|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Alapítsunk  Amúgy megjegyzésképpen: Miza azt sem tudja, hogy kicsoda Sherlock. XD Vagy is hallott róla, de csak keveset
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Mondom, hogy nem, Miza sosem menne bele az ilyen csoportosulásba. Túl sok ember, meg minden  Meg szerintem neki szj-sen ideje sem lenne erre.  Kviddics, DÖK, prefektusi... tanulás, kutya, zongorázás. Szóval nem Bálint, a tanárt kérdezd :/
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
ZétényMost már teljességgel biztos voltam benne, hogy ő volt az emberem és vele kellett találkoznom. Még a nevét is sikerült kibogarásznom az emlékezetemből, szóval akkor már teljesen nyert ügyem volt. Az viszont még érdekelt, hogy még is mi a fészkes fenének hívott engem ide, amikor sokkal több és sokkal jobb dolgot is tudnék csinálni, mint a részeg férfiaktól hemzsegő, fülledt levegőjű csárdában. Ha már itt tartunk: miért nem a kastélyon belül hívott meg valahova? Most például egy jó meleg citromos vagy barackos, esetleg epres teával üldögélhetnék a szobámban, könyvhalmok közepette és magolhatnám, hogy az augurey-t miről lehet felismerni és a többi. Vagy például fejleszthettem volna a rajztudásom, zongorázhattam volna, vagy csak lehuppanhattam volna a kandallónk elé egy csésze teával és nézhettem volna ki a fejemből, ehelyett éppen itt ültem a Rellonos előtt és keményen a szemébe néztem. Na jó, nem olyan keményen, mint akartam, de volt a szemeimben egyfajta csillogás, amolyan: "gyorsan mondd, aztán megyek".
Az elém tolt italt nem is figyeltem, nem azért jöttem, hogy itt iszogassak, helyette tovább birizgáltam a piros szoknyám alját, közben pedig a fiút hallgattam. A koccintásra sem figyeltem, csupán azt akartam megtudni, hogy mit is akart tőlem. Mostanában egyre több Rellonos keresett fel ilyen-olyan okok miatt. Ott volt például Mihael... aztán a nővére, Michelle. Valószínűleg Noellel sem csak egy véletlen egybeesős találkozás volt, Zétény pedig... ő Michelle-l hasonlóan baglyot küldött és nem elrabolt. Egy pillanatra is rossz volt már visszagondolni ezekre a dolgokra. Mi van ha...? Egyre többen fognak jönni, végül pedig.. áhh, nem, nem hiszem. Közben az események zajlottak, az asztalnál már a pultos is járt, de kisvártatva el is tűnt, mi pedig egyedül maradtunk, ha nem számítjuk a pultnál csapkodó pasasokat és a tőlünk pár métere ülő párt, akkor egyedül maradtunk. A kérdésére csak megráztam a fejét, mert totál nem értettem, hogy még is miért hívott ide. Azonban nem kérdeztem vissza, mert volt egy olyan érzésem, hogy a következő mondata a válasz lenne a fel nem tett kérdésemre és így is lett. Zöld szemeim a fiún függtek, amikor lendületesen kiejtette a szavakat. Majdnem lefordultam a székről, amikor meghallottam a nevet és a "kérést". Nagyot nyelve újra megráztam a fejem.
- Ismerem, de... miért akarsz tudni róla? - teljesen nem értetem ezt a helyzetet. Egyszer láttam őket igaz, de akkor miért nem beszélgettek? Vagy most nekem még is mit kellene tennem? Ő ugye nem valami nőrabló, ugye? Olyan, mint Mihael...? A gondolatok össze vissza kavarogtak bennem, és a lehető legrosszabb feltételezések is előjöttek, amikbe inkább bele sem szerettem volna gondolni. Még én sem ismertem a lányt annyira, hogy bármit is mondhatnék róla. De nem is akartam igazából megszólalni, csak minél előbb kimenekülni ebből a csárdából, amit olyan nagyon pompásan állítottak be sokan. Közben sikeresen kiűztem a csúnya gondolatokat a fejemből és áttértem a menekülési útvonal tervezésére. Minél előbb tűnök el innen, annál jobb.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
RosieOutfitEgy újabb levél. Ez várt rám, amikor beléptem szobám ajtaján és a piciny boríték ott feküdt a zongorám tetején. Mellette egy picinyke bagoly üldögélt és huhogva üdvözölt. Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan juthatott be ez a szerencsétlen kis pici, ugyanis az ajtó és ablak zárva volt, hacsak az egyik szobatársam nem engedte be. Vállvonva nyitottam ki a borítékot és már remegő kézzel húztam ki belőle a kis lapocskát, amire egy meghívó szerűség volt írva. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem egy újabb Rellonos találkozó lenne, mert abból az utóbbi időben már nagyon sok volt. Nem is értem, hogy a zöldek miért kapták fel hirtelen a fejüket rám. Hiszen nincs bennem semmi különleges.
A levél végül nem egy Rellonos találkozó lett volna, hanem egy másik, már kedvesebb lány hívott meg egy időpontra a kastélyon belül. Ennek szívből örültem, hiszen a lánnyal már volt találkozóm és bár az nem volt túlságosan fényes, a szünetekben és a DÖK-ön is mondhatni jól összebarátkoztunk. A levelet végül visszacsúsztattam a borítékba, azt pedig Vatta mentes helyre helyeztem, vagy is a fiókomba. Bár lassan már azt is ügyesen ki fogja tudni húzni, most még nem és ezért is zártam oda. Egy egyszerű "maradj"-al a helyére utasítottam a juhászkutyát és elindultam a megbeszélt hely felé. Gyorsan odaértem, ahol már Rosie várt rám, én pedig a meglepetéstől - és a vattacukortól - hirtelen lesokkolódtam és megtorpantam. Csodálkozva pillantottam a lányra, a meglepetéstől pedig meg sem bírtam megszólalni. A ruhája. A haja. A vattacukrok!!! Azt sem tudtam, hogy miért kapom, egyszerűen csak odarohantam hozzá és megöleltem.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
