Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Cyanne North
A sikeres vizsgák után, de még a nyári szünet előtt

Habozás, mi több kérdezés nélkül egyezik bele Cyanne abba, hogy villámaival sújtsa háztársát. A fiú bár sejtette, hogy a lányt nem lesz nehéz rávenni arra, hogy megpróbálja belőle - s talán önmagából is - kihozni az állatot, azért azt elvárta volna tőle, hogy legalább annyit megkérdezzen: biztos vagy benne? Lehet, hogy fájni fog. Nos, nem így történik, North kisasszonyt egyáltalán nem érdekli a fiú lelke, vagy az indíték, amiért furcsának ható döntését meghozta. Szemeiből aggodalom helyett az öröm tűnik ki, miként előtte áll egy ember, aki önmaga igába hajtja fejét, s vállalja a tesztalany nem mindig kifizetődő szerepét. A rellonos bár kacér, mindenre felkészült tekintetével nézi társát, testében hirtelen felüti fejét a félelem, és a tévedés lehetősége a dologgal kapcsolatban. Csak remélni tudja, hogy Ciánka villámai nem ütik azonnal agyon, és játékuk eredménye a szívében ébredő bosszúvágy lesz, s nem az idő előtti halál beállta.
- Sok a duma, küldjed már! - morogja idegesen, miután kiegyenesedik meghajlásából, és mély levegőket véve nézi a másik mozdulatait. Gyönyörű látvány, ugyanakkor adrenalinnövelő is, hiszen megindul ereiben a félelemmel vegyes várakozás is, érzi, hogy homloka és háta izzadni kezd, másodperceken belül már testének összes porcikája bizsereg. A lány kezei táncot járnak, ujjai karmoló pozíciót öltenek magukra, s a következő pillanatban már rázza is lábait az áram.
- Ó, édes Istenem, ez marhára csíp! - ordít fel, szemeit egészen addig csukva tartva, míg a fájdalom érzete teljes egészében ki nem alszik. Aztán lehajol, megmasszírozza forró lábszárát, s mikor végez, ismét kiegyenesedik, elegánsan felhajtja ingujjait, majd féloldalas mosollyal tekint fel villámlányra. - Még egyszer!
Az adrenalin nagy segítség, mint ahogy a fájdalom is, de több kell ennél ahhoz, hogy kirobbanjon belőle az irányíthatatlanná növekedő tűz. Noel szívében már ébredezik a hő, egész valójában érzi az erőt, de azzal is tisztában van, hogy el kell veszítenie a sokat gyakorolt kontrollt, amit még Merkovszky tanár úr tanított neki. Hívogató kézmozdulattal próbálja siettetni a háztársnőt, majd kezeit ökölbe szorítja, és csukott szemekkel várja a támadást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Gryllus Matilda
Round One

A levitások második anyukája nem tűnik a határozottság mintaképének, a szigornak még annyira sem. Döntéseiben ha biztos is, hamar engedékennyé válik, ez pedig nem jellemző kollégái nagy részére. Noel sok mindent gondol magában ezzel kapcsolatban, ám ügyel arra, hogy egyetlen foszlánya se üljön ki arcára, mert akkor még a végén napestig pucolhatja a szinteket. A szőke nő tűnődve figyeli a rellonos arcát, akinek tekintete érdeklődéssel vegyes indulatokról mesél. Nem titkolja, hogy nem érzi jól magát a takarító fiú szerepében, arról meg egyszerűen hallani sem akar, hogy még egy folyosót végignyálazzon foszlott rongyával. Ezeken felülemelkedve viszont üde társaságnak tartja Matildát, aki fiatalos arcával és vékony testalkatával akár egy idősebb diáktársának is elmehetne, ha pedig így volna, Noel minden bizonnyal szívesen járna vele közös legendás lények gondozására, de a kedvéért talán még bájitaltanra is beülne. A nő engedékeny szavaira nem felel, helyette csöndben, szorgalmasan takarítja az éppen kezében lévő keretet, éles váltásban mozgatva balra-jobbra azt, hogy a benne lakónak azért csak ne legyen olyan észveszejtően könnyű élete, himbálózzon csak. Ajkain elégedett mosoly ül, ahogy háttal áll a nőnek, és míg az csak beszél és beszél, ő igyekszik bűnbánónak tűnve törölgetni a régi festményeket. Amint végez eggyel, azt ügyesen a falnak támasztja, ügyelve arra, hogy sarkai nehogy koppanjanak, vagy túlságosan is nagyot zuhanjon lakója. Ki nem állhatja az odafestett alakokat, látványukra képes volna most azonnal kirobbantani magából a balhé óta benne gyülemlő tüzet, hogy az egész folyosót porrá égesse, és soha többé ne kelljen a víg alkotások mellett elmennie egy-egy órájára menet közben; ám minden gőgjét és ellenszenvét vissza kell fognia, az ereiben folyamatosan növekvő adrenalinszintet megállítania, és gondolatait hűtenie, ha nem akar újabb és újabb büntetéseknek eleget tenni. Mikor jelzi Gryllus kisasszony felé, hogy vannak festmények, melyeket pálca nélkül lehetetlenség elérni, a nő válaszul bocsánatot kér, és Noel látatlanul is biztos abban, hogy fakó orcáin piros foltok jelennek meg. Ez újabb mosolyt fakaszt a fiú ajkaira, de még mindig nem fordul meg, hűen játssza a sértett felet, akit egyelőre még nem békítettek ki. Hosszú, néma percek telnek el, majd a nő újfent megszólal. Hangja bizonytalan visszhangot ver a folyosón, akaratlanul is emlékképeket csalva elő a rellonos lelki szemei elé. Az elsős karácsonyi bálon látta először a nőt, akkor, amikor Kowait hívta partneréül Lyra helyett. Aznap este aztán szakított a levitással, és akkor tervezték meg szövetségesével bemutatkozó számukat a teljes nyilvánosság előtt.
- Tavaly a karácsonyi bálon nekem ütközött - feleli, miközben lehajol egy újabb elkészült kerettel, s egy másikért nyúl. - Piros ruhát viselt, én meg azt hittem diáklány.
Észrevétlenül vonja meg vállait, mondandóját sem fűzi tovább, helyette ismét csendbe burkolózik. Huncut fejében több minden megfordul, ám jobb ezt titokban tartani, főként a pletykás festmények előtt, akiknek hamar eljár a szájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A rellonos szívében valami apró, de igazán fontos, egyébként szilárd, ám a napokban törékeny kapcsoló valóban félrebillent. Mióta Michelle édes ajkai megformálták a szót, mióta tudja, hogy a lány tényleg szereti, azóta minden csak még nehezebb lett. Nem élet az élet, és nem Nap a Nap. Nem úgy fúj a szél, mások lettek a színek, és mások lettek az ételek ízei, már semmi sem olyan, mint annak előtte volt. Azóta tudja csak igazán, hogy ő is így érez iránta, lelke és teste is bolondul háztársnője iránt, akit elhagyni csak a világ legostobább embere volna képes. A szerelemre gyújtott szív elvakítja a halandót, pezsgést, életet csepegtet ereibe. Az áldozat mozogni érzi minden picinyke sejtjét, mintha előtte nem is létezett volna. Mintha egész addigi valója a sötétségben született volna, mintha csupán attól a naptól dobogna szíve, hogy meglátta azt a lányt, azt az egyetlent. Noel képzelete, vágyai és álmai egybeforrtak, tiszta pillanatai lecsökkentek, s csak arra tudott gondolni, hogy most boldog lehetne. Most kellene megragadni a pillanatot, most kellene elhagyni ezt a világot. A perc, amikor Michelle megajándékozta szerelmével, tökéletes lett volna a halál bekövetkeztére. Mi értelme tovább élni, ha minden amire vágytunk a miénk lett? Mi következik azután, hogy elértünk mindent, teljesítettük elménk összes zord képzetét, sikerre vittünk mindent, amibe belekezdtünk? Mi van akkor, ha ez az összes dolog, az összes célunk összeér egy ponton? Ha a mozgatórugó egy és ugyanaz? Ha a rellonos minden tette egy valamire vezethető vissza? Ha minden mögött, miért érdemes létezni, Michelle álomképe áll? A fiú behunyt szemekkel várja, hogy Ciánka újabb villámával hasítson testébe, és ő általa elérjen egy újabb állomáshoz. Míg a párbajtárs felkészül, ő tiszta gondolataiban merül el, melyek még inkább elősegítik a testében folyamatosan körbe-körbe áramló adrenalincseppek gyorsulását. Ökölbe szorult öklei felforrósodva várják a becsapódó villámot, hogy ő azonnal tudjon reagálni. Hallása bár kristálytiszta, mégsem jut el tudatáig Cyanne aggodalommal átitatott kérdése. Természetesen, tökéletesen biztos kérésében - hiszen, ha bárminemű kétsége is volna ezzel kapcsolatban, már visszalépett volna -, és azt is felfogja, hogy nem egészen normális, amit tesznek. A lányt nem avatta be gondolatainak sűrűjébe, s ha a teljes igazságot tartjuk szem előtt, akkor azt kell mondani, hogy Cyanne valójában csak az eszköz a nagyság eléréséhez. Akkor is, ha erről ő semmit sem tud. Akkor is, ha ezért ő is bűnhődni fog. Noel felemeli fejét, kinyitja szemeit, de mindez már késő, a vaskos villám becsapódik lábszárába, ő pedig felordít fájdalmában. Az áram végighalad testében, öklei azonnal felgyulladnak. Tekintete fátyolos, s elméje is elveszíti a valósággal való kapcsolatot. Minden, ami fontos volt, jelentett valamit, vagy további célt adott, most a mélybe süllyed, és a fiú képtelen utánuk nyúlni. Lelki szemei előtt apját látja, ahogy bántja őt, és anyját, aki végül sírva öleli át. Maga elé emeli lángoló kezeit, közben le sem veszi mérgezett zöldjeit a kékes hajú párbajtársról. Legyen a lány segítség, eszköz vagy bűntárs, most már nincs menekvés. Noel lángoló szíve erőszakosan pumpálja testének összes szegletébe a tüzet, mintegy sárkánynak képzelve magát. Hangosan fújtat, apja képe közben átalakul, a szőke mezőt engedi láttatni vele, majd a kék folyót, és védelmező karokat. Olyan sok minden történt vele, sok érzés és ígéret követte már egymást nyomorult életében, hogy el kell következnie a végnek. A növekvő gömb éledni látszik jobbjában, s ő csak arra koncentrál, hogy az elég erős és teljes legyen. Igaz, hogy minden jó mostanra ért el hozzá, de önmagának is meg kell érnie arra, hogy képes legyen befogadni mindezt. Hogy egyszer jó ember, jó férj és jó apa legyen, ahhoz most kell kiadnia magából minden sötétséget. A gömb színeiben a vörös dominál, de itt-ott megfesti azt a fekete is. A fiú hangosan zihálva emeli fel jobbját, és bár először a lányt célozza meg, zöldjeit engedve annak tekintetébe mélyülni, a dobás előtti utolsó pillanatban karja irányt változtat, és a mellettük meghúzódó faház felé dobja. A lendítésbe, a lángokba, a pillanatba zsúfolva minden fájdalmát, örömét és élete összes eddigi emlékét. Mindent. Kiengedi magából a gyűlöletet, amit mások és önmaga iránt érzett, csókok halvány képét, beszélgetéseket, illatokat, hangokat. Aztán elkerekednek a dobás alatt kitisztult szemei, ahogy a kigyulladt faházat bámulja. A lány felé fordul, közelebb lép hozzá, majd nem tudván, hogy most mi következik, ordítani kezd vele.
- Tűnj innen! - sétál hozzá, kezeivel meg-meglökve a köztük lévő láthatatlan teret. - Indíts!
