|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
we are scared to be lonelyEste van. Fúj a szél. Nem annyira hidegen, hogy fázzak, éppen annyira, hogy érezzem. Kihúzom a kabátom alól a felsőm ujját, aztán a mustárszínű, kötött anyaggal törlöm meg az arcom. Csak kifújta a szemem. Maya nyüszít mellettem, majd megnyalja az arcom, mire elmosolyodom, s megsimogatom. Lefekszik. A combomra teszi a fejét. Csend van. Elment. Egy szó nélkül lépett ki az ajtón, nekem pedig fogalmam sincs, meddig fetrengtem az általunk teremtett mocsokban. Először a hideget vettem észre. Amikor szomorú vagyok mindig hideg van körülöttem, fizikailag. Hazamentem. Eljöttem. Ebbe a végtelen, mély csendbe, ahol kikapcsol az agyad, és nem marad más, csak a hűvös, sötét üresség, akármerre csak nézel. Mély levegőt veszek, hátratúrom az időközben szemembe hulló hajam, hátradőlök a fán, és felmeredek az égre. A nagyapám azt mondta, hogy ha elveszítünk valakit, akkor majd fentről fog ránk vigyázni a csillagokból. Ő nem volt ilyen nyálas ember. Azt már nem mondta mi van akkor, ha a csillagok nincsenek fent, csak a sűrű, fekete végtelenség. Lehunyom szemeim. Szőrös fejet érzek a sajátom mellett, meleg leheletet az arcom oldalán. Jó lenne sírni, de nem tudok, mert nem érzek semmit. Megint hideg van.
|
|
|
|
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Maya felemeli a fejét, megcsóválja a farkát, majd, ahogy Noel leül, vissza is fekteti kobakját a combomra. Mély levegőt veszek, kinyitom a szám, hogy beszéljek, aztán visszacsukom, és hagyom, hogy ő szólaljon meg először. Hosszan kifújom a levegőt, felülök, a karja alá bújok. Felhúzom a lábaim. - Nem akarom, hogy rosszban legyünk, és haragudjunk egymásra - a fejem a mellkasába fúrva motyogok bele a kabátjába. Ő a legjobb barátom. Ez előtt is a legjobb barátom volt, most is a legjobb barátom, és nagyon remélem, hogy ez után is a legjobb barátom lesz. Mert szükségem van rá. És szükségem is lesz rá még nagyon sok ideig. Ha tetszik neki, ha nem. Egy picit megemelem a vállaim, aztán hagyom, hogy visszaessenek. - És.. Nem tudom - már kicsi korom óta nem vagyok képes kifejezni magam. Ez részben köszönhető Melindának, de részben magamnak is, amiért nem akartam róla beszélni. Senkinek. És bármennyire is van most sok minden a fejembe, túl összetettek, túl sokan vannak, és túl nehezek ahhoz, hogy szavakká formálhassam őket. Pedig szeretném. Becsukom szemeim, megint megvonom a vállam, aztán veszek még egy nagy levegőt, hogy beszéljek, de végül megint csak becsukom a szám, megrázom a fejem, és, amennyire lehetséges, még közelebb mocorgok hozzá. - Nem akarom, hogy te is elmenj - a hangom még nyüszítésnek is alig mondható. Halk, vékony és gyenge, viszont volt már rosszabb is. És ezt Noel is pontosan tudja. Én is pontosan tudom.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
külsőségNem mondom azt, hogy nem lepődtem meg, mikor Anna elkapott a folyosón, hogy találkozhatnánk valamikor, csak úgy. De hát miért is ne, én nem vagyok ilyen csípőből elutasító személyiség. Ja, hogy de. Viszont Anna már nem egészen idegen a számomra, és azon a pár alkalmon, amikor beszélgettünk, sem tűnt furának. Vagy félelmetesnek. Vagy olyan idegennek. Szóval why not, mondtam, hogy legyen, és most itt is vagyok, úton a kastély felé, kabátban, sapkában, bakancsban. Igazán jöhetne már a tavasz. Felajánlottam neki, hogy le is jöhet akár hozzánk, Balázs nem egy emberevő - amikor jó napja van. Meg Noel sem szokott sűrűn megfordulni a házamban (!!!!!!!), szóval annyira nem nagy megerőltetés, hogy ismét leballagjam ezt az utat. Ahogy belépek a kastély ajtaján kihúzom kezeim a zsebemből, összedörzsölöm