Erik 
Szó se róla, Eriknek az idő csak előnyére vált. Most, hogy közelebb jön, van időm alaposabban szemügyre venni, s még csak véka alá se rejtem, hogy tetszik az elém táruló látvány. Nem szoktam fáradozni azon, hogy rejtegessem az érzelmeim, a jégkirálynők ideje nálam már bőven lejárt, és sokkal ijesztőbb, ha az emberen látszik, komolyan is gondolja a kiejtett szavakat. Meg minden más sokkal könnyebb.
- Bar*mi vicces vagy - forgatom meg a szemem, mire kapok is egy torokköszörülést a nagyanyámtól. Hála égnek, mert így legalább eszembe jut, hol is vagyok, és itt azért fel kell vennem egy maszkot. Mondtam már, hogy imádom ezeket a bulikat? Buli... chh..
- Akarom mondani, borítsunk fátylat a múltra - mosolyodok el jó kedélyűen, ahogy ezt jelenleg el is várják tőlem. Mielőtt elfogadnám a kezét, teátrálisan körülnézek azért, látszólag jobb parti után kutatva, végül meg ugyanolyan teátrálisan sóhajtok fel.
- Hát ha más nincs - persze, tudom, hogy nála is ez játszik be, de így akkor is jobban nyeregben érzem magam. A tánc az kötelező volt nekem is, ahogy neki, így biztos vagyok benne, hogy mi ketten így együtt nagyon kellemes látványt nyújtunk. Főleg, hogy a magassarkú ellenére is megvan Eriknek a kellő magassága, ami csak tökéletesíti a párosunk.
- Félek, Fiona meg fog egyszer mérgezni, most nézd meg.. évek óta a társaságodra pályázik - biccentek fejemmel a lány felé, aki most is úgy néz ki, mint egy víziló, és a ruhája még inkább kihangsúlyozza ezt. Ezzel egy időben meg szakítva az illemmel, még közelebb simulok Erikhez, hogy borzoljam itt a kedélyeket, mert azzal is tisztában vagyok, hogy nem az említett lány az egyetlen, aki a pokolba kíván. A női wck ha beszélni tudnának.
Egy két számot táncolok vele, amennyit illik, aztán a füléhez hajolok.
- Na én ezt unom - azzal befejezem a táncot, el is lépek tőle, majd felmegyek a lépcsőn, és egyből a dolgozószoba felé veszem az irányt. Tudom én, hol kell keresni azokat a piákat, amiket nem adnak vendégeknek, mert túl jók ahhoz, de hát nekem úgy is adnának. Ha tudnák, hogy már nem csak üdítőn élek.
Be is ülök a kényelmes bőrfotelbe, és töltök magamnak a Whiskeyből, folyamatosan az ajtót bámulva, kíváncsi vagyok, hogy utánam jön-e, vagy inkább keres valakit, és hallgatja, ahogy az egekig magasztalják.
