Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Gitár. Hegedű. Dob. Talán ezekkel töltöm a legtöbb időt, azonban ujjaim minden más hangszeren is előszeretettel járnak. Mindet érezheti rajtuk. Vagyis érezhetné, ha a bőrömön nyomot hagyna bármelyik. Noha ki tudja, milyen képességei vannak a kölyöknek. Lehet, nem ezeket a földhöz ragadt, fizikai tényezőket nézni. Minden esetre hagyom, hogy elszórakozzon hűvös, nagy kezemmel.
Barátságos fogadtatásban van részem a kis albínó elméjében. Örül, hogy itt vagyok. Hiszen ezért jött, hiszen ezt akarta. Hallgatom és érzem az engem körülvevő zenét odabent. Érdekes dallamok, kavargó gondolatok. Nincs szándékom kibogozni, megfejteni őket. Nem ezért vagyok itt. Nem kutatni jöttem, hanem azért, hogy ő beszélhessen. Közölhesse velem, amit szeretne. Bár, ahogy kiveszem, maga a közlés a legfőbb vágya. Ez már teljesült is.
Mikor előveszi a szóban forgó tárgyat, ezt a Braille-írással ellátott telefont, nem pillantok le rá. Nem engedem el a fiú tekintetét. Hiszen nem szükséges. Rajta keresztül látom a különleges szerkezetet, amelynek a felrúnázásáról érdeklődik. Egy ilyen készülék feltöltéséhez elegendő egy egyszerű bűbáj. Azonban az ige használatakor elviekben varázspálcával kell a műszerre koppintani. Általában.
~ Igen. De ez nem igényel külön rúnázási technikát. - zendül válaszul mély hangom a fejében. Egy non-verbális varázslásra képes mágus esetében nyilvánvalóan a saját módszerei kiválthatják az általánosan bevetetteket. Már ha ezt értette pálca nélküli mágia alatt. Ugye ezt értette?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Amit más felháborítónak, tolakodónak és kellemetlennek talál, az ennek a kölyöknek a béklyók lerázását jelenti. Az esetek nagy többségében az emberek még akkor is kiborulnak a ténytől, hogy a fejükben vagyok, ha ők maguk akarták és kérték. Márpedig én általában csak ilyen esetben szoktam ezt tenni. Ő viszont most engedi el magát igazán. Kissé talán olyan, mint egy enyhébb agorafóbiás. A saját házában érzi csak igazán biztonságban magát és ha oda beenged valakit, ha vendéget fogad, jóleső társaságul szolgál, mert nem zavarja a világ.
Átveszem a szerkezetet. Érintésemmel vizsgálom. Szemeim nem veszem le az előttem állóról. A tárgyat nem éri nálam bántódás. És nem csak azért, mert érzem, milyen fontos a kedves ügyfél számára, hanem mert alapvetőség, hogy mindenre vigyázok. Más kérdés, hogy a saját ingóságaimat kissé lazábban kezelem, ám azokkal sem szokásom zsonglőrködni.
Volt valami furcsa a fiú erejében már az első pillanattól. Ilyen közel hozzá, az elméjében járva pedig egyre nyilvánvalóbbá válik. Különösen, amikor minderről dallam is csendül. Bólintok csak egyet. Már persze nem valójában, hanem csak egy vibráláson át. Így jelzem, hogy érdekelne, miben áll pontosan a mágiája. Megmutathatná.
~ Akárhogy is: a mestereink megoldják. - nyugtatom meg azért efelől a telefonnal kapcsolatban. A Kins&Kens csapat minden tagja külön-külön is zseniális, hát még ha összedugjuk a fejünket és közös bütykölésbe kezdünk. Nem láttam még olyan feladatot, ami kifogott volna rajtunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A látogatásom esedékes már egy ideje. Igazából azóta, hogy kinevezték az új igazgatót, és azóta pedig különösképpen, hogy az Előkészítőről megjelent egy cikk az Edictumban. Ezzel ürügy is keletkezett a tisztelettételre. Jövetelem valódi oka azonban nem ez. Minden esetre a ketyerekereskedésbe térésemet követően észrevettem, hogy a férfi még az irodájában tartózkodik. Úgy döntöttem hát, mivel nincs most más sürgős tennivalóm, megragadom az alkalmat. Hazaugrottam valamiért, de egy pillanat múlva már itt is vagyok.
Miközben az impozáns épület felé sétálok bakancsos lépteimmel, ráérősen kémlelem a csöndes utcát. A bejárathoz érve pislogok még párat az ajtóra, majd finoman bekopogok. Éppen csak annyira, hogy aki még ébren van a közelben -mint mondjuk az igazgató-, meghallja, de ne verjek fel senkit. Miután ezzel megvagyok, sóhajtok egy nagyot, a bebocsájtásra várva.
Reményeim szerint minden simán fog menni. Hiszen bár bőségesen van ebben gyakorlatom, a borongós, szűkszavú, olykor kelletlenkedő természetem nem mindig engedi, hogy egyszerűen túllendüljünk a kötelező körökön. Talán ha egy kicsivel mézes-mázosabb lennék, már nyert ügyem lenne. Azonban akármennyire fontos a békém, saját magamat nem tagadnám meg érte. Hiszen pont hogy önmagamat akarom megőrizni a cselekedeteim legnagyobb részével. Ezzel a mostanival is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kopogásomat egy bentről érkező kérdés követi. Finoman összevonom a szemöldökömet ezt hallva. Mikor aztán nyílik az ajtó, békésen az igazgatóra tekintek. Üdvözletére egy biccentéssel felelek, az egyéb válaszadásokat pedig nem hamarkodom el. Lélegzetvételének ritmusából kiveszem, hogy van még mondandója. Nem is akármilyen. Hiszen bár jogos a feltételezése, mely szerint talán az egyik kölyök apja lehetek, ez mégis egy gyors pislogássorozatra ösztönöz. Ha valamit ritkán hisznek rólam, akkor az az, hogy gyerekem lenne. Azonban a körülményeket tekintve ez tényleg érthető.
- Adam Kensington vagyok. A tanoda iskolaújságjának főszerkesztője. - fedem fel kilétemet rekedtes baritonomon és már nyúlok is bőrkabátom belső zsebébe, elővéve a legfrissebb Edictumot, melyet át is nyújtok az úrnak.
- Talán hallott róla, nemrég megjelentettünk egy cikket az Előkészítőről. Szerettem volna adni egy tiszteletpéldányt. - magyarázom meg látogatásom okát. Arról persze fogalmam sincs, megvan-e már neki ez a szám, vagy esetleg már olvasta is az anyagot, azonban -őszintén szólva- nem is érdekel. Ezt így illik, ha van már neki az újságból, ha nincs. Mint arra azonban már utaltam, természetesen nem feltétlen ez a kései eljövetelem oka és célja. De erről most ennyit.
Nem tudom, így már tudja-e ki vagyok. Illetve hogy mi vagyok. elég változékony, ki mikor eszmél rám. Egyeseknél megelőz a hírem, mások maguktól jönnek rá a külső jegyeim, a kisugárzásom, a tekintetem és egyéb árulkodó tényezők alapján, míg vannak, akiknek elképzelésük sincs az egészről addig a pillanatig, míg eléjük nem tárom. Már ha megteszem. Hiszen erre nem mindig kell sort keríteni. Nem feltétlen befolyásolja a viszonyt. Ez a jelenlegi azonban most nem egy ilyen helyzet. Itt ez fontos elem. Igazából maga a lényeg...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Pompás. Sok időt, energiát és kényelmetlenséget spórolunk meg azzal, hogy már hallott rólam, és hogy egy olyan személytől hallott rólam, aki tisztában van velem és teljes mértékben a helyemen kezel. Így eltekinthetünk további köröktől és ezzel el is értem látogatásom célját. Ugyanis ez volt a valós ok. Az újságot használtam ürügyként, hogy megmutathassam magam. Hiszen sok pletyka kering és egy jelentős hányaduk egyáltalán nem jó. A falubeliek egy része kifejezetten tart tőlem és nem rajong azért, hogy ennyi gyerek mellett élem mindennapjaimat. Ezek a bizonyos illetők persze egy ideje már nem annyira hangoztatják véleményüket, tekintve, hogy az eddig itt töltött évek alatt sokat tettem azért, hogy az itteniek elfogadják a jelenlétemet és gyakran kifejezetten elégedettek legyenek azzal. Nem értek soha semmilyen rémes tetten, nincsenek ellenem bizonyítékaik és így már az előítéletes érveik sem számítanak túl sokat. Tehát ki őszintén és boldogan, ki kissé fanyalogva, de megbékélt a helyzettel. Legalábbis nem látják értelmét hadakozni vele.
Ettől függetlenül viszont nem dőlhetek hátra. Tartanom kell ezt a szintet. Meg kell dolgozzak az emberek bizalmáért. Hiszen elég egyetlen félreértés, egy rosszindulatú szóbeszéd és mindennek vége. Ott van például az, ami néhány hónapja történt a Zelei lánnyal. Két bódés a karácsonyi vásárból észrevette a párosunkat a Boglyas téren késő éjjel és nyilvánvalóan nem tudtak másra gondolni, minthogy tisztességtelen szándékaim vannak a kisgyerekkel. Ilyenről persze szó sem volt. Riri egy kaland kedvéért szökött ki otthonról, én meg csak a társasáságul szegődtem. Igazából vigyáztam rá. Ez azonban nem túl hihető, tudom. Majdnem meg is lett a baj belőle, hiszen odáig fajult a dolog, hogy pálcát rántottak rám, a lányka meg csak sírt és sírt. De megoldottuk a helyzetet. Azonban ebből is látszik, milyen fontos a megítélés.
Szükséges tehát őrizni a rólam kialakított, kedvező képet. Ez pedig azt is magában foglalja, hogy ha példának okáért a helyi előkészítő iskolának új vezetője érkezik, elé kell járulni. Meg kell mutatnom magam, hogy ha aztán -ne adj Isten- szárnyra kap valami szörnyű pletyka, az illetőnek ne az legyen az első dolga, hogy lélekszakadva elzárja előlem a kölyköket és vasvillával vonul a házam elé, hanem esetleg megkérdőjelezze az állítások igazát. Ahogyan a férfi a nevem nyomán felismer, kezet nyújt nekem és intéz hozzám néhány kedves szót, megelégedéssel nyugtázom magamban, hogy ő minden bizonnyal meg fogja kérdőjelezni.
Hálásan bólintok, amikor behív és már sétálok is vele a folyosón a szobája felé. Igen, érzékelem, hogy a legtöbb gyerek már álomba szenderült, ahogy azt is hallom, amint páruk még fojtott hangon eszmét cserél kis életük hatalmas eseményeiről.
- Egészen nyugodtan. - biztatom a férfit, hogy ne zavartassa magát, böngéssze csak át a róluk megjelent cikket. Ráérünk. Én biztosan. Leülök, és igazítok egy keveset bőrdzsekimet, miközben nyugodtan szemlélődöm a szobában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Valahogy sejtettem, hogy ez a mostani szobabelső nem feltétlenül az ő ízléséről árulkodik, egyes elemektől eltekintve. Csak bólintok neki, mikor ezt megerősíti és ebben a szellemben nézelődöm tovább. Régi tekintetem a kötetek gerincén hosszabban időzik, aztán hamarosan az asztalon sorakozó képekre is lesiklik. Éppen ezeket a boldog, megörökített pillanatokat figyelem, amikor a férfi ismét hozzám szól. Csak bólintok neki egy rövidet a hálás szavakra, majd az érdeklődés nyomán megrázom a fejem kissé.
- Nem kérek semmit, köszönöm. - felelek lágy baritonommal. Ha tehetem, nem fogyasztok emberi ételeket és italokat. Csak alibiből teszem meg néha. Ha már nagyon kitűnnék azzal, hogy nem veszek magamhoz semmit. Azonban élvezeti értéke egyáltalán nincsen a számomra.
Pillantásom visszatéved a nő és a fiú fotóira, aztán az igazgatóra magára. Nem kérdezek rá, a felesége és a fia van-e a képen és nem állok neki érdeklődni se a nevükről, se arról, hol vannak most és mit csinálnak. Egy részről mert nem vagyok ez a fajta; más részről mert amúgy is mindig le tudom szűrni magamnak, amit le akarok; harmad részről pedig az emberek nyelve úgyis állandóan megered a társaságomban. Szívesen tárulkoznak ki előttem olyan könnyedén és olyan hamar, amivel még saját magukat is meglepik. Jut eszembe...
- Tudja, a bagolykövesekhez hasonlóan az előkészítősök is elég gyakran megtalálnak engem. - tárom elé a nagy igazságot a gyerekei szokásairól. Az okokat viszont nem taglalom. Egy ilyen művelt férfi számára szerintem magától értetődőek lehetnek. Míg az állatok zsigeri ösztönlények és ennél fogva messziről elkerülnek, mivel tartanak tőlem, mint csúcsragadozótól, addig a halandó kölykök érzékelői inkább csak azt fogják, hogy izgalmas és kortalan vagyok. Valaki, aki nem fogja untatni őket, még akkor sem, ha meg sem szólal. Legalább nem ripakodik rájuk, nem parancsolgat nekik, és nem akarja unalmas dolgokra kényszeríteni őket. Hanem csak létezik a maga régi, hallgatag valójában, mint egy hatalmas tölgy, aminek az ágai alatt megpihenhetnek, vagy éppen felcsimpaszkodhatnak rá és idétlenkedhetnek egy sort, hiszen azt sem bánja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Egy mély bólintással adom a tudtára, hogy valóban nincs okom panaszra az iskolaújság szerkesztőségében ténykedő diákokat illetően. Lelkesek, ügyesek, leleményesek. Már el is képzeli köztük a fiát. A fia. Ő az a képeken. Le sem tagadhatná az apját. Viszont érzem a férfin, hogy a fotókon mosolygó nő valószínűleg már nincs vele. Így vagy úgy, de nincsen. Ösztöneim azt súgják, sajnos a lehető legrosszabb módon nincs. Sejtelmemet persze nem adom tudtára, még csak meg sem neszelheti. Tekintetem, vonásaim ugyanolyan békések, mint eddig.
Így van, ahogy mondja. Az itteni kölykök jó része szülőhiányban szenved. Ahogy egyébként a világ rémesen sok gyermeke. Nem feltétlen a saját szüleik hiányában, hanem olyasvalakiében, akire felnézhetnek. Aki idősebb, aki mellett biztonságban érezhetik magukat. Meglehetősen bizarr, hogy ezt ilyen előszeretettel keresik az én személyemben, azonban mivel rendszerint meg is találják, nincs igazán mit tenni.
- Csak attól tartok néha, mások mit szólnak ehhez. - vallom meg egyenletes hangon, nemes egyszerűséggel, hogy miközben a kölykök felém közeledése koránt sem jelent számomra terhet, addig ennek a nagy közvetlenségnek és az ebből adódó helyzeteknek a megítélése annál inkább. Vajmi kevesen hiszik el, hogy a szándékaim tisztességesek és hogy én mindent csak hagytam, semmit sem erőltettem, nem csaltam senkit tőrbe. Járt már nem egy kiskorú a házamban, üldögélt a verandámon, vagy éppen járta velem az éjjeli környéket kettecskén. Az viszont aligha érdekel bárkit, hogy ezen gyermekek egyike sem számol be róla, hogy én bántottam volna, és az sem, hogy egy karcolás nélkül térnek haza tőlem. Mindenre van elmélet. Hiszen képes vagyok a tudatukba férkőzni, törölhettem a borzalmas emlékeiket, a sebeket pedig képes vagyok begyógyítani. Képes vagyok. Megtehetném. Megtehetném mindezt, nem esne nehezemre. Csak nincsen miért. Mert nem jutunk oda, hogy legyen. Nem akarok odajutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Félreértett. Bár ennyi erővel mindig mindenki félreért. Pedig igazából csak arról van szó, hogy nagyon más mércékkel mérünk és így eléggé mást jelent számunkra minden. Erős kifejezésnek tartom ugyanis azt, hogy aggódom. Valamint azt, hogy tartok tőle, azt sem igazán úgy mondtam, ahogy ő gondolja. Nem is tudom, mikor aggódtam ténylegesen bármiért utoljára. Nem szokásom ez, ahogy más erős érzelmek sem. De ez részletkérdés. Azért nyilván sejti, mennyire vannak álmatlan nappalaim emiatt. Inkább csak szófordulat volt. Ettől eltekintve viszont osztom a véleményét. Annyi kiegészítéssel, hogy...
- És ez sosem volt másként. - teszem hozzá egy nyugodt bólintással, mikor a társadalmunk gondjairól beszél, ami az előítéleteket illeti. Persze, ő nem jött olyan monológgal, hogy a mai romlott világ, vagy hogy bezzeg a régi szép időkben. Hiszen talán nem is gondolja így, de szerettem volna elejét venni, hogy netalántán ide kanyarodjunk. Hiszen olyankor mindig le kell törnöm az emberek nagy, jelenszidó hevületét azzal az egyszerű ténnyel, hogy én ott voltam, átéltem és semmivel sem volt jobb. Természetesen ezt általában nem közlöm, inkább csak mély hallgatással elérem, hogy maguk eszméljenek rá, kinek beszélnek ilyeneket a múltról.
Felvezet egy ötletet. Végigpillantok rajta, ahogy közelebb helyezkedik és belevág. Rezzenéstelen arccal hallgatom végig mindazt, ami az eszébe villant az imént taglaltak nyomán. Kisvártatva lesütöm a szemem, pislogok kicsit térdeimre, majd szusszanok egyet és ismét az igazgatóra tekintek.
- Ezt erős túlzásnak tartanám. - felelem kimérten, csöndesen.
- Semmiképpen nem akarnám, hogy akár a gyerekek, akár bárki más abban a hitben ringassa magát, hogy a fajtám ennyire szelíd és barátságos. - indoklom meg az elutasítást őszintén, egyszerűen és talán kissé komoran. Az teljesen belefér és rendben van, ha néha napján összehoz a sors egy-egy kiskölyökkel, aki örömmel tapasztalja, hogy nem merítem a fogaimat a nyakába, vagy esetleg még segítőkész is vagyok vele. Azonban bármilyen kedvesen viselkedem, mindig a tartom a távolságot, ami nem is esik nehezemre. Noha való igaz, egy gyermek nem érzi annyira ezt és inkább azzal foglalkozik, mennyire vonzza a lényem, azért én mégsem akarnák olajat önteni a tűzre. Márpedig az estimese felolvasás az lenne.
Tudom, pont azért jöttem ide, hogy megmutassam, tőlem nem kell halálosan félteni az előkészítősöket. Ez pedig, amit a vámpírokról mondtam, nem ezt erősíti. Meglehet, magam alatt vágom tehát a fát, azonban tartom annyira a velem szemben ülő férfit, hogy átlátja, én a fajtám egy önmegtartóztató példánya vagyok. Ám nem ez az általános. Ha ezt mégsem tudja összerakni magában, akkor így jártam. Inkább soroljon be engem is azok közé, akikkel óvatosnak kell lenni, minthogy egy csapat gyereket arra neveljünk, hogy vámpírokkal olvastassanak mesét maguknak, aztán pedig én legyek a bűnbak, amikor egytől-egyig a vérüktől megfosztva találják magukat egy sötét sikátorban. Jó, ha valamilyen módon nyitottságra és elfogadásra nevelik őket, azonban a felvetett ötletet nem támogatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Különös élmény, melyben még sosem volt részem. Melodimágussal nem. Eddig nem is értettem teljesen, mit takar ez a fogalom. Hiába tudom pontosan, mekkora ereje van a zenének, a gyakorlatban nehezen egyeztettem össze a varázslattal. Most viszont nem pusztán az első sorból nézem, de szinte a bőrömön érzem. Mintha engem járna át. Hiába vagyok mágikus lény, az én ilyetén tulajdonságaim egészen másfélék. Csak úgy jelen vannak bennem és nincs szükségem se vezetőkre, se igékre, se semmilyen eszközre, hogy érvényre juttassam őket. Számomra a használatuk nem több, mintha felemelném a kezem vagy pislognék egyet. Persze, kellett némi idő, míg ura lettem a képességeimnek, dehát járni is meg kellett tanulnom, mégse volt szükséges ehhez iskolapadba ülni.
Olyan ez tehát, mintha erre a pár pillanatra magam is mágus lennék. Jelen esetben olyasfajta, amely a dallamokkal operál. Szóval valahol az átlag varázsló és köztem. Könnyen átadom magam ennek és hagyom magamnak megtapasztalni az érzést. Megérteni, átélni a lényegét, és egyúttal felfedezni a másik belső világát, a látszathoz képest hatalmas erejét. Van benne jó, felemelő, izgalmas és dühös, keserű, lenéző is egyaránt. Mint az emberekben általában. Hogy bennem mit látna? Ha megfordulna a helyzet és ő érezhetne át engem, mit érezne? Ezt fedje csak homály. Jobb így.
A bemutatónak vége. A mennyezet bezárul. Ismét négy fal közt vagyunk, miközben tovább vendégeskedem a fiúcska elméjében. Bólintok arra, hogy nem talált semmit a szerkezettel kapcsolatos kutatásokról, megoldásokról. Magam sem értesültem ilyesmiről. Ez azonban nem probléma. A mi üzletünk helyzete és jellege megengedheti magának, hogy ne a piaci érdekeket tartsa szem előtt. Ha egy vásárlónk valami különleges kéréssel fordul hozzánk, nem számolunk el érte plusz költségeket. Ennek az okai egyszerűek: nem elsődlegesek számunkra az anyagi szempontok, hiszen a hátteret én ehhez biztosítom. Nem kell küzdenünk a fennmaradásért. Még ha nem is menne olyan jól a bolt, nem vagyunk veszélyben. Az itt dolgozók ebben a nyugodt és biztos tudatban végezhetik a munkájukat, amelyet -nem mellékesen- hivatásuknak tekintenek. Ez nem egy ideiglenes állás egyikük számára sem. Szeretik, amit csinálnak és elkötelezettek mellette. Nem utolsó sorban pedig: fontos, hogy mindenkit önmagához és ne másokhoz mérjünk. Az előttem álló kölyök csak ugyanazt szeretné, mint bárki: könnyedén használni egy birtokában lévő eszközt. Nekünk ezt kell biztosítani, mindenféle felhajtás nélkül. Az a mi dolgunk, hogyan oldjuk meg, nem az övé. Mindezeket nem taglalom neki persze, egyszerűen csak sugárzom felé. Békémből, szavai könnyed fogadtatásából kiveheti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Immáron harmadik alkalommal rendezzük meg a helyi tehetségkutatót, a Bogolyfalva Csillagát. Most estére hívta össze az új polgármester a falu mágustanácsát, hogy egyeztessünk a fellépőkről, a programról. Egyúttal megragadja az alkalmat, hogy megismerjen minket, gondolom. Miután mind megérkeztünk és lefutottuk a tiszteletköröket, megbeszéljük a legfontosabbakat. Kik a résztvevők, milyen a fogadtatás, miként alakul a zsűri, hogyan tervezzük a továbbiakat stb. Részemről persze most se eresztem bő lére a mondandómat. Csak a szokásos, rövid közbeszúrásaimat eszközlöm. Azokat is csak a tárgyalás gördülékenységét és a pontosságot elősegítendő. Mivel elég hatékonyak vagyunk, nem telik bele sok időbe, ki-ki mehet is a maga dolgára.
Felkelek a helyemről és elhagyom a kis termet, ahol eddig tartózkodtunk. Azonban nem rohanok sehova. A folyosóra lépve megszemlélek néhány festményt. Ezek újak. Pár hónapja nem jártam a hivatal ezen részén, így nem tudom, mikor kerültek ide. Lehet, furcsa, hogy a Bogolyfalvi Tanács tagjaként is csak ilyen ritkán tartózkodom az intézményben, dehát nem dolgozom itt, csak akkor jövök, ha ilyesfajta külön megbeszélés van. A minisztériumi épületek nyitva tartása pedig a napsütötte órákra korlátozódik az év jelentős részében. Különben sincs miért itt járkálnom folyton. A legtöbb ügyet a tanáccsal ugyanúgy intézem, mint bármely más szervvel: levelezés útján. Aztán nagy ritkán személyesen is találkozunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Annyira elmerülök az egyik képben és a gondolataimban, hogy szinte észre se veszem, hogy mindenki más távozik. Nem mintha ez bármit befolyásolna, vagy túlságosan érdekelne. Azt meg azért észlelem, hogy nem maradtam teljesen egyedül. Zsebre tett kézzel, ráérősen szemlélem még a festmény, ami különben nem egy nagy szám, de valami megfogott benne. Legalábbis annyira, hogy beindítson egy egész gondolatfolyamot. Mikor visszatérek elrévedésemből, nemes egyszerűséggel a polgármesterre tekintek. Mintha csak megbeszéltük volna, hogy ő ott vár majd rám az ablaknál, amíg én befejezem a nézelődést.
Felé fordulok. Hosszú, fehér kezeimet kiemelem zsebemből és magam mellé lógatom. Lassan végigpillantok rajta és csak figyelem őt. Régi tekintetem a nyugalmon kívül egyáltalán nem üzen az ég adta világon semmit. Viszont rajta érdeklődést és némi kellemes izgalmat vélek felfedezni.
Ő az a fajta alak, akire azt szokás mondani: nem semmi. Meg hogy megéri a pénzét. Mindössze néhány perce ismerem, azonban bőven volt már szerencsém a fajtájához. Igaz, nem túlzottan sokszor. Hiszen nem sűrűn mozgok ilyen körökben. Nem feltétlen politikusi körökre gondolok. Bár azokra is. De ez a habitus sok üzletember és egyéb gátlástalan csoportok sajátja. Kenyérre lehet kenni őket, de ez csak a vaj átmelegedett felszíne. A belseje viszont olyan kemény, hogy embert lehetne vele ölni. Azonban, úgy hiszem, nem én vagyok az, akinek joga volna elítélni bárkit ezért. Vagy úgy egyáltalán akármiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bejelentése nyomán megtudom, hogy nem ő volt az, aki első intézkedései egyikeként új festményeket aggatott a hivatali falakra. Bár már előtte is sejtettem, lévén, nem igazán az ő világa az, amit ezek a műalkotások képviselnek. Túl átlagos, túl egyszerű kifejezési formák. Semmi kifinomultság, semmi impozáns nincsen bennük. Se a folyosói darabokban, amiket előbb szemléltem, se ebben a terembeliben. Inkább kedvesek, némelyiket meg bús romantika járja át. Mint ezt a tájképet is.
- Mi lesz az új irányvonal? - kérdezem egyenletes baritonomon, fejemet finoman oldalra biccentve. Érdeklődésem noha jelen helyzetben a képekre, a stílusra vonatkozik, felhangját tekintve viszont könnyedén elterelheti a gondolatokat arra, hogy vajon mi a célja a nemrég érkezett polgármesternek a faluval. Mit akar elérni? Miért jött ide? Mi vonzotta? Milyen lépéseket tervez? Ha érti a célzást, a festményeken át akár el is mesélheti. Utalhat rá. Már ha akarja. Én nyilvánvalóan nem fogom faggatni. Csak a térben, a bútorokon, az egészen való körbetekintéssel jelzem, hogy nem kell feltétlen a hivatalban gondolkodnunk.
Válaszát várva, ráérősen sétálok közelebb, csatlakozva hozzá az ablaknál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő