Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Régóta ismeri már a levitás szöszkét, tudja róla, hogy mindenkivel kedves, hogy nála a Földkerekség utolsó embere is ugyanannyi eséllyel indul, mint a legtisztább, és tud néhány olyan dolgot is, amit a lány szavak nélkül, apróbb mozdulatokkal, ösztönszerű mimikával, egy-egy mosollyal vagy könnycseppel árult el magáról. Hetente kétszer másfél órán át ugyanazon üst felett görnyednek, aprítanak, préselnek és kevergetnek, ami bár nem túl sok idő, és az is munkával telik, a párok akarattalanul is megismerik, s közelebb kerülnek egymáshoz. Hangtalanul, titokban.
- Az önbizalomhiány a te egyetlen bajod - mondja a világos fürtökre pillantva, s falnak vetett háttal lejjebb, egészen a hideg padlóig csúszik. - Pedig nincs mire. Okos vagy, szorgalmas és... - természetesnek ható torokköszörülést után folytatja - ...jól nézel ki. Hova kell még ennél több?
Vállait tétován megvonva fordul el Izabellától, és száját némi zavarral harapja be. Szavai hallatán szíve félreüt, a kettejük közti légkört egyszerre feszültnek érzékeli. Eddig még soha nem beszélgettek hasonlóról, témáikat leszűkítették a bájitaltan, sárkányok és vattacukor-őrület opciókra, melyek tökéletesen meg is feleltek az üstből felcsapó füst mellé.
- Ööö?... - elváló ajkakkal, tátott szájjal fordul a lány felé, és furcsán szokatlan fejrázásba kezd. Mivan? - Életem végéig vinnem kéne utánad a színes vattakorongjaidat, mi? Amolyan fegyverhordozóként. Hm... tőled kapott, ennél keményebb büntetést sajnos nem tudok elképzelni. De... tegyük fel, hogy az éjszaka közepén, a te járőrszolgálatod alatt felgyújtok egy páncélt. Arra jársz, végignézed, elkapsz. Hogy büntetsz meg?
Felvont szemöldökei alatt huncut, megcsillanó tekintettel fordul a mellette üldögélő lányhoz, zöldjei az övéit fürkészik. Sára vagy bármely másik rokona most egy percig sem foglalkoztatja, Izabella hozzájuk fűződő gondolatát könnyedén engedi el füle mellett. Egyedül csak válaszára koncentrál, és mikor a szőke megszólal, hogy fázik, a rellonos agyáig hirtelen még az sem jut el. Pislogás nélkül, széles félmosollyal figyeli a másik vonásait, majd nagy sokára - mikor magában visszajátssza kérdését - kap észhez.
- Nem, nem. Tudod, nem igazán szoktam fázni. A tűz meg minden. De izé. Szeretnél menni, vagy...? Nem tudom - fejezi be kissé esetlenül szavait, mintha kezdő tinédzser lenne, és ötlete sem volna afelől, mit is tegyen egy éppen fázó lánnyal. Átölelje, vagy odaadja neki a talárját? Vagy rakjon tüzet néhány régi, unalmas könyvből? Nehéz ügy. Ombozi vagy, te szerencsétlen!
- Odaadhatom a talárom - motyogja végül, és kezeit már ki is bújtatja a fekete anyagból. Ombozi vagy nem Ombozi, nem érzi úgy, hogy Izabella vagy ő fel lennének készülve összebújásra vagy bármi másra. - Tessék, tégy vele amit akarsz.
Torkát megköszörülve dönti hátát a falnak, és fejét is hátravetve, a szőke irányába fordul. Lustán nézi mozdulatait, nem szólal meg, egyszerűen élvezi a közéjük beékelődő, pillanatnyi csendet. Régen érzett már efféle nyugalmat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Szóval... ja. A dohánypapírral ügyködő aurornak nem kell tovább boncolgatnia egyébként is egyértelmű szavait ahhoz, hogy a mozdulatait csendben figyelő rellonos értse, amit mondani akar. A fiú fürkésző tekintetét Warren arcára vezeti, és noha vele csak a legritkább esetben meri ezt megtenni, most mégis hosszan tartja a szemkontaktust - már, ha a férfi hagyja.
- Nem kísértem többet a sorsom Cyanne-nel - feleli óvatosan, titkon valamiféle köztük meghúzódó határmezsgyék után kutatva. Bár fogalma sincs arról, hogy a szemben ülő, magának való alaknak mit jelent az éjszaka villámaival játszadozó szőke vad, a gyanú - hogy ha Cyanne-nek miatta bántódása esne, ő azt nagyon megemlegetné - felsejlik az agya egy hátsó szegletében, valahol a túlélés érdekében lüktetve zakatoló félelemközpontban.
- Nem akarok odakerülni. Elég volt a javító. Félreért - hangja elhalkul, ahogy ellentmond a férfinak. Szemeit lesüti, a hol elülő, hol felélénkülő feszültség visszatér mellkasába. - Nem lesz következő.
Úgy ígér, mintha ígérni tudna. Úgy beszél, mintha hitelt tudna adni saját szavainak, mintha legbelül nem éppen arra vágyna mindennél jobban, hogy véget vessen az egész átkozott világnak.
Aztán megvonja vállait és felpillant. Van valami, amit már régóta tudni szeretne, de vagy alkalma, vagy mersze nem volt megkérdezni Warrentől. Most viszont épp mindkettővel rendelkezik, így szemeiben szokatlan, kíváncsi fénnyel várja meg, hogy a férfi ránézzen, majd egy apró levegővétel után kérdését hagyja szabadon kitörni rekedtes torkán.
- Kit ölt meg először?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hogy miért akarja tudni? Jó kérdés. Maga sem tudja, de benne még csak a kérdés gondolata sem merült fel. Kíváncsi tekintetét elválasztja a mellette ülő lány világos arcától, és fejét a másik irányban álló polcok felé fordítja. Önkéntelenül is felrémlik előtte Annelie kék szempárja, s azzal együtt kérészéletű kapcsolatuk is, mely annak ellenére is mély szakadékot hagyott maga után, hogy úgy érzi, mindent megtett annak érdekében, hogy életében először, csak most ne rontsa el. Mindent, azaz semmit; egyetlen dolgot sem erőltetett, nem kacsintgatott félre, még csak gondolni sem gondolt másra. Tiszteletben tartott mindent, amit egy ártatlan lánnyal szemben tiszteletben lehet, úgy csinálta, ahogy a nagykönyvben is meg van írva.
Gondolatára egy pillanat alatt szárad ki torka, megreszkető száját beharapja, és bár igyekszik teljesen hangtalan maradni, úgy érzi, az egész könyvtár hallja, amint éppen nyel. Zavartan megköszörüli torkát, és borostás állához kapva, megvakargatja azt. Az apró, szúró szőrszálak sercegnek ujja nyomán, s a finom hang az egyetlen, amit most hallani lehet a helyiség sarkában.
- Mert nem tudom milyen vagy - szólal meg vállait alig láthatóan megvonva. - Nem tudom mit várhatok tőled, mire mit lépnél. Ötletem sincs mikor mit fogsz válaszolni.
Kénytelen belátni, hogy túl jó néhány kalandon és két, kezdetétől fogva halálraítélt kapcsolaton, még mindig vakként áll a másik nem talánya előtt. Megfejthetetlen rejtvényként tekint az összes lányra, akik bár félelmet nem, valamiféle velük szembeni tartást mégis kiváltanak belőle. Már nem tudja hogyan közeledjen hozzájuk, és abban sem biztos, hogy egyáltalán, szükséges közelednie. Arra ugyanis, amire alkalomadtán kellenek, lelket kiszipolyozó, végeláthatatlanul hosszú beszélgetések nélkül is talál partnert.
Visszapillant Izabellára, zöld szemei a drága talárjába takarózó mozdulatait figyelik. Aztán felkúsznak a lehunyt szemekre, a levitás rezzenéstelen szemhéjaira. Háta mostanra áthűlt a faltól, de az érzés inkább jóleső, mint kellemetlen.
- Hm? - kérdezi, és jobbját Izabella hozzá közelebb eső kezére teszi. Tenyerével betakarja kézfejét, ujjbegyei a hideg ujjhosszt érintik. Saját meleg bőre pillanatok alatt átmelengetheti a fázós kezet, ha ő is úgy akarja.