Hangjában félelem cseng, olyasfajta, amit ezelőtt csak otthoni gyújtogatása alatt érzett. El kell mennie a lánynak, mielőtt őt is komoly bajba sodorja. Fejében kusza gondolatok, testében remegés fut át. Nem tudja, hogy most mi várja őt, de abban biztos, hogy szíve felszabadult a rablánc alól, s szája szegletében mosoly jelenik meg, ahogy az égő, ropogó faházra pillant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Michelle

Hogy úriemberként fog viselkedni randevújuk végén, nemcsak, hogy komolyan, de egészen végérvényesnek gondolja. Nem hallgat majd kísértő suttogásnak, nem enged a szőke csábító erejének, és - ha úgy alakul - a búcsúcsók közben sem indulnak felfedezőútra kíváncsi ujjai. Megcáfolhatatlan kívánalommal bámulja a szemben ülő fiatal nő ajkait, ahogy azok hangokat formálnak, élettel töltik be a cukrászda kis zugát. Noel attól a pillanattól fogva szerelmes a Saint-Venant lányba, hogy meglátta őt a Rellon klubhelyiségében. Egyszerre látta őt betörhetetlennek, vadnak és törékenynek, aki ugyanúgy vár szíve tolvajára, arra a bizonyos hercegre, mint a korabeli lánykák mind. A fiú először könnyedén hessegette el érzelmekről árulkodó gondolatait, de könyvtárbeli találkozójukkor végleg elvesztette józan eszét. Cupido ide vagy oda, a rellonos számára onnantól kezdve minden Michelle-ről szólt, minden hangban a lányét kereste, s minden világos tincsben őt vélte felfedezni. Ha a sárkánylány elutasítóan viselkedett vele, nem szégyellt kívül-belül megtörni, ködlénnyé, egyszerűen semmivé foszlani. Noel attól a pillanattól kezdve szerelmes a Saint-Venant lányba, hogy először meghallotta nevetni, ahogy először látta kecses mozdulatait, ahogy először találkozott tekintetük. Az a szívdobbanásnyi idő elég volt ahhoz, hogy az Ombozi fiú megkérdőjelezhetetlenül letegye védjegyét a lányra. Neki ő kell, és átmegy érte tűzön-vízen, suhanó éveken, felbukkanó kalandorokon. Mert amit akar, az előbb vagy utóbb, de az övé lesz.
A kellemes hangulat egyetlen pillanat alatt válik feszültté, a fiatalok között elhaladó rózsaszín felhők helyét komor szavak veszik át. A fiú a találkozó legvégéig szerette volna elhúzni a javítóintézetről szóló pletykák témakörének szóba kerülését, ennek ellenére gyorsabban forróvá vált alatta a talaj, mint a tavalyi bájitaltan vizsgán. Nem hitte, hogy Michelle-t ennyire megviseli a hír, hogy ő esetleg elhagyja a kastélyt, arra pedig végképp nem számított, hogy csalódottságát a lány ilyen mértékben ki fogja mutatni előtte. Hitetlen-meglepettséggel nézi a szőke csacsogó száját, annak óvó szavai alatt szívét mintha vasmarokkal próbálnák meg összeroppantani. Nem hisz saját fülének, nem hisz a kedves szavaknak, és a düh, amit talán szíve kalimpálása idéz elő, nyomban lángra gyújtja ereit. Komoly önkontrollra van szüksége ahhoz, hogy asztal alatt ökölbeszoruló kezei ne gyulladjanak meg azonnal, s ő higgadt, sőt mi több, tökéletes randevúpartner látszatát keltse a másikban.
- Michelle, hidd el, akad néhány olyan problémám, amire itt nem találhatok megoldást - mondja elmosolyodva, bár ajkai megremegnek a gondolatra, hogy egyszer, talán nem is a távoli jövőben itt fogja hagyni ezt a lányt, és ki tudja mikor látja majd viszont. Tekintete az őt néző, gyönyörű, egyszerre rideg, s lágy szempárt keresi. Szeretné egy pillanatig csak egyszerűen fürkészni azokat a lélektükröket, melyeket olyan sokszor látott mar, ám még egyszer sem érezte, hogy elég lenne.
