Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jó. Ha tényleg lelép, mi egyből ott leszünk - már pedig le fog, eléggé határozott volt. Már csak az a kérdés, hogy mikor.
- Te nem is Botond vagy, hanem bolond - tekintek rá hálásan. - Lehet, hogy rám fér még egy év a Tanodában. Úgyse tudom, mit akarok - húzom el a számat kissé, mert ez azért elég gáz. Mások már évek óta tudatosan tervezik, hogyan tovább. Én meg azt is elfelejtem, hogy idén VAVozok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, ott leszünk. Mondta, hogy mikor akar menni? Meg, hogy szól-e előtte a pasijának, a nőjének, a húgának vagy a kedvenc sógorának?
Biztos vagyok benne, hogy én vagyok a kedvence, de csak mert nem Albert vette el Sacit, na meg mert a másiknak még nincs férje, ezt meg kell lovagolni.
- Akkor maradj. Szerintem Farkasházy megérti, ha jelen helyzetben maradnál még egy évet. Kicsit zűrös hónapjaink voltak, egy kis időre van szükségünk, és együtt kitaláljuk a folytatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Semmit sem mondott - húzom el a számat, mert ez sem igazán tetszik. Miksa is olyan, hogy bedob valamit, aztán hagyja, hogy az embert felőrölje. Gusztustalan egy szokás.
- Na hát Farkasházy nekem aztán ne tegyen szívességet - húzom fel az orromat, mert igen is, még mindig meg vagyok sértődve rá és nem bírom a csávót. Ha idén lesz, ki a legrosszabb házvezető díj, biztos promózni fogom, hogy ne kapja meg. ( <3 )
- Hogy lehetsz ennyire megértő és pozitív, még akkor is, mikor a világ legszarabb feleségét fogtad ki? - és ezt inkább értem úgy, hogy magammal csak a szar tengert sikerült eddig rázúdítani, szép kis hozomány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkor le fog lépni. Szarban leszünk.
Mindenkinek ott kell majd lennünk, nem csak az anyukájuknak, hanem tényleg mindenkinek. Ez nem könnyű, és arra, amit mond, sóhajtva pillantok rá.
- Nem vagy alkoholista, nem is drogozol, nincs semmilyen káros szenvedélyed. Nem versz, nem alázol meg mások előtt. Szerintem járhattam volna sokkal rosszabbul is. Amúgy is, aki Bontovich-csal kezd, tudja, hogy nem lesz könnyű. Én is tudtam, és különben is, bátor vagyok, belevágnék minden pillanatban újra. Én sem vagyok egy főnyeremény férj, mégiscsak Bánki vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Muszáj nevetnem a felsoroláson. - Azért terrort bőven kaptál - mondjuk megérdemelte, de ezt már nem teszem hozzá, úgyis tudja mi volt jogos és mi nem. - Tudod mit csináltunk régen? - pillantok rá mosolyogva. - Nem tartottunk tematikus, filmes estét - annyi minden volt mostanában, hogy ezt teljesen elhanyagoltuk. Szerintem most igazán ránk férne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tényleg jó régen volt, ez egy nagyon nagy hiba.
Annyi minden történt, hogy pont a kedvenc közös dolgunk látta kárát. Ez így kimondva igen szomorú.
- Ezen mindenképpen dolgoznunk kell. Ma este tényleg jó lenne, kicsit együtt lenni, filmezni. Írj össze párat, kihúzzuk, csinálok hozzá kaját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Szerintem meg írjunk össze közösen párat - mert nem szeretnék egyeduralkodó lenni ebben a dologban és pont az volt az elképzelés lényege, hogy mindketten teszünk hozzá. - Aztán, ha egy igazságos kő, papír, ollóban eldöntjük ki húzza ki, én szerzek innivalót és rágcsát - azt nem ajánlom fel, hogy segítek főzni, mert tudjuk jól, hogy az semmit sem ér. Olyan szerencsés vagyok, hogy Botond ehhez is ért és nem utál azért, hogy neki kell ezt csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Rendben, akkor kitalálok én is párat, de figyelmeztetlek, hogy verhetetlen vagyok kő-papír-ollóban.
Szélesedik ki a mosolyom, ahogy rápillantok. Igaza van, tényleg baromira igaza van, hogy elhanyagoltuk a saját szokásainkat azért, ami most körülöttünk van, és ez nagyon szomorú, mert én szerettem minden szokásunkat, ami megtapadt ebbe a kapcsolatba. Saci okos lány, jó társ, és én teljesen nyugodt vagyok, hogy kitartottam a döntésem mellett és mellette. A gyerekeinknek kell majd úgyis megküzdeniük a Bontovich és Bánki örökségekkkel, majd erős gyerekekké válnak.
- Szeretlek Saci.
Az utóbbi időben félek, hogy ezt nem mondtam sokszor, pedig így van, és tudom, hogy tudja, de szeretem kimondani, éreztetni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mondanám neki, hogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy végre fordítsunk időt magunkra is. Mondjuk, szerencsére nem vagyunk a besavanyodott, vén házasok, de azért a sok dráma mellett, nem szeretném, ha elvesznénk. Vagy esetleg ő megunná, amit a Bontovich átok hoz számára.
- Én is szeretlek Bonifác - válaszolok neki vigyorogva és eszek végre pár kanállal a csoda leveséből, ha már ennyit fáradozott értem és anyukámért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Halkan játszottam, nem akartam megzavarni az ispotályt, sem idő előtt felébreszteni a betegem. Egy lassú Bach darab fuvola szólóját játszottam neki. Egy darab amit nagyon régen szerettem, és réges-régen megtanultam kívülről lejátszani. Én mindig megkönnyebbülök tőle.
Már az utolsó ütemeknél tartottam, mikor mozgolódni kezdett. Nem szerettem volna félbehagyni, így le is játszottam az utolsó néhány hangot. Lassan engedtem le a fuvolát, eleinte csak az ölembe. Nem akartam nagyobb félelmet kelteni benne, s féltem, hogy bármit mondok, azzal ismét csak kizökkenteném. Igyekeztem megfigyelni minden mozdulatát. Megszakadt a szívem, ahogy feltűnt, mennyire görcsösek mozdulatai. Ösztönösen kaptam a plüss felé, ahogy majdnem lelökte azt, ám ahogy végül mégis kezei közé fogta, lassan ültem vissza a székemre.
Egy ideig hagytam még, had ébredezzen, had engedjen ki egy kicsit. A plüss láthatóan jelentett neki valamit. Lassan felemelkedtem a székemről, ám azonnal vissza is ültem. Nem akartam megijeszteni még inkább azzal, hogy közelebb megyek. Helyette a székemről ülve szóltam hozzá és tettem fel a kérdéseimet.
- Hogy érzi magát? - Hangomon hallhatta a finom mosolyt, amivel felé fordultam. A kérdésem egyelőre csupán udvariasság volt, hiszen a némító bűbáj miatt nem tudott volna válaszolni nekem. Ráadásul biztos voltam benne, hogy nem érezheti túl jól magát. - A Fővárosi Ispotályban van. Én Frida Bergstein vagyok. Ne féljen, itt biztonságban van. Emlékszik, mikor behozták? Elég, ha csupán fejrázással vagy bólintással válaszolni tud nekem. - Ha a memóriája rendben volt, valamivel könnyebb dolgunk lehetett. Eleinte viszont csak meg szerettem volna nyugtatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- És még rádiót sem kellett kapcsolnom - nevetett fel a lány szavaira, ahogyan a szórakoztatásáról beszélt. Való igaz, hogy szívesebben hallgatta őt, mint a rádióban egyhangúan szövegelő embert, megszakítva olykor némi savanyú zenével. Bezzeg azok az afrikai dalok! Csupa élet, csupa energia és öröm!
- Imádni fognak. Lehet befonják mad a hajad ilyen tincsekbe, meg kifestik az arcodat. Van ez a fehér pontos mintájuk, ha épp lesz náluk festék, biztos tartanak majd valami ünnepség-szerséget. Szerintem tetszene neked is - széles vigyor jelent meg az arcán, ahogyan elképzelte Fannit az öregek mellett, akik éppen a fehér pöttyöket kenik fel szép sormintában a homlokára, közben pedig gyerekek készítik el a hozzá illő fonatokat. - Mondjuk Sparkle azok után nem biztos, hogy felismer, de majd valahogy bejutunk a lakóba is - vont vállat könnyedén és éppen csak rásandított Fannira és az ölében gubbasztó állatra.
Kissé döbbenten hallgatta, ahogyan elmeséli, miért nem járt még sosem külföldön. Nem a tény, hogy sosem hagyta el az országhatárt, inkább az taglózta le, hogy mennyire sok mindent nem tud még mindg Fanniról. Pedig annyira szívesen hallgatná, min ment keresztül. Ha ott lett volna mellette, talán segíthetett volna neki. De persze neki megint magára koncentrálva elviharzott a messzességbe, mintha senki más nem lenne a világon. Pedig Fanni ott volt neki, amikor csak szükség volt rá, igazán megtehette volna ő is ezt érte...
- Készülj fel, Kasza Fanni, mert olyan Ardai utazásban lesz részed, hogy ezt az elsőt életed végéig emlegetni fogod! - Nem akarta elrontani borús gondolataival a hangulatot, így felvette a jól megszokott, könnyed stílust. Vigyorgott, miközben néha rásandított az iránytre, hogy tartják-e a célt. Az égen nehéz volt tájékozódni, pláne ha közben átmennek egy-két bolyhos felhőn. Olyankor még az ablaktörlőt is be kellett kapcsolnia.
- Bundáskenyeret lekvárral - olyan hangosan nevetett a feltételezésre, hogy még Szaffi is felnézett egy pillanatra, hogy aztán lustán konstatálja, megőrült a gazdája. - Hát ezek a lengyelek tényleg csakis UFÓk lehetnek! - Kicsit lejjebb ereszkedett, le éppen a felhők alá, miközben még mindig nevetett a feltételezésen. - Ha hiszed, ha nem, a nagy utazás előtt csak egy-két környező országban voltunk anyáékkal kirándulni. Pedig mindig világot akartam látni, főleg azokat a helyeket, amikről Nagyapa mesélt. Ő bejárta az egész világot. De legalábbis Európát tutira. - Sokat változott az évek alatt, hogyan érzett, mikor szóba jött a Nagyapja. Kissé belesajdult még mindig a szíve, de már tudott róla beszélni.
- Hahh, odanézz, igazad volt! Asszem az ott Gyula! - mutatott ki az ablakon. Valahol tőlük jobbra a messzességben elkezdett kirajzolódni egy város körvonalai. - Egy utolsó nagy bevásárlás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon közel van az év vége! Azzal együtt az utolsó napjaim a végzős barátaimmal. Esküszöm még Reiner Kende jelenléte is hiányozni fog a kastély falai közül, és őszintén nem tudom milyen lesz Marina és Betti nélkül. Mióta boszorkány vagyok ők mindketten itt voltak nekem. Kissé már túltettem magam az egészséges letargián, eközben igyekeztem elengedni a Mórichoz köthető gondolatfoszlányaimat is és helyette szervezni kezdtem. Első körben még szép, hogy Bettivel!
Még időben odaadtam neki a Blahalouisana koncertjegyet amit ajándékba szántam, ezzel együtt pedig azt is, hogy mi ketten kirándulunk egyet. Leginkább azért mert megérdemeljük. Az extra benne pedig az, hogy muglik közé fogom őt vinni. Mivel nagy részem még mindig a varázstalan világ, szeretném ezt is megmutatni az egyik legrégebbi és legközelebbi barátomnak, így aztán bárhogy alakul, emlékezetes pillanataink lehetnek ezen a pesti estén. Ha pedig már erre járunk még egy estére szállást is találtam magunknak, így nem kell este a koncert után utazgatni, hanem másnap egy reggeli után még körbenézhetünk a városba. Legalábbis ez a terv, aztán meglátjuk még hogyan alakul! Szóval... így is kerültünk a koncertre. Viszonylag elől találtunk helyet, az előzenekar még hangolt és mögöttünk egyre többen és többen lesznek a hallgatókból. Háttérben szólnak a magyar zenék és minden igazán varázstalan. Én pedig nagyon izgulok.
- Na mit szólsz eddig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Büszke mosoly ült ki az arcomra, nem kapcsolta be a rádiót, hát azért ez már valami! Nem vagyok uncsiii!
- Úú, komolyaaan?! Téged is kifestettek? Ez nagyon menőn hangzik, már most vá~rom! - daloltam, s elképzelem, ahogy törökülésben egy szőnyeg-izén ülök, míg az asszonyok festik az arcom és cuki kislányok a hajamat fonják. Aztán pedig a tűz körül táncolunk egy nagy családként.
A tigrisre pillantottam neve hallatán. Ugyan vén csont volt már, de még a mai napig olyan fürge és élettel teli, mint amikor megkaptam Olive nénitől. Szerencsésnek mondhatom magamat, amiért a maga mufurc természetével szebbé teszi a napjaimat, ezt senki nem veheti el tőle. Borzasztóan lojális és tudom, ő hű társam lesz továbbra is, amíg csak él. Persze, a beszélgetés ezután kicsit komolyabbra fordult míg elárultam neki, miért nem jártam még külföldön. Nem, nem akartam elrontani a hangulatot, de joga volt tudni. Meg… nem is volt nagy ügy igazából. Az élet így alakult számomra.
- Szóval azt mondod, hogy felejthetetlenné teszed? - vontam fel a szemöldökömet egy huncut mosollyal az arcomon, kicsit közelebb hajolva hozzá odasúgtam félhangosan
- Hiszi a piszi, KolosKA!
Na, azok a furi lengyelek…
- UGYE? - kezdtem én is bele a hisztérikus nevetésbe - Hogy lehet bundáskenyeret lekvárral enni? Nemáááár - fogtam a fejemet, fogtam Sparkle-ét, Szaffiét és Kolosét is. Végül visszaültem a fenekemre, hiszen már a nem létező olasz vérem jött ki és egyre csak a “Mamma Mia” kifejezést mondogattam mutogatva hitetlenkedve, amíg nem váltottunk témát. Láttam ám az orra alatt meghúzódó mimikát. Láttam minden rezzenését és nem mintha végig őt bámulnám - mert nem! -, de szerettem volna, ha ez a jókedv megmarad a lehető legtovább. ELÉG A SZÉDELGÉSBŐL!
- Ú, azért egész Európa se semmi, már ne haragudj! De tudod mit? Járjuk be a világot! Majd tanít helyettem, aki akar, de én szeretnék világot látni és ha szeretnéd, elmegyek veled! Leszek a rádiód és majd mondom a híreket ilyen monoton rádiós néni hangon, meg-meg-meg énekelek, leszek a Lákátos Britnid vagy az olaszos Katy Perryd! De ha kell, hörgök is, mint a metálos faszagyerekek. Csak ahhoz legóba kell lépjek. Van legód? Majd Gyulán veszünk! - borzasztóan széles vigyorral villantottam meg neki fogaimat, tényleg szerettem szórakoztatni, igazából ehhez értettem a legjobban: az emberek szórakoztatásához.
- Úúúúúú, igeeeeen! - tapadtam hamar az ablakra és néztem lefelé, bár nem sokat láttam, de kétségtelen, hogy Gyula volt lassan alattunk, hát Kolos mondta. Én magamnak maximum akkor hiszem el, ha látom a város tábláját.
- Igeeen, amit csak lehet még megveszünk - bólogattam nagyokat, fejben pedig próbáltam pörgetni a szükséges dolgokat, amiket nem tettem be.
- Figyelem-figyelem kedves utasaink! Gyula határait lassan megközelítjük, kérem kapcsolják be biztonsági öveiket és készüljenek fel a landolásra. Köszönjük, hogy az ArdaiÉsKasza légitársaságot választották! Hehe - nem mondom, hogy izgatott voltam, de hazudnék, ha azt mondanám, nem.
- Voltál már mugli szupermarketben? Csak szólok, ha furán öltözött alakokat látsz… csak ne bámuld őket. Nem szeretik - gondoltam itt a köntös-papucs kombós anyukákra vagy a fecskés-trikós bácsikra és a hasonló…. jelenségekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Izgalom és félelem különös egyvelege járta át testét reggel. Talán a félelem jobban körüllengte, mint az öröm és izgalom. Ugyan borzasztóan várta ezt a lehetőséget, de a legtöbb szociális szorongóhoz hasonlóan, neki is liftezett a gyomra az új emberek miatt. Nem is kétség, hogy a reggelije a mosdóban landolt. A hoppanálás viszont annyira nem rendítette meg, gondolta, lehet a reggeli róka miatt. Kedves professzor kérdése hallatán megemelte kezét bátortalanul.
- Nem pontosan itt, hanem Dél-Koreában - felelte óvatosan, hisz csak félig válaszolt a kérdésre. Lehet nem is kellett volna jelentkeznie? Talán maradhatott volna csendben is. Már mindegy. Követve a társaságot átvette kártyáját egy meghajlással, mely otthon így természetes. Diszkrét és nem igényel fecsegést. Gondosan magára csíptette a Látogató szóval ellátott lapocskát, hogy gond nélkül közlekedhessen a csapattal. A liftbe lépve Rami vonásai láttán szeretett volna odalépni hozzá, de úgyis elég zsúfolt volt helyzetük. Nem szeretett volna senkit sem fellökni vagy épp hozzáérni jobban a kelleténél. Nagy sóhajjal lépett ki a másodikon a liftből, amint levegőhöz jutott. Nem felejtette ám el a navinés lányt, így picit lelassított, hogy megkereshesse és mellé léphessen.
- Minden rendben, Rami? Kérsz egy kis vizet? - kérdezte óvatosan s hangja támogató, melegséget árasztó volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- NA NE! Te annak a Líviának vagy a lánya? Eszem megáll! - A látványos hüledezés készségét elég hamar összeszedte gyerekként Nina mellett. Egy félvéla modelltől már tízévesen csorog az ember nyála, sorry not sorry. És most találkozni Kárási-Tóth Lívia lányával külön kellemes meglepetés, főleg hogy neki kimaradt ez a gyerek-infó. Meg megnőtt, meg folyton váltogatta, épp kiért rajongott.
Szóval most extra lelkesen koslat Zsanna nyomában a kajálda felé; már eleve azért is változik át a tekintete tisztelettel telivé, mert ezeknek a géneknek kijár az elismerés, na!
- Rá se ránts, szívesen pofázok a nagy semmiről, mintha értenék hozzá. Csak szólj és falazok én neked. Betonozást azért nem vállalok. - Valaki üsse meg, hátha helyrejön a borzalmas humora.
- Ahhoz képest, hogy tiltólistás kaja, gyanúsan képben vagy vele, hol csinálják a legjobbat. - Természetesen követi, hogyne követné? Éhes; egy fél borjút is fel tudna zabálni most már a nagy izgalomra. Azonban egy pillanatra hagyja, hogy a meglepettség kiüljön az arcára - kivett szervekről és elrablásokról a kedves édesapja valószínűleg tudna mesélni a munkaköri ártalmai okán, de hallgatólagos beleegyezés közöttük, hogy ezt sosem fogják kivesézni (pun intended), így ő is átsiklik efelett elegánsan, rezzenéstelen fejjel.
- Ja persze, nyugodtan. - Sajnos ez nem vita-téma, tényleg rengeteg a beteg ember, így ha nem gondosan megválogatott közönség látja a legártatlanabb fotókat is, könnyen származhat belőle baj, visszaélés. Teljesen megérti a felnőttek aggályait, egyre több és több ilyen túlkapás történik a neten.
Gondolataiból az abszolút ártalmatlan és gyanútlan kérdés pofozza fel, csak hogy megint letört pofát vágjon és nagyot sóhajtson immáron menet közben.
- Ne is kérdezd... meg akartam lepni a barátnőmet, de... áh, mindegy, vannak dolgok, amik egyszerűen nem mennek. - A végére szinte már motyog, mint egy elanyátlanodott óvodás. Szegény gyerek, ő tényleg nem gondolta, hogy fehérneműt venni ilyen nehéz.
- Valahol ott buktam az egészet, hogy azt se tudtam, pontosan milyen modellt akarok venni neki. - Majd legközelebb utánanéz... egy csomag papírzsebkendő társaságában.
- Amúgy hogy tudsz egyszerre celebkedni és sulizni is? Mármint, tudják a sulidban, hogy híres vagy? - Ez a kérdés néha előjön benne, a vécén, almaevés közben, vagy ha bámulja kínjában a plafont vizsgaidőszak közepén és próbál valami értelmet találni a saját létezésében. Ne kérdezzétek, néha nagyon más univerzumban él a gyerek agyilag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Minisztériumi látogatás | Animágus Nyilvántartó Iroda -

Egészen lelkes és kitartó kis csapat alakult az utóbbi két tanévben a képességoktatás iránt érdeklődést mutató diákokból. Rebekát nem számítva, hiszen ő már nem diákként, önállóan tanulja és jelentkezik nála, amennyiben kérdése vagy problémája akadna, mint ahogy Elektra is tette, három tanonca van éppen, és igazság szerint mindet kedveli. Lédának mindig akad egy kérdése legalább, Ramóna és Jiyun ugyan csendesebbek a maguk módján, de ez nem jelenti, hogy ne haladnának pont annyira kitartóan a cél felé. Már egészen büszke rá, hogy ilyen remekül sikerült megválogatni az arra érdemes jelentkezőket, mert azért mindig kap legalább egy "azért szeretnék animágiát tanulni, mert vicces" indoklást is, ezekre viszont mindig azt válaszolja, hogy tessék töprengeni rajta és egy év múlva újra jelentkezni, ha még mindig komolyan gondolja az illető diák a dolgot. Nem túl gyakran jönnek vissza a következő évben is, de néha még az is megesik azért. Az épületben egyébként gyorsan elintézi az adminisztratív részt, így csak pár perc kérdése, hogy már a lifttel tartsanak a második emeletre, ahol a meglátogatni tervezett iroda is található.
- Nem kell jelentkeznie, csak egymás szavába ne vágjanak, de remek, köszönöm. Ott ugyan nem jártam, de bizonyára ugyanezek a részlegek vannak, mint itt is. Ha érdekli önöket, visszafele megnézhetik lent az interaktív alaprajzot, hogy hol mit is találnak - válaszolja, és már nyílik is a lift ajtaja. Menne is határozottan előre, de Ramóna lelassít és Jiyun pedig becsatlakozik mellé.
- Minden rendben, lányok? Ha bármi gond van, szóljanak bátran - közli, csak hogy tiszta legyen a dolog. Megvárja még a választ, csak azután indul ismét útnak, hogy eljussanak a már említett irodák mellett egy kissé félreeső ajtóhoz, amelyen tábla hirdeti, hogy mögötte található az Animágus Nyilvántartó Iroda.
- Nem egy nagyon látványos hely, mint azt már mondtam. Az engedélyeket az osztályvezető írja alá, az irodában pedig ketten dolgoznak ténylegesen, Ida és Paula, akik végzik a rengeteg mögöttes adminisztrációt és rendben tartják a nyilvántartást. Bármi kérdés, mielőtt bemennénk? - kérdezi meg még, mielőtt a tábla alatti kopogtatót használva jelezné, hogy jó lenne, ha valaki beengedné őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az, hogy a nő visszaül, némiképp megnyugtatja - tartása enged egy árnyalatnyit, s ahogy telik az idő csendesen, leengedi a plüsst az ölébe, majd légzéséből is kikopik a kapkodó ijedtség. Fejét lassan körbeforgatja, nyelvével csettegve párat, s arca helyett fülét fordítja a nagyobb tárgyak - függöny, szekrény, asztalka vagy maga Frida - felé. Félig ülő helyzetében jellegzetes hintázása helyett csak ujjait hajlítja be és nyújtja ki ritmikusan, mintha láthatatlan labdát vagy billentyűket nyomkodna.
Az udvariasság és Ruarc - mint azzal a Minisztérium dolgozóinak java már szembesült - összeférhetetlenek. Az egész üres formalitásra csak elhúzza a száját, a bűbájtól néma vicsorral reagálva. Most először fordul figyelme úgy istenigazából a nő irányába, bámulás helyett hallgatózva, gondolatok, vagy legalább néhány foszlánnyi felszínes dallam után.
A fejmozgása bizonytalan ingás. A főváros? De Anát próbálta elérni. Ösztönösen nem akar visszamenni emlékei közt oda, ahol elvesztette a fonalat, hát másfelé kanyarodnak gondolatai. Hol van a telefonja? Baljával a plüsst szorítva, jobb kezével kezd tapogatózni, valamiféle polc vagy éjjeliszekrény után, hátha megleli az eszközt. Az ízületei még mindig nehézkesen engedelmeskednek, bár már nem érzi magát lázasnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

-He? - kaptam fel a fejem, egész eddig a cigaretta papírt sodortam nagyjából egyenletesre. Évek óta tekerem a sajátom, de van, hogy még most is kihívás, ez szerintem nem fog változni mostanság. - Ezek?? Néztél már rájuk? Hát csupa Médiimitátor.
Rosszallóan megráztam a fejem, miközben körbepörköltem a cigit. Mert egyeseknek csak a hazai van, Leniék meg bejárják a világot, mert a Polka befejezte a sulit és szerintük jó ötlet nem hazajönni az amcsi turné után. Szalad az idő, he.
- Mármint ne érts félre, jó lány a  Médi, de nem villogós alkat - intem le, mielőtt asziszi én olyan hímsovány vagyok, akiket utalni kell, mióta a kis társaság megnézte a Barbiet.
- Észre ne vegyék, mert utána neked kell meginni és három napig megin asse tudod, hol áll a fejed, meg merre van az előre - nevettem el magam hangosan, beleröfögve, majd mélyre szívtam a füstöt, intve pár ismerős arcnak a társaság szélén. - Kérsz, he? Direkt gyümölcsös papírba tekertem, mer' szereted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Úgy ismersz? - kérdez vissza, igyekezve nem vigyorogni, miközben szemöldökét kérdőn emeli meg és meglóbálja az egyébként szivárványszínű összegöngyölített hálózsákot. Ezt igazán nem volt képes otthagyni a boltban, mint amúgy általában bármit, ami élénk színű vagy éppen csillog. Akad persze néhány igazán visszafogott, klasszikus darab is az egyébként már irdatlan méretűvé nőtt gardróbjában, mint például a kötelező iskolai egyentalár, ám a birtokában lévő ruhadarabok és kiegészítők nagy többsége mégis meglehetősen feltűnő és figyelemfelkeltő, akárcsak a most viselt áttetsző éjkék inget visel, amelynek ujját könyékig fel is tűrte, és temérdek ékszert. Az elsőre egyszerűnek tűnő fekete nadrágon is nyomott bársony mintát fedezhet fel, aki közelebbről megnézi. A pakolást épp bűbájjal intézi, pálcáját széles ívben lóbálva meg, mint valami karmester. A hálózsákot az egyik fenti ágyra dobja, aztán elneveti magát a lány mondatán.
- Áh, Teddy-t rá nem tudom venni ilyen alkalmakra, de hoztam helyette Wessit meg Zsolnát. Ugye emlékszel még a bátyám lányára? Most jött vissza a franciáktól, és én volnék a kisebbik rossz. Mégiscsak jobb a meleg nagybácsi, mint egy koedukált kastély. Kicsit fura az anyja még a mi családunkhoz mérten is - válaszolja megvonva a vállát. A csuklóján árválkodó hajgumival aztán laza copfba fogja a haját, hogy ne csússzon folyton az arcába.
- Elvenni sajnos továbbra is Milenát leszek kénytelen, de mindenképp rajta leszel a vendégek listáján, ezt megígérem. Szerencsére ő is pont annyira akar tőlem bármit, mint én tőle. Azt hiszem, jól megleszünk. Befonjam? - kérdezi meg Médi hajára célozva. - Dorkának is én szoktam. Na és hol van a te Felagundod? Néha szoktam látni az egyetemen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Sosem hittem volna, hogy az utolsó közös bulinkat Dorcival külön töltjük. Úúúúgy hiányzik! Bár azok után, amit Ribanckával művelt… talán jobb, hogy nem a füle hallatán fogom a csajt szapulni. Dorián semmiről sem tehetett! Ez a riherongy csak kihasználta az ittasságát, mert kérdőre mertem vonna, mi a faszért rángatja róla le a nadrágot a folyosón! Full jogos volt szerintem a részemről. Féreg az ilyen, nem eridonos! A legszomorúbb, hogy a csajnak még azóta is van mersze a pasim környékén hesszelgetni. Azért ehhez is pofa kell, de látszik mennyire alacsony a nő IQ-szintje, hiszen egy Wesselényivel húzott ujjat.
Bandi, a saját sofőröm repített idáig apu egyik luxi autójával, igazán csini darab,  mármint a kocsi! Ha egyszer ráveszem magamat, hogy szerezzek jogsit, egyedül fogok mindenhova menni Berci és Dorci oldalán. Esetleg, ha itt találok barikat a saját súlycsoportomban, őket sem bánom. Nekünk, luxi gyerekeknek össze kell tartani!
- Haliiii! - tipegtem be egyedi, designer szandimba a faházba, ahonnét Berci és egy csaj hangját hallottam. - Úristen, ez a hely annyira… szupcsi! Nem tudom ki választotta, de Bella-skálán tízből tizenkettes! Jaj, hajat fontok? Had én is! - bőröndömet letettem a bejáratnál és apró léptekkel odatopogtam hozzájuk, Bercusnak egy nagy ölelést adva, a csajszibaracknak pedig bemutatkoztam.
- Wesselenyi Arabella, De a Bellát jobb szeretem. Örülök, hogy végre találkoztunk, Médi! Berci sokat mesélt rólad - sejtelmes mosollyal a fiúra pillantottam, hiszen mindig pletykáltunk mindenkiről jót-rosszat a mani-pedi alatt vagy szépítkezős estéken az eridonban.
- Hová pakolhatok le? - bukott belőlem ki a következő legedeslegfontibb kérdés. Aztán még át is kellett öltöznöm, mert ha a milliós szandikámnak baja esik, sikítok!

***

A tűznél - immáron egy valamivel kényelmesebb outfitben - mosolyogva ültem Berci unokahúga, Zsolna mellett egy pohárnyi borral a kezemben. Meg kell adni az ivásnak is a módját, butus! Telefonomon folyamatosan jöttek Dorcitól az üzik, mosolyogva pötyögtem neki vissza, tele emojikkal és nyálas, nyűgös szöveggel, mennyire is hiányzott az én hercim. A Médi kérdésére széles mosoly ült ki hibátlan arcomon, kezemből letettem a poharat és tekintetem rá valamint Bercire irányítottam.
- Játszunk nagyban! Legyen négy pohár, aki utoljára ér be a vízbe, annak öt felest kell lehúznia abból a vodkából - mutatóujjammal Médi kezében tartott üvegre böktem.
- Ki van benne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Miután Berci megadta a helyet, hogy hol lesz, én mondtam neki, hogy majd beesek. Anyu jön vizitre, András Krisztiánnak meg egy gyors teát ígértem, ha már egyszer lett egy fél órája rám. Magnus Axel pedig megint beesett elferdült orral. Hát... itthon vagyok.
Még az utolsó simítások a hajamon, aztán oda is hopponálok a helyszín közelébe, még szerencse, hogy betéve tudom, hol van a minisztériumban a kandalló. A cuccaim természetesen előbb odakerülnek, mint én, hála a manónak, akit kölcsön kaptam mára. Nem félek attól, hogy bárkit is zavarna a sertepertélése. Pár háztársam mesélt ugyan valami buliról a tónál, de Berci azt mondta, az felejtős, és ez jobb. Én meg hallgatok rá.
Mit adsz te elő otthon magadról, hogy rád bíznak egy gyereket? Érkezek meg a hangra. Igen, beazonosítom Médit, hisz bár nem voltam itthon, nem felejtek.
- Valakinek vigyázni is kell rá - jelzem jöttömet, aztán septiben meg is ölelem a szőkét, nagybátyám arcára meg nyomok egy puszit.
- András Krisztián kéri, hogy hétfőn ugorj be hozzá - adom át az üzenetet, míg el nem felejtem. Igen, nálunk mindenki kötelezően használja a két nevét. Sőt Magni, Andriska, és Lexácska sincs, mert anyám teljes mértékben kiborulna. Így hát... megszoktam. És érkezik Bella is. Nem tehetek róla, elmosolyodok, noha nekem sok a csaj sokszor, azonban Berci szerint majd megszokom.

***

Újabbat kortyolok a borból, de a többiekkel ellentétben, én nem viszem túlzásba.
- Ő ki? - hajolok oda Bellához, hogy rákérdezzek a göndör hajú lányra, aki... nos, aki valahogy nem illik a nagy egészbe.
- Legyen - vonom meg a vállam, noha nem tudom én, mire vállalkozok. Félreértés ne essék, buliztam én, de nem itthon, és nem olyan helyen, ahová tudom, hogy ellát anyám szeme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Óh, édesem, te sosem vagy rút kiskacsa. Bármiben gyönyörű vagy - válaszolja, közben kezével is legyintve kijelentését még inkább hangsúlyozandó. Ugyan nem csak ennyiről van szó, de legalább részben azért is kedveli Médit, mert a lány is olyasvalaki, aki mindig nagyon odafigyel a külsőre is. Hülyeség szerinte az, hogy majd a belső szépségtől sugárzó lesz az ember. Lehet bármilyen szép belül, ha elhanyagolja a külsejét. Szerencsére ezt sem Médi nem teszi, sem pedig Bella vagy akár az unokahúga, akiknek hamarosan meg is kellene érkezniük, ha minden jól megy. Nem türelmetlenkedik azonban, majd csak ideérnek mindketten. Egy nő csak stílusosan késsen mindig egyébként is, főként ha nem múlik ezen semmi komoly.
- Pontosan, Alexa. Én pedig csakis önmagamat adom, mint mindig - válaszolja nevetve. Igazán nem vádolhatja őt senki azzal, hogy ne játszana nyílt kártyákkal, ám az is tény, hogy bár a szigorú, előítéletes és karót nyelt, német és dán felmenőkkel rendelkező sógornője nem kedveli, a bátyjával egészen jó a viszonya. Csupán Wilhelmina esetében lett ez inkább kölcsönös iszony. Nem is igazán érti, Ákos hogyan képes elviselni. Néha úgy véli, hogy a bátyja talán megcsalja, de ha így is van, ő se nem hibáztatja, se pálcát törni nem fog felette. Ákosnak is jár a boldogság. A gondolatait erről azonban megtartja magának, mert mégiscsak esetleges családi szennyes volna csupán. Ehelyett inkább arról számol be, hogy a menyasszonya még mindig megvan és továbbra is úgy tűnik, kénytelen lesz elvenni is pár éven belül.
- Jaj, ne harapj. Persze, hogy az leszel. Majd nekem lesznek koszorúslányaim, Milena pedig addig is kitalálja mit szeretne - válaszolja magabiztos mosollyal, kissé megvonva a vállát a menyasszonya említésére. Még mindig nincs elragadtatva az egésztől, de sajnos kiskaput még egyáltalán nem sikerült találnia. Közben leül Médi mellé, hogy szépen befonja a lány selymes haját. Még sikerül Médi vőlegényére is rákérdeznie ennek az egyébként nem túl terjedelmes beszélgetésnek a záróakkordjaként, mielőtt berobbanna Bella is, Zsolna is. Szépen, gondosan összefogja az elkészült hajfonatot, majd megöleli Bellát, két puszit is nyomva szigorúan a levegőbe az arca mellett üdvözlésképpen.
- Szia, drágám. Örülök, hogy el tudtál jönni - mondja széles, őszinte mosollyal, és bár bemutatná Bellát, ha ragaszkodnának az illemtanon tanultakhoz, tudja, hogy barátnője tökéletesen boldogul egyedül is. Ő már halad is tovább, hogy Zsolna is részesüljön a hasonlóan lelkes üdvözlésben.
- Ugyan, nagylány vagy te már, szívem - feleli, majd Zsolna bátyjának említésére bólint. - Mindenképp. Ákost is tervezem meglátogatni úgyis, de ma mindenekelőtt szórakozzunk még, gyere csak, pakolj le - javasolja továbbra is széles mosollyal, bennebb tessékelve őt is, majd segít mindenkinek megtalálni a helyét.

***

Már a tűznél ülnek egy órával később, amikor Médi kérdésén látványosan felvonja a szemöldökét.
- Én? Én vagyok a parti lelke, ha kell - közli kihúzva magát, majd a csillámporos limonádét a lány elé tartja. - Ne sajnáld - adja ki az utasítást, rábízva ezzel barátnőjére, hogy annyi vodkával tegye izgalmasabbá a már egyébként is számára tetszetős innivalót, amennyit csak jónak lát. Őt már egyébként is megvették a csillámporral is. Meg is köszönte a lánynak, aki hozta. Bár a nevét nem tudná megmondani, tudja, hogy az egyetemen látta már egyébként.
- Sok minden lehet még abból, főleg, ha elég nagy az a pohár - nevet. Csinált már azért hülyeségeket bulikon, nem ez lenne az első alkalom, főleg alkohol hatására. Nem kell félteni. Bella azonnal rá is tesz az egészre még egy lapáttal.
- Ha aztán nem lesz morcos érte az a jóképű szőke herceged, nekem nincs kifogásom - megy bele a játékba, majd bele is kortyol a vodkával kevert limonádéba.
- Majd küldhetünk neki szelfit, hogy lássa, mit hagyott ki - közli még Bellára kacsintva, aki azért időnként rápillant a telefonjára. Jó is az, hogy még mindig turbékolnak, főleg a Grétával történtek után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha teljesen őszinte akarok lenni, halvány segédfogalmam sincs ezen a ponton, miért lakok még mindig Feba nyakán a faluban és miért nem térek vissza a régi életemhez. Rég felgyógyultam, semmi bajom, újra elfoglalhatnám a kutatói pozícióm, ehelyett az itteni minisztériumba adtam be a jelentkezésem, és az iskolába. Van az a pont, amikor úgy érzi az ember, hogy saját magát vezeti be a rengetegbe- ilyenkor kell kikapcsolni az agyát és elereszteni a haját.
Úgy hogy ennek jegyében néhány órával ez előtt felkerült a megfelelő smink, elkészült a hozzáillő frizura, és nem mondom, hogy a Soroksári útra készültem, de amit ki lehet dobni és nem ízléstelen, az igenis előtérbe került. Ha én jól érzem magam a bőrömben, az már félsiker a tökéletes estéhez.
A másik fele valahol ott kezdődik, hogy az élőzenét is játszó, budapesti irish pubban felkeltette a figyelmem az az úriember. Tudod,  ott, a pultnál. Magasnak tűnik, biztos túlvan már a húszasi évein, mert komolyabbak, keményebbek az arcvonásai. Talán a harmincasai közepén, végén járhat? Kicsit emlékeztet Wi- ... Nem, nem emlékeztet rá, Grace, ne feledd, a felmelegített töltött káposzta sosem olyan már, mint a friss. Oh Gosh, elég ebből.
A bartender lánnyal nagyon hamar egy nyelvet kezdünk beszélni, főleg mikor arra kerül a sor, hogy megkérjem, postázzon a nevemben egy korsó Guinnesst a kiszemeltemnek. Grace, Grace... reméljük, nem puhultál el teljesen az évek alatt. Kár lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kellően stílusos érkezést választok, egy halk pukkanás jelzi jöttömet a faházhoz. Szeretném kihasználni a hoppanálás előnyeit, amilyen gyakran csak lehet. Szomorú, hogy ilyen gyorsan eltelt a nyár, és hamarosan kezdődik az új tanév. Jó ez az egyetem is, de már kezdem kicsit unni. Tárgyfelvétel, szorgalmi időszak, vizsgaidőszak, beadandók, zárthelyik, egy kicsit kezd monoton lenni. Rövid volt a szünidő, pihentem volna még szívesen. Érzem minden porcikámon, hogy egy újabb nehéz időszak következik. Addig viszont kihasználom az időt, az olyan alkalmakat, mint a mostani. És ezért nagy pacsi jár Médinek.
- Sziasztok! Melyik ágyat foglalhatom be? - mérem végig az egybegyűlteket. Öregdiákként, gyakorlótanárként nem hiszem, hogy bárkinek is be kell mutatkozzak. Az is előfordulhat, hogy egy tanítványomat látom viszont. - Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy magánemberként vagyok jelen, nem pedig tanárként - szögezem le előre, még mielőtt bárki is befeszülne a látványomtól. Adok egy ölelést és puszit Médinek, illetve megköszönöm a meghívást, amint sikerül ledobnom a cuccaimat, és hálózsákostul, na meg mindenestül berendezkednem a részemnél.

A tábortűznél Médi közelében telepszem le, mert ott érzem komfortosnak, de egyébként ha más nem, arcról azért ismerem a csapatot. Limonádét választok, mondván, abban talán nem lesz annyi alkohol, de kérek egy kis vodkát, hogy feldobjam. Mértékkel persze. Kényelmes ruhákat hoztam magammal, egy sötétzöld pulcsi van a derekamra kötve, ha este már hidegebb lesz. Kíváncsian fülelek a magánéletbeli témákra, remélve, hogy az enyémre senki nem kérdez rá, mert hát nem nagyon van miről mesélnem sajnos...
- Én is benne vagyok! - szólalok meg, kissé megkésve, s némi habozás után, de úgy tűnik, nem fogom józanul végezni. Szerencsére tudok másnaposság elleni bájitalt kotyvasztani, hoztam is egy fiolával holnapra a táskámban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ugyan Bercim, sosem hagynék ki egy bulit sem, ahol Te ott vagy! - a levegőben puszit dobtam felé, hogy éreztethessem mennyire is imádtam a legeslegjobb barátomat. Zsolna és Médi is annyira, de annyira irtó cukik voltak, hát beleolvadtam a szandimba.
- Megtisztelsz, Médi! - azért nem sok ember mondhatja el magáról, hogy Radetzky Andor unokájával bulizik. Én elmondhatom, mert megtehetem! - Köszcsiii! Nekem is nagyon tetszik a te szetted, majd cserélnünk kell butikneveket, mert ezt a márkát nem ismerem, de elég dög, csajszi! - rákacsintottam és úgy éreztem, ennyi elég is volt egymás körbeugrálásából. Hagyjunk későbbre is.
- Rosszat azért nem, de már szerettelek volna megismerni rég! Berci bír, így én is! - s amint megkaptam az engedélyt fogtam magam, hogy lepakolhassak, ám újabb alak érkezett. Kérdőn fordultam az ismerős hang irányába és… tanár? Bőröndömet óvatosan az ágyra kipakolt alkohol elé toltam, nehogy meglássa, ám téves riasztás volt, nem felügyelni jött. Halálos nyugalommal léptem oda üdvözölni őt is, hogy aztán visszasasszézhassak átöltözni.

- Hogy ő? -  néztem a bongyorka után - Nem tudom, de jó arcnak tűnik, és ha a többiek szerint rendi, engem nem zavar - vontam meg a vállamat Zsolna kérdésére. Bíborkának el is felejtettem bemutatkozni, de ezt orvosolhatjuk még. Előtte viszont meg kell nyernem ezt a versenyt.
- A fiúm? Na várj! Megmutikázom, szerintem Bercus már a falat fogja kaparni Dorci miatt, de az a pasi - vettem egy mély levegőt - OLTÁRI! - fanatikusan sikítottam fel és Médi felé tartottam a mobilomat, természetesen az én lovagom volt a hátterem, ki más? Ha más is meg szerette volna nézni, oda is mutattam, mindenkinek látnia kellett, ki volt ott a Jani.
- Jankovits Doriánnak hívják. A testvére, Dávid vezeti a Bogoly burgert. Nagyon finom ott a kaja, sajni nem ehetek túl sokat belőle, a végén akaratlanul is meghízhatok - derekamon végigsimítottam, hogy jelezzem, mennyire is vékony vagyok a sok fogyókúrás bájital és különleges étrend miatt.
- Tényleg, Zsolna! Mutasd meg te is, mesélj róla!  - elvettem Méditől a csilládét köszönetképp biccentve egyet - Meg te is Médi! Milyen volt az eljegyzés? Na, és te Berci? Teddy miért nem jött? Ú, és a professzor úrnak van valakije? Talán a tanári karból? Vannak ám ott is fiatal hölgyek! - vigyorogtam Benettre sejtelmesen, bár jóformán semmit sem tudtam róla. Hátha az alkohol megereszti a nyelvét.
- Jaj, édes drága Bercim, ne félj te attól! Nagyon jól tudom, hogy engesztelhetem ki. Csak használom Dorci régi, bevált taktikáját - finoman, de annál komiszabban nyújtottam ki félig nyelvemet, értsék csak a poént.
- Akkor még most csináljuk, amíg nem vagyok nagyon ittas, mert nem szeretném viszontlátni magamat az Edictum lapjain részegen. A végén szégyent hoznék apcira és anycira! - elővéve telefonomat magasra emeltem s lőttem is pár képet Bercivel összebújva, amit villámgyorsan továbbítottam a lovagomnak. De akartam még.
- Az ivászat előtt meg szeretném örökíteni ezt a ma estét! - felpattantam és valamivel távolabb szaladtam, hogy az egész társaság rajta lehessen a képen.
- Mondja mindenki: Kelpi! - szélesen mosolyogtam, hogy amint mindneki a telefonomra néz megnyomhassam rajta a gombot.