a tenyereim, majd a számhoz emelve lehelek a bőrömre, próbálva ezzel felmelegíteni, közben meg elindulok a folyosók sokaságán a célpont felé. Nem mondom, hogy kifejezetten sietnék, nem vagyok késésben, meg amúgy ez nem ilyen életfontosságú találka lesz, gondolom én. Lehúzva a fejemről a sapkát lépek be a konyhába, meglátva az eridonos vöröskét el is mosolyodom. - Szia - kibújva a kabátomból köszönök is neki, majd elindulok az asztal felé, és le is teszem magam egy székre. - Köszönöm - kiszélesedik a mosolyom megpillantva a kávét, ami, ha nem várunk még valakit, igencsak az enyém lesz. Rá is teszem a mancsom, egy pillanatra lehunyva szemeim élvezem ki az éltetű nedű illatát, és a csésze adta melegséget a bőrömön. - Hogy vagy? - nem sietünk sehova - én legalábbis nem.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
a világ egyszerűen ilyen, ilyen, amikor jó.Nem szoktam hozzá az ilyen komoly témákhoz. Persze, Balázzsal szoktunk így beszélgetni, viccelődés és elterelés nélkül. Nem gyakran, de szoktunk. De vele valahogy könnyebb, mert tudom, hogy a végén még mindig szeretni fog, nem számít, mi történik. Vagy ott van az a láthatatlan kötelék is, hogy ő az apám, és ez az egész egyre valóságosabb. A kérdésére megrázom a fejem. - Nem haragszom rád - Lehet, hogy más haragudna. Vagy legalábbis meg lenne sértődve. Jó, én is meg vagyok egy kicsit sértődve, mert lány vagyok, és a sértődés be van építve a génjeimbe, ezzel járok. De tényleg csak egy kicsit. - Nem nehéz, és éppen ez a baj. Túl könnyű, és túl jó, és amikor a dolgok túl jók, amikor a világ túl jó, akkor tudom, hogy fog lenni valami, ami elrontja az egészet - a kezeimmel magam előtt mutogatva kezdem magyarázni, ahogy tudom, és remélem, hogy érti is, amit itt hadonászok. - Tudom, Noel. Ebben neveltek fel - kifújva a levegőt nézek fel rá, a vállaim megereszkednek, elhúzom a szám. - És nem akarom, hogy bármi is, ami most van, hasonlítson arra, ami akkor volt. Egy kicsikét sem - megrázom a fejem, a körmömmel piszkálni kezdem az egyik ujjam. - Tudom - a válaszom halk, olyan, mintha egy ötéves épp most fogná fel, hogy hiába igyekezett. - Ahhj, én nem akarok ilyen lenni - lehunyom szemeim, arcom a tenyereimbe ejtem, megrázom a fejem. Nem akarok ilyen hisztis lenni, olyan, aki minden adandó lehetőséget megragad arra, hogy drámázhasson, és sírhasson, és egyszerűen.. Olyan.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
- Egy gondolatolvasó vagy - elmosolyodva töltök én is egy kis tejet a csészémbe, majd a cukrot is felfedezve, azzal is megajándékozom a mennyei nedűt. Nem voltam soha egy reggeli személyiség, pedig azt mondják, hogy a mozgás azzá tesz. Nos, elmondhatom, hogy a kviddicsnek köszönhetően minden nap van részem mozgásban, de ettől még mindig utálom a koránkelést. Szomorú. - Húha, most kiket lepleztetek le? - a csészén fölül nézek rá, még a szemöldökeim is megvonogatom. Nem gondolom komolyan a kérdést, nem is várom el, hogy válaszoljon rá, ez olyan íratlan szabály, hogy nem beszélünk róla. ,Emlékszem, egy időben szinte minden újságban benne voltam, és amikor Balázs megjelent, körülötte is nagy volt a felhajtás. És ez hozta őket össze Ninával. Mégis jó valamire az a pletykarovat. Ahogy felvezeti a nagy hírét, felvonom az egyik szemöldököm, leteszem a fejem, és még a fejem is oldalra billentem, mint mindig, amikor kíváncsi vagyok valamire. - Ó - bólintva veszem tudomásul a szándékát. A falu jó hely. - És egyedül fogsz lakni? - összeráncolom a homlokom, az azért mégsem lenne olyan jó mulatság. Egyedül semmi nem olyan jó, de végül is ez az ő döntése. - És hova szeretnél pakolni? - újabb korty, lassan átmelegszenek a kezeim is.
|
|
|
|
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Hagyom, hogy felemelje a fejem, az ujjaimról tekintetem átvándorol az arcára. Halványan elmosolyodom, oldalra billentem fejem. Egyik kezem a nyakára simul, a másik a borostás arcára, és kivételesen nem beszélek közbe, nem rontom el. Beszívva a levegőt emelkedem meg egy kicsit, aztán vissza is ülök a helyemre, elvigyorodva harapom be alsó ajkam, ahogy felnézek Noelre. - Akkor jó. Már kezdtem megijedni - továbbra is vigyorogva beszélek, ujjaim összefonva az övéivel kapaszkodok bele a kezébe, s nyomok egy puszit az arcára. Aztán felállok, és amennyiben ő is méltóztatok felemelni magát, szólok Mayának, és a rellonossal együtt indulok el. Nem akarok itt maradni, viszont aludni sem akarok még, szóval valószínűleg visszakísérem a kastélyba, vagy akármi, hazasétálok, kiülök a teraszra. Fogalmam sincs. Viszont a hideg ébren tart, és én nem akarok még aludni. Mert ha alszom, rémálmaim vannak, és félek. És nem szeretem sem a rémálmaim, sem a velük járó félelmet, ahogy azt sem, hogy akaratlanul is felkeltem vele Balázst. Jobb esetben csak Balázst.
|
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
- Nem gondolod, hogy nehéz lesz az elején? - nem áll szándékomban sem lebeszélni, sem elérni, hogy megváltoztassa az ötletét, mert ez az ő élete, és mindenki úgy alakítja a saját életét, ahogy szeretné, legalábbis szerintem. A kérdést sem rosszakaratból teszem fel, csupán magamból kiindulva gondolom, hogy nehéz lehet elkezdeni egy ilyen dolgot egyedül. De nem mindenki olyan, mint én, és ez így rendjén is van. Elég káosz lenne, ha egyformánk lennénk. - Uhumm - hümmögök egyet, még bólintok is, belekortyolok a kávéba. Összeráncolva homlokom gondolkodom el, aztán visszanézek a vörös eridonosra. - Hát most nem jut eszembe hirtelen senki, de megkérdezem majd Balázst, nem-e tud valakit. Esetleg kérdezd meg Niko-t, ő ilyen társaslakásszerűben lakik, ha jól tudom. Vagy Misit, azt hiszem ő is - megvonogatom vállaim, ujjaimmal körözök a csésze peremén. - De utánanézek még a dolgoknak - ismét bólintok, ahogy felvésem az agyamban levő jegyzettömbbe, hogy ezt se felejtsem el a közeljövőben elintézni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
| külsőségekAz egyetlen ok, amiért ide keveredtem az az, hogy kell kaja. Főtt kaja. Minél hamarabb. Mert ma bizony az én feladatom volt, hogy főzzek a kettőnk alkotta kis családra (ha az állatokat is vesszük, akkor négy), és a vizsgaidőszak adta nagy lehetőségekben ez nekem úgy kiment a fejemből, ahogy van. És tudom, hogy Balázs nem eszi meg a fejem ennyiért, ahogy azt is tudom, hogy imádok vele főzni, de mégiscsak hosszú napja volt az irodában, és inkább nem. Inkább költöm rá a pénzem, mert én egy szerető, gondoskodó gyermek vagyok, aki elvégzi az anyja dolgát is. Elvégre, annak híján vagyunk. És amikor elindulok kifelé, már meg is van az étek, becsomagolva, hőtartó bűbájjal ellátva. És az lenne a legnormálisabb dolog, ha most úgy hazaspuriznék, ahogy vagyok, kajával, mindennel, de nem. Mert nekem meg kell látnom az én drága lui vutty'n-omat, aki egyedül issza ki magából a bánatát. Mert az ember csak akkor néz így, ha bánata van. És ettől a bánattól, ami bár nem miattam van, de felébred bennem a bűntudat, elvégre csak én vágtam bordán egy székkel, nem is olyan régen. Bár meg kell vallanom, az nem volt tudatos, és nem is igazán én voltam, hanem az erőm, és még nekem is fájt (!!), nem kellett volna. Úgyhogy veszek egy mély levegőt, kitúrom az arcomból a hajam, és el is indulok drága hajtótársam irányába. Legfeljebb elküld a pokolba. - Szia - egyelőre csak ennyi. Bár a nyelvemen van a megszólítás, meg a becézés, nekem sajnálatos módon nem adatott olyan képesség, hogy tudjam, melyik helyzetben, mit jó, és mit nem jó mondani. Így a szükségesnél nem is mondok többet. Előre le szeretném szögezni, hogy még nem sűrűn kértem bocsánatot úgy nagyon senkitől, szóval ebben minden vagyok, csak jó nem. - Ömmmm - kezdek bele, ahogy az előttem levő asztal fáját kezdem stírölni. Érdekes, felettébb érdekes. - Tudod, volt a múltkor az a... Dolog - ez egy hülye kezdés. Minden bizonnyal tudja, hacsak nem amnéziás, vagy nem hülye, és ahogy elnézem, egyik sem. - Őőőő, csak azt szeretném mondani, hogy az nem én voltam... Vagyis én voltam, de van.. Amit nem tudok még... Nem tudok teljesen uralni... Magamban - és ez pedig az aeromágia, ami saját belátása szerint működik, hát hogyne.
|
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
| needed meHalványan elmosolyodom arra, hogy üljek le, de az ajkamba harapva el is fojtom ezt a kósza görbületet. A kaját fel lehet melegíteni, az apám pedig még úgyis ellesz egy ideig Pesten. - Van időm - rázom meg a fejem, ahogy helyet is foglalok a szemben levő széken. Akaratlanul is a pohárra pillantok, és annak már megfogyatkozott tartalmának súlyától kiráz a hideg, hevesebben kezd dobogni a szívem. Bevillan egy kép, de megrázva fejem ki is űzöm onnan. Nem olyan. Remélem nem olyan. - Rosszul nézel ki - a vártnál halkabban szólalok meg. Magam sem tudom, hogy az elpárologtatott alkoholtól, vagy magától a helyzettől. Félreértés ne essék, én nem ittam egy kortyot sem, de az már éppen elég, hogy más körülöttem ivott. Talán most először veszek mélyebb levegőt, és fújom is i, ugyan olyan hosszan, a közelében. - Nem mintha különösebben közöm lenne hozzá - ezt már motyogva teszem hozzá, körmömmel lepattintva egy odaszáradt cseppet az asztalról. Bár ez nem a csárda csúcsforgalmának időpontja, így is túl sok ember van körülöttem. Túl sok ittas ember, nekem pedig nem új dolog, hogy teljesen másképp reagálok a környezetemre ilyenkor. De nem fogom innen kirángatni Barnabást, ha neki itt esik jól, hogy az univerzum létezéséről elmélkedjen, és közben benyakaljon, én ugyan semmi jónak nem leszek az elrontója. Legfeljebb dehoppanállok, ha a felforrósodik alattam a talaj, és akkor minden jó lesz.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Felvonom egyik szemöldököm a védekezésre, védekezően magam elő emelem kezeim. Oké tess, nem kell leszedni a fejem, jól nézel ki, soha nem néztél ki jobban. Egyébként csendben ülök a helyemen, és nem érzem itt jól magam, de végül is nem is rólam van most itt szó. - Hát, mindannyiunknak sok kicsit - bólogatva kapargatom tovább az asztalt. Bár érzékelem a szünetet a két mondatrész között, nem hozom szóba, mert jól tudom, hogy nem jó szóba hozni, úgy semmikor. Pedig lehet használna. Biztos. De nem. Ez nem az én dolgom, ahogy másnak sem volt dolga az én bajom. Szóval ennyit erről. - Nem akartam a széket - sóhajtok, ahogy végre rá nézek a hajam mögül. Minden bizonnyal el kéne magyaráznom. Az embernek el kéne magyaráznia, hogy miért vág oldalba egy székkel anélkül, hogy a kisujját mozdítaná, és utána miért hagy ott. Vagy, ha egy filmben lennénk, akkor legalább annyit mondanék, hogy "ez bonyolult", vagy "nem értheted", de akkor is magyarázkodnom kéne olyan dolgokról, amikről még senkinek nem magyarázkodtam. És bármilyen szomorú, nem Barnabás lesz az az ember, nem most, és főleg, nem ilyen állapotban. - Én nem iszok - megrázom fejem, ahogy kinézek az üvegen. Jó, nem mondom, hogy nem voltam már részeg, vagy nem volt alkohol a számban. De itt, most, nem iszok. - De ha szeretnéd, megihatod az enyémet is - halványan elmosolyodom, nincsen gond, minden chilles, meg minden. - Tényleg, kifizetem.
|
|
|
|
|