A zöld sokkal jobb... kész, ennyi. A sárga dolgokat inkább ki kell dobni

Az én részem megkaphatja, ha megnézhetem hogy eszi meg. A kannibalizmus mindig is érdekelt

Szegény szőlő szökik, mert ő is zöld és túlélő fajta

Drávecz Krisztina - 2017.09.17. 15:15


Ha ez megnyugtat, és rám is vigyázol, én is ragadok neked egy esernyőt. Csak akkor fél úton ne dobj le a francba :3

És akkor mér 15 pontért megcsináljuk (3*5)

Azt hittem a Barack a káromkodás helye xddd

30-ért még Kolos is beszáll

De akkor nem kapunk annyi pontot...

50 pont nektek, plusz 50 nekem, amiért megtanulok egy dalt, és rohadt hangosan énekelem

Kolcitól kaptam egy adag kávét ZÖLDSÉGES bögréből *-*

Am én is arra gondoltam, azon lehet kapaszkodni


Íme az ajánlatom!
Én és Denis fejenként kap 50 pontot, a többiek meg csapatosan kapnak ennyit nah?

Ardai, te hallgass, és örülj annak, hogy Krisztivel ketten kaphattok 50 pontot
(mellesleg nem te voltál az értelmi szerző)

A sárga HV-t senki nem zaklatja, mert még nem írta ki, hogy ki győzött kviddicsben. Hozzon neki valaki kakót, vagy valami hasonlót inkább

Haszonlesők vagyunk

Ajjj Kolos, én azért szeretlek brooo :c

Ha Kami és Denis felröpteti az egész rellont, akkor megnyerjük a házkupát??

De én énekelek hey!

Na húzz innen....Kolostor...

MEGNYERTÜÜÜÜK A KVIDDICSEET!!!!




KOLOOOS! MEGNYERTÜÜK!! *megrázza, nem engedi*

Party time

Megérkezett a te személyre szabott II-d (információs iroda)
Tehát nyugodtan írj báármivel kapcsolatban (ha nem válaszolok, akkor órán csücsülök...vagy buszon)

Gálffy Erik - 2017.09.21. 15:45


:L  

Az én északim
Zárt

  A vasút felé tartott. Régi, megszokott módon húzta maga után a több kilós bőröndöt, nem volt szüksége mágiára. Nem volt számára még mindig annyira megszokott, hogy a hétköznapi dolgokat is azzal oldja meg.
  Előbb jött. Még csak kisebb csapatokba verősve álltak mindenfelé az emberek. Nehéz volt ez most a szőkének. Ha két évvel ezelőtt mondják, hogy azonnal el kell mennie egy másik országba, azonnal ment volna, mindent hátrahagyva. És pontosan ezt is tervezte, amikor kiment Amerikába. De most volt akihez kötődött, és a fiú miatt maradt volna. Igazából nem is kérte volna meg Kolost, hogy szóljon pár szót az érdekében, ha látta volna a jövőt, és azt, hogy North látványa nem egy újabb tőrdöfés lesz a szívébe.
  A fiútól még előző este elbúcsúzott. Nehéz volt, de a szőke azt is tudta, hogy nem bírta volna az embertömeget, ami pár percen belül fog keveredni a pályaudvaron. És nem is kérte volna erre. Egyedül azt kötötte a lelkére, hogy vigyáz magára, amíg távol lesz.
  Félt. Súlyként telepedett a mellkasára az érzés. Rettegett attól, ami Romániában várja, de még jobban attól, hogy vajon a kapcsolatuk megmarad-e ez után is. Hiszen elképzelhető, hogy North addigra talál mást magának. Vagy csak a kapocs gyengül meg köztük.
  Ezekkel a gondolatokkal telve várta a vonat érkezését.

Az én északim
Zárt

  Ott ácsorgott a peronon. A szél bele-bele kapott hajába, és lágyan húzta arca elé a tincseket, hogy ezzel is felhívja a lány figyelmét magára. Vagy talán más valakire. Ugyanis így kénytelen volt a szőke ideges mozdulattal arrébb túrni rakoncátlan fürtjeit, és egy pillanatra kizökkennie mélabús bambulásából. Ezzel egyidőben pedig eltekintett jobbra - hogy megnézze jön-e a vonat -, majd ba...
  North ott állt nem is olyan messze tőle. Teljes életnagyságban, kissé fáradt, mégis vizslató szemekkel. Tekintetük egy pillanat alatt megtalálta egymást, majd a szőke csomagját hátrahagyva szaladt oda a fiúhoz, és belevetette magát a karjaiba. Gyors csókot lehelt ajkaira, mint akiknek nincs sok idejük, majd aggódva eltolta magától, és felmérte a környezetüket.
  - Mit keresel itt? Nem kéne itt lenned - csóválta a buksiját, bár azért megmelengedte a szívét, hogy North ezt megtette érte. - Az emberek, meg a... - tanácstalanul nézett a fiú szemébe, mert tudta, hogy azokat az íriszeket már nem láthatja sokáig, mégis ő maga akarta megrövidíteni ezt az időt. Mardosta a belsejét az érzés, hogy véget kell vetnie ennek az idillnek, de ott volt mellette a féltés. Hiszen soha nem akart rosszat a fiúnak, mindig inkább védte őt. Egy ember, akiért Scarlett Conroy mindent feladott volna. És ahogy ebbe belegondolt a szőke, egy újabb lehetetlen ötlet ugrott be neki.
  - Talán le kéne mondanom az egész utazást! - jelentette ki határozottan. Hiszen félt elmenni, félt mindent itthagyni, akkor meg miért tette volna? Ha van más lehetőség, akkor nem kéne a bizonytalant választani. Egy épeszű ember nem így tenne.

Máté tanár úr
zárt

  Még csak egy hete sem volt Romániában, de úgy vágyott haza, mint még soha. Szeretett volna bekopogni az elhagyatott kis szobácskába, amelyben North él, és hozzábújni. De nem tehette meg. Helyette mehetett szart kaparni.
  Magában morgott, miközben a mostanra már ismerőssé vált kis utacskán haladt. Dühösen lóbálta kezében a lapátot. Amióta itt volt, még semmi hasznosat nem csinált, és az volt a sárkányokhoz való legközelebb érintkezése, amikor elment a ház mellett, amelyben tartják őket. Meg most, hogy konkrétan azzal érintkezhet, amely kijön az állatból.
  Nagy duzzogásában majdnem el is ment az ismerős férfi mellett, de aztán észhez tért, és meglepődve állt meg pont előtte.
  - Szia! - nézett Mátéra, bár most nem is hasonlított magára. - Mit keres itt? Látom lazábbra vette a figurát - somolygott a lány, amikor végigmérte tanárát. A mindig kínosan precízen öltöző férfi levetette nyakig gombolt ingjét, és jólfésült haját is kócosan hagyta a szél minden irányába lógni. De még ezen kívül is ott volt valami...
  - Maga kontaklencsét visel? - ráncolta össze a szemöldökét a lány, és nézett mélyen a szemébe. De nem látszott úgy, hogy előbbi felvetése bizonyosságot nyerne.

Máté tanár úr
zárt

  Nagy mosollyal jutalmazta a felfedezését, hogy bizony, tényleg jól felismerte a férfit minden változása ellenére. - Gyakorlaton vagyok itt. Sikerült egy kis protekcióval bejutnom ide. - Igen, azért nem volt olyan rossz, hogy Ardai nővérének a barátja a HV volt. Egészen előnyösen jött ki a dologból. Életében először jól választott barátokat.
  - Állítólag elég rossz érzés. Mintha mindig a szemedben lenne valami - gondolkodott el a lány. Próbálta kihúzni a beszélgetést annyira hosszúra, amennyire csak tudta, hogy ne kelljen mennie szart takarítani. Ez tipikusan az a fajta munka volt, ami jobb később, mint előbb.
  - Igazából eléggé elkeserítő. Csak olyan munkákat osztanak rám, amit ők nem akarnak megcsinálni. És a legrosszabb, hogy ezóta, amióta itt voltam, még egy sárkányt sem láttam - a lány tökéletesen látta az el-elforduló fejből és a kissé nyers stílusból, hogy a férfi már nagyon menne, de nem akart megint ott maradni egyedül. Ráadásul valamiért megnyugtatta Máté jelenléte. Most, hogy így jobban megnézte, valami volt benne.
  - Tudod nagyon hasonlítasz valakire. Csak nem tudok rájönni kire - mondta egy lélegzetvételnyi szünet után a szőke.

Máté tanár úr
zárt

  A szőke egyszerűen nem bírt a gondolattal bírni, hogy annyira ismerősek a vonások, de nem tudja kire hasonlít. - Nem, valaki egészen más - filózott tovább, és tovább fürkészte az arcot. Ott volt a nyelve hegyén, egy pillanat és kiböki, erre a férfi megszólalt.
  Már épp válaszolt volna valami szellemeset, amiben a büdös kaki is benne van, amit el kell takarítania, amikor észveszejtő lárma kerekedett. Az ispotály darabjai hangos robbanással váltak szét, ahogy engedtek a bentről jövő erőnek - egy sárkánynak.
  A szőke hatalmas szemekkel nézett az állatra. Már volt szerencséje egyhez, de az kicsi volt, és be volt nyugtatózva. De ez forrongott a dühtől, és az elkeseredettségtől. A bal szárnya lógott, és semmiképpen nem akarta az ápolókat odaengedni hozzá. Scr egyszerre érezte, hogy közel akar menni hozzá, és hogy elfutna inkább a világ végére, és ez csak azt szülte, hogy ott állt egy helyben, és nézte a csodálatos lényt.
  Pillantása a sárkány himbálódzó farkára esett, mellyel össze-vissza csapkodott az állat, hogy távoltartsa magától az embereket. Közel voltak, így a szőke hátrált pár lépést. Éppen Máté karja után nyúlt, hogy őt is maga után húzza, amikor hirtelen eltűnt mellőle. A hatalmas farok elkapta.

Halihó

Muhahahahahaaaaa csontjai örökké a rellon pincéjében fognak porladni

Az én északim
Zárt

  Mind a két kezét a fiú arcára rakta, és maga felé fordította. - Hey, amíg itt vagyok, nem lesz semmi gond - mosolyodott el, hogy ezzel is bizonyítsa igazát. De ebben a percben eszébe jutott, hogy el kell mennie, és valami sötét szomorúság kezdett rátelepedni a mellkasára.
  Tudta, hogy nehéz lesz, de azt hitte, hogy North támogatni fogja. Ezért érte pofoncsapásként, amikor a fiú megerősítette abban, hogy nem oda való. Arcáról rögtön lefagyott a mosoly. Nem tudta, hogy azért, mert a fiú nem hisz benne, vagy azért, mert így ő maga sem hitte el, hogy képes rá.
  - Az ágy? - ráncolta össze a szemöldökét. Nem értette teljesen, hogy ehhez az egészhez hogy jön oda az ágy. Aztán rájött. North itt akarja tartani. Nem tudta, hogy ez most rossz vagy jó érzéssel tölti-e el, de azt tudta, hogy most az egyszer Northnak kell az erősebbnek lennie.
  - Figyelj... - nézett a cipőjére a szőke egy pillanatra, hogy összeszedje magát. - Azt szeretném, ha... ha kimondanád, hogy menjek el - nézett a végén a fiú szemébe. - Mert én képtelen lennék így itt hagyni téged - harapta be az alsó ajkát, mert összeszorult a szíve. Nehéz volt elmenni, és még nehezebb ilyet kérnie. De most az egyszer muszáj volt. A jövője múlt rajta. S hogy mióta érdekelte ez a szöszit? Nos...talán North óta.

Máté tanár úr
zárt

  Látta, ahogy a test a levegőbe emelkedik, és ahogy a férfi arca a fájdalomtól összeszűkül. S mintha már nem is Máté lett volna ott. Scart egy pillanatra megtévesztette a saját látása, és azt hitte, hogy North van ott és csapódik neki a fának.
  Gondolkodás nélkül kezdett el ordítani, ami a melodimágus képessége és elkeseredettsége miatt még erősebbre sikerült. A sárkány a hangra előbb megszédült, majd összerogyott, s ugyanígy Scar is. Az a hang, melyet kiadott annyi energiáját leszívta, hogy hirtelen már nem tudta megtartani a saját lába. A szemébe könny gyűlt, és lihegni kezdett. Érezte, hogy mégtöbb hang tolul a torkára, de minden erejével ara koncentráljon, hogy visszaszorítsa azt oda, ahol volt. Szeme közben újra a földön fekvő férfira esett. Northra hasonlított. Csak idősebb volt. És ekkor kattant a helyére minden. A történet amit barátja mesélt neki, és az, hogy a férfi miért nem rúgatta ki Northot amikor kiderült a tetoválása, és miért bízta őt meg.
  Négykézláb kúszott oda a férfihoz. A képességét már visszaszorította annyira, hogy az elméje uralkodjon már felette. A nyakához tette a kezét. A férfi még lélegzett, bár elég gyenge volt a pulzusa.
  - Segítség... - szólalt meg erőtlen hangon, aztán megköszörülte a torkát. - Valaki - szólt már erőteljesebben, mire felfigyeltek rá, s szinte azonnal lökték is arrébb, hogy őt is megvizsgálják, Mátét...vagyis South-ot pedig elvitték. Ekkor látta utoljára.

Sziaaa én vagyok.. vagyis ebédelek, de vagyok xd

Miért vagyok képtelen a kónyvtárban való tanulásra???

Az én északim
Zárt


  - Az nem hazugság, ha azt mondod menjek. Az csak...egy felszólítás - próbálkozott a lány, bár igazából nem tudta eldönteni, hogy melyikük érvelése a rosszabb. Az övé, vagy a fiúé.
  - Voltam már sárkánynézőben. De az nem olyan, mint amikor azokkal az állatokkal kell foglalkoznod. Amikor még veszélyesek, vadak, és neked mégis ott kell lenned és tenned a dolgod. És ez a lehetőség...nem hiszem, hogy lesz még ilyen... - vont vállat a lány. Magyarázás közben annyira látta maga előtt, ahogy majd ő fogja azokat az állatokat a helyükön tartani, talán egy-kettő születésénél is ott lehet. Vagy majd később.
  - A támogatásodra van szükségem - vallotta be egyenesen a szöszi, de továbbra sem tudta eldönteni, hogy melyik a jobb választás. Bár ha jobban belegondolt, ő mégiscsak Scarlett Conroy. Soha nem futamodott meg semmi elől.
  - Remélem tudod, hogy ha nem akartál volna feleségül venni valaki mást, akkor sosem gondoltam volna bele ebbe az egészbe, és most nem... - megjött a vonat, és ezt hangos fütyüléssel adta az utazók tudtára.

Ardai Tánya - 2017.11.19. 21:11


Ahhoz képest egy levitássat sem látok online

Hello, boldog éjfél után pár perccelt

Ennek mi értelme? Akkor már látta az illető a filmet! Kivéve, ha átaludta az egészet...  

nekem meg ezzel a kötekedővel kell együtt élnem...

*mély sóhaj* pikachut kellett volna...

Pánti Gergő - 2018.05.31. 18:33


Hoppá, egy báránybőrbe bújt farkas Talán rellonos szívvel áldottak meg?