Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Végre. Ahogy annak lennie kell, óra után sétálok ki a teremből, az utolsó szavakat meg sem hallgatva és már indulok is az erkély felé. Már nincs körmöm, amit lerágjak, így az amellett pihenő bőrt kaparom újabban, mint pótcselekvés. De most már rágyújthatok. Az a mellékes infó, hogy valamelyik mitugrász prefektus mindjárt a nyomomban lesz és fejből szavalja a házirendet, rég nem érdekel. Elhajtom, mint a többit, menjen árulkodni és akkor majd jót érezhet, ha még egy strigulát húzhat a nevem mellé. Tegye. Bánom is én, csak hagyjon utána békén. Kilépve azonban senki se követ, se nem fogad, így nyugodtan ülhetek le és kereshetem elő a dobozom, hogy a cigit a számba tűzve gyújtsam is meg. Mint aki jól végezte a dolgát, úgy ülök hátra, hosszú lábaim kinyújtva engedem le a karjaim, ajkaim között fogva a szálat, és csak az ég felé meredező füstfelhőt bámulom. Nincs a dohányban semmi extra, ellenben a fejemben annál több. Az, hogy képtelen vagyok Bűbájtanon bármit is kicsikarni magamból jelenleg, rendesen felbasz, még ha ennek most jele nincs is. Megint mehetek a fószerhez, megint mondhatom, hogy nem jó, hogy a mágia megint elhagy, visszatér, majd ismét csak papíron vagyok mágus, amúgy pedig senki. Aztán jön az újabb beszélgetés, vizsgálódás, akármi, mert a fejemre nőtt ez az egész, hiába harcolok ellene, nem akar tágítani. Nem, kitartó egy rohadék. Igen, előre felesleges ezen aggódni, ezen hergelni magam, de nekem már csak ez jutott, ilyen vagyok. Csak akkor kapok észbe, amikor a hamu az arcomra esik, le is seprem onnan, magamról, illetve nyílik az ajtó is. Felmordulok, mintha mindenki csak az enyém lenne ez a hely és ide már más be sem léphet.
- Kímélj meg a szabályoktól és miegymástól, ma nincs humorom hozzá - szólok oda sem nézve, feltételezve azt, hogy ki és miért lépett ide ki. Csak lepöccintem a hamut és folytatom a semmibe meredést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Amúgy nem tudom mi a rohadás közöd van hozzá, hogy épp mikor és mit csinálok. Jobb lenne inkább, ha a magad nyomorával törődnél és mondjuk megtanulnád, hogy mikor fogd be a pofád - hangzik fel a hangom az óra vége felé, mintha csak a Pubban, vagy akárhol máshol érezném magam. A levegő megfagy, a csend szinte már-már fülsüketítő, a szemek engem bámulnak, beleértve azért is, aki mondjuk órát tartana, mellékesen.
- Arra bámészkodjatok - mutatok a tábla felé és most még egész szofisztikált vagyok. Majd jön a szent-beszéd. Mordulok csak, ahogy az oktató finoman felkér, hogy ne zavarjam sokadszorra az órát, egy kicsit fenyít, én pedig a karjaim füzöm össze a mellkasom előtt, mintha végig lennék sértve. Hogyne. Unatkozom, amikor pedig az unalom elkap, ez történik. Könyökömmel lököm meg az előbb lecseszett padtársam, aki holnaptól inkább az ablakba fog ülni, mint mellém, az ujjammal dobolok a padon. Az óra végére összeszedek egy szép beadandót, aminek meg sem hallom, mi kell legyen a témája, mert nem figyelek. Vagy ha eszembe jut, megiratom majd mással, nem ez lenne az első eset.
Elsőnek pattanok fel a padból, majd táskám felkapva fordulok is kifelé, de a sok csicska beelőz, mintha osztanának valamit. Pedig csak sietnek a következő órára, hogy a legjobb helyen legyen az ülőhelyük, mert jóképű a tanár és ma este a szavait visszaidézve akarnak magukhoz nyúlni. Hülye picsák, komolyan. Jó, nem mondom, hogy én nem teszem ezt a női oktatók esetében, de az én vagyok. Megunom azonban a sorban állást, hogy kiérjek végre pisálni és elszívni egy cigit, úgyhogy a kis barna csajszit vállal egyenesen félre is tolom, lököm, vegye már észre magát mindenki.
- Sietek, ne most - intek a srác felé, akivel ma még bizniszem lesz és lépnék is elfele, nekem ehhez most nincs erőm. De kiszúrom a szúrós tekintetet a csajtól, így csak felvonom a szemöldököm, hogy mégis mi a francot akar. Farkaszemet nézni? Szemmel verni? Hah!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bizonyára nem süket és hall is, mintha egy pillanatra meg is akadna azon, hogy így beszélek vele, de nem robban a bomba. Való igaz az, amit egyszer Gréta vágott a fejemhez, hogy mennyire magamnak keresem a bajt és igazából az emberek nagy része normális lenne velem, csak én vagyok velük olyan, amilyen. Arra pedig persze, a legtöbb emberben elszakad az a bizonyos cérna és hasonlóképp reagálnak. A másik fele meg eliszkol. Nos, én meg hallgathatom, ahogy becsukódik az ajtó és mégsem maradok egyedül. Eddig hátrafelé lógatott fejem emelem meg, figyelem, ahogy a csaj alakja ellibben mellettem a korlátig és marad. Remek. Az azonban, amit mond, egy apró félvigyort csal az ajkaim szegletébe.
- Nagyszerű. Az ma elmarad, hacsak a kis seggdugasz nem talál ide – de akkor már ketten lesznek, akiknek szavalhat, hogy mit és hol nem lehet ebben a rohadt kastélyban. Leguggol, hamar le is esik, hogy miért is jött ki és ez úgy ennyi is lenne. Két ember, akik csak egy kis cigaretta-szünetre vágynak, nincs ebben semmi. Vissza is ejtem a fejem, bár az a szál, ami a számban van, eléggé megrövidült, így kénytelen vagyok a kezembe fogni, ha nem akarom megint megégetni a szám. Még az előző emléke is kellemetlen és haloványan látszik is. Az a bizonyos kattogás ismerős, így vezetem vissza a tekintetem rá, ahogy szenved azzal a vacakkal. Ritka látvány, nem mondom, de erre semmi se lehetetlen. Egy ponton találkozik a tekintetünk, amikor feladja, hogy abból lángot csavar ki.
- Mindkettő megoldható, ja – bár nem úgy, ahogy azt ő elsőre gondolná. A csikket elnyomom a földön, van olyan hosszú a kezem, hogy leérjen és ott is hagyom. Fel kell ülnöm rendesen, hogy elérjem a zsebem, ahol egy hasonló kis szerkezet pihen, mint az övé. Elővéve dőlök előre ültömben, kezem nyújtom ki, amiben kattan az öngyújtó. Az enyém lángja azonnal ott van, szabad kezemmel még falat is tartok mellé, hogy a szél se fújja el. Ha a csaj kicsit előre hajol, akkor meg is leszünk.
- Gyere, mielőtt ez is megadja magát – mondjuk most talán még van egy tartalék is nálam, de ebben sosem vagyok biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Melyik nem az? Mindegyik brancsban akad egy, még ha nem is jelvényes, aki fel akar nyomni. Kábé ekkora a gyerek, van szemüvege és szentül hiszi, hogy egyszer megtérít – emelem meg a kezem, a saját államig, hiszen ülök, nem releváns, hogy mekkorára emelem a magasba, így nagyjából talán tudja. Nekem itt van a szemeim előtt, de mivel lerajzolni nem tudom, talán ennyiből betájolja. Ha meg nem, akkor ennyit erről. Nagyon nem fontos, mert nem lép ki ide, vagy még nem ért ide. Lehet belém van zúgva, azt mondta az egyik hiénaképű kajálás közben, de mivel engem ilyen irányok kicsit sem érdekelnek, boldogan hajtom el minden egyes alkalommal. De őt most nem, a csaj tüzet kér, én adok neki és mindenki boldog. Ilyen lenn egy idilli világ, ahol nincs semmi gond, csak megélni azt, ami jobb kedvre derít. Mondjuk igen hamar kihalna az emberiség, hiszen sok vágy az éppen elég pusztító, cserébe azonban hamar pótolva is lenne a kieső társadalom. Azonban ez majd csak akkor jön el, ha az a bizonyos meteor már közelít a becsapódáshoz.
- Nincs mit – engedem le a kezem, amint meg is gyullad a vége és csak az ölembe ejtem. Leül a mellettem levő székbe, én amúgy végeztem, de meg nem moccanok, sokkal jobb idekint, mint a most hangos folyosón, ahol mindenki éppen beszél és úgy eleve csak létezik. Akkor inkább maradok a csajjal, egész jó opció.
- Nem vagyok paranoiás, ha erre akarsz kitérni – emelem vissza a fejem, pontosabban csak felé fordítom. Lejjebb csúszva a széken most már szintben is vagyunk, ellenben én lassan egy víztócsára akarok hajazni, ahogy szétfolyok, ez azonban semmiben sem akadályoz, még a lábaim is keresztbe pakolom, egyelőre nem is csúszok semerre. - Egyszeriben csak tapasztalat. Ha az iskola egyik sarkánál, ha kint valahol a réten, vagy a WC-ben csinálom, valakinek bele kell pofáznia, hogy ezt nem lehet. Túl sok a buzgómócsing – vonok vállat, már amennyire a helyzetem engedi. - Vagy ha nem is, csak szimplán ontja a szarságokat. A házam népe nagyon szeret beszélni – húzom fintorra a számat is. De még mennyire szeret!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csak vigyorgok arra, hogy megfogtam ezzel, hiszen igazából mind a tíz ujjára jutna egy név vagy arc, meg nekem is. Az, hogy van, akivel már lepacsiztam vagy annyira érdekli, mint engem, az másik történet. Velük ki tudok járni mindenhova.
- Nem is fontos – mert miért lenne az. Annyian vannak az iskolában, hogy ha akarnám se tudnám megjegyezni, őt igen, de a nevét meg nem mondanám. Sok minden van a fejemben, nevekből is, mert régen még népszerű is voltam és sokan voltak a barátaim. Voltak, hiszen amióta a szar velem jár, már nem olyan menő Erikkel barátkozni és segíteni főleg nem, arról pedig, hogy sokukat én magam üldöztem el, szeretek megfeledkezni. Mindegyiknek oka volt, maradjunk annyiban.
- Most jelenleg nem, ez igaz. Ellenben kevésbé vagyok érdekes azoknak, akik erre hajlamosak. De majd ha azt érzem, valaki figyel, eszembe fog jutni – vagy éppen nem, hiszen ezekben nem vagyok jó, hogy bölcseleteket jegyezzek meg és használjam is. Már csak az hiányzik, hogy belém is üljön a gondolat és valóban tartsak attól, hogy valaki követ. A szavai azonban szerencsére már el is zavarják a gondolatmenetet és egy őszinte fintor ül ki az arcomra, olyan, mintha épp szarba léptem volna bele.
- Jaj csak azt ne – fogom a fejem, az arcom, lecsúszva a kezem éppen azt imitálja, hogy le is tépem onnan. - A nedves bugyijú tinilányok nagy álma az az újság, hogy kiélhessék a vágyaikat. Betegek, komolyan. A fele se igaz, rólam egyszer írtak, hogy bele vagyok zúgva valakibe, de aztán leordítottam az egyiket a folyosón és azóta nincs kedve még azt se megírni, ha a nagyterem közepén hugyozom össze magam – röhögök fel, érdes hangom felveri az eddigi csendes és nyugalmat. Ritkán valós, most azonban eszembe jut az arc és azon valóban mulatok. Nemhiába, igaza van, mindig mindenre figyelnek és jegyzetelnek. - Szennylap, mint a többi. De még mindig népszerű – tekintve, hogy amikor megjelenik, minden második ember kezében ott van. Visszaejtem a kezem a mellkasomra és az egyenruha egyik gombját kezdem el csesztetni.
- Idén kihagytam, inkább színleltem, hogy okádok, de nagyon nem bírok ott ülni. A levitás dzsungel meg… annak mi lett a vége? Kirúgták akik csinálták? - Nem követtem az eseményeket, hamar sikerül kimenekülnöm és mással elfoglalni magam. - Én is ismerek sok helyet, de ha mondasz annál is újabbakat, még hálás is lehetek – tessék Gréta, képes vagyok emberien kommunikálni, nem értem a korábbi hisztid tárgyát innenstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Azért nagyon remélem, hogy mások seggében is fognak, annak sokkal viccesebb lenne a szavazása – kinek mi, de én jót röhögnék,az iskola többi része pedig soha többé nem venné kezébe az újságot, amivel megint csak azt érjük el, ami a cél. Fura vágyálmokról hallok errefelé, én ehhez sehol sem vagyok kreatív.
- Ööö, nem tudom, hogy melyik akkorra gondolsz, de be nem mentem, csak a folyosón kaptam el. Lepődj meg, akkor is nézelődött, mi legyen a következő cikk témája – vagyis én ezt feltételezem, messze nem biztos, hogy valóban így is történt, nem pedig csak barátnőjét nézte meg mondjuk, hogy mikor jön ki óráról. Mindegy? Mindegy.
- Jaj az a nő. A hideg kiráz tőle, még akkor is, amikor csak néz. De legalább nem lett botrány, szóval valahogy hasznos a jelenléte – vonok vállat, különösebben bajom nincs vele, mert hozzám sem szólt még, az ilyeneket pedig szeretem. - Biztos valakinek a valakije, ez már csak így megy. Másokat meg akasztottak volna. De azért adnék tippeket a következő rendbontónak, mit csesszen szét – kinek ne hiányozna, ha a számára annyira gyűlölt dolgok eltűnnének. Persze, nem hiszem, hogy megélem még azt, hogy itt balhé lesz, minimum akkora. Matatok megint, újabb szálat húzok elő, egész értelmes a csaj, kedvem támadt maradni is. Bár a hírekkel ellentétben néha ilyen is előfordul. Miközben gyújtok rá, a szemöldököm emelkedik meg, ahogy a titkos kis helyet említi.
- Nahát – ejtem ölembe a gyújtót, szerencsére van annyira zárva a lábam, hogy ott is maradjon. - Ez most nagyon új, ki fogom próbálni. Kösz – biccentek egyet. - Akkor gondolom az ilyen rejtett helyeket vágod, nem mondanék újat az elhagyott szárnynál – fújom ki a füstöt, bár én vagyok akkora paraszt, hogy ott is megoldom, ahol nem kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Néha elfelejtem hol vagyok, bár nem szó szerinti értelemben, de a tény attól még fennáll. Sokkal több az ember itt, mint kellene és ez alapvetően nem érdekel, mert elvégre ez a cél, gyakorlatilag azonban jóval többször zavar a jelenlétük, mint illene. Viszont, ma biztosan érdemlek valami jutalmat, mert eddig még senki sem sérült lelkileg miattam. Nem mintha amúgy érdekelne, ahogy én sem őket, a mese pedig így kerek.
Vagyis így lenne.
Ez a folyosó nem tartozott sosem a kedvenceim közé. Valami mindig van erre, hangzavar minimum, most azonban érzem, hogy az elejébe érve valami ragacsosba lépek bele. Remélem rágó, nem pedig valami cipőtalp-zabáló bájital, ami szerelmi elixírnek készült, csak ugye aki trollt kap a vizsgáira, annak nem kéne ezzel próbálkoznia. Le sem nézek, csak a szőnyeg-szerű valamibe próbálom beletörölni a lábam, majd ahogy tovább indulok, még húzom is a lábam kicsit, hogy biztosra menjek a tisztasággal. A zaj csak ekkor üti meg a fülem és nem a portrélakók érdeme, bár ők is besegítenek benne. Ezzel nem lenne gond, persze morgok az orrom alatt, meg vágom a pofákat, a fejem is csóválom. Minél előbb ki kell jutnom innen, azonban ez nem egyszerű, ha az ember elé táncolnak, a szó szoros értelmében.
- Hej! Mi a fa… - a haja az arcomba csapódik, a kezeimmel pedig a vállára fogok, hogy ne csattanjon nekem, így állunk meg mi ketten és már hallom is, hogy röhög a többi kis grácia. - Nézz már a lábad elé, te buta liba – tolom el magamtól, hogy tudja már hol a helye. Baszki, mint valami kibaszott musicalben...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Akkor elég hamar lesz vele kellemes beszélgetésem, úgy érzem - a meg ilyenek arra utalnak, amiket én általában csinálni szoktam, így aztán előbb vagy utóbb, de inkább előbb kerülök majd a figyelme központjába, ami nem feltétlen lesz nekem olyan jó. De azt is túlélem, mint az összes többit is, nem rettegek előre feleslegesen, sem úgy amúgy sem, nagyon régen volt az, hogy ilyesmitől tartottam. Majd húzok még egy strigulát a többi mellé. Az, hogy Anna mennyire mondja ezt tapasztalatból, mit élt meg vagy csak hallotta, más kérdés. Sok mindent lehet hallani innen-onnan, elég hangos ez a kastély.
- Ez sajnos a szomorú igazság. És még fel sem szólalhatsz, mert ki vagy te ahhoz, hogy kinyisd a szád - vonok vállat, hiszen akkor neki is már bizony leesett az a tantusz, hogy miképp működik erre és úgy mindenhol a világ. A srácnak szerencséje volt, meg a többinek is, annyira a problémára koncentrált mindenki, hogy a részletek el is vesztek mellette. Kiváncsi leszek a következő balhénál mennyire üt majd ez be és mossák el megint azt, aki csinálja.
- Ja hát igen, a táv nem mindig barátságos, olyankor marad nekem is a régimódi sulis WC meg bármi. Oda meg persze bejön mindenki barom és papol. Igazából nem is értem, miért ennyire álszent az iskola, hogy jaj nem lehet, tilos és mennyire rossz. Aztán a fele tanári kar szájából kilóg és akkor még csak erről tudunk. Na mindegy - legyintek egyet, nem fontos ezen rágódni, nem fog változni semmi sem. Csak engem zavar valahol, vagy inkább tartom szánalmasnak.
- Akkor majd odaviszem a randikat is, hogy minél jobban bújjanak, Köszi a tippet - vigyorodom el, hogy micsoda ötletet adott nekem hirtelen. - Viszont azt nem vágom, a második emeleten van valami beugró? Régen volt egy az egyik szobor mögött, de egy ideje nem néztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Még csak az hiányzik, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdjen ez az iskola is átmenni valami ótvaros musical-be. Persze, volt már arra példa, hogy valaki, valakik énekelnek, nem egy alakuló, meglevő, akármilyen banda vagy szólista jár ide és még kellemes is hallgatni őket. Minden kínom ellenére, a zenét szeretem. Na de az nem kell, hogy mindenki, meg még táncoljon is. A túl rózsaszín világtól a hajam áll égnek. Önámítás, csak azoknak nehéz ezt elhinni, akiknek minden a segge alá van tolva és semmi gondjuk nincs, ezt pedig szeretik mások orra alá dörgölni és képébe tolni. Ahogy most az enyémbe is. Igaz, csak a haja ér el, de süt belőle, hogy vele is ez van. Apuci pici lánya, aki mindent megtehet, mindenki körülötte ugrál és a világ is úgy forog, ahogy nekik tetszik. Na persze. Prüszkölök, mert azt érzem, hogy a haja ott van a számban, közben meg el is engedem, hogy lépjek egyet hátra.
- Mondjuk akkor nem mész bele senkibe, aki nem kíváncsi a tündérmesére. De felőlem menj a falnak is, csak ne akkor, amikor ott vagyok - nem vagyok kedves se udvarias, taszít a közeg, főleg azok, akik körbe is veszik. Feléjük is nézek hirtelen, pont úgy, mint a kutyaszarra szokás.
- Nektek nincs jobb dolgotok máshol vihogni? Vagy úgy sehogy? Húzzatok vissza Disney Land-be - azzal intek, hogy menjenek arrébb, mert mennék tovább. Agyfasz ez a banda.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Maradjunk annyiban, hogy kerülöm a kellemetlen konfliktusokat a tanári karral, ellenben ők szeretik. Betalált már más helyette – legyintek, nem is fontos, elvégre most nem kell mennem és nem is ott vagyok. Már régen megszoktam, hogy nevelni is szeretnének, nem csak oktatni erre és arra, csak éppen én nem vagyok rá vevő (egyikre sem, ha az igazat kell vallani), ők azonban kitartóak. Aztán jön még egy rakás apróság, ami miatt nehezebb az élet, de ezekről sem kell most szót ejteni, csak hányingerem lenne tőlük, de még a csajnak is.
- Vélhetően azért, mert egyeseknek túl szagos, bűbáj ide vagy oda. Persze olyankor is ütheti valaki az ajtót, de ja – mondjuk én nem szoktam ennyire bemenni, többnyire a fülkék falának dőlök, ha meg vannak bent mások is, simán leülök, mintha a dolgom végezném, abban meg aztán alapvetően se illik embert zavarni, ahogy a mondás is tartja. Valljuk be azonban, minden más opciót jobban kedvelek.
- Ezer más miatt is meghalhatok, szóval szerintem ráérek még egy szálra, dobozra. A tanároknak meg ezt bizonyára külön oktatják, hogy hogyan menjenek a diákok agyára. Ha jót akarnának, akkor már lenne egy hely, ahova ki lehetne ülni anélkül, hogy bárki baszogatna, hogy nyomjam el – és akkor még a büntetést osztogatókkal nem is foglalkozom, mert az is lassan olyan, mint a csokibékás kártya, csak gyűlik és gyűlik. Amúgy is, nem jöttek még rá arra, ha valamit tiltanak, akkor még jobban csinálják?
- Igen. Volt, hogy oda bújtam be amikor el akartak kapni. Remélhetően azóta sem találták meg sokan – jó is az, ha vannak olyan helyek, amiket szinte magaménak nevezhetek, mert nem tömegcikk és sorban kell állni, hogy odajusson az ember. Egy jót nevetek azonban a tanácson, amit kapok és persze, a mögöttes sztorin is. Haláli. Ezeket is az élet írja folyamatosan és olyan jók, hogy néha könyvekbe kellene gyűjteni.
- Majd úgy kezdem a randit, hogy megkérdem, mennyire ugrál. Vettem – vigyorgok ezen a képtelenségen, azonban ki tudja, lehet megment majd egy kellemetlen helyzettől engem vagy mást. - Azért volt vörös a szeme, mert sírt. Egyszer beetettem valakit ezzel és még meg is vigasztalt. Egyébként igen, a gyengélkedőn magyarázkodni lehet, de biztosan láttak már mindent és tudnak is, csak illedelmesen félrenéznek és elhisznek minden mesét. Neked kellett már magyarázkodni valamiért, amiről üvöltött, hogy nem úgy volt? - Mert hátha neki is van valami érdekes, ki tudja. A csaj első blikkre nem néz ki olyannak, aki benne van a dolgokban, de amiket mond, teljesen mást mutat. Szóval ja, érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nincs nekem bajom a nőkkel, a csinosakkal főleg nem, csak akkor van a baj, amikor azok idegesítőek. Ennek a csajnak a társasága pedig az, a szőke pedig álomvilágban él. Értem én, ilyennek is kell lennie és én nagyon nem vagyok az, nagyon nem fogok táncolgatni és énekelni az iskola falai között. Ilyenkor mindig egyre erősebb, hogy összeszedjem a dolgaim és messzire menjek. Azt mondják, akkor jó, akkor értünk egészen messzire, ha már nem értjük a körülöttünk élők nyelvét és mit beszélnek. Azonban mindig csak terv az és sosem találom meg magamban a választ arra, hogy miért is nem lépem meg. Ez is mehet abba a kupacba, ami bosszant, így lassan már hegynek kell nevezni.
Mordulok, elégedetten, amikor a kis csapat lelép, igaz röhögve, de ez engem már nem érdekel. Sóhajtok egyet, a szőke viszont marad, így felé fordulva vonom fel a szemöldököm. Ez a kérdés most komoly? Mármint, komoly választ is vár rá? Keresem elő a szőke nős vicceim, pillanat.
- Hogy mese, ez pedig a valóság. De felőlem élhetsz abban és legfeljebb pofára esel, hogy a szörnyeteg felfal, nem pedig táncikál veled – vonok vállat, felőlem úgy él, ahogy akar, nem nekem kell nézni azt ahogy botladozik majd.
- Nem szoktam meséket olvasni, szóval… a valósághű dolgok már annál inkább. Nem árt néha az sem, de kitalálom. Unalmas, kevésbé rózsaszín és cuki. Eltaláltam? – vigyorgok rá, mintha éppen azt akarom imitálni, hogy olvasok belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Biztosra vehetem, hogy marasztalni akar majd a tanár, hogy kiosszon és okoskodjon, netán még valami büntetést is kapjak, de szerencsére én hamarabb moccanok. A másik pedig, hogy az első padban ülök közül ketten lépnek oda, bizonyára megvitatni, hogy ha csak 5 oldalas lesz a beadandó a megszokott 6-7 helyett, akkor jár e még a fejsimi meg a kiváló jegy. Fintorgok, de közben meg hálás is vagyok, hogy legalább akkor rám nincs idő. Azért azt még elkapom, ahogy felém néz, én pedig már ott sem vagyok. A sietség ára pedig mindig kellemetlen, hiszen sokan mások is szabadulnának minél előbb, annál jobb gondolatokkal. Így sikerül nekem is ütközni, ami nem lep meg, elég gyakori, legtöbbször pedig káromkodunk egy-egy sort és mindenki megy tovább. Ez azonban most nem így esik. A táska csattan a padlón és annak tartalma szóródik szét. Nem kapok  a csaj felé, megáll ő magától is és el sem esik, csak éppen a cuccai. Megtorpanok, amikor rám förmed, meg is lep, mert a csajok ritkán ennyire erélyesek és esnek neki másnak, aki nem nő. Oké, ez most már nem vicc. Visszafordulok, játszhatnám, hogy nekem mennyire fáj a vállam, bármim, amibe beleütközött, azonban ehhez nincs kedvem.
- Sok, de az nem tartozik rád. Útban voltál, én meg neked, sztori vége. Ennyire ne akadj ki, nem folyik vér se semmi. Vagy mit akarsz? - Lassan közben kiürül a terem, csak távolabbról bámészkodnak egyesek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez az a terem. Gyűlölök most itt lenni, arra gondolni, hogy beszélnem kell olyasmiről, amit inkább el akarok felejteni. Megint minden dől össze, azt hittem, hogy a legutóbbi ingadozás óta rendbe jött valamennyire, annyira legalább, hogy azt mondhassam, elég lesz ez ide. És nem, nagyon nem. Elég volt egy hevesebb vita otthon Grétával és a fél szobám romokba került, hiszen a mágia megint kiszámíthatatlan és csak úgy jött, amikor nem akartam. És ez nem jó, nagyon nem jó. Annyi a szerencsém valóban, hogy nem az iskolában történt, ahol szem előtt vagyok és ahol semmi jó nem lenne belőle. Lehet így sem lesz. Viszont, életemben most már kevésszer, de a helyesebbik utat választottam. Megeresztettem egy baglyot az oktatónak, akit talán érdekel is ez az egész vagy csak azért foglalkozik vele, velem, mert neki is nyomja valaki a nyakához a pálcát, hogy tegye. Leszarom.
Most azonban nem tudom. Itt állok a terem előtt, amiben oktat és elméletileg lyukasóra révén itt lesz a mai találka. Fasza. Mondjuk hálám neki, megúszok egy mágiatörit, szóval hálás is lehetnék, de inkább ideges vagyok. Amúgy a csávó maga vagány, az a fajta, aki innen kilóg, mint a lóláb, de szarni bele, mert kell a sok karót nyelt segg mellé, hogy lehessen bírni. Az előző elég ideggyenge volt, így hamar át is adta a stafétát neki. Kopogok. Nem mondom, hogy most nincs bennem semmi, mert még korábban lelazítottam magam egy cigivel, de annak már bőven kezd kikopni a hatása, így már közel sem olyan rózsás a kedvem. Mindegy. Amint kiszól, belépek.
- Hali. Megint én – nem hónapok teltek el a legutóbbi beszélgetés óta, így nem lepte meg vélhetően úgy semmi sem. Becsukom az ajtót, közelebb sétálva dobom le a táskám, majd magam is egy székre és keresztbe pakolt lábakkal várom, hogy figyeljen, hiszen nem figyeltem, hogy csinált-e valamit, mikor beléptem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egyik pillanatban még a könyveimet dobálom ki és be a táskába, a másikban pedig a karom rángatják, hogy hallottam-e, hogy teljesen spontán páran kimásztak egy kis esti iszogatásra, pancsolásra a vízeséshez. Honnan a faszból hallottam volna, ha megint büntetőmunkáról értem vissza nemrég? Nem nagyon pattogok ilyesmin már, hiszen megyek, megcsinálom és tudják, úgyis találkozunk még, egész hamar. Szóval nem, nem tudtam, de egyhamar rohantam haza, és került le rólam az iskolai szett, hogy lazábbra véve már mehessek is kifelé, mivel semmi jónak nem vagyok az elrontója. Persze a haver elkísért, így meg is lepődött, hogy miféle helyen élek, azonban erre most nincs idő. Legközelebb felőlem a nővérem bugyijait is áttúrhatja.
Kerítettem a rejtett tartalékaimból két üveg vodkát, meg két szálat azokból a kellemes cigarettákból és már indultunk is. És valóban, ott volt az a mulatság, amit aki szervezett, mától szent a szememben, mert úgy kellett, mint egy falat kenyér.
Az emberek gyűlnek, bár nem lep meg, mégsem akkora a tömeg, hogy ne szúrjak ki egy ismerős, szőke hajkoronát. Lehámozom magamról a kéretlen társaságom és már meg is indulok felé, azzal az  indokkal, hogy „mindjárt jövök”. Tudod, pont úgy, mint azok az apukák, akik lemennek tejért és sorsjegyért és húsz év múlva se érnek vissza. Még nálam van az egyik üveg, a zene lüktet a fülemben, amit már nem tudom ki varázsolt ide, én pedig leülök Balázs mellé, az se érdekel, aki éppen valamibe vagy valakibe van belemerülve.
- Hallod, baszki. Ha megmentesz a herpeszes csajtól vagy attól, amelyik már gyereket is akar nekem szülni, akkor ha valaha tényleg lesz egy, rólad nevezem el. Minden őrült picsa idetalált ma – húzom meg az üveget, majd nyújtom felé. És még bőven nem értem el azt a szintet, hogy ne érdekeljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Tudom nagyon jól, hogy miért járnak ide az emberek, főleg kettesével, szóval csak remélem, hogy most nem arra jövök ide, hogy valakik intenzíven sóhajtoznak. Az meg, ha valaki egyedül jön ide leinni magát vagy mást tenni, nem számít, elférünk itt ketten. Nekem csak az kell, hogy ne kövessen senki olyan, akivel nem akarok találkozni, azokból viszont sok van. Igazából az lenne a legegyszerűbb, ha én nem mennék vissza, jelentenék beteget, de ezt már ellőttem a múltkor, amikor a rendelt kajára fogtam azt, hogy szétszedte a gyomrom és akkor én most harcképtelen vagyok. Így marad az, hogy amikor üres az órarendem épp, akkor ellépek és mással szórakoztatom magam. Nem találtam meg Kittit, így marad az, hogy a zsebembe nyúlok és nem, nem azzal játszom, amivel egy pasi bármikor tud, hanem keresek. A cigarettás dobozom melletti kisebb, laposabb dobozt szedem elő, amibe még pár szál pihen, megnyugtatva, hogy rendben vagyok. Felmászok, de csak a bejáratig, ahol leülve lefele lógatom a lábaim. Nem akarok bemenni, mert mocskosabban jönnék ki talán, mint egy kuplerájból, de a graffitit, amit kívülre mázolt fel valaki, megmosolygom. Valóban szar a rendszer. Kényelembe helyezve magam gyújtok rá és dőlök el, lábam lóg, hátam a padlón, vagy minek nevezzem ezt, tekintetem pedig a lombkorona felé fordítom. Minden tökéletes, míg a harmadik slukk után nem hallom meg, hogy valaki közelít. Nincs szuper-hallásom, de azt, ha az ág reccsen, még meghallom. Még egy slukk, majd elnyomom óvatosan, tökéletes lesz ez későbbre is, majd visszateszem a tartóba és eldugom a zsebem mélyére. A másik, papírdobozból előkerülő szállal a számban ülök fel és szólok le.
Foglaaaaalt – bárki, bárkik is legyenek azok, menjenek most máshova szeretni egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem kergetem a kérdéseket, hogy miért és minek foglalkozik velem bárki, hiszen ezer és egy az oka: ez a munkája, ez a dolga, kötelessége, bármije. Aztán ennyiben ki is merül. Ez a fickó meg talán mazoista, talán csak jó viccnek fogja fel, mindenesetre itt van és lesz, amikor a szar beüt, nekem pedig jönni kell, ha nem akarom, hogy még jobban figyeljenek rám. Már így is kóstolgat a minisztérium, ha ezzel csak elhúzom, akkor bevállalom.
Figyelem, ahogy alkot, mert nem is fordul felém, benne van a munkában. Nem hiszem, hogy ez egy absztrakt kép lesz, nekem is tiszta, hogy mit alkot, kérdés, hogy végig kell-e ülnöm minden egyes porcikáját vagy közben rám is jut idő. A térdemen dobolok addig is az ujjammal, majd egyszer csak leteszi a krétát és felém fordul. Majdnem felhorkanok, hogy vajon mi, de csak a vállamat rántom meg, mintha csak valami apró rendbontáson kaptak volna.
- A szokásos szarság - ezzel azonban nem mondtam semmi újat, jelenthet ezer meg egy dolgot, hogy behugyoztam vagy csak elaludtam az órán. - A nővérem felbaszott és az eddig kussban levő mágia szétrombolta a szobám. Ha nem vagyok idegbeteg se akar úgy működni, ahogy kéne. Szóval, minden fos - vázolom fel nagyjából mi merre. Épp elég.