- Szeretem a szemeidet - fűzi hozzá előző gondolatmenetéhez, mintha ezzel akarná enyhíteni a lány lehetséges haragját, de bókjának valójában ehhez köze sincs. Csupán el kell mondania mindent, amíg lehetősége van rá, amíg együtt vannak, itt és most. Mert vannak dolgok, amik nem várhatnak tovább, amiket már rég el kellett volna mondania háztársnőjének. - És tudod, rosszul esik, hogy valaki másban is tüzet gyújtottál velük. Magamnak akarom őket, téged, a gondolataid, egész valód, mindene... az enyém kell, hogy legyél, mert... tessék?!
Az, hogy egyszerre beszél a prefektával nem éppen a legudvariasabb cselekedet részéről, ám igen hasznos húzás, tekintve, hogy félő, máskülönben nem lenne elég bátorsága nekirugaszkodni ezeknek a számára valóban nagy szavaknak. Michelle igazi bombázó, vadóc, elérhetetlen magaslat, amihez Noel úgy érzi sohasem érhet egészen fel. Legfeljebb valahonnan a mélyből csodálhatja - ha szerencsés - egy életen keresztül.
- De hát miért szeretsz te... pont engem? - kérdezi meghökkenve, kezeit időközben az asztal lapjára téve. Testével előredől, minden apró kis sejtjével a lányra koncentrál. Michelle többi, egyébként életbevágóan fontos szavait könnyedén engedi el füle mellett, így azok helyett csak és mindent kizáróan a totális lehetetlenségre figyel: szereti őt ez a nőszemély, a rohadt életbe is, őt szereti. Aztán elmosolyodik, lassan felegyenesedik ültő helyéből, és a sárkánylányhoz lépve mindkét lábával térdreereszkedik előtte, hogy aztán értetlenül rázva fejét húzódjon annak ajkai közelébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem kell körültekintően őszintének lennie ahhoz, hogy megvallja néma valójának: nem egészen így tervezte a mai délelőttöt. Rövid látogatásnak indult ez a könyvek világában, csakhogy a hamarosan kezdetét vevő vizsgaidőszakra a nehezebb tárgyakból is kellőképpen fel tudjon készülni. Arról igazán nem ő tehetett, hogy a Nemes lánynak pontosan abban a szent időintervallumban kellett kutyástól-bolhástól, na meg rossz kedvestől beköltöznie az egyik sor végébe, amikor ő fütyörészve ballagott egyik témakörről a másikra. Végső soron másként is felvehette volna a kapcsolatot a kis durcás szőkével, mint ahogyan tette, ám az élcelődés, mint számára valóban megfelelő, mi több, mulatságos köszönés, tökéletesnek hatott. Hát a szóban forgó lánynak nem. De hogy mégis miként jutottak odáig, hogy alig fél óra egy helyen való tartózkodás, egy és ugyanaz oxigén szívása után sírva fakadjon a kis szfinx, nos, az egyelőre kész rejtély a rellonosnak. Látott már sírni nőnemű lényt, de azok a testvérei voltak, és akkortájt vigasz gyanánt Noel is hatalmas elefántkönnyeket kezdett el csorgatni a nagyvilágba. Persze, akkoriban még kisfiú volt, és érzékenyen érintette, ha szülei megszidták Sárát, vagy Nelli az emeleten való őrült ugrabugrálás közepette legurult a lépcsőn, és kificamodott a bokája. Az évek múlásával azonban könnyek helyett inkább már csak jókat röhögött, ha hisztérikus sírógörcsben látta a lányokat, s kifejezetten élvezte, ha premier plánban nézhette végig badarságok miatti kiborulásukat. Most, jobb híján csak kérdez, önmagát okolván a történtekért, de Izabellából képtelen kiszedni bármit is. A lány elutasító, és a bár takarja, az arcára van írva, hogy alkalmasint szeretne végre egyedül maradni. A fiú egy ideig a föld felé bambul, majd a kutyára emeli zöldjeit, hogy végül megköszörülje torkát, és könyveit kézbe véve felálljon a földről. Szabad jobbjával leporolja nadrágját, megigazítja felsőjét, és a lány fölé magasodva, visszanyeri gúnyos arcvonásait.
- Legalább nem ájultál el – veti oda a szőkének, mint valami nagyszerű eredményt, akiről többször hallotta már, hogy ha felizgatja magát, akár el is ájulhat. – Ki tudja, mikor találtak volna rád. Most bőgsz egy kicsit, aztán saját lábon visszatipegsz a toronyba. A másik esetben még a kutyád gyomrában is végezhetnéd. Hm, lehet, hogy maradnom kéne még egy kicsit… Na, mindegy. Remélem, következő bájitaltanon ott leszel, nem jó buli egyedül csinálni a feladatot. Unalmas, ha nincs ott egy levitás, akivel olyan jól megértem magam, mint veled.
Vigyorát csak akkor láthatja a szőkeség, ha időközben a düh, vagy sértettség miatt a rellonos felé fordítja arcát. Noel bár próbált kedves lenni, egyáltalán nem érdekli a másik lelke, nem hozzák lázba a sűrű könnyek, és a világért nem akarna órákig üldögélni ebben a koszfészekben csak azért, hogy meghallgassa egy tini lány gyötrelmes életét. Szerencsésnek tartja magát, hogy könnyedén megszabadult e teher alól, és már alig várja a következő találkozást, az újabb jeleneteket, mindegy mit hoz a jövő: ájulást vagy könnyeket. Búcsúzásul sóhajt egy drámait, könyveit csípőjéhez nyomja, és már lépdel is a könyvtár ajtaja felé, ugyanolyan nyugalommal fütyülve, mint ahogy megérkezett. A napja csodás, az élete sínen van, és mindig akad egy apró levitás diáklány, akivel jól érezheti magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nelli
Egyem azt az udvarias fejed, te szerencsétlen.

Még hogy a testvéri szeretetnél nincs tisztább és kitartóbb, hogy nincs nála szebb és szívből jövőbb. Ha húgára néz, Noel adrenalinszintje azonnal a magasságos egekig szökik, és az sem hűti le másodéves fejét, ha a lány kinyitja száját.
- Tudod mit vegyél a szádba, te... - elharapja mondandóját, mert ahogy kiejti ajkain a bűnös szavakat, máris a rosszullét kezdi kerülgetni. Hogy hibáját nyomban javítsa, közelebb hajol kóctengerlányhoz, és mutatóujját figyelmeztetően felemelve, hangerejét halkra fogva igyekszik jó testvér módjára viselkedni - ha már eddig oly jó volt a lányhoz - . - Ha bármi is megközelíti a szádat, amit a másik nem képviselni tud, és én megtudom, márpedig megtudom, véged van ember, remélem vágod. Nincs nyalakodás, sem fogdosás, sem semmi, mert nem szégyellem kitépni a nyelved, aztán erkölcsbugyogót húzni a csini gönceid alá. Nelli, drágám, ugye világosan beszéltem?
Zöldjei haragosan fúrják magukat az elmaszkírozott arc kékségeibe, s amint úgy érzi, hogy megtette fiútestvéri kötelezettségeit, elégedetten dől hátra, és próbálja elfelejteni az előbbi perceket. Éppen, hogy elszívja húga egyetlen szál cigarettáját, az újabb gyöngyszemmel kápráztatja el, amire először válaszolni sem tud. Bosszúsan neveti el magát, de amint elhalkul a remegő kacaj, kedves mosoly helyett vicsor ül ki a fiú keskeny arcára.
- Akkora egy aljas szukát, mint te, hát öcsém, esküszöm nem hordott még magán a Föld - közli utálkozón grimaszolva a kis ostoba elsőssel, s közben két marokra fogja húga hatemeletes patáit, hogy egy kicsit sem kíméletes lökéssel dobbanjanak a csárda mocskos padlóján. - Mit merészelsz te, he? Hogy beszélsz?! Fogd vissza magad, ha nem akarsz ennyi ember előtt padlóra kerülni!
Nadrágját porolja beszéd közben, s egy-egy szavát megnyomva, fejével ide-oda bök. Hihetetlen, hogy ebben a lányban annyi tisztelet nincs, mint négerben fehér vér, de hogy így el legyen szállva magától, csak mert Ombozi, na azért ez már sok.
- Te anorexiás csimbók, szerintem jobban járnál, ha - nemhogy másokat - magadat sem festenéd, mert ha még nem mondta senki, leszek olyan kedves, és elmondom: nem leszel szebb attól, hogy felkensz magadra két tégely zsírt - mormogja karba font kezekkel dőlve széke támlájának, ajkait sértődötten lebiggyesztve, mert ha nem is akar foglalkozni húga butaságaival, akkor sem tudja egyik fülén be, másikon kiengedni őket. Hosszú másodpercekig mérgelődik némán, hol az asztal lapját, hol a padlót fürkészve, majd amint némileg megenyhül, felpillant, követi a másik tekintetét, és megcsóválja fejét, ahogy látja húga rosszalló szemeit.
- Jaj, ne utálkozz már, Zsiga bá' csapos lett, nem cseléd - védi meg nagybátyjukat, s ezzel egy időben oda is vigyorog a férfira. - Nekünk meg van néhány ingyen körünk. Én nem látok ebben semmi rosszat.
Nem, Noel valóban csak azt látja, hogy bármikor betérhet a csárdába, amikor Zsigmond műszakban van, és nem csak, hogy beszélgethet egy normális emberrel, de mellé még annyit ihat is, amennyit nem szégyell kiadni neki a nagybácsi. Ennél fenségesebbet elképzelni sem tud, és ugyan Nellit, ha akarná megértené, de egyáltalán nem áll szándékában.
- Ha a családot te jelented, meg az apánk, akkor teljesen igazad van - köpi a szavakat a lány arcába, meg sem próbálva nyugalmat tettetni, hiszen már kezei is látványosan reszketnek az asztalon. Eszébe jut Merkovszky, amint éppen tanító jelleggel arról beszél neki, hogy elemével legyen nagyon óvatos, és ha azt érzi is, hogy a tűz kirobban belőle, fogja vissza magát, amennyire csak lehetséges - vagy hamar nagy bajban találja magát. A fiú szíve pumpálni kezdi a lángot, de nagyon jól tudja, hogy itt nem rendezhet jelenetet, húgát pedig akármennyire is szeretné máglyára küldeni, nem gyújthatja fel.
- Mer' tán úgy gondolod, hogy te vagy az aranyvérűek mintapéldánya? - kérdéssel felel, ám nem vár választ. Elég nevetségesnek tartja az egész beszélgetésüket ahhoz, hogy folytassák, így inkább korsójáért nyúl, és néhány korty erejéig élvezi a gondtalan létet. Valamiért sohasem úgy alakul a Nellivel való viszonya, mint ahogyan ő azt szeretné, de már nincs sem ereje, sem ideje arra, hogy változtasson. Az is lehet, hogy ötven év múlva is pontosan így fognak marakodni, csak akkor már nem az idegtől fog reszketni Noel keze, hanem egyéb más szervi problémák miatt. A gondolatra elvigyorodik, majd húga kérdésére értetlenül felvonja szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy idő előtt elpatkolok, de nagy valószínűséggel távol leszek a kastélytól - mondja nyugodt, már-már érdektelen hangján. - Nem jutott el hozzád a hír, hogy nemrégiben kivilágítottam a keleti szárnyat pár festmény jóvoltából? Még egy húzás, és indulok nyaralni a Balatoni Javítóintézetbe. Én meg nem erőltetem az itt maradásom, ha érted... - elharapja mondandóját, mert nem itt és így akarja megosztani testvérével a már számtalanszor átgondolt tervét.
- Megakarlak kérni valamire, ami neked csak kínzó púp lesz a görbe hátadra, nekem mégis nagyon fontos volna. Segítesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő