működik. (Szépvölgyi Richárd napi bölcsességét hallották.)
Avery kérdése hirtelen ért; felnéztem rá, s egy dermedt másodperc erejéig csak meredtem, aztán végül egy zavart, visszafogott mosoly költözött a szám szélére.
- Kösz, nem. - mondtam végül azzal a rám jellemző halksággal. A whisky, mint olyan, számomra nem opció.
Végül Seth üzenete mentett meg minket a további esetlegesen kínos beszélgetéstől. Testvérem meginvitált minket egy teára, s bár kissé vonakodva, de belementem, hiszen a háztól nincs messze a hoppállomás, s talán egy teára még pont lehetett időm a visszaindulás előtt, így hát miután mindketten végeztünk az evéssel-ivással, fel is mentünk a lakásba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nyilvánvalóan sokan bírálnák nem épp tökéletes technikáját, mellyel sztrájkol a körülötte lévő felhajtás miatt. Megnémult. A depresszió sötét árnyéka egyszerűen ráült, ő pedig nem hajlandó megszólalni, hiába kérdeznek az orvosok, hiába kérdez a pszichológus, hiába kérdez Aiden. A neki adott ételeket hol megeszi, hol elutasítja, mivel azonban rendszeresen rajtaveszt ezen a játékon és azonnal jönnek a csövek, így inkább legyűr pár falatot, mintsem ismételten mesterségesen táplálják.
Kata, a mellé kirendelt nővérke egész nap csicsereg, próbál mosolyt csalni az arcára, vagy bármilyen reakcióra bírni, de minden áldott nap ugyanolyan csalódottan távozik, mint előtte. Belátta, hogy életmódja veszélyes méreteket öltött és szeretné, ha segíthetnének neki, de nem bírja. Látja a szánakozó, lesajnáló tekinteteket, hogy "szegény kislány". Nem az. Nem tudja kezelni ezt a fajta bánásmódot, úgy érzi képtelen többé elviselni akárkitől. Minden alkalommal, mikor Aiden bejön, csak és kizárólag fájdalmat lát a szemében, a mérhetetlen sajnálatot, ettől pedig az epe rögtön megindul felfelé. Inkább rá sem néz a rellonosra, inkább nem is foglalkozik vele. Pedig szereti, veszettül szüksége van rá, mégsem erre. Nem ezekre a szomorú szemekre, amik szenvednek: szenved ő eleget nélkülük is.
A mai délután sem különbözik a többitől, kitartóan bámulja a plafont, miközben Kata újfent be nem álló szájjal sürög-forog körülötte. Kizárja a zavaró nőt és már csak arra lesz figyelmes, hogy csend telepszik köré. Kiengedi az oly sokáig benn tartott levegőt, de akkor egy ismerős hang üti meg fülét. Milyen kérdés ez? Hogy lenne? Csövek állnak ki belőle, ezeket vezetik le a torkán, életveszélyes állapotból hozták vissza, szinte a halálból, itt fekszik egy steril kórteremben, ahova meghalni járnak az emberek, vajon hogy van? Elég időt töltött már itt ahhoz, hogy tudja: az ilyen felesleges kérdésekre megspórolhatja a választ.
A következő mondatra végre valahára elfordítja a fejét, de csak azért, hogy ránézzen a könyvekre. Egyetlen pillantást sem szentel a fiúnak, csak visszafordul a plafon felé és némán zárja ki őt. Ez bitang nehéz mindkettejüknek, de főleg Aidennek, aki már isten se tudja, hanyadik napja tűri a teljes elutasítást. Viszont nem adta még fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ember nem igazán nevezhette randizásnak kettejük jóformán rendszerességet mellőző találkozásait. Az előző alkalommal voltaképp csak egy sétára futotta, de mentségére szóljon, Feather, a kviddicsmeccs és Gergő sérülése mind megkavarták az életét. Eleve az, hogy képes volt legalább egy kicsit figyelni ezekre, másokra, számára óriási apróság. Ezt az estét is valamiféle kárpótlásképp ajánlotta fel, bár nem tudta volna megmondani, tényleg ér-e majd bármit is. A hangulata még mindig rémesen ingadozó volt, bár a lába alatt sertepertélő eb segített valamelyest kordában tartani. Ezért is hozta magával, bár néha többet ártott, mint használt - például nem értette, miért igyekszik mindig lélekszakadva segédkezni neki, valahányszor Seth a konyha felé járt (pedig amúgy elég evidens a dolog). Mindenesetre, kikészítette a bögréket és egy kicsit rendet rakott a nappaliban, hogy le tudjanak ülni és ne az ő kacatjait kelljen mindenfelé kerülgetni, mielőtt az ablak előtti kuckónál letelepedett volna, leginkább el-elrévedő tekintettel nézve kifelé, miközben szórakozottan simogatta a kutyát. A csengetésre összerezzent, vetve egy gyors pillantást az óra felé, s mivel Feather nem hallhatta a hangot, csak farkát csóválva nézte, ahogy Seth az ajtóhoz indul. Odaérve kilesett a kémlelőnyíláson, majd egy mély levegővételt követően kinyitott.*
- Gyere be.-*Nem a legudvariasabb énje, de legalább őszinte - a lakásnak megvolt az előnye, hogy mivel senki sem törhette rá az ajtót, nem szorult nyugtatóra. Avery öltözéke láttán végigpillantott magán - a szürke melegítőn, sötétkék, szinte ijesztően vastag magasnyakú kötött pulóveren - de valahol túl fáradt volt hozzá, hogy sokáig aggassza a dolog. *
- Hát...légy üdvözölve.-*Nem motyogott, de halkan beszélt és szavai ugyanazt a lassúságot tükrözték, mint mozgása. Ennek ellenére a pulóver bal ujjába rejtett pálcának fél másodperc sem kellett volna, ha arra van szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Avery reakciójából úgy ítélte, nem először jár blokklakásban - neki sokkal megrázóbb volt először szembesülni a panellel, elvégre születésétől fogva családi kúriájuk vagy más aranyvérű varázslók otthonainak falai közt élt. Olyannyira más volt az a világ, hogy a lakást övező védelmi bűbájokat ki kellett egészíteni egy nagyon erős zajszűrővel is, mert sem ő, sem Sebby nem tudtak elaludni Budapest örökös ricsajában. A következő lépésben a kezébe kapott egyet a jellegzetes műanyagtáskákból, amiket szintén bizonyos fokú értetlenséggel szemlélt a mai napig.*
- Kínai?-*Belelesett a szatyorba, mint aki kicsi sárga emberkét vár, aztán megvilágosodott. Ja. Úgy kínai.*- Sose láttam ilyet, azt hiszem.-*Elmélyülten tanulmányozta a táska maradék tartalmát, míg Avery a bakancsával volt elfoglalva. Nagyon mugli. Nem mintha visszataszítónak vagy alacsonyabbrendűnek tartotta volta a varázstalan holmikat, néha azonban vitathatatlanul nem értette őket, sem feltalálóikat - a vicces pedig az volt, hogy ha kitartóan kérdezősködött, sokszor kisült, hogy maguk a muglik sem. Ahogy elindultak befelé, a másik csodálkozására csak vállat vont.*
- Agathaé, eredetileg három-négy főre, plusz három macskára volt számolva.-*Mióta a nő elköltözött, hiányzott jellegzetes kisugárzása, jelenlétének apró jelei, de jobb volt neki Márkkal, mint egyedül. A konyhából eléjük siető Feather alighanem a padló rengéséből érezte, hogy többen közelítenek, vidám faroklengetéssel üdvözölte az ismeretlent, bár kissé távolságtartóan - Avery reakciója ennek fényében kissé eltúlzottnak hatott.*
- Csak pár napja hoztam el. A légynek sem árt és siket.-*Valószínűleg nem ez a legmegnyugtatóbb, amit mondhatott, de mostanában valahogy nem remekelt ilyen téren. Sem. Leguggolt és a fehér kutya odatrappolt hozzá, hogy egészen közel húzódva Seth oldalához, nyakát nyújtogatva szagmintát vegyen Averyről és kissé habozva megcsóválja a farkát. Lehet, hogy érzett rajta némi görényt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Avery magyarázatára az arca nem igazán mutatott változást, mindössze egy lassú, fáradt pislantással nézett rá pár pillanatig némán - képtelen volt bármit is kezdeni egy ilyen...nem is tudja, hisztivel? Mármint, megkérdezték, harap-e, közölte, hogy ártalmatlan, és egyébként sem akarta rávetni magát vagy ilyesmi. Jó, kutya testbeszédből ő is kezdő, nem várja el, hogy valaki megértse, mit próbál vele közölni az eb, de azért a tulajnak szokás hinni, nem? Furcsa ez a túlreagálás.*
- Feltételezem, görényként.-*Talán ebben látta a dolog nyitját - kisállatként nyilván félelmetesebb egy ilyen találkozás, bár felvet egy-két ectra kérdést, hogyan és miért is? A hangja azonban színtelen maradt, mert a stalkerkedés nagy valószínűséggel csak az első felszínre bukó furcsaság, amire fény derült rövid-hosszú ismeretségük alatt. Mindenesetre, felegyenesedett és relative nyugodtan elindult a szinte sunnyogó Avery után, Feather pedig a szatyrot szaglászva követte. A kérdésre fejével a másik mögé bökött.*
- Ott állsz.-*A srác ugyanis nagy hátrálása közepette voltaképp begyalogolt a konyhába, csak épp nem regisztrálta ezt. Az ablak alatt egy lócával körülvett asztalka, a hűtő, velük szemben sütő, mosogató, pult és szekrény álltak. Kicsi, de még így is kényelmes, az ablakpárkányon sorakozó növénykék pedig üdítően illatoztak.*
- Nem hinném.-*Ha Avery mozdult és engedte, akkor letette a táskát és kipakolta a tartalmát - a kínai ételek finomnak tűntek, csupán gyomra nem tanúsított semmiféle érdeklődést irántuk, az illatok dacára sem, így rövid vizsgálódás után félretette őket. Egyébként is ott lapított valahol elméje egyik hátsó zugában, hogy nem biztonságos olyasmit enni, amit egy alvilági alak ki tudja, honnan hozott, furcsa papírban meg pálcikákkal. Aztán kiemelte a puzzle-t és elgondolkodva állva a dobozzal a kezében. A muglik néha olyan furcsák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez most meghaladta a képességeit. Mármint, miről beszélnek? Az állat ártalmatlan, még csak nem is tapad Averyre - van olyan okos, hogy kiérezze, ki az, aki nem kér a társaságából. Neki nincs idegzete ahhoz, hogy tovább lovagoljon a témán, így minden igyekezete ellenére előjön személyiségének kellemetlen része, mert a másikra az elviekben felnőtt Ave nem hallgat.*
- Nem akarlak megsérteni, de amíg nem kutyatáp vagy sonka vagy, addig tökéletesen érdektelen vagy számára. Ráadásul, kicsit költséges lenne az etetése emberhússal.-*Részéről a téma itt ért véget, így innentől ha érkeznek is megjegyzések, nem reagál rájuk. Úgy tűnik azonban, hogy mondandója végre eljut a célközönséghez, mert a másik legalább annyira hajlandó, hogy összeismerkedjen a kutyával. Feather barátságosan megszaglászta a feléje nyújtott kezet és Avery nadrágját is, majd egy lagymatag csóválást követően otthagyta - ha nincs simi, akkor részéről letudták a bemutatkozást és Seth után ügetett, hogy lába mellett a földre tottyanhasson és kíváncsian nyújtogatta a nyakát a doboz felé. Talán abban reménykedett, hogy valamilyen eddig ismeretlen finomságot rejt. Gazdája már jóval szkeptikusabb volt a témát illetően, mert úgy érezte, ez is egyike azoknak a jókora különbségeknek, amiket nagyon nehéz áthidalni varázs- és varázstalan világ közt. Ha viccesek akarunk lenni, fogalmazhatunk úgy, hogy nem látta a dolog varázsát.*
- Hát jó.-*Visszaadta a dobozt és a nappali felé intett.*- Tedd csak le. Kérsz teát vagy kávét?-*Érdeklődött, mert jó lenne megfőzni, mielőtt még leülnek és belemerülnek ebbe az igen hosszúnak ígérkező játékba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem állt szándékában a másikat bántani, épp csak messze túl fáradt és türelmetlen volt ahhoz, hogy jól kezelje az ilyen helyzeteket. Nyerssé tették a most szunnyadó indulatok, az örökös félelem és idegesség, pont olyan bántóan egyenessé, mint Jared szokott lenni. Nyugtatóval talán könnyebb lett volna, de így is túl sokat használt. A mosoly elérte, hogy vegyen egy mély levegőt és megpróbálja elölről, mert nem akarta olyanon élni ki a frusztrációját, akinek nem sok köze az egészhez.*
- Normál vagy óriásbögre?-*Témaváltás, ha már kínálja magát. A fajtára csak azért nem kérdezett rá, mert egyféle tea volt csak otthon, assam, úgyhogy Avery kénytelen lesz azzal beérni. Alapjáraton nem készültek fel valami jól vendégek fogadására, talán mert sem ő, sem testvérei nem igazán hoztak magukkal ide senkit. Amíg a forrni tett víz melegedett, mindent kirakott a kis tálcára, amit hirtelenjében talált - cukrot meg némi citrompótlót, lévén ritkán voltak itthon, úgyhogy többnyire tartós cuccok maradtak csak, ő pedig általában nem vett semmit. Talált még egy adag bontatlan kekszet, amit szintén kipakolt, miközben Ave visszatért a konyhába.*
- Van. Néha keresek zenét meg olvasgatok.-*A porréteg arról árulkodott, hogy ez sem mostanában történt, a folytatásra pedig csak pislogott.*- Hogy...mi?-*Ő örült, ha megtalálta a böngészőben, amit keresett és jó felhasználóhoz méltó módon nem kattogott össze-vissza, mivel a legkevésbé sem értett volna az esetleges hiba helyrehozásához. Amikor Agatha itthon volt, határozottan nem a géppel akart foglalkozni, sokkal jobban lekötötte a beszélgetés és a régi lemezek közös hallgatása, elvégre pótanyja sokkal többet és érdekesebben tudott neki mesélni róluk, mint bármelyik wikipédia oldal. Ráadásul azt a keveset, amit főzőtudomány néven tartott számon, tőle szerezte, bár rendszeresen legyilkolta a szerencsétlen recepteket, talán a fűszerezés kivételével.*
- A kandallón át üzenés kényelmesebb, bár kétlem, hogy szeretnéd, hogy az egyszobás lakásodba lógjon bármelyik auror feje. Már ha közben nem költöztél.-*Tőle telhetően igyekezett csevegni, ha már valódi beszélgetésre nem igazán futotta, bár kérdéses, érdemes-e egyáltalán erőlködnie. Nem tudta jól játszani a szerepeit mostanában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én egészen angol vagyok és nem szeretem.-*Vállat vont, mert mostanság rá se nagyon tudott  nézni azokra a tipikusan brites fekete teákra, amiket azelőtt legalább megivott. Nem is nagyon kísérletezett velük, de régóta elég nyilvánvalóan koffeinfüggő, szóval  talán elég is egy ilyen ártalom. Kicsit megkésve mondjuk rádöbbent, hogy féligazságot mondott.*- Mármint, jártam gyerekként párszor a kontinensen, de sosem éreztem magam kifejezetten magyarnak. Az itteni ételek akkoriban egyáltalán nem ízlettek.-*Minden túl zsíros, csípős meg fűszeres volt számára, a halászlét utálta, az édességeket meg szintúgy, ráadásul a nehéz ételekkel még igen könnyen el is csapta az ember a gyomrát.
Avery szörnyen élvezte a helyzetet, büszkén mutogatott és magyarázott, mégsem fellengzősen vagy lenézően, szóval volt ebben a lelkesedésben valami aranyos. Nem értett mindent, de tudta nagyjából követni a dolgokat, már a saját megítélése szerint.*
- Kicsit...személytelennek tűnik.-*Varázslóként megszokta, hogy szemtől-szembe beszéljen az emberekkel, talán a tükröket kivéve, de ott pont fontos volt számára a személytelenség, hogy láthatatlan maradhatott. Az üzenőfüzeteket Jaredékkel azért használták, mert külön házakba jártak és sokat dolgoztak, de egyébként? Szinte soha. Mióta volt jogosítványa, pillanatok alatt elérhetett bárkit, akiről tudta, hol tartózkodott és ezt ki is használta. Ennek ellenére felismerte az alkalmazás lehetséges előnyeit.*- Ha megmutatod, mit hogy kell, jó lesz, amíg nem tudok patrónust idézni.
- Végül is, ha a hamutartóban raksz tüzet három szál gyufából, az is kifűti.-*Jegyezte meg, mert szinte hírhedten rémes humora egy pillanatra felvetette, hogy ha Avery kandallót akarna, minden mást ki kellene költöztetnie a lakásból.*
- Rendben. Ha megéheznél, egyél nyugodtan nélkülem.-*közben felforrt a víz és leöntötte a teát - a kávéja kicsit hamarabb elkészült - de mire Avery a tálca felé nyúlhatott volna, már felkapta és vitte. Legalább nyomokban illett volna megőrizni a benyomást, hogy valóban ő a vendéglátó, akármilyen siralmasan is startolt.*
- Asztal. Szükség esetén meg lehet nagyobbítani.-*Na igen, a született mágusok kissé másként kezelik az ilyen problémákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán megerőltető volt, hogy reagáljon a másik kényelmetlenségére és módosítsa a viselkedését, de az a pár plusz szó, amit mondandójához toldott, elérte, hogy Avery feloldódjon, bár lehet, hogy a másiknak csak a lehetőségre volt szüksége, hogy belelovalhassa magát a beszédbe. Legutóbb is rengeteget szövegelt, bár többé-kevésbé rá volt kényszerítve, mivel ő nem nagyon volt beszélgetőképes állapotban. Furcsa, főleg a Kins-Ricsi-Sebby trió mellett, akik inkább tömören és velősen nyilatkoztak, na meg Gergő, aki leginkább hallgatott. Talán Viktor volt még ilyen könnyed és csevegős, bár ha a megfelelő kérdéseket tette fel az ember, valamennyiüket rá tudta venni arra, hogy szinte ontsák a szavakat. Figyelte, hogy nevet a másik, különös, ismerős érzés moccant meg benne, bár arcán a legkevésbé sem látszott.
Mielőtt végleg letelepedett volna, még megállt egy pillanatra a polcok előtt.*
- Zenét?-*Ő sokat hallgatott, néha csak háttérzörejnek, de általában ezzel vezette le a stresszt - ha a gyűjteményükben nem akad Avery kedvére való, még mindig ott a youtube.
Ahogy elhelyezkedett az asztal mellett a földön, az instrukció hallatán finoman felvonta a szemöldökét, aztán ahogy a másik lelkesen kotorászni kezdett, tétován vett egy darabot. Utána a doboz fedeléért nyúlt és némi forgatás után beazonosította a kezében tartott darabot, megtalálta a helyét és az asztalon le is tette nagyjából oda. Aztán a következőért nyúlt, azon töprengve, ebben vajon mi olyan szórakoztató - végül is, lehet mellette beszélgetni, de úgy alapból kicsit...kevés. Mindenesetre, mivel semmi érdekesebbel sem tudott szolgálni, nem ő fogja elrontani a másik mulatságát.
Avery ledermedt mellette és az aktuálisan vizsgált, hárompöckösről felpillantva értetlenül néztek össze, mielőtt Ave egészen különös arcjátéka elárulta volna, mi is történik. Mármint, úgy részben, mert Seth nem igazán tudatosította előző kijelentéseinek súlyát - ő csak tudta, hogy ha történik is bármi kettejük közt, az nem egy és nem két nap időt vesz majd igénybe és nem érezte úgy, hogy egy ennyire fontos kapcsolat építése során egy képernyővel akar társalogni. Számára rengeteget jelentett egy ember mozgása, mimikája, kisugárzása és érintései, talán mert kényszeresen megfigyelt mindenkit, de a hozzá közel állókra különösen odafigyelt. Őt csak a mosoly érte el és bár a fejét lehajtó Avery nem láthatta, egy pillanatig elvarázsolódva meredt rá, vagyis inkább a mosoly helyére emlékeiben. Gödröcskék. Csak most tudatosította, hogy akkor régen, a párnacsata alatt már látta.
És hogy veszélyesen odavan értük. Mi a fene. Ahogy jobban belegondolt, jóformán valamennyi barátjának vagy kedvesebb ismerősének gödröcskéi voltak.
What the...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke