Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hallod ember, ez kurva szarul hangzik ám - nem, nem nevetek, mert egy nő bántalmazása nem vicc, akkor sem, ha megérdemli. Persze ismerem Márton és Mirella temperamentumát és harcait, na de azért mégis csak más, ha a nő ad pofont a férfinak.. Vagy hát. Ki tudja. Mindkettő hihetetlen gáz.
- Tudom. De most már tök mindegy, nem? - tudom, hogy Albertnek kellett volna elsőként elmondani, de most ez a helyzet megkívánta. Talán enyhítő körülmény, ha nő miatt leszel balfasz, vagy legalábbis azt reméltem, hogy ha valaki, hát Márton megérti a dolgot. Elvégre ő is idióta, mióta Mirella a színen van.
- Én mindig a kis kedvence leszek, ne aggódj - még jó. Nem. Szándékozom házasodni, elhagyni az országot vagy éppen megkomolyodni. Bár tudom, hogy illene és anyánk várja már. De hát van négy komoly és felnőtt fia. Hadd legyek én még egy kicsit bolond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Egyetértek.  Sosem ütöttem volna meg egyetlen nőt sem.
Erre éppen annál jön ez elő, akit igazán szeretek, aki a tökéletes a számomra.  Azért ez valóban minden, csak nem előnyös. De sosem bántottam így, eddig csak engem pofoztak fel, olykor joggal,  máskor meg nem, de azt is hagytam, jobb az arcom, mint a tököm.
- Végül is, igen. Utána fogok nézni, mert ilyen vagyok, de szeretném, ha tudnál róla, én bízom benned, és tudom, hogy nyáron igazat mondtál, arról, hogy mikor meg kivel szeretnéd ezt a házasságosdit. Albert hogy van?
Váltok át érdeklődőbe, miközben a pálcámat elővéve,  egyik levelet a másik után gyújtom meg.
- Kiváló, ebben az esetben, boldog névnapot, öcskös.
Egy hosszúkás dobozt adok át neki, tudom, hogy a köszöntéskor fogja mindenki adni az ajándékot, de ezt nem akartam mások előtt. A dobozban apa órája van, gyerekként mindig sokszor nyűgözte le a különlegesen szép, gravírozott óra, amit anya vett neki az első évfordulójukra. Különleges óra, a hold állását mutatja mindig a számlapon, és néha átsuhan egy hullócsillag is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érzem, hogy Márton szavaitól egy kissé kezdek dühössé válni. Nevetséges, hogy tényleg ezt akarja. Én csak viccelődtem, mikor az mondtam, hogy védeni akarom Gracet, de úgy tűnik, ennek fele sem tréfa. - És, ha nem makulátlan, akkor mit csinálsz? - dobbantok egyet. Nem, nem tetszik, hogy utána akar nézni. - Ne legyél már nevetséges, mi az, hogy utána nézel egy tizenhét évesnek? - mélyen szívom magamba a levegőt. Nem, én nem voltam még ebben a helyzetben, hiszen soha a büdös életben nem volt nő, lány, akit ennyi ideig magam mellett tudtam volna. De nem hiszem el, hogy a saját véremtől kell védeni. Hát ezt pont nem várnám tőle.
Feszültségem akkor hagy alább, mikor elém kerül egy doboz. Szívem szerint levágnám az asztalra és közölném, hogy tartsa meg magának, de valami azt súgja, hogy muszáj megnéznem.
Ha nem ülnék, most leülnék.
Nagyra nyílt, párás szemekkel nézem, ami elém tárul. Nem tudok szólni. Ez egy olyan családi érték, amit én nem érdemlek meg, ezért is nézek értetlenül Mártonra, miután sikerül magamhoz térni a kábulatból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkor tudni fogok róla.
Tudom, hogy nagyon hamar fel tudja kapni a vizet, hogy nagyon sokáig gyűlik benne, próbálja visszafogni magát, de aztán kirobban. Elvem, hogy nem eszek a dolgozószobámban, de amióta a leveleket megkaptam, kifejezetten ügyelek rá, hogy még csak forró gyertya se csiklandozza meg a fenékvágatomat.
- Ez apa és anya közös döntése volt, amikor egyre többen és többen lettünk. Annak érdekében, hogy anyagi jólétben maradjunk, hogy az örököseink is biztos vagyonnal rendelkezzenek, fontos, hogy a választott társak múltját tudjuk. Ez csak tudás, nem olyan, amit felhasználunk ellene, vagy ami miatt elítéljük, csak védelem. Anno Ditkénél és Ivettnél is lefolytatták ezt a vizsgálatot.
Én a Marillás incidens előtt Ivettel jártam, volt is nálunk, kedves lány volt, nem nagyon találta a helyét a mi nagy, hangos társaságunkban. Aztán utána egy hosszabb ideig volt Ditke, aki Edit volt, és ő viszont nagyon könnyen beilleszkedett, a mai napig szívesen beszélek vele, és a szakításunknak igen prózai oka volt, egy jobb házasságot kínáltak neki, és a családnának anyagi szempontból jobb volt az, és ő maga is jobban vonzódott ahhoz a fiúhoz. Ez természetes különválás volt.
- Sőt, Florinának és Virágnak én néztem már utána. Észre se vette senki, de a fiúk tudnak róla.
Vonom meg a vállam kissé, majd hátradőlve figyelem, ahogy megszemléli a kapott ajándékot, és ujjaim mögé rejtem a megjelenő, halvány félmosolyt.
- A végrendeletében rád hagyta, úgy vélem, eljött az ideje, hogy átadjam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

-Ez nettó faszság - csapok egyet az asztalra. - És Mirellának ki nézett utána most, ha? - merthogy anno megtették az semmit sem jelent. - Hogy esne neked vagy neki, ha gondolnék egyet és elkezdek kutakodni utána? - sziszegem a fogaim között a kérdést. Az egész nonszensz, szarok én bele abba, hogy Ivettel és Ditkével mi volt ezer éve. A most érdekel. - Ha utána nézel és tudomást szerzek róla, akkor soha a büdös életben nem fogom ide betenni többet a lábamat -és ezt teljesen komolyan id gondolom. Nonszensz az egész, mégis mit gondol szerencsétlen lányról? Hát még csak kapcsolatban sincs velem aztán már FBI-osat játszana. Faszság. - Sőt, tudod mit? Annak érdekébe, hogy ne zaklasd és ne nézegess utána, véget vetek annak, ami azt se tudom, hogy mi. Hát bassza meg, még csak nem is járunk, esküvőt se tervezünk, te meg jössz ezzel a geciséggel. Faszomat - felpattanok és itt is hagynám, ha nem kerülne elém a doboz. Az a baj, hogy vagyok annyira idegállapotban, hogy hiába az ajándék, nem igazán tudok neki örülni. -Kösz - zárom rövidre ezt a dolgot, mert akárhogy is igyekszem, kibaszottul ideges vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Anya.
Válaszolok neki nyugodtan, bár nem nagyon hiszem, hogy egyáltalán meghallotta, tudom, hogy rosszul érinti, bár közel sem gondoltam volna, hogy ennyire rosszul fogja. Mi, akik ezen már átestünk, vagy nevettünk rajta, vagy csendben hagytuk.
- Egész nyugodtan megteheted.
Nem, ebben sem vagyok biztos, hogy akár csak egy kicsit is meghallotta, annyira nagyon fel van háborodva, én pedig érzem, ahogy a pánik kezd eluralkodni rajtam, és minden egyes mondatával egyre kínosabban érzem magam. Ez semmi, tényleg semmi jelentősége nincs, csak a szüleink akartak védeni minket, én pedig engedelmesen továbbviszem.
- Én nem… nem kell ezt tenned, ha boldog vagy vele, akkor ígérem, hogy ennyi elég, és nem csinálok semmit. Ígérem, hogy nem.
Végre van valaki, aki fontos neki, akiről beszél, akivel stabilan állandó kapcsolatban van, és nekem nem kell attól tartanom, hogy nemibeteg lesz, mert több nővel volt együtt, mint Nemeske lakossága összesen. Én ebben tényleg nem láttam semmi rosszat régen, de látve az öcsémet, most először értem meg, hogy súlya van ennek az egésznek.
- Sajnálom, nem akartam elrontani ezt. Azt hittem, hogy a többiek már beszéltek neked erről a folyamatról, és azért mondtad ki a nevét, mert hivatalossá akarod tenni, én csak, követtem a protokollt.
Védekezőn felemelem a kezem, és sóhajtva felállok.
- Ma van a névnapod, anya örül, hogy végre itthon vagy, kérlek, élvezd, tölts egy kis időt vele, velünk, és ne haragudj emiatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Protokollt? Mik vagyunk mi, a kibaszott angol uralkodók? Hát el nem hiszem, hogy ezt így benyelte és elnézte mindenki - gusztustalan az egész, ráadásul a másik fél szempontjából, szerintem megalázó is. - Lényegtelen. Befejezem vele az egészet, csak, hogy megvédjem ettől a családtól és a szarjaitoktól - közlöm indulatosan, bele sem gondolva abba, hogy ha ezt tényleg meglépem, mekkora károkat okozok majd. Nem, nem csak Graceben, hanem saját magamban is. Védeni akarom őt. S tudom, hogy a családom nem gáz, de annyira rosszul érint ez az egész, hogy nem tudok normálisan gondolkozni.
Az indulataim annyira elvisznek, hogy totál semlegessé válik számomra innentől, amiért jöttem. Szeretek a családommal ünnepelni, mindig megadjuk a módját, lássátok ezt az ajándékot is, amit úgy szorítok, mintha az életem lenne benne.
- Kösz, de inkább hazamegyek - nem is várok, szavaimnak eleget téve indulok meg, ám nem a konyha és anyánk felé, hanem ki a házból, minél messzebb innen.

#köszazajcsit #csodásvolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Különböző nyelveken minden jobban hangzott, de a mostani szituációban a másik megnevezés sokkal szebben csengett, mint a VAV. Erre a megállapításra még a fiú is elismerő hümmögéssel válaszolt. Valóban biztos voltam benne, hogy sikerülni fog a VAV, hiszen mindig is lelkiismeretesen tanultam, illetve a tanulmányaim mellett is folyamatosan igyekeztem új ismereteket elsajátítani.
- Én is át fogom újra olvasni a házirendet, mert számomra rendkívül fontos, hogy minden szabályt betartva éljek az intézmény falain belül. Mit is mondtál a mondandód második felében? Sajnos nem volt lehetőségem németül tanulni - kérdeztem Bercitől aggódó arccal.
- Közel negyven perc az nem sok, tényleg mindjárt vacsoraidő van - feleltem a másiknak, miközben szép komótosan megmásztuk a lépcsőket.
- Itt nincs előre meghatározott menü. Az étkezések alkalmával a manók igyekeznek mindent "odavarázsolni" az asztalra, ami úgymond közönségkedvenc étel. Általában mindenki megtalálja a terítéken az általa preferált ennivalót - magyaráztam Bercinek nagy beleéléssel.
- Teát? Nos, jól mondod, itt hamarosan terülj-terülj asztalkám lesz a manók közreműködésével. Biztosíthatlak róla, hogy tea is lesz a terítéken. Mint már említettem, a manók nekünk próbálnak kedvezni - feleltem a fiúnak mosolyogva, nyugodtan.
- Egyébként melyik a kedvenc ízesítésű teád? - érdeklődtem meg tőle kíváncsian.
- Jómagam főként a zöld teát szeretem, illetve a citromosat - osztottam meg vele magamról ezt a lényegtelen információt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bár ezt William nem tudja - és még jó ideig nem is lesz alkalma ráébredni talán, de Yezebel nagyon tud ragaszkodni az épp aktuális kedvenc játékaihoz. És ami fontosabb: még jobban utálja, ha akaratán kívül rontják el a szórakozását. Ezzel az egész bírósági üggyel pedig pont ez történt. Még bőven nem vitte végig az akaratát és amit kitalált Williammel. Erre merészelik bemószerolni ilyen kis apró dolgok miatt, mint halvaszülés és mérgezés. Egyáltalán miért érdekli az embereket ennyire egy csecsemő, aki még azt sem fogta fel, hogy egyáltalán létezik.
- Hogyne, nem is tudom, kiről beszélünk. - Kiszélesedik a mosolya, ahogy már most "szerepbe helyezkedik".
- Engem a családja skót ága fizet és keresett meg. - Még védekezőn fel is emeli a kezeit kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az egész olyan secondhand embarrassement, de valójában nem tud igazán haragudni a szüleire, mert tudják, hogy ők tényleg csak jót akarnak neki. Ezt általában az emberek akkor mondják, amikor valami rosszat tesznek és azt igyekeznek valahogy hitelesíteni - ugyanakkor jelen helyzetben Dia tisztában van vele, hogy ... tényleg csak jót akarnak. Ilyen egyszerű. Ha belegondol, mindig úgy bántak vele otthon, mint egy kis igazgyönggyel. Csinált vad dolgokat, barátkozott fura alakokkal, nagyon nem hozta a konvencionális aranyvérű lányt, de büntetve igazából mindig csak jogos dolgokért volt. Még akkor is, mikor átküldte apja a Durmstrangba, azt akarta, hogy több felelősséget tanuljon.
Az ilyen kínos szervezett aranyvérű házasságokat is sikerült sokáig kikerülnie. Ez meg Zsófinak is köszönhető, aki beadta a derekát és teljesítette a kötelező kvótát - így még kevesebb teher nyugodott a fiatalabb testvér vállán. Pont ezért hitt az anyjának, mikor azt mondta neki "lehet, hogy valamivel idősebb nálad, de hidd el, amint találkoztok, látni fogod, hogy még működhet is, hasonlóan... furcsa, mint te."
Az anyja igazi aranyvérű hölgy. A nagybetűs h-ö-l-g-y-. Még azt is tudja, hogyan kell tökéletesen tartani a kezét .. álmában. Minden oka meglett volna a weirdo, mondjuk ki könnyűvérű, felelősséget hírből sem ismerő lányát elítélni, ehelyett jó anyaként mindent megtett, hogy elképesztően különböző világaikat némiképp közelebb hozza egymáshoz - és minél jobban megértse a lányát.
Tulajdonképpen ezen anyai erőfeszítéseknek köszönhető ez a találkozó is, ami.. bár kínos-kínos, mégiscsak ez a merriage interview műfaj annyira idejét múlt, de az elmondások szerint nem valami cringe, huszonéves elkényeztetett "a DiÁkTaNáCs ElNöKe VaGyOk TeDd SzÉt A lÁbAd" sráccal kell leülnie most.

A Kylemore Abbey teraszán ücsörög, gyönyörű kilátással a Pollacapall tóra. Délutánra jár az idő, a kertben tartott fogadáson vendégei még lent nyüzsögnek a viktoriánis stílusban kialakított kertben, de ezt az emeleti kis helyszínt direkt elkülönítették számukra. Azt hallotta, hogy tulajdonképpen a... 'távolabbi' főnökével fog randizni. Hónapok óta gyakornok a Morphe-nál, de a magyar részlegen volt eddig, sosem volt alkalma találkozni Solomonnal meg.. amúgyis, a férfi kreatív igazgató lényegében, nem csak egy-két lépcsőfok van közöttük. Azt sem tudja, hogy néz ki. De az anyja csak nem választott volna valami kopaszodó csúnyácska alakot, igaz? Nem lehet -annyira- eltévedve Dia ízlésével kapcsolatban.
Szóval na. Izgul egy kicsit, pont ezért nem is tud rendesen ülni. A cipőit lerúgta, egyik lábát pedig felhúzta maga elé a székre, így a térdén tudja nyugtatni az állát, úgy kavargatja maga előtt az ír kávét, amit kért. Merthát haha, Írország, ír kávé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Őszintén megörült, amikor végre sikerült kibékülnie Lacával, bár az is igaz, hogy ez most inkább rajta múlt. Ő haragudott a fiúra, és ez valószínűleg még hosszan elhúzódott volna, ha a srác nem szólítja meg és nem hozza szóba a témát. Emiatt titkon talán még hálás is volt a lávafiúnak, hisz végre megkönnyebbült a lelke, s már nem kellett görcsösen azon agyalnia, hogy ma nem szólhat hozzá, mert nem szabad, mert utálnia kell. Mert hogy az elmúlt napokban sokszor kellett ám ezt mantrálnia, hogy tudja tartani azokat a falakat. Szerencsére ezek ledőltek most, az ölelés feloldotta közöttük a feszültséget, Zóra meg nevetett, mikor már úgy tűnt, hogy Laca szabadulna a közeléből. Ekkor is csak a nyelvét nyújtotta a srác felé, de a mosoly kicsit elkomorult, mikor aggódva kérdezte Pankáról.
- Jó igen, tényleg az. Végül is, két bátyja van - mosolygott, eszébe jutott, hogy miket mesélt Pankesz, miket is műveltek már vele a srácok, legalábbis az egyik. Hát az sem volt semmi, szóval volt ki mellett edződnie a szöszkének. Ott volt például Dorián. Azok a szép kék szemei…nos igen.
- Nem mászok le rólad!! - vigyorogva csak azért is újra megölelte Lacát, de úgy, mintha össze akarná roppantani a csontjait, aztán végül mégis csak elengedte, majd kíváncsian figyelte a dobálást, s a háttérben kuncogott.
- Te, neked ez nagyon nem megy. Ezzel nehogy be akarj vágódni a Keserű lányok előtt, mert ki fognak röhögni - mondta nevetve, aztán leguggolva keresgélt a kavicsok között, majd kettőt felvett és odalépett a fiúhoz.
- Nézd meg, látod, hogy milyen lapos? Ezzel kell próbálkozni, mert amit az előbb elhajítottál, az sosem fog úgy pattogni a víz tetején, mint egy ilyen lapos. Így állj be, látod? - kicsit előrébb lépve, a fiú mellett próbálta prezentálni a tökéletes beállást. - A karodat így tartsd, és egy ilyen csuklómozdulattal kell, nézd - aztán el is dobta a kavicsot, mire az hármat pattant a vízen. - Látod? Te jössz - és átadta a második lapos követ a fiú tenyerébe, majd hátrébb lépett, hogy teret adjon Lacának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egészen vicces lehet külső szemlélőként, a feleket ismerve nézni két nőt, amint próbálnak jó színben feltűnni a másik előtt, miközben nagyon is jól megértenék egymást, ha nem próbálnák rejtegetni szerintük kínos tulajdonságaikat. Jelen esetben azt, hogy igazából szívesen hagynák a francba ezt az egész körbevezetősdit és máris a pohár fenekére néznének inkább.
De egyelőre maradtak a folyosón, ami valóban hosszúnak bizonyult, de lehet csak a szomjúság miatt érződött több időnek, míg végiglépdeltek rajta.
 - A kávé jól hangzik - bólintott Abigél párat, jelezve, hogy nincs ellenére, ha az önkéntes rabszolgák irányába veszik az irányt, amíg válaszol Nadia kérdéseire.
Nem csinált ugyan titkot belőle, de az igazgatóhelyettes nem meglepő módon az aktájából értesült Mábelről, hiszen kislánya egyelőre még fiatal volt hozzá, hogy az iskola padjait koptassa, és önmagától kerüljön a nő figyelmébe. De ami késik, nem gurkó, ugyebár, majd lesz dolga a kis komisszal is a maga idejében.
 - A városban lakunk a lányommal, és amíg nem adjuk el, vagy derül ki a sorsa a háznak, így is marad, szóval egyelőre nincs szükségem lakosztályra itt. Mábelnek hívják amúgy. A lányom, nem a házat. Arra azt hiszem Rakatszar néven hivatkozott anyám.
Ezen valamiért nagyon jót kacagott egy pocakos portréalak, de Abigél nem törődött vele, mert épp belelendült a mesélésbe.
 - Persze apám nem volt már a képben, hogy rendbe tegye, és nem mintha szükség lenne egy férfire a háznál, de azért biztosan megkönnyítené a dolgot - nevetgélt kissé örömtelenül. - De még a gyereknevelésben sem számíthattam egyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Willi-milli
Krise ház padlóján -
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Őszintén remélte, hogy nem fogja őt kollégája előbbi, kissé szerencsétlenül sikerült bemutatkozása alapján megítélni, és együtt tudnak majd úgy dolgozni, hogy komolyan vegye őt a férfi, elvégre nem volt már tinilány, még ha most kissé úgy is viselkedett. Hiába volt gyereke, és dolgozott már egy évtizede, a felnőtt léttel olykor meggyűlt a baja Abigélnek.
Szerencsére azért a férfi sem volt egy megcsömörlött aggastyán, kedves szavait pedig a nő egyből apró nevetéssel jutalmazta, mielőtt még eszébe jutott volna azon eltűnődni, vajon viccelt-e, vagy épp most figyelmeztette, hogy addig fusson, amíg megteheti.
 - Köszönöm szépen - rogyasztotta meg ismét térdeit Abi. Gyorsan össze is szaladt a szemöldöke, mert nem értette, hogy ezt is minek kellett most csinálnia. Gyorsan folytatta is a mosolyturnét, hiszen tudta, bájával sok hülye helyzetből kivághatja magát, ha más nincs, és talán Kedves erre fog koncentrálni, és nem arra, hogy közben milyen tornagyakorlatokat lejtett.
 - Nekem jobbára csak tankönyvi eseteim voltak, vagyis csak olvastam róla, hányféle módon és mennyire félresikerülhet a dolog, látni csak keveset volt szerencsém. De az a kevés is eltántorított tőle, hogy magamon kísérletezzek.
Megrántotta a vállát, mintha semmiség lenne. Nem is igazán félt tőle, tényleg, mert tudta, hogy meg tudná tanulni, csak..
 - Igazából jól érzem magam a saját bőrömben, és jobb nekem tollas hát vagy szőrös lábak nélkül - felelte ismét elvicceskedve a dolgot. Pedig nagyon is komoly volt, a szőrtelenítés hosszú procedúra még varázslattal is. - Ön felis catus alakot ölt, jól tudom?
Kíváncsian csillant egyet a szeme, de persze esze ágában nem volt bemutatót kérni, hiszen egy elismert professzorral társalgott, nem egy mutatványossal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Megkönnyebbülten bólint, amikor a férfi demonstrálja, megértette a szavait, ezzel pedig a testtartása is láthatóan felenged. Minimális szüksége sincs rá, hogy Adél befeszüljön Maeve nevén, aminek említését eddig gondosan elfelejtette. Végül is nem tudja, hogy csomagolja be, hogy az ismeretlen nő összeszedte egy sikátorban, miután őt egészen hülyére verték, most pedig, másfél évvel később őt hívta fel akkor, amikor letartóztatták.
   -  A család anyai ága. És köszönöm.
Eztán kevés igazán releváns információ hangzik el. Áttárgyalják az ügy és az elkövetkezendő napok adminisztratív részleteit, azonban, mivel Will nem először kerül a Zengőbe, ez gyorsan halad. Nagyjából negyed óra múlva pedig, amikor végeznek, az ügyvéd távozhat a szobából, hamarosan pedig őt is visszakísérik a Mecsekbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hitetlenkedve dél hátra a széken és a szemét a plafonra emeli. Te magasságos. Napról napra egyre feszültebb idebenn és egyre kevésbé viseli jól a bezártságot, ebben a folyamatba pedig, mint egy korty tiszta víz, úgy vegyülnek bele Adél rendszeres látogatásai és hívásai. Így pontosan tudja, hogy Júlia mikor és milyen körülmények közt kereste meg utoljára. Lehetpersze, hogy a lánynak megvan a maga élete és van egyéb dolga, mint a sitten lévő kúrópajtiját istápolni. Ő azonban maximálisan leszarja ezt az apróságot.
   -  Én meg két hete itt vagyok benn és egyszer se jutott eszedbe megkeresni. Sőt, még Adél is járt itt. De örülök, hogy elvagy a házamban, remélem kurvára belaktad addig, amíg nem vagyok ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Kedves volt Benitől, hogy nem faggatózott tovább a kacsámat illetően, hiszen már annyira idős volt, hogy nem tudhattam, mikor távozik el az élők sorából.
- Budanekeresd jól hangzik, viszont a varázstalanok világa valahogy nem vonz. A kávézó nem az életcélom, egyelőre csak arra szolgál, hogy fenn tudjak tartani majd egy albérletet - közöltem Benivel, majd mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy mennyire élvezi a vízben való létet.
- Ebben mondjuk igazad van. Idáig bele sem gondoltam, de igazat mondtál. Üzletben valóban nincs barátság, mint ahogyan szerelemben, és háborúban sem, ahogy a mondás tartja. Talán jobb is így, hogy nem jött össze az üzlet. Az is lehet, hogy teljesen más az életutam. Idővel minden elválik - emeltem tekintetem az övébe komoly hangnemben. Közben aktíválódott a hullámmedence, és remek élmények elé néztünk általa.
- Ugyan már, ne gyöpesedj be! Majd meglátod, hogy milyen jót fog tenni neked egy kis úszkálás! - mondtam neki élcelődve, majd megvárva őt, a papucsomat felvéve, megindultam vele a hideg vizes medencébe. Először nehezemre esett belemenni a hűvösbe a kellemes langyos víz után, de némi idő elteltével végül sikerült elmerülnöm benne.  
- Én is jól fogok ma aludni. Uhh, hát még mindig nem sikerült felfognom, hogy elrepültek a diákévek, a kastélyban előtött idő. Azt hiszem, hogy szükségem van némi térre, időre, hogy ezt fel tudjam dolgozni magamban. Azta, milyen komoly vagyok mostanság... néha még magamat is meglepem vele - válaszoltam magam elé révedve, kissé mókásan Beninek.
- Na, és te hogy állsz a témához? Hogyan érint, hogy nemrég még diák voltál, most pedig már gyakorlótanár vagy? - kérdeztem vissza érdeklődve.
- Csak azokkal fogom tartani a kapcsolatot, akikkel valóban jóban voltam. Akikkel csupán felszínes volt a viszonyom, azokkal úgyis rögtön elfelejtjük egymást, amint új környezetbe kerülök - feleltem a fiúnak teljes őszinteséggel. Közben Beni azt tanácsolta, hogy kezdjük el úszni a távokat az úszómedencében. Neki is indultam, el is jutottam a kiszemelt táv feléig, majd hirtelen begörcsölt a lábam, amire idáig egyáltalán nem számítottam.  Csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy Beni nevét kiabáljam, mielőtt elsüllyedtem volna a  "háborgó mélységben".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A hatodik évfolyam egész egyszerűen csapnivaló. Többen vannak, akiknek fogalma sincs az átkok valódi veszélyeiről, noha Ármin biztosíthatóan alapos munkát végez velük.
De mindig vannak a menthetetlenek, ez sajnos egy  létező kategória, varázsvilág ide vagy oda.
Na de az ötödik! Helyettesíteni volt bent egy Bűbájtan órán, mert Kakasi professzor magánéleti okokból nem tudott megjelenni az óráin a mai nap folyamán, így szétdobták a tanárok között a tanítást.
Egy-kettő közülük azt hitte, hogy ha nincs szaktanár, akkor lehet fegyelmezetlenkedni, elterelni a témát és mindenféle butaságokat belebeszélni az órába. Az egyikük még pisilni is kikéredzkedett, mintha az előkészítőben lennének.
De ami a legdurvább, hogy azok közül többen, akik csendben voltak telefont nyomkodtak.
Ez az év nem ígérkezik könnyűnek, főleg nem pedagógiai szempontból. Az egyik ötödikes leányzó nagyszerű alkalomnak találta, hogy rátapadjon és mindenféle kérdést tegyen fel Ákosnak a folyosón. Általában nem bánja, ha a fiatalabb generáció érdeklődik az átoktörés iránt, azonban ez a lelkesedést aggasztónak érezte a fekete mágia kapcsán.
- Áh, ne haragudj, nekem most dolgom van itt! Szia! - Köszön el fogait összeszorítva és beslisszol az első tanterembe, amit üresnek látott a folyosóról. Mostanában csökkenti a bájitalokat, amiket szed, mert nagyon drágák, meg különben is, javul az állapota. Ez néha azzal jár, hogy túl keveset vesz be, így ez egy rosszabb nap, ami a remegést illeti.
Az ajtót bezárja maga mögött, fejét rázva sóhajt egyet, ahogy baljával finoman átmasszírozza remegő jobb kezét.
Erről a csajról még beszélni fog Henrikkel.
Baljával előhalássza a talárzsebéből a bájitalos flaskát, amikor szétnézve tudatosul benne, hogy hol van épp. Kékjei megakadnak Abigélen, aki a diákok bénázásai fölött ül éppen.
- Öööö... Szia. - Köszön zavartan visszacsúsztatva a bájitalt a talárjába. - Én... megismersz gondolom. Csak kicsit szőrösebb meg... - Remegő kezét becsúsztatja a talárja zsebébe, ami a zseb magassága miatt érdekes látványt nyújt, így inkább a háta mögé teszi és közelebb lép.
- Régen találkoztunk. - Szedi össze magát lassacskán. Amióta meglátta az évnyitón elég sokszor lejátszott már fejben milyen lesz a viszontlátás, bár erre a verzióra nem készült. Annyira azért nem vergődik, hogy megkérdezze, hogy ő is itt tanít-e, de hirtelen nem tud mit mondani. Kínos a csend. Alsó metszőivel belekapva a felsőajkába zavartan odébb húzza azt, majd nagy nehezen kinyögi.
- Haragszol még? - Csak hogy tudja, hogy hányadán állnak. Nem mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az egészhez nem volt kedve, úgy ahogy van, nem is akart eljönni, nem is értette, mi ütött az édesapjába. Eddig remekül megegyeztek, hogy Liam Cavanaugh viszi a vezérigazgatói teendőket, ő pedig megmarad a kreatív részleg igazgatójának, aki egyébként áttestálja a legtöbb igazgatói feladatát egy szűk csapatra, és minden idejét a tervezőasztal mellett tölti. Példaértékű főnök, komolyan.
Úgy hogy eldöntötte, megszökik ez elől az egész elől. Igen, üzleti szempontból roppant előnyös, igen, a menyasszony jellemrajzán és viselkedésén is kellemeset csodálkozott, hogy nem egy rémesen elkényeztetett kislányra gondoltak, de mégis csak egy gyerek hozzá képest. Nincs ő ezekre kiképezve.
A teraszra úgy tudott elmenekülni a többi pincér elől, minekutána folyamatosan utánaszóltak, hogy vigye már ki azt a hat pohár pezsgőt és jöjjön vissza gyorsan a többiért. Phörsze, vár rá egy rahedli munka, ami ezerszer jobban érdekli két tucat páva tollászkodásánál. Azért a tálca pezsgőt megtartotta, és kifejezetten elegánsan csusszan ki a terasz üvegajtaján, majd tolja be maga mögött azt. Természetesen nem is olvasta el az apja e-mailjét, hol lesz az összeismerkedés.
- Óh...! - Kiszélesedik a vigyora a meglepettségtől, szinte azonnal konstatálja, hogy pechére nincs egyedül. - Kér egy kis pezsgőt? - Nem zavartatja magát, a kis tálcát leteszi az asztalra a lány elé egy gáláns, pincérekhez illő mozdulattal. Egyébként a zakójától szándékosan megvált, hogy elvegyülhessen a felszolgálók között, de a ruhája anyaga így is sokkal jobb minőségű a többiekénél.
- A party odalent van, kisasszony. - Ha már pincér akar lenni, miért ne játszaná el, hogy egy szemtelen pincér?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tulajdonképpen nem is olyan rossz ez, mármint.. a kilátás elképesztően szép! És Dia tudja értékelni a szépet, nemcsak az emberekben, ruhákban, hanem tulajdonképpen bármiben. Ezért a kilátásért pedig akár egészen sokan fizetnének súlyos összegeket, ha meg akarnának szállni ebben a szobában, ebben biztos. Fel sem tűnik először hát, hogy nyílik a teraszajtó - csak akkor ocsúdik fel, amikor egy férfi hang szólítja meg.
- Mih? - Olyan hirtelen akarja felkapni a fejét és féloldalasan a hang felé fordulni, hogy majdnem felborul a székkel, éphhogy idejében sikerül az asztal széle után kapni és visszabillenteni magát stabil.. ülésbe.
- Phew, óvatosan, nem hallott még az ijedt hajadon történetéről? Halálra ijesztették, betörte a fejét, aztán visszajárt kísérteni a 'gyilkosát'. - Hogy nyomatékot adjon riadalmának, egyik kezét a szívéhez emeli. Aztán kifújja a levegőt és feloldva a történet drámaiságát, szélesen elmosolyodik.
- Elfogadom, mint bocsánatkérés - bólint rá az ajánlott pezsgőre vidámat és leemeli az egyik érintetlen poharat a tálcáról.
- Hogy mi? Ja! Az ott lent, az ott nem parti - közli teljesen nyilvánvaló szenvtelenséggel, mintha a legegyértelműbb tényt jelentené ki valaha.
- Csak sok gazdag ember mond szépeket egymásnak, amit többnyire nem is gondolnak komolyan és közben unalmas számokról és kimutatásokról beszélgetnek. Nem hiszem, hogy ez a hely látott valaha valódi partit.. már ne haragudjon, hogy szidom a munkahelyét. - Azzal egy jó nagyot kortyol a pezsgőből, ami viszont meglepően finom, így elégedett hümmögéssel approve-olja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Majdnem felhorkan a visszafojtott nevetéstől: iszonyatosan komikus tud lenni, ha a semmiből ráijesztenek valakire. Nagy önuralomra van szüksége, hogy ne vinnyogjon, mint egy infantilis ötéves a saját, remek teljesítménye után.
- Nana, csak akkor kiáltsunk gyilkost, ha holttest is van. Egyelőre kegyed még elég virgoncnak néz ki számomra. - Olyan édes kiskutya ábrázata lesz, ahogy oldalra dönti a fejét beszéd közben. A tálcától gyorsan megszabadul, és nekitámaszkodik a korlátnak szembe helyezkedve a lánnyal, oldalvást lepillantva a lent andalgó emberszórványra: befektetők, ezt így hívják. Csevegés, szép szavak, felületes, udvarias megjegyzések, aztán rátérhetnek a lényegre. Nem mintha ne tudna ehhez akklimatizálódni; menne, de nem akar. Az önazonosság túlságosan értékes számára ahhoz, hogy ezt felcserélje a pénzre és a kapcsolatokra. Elismeri azok hasznosságát és szükségességét, de nem gondolja úgy, hogy önmagát be kellene áldozza értük.
- Csak nyugodtan, nem tesz semmit. - Hanyagul legyint, neki aztán tényleg édesmindegy, mert öt perc múlva nem szándékozik itt lenni tovább.
- De ez még egy nyitójelenetnek is kevés lenne egy rpg-be. - Kissé megvakarja az állát, aztán teljes testével visszafordul a lányhoz.
- Amúgy vár valakit? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kerülgetni az elkerülhetetlent olyan, mint azt várni a tóba ugrástól, hogy nem leszünk vizesek. És egyébként is, ha valakinek, hát neki nem volt oka bujkálni. Ugye?
Elvégre nem ő akarta, hogy véget érjen, nem ő volt, aki nem tett keresztbe egy fűszálat, vagy kettőt, ha úgy stabilabb. Akkor meg mégis mitől tart? Persze tudta jól a választ, mégis győzködnie kellett magát, hogy nem ő a rossz. És amúgy se biztos, hogy az övé. Csak majdnem tutira.
De mintha csak felvette volna az önbeteljesítő jóslat kurzust, azzal, hogy a teremben maradt, pont sikeresen elérte, hogy bekövetkezzen az, amit a teremben maradással igyekezett elkerülni. Pálcával kezében fordult a hang irányába, a nyíló ajtón hirtelen besurranó férfi felé, szemei pedig kistányér méretűre kerekedtek, ajkait összepréselte.
 - Aha, kicsit szőrösebb - helyeselt zavartan, fel sem fogva szavai értelmét, majd ideges kis mosoly képében megremegtek ajkai, ahogy egy sziát is mormolt mellé, mert hát tíz év után illő köszönni, vagy mi.
Sokat változott Ákos az évek alatt. Kicsit betegesnek tűnt, amin nem segített, hogy láthatóan ő sem érezte magát épp konfortosan. Viszont így sem okozott Abigélnek nehézséget ráismernie, és még így is nagyon vonzó volt. Sajnos. A francba!
Rég volt már, valóban, és hazugság lett volna azt állítani, hogy nem maradt tüske benne, de haragot azért mégsem érzett iránta. Főleg most, hogy ismét látta.
 - Nem, nem hinném - vallotta meg őszintén, kicsit félrebillenő fejjel fürkészve a férfi arcát. Ahogy bekövetkezett az elkerülhetetlen, hirtelen megszűnt a nyomás, és elkezdett feloldódni. Ha már itt vannak, kettesben, akár túl is eshetnek ezen az egészen. Elvégre együtt kell majd dolgozniuk, ha nem is közösen, de egy épületben.
 - Volt időm, és hát.. másra fordítottam a figyelmem én is - mondta, és meglepődött, hirtelen milyen könnyen jönnek a szavak szájára. - Neked hogy vált be, hogy mindent feláldoztál a karrierednek?
Oké, ebben volt némi szemrehányás, és sértettség. De csak múlt időben. Csupán érdeklődött, megérte-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahw, hát milyen édes már ez a pincér, hogy nevet a suta kis viccén és még partner is benne. Még addig kell kiélveznie a társaságot, amíg meg nem érkezik Cavanaugh, mert onnantól kezdve vélhetően csak ultrakínos lesz az egész délután, aztán mehet közölni a rossz hírt az anyjával, aki pedig igazán megpróbált mindent.
- Ugye? Már azzal is előrébb lennénk, hogy "Hé, te, csakhogy ébren vagy!". - A Skyrim híres azóta már az interneten agyonmeme-elt nyitójelenetét idézi a lány jókedvűen kortyolgatva a kapott pezsgőt közben.
- .. - Egy pillanatra nem tudja hova tenni a kérdést, mivel azt hitte, hogy a pincért úgy küldték fel ide szándékosan, hogy italt hozzon nekik. Ezek szerint tévesen feltételezte. Gyanakodni viszont nem kezd el, nincs rá oka, elég díszes, drága hely ez ahhoz, hogy legyen kiszolgáló személyzet minden emeleten, akik grasszálnak a vendégek számára nyitott helyiségek között.
- Aha, képzelje el, házassági interjúm lesz. - Mintha nagyon bizalmas információt osztana meg a másikkal, úgy hajol előrébb az asztalnál, már amennyire felhúzott lába engedi.
- Tudja, aranyvérű stuff meg minden, de nem vagyok igazán az ilyen szabványkötelességekre kitalálva. Inkább beszélgetnék RPG nyitójelenetekről magával.  - Meg úgy igazából.. nem is csúnya pasas egyáltalán, meg kéne kérnie a szüleit, hogy amikor ők szerveznek hasonló összejöveteleket, válogathatnának hasonló eyecandy silverfox pincéreket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Erre most mit lehet mondani? Zavaromban még picit túl is cukrozom a teáját. Legalább nem sót kap bele, az is valami. Tanakodom egy kört magamban, míg a szamovárnál szöszmötölök aztán rá emelem ártatlan tekintetemet. - Az biztos, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni - fut azonnal leheletnyi az arcomra és bizseregnek az ujjaim, amik nem sokkal ezelőtt még a bundájában voltak elmerülve. Teljesen átjár ez a furcsa valami és szinte érzem, ahogy feromonokat bocsátok ki, miközben a véredényeim kitágulnak és még jobban elpirulok. Attól félek ezt ő is észre fogja venni. Gyorsan témát váltok, de túl hamar kanyarodom vissza a macska lét részleteihez. Alig tudok odafigyelni a saját mozdulataimra. Esetlenül közlekedem a szűkké és meleggé vált szobában. Aztán kimondja amit reméltem nem fog, de mégis megteszi. Nekem meg azonnal nyilik is kifelé a szám, amit pont most kellene lelakatolnom, aztán jó messzire dobnom a kulcsot. - Megmutatod? Dorombolnál nekem? - ahogy kimondom rájövök, hogy ez mekkora butaság volt, amit már nem csinálhatok vissza. Túlságosan imádom a macskákat és vonzódom hozzá. Mint valami szédült bakfis úgy nézek rá, várakozva vágyakozva vagy nem is tudom hogyan. Nagyon meleg van, ezért kigombolok két gombot a blúzomon. Orromba tolakszik parfümöm és saját vágyaim illata. Ez teljesen összezavar. Ilyen még nem történt velem. Lehet beteg vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szerencsére nem csak ketten vagyunk egymásnak Minouch-sal, hiszen a szüleim és a testvéreim is segítettek, főleg azokban az időkben, amikor friss volt az új élethelyzetünk. Különleges kapcsolat van közöttünk, sokszor vélem felfedezni a fiatalkori önmagam benne, de ha a szemeibe nézek, akkor az anyját látom. A hullámos fürtjei mindenfelé szállnak a szellőben, megint elég kócos lett a haja. Most már esküszöm felírom, hogy vegyek erre valamit neki, mégsem járhat szénaboglyjával a fején.
Örülök, hogy szépen barátkozik, megmondom őszintén, nagyon féltem attól, hogy magába fog zárkózni a költözés miatt. Egy kicsit hátrébb lépek, hadd bontakozzon ki egyedül. Nem megyek messzire, bőven a látóterében maradok, ami remélhetőleg ad némi önbizalmat neki. Nem szívesem engedném el egyedül még ebben a faluban sem, hiszen az ördög soha sem alszik, de azt sem akarom,  hogy rettegésben éljen. Nem magyaráztam még részletesen el neki, hogy miért kellett eljönnünk ide - olyan kicsi még ehhez, nem akarom, hogy magára vegye a felnőttek problémáját.
A hölgy is hasonlóan biztonságos távolságból monitorozza a kislányt, aki szemmel láthatóan otthonosan mozog már a terepen.
Hiába próbálkozom a magyarral, vajmi keveset értek meg abból, amit a sötét hajú anyuka mond nekem. A köszönés még megvan, azonban utána sajnos már csak szavakat tudok kivenni a mondandójából.
- Elnézést én... - Kicsit zavartan mutogatok valamit a fejem-fülem magasságában, mi szerint nem értem, bár ez alapján hallássérült is lehetnék. Némileg megszégyenülten húzom fel a fordító karperecem és kérem meg, hogy ismételje meg, amit mondott. Ha megteszi, folytatom a beszélgetést az eszközöm segítségével.
- Nagyon. - Sóhajtok fejemet megcsóválva. Szerencsére csak eleven, de nem rosszalkodik sokat, ha valamivel lekötöm a figyelmét, hogy ne unatkozzon. - Nehéz elég szórakoztatónak lennem. De igyekszem. - Folytatom barnáimmal a csipogó kislányomat figyelve. Amikor kisebb volt még babáztam is vele, de sosem voltam elég jó neki benne, utána nyitottunk olyan területekre, amiben apa is ügyes.
- Én is úgy látom, hogy mind a ketten profi hintások. - Dőlök hátra elégedetten. Persze aggódom érte, hogy össze ne törje magát, de nem szólongathatom egyfolytában, hogy mit csináljon és mit ne, nem akarok az a szülő lenni, aki a gyereke minden mozdulatát irányítani akarja.
- Egyébként Vasile vagyok. - Mutatkozom be a hölgy irányába fordulva. - Nem olyan régen érkeztünk ide Franciaországból. Kicsit tudom magyar. - Teszem hozzá egy pillanatra lehúzva a karperecem, majd visszacsúsztatom. Én nagyon próbálkozom, komolyan.
Remélhetőleg a Liliane gyorsabban fogja magára szedni a magyart, mint én. Azt mondják, hogy a kicsiknek könnyebb. Meglátjuk. Talán, ha lesz néhány magyar kis barátja, mint ez a kicsi lány meg Farkas kollégám Annája.
- Szia! Liliane, de mindenki Minouch-nak hív. - A fordító eszköz nem érzékeli, hogy ez egy becenév, így direktben lefordítja, mint kiscica. Végül is, ezt jelenti. - Nyolc éves vagyok, és Te? - Kérdezősködik, majd lehuppan a mellette lévő hintára és magasan felnéz az ég felé. - Én egyszer majdnem átfordultam, olyan magasra hajtottam! - Meséli izgalommal a hangjában, majd elkezd jó hátra tolatni, hogy minél magasabbról tudjon indítani. Kékjeivel rám pillant, hogy biztosan látom-e mennyire ügyes lesz most. Mosolyogva bólintok, hogy hajrá.
- A kislány is itt tanul? - Kérdezem az édesanyját jobbommal mutogatva körbe. Hirtelen innen nem is tudom belőni, hogy merre van az előkészítő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem vagyok átlagos hódító, nem szeretek az lenni. Sokkal inkább szeretem a váratlan pillanatokat, melyekből ugyebár szintén két féle van. Az egyik az, hogy a történet női szereplője lépi a következőt, amiben talán kicsit reménykedek is, mert utálom, ha csak a férfi végzi a piszkos munkát, a másik pedig az, ami most fog következni. Elmosolyodom, ahogy megemeli a bögrét, és akkor már pontosan tudom, hogy a tipikus női reakciót kapom. Válaszul én is megemelem a sajátomat, kiiszom a maradék két kortyot, majd elteszem a könyvet a táskámba, és felkelve úgy tűnhet, mintha felé indulnék.
Végig tartom a szemkontaktust, és egészen közel hozzá biccentek is egyet, ám ez köszönés helyett elköszönés, ugyanis nem áll szándékomba száztíz százalékot fektetni egy erősen kérdőjeles helyzetbe. Mert lássuk be, erősen kérdőjeles. A reakciói átlagosak voltak, én viszont éppen a váratlant szeretem, és azt, ahogy mondtam már, ha kezdeményeznek, így ahelyett, hogy ott maradnék vele, kilépek az ajtón, és elindulok az állomás felé. Nem a kastélyt és nem az otthonomat választom, mert így még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy nem vagyok más, csak egy utazó, egy rejtélyes alak. Na meg aztán van nekem egy anyám is, akit feltétlenül meg kell látogatnom, mert úgy véli, hogy két egyedülálló férfi képtelen magát életben tartani, és egy rahedli kaját főz annak érdekében, hogy megérjük a karácsonyt. Miksával erősen gyanakszunk, hogy főfogásnak szán minket a családunk, de egyelőre még nincs hivatalos álláspontunk. Csak az a tény van a birtokunkban, hogy életem értelme kiváló szakács hírében áll, míg engem az anyám tanított, aki történetesen kiváló szakács. De attól még azt hiszik, hogy éhezünk. Így szép a felnőttlét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vajon hova is kellett volna menjen menyasszony-nézőbe? Egy SMS-t azért küld, ha már Harajuku-ba hoppanált, hogy ne akaródzon azonnal utána jönnie egyik testőrnek sem. Szegény lánnyal sem kellene kiszúrnia, hát mi van, ha nagy reményekkel érkezett ma, hogy itt nyélbe ütik az évszázad üzletét? Mindegy, ez a kisasszony remek társaság a merev beszélgetésekhez képest.
- IGEN! - Lelkesedésében egy fokkal hevesebben helyesel a kelleténél. - Vagy legalább rendezték volna meg egy elhagyatott kikötőben, annak van hangulata, tudja! Aztán elférne egy óriási víziszörny is az egyenletben. - Amolyan "de amúgy nem az én felelősségem lenne" módon megvonja a vállát, de az arcára húzódó lelkesedés elárulja utcahosszal. Hajnalig tolta azt a játékot, az sem zavarta meg a mindennapjait, hogy utána egy-két napig rémeket látott a sötétben, míg lecsengett az adrenalin maradéka is.
Elképed. Látványosan és elrejthetetlenül eltátja a száját, és legbelül nyel is egyet. Nahát, ezt a lány házassági interjúra hozták? Milyen kicsi a világ. Csak ne legyen az ő jelöltje, elvégre lehet akárki más is, aki ugyanígy házasodik, ugye? UGYE!?
- Sosem értettem, ez mire jó. Nem is hagynak döntési lehetőséget, csak a házasság az elfogadott. Na és, ha az ember szingliként akar meghalni macskák és kutyák közt? - Ez a drámai sopánkodás a saját, gyerekes izélése a házasság ellen. Eddig nem tudott huzamos ideig megmaradni működő kapcsolatban a munkamániája miatt, és ez köszöni szépen, így teljesen jó volt. Csak az apja akar ebbe beleköpni, pedig annak a házassaga se jött össze.
- Nem gondolt rá, hogy lelépjen inkább? Biztos lenne jobb elfoglaltsága, mint várni, hogy férjhez adják. Nekem tuti lenne. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Néhány pillanatba telik csupán, hogy rájöjjön, hogy a férfi nem magyar ajkú. Kedves, megértő mosoly fut át szép ívű ajkán, majd miután a nevezett felvette a nyelveik közti kommunikációs szakadékot áthidaló segédeszközt, szóról-szóra megismétli mindazt, amit beszélgetésük elején mondott. Biztosan sikerül annak lennie - pillant a láthatóan vidám és kiegyensúlyozottnak tűnő lányka felé. Egészen más, mint saját gyermeke, aki szelídnek, mégis komolynak és csendessnek tűnik mellette - Nekem ebből a szempontból mondhatni szerencsém van Imolával. Órákra képes lekötni magát. Kicsi kora óta szeret rajzolni és olyan békés kislány, hogy sosem kellett szórakoztatnom. Néha kicsit furcsállom is azt, ahogyan létezik a világban...félek talán magányos...- beszél az aprónépre vetve sötét, átható pillantását, majd rámosolyog, amikor az félé fordul. - Ezt tőlem örökölte - mondja kuncogva, ahogy visszagondol saját hintás partizán akcióira, melyekre kamasz koráig, sőt még azután is akadt példa. - Elektra, és én még ennyit sem tudok franciául - nyújtja kézfogásra kezét, amit ha a férfi viszonoz röviden és határozott mozdulattal visz véghez. Ezalatt a két lányka ia jól halad az ismerkedéssel. - Engem Momónak szóktak hívni és hét és fél éves vagyok - válaszolja Imola, majd öő maga is hátra tolat, hogy ugyanonnan indulhassanak. Koccig! Hűha! Azt én is nagyon szeretem, mert olyan mintha repülnék..Olyankor közelebb vagyok Apához és a Bátyushoz - meséli a gyermek, sötét szemeiben szomrkás szeretettel. Számára az említettek csak nevek és fotón mosolygó arcok, de Anyukája és a Nagyiék annyit mesélnek róluk, hogy szinte már úgy érzi ismerte őket. Elkezdi hajtani magát. Mozdulatai koordináltak, arcocskája kisvártatva egészen átszellemült lesz a koncentrálástól. - Igen, itt tanul, de néhány év és remélem bekerül a Bagolykőbe. Az ön lányának már megmutatkozott a varázsereje? - kérdezi Elektra ezalatt érdeklődve és egyben kicsit tartva is a választól. Imolának ugyanis még egyetlen pillanatra sem tűnt elő mágikus tehetsége. Egykor az orvosok felkészítették rá hősnőnket, hogy lánya szívbetegsége miatt kicsit lassabban fejlődik majd testben, de arra ők sem gondoltak, hogy ez az állapot kihatással lehet varázserejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az igenre felderül és kicsit kihúzza magát az asztalnál, még a lábát is lepakolja. Leemeli az egyik pezsgőt a tálcáról és kirakja maga elé az asztal azon részére, ami Solomon felé esik.
- Tudja mit, igyon egyet maga is, ne csak a lentiek szórakozzanak már jól, ennyi nekünk is jár. Sőt, igazából több is.
Ahogy a pasas kifejti, hogy neki milyen lenne egy ideális találkozó helyszíne, lelkesen bólogat és már látja is maga előtt a ködös kikötőt a szörnnyel - hát az biztos többet megmutatna a viselkedéséről és személyiségéről mindkettejüknek, mint egy asztalnál ücsörögve pókerarccal generic tényeket közölni magukról.
- Úristen, igen! Ismeri H. P. Lovecraftot? Lehetne Innsmouth hangulata, halemberekkel. Egy nagy régi fajta bumszli zseblámpával világítanék a ködben és.. - észreveszi magát, ki is ül az arcára a felismerés, hogy lehet túltolja. - .. mindegy. Helyette itt ülök.
A pincér felháborodását, értetlenségét a házassági interjúkkal kapcsolatban betudja annak, hogy hát valószínűleg neki sosem kellett vagy kell ilyenekre mennie, elvégre ez csak a "nagymúltú varázslócsaládok" kiváltsága. Az övé szerencsére még modernnek mondható azt nézve, hogy nem presszionálják túlzottan: tudja, hogy mondhat nemet - és a szülei nem utálnák meg érte. Viszont annyira látja, hogy az édesanyja igyekszik, hogy nincs szíve meg sem próbálni.
- Igazából nekem hagynak, ami azt illeti, szerencsére nem olyan vaskalaposak, mint a legtöbben. Csak aggódnak, hogy elkallódom, érti. Köztünk szólva, nem hibáztatom őket, eléggé azt csináltam mindig, amit akartam ahelyett, amit kellett volna.
Amolyan sztorizgatós tartásban felkönyököl az asztalra; megintcsak egy etikettbeli elvárás, amit kidob az ablakon.
- És ennek ellenére is szeretnek, érti? Szóval iszonyú jófej szüleim vannak. Csak anyu aggódik, hogy egyedül maradok a sok komolytalan mindenfélémmel - de még így is ez az első, hogy valaha szerveztek nekem ilyet. Szóval, ha megszervezték és ilyen komolyan megkértek rá, akkor elhiszem nekik, hogy ez a pasas lehet, hogy illene hozzám. Mondjuk azt megnézném. - Ezen a ponton az élénk rózsaszín hajára mutat, a mozdulat közben pedig egy színes mágikusan mozgó kolibritetoválás suhan át a csuklójánál.
Amúgy süt belőle és a szavaiból, hogy milyen szeretettel adózik az édesanyja és édesapja felé is, tényleg az beszél úgy, mint akinek őszintén jó kapcsolata van a szüleivel, aki számára fontos, hogy megértse a másik oldalt - és ne is bántsa meg.
- Egy próbát és beszélgetést megér anyám erőfeszítése és igyekezete. Meg nem is akarom felültetni a másik felet, na. Neki is idő az életéből elmászni ide, csúnya dolog lenne itthagyni egy üres terasszal, mikor megérkezik.
Mondjuk lehet meginogna, ha ez a pasi mondaná azt, hogy na, gyere velem babám, tudunk ennél jobban szórakozni, de egyelőre úgyis csak teoretikusan beszélgetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bár nem szép dolog, de erre az ízléstelen viccre pont azért, mert ennyire ízléstelen, muszáj szélesen, nevetősen elvigyorodnia. A kölyök elvetemült, de így van rendben. Inkább így álljon hozzá, minthogy összeomoljon a zaklatások miatt. Még ha meg is büntetik utána, Rafael úgy van vele, hogy főleg gyerekként, amíg nincs akkora tétje, igenis tanulja meg megvédeni magát. Ha túlzásba viszi, akkor is van még mindig idő "beállítani" a határokat, mi az, ami már sok, miből kell visszavenni. Könnyebb ez, mint hogyha valaki hagyja magát összetörni mentálisan és a padlóról kell felkaparni sok év pszichológussal.
- Beszélek vele én, mert nem hiszem, hogy egyszerű menet lesz. Legalább az elsőhullámos drámát és hisztit felfogom én. Aztán neked is elkerülhetetlen lesz vele pár szót váltani. - Elvégre a fia lakik együtt nyaranta az anyjával és az ő gyámsága alatt van, oda megy vissza, ott élt eddig.