Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hosszasan lehetne elnézést kérni, ha legalább a lábára lépett volna, azonban nem így történt és roppant hálás, hogy a nem létező belső szeme időben nyílt fel és állította meg. Mégis, kicsit kínos, feszengő érzés marad benne, de csak egy pillanat az egész, mert oszlik is, ahogy szavakba öntve válik semmivé az egész. Mint amikor a létezésért kért jóformán elnézést, vagy szavakért, amiket kimondott, még ha nem is volt biztos benne, majd soknak érzett. Azóta legalább nagyjából megtanult kommunikálni, bár mostanság nem kellett érzésekről, érzelmekről és olyanról beszélnie, amiktől bizonytalanná és zavarttá vált. Az egy másik életben volt talán, ahogy minden más is.
- Nagyszerű – biccent, hogy semmi és még annyira sem, majd félre is áll. Kezével lehúzza melegítőnadrágjának zsebén a cipzárt, mert ebbe tette a mobilt, pontosabban a másikba, a cipzár alatt a cigisdoboza lapult, hogy el ne hagyja és hiába a futás, a mozgás, hazafelé levezetésnek jól esett volna, hát most itt kezdi el. Épp csak a szálat illeszti ajkai közé, ujjai között a gyújtó pihen, amikor felvont szemöldökkel pillant a másik felé, hiszen nem is ment el, de hozzá is beszél.
- Hmm? – elsőre nem érti, mi lehet a gond, majd kapcsolva húzza ki a bagót ajkai közül. – Jaj, ha nem bírod… bírja, akkor majd odébb csinálom – rejti tenyerébe a szálat az öngyújtó mellé, majd a kérdésre kicsit megszeppen. Rendben? Nem sebes, nem menekült futás néven, ez most olyan váratlan éri, ahogy a felbukkanása az előbb, ahogy fordult. Csak úgy, a semmiből, pedig szentül meg van róla győződve, hogy a szeme alatti karikák átlagosak, haja se csapzott, a korábban, a sötétségben töltött leadott kilók is szépen visszamásztak rá, úgy is néz ki, mint aki él. Valami mégis félrement?
- Hogy tessék? Mi nem lenne rendben? – lehet a tánc, hogy bolondnak tűnhet, persze nem az, mert nem egy fával veszekedett hangosan vagy éppen előre és hátra billegett. Semmi ilyenről szó sincs, ha eddig tudta követni az eseményeket, akkor most már biztosan elvesztette a fonalat.
- Én nem haragszom, csak nem értem a dolgot. Minden rendben, persze – mert a fene sem akarja azt gondolni, hogy tovább lát, mint kellene. Mert még ha látná is a gondolatait, mint lakótársa, abban a zene volt, a táj, mit evett, vagy épp pár emlék a tengeren túlról, semmi olyan, amely arra engedne következtetni, hogy ne lenne rendben. Nincs, mert talán az sem egészséges, amit és ahogy művel, de senki nem kötelezte másra és semmi olyan nem történt, amely kibillentette volna. Talán nem is fog, hiszen, ha eddig nem, akkor már nemhogy nem remél, nem is vár. Csak él, pillanatról pillanatra. Ez maradt a kirakós darabjaiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy tűnik a kis majdnem baleset elkerülődik, mégis valahogy muszáj még kínosabbá tenni a dolgokat, láthatólag, azzal, hogy áll, mint valami idióta. Aztán hirtelen a férfi benyúl a zsebébe, majd egy szál cigarettát dob az ajkai közé, Zé pedig, ha mást nem, ez biztosan megbűvölten nézi. Kissé talán túl megbűvölten is.
- Nem, ugyan, semmi gond - szabadkozik is nyomban, amikor láthatóan az idegen férfi azt hiszi, hogy ezzel van a problémája. Már ha egyáltalán tényleg lenne olyan. A zavara viszont egyre csak nő.
- Semmi baj vele. Igazából én is...
Igen? Nem. Leszoktam. Vagy csak akartam? Nem is tudom... A francba, de jól esne most egy nekem is!
Igyekszik elszakítani tekintetét a varázslatosan szép látványú hófehér dohányrudacskától, és zavartan megköszörülve torkát feldolgozni a furcsa, kavargó érzelmeket benne. Csak nő tőle a zavara, ami valószínűleg részben már nem is a sajátja. Most egészen biztosan nem tudja összerakni már, hogy pontosan mi volt az a dolog, amit az előbb megérzett, és hogy egyáltalán honnan vagy kiből érkezett. Talán igazából csak saját magát érezte, és csak még ostobább képet fest így magáról.
- Elnézést... én csak...
Csak mi? Mit akartál már megint? Miért nem vagy képes egyszer az életben befogni és tovább sétálni? Menj már!
- Nem is fontos. Jó éjszakát - biccent végül, halvány mosollyal, miközben valami megmagyarázhatatlan szomorúság továbbra is ott marad a szemében, mint általában mindig, és már fordul is el a férfitól, hogy tovább induljon. Jobb lesz ez így mindkettejüknek, mielőtt az idegen feldühödik, ő pedig pórul jár. Sokféle értelemben is.
Közben kitapintja a plusz bájitalt a zsebében, a talár anyagán át. Megnyugtatja a jelenléte. Talán nem ártana mindjárt le is húznia, amikor kicsit távolabb ér mindenkitől. Egyre hasznavehetetlenebb kezd lenni a hatása nélkül, láthatóan.
Micsoda egy barom vagy, Zé!
De legalább megint komoly oka van kínosan érezni magát. Igazán megszokhatta volna már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szeretett Lili vonatozni, csupán nem értette, miért tart ennyi ideig. Egy olyan világban, ahol egyik kandallóból a másikba, noha azok több száz kilóméteres távolságra is lehetnek egymástól, úgy léptek át a varázstudók, mintha csak egy ajtón az egyik szobából a másikba tették volna, vagy csak perdültek egyet saját maguk körül, és hopp, már egészen máshol is voltak, miért, ugyan miért zötykölődtek órákon át a síneken? Ha legalább jókora ugrásokkal közlekedne, esetleg repülne! De nem, csak ratatat, ratatat, ratatat. Ami szuper, csak Lili részéről lehetett volna eggyel kevesebb ratatat is.
Mikor aztán elunta (nagyjából azonnal) a vele utazókkal való eszmecserét a vizsgákról és fiúkról, úgy döntött, keres magának valami ennivalót. A sokáig egy helyben levéstől mindig megéhezett. Igazából, ha sokat mozgott, akkor is, de valamire mindig fognia kellett, hogy éppen miért akarja tömni a hasát. Ez nála hobbi volt. Mint a sárkány eregetés, vagy a seprűakrobatika. Bár utóbbiból valóban szívesen kitűnt volna, úgy tűnt, hogy az evés is sokkal jobban megy neki, szóval nem erőltette túlzottan a dolgot, főleg miután majdnem lefejezte egy háztársát gyakorlás közben.
És már csak amiatt is ritkábban vette elő a seprűt, mert az akrobatika Csengét juttatta mindig eszébe, akitől elleste ugye, és aki az utóbbi időben valamiért kerülte őt. Lili naív volt, de az még neki is szemet szúrt, hogy barátnője milyen gyanúsan sokszor szívódik fel, mielőtt sokáig kettesben maradhatnának, vagy akár többedmagukkal. Órákon ugye nem találkoztak, hiszen, bár Csengu volt kettejük közül az okosabb, mégis neki kellett évet ismételnie, így nem egy évfolyamon voltak, hiába kezdték együtt a Bagolykövet. Szóval hozzá volt szokva, hogy csak a toronyban tudnak találkozni, de mostanában mintha ott se akart volna összejönni.
Nagy elmélkedése közepette nem találta sehol a büfés kocsit, ezért jobb híján, és a tervét át sem igazán gondolva elkezdett mindenhová benyitogatni, hogy ennivalót kunyizzon. Többnyire furcsán néztek rá, de szendvicset vagy egy csokibékát persze senki sem nyomott volna a kezébe. Kezdett nyafi lenni.
- Hahóó, sziaa, van tök feleslegesen egész véletlenül... Ó! - A következő fülke, ahová benyitott, ellentétben az előzőekkel, majdnem üres volt. Csak egy Csenge ült ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mikor a belépőben felismeri barátnőjét, a szíve hirtelen félrever egy ütemet. Disszonáns a hangja, mint a horpadt harangé, mégis végigrezeg benne a lábujjai hegyétől a legutolsó hajszála végéig.
Egész szünetben nem találkoztak, és bár így minden idejét az akrobatikának szentelhette, hiányzott neki a lány. Azért kerülte, mert félt a társaságában lenni, de most hogy látja, legszívesebben a nyakába ugrana örömében. Hogy visszafogja magát, karjait keresztezi a teste előtt, majd hogy megtörje a csendet, megszólal:
 - Mim? - kérdezi, remélve hogy gyorsan lezárhatják a beszélgetést és Lili elmegy, közben pedig agyának egy mélyebb, sötétebb szeglete lelkesen próbálja rábeszélni arra, hogy nyújtsa a találkozást olyan hosszúra, amilyenre csak lehetséges.
Tekintete végigsvenkel a lányon a szőke hajától cipőbe bújtatott lábaiig, majd pillantása visszatér Lili arcára. Mikor azonban véletlenül a szemébe néz, elkapja róla a tekintetét. Szíve túl gyorsan ver, gyomra görcsbe rándul, fél és izgatott egyszerre. Muszáj lenne távol maradnia Lilitől, de most nem tud hova menekülni előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Attól még valahogy megáll a mozdulatban, nem fejezi be, nem gyullad fel az apró lángocska és a parázs, mintha megtört volna a lánc, egyelőre a kezében marad. A pillantása olyan, mintha belé látna a másik, kezdi tényleg azt érezni, hogy lát valamit, a fejében, amitől kínosan érzi magát és olyan sebesen kezd gondolatban sepregetni és mindent a szőnyeg alá dugni, mintha sose létezett volna. Kint, ugyan belőle nem lehet okklumentor, de gyakorlatokat tanult arra, hogy legalább ki tudja üríteni, vagy éppen palástolni a gondolatait, amikor nyugodt és most az, a zavar és értetlenség nem nyírja ki a lelkét, tud koncentrálni. Ezt alkalmazza, persze tudja, egy képzett ezeket a kis gátakat könnyen rúgja szét, de ennyi is elég egyelőre.
- Áhh, értem – nem akart sosem senkinek kellemetlenséget, nem mindenki bírja, gyerekek közelében tökéletes megállja, hogy eszébe se jusson a bagó. Figyelmes, ez általában hamar lejön azoknak, akik találkoznak vele.
- Ohh, vagy úgy. Ezen nem múlik– esetlen mozdulat, ahogy felé tartja az ismét elővett dobozát, hogy kínálja, ha akarja, vehet, ha nem, akkor visszateszi oda, ahonnan elővette. Végül befejezi, amit elkezdett. Ahogy figyeli, úgy érzi, a férfi leszokóban van és azért „szenved” ennyire a látványtól, küzd magával, vagy fogalma sincs, de valamiért tarkóján libabőrös lesz, pont úgy, mint mikor valaki figyeli, de nem tudja honnan. Ez az egész kezd valami nagyon furába átmenni, nem is tudja, miért, de kezdi elveszíteni a fonalat. Az, hogy majdnem beletáncolt, mintha már hetekkel ezelőtt történt volna.
- Igen? – érdeklődik, miközben meggyújtja végül a cigarettát és mélyet szívva belőle, félrefújja a füstöt. Ha vett, ha nem, elpakolja a zsebébe a dobozt a gyújtóval együtt, érdeklődve nézi, mire akar kilyukadni. Komolyan, mintha vallani akarna valamit, csak nem meri. Ismerős, nagyon ismerős ez, mert ő is pontosan így szokott küzdeni a szavaival, a gondolataival, amikor valami feltört benne. Mivel mostanság felszínes, nem tesz ilyet, ha leásna, biztosan ugyan így hebegne-habogna.
- Hát… azt nem tudhatom – mert mindenkinek más a fontos, a másik meg küzd. Sóhajt egy nagyot, szerencsére nem kínozza a ciklus annyira, hogy rá is förmedjen, de kicsit a türelme már karcos. Mély levegő, majd szép lassan utána ered, mert a kíváncsisága a régi, nem tudja hova tenni ezt az egészet, az arcát, a tekintetét. Lehet, hogy lemaradt valahol.
- Én nem harapok, most biztos nem. De… mi volt ez? Mi az, ami nem fontos? – lehet, hogy hagynia kéne a francba, valami azonban mélyen nem engedi. Micsoda és miért? Hagynia kellene mindent és a pillanatnak élni, azonban nem olyan. Figyelmes, figyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy tűnik a cigaretta látványára tett reakciója feltűnést keltett, ami egyáltalán nem is meglepő. A férfi pedig minden zokszó nélkül hirtelen elé tárja a fehér, füstölgő Paradicsom kapuját. Már így is elég zavart az érzelmei terén, nem biztos benne mit honnan érez, vagy magától érzi-e, avagy sem, de ez most kemény háborút robbant ki az agyában.
Egyfelől hirtelen úgy érzi, megvesz érte, és pont tökéletesen stimuláló nyugtató placebohatása lenne az idegeire. Másfelől... nem akart leszokni tényleg? Á, nem, már nem is emlékszik rá.
Elvesz egy szálat, miközben úgy érzi magát, mint valami tarháló tróger alak.
- Köszönöm.
Hát ez tényleg egyre kínosabb. Előveszi a pálcáját, azért ügyelve rá, hogy nehogy megijessze a férfit, mit akar vele, majd maga elé tartja azt.
- Lacarnium Inflamare.
Az apró láng fellobban, a cigaretta meggyullad, majd a láng elalszik, a pálca elkerül, ő pedig annak rendje és módja szerint, ahogyan szokta, nem tüdőzi le az első slukkot, csak kifújja. De aztán jön a második... és ó, milyen mennyei, mámoros érzés! Most tényleg elég bénán festhet, ahogyan lehunyja még a szemét is egy pillanatra, de igyekszik nem a férfira fújni a füstöt. Ez azért valamennyire most segít. Meg a zsebében lévő bájital megnyugtató gömbölyödése, ahogyan hozzá-hozzá koccan az oldalához. Végül ez is segíthet abban, hogy úgy dönt, jobb, ha nem sodorja magát még kínosabb helyzetbe, és inkább betudja annyinak a dolgot, hogy valamit nagyon benézett. Megköszön hát mindent, elfordul a férfitól, jó éjszakát kíván, és tovább indul. Épp csak egy újabb adag füstöt szív le, és fúj ki lassan, miközben továbbra is furcsán érezheti magát, de már egyedül, mikor meghallja a lépteket. Szemöldökei összeszaladnak egy pillanatra, de aztán meghallja az iménti hangot, amint annak gazdája felzárkózik közben mellé. Egy pillanat alatt elönti a megkönnyebbülés. Bármilyen idiótának is érezte magát, ha nem is volt teljesen igaza, mert ebbe már maga is belezavarodott, a pszichológus radarjai még igenis jók. Nem tudja nem elnevetni magát, az útra meredve, ha halkan és röviden is, zárt szájjal teszi. Megcsóválja fejét, majd megtorpan, és a táncoslábú idegen felé fordul. Az embereket csak akkor érdekli valami ennyire, ami velük kapcsolatos, ha az mégsem lényegtelen.
- Tényleg nem fontos - mondja kedves mosollyal, bár a szemeiből továbbra sem tűnt el az a furcsa szomorúság. - Csak egy megérzés volt, semmi több. Ha csak... maga nem érzi úgy, hogy valami fontos lehet. A legtöbb dolog azzal válik fontossá, hogy azzá tesszük.
Na tessék, és most elkezd itt bölcselkedni az út közepén. Mindjárt kitesz egy "ingyen kéretlen terápia" táblát is. De legalább érzi a cigarettát az ujjai között. Ez furcsán megnyugtató, ha a bájitalt nem is pótolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Hogy miért gondolta, hogy a nyugodt hangsúly beválik, amikor nála se tette, arról fogalma sem volt. Talán mert magára mindig is úgy gondolt mint egy alakra, amire nem hatnak a normák. Furcsa, nem normális. Nem érdemel semmi jót az életből. Pont olyannak látta magát, amilyennek a többi ember gondolta, amilyennek jelenleg Lilla is mondta. Pedig Isten a tanúja, hogy ettől nem messze áll.
- Merlinre esküszöm neked megteheted, ha előbb elmondod végre mit ártottam én neked - válaszolta azonnal a göndör, s mostanra egy kicsit talán emelkedett is a hangja. Egy hangyányit. Pálcáját ugyanúgy tartotta, hogy bármelyik percben védekezni tudjon ha kell, de arra nem gondolt, hogy az esetleges robbanás a háta mögül fog érkezni.
Összerezzent, ahogy meghallotta a lány kitörését, de mielőtt hátrafordulhatott volna, érezte meg Rara perzselő kezét felkarján. Arca grimaszba torzult, és azonnal félreállt az útból. Zsibbadt a karja, biztos volt benne, hogy ez meg fog látszódni, mégis jobban érdekelte, hogy mi folyik előtte. Hiszen mégis csak most vádolták meg hűtlenséggel.
Ahogy Rara felé fordult, segítő kezeit azonnal elkapta és ingatni kezdte a fejét. - Menj és beszéljétek meg - jelentette ki, és fordítani kezdte barátnőjét, hogy szembe nézzen nővérével. - Túl régóta húzódik ez köztetek, ideje, hogy vége legyen - mondta hangosabban a fiú, hogy a másik lányhoz is eljusson a gondolat. Ha kell rittyent nekik egy pszichológusi beszélgetést hirtelenjében, játssza a semleges felet, vagy bármi. De épp elég volt, hogy ebbe a civakodásba ő megsérült, nem kellett, hogy egyik nap az egyik lány is megtegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden olyan nyugodtnak tűnik, amikor az ELME falain belül van. Nincs egy lélek, aki zargassa. A néha fel-felüvöltő alakokhoz már hozzászokott és anélkül reagálja le őket, hogy az irányukba nézne. A fejében a szürke gondolatok is már kevésbé kavarognak ilyenkor. Pedig általában olyan, mint a felkavart esővíz, amibe minden belehullott már: sűrű és szennyezett.
Mégis volt egy dolog ami mindig zavarta az épületen belül. Az órák hiánya. Most is egyre fokozódó rosszkedvét leginkább ennek hiánya okozza. Egy perce ül abban a székben? Vagy talán már egy egész napja? Csak a fények állásából és a műszakok cseréjéből tudott bármire is következtetni, ahogy abban a másfél évben is tette amíg az intézet kezeltje volt. Szóval hogy most mivel vezesse a felgyülemlett feszültséget? Rajz.
- Sajnálom haver, nem akartalak megijeszteni. Csak egy lapot szeretnék - szabadkozott Zsombor azonnal. Sose tudhatta az épületen belül kinek mi a gondja. Sőt. Ha volt hely, ahol még jobban kellett figyelnie mindenre és mindenkire, akkor ez az a hely volt.
- Persze, miért is ne - bólintott beleegyezően a másik javaslatára, bár fogalma sem volt róla, hogy hogyan valósítsák ezt meg. - Mi legyen, te lerajzolsz engem én meg téged? - kérdezte, és testével kicsit a srác felé fordult.
- Amúgy Zsombor vagyok - jelentette ki, ahogy elkezdték az alkotást. - És... neked mi a diagnózisod? - kérdezett rá félvállról. Nem volt kötelessége válaszolni a másiknak, szimplán csak el akarta valamivel ütni az időt. Mi lenne természetesebb kérdés egy ilyen közegben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egyébként rájött már, hogy a legtöbb kellemetlen helyzet, amibe sikeresen belesodorta magát, könnyedén elkerülhető lett volna, ha nem csak az esetek kilencvenöt százalékában, hanem mindig tart társaságot maga mellett. Ahogy a vécére se járt ki sose egyedül, úgy neki igazából sehova se szabadott volna. Mert ilyenek történnek.
Igaz, most valószínűleg nem fenyegette életveszély, mint a sárkányával vívott legutóbbi hiábavaló viaskodása alkalmával, de sose lehetett tudni. Lehet, hogy még egy-két ügyes mozdulat, és kapkodhat levegő után.
A felmentősereg azonban ezúttal sem várta meg, míg súlyosbodnának a kilátások, és Lili hitetlenkedő nevetéssel fogadta személyes szuperhősét, Lucast. Mégis mennyi volt az esélye annak, hogy éppen ő akad majd rá elsőként?
- Héé, én se mondom meg neked, hogy mondj le az álmaidról! - nevetett, ahogy figyelte a közeledő, rajta igen jól szórakozó srácot. - Ez hobbi, nem fétis, és tök nem ér ám így kinevetni!
Persze még utóbbit is kacarászva tette hozzá. Lilin senki sem tudott jobban nevetni Lilinél. Viszont Lucas szerencsére nem érte be kárörvendéssel, hanem azonnal a bajbajutott segítségére sietett, ezért volt ő szuperhős elvégre. Igaz, a sárkány madzagjai bánták a dolgot, de áldozatok mindig vannak. Meg aztán azt könnyebb kijavítani, mint a lányt újjáéleszteni.
A levitás hálás mosoly keretében átvette az akció végén kötélvesztett sárkányát, és követte Lucast egy közeli padhoz.
- Mi történt szilveszter óta? - kérdezte, és eszébe jutott az este a sráccal. - Gondolom az érdekel, hogy mennyi szerencsét hozott nekem az a csók, ugye?
Nem, igazából egyáltalán nem jutott eszébe ezen túl sokat elmélkedni, nem jelentett a navinésnek sem semmit, így aztán Lilkó sem csinált belőle nagy ügyet. Elhitte neki, hogy ez csupán egy ártatlan hagyomány, és nem kell belelátni semmi különösebbet. Így nem is tette.
- A vizsgákon amúgy azt hiszem, mind átmentem, nem éreztem, hogy nagyon rosszul menne. Ha neked köszönhetem, akkor köszi - vigyorgott lelkesen rá a mellette ülőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mindig is jellemző volt rá, hogy ha valami bántotta, zavarta, ha valami miatt szomorú volt, azt a dolgot szépen félretette. Elpakolta elméjének egy olyan szegletébe, amit nem ugrabugrált végig lelkes kis öntudata napjában hatvanhatszor. Ezért aztán Csenge körüli gondolatait is elraktározta ide, miután sokadik alkalommal próbált közeledni hozzá hiába. Valami történt, és nem is sejtette, hogy mi. Azután kezdődött, hogy még télen elmentek kesztyűt vadászni, de már erre se gondolt, nem elmélkedett magában órákon át, hogy vajon mi történhetett azon a napon, mikor változott meg valami köztük. Egyszerűen csak megtagadta magától, hogy szomorkodjon, ezért aztán annak lehetőségét is kizárta, hogy kiokoskodja, mi is lehet a baj. Leegyszerűsítette arra, hogy Csenge most nem szeretne a társaságában lenni, és mivel ő nem akart emiatt szomorkodni, nem is gondolt rá.
Ám van a félretett gondolatoknak egy olyan hátulütője, hogy ha valami emlékezteti az embert rájuk, akkor szabályosan lerohanják az elméjét. És Csengére valószínűleg semmi és senki nem emlékeztette volna jobban, mint, nos, Csenge maga. És a lány ott ült egymagában a fülkében, és úgy tűnt egy pillanatra, mintha szellemet látna. Vagy valami olyat, ami a varázsvilágban ritkaság.
Lili ekkor észrevette, hogy nyitva maradt a szája, ahogy nem sikerült befejeznie megkezdett mondatát. Gyorsan becsukta, de aztán rájött, hogy újra ki kell nyissa, hogy feleljen.
- Ennivalód.
A legtöbb ember, aki úgy gondolja, hogy valaki kerüli őt, illedelmesen teret engedne, és hagyná a másikat, de Lili kicsit másként volt bekötve, és nem zavartatta magát ilyesmiken. Fogta magát, és leült barátnőjével szemben, lábait kinyújtva, ezzel némi akadályt képezve a fülke ajtaja előtt.
- Képzeld, nem buktam meg, szóval sajnos nem leszünk évfolyamtársak újra. Hacsaaak... - Lelkes vigyor terült ki az arcán. - ...nem voltál olyan elképesztően ügyes, hogy rögtön két évet léptél!
Mintha mi sem történt volna. Igen, ez volt a megoldása, ettől remélte a feloldozást, hogy minden olyan lesz, mint korábban. Új év, új remények, meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

~ Ennivaló. Hát persze, mi mást is keresne Lili a vonaton fülkéről fülkére járva, mint ennivalót. ~ Csenge megpróbál elnyomni egy mosolyt, ami félig-meddig sikerül is neki, bár bal szája sarka azért enyhén felfelé kunkorodik. Aztán szeme az ajtóra villan, de az oda vezető útra barátnője hamar akadályt állít, saját lábaiból képezve azt. Viszont olyan ártatlan-egyszerűen teszi mindezt, hogy Csenge nem tudja eldönteni, hogy szándékos szabotázsról van szó vagy csak így kényelmes Lilinek.
Végül rápillant az ablakra is, nem éppen direkt, inkább önkéntelenül keresve a kiutat, mégha azt bizonyára nem is a száguldó vonat ablakából való kiugrás fogja jelenteni. Aztán bólint:
 - Van még pár hangulatnyalókám, meg talán egy fél kedvenc szeletem - mondja, és már szedi is elő a táskájából, aztán kissé remegő ujjakkal Lili felé tartja a választékot. Szeretné, ha a lány úgy venné el a kezéből az édességeket, hogy közben nem ér hozzá a kezéhez, ugyanakkor valahol mélyen, egy még saját magának sem bevallott gondolat arra ösztökéli, hogy ő maga mozdítsa úgy az ujjait, hogy a bőrük egy pillanatra összeérjen.
Hallgatja mit mesél Lili, és közben ajkait összeszorítva próbál úrrá lenni arca elvörösödésén. ~ Reménytelen vagyok. ~ Hiába nem találkoztak a szünetben, hiába tartotta a távolságot, úgy érzi, semmi nem változott, semmit nem segített a helyzetén. Sűrű pislogással, ajkába harapva próbálja elkerülni, hogy elsírja magát. Fejét lehajtva tartja, így reméli, hogy barátnője nem is vesz észre belőle semmit. Mikor sikerül megnyugodnia rápillant a szemben ülőre, majd rögtön kibámul az ablakon.
 - Nem, nem voltam ügyes - válaszolja halkan, pedig ezen akár nevethetne is. Elvégre még csak nem is maga vizsgázott minden tárgyból. Persze erről Lili szintén nem tud. ~ Talán meg is utálna, ha tudná, hogy csaltam a vizsgákon. ~ Éppen csak átfut agyán a gondolat, meg az, hogy emiatt rögtön közli is vele, de bármennyire is vágyik rá, hogy megszűnjenek benne ezek a furcsa érzések és Lili minél távolabb legyen tőle, azt nem hiszi, hogy el tudná viselni, hogy a lány megutálja őt. ~ Reménytelen vagyok. ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szólok semmit. Kivárom míg választ kapok, de közben összefonom mellkasom előtt karjaimat. Hideg is van és ez alapvető mozdulat nálam. Védem magam, ha kell, ha nem. Főleg mivel azzal sem lett volna baj, ha az idegen újságíró. Viszont nem az, csak szeret sétálni és bolond. Nem épp ígéretes kombináció ez a magamfajta nő számára, de "Vivir con miedo es como vivir a medias" azaz félelemben élni olyan, mint félig élni. Elég fél életem volt már ahhoz, hogy egészre vágyjak. - Nem zavar és nem is tart fel, mert nem sietek sehová - közlöm tényszerűen. Nem vagyok továbbra sem az a könnyen megnyílós fajta. A konyhában sem sok szavamat lehet hallani. A kezem jár, nem a szám. Nem tudom jó tulajdonság-e vagy sem, de eddig nem igen ágáltak ellene. Tudták, hogy ki vagyok, hogy mit tettem. Egy ilyen kis városban hamar híre megy ha az ember ölt. Az már más kérdés, hogy az oka kiderül-e mindenki számára. Ítélkezni elvben senki sem szokott. Mégis mindenki megteszi. A baj az, hogy legtöbbször megalapozatlanul. Ezért nem megyek el most. Nem szaladok világgá. Maradok. - A szökőkutak nappal szebbek, de a baglyok és a csillagok csak éjjel látszanak jól - emelem kékjeimet az ég felé és megpillantok pár ismerős hideg fénnyel pislákoló alakzatot odafenn. Vajon Károly lát engem? Figyel és vár míg én is végül átjutok a túlvilágra? Megbocsátott neki az a valaki vagy valami, ami az egészet irányítja? Az ő terve volt minden? Nem tudom. Kicsi vagyok a válaszokhoz. Még a kérdések feltevéséhez is talán. Minden esetre inkább visszanézek az idegenre. Épp elég minden magányos éjjel a múlandóság fizikai fájdalmát megélnem. - Hogy hívják? - szegezem a férfinak a kérdést. Elszoktam a hivatalos formuláktól. Helyesbítek, az ilyen fajta találkozásokkor szükséges viselkedéstől. Így talán kicsit nyersnek tűnhetek. Valójában ez is valahol önvédelem. Minél kevesebbet mutatni meg magamból, minél többet kiszedni belőle. Ez az elvem. Eddig mindig bevált. Meglátjuk most mire megyek vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Jött az üzenet dude-tól, hogy visszaskerázott hamarabb a kastélyba és unatkozik. Tudjuk, hogy nem is kellett ennél több. Öt óra múlva már rúgtam be a kastély ajtaját, hogy lángos pózba vágva magam köszöntsek minden jelenlévőt, akik kimerültek egy házi manóban és egy megbűvölt seprűben, de nem baj, mert ők nagyon is örültek nekem. A bevágódós pózom közepén csúszott a kezembe egy könyv, majd suhant tovább egy barna hajkorona. Mire felfoghattam volna, hogy mi van és megszólaltam volna a csaj már sehol nem volt. Ráncolt szemöldökkel forgattam kezemben a könyvet, majd vállat vonva indultam a szobám felé, hogy lepakoljak és elkaphassam Kendét. A könyv halkan huppant testvérem ágyán, gondoltam majd később foglalkozom vele, bármi is legyen az, azonban a belőle kicsúszott pergamenek sokkal előbb keltették fel az érdeklődésem, mint bármi más. Le sem véve róluk tekintetem dobtam a földre mindent és vágódtam rá a pergamenekre, mint karvalymadár a pocokra.
Pontosan ezért van az, hogy futólépésben, a pergameneket farzsebembe nyomva osonok az újonnan megbeszélt hely felé, mert megkértem haveromat, toljuk már el a randit kicsit. Wait… hogy lehet futólépésben osonni? Mindegy, én megteszem, mert ultragigacsászárkirály vagyok. Így egyben. Annyira nem kell messze mennem, de nem szívesen kapnék a nyakamba egy Darwint, szóval mégis figyelnem kell, de amint elhagyom a klubhelyiséget és kilépek az ajtón, pár lépés után dereng fel az ismerős alak. - Duuuuuude - kiabálom suttogva, mer’ ilyet lehet, ahogy lépkedek felé. - Olyat mesélek, rndsn lekakkantod a bokád - vigyorodom el szélesen, majd körbepillantva nyomom le a kilincset, majd mutogatok Kendének, hogy menjen már, végül belépek utána és kezdem el lobogtatni előtte a pergameneket. - Valami random csaj nyomott a kezembe egy könyvet, amikor megjöttem, és ezek voltak benne. Tudod mik ezek, tesó? - vigyorodom el még szélesebben. - Bájital receptek. Vicces bájital receptek - hátrálok pár lépést kitárt karokkal, majd fordulok a felbukkanó szekrények felé. - És ez a hely a Kánaán ezeknek a megcsinálásához, de kellesz bro, mert ha lebukok az elég ciki. Buksz velem vagy elhagysz? - fordulok vissza felé bevágva a legcukibb kiskutya fejet ever.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Valahol az elméje hátsó szegletében szöget ütött a gondolat, hogy most nincs az az indok, amiért Csenge itt hagyhatná, de hogy erre még lehetősége se legyen, ugyanez elképzelés arra késztette, hogy az útját is állja. Nem tudatosan, de elépakolta a lábait, felhelyezte a lány mellé. Pedig anyukája megmondta, hogy nem szabad cipővel az ülőhelyekre felmenni, mert más meg aztán arra teszi le a tomporát. De most nem jutott eszébe édesanyja egyetlen intő szava sem, hiszen végre Csengével maradt, kettesben, és úgy tűnt, még ennivalója is van! Noha amint meglátta őt idebent, már kevésbé érdekelte a hasa megtömése.
Persze a lehetőséget el nem utasította, és már nyúlt is érte, és egy pillanatra ujjvégei végigszántottak Csengu tenyerén.
- Úú, ezt imádom! Nem bánod, ha ezst megezseb? - A mondat végére már tele volt a szája a kedvenc szelettel, és rájött, hogy milyen illetlen. Hiszen teli szájjal nem szép dolog beszélni. Illetve a kérdésre a választ sem ártott volna megvárni.
Lenyelte a falatot, és bocsánatkérően rámosolygott barátnőjére. Igazából tényleg szerette volna ott felvenni a fonalat, ahol valahol korábban elhagyták, de érzékelte, hogy egy cica eljátszotta azt, illetve, hogy ez nem csak rajta múlik. Valami nem volt rendjén, de Lili az őt nyíltan elutasítókat se értette meg elsőre, nem mindig észlelte, hogy nem kívánatos a hebehurgya, lökött viselkedésével együtt, azt a mélyen őrlődést pedig, amit a másik szőke irányából érzékelt, végképp nem tudta dekódolni. Csak miután viccelődésére olyan visszafogott, tömör választ kapott, kezdte kapisgálni, hogy Csenge távolságtartása konkrétan vele lehet kapcsolatos. És ekkor elkezdek a felszínre szivárgott, eddig elraktározott emlékek előugrálni lelki szemei előtt. Amitől csak még inkább összezavarodott.
- Szóval az van, hogy nem emlékszem, mit csináltam, de tuti megbántottalak valamivel, és ne haragudj miatta, jó? - Kissé elhúzta a száját, és úgy nézett a másikra, meg még a lábait is lepakolta a földre, ahová valóak.
Egyáltalán nem volt arról meggyőződve, hogy valóban csinált valamit, de ha Csengu csak álmodta az egészet, akkor is boldogan bocsánatot kért tőle azért, amit álombeli énje művelt, csak ne utálja őt. Vagy utálhatja is, az is sokkal jobb, mintha menekülne a közeléből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Látja a karba font kezeket, ami, ha nem érezné eleve ezeket a furcsaságokat, amiket érez, munkájából adódóan máris árulkodna arról, hogy a nő annak ellenére, mennyire bátran megindult felé, ugyanolyan zárkózott és távolságtartó, mint amilyennek tulajdonképpen egy idegennek kell lennie egy másik ismeretlennel szemben. Nem meglepő, és nem is újdonság. Olyan ez, mintha az ember kitenné a "maradj távol" táblát. Ő pedig így is tesz. Még mindig nem mozdul, bár azért megmosolyogja, hogy újságírónak néznék. De mindazonáltal bátor dolog így bevallania a nőnek neki, hogy nem siet sehová. Akár még egy sorozatgyilkos is lehetne, aki így megneszelhetné, hogy nem várja senki. Bár lehet ez már egy kissé eltúlzott gondolat.
- Szintén esti séta? - érdeklődik inkább, barátságos mosolyt próbálván az arcára kanyarítani.
- Ez tagadhatatlan. Szépen fogalmaz.
Úgy tűnik a szökőkút és a baglyok még mindig a téma csúcsát alkotják, de hát nem is nagyon tudnának így hirtelen másról beszélni, ismeretlenül. És legalább jótékony homályba vonják az összes ostobaságot, ami rátelepedett. Vagy pontosabban, inkább befészkelte magát a mellkasába? Különösek ezek a hullámok, amik most felé csapnak. Kell egy pillanat, amíg felfogja tőlük, hogy egy kérdés hangzott el felé, és pontosan mi is.
- Ó! Én? Nem fontos igazán, de... a legtöbben csak Zé-nek hívnak. Elég hosszú a nevem.
És még ismert is lehet...
- A magáé? Ha nem veszi tolakodásnak...
Mégiscsak visszakérdez. Mert egyfelől érdekli, másfelől pedig láthatóan talán a nő sem akar igazán egyedül lenni. De talán... talán csak hozzá hasonlóan maga sem tudja, miként kell másokkal. Ez alighanem hamarosan kiderül majd. Vagy talán mégsem. Ki tudja. De nem ettől szép az egész? Már annak, akinek nincs ezzel eleve komoly problémája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Csenge még a tenyerét nézi elvörösödve, enyhén könnyes tekintettel, de közben megrázza a fejét válaszul Lili kérdésére, majd egy kisebb nyelés után hozzáteszi:
 - A tiéd.
Közben barátnője továbbugrik a következő témára, a vizsgáikra, ezzel lehetőséget biztosítva Csengének arra, hogy visszanyerje az önuralmát. Színtelen hangú válasza azonban nem épp olyan, ami megszokott lenne tőle, és hogy mennyire nem, azt Lili kérdése teszi egészen egyértelművé.
Csenge felkapja rá a fejét, és még meg sem szólal, de már hevesen rázza a fejét. Egyáltalán nem akarja, hogy a lány azt higgye miatta van, hogy ő tett valami rosszat. Nem is hiszi, hogy Lili egyáltalán képes olyanra.
 - Nem, ez nem... - "a te hibád" fejezné be, de leharapja a mondat végét. Abban sem biztos, hogy mi is ez pontosan. Hiba lenne? Rosszul működik benne valami? Létezik, hogy emberek tönkre menjenek? Ha valaki tönkremegy, meg lehet még javítani?
 - Nem miattad van - mondja végül halkan, szinte suttogva, miközben lábait felhúzza, majd térdeit átkarolva egészen kicsire tömöríti össze magát. - Sajnálom.
Ismét megkörnyékezi a sírhatnék, de hősiesen ellenáll neki. A könnyektől még soha semmi nem lett jobb, a tapasztalatai szerint a síró embertől a többiek csak frusztráltak, dühösek, zavartak lesznek. És a fülkében már így is éppen elég érzelem zsúfolódik össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kicsit feszengek mikor elhatározza magát és a földre tesz, hogy bele kezdjen a varázslatba. Nem attól tartok, hogy elrontja, hanem attól, hogy mi lesz ha nem hat a varázsige. Aztán kimondja a varázsigét és egyszerre elmúlik a félelmem. Elkezdek nőni, magamon nem igazán érzem, de a külvilágon igen. Már nem olyan nagyok a tárgyak körülöttem, már nem vagyok olyan pici. Aztán végül szemmagasságba érek Hunorral és ő megszakítja a varázslatot. Nem érzek semmi változást magamon. Lenézek a lábamra, normál méretűnek tűnik, aztán végig nézem magam lentről felfele haladva. Lábak pipa, törzs pipa, karok pipa, kézfejek és ujjak pipa. Közben még ellenőrzöm magam előtt forgatom a kezeimet. Majd végig tapogatom a fejem. Igen, minden olyan mint amilyen volt pár órával ezelőtt. Hunor remek munkát végzett. Boldogan felkacagok, majd a nyakába ugrom ujjongva.
- Sikerült! Sikerült! - kiáltom és közben szorosan magamhoz ölelem. - El sem hiszem, hogy sikerült. Mármint bíztam benned, csak magamban nem. - mosolygok rá. - Köszönöm, hogy segítettél, nagyszerű barát vagy. És én meg az adósod vagyok. - hálálkodom miközben elengedem és ismét végig nézek magamon.
- Na most gyere te szőrös pók, már nem vagy olyan nagylegény. - kacagok fel ismét boldogan és a kanapé alját kémlelem, már amennyit látok belőle így állva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Úgy látszik, Ajsa elégedett az eredménnyel. Míg ő a tagjait veszi számba, én szúrós szemmel próbálom eldönteni, tényleg nem maradt-e egy leheletnyit kisebb. Vagy nagyobb.
A vizsgálódást egy nagy öleléssel szakítja félbe. Na, hát végül is ez a lényeg. Büszke örömmel mosolygok a válla fölött. Be kell valljam, én sem voltam teljesen biztos benne, hogy sikerül. Szerencsére a varázslásnál nem az önbizalom a legfőbb szempont.
Most már normális hangerőn beszél, így már biztos lehetek benne, hogy egy pókkal hadakozott korábban. Belegondolni is rémes!
Meg abba is, hogy most, hogy visszakapta eredeti méretét és fölényét, esetleg lecsapja szerencsétlen párát. Őt ismerve mondjuk nem kéne félnem, hogy ilyet tesz, de azért jobb, ha elvonom a figyelmét.
- Nem tudom, van-e kedved hozzá, de én tök örülnék egy rajznak, amin a pici Ajsa egy karddal szembeszáll egy hatalmas pókkal - dobom fel az ötletet ott helyben találva ki a jelenetet.
Azzal - lévén nálam nincs tiszta papír csak a tanulós füzeteim meg könyveim - kiterelgetem a helyiségből, mert hát miért ne lenne kedve rajzolni? Ő Ajsa!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ti férfiak, miért harapjátok a fagylaltot?
Kérdezek vissza egy teljesen más témakörben, álszomorúan konstatálva, hogy szegény fagylaltom igencsak meg lett becstelenítve, és a tett nyomán egy tekintélyes és minden szempontból pontos és tökéletes Vajda fogsor maradt a vérengzés után. Szörnyű! Botrányos!
- Tudnátok ti ezt szépen és érzékien is csinálni, na nem mintha rád gerjednék, ez már nem az az évszázad, ahol jó szemmel nézik a vérfertőzést. Mondanám, hogy milyen kár, de nem. Hasonlítunk egymásra, mi mindannyian, bár Eszter és én barna hajjal lettünk megáldva, míg a többi Vajda szőke. De a szemünk a bizonyíték arra, hogy ebbe a családba tartozunk, meg a kiválóan részletgazdag negatív pofavágásaink.
- Mert morog, mint, aki nem kapja meg a napi Vajda adagját. De ez csak külső szemlélői észrevétel. Lehet, hogy én látom rosszul és csak sok a dolga. Amikor eljöttem tőle, éppen azon bosszankodott, hogy valaki megcserélte egy könyvsorozat két részét a polcon. Meg se mertem neki mondani, hogy én voltam, és véletlenül történt.
Túl szép a fejem ahhoz, hogy anélkül éljek, márpedig ott és akkor biztos voltam benne, hogy Lili leharapná, és valahogy nem vonzott, hogy engem tiszteljen meg a vérengzés utáni vágyával. Nagyon szeretem, de a magam testi épsége számomra fontosabb, mint az ő lelki nyugalma. Vagy bárkié, kivételt képez ez alól a kviddics, ahol nincs barátság, nincs szerelem. Ott egy teljesen más játszma játszódik. Olyan, melyre, ha csak rágondolok is, bizsergek. Imádom.
- Büszke rád. A legutóbbi együtt töltött hétvégénken látszott rajta, hogy örül annak, ahol most tartasz. Ki tudja, hogy az én apám valaha néz-e majd így rám.
Vérszegény mosollyal húzom közelebb a fagylaltot, hogy inkább abba fojtsam arcom változását. Az igazság az, hogy nem hiszem, hogy ez bekövetkezik, és nem csak azért, mert lány vagyok. Nem vagyok olyan ambíciózus, mint Eszter például, aki egy őt ért támadást követően új álmok irányába indulva, felvértezte magát és aurorrá vált, vagy Ricsi, akit mindig, mindenki a politikai életben képzelt el, és lám, megvalósult ez is. Szusszanva, de félmosollyal az arcomon pillantok rá.
- Lucas, köszöni szépen, jól van. Arra gondoltam, hogy esetleg megengedhetnétek nekem, hogy a kisházban lakjak, nem tudom megszokni, hogy mások is szuszognak ott, ahol én vagyok. Megkérdeztem, hogy nem lenne-e kedve velem lakni, tudom, előbb veletek kellett volna megbeszélnem, de nyugi, a gondolattól szerintem lábon kihordott egy kisebb szívrohamot, szóval, csak én költöznék. Amúgy is, mintha a második szakítás és a szalamantoni úgy szakasz között, jelentősen megcsappant volna az örökségem.
Pillantok rá ártatlan érdeklődéssel, hogy esetlen nem tudja-e, mi történhetett, pedig mind a ketten tudjuk, hogy mi. Az ő pénze elfogyott, az enyém meg kéznél volt. Nem vagyok irigy, ha kér, mindenképpen adok, de tudom, hogy túl büszke ehhez, és tudom, hogy én magam mindent megtennék a családomért. Nem más ez, mint egy jó tárgyalási alap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem, akkor feltételezhető, hogy a vérében Grosserlieb vér csörgedezik, vagy legalábbis nagy hatással volt rá a nő.
Ezt viszont szintén csak hírből tudom, mert én és a művészet nem állunk olyan közel egymáshoz. Ha a tökéletes élő-halál esszenciáját, vagy egyedi fiolákat kellene értékelni, na az az, ami számomra a művészet fellegvára volna. De mind tudjuk, hogy az, ami engem gyermeki rajongással tölt el, kevés embernek jelent valódi boldogságot. Nekem igen, számomra csodálatos, de eszemben sincs kényszeríteni bárkit is, hogy hasonlóképp vélekedjen erről a területről. Tudom, hogy én is túlzó vagyok olykor, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a saját menyasszonyomat is elveszítettem miatta. Tettek, amiket sosem fogok magamnak megbocsátani.
- Szerintem van balansz a kettő között. Abban az esetben, ha mondjuk az ember megszorul anyagilag, akkor jó, ha van egy olyan terület, ahol igen busásan fizetnek. De tudom, hogy ez ellene megy a művészi szabadságnak, csak arra jó, hogy az ember túléljen. Én se szívesen csinálnám, meg tűrném el az úri körök rigolyáit.
Meg is borzongok cseppet arra a gondolatra, hogy nekem így kellene élnem. Nem, semmi esetre sem. Én szeretem, hogy tényleg a szenvedélyem a munkám, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hogy megélek belőle. Szeretem látni, hogy a bátyám is boldog, ő kis a maga útján van, és igazából titkon örülök neki, hogy ő meg én újra együtt lakunk, mintha kaptunk volna egy második esélyt arra, hogy megismerjük egymást, és én szeretném ezt a lehetőséget maximálisan kiélvezni. Ehhez pedig tudom, hogy az kell, hogy egyelőre ne legyen más, csak mi ketten. A gondolatra, hogy miattam komplexusa lehetne valakinek, csak elnevetem magam, és finoman a fejem ingatom.
- Ez kedves, amíg nem ismered meg a bátyámat, szóval, azt hiszem, szeretném, ha nem ismernéd meg, onnantól megváltozik a véleményed rólam.
És valljuk be, bármennyire is nem izgat az, hogy én most nővel kezdjek, nagyon jól esnek a szavai, melyek arra utalnak, hogy ha akarom, akkor lehet még esélyem ezen a téren, és akár egész gyorsan el is kelhetek a piacon. Elvégre, ki láthatna jobban, mint egy művész?
- Egyáltalán nem hangzik rosszul, kreatív téren szerintem bűn is tanmenetet követelni. Élvezze az, aki oktatja, és az is, aki tanulja, ennyi lenne szerintem ebben a korban minden rajzzal, énekkel és ehhez hasonlatos kreatív művészeti ágakkal való megismertetés lényege. De hát mi porszemek vagyunk a gépezetben, viszont, ha bármikor bármilyen ötlet kell, szívesen adok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Halkan felnevet, mikor Rudolf a bátyját említi. Tudja milyen érzés ez, néhány évig szenvedett tőle, mikor még túl fiatal volt és mindenki a nővére körül forgott. Aztán szerencsésen kinőtte, legalábbis igyekszik. Ha egy lapon kéne őt említeni bármiféle kapcsolattal, az nagyjából a Titanic és a jéghegy lenne, se több, se kevesebb. Bókokat nem tudja kezelni, maximum elvihogja őket, ajándékokkal szintén hadilábon áll –nem mintha nagyon kapott volna, hiszen addig soha nem jutott, hogy ilyen mélységeket éljen meg-. De neki így tökéletes ez. Majd talán 20-30 év múlva másképpen gondolja.
– A kicsikkel amúgy is nehéz azt követni, ami le van írva. Bemegy az ember egy tervvel, aztán átlépve a küszöböt simán borul minden – ha csak Karolából indul ki, akkor bizony egy tanmenetet az első öt perc után lazán lehúzhat a slozin. A gyerekeknek szabadság kell, lehet őket irányítani, de ott is van egy pillanat, mikor hátra kell lépnünk és hagyni nekik, hogy szárnyaljanak. Ő is így van ezzel, mikor nem önmaga miatt, hanem egy rendelés, egy feladat végett ül le rajzolni, festeni. Meghallgatja a paramétereket, aztán köszöni szépen, csinálja maga. Eddig még nem volt rá igazán panasz.
– De arra például nem lennék képes, hogy tizenéveseket tanítsak – néz a másikra haloványan elmosolyogva. – Nekem ők már túl nagyok, túl sok elvárással, túl sok kritikával és makacssággal. Szerintem ha azt mondanák, hogy menjek meg egy csapat tizenhat –tizenhét éveshez és tartsak nekik egy órát elbőgném magam – nevet fel a végére. Nem egy beszari alak, sőt! szeret sok mindent kipróbálni, de hogy ezzel a korosztállyal dolgozzon, na azt már nem. Inkább megy egy mugli nagyáruházba kasszázni a sok idióta vevő közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hiába volt rettentően éhes, igen hamar elmúlt az éhsége, vagyis inkább elterelődött a figyelme a hasáról Csengu irányába, aki mintha gyötrődött volna. Elszomorította Lilit, ahogy ránézett, pedig a viszontlátásának amúgy merő örömöt kellene okoznia. Szóval nem volt rendjén ez az egész így, és őt nem olyan fából faragták, aki inkább csendben elkullog. Meg akarta érteni, vagy ha azt nem lehet, valahogy helyre akarta tenni.
Így aztán nyíltan szóba hozta, és elnézést kért azért, amiről azt se tudta micsoda, csak jussanak valahova. Már persze jutottak, folyamatosan haladtak az iskola irányába, de Lili mindenképp úgy akart leszállni a vonatról, hogy újra minden rendben közöttük.
- Nem..? - pislogott párat a félbeharapott mondatra.
Képzeletben odacsúszott mellé, és addig böködte, míg Csenge ki nem bökte, mi bántja, de ennél azért több tapintatosság szorult Lilibe. Egy kicsivel.
Viszont kezdett egész megijedni barátnője testbeszédétől, ami kezdte azt a benyomást kelteni, hogy nem Lilkó csinált valamit, hanem ő. Valami szörnyűségest. Olyat, hogy el se meri mondani neki, csak kapaszkodik inkább a lábaiba. Ami egyébként azzal a veszéllyel járt, hogy erős fékezés esetén jól lepottyan a padlóra. Ezt Lili nem szerette volna, ezért szembe helyezkedett vele, távolabb az ajtótól, közelebb őhozzá.
- Hát akkor? - kérdezte, továbbra is teljes értetlenségben. - Miattad? Nem vettem észre, hogy rosszat csináltál, szóval simán megúszhatod ám - bólogatott teljesen komolynak szánt ábrázattal.
- Nem is mondom el senkinek. Legfeljebb Tapinak. Ő a plüss polipom, és nem beszéli a nyelvünket, szóval eskü nem adja tovább.
Biztatóan mosolygott, és jobb kezét Csenge térdére helyezte, finoman megrázva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem is kell ennél csodálatosabb nap és lehetőség ahhoz, hogy gyakoroljam az illúziót pár erre sétáló járókelőn. Ami persze teljesen illegális, szóval nem is teszem meg, mert félek Noncsi bácsi haragjától. Ijesztő tud ám lenni, ha bepipul, de hát, mint eddig mindig, jönnek a megmentésemre: Ruben bácsi alakja rajzolódik ki, én meg ordítva - szó szerint - kapom el. Mint mondtam, csodálatos nap és lehetőség. Mármint nekem, mert szerintem Ruben bácsi egyáltalán nem örül annak, hogy elkapom, és amikor felém fordul, jön a kérdés, ez bizonyosságot is nyer. Széles vigyorral arcomon vigyorgok fel a férfire hevesen bólogatva. Bizony, hogy én!
- De ha nem bácsizom, akkor, hogy hívjam? - biccentem félre fejemet, tekintetemben csillannak meg a kérdőjelek. Ha Malvin megtudja, hogy nem adtam meg a kellő tiszteletet valakinek - amit amúgy tényleg nagyon ritkán teszek meg, a legtöbbjüknek meg fel sem tűnik, ami nem az én saram -, lenyakaz a nő. Szükségem van még a fejemre, hát az ellenállhatatlan mosolyom nélkül nem tudom befűzni Ruben bácsit, hogy segítsen. Rendben, talán azzal sem sikerül, de hátha. Vajon működik nála a hízelgés? Nos… mindjárt kiderül. Nem.
- Azt nem mondanám. Mármint elméletben király vagyok, nyilvánvalóan, de tudja, hogy megy ez - köszörülöm meg torkomat hangosan. - Gyakorlat teszi a mestert, de a suliba járó diákok meg bénák, engedély nélkül nem gyakorolhatok senkin, szóval… tök unalmas - tárom szét karjaimat tehetetlenül, mintha komolyan a világ legnagyobb terhe nyomná a vállamat. Mondjuk így is van, mert szintet szeretnék lépni, jó akarok lenni benne, ha nem a legjobb, és ehhez az kell, hogy Noncsi bácsiék elvárásai szerint teljesítsek. Valamiért megkérték az előttem állót, hogy segítsen a bál díszletében, így nem nyúlhatok mellé.
- Aham! - csillannak fel kékjeim azonnal. - Gyakorolna velem? Mit és hogyan csináljak, meg ilyesmik? Lehetne az alanyom, tudja - csillogó tekintettel pillogok fel Ruben bácsira, akaratlan lépek hozzá közelebb, pillantásom szinte már könyörgő. Naaaaaa!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bársonyos csend és mély sötétség. Elveszítheti az eszméletét néhány röpke percre, vagy talán a túl sok, túl intenzív fájdalom kapcsolja kis érzékszerveit, egész addig, míg valaki mellé nem térdel. Szólna, de nem igazán tud, hangja erőtlen nyöszörgésként hagyja el ajkait. Lassan érezni kezdi minden fájó porcikáját, ahogy a félelem távozik, a fájdalom átveszi a helyét. Éles fájdalom nyilal jobb csuklójába, groteszk, de az első ami eszébe jut, hogy nem fog tudni horgolni. Érzi, hogy nehezen veszi a levegőt, mintha bordáin valaki még mindig térdepelne, ahogy lassanként eljut tudatáig, hogy felszakadt szemöldökéből vér szivárog arcára. laposan helybenhagyták.
A viharszürke szempár lassanként nyílik ki, épp csak jelezve, hogy maganál van, hogy hallja és érti őt. Újabb fájdalmas nyöszörgések kísérik próbálkozásait, miközben megpróbálja felemelni a fejét. Hamar feladja, érzi, hogy ez egy hamvában halt ötlet. Beszélnie kéne, szólni legalább egyetlen aprócska szót. De annyira fáj mindene!
- Kéne egy orvos – nyögi ki végül nehezen, tekintetét a mellette térdeplő, majdhogynem fekvő alakra vezetve. Normális lenne, ha megrettenne, ha összerezzenne vagy menekülni próbálna. De valami furcsa benső hang azt mondja, hogy nem lesz bántódása, hogy ez a férfi csak jót akar. Bízik a női megérzéseiben, sosem vezették még tévútra. Szerencsésnek érzi magát, hogy valaki épp erre járt. A kisebb-nagyobb sérüléseit biztosan tudja enyhíteni néhány bűbájjal, még ha nem is olyan eredményesen mint egy gyógyító. De annyira mindenképp jó lesz, hogy hazajusson és reggel megmutathassa magát valakinek a rendelőben. Esetleg az ispotályban. Őszintén aggasztják a sérülései, elvégre egy bordatörés nem játék. Elég kórházas sorozatot nézett ahhoz, hogy tisztában legyen azzal, hogy alapos kivizsgálásra lenne szüksége, mert lehet, hogy olyan sérüléseket is elszenvedett, amiket most még talán nem érez, de később akár nagyobb bajt is okozhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Az ember, ha olyat lát, amit nem szeretne, vagy törli elméjéből a képet, vagy bosszút esküszik, vagy elindul benne egy olyan folyamat, mely nagyon sok esetben az adott személlyel formázott és alakított kapcsolatát zárja le. Én magam, ahogy ülök, és nézem a képet, hirtelen olyan sok mindent megértek. A frászt az összeköltözés miatt például kifejezetten a helyére teszem, látva, hogy mással milyen jól elvan. Szilveszterkor. Az a csók fontos, hiszen szerencsét hoz, és mivel én nem csókolóztam akkor, tekintve, hogy a párkapcsolatomban lévő másik fél éppen mással volt, igaz az elmélet, mely szerint a szerencse mellénk áll vagy elszegődik.
Összetéphetném, elégethetném, kiélhetném rajta minden dühömet, ám mégsem teszem, úgy érzem, hogy egy ilyen kép nem való évkönyvbe, de ellő volna, ha a tulajdonosa visszakapná. Vagy tulajdonosai. Érzelemmentes fejjel ülök a szerkesztőségben, miközben duplikálom a képet, és a friss verziót is magamhoz véve indulok neki, hogy megkeressem, bár fogalmam sincs, hogy hol lehet ilyenkor, ki tudja, talán a kis szöszi szájába suttogja éppen a gondolatokat, és meséli izgatottan, hogy milyen könnyedén ment át a vizsgákon. Persze, ha mindent lesúgnak neked, úgy nem nehéz.
- Te gyökér.
Mordulok, mert ahogy lépkedek a folyosón, fülem hallja a hangját, és szemem oldalsó szegletében felismerem a sziluettét. Olyan hirtelen szólalok és torpanok meg, hogy ne messze tőlem egy elsős szinte vigyázzba vágja magát, de most nincs idegzetem elmesélni neki, hogy nem rá gondoltam. Nézem egy kicsit őket, azt, ahogy Lucas a lány közelében viselkedik. Alsó ajkamba harapva elmélkedem a következő lépésen, míg végül arra a döntésre nem jutok, hogy nem fogok úgy viselkedni, mint egy gyökér. Teljesen rendes leszek, míg ha én nem is első kézből értesültem arról, hogy hárman vagyunk ebben, vagy arról, hogy én nem igazán vagyok már benne. Nyilván a vizsgákra még jó voltam, de ezek után nem kellek már. Kihúzva magam, felszegett fejjel sétálok közelebb, és megállva előttük szinte angyali mosollyal pillantok le rájuk.
- Helló. Holló úr kiküldte az eredményeket a varázstaniról. Épp az évkönyvet rakom össze, és gondoltam szeretnétek belőle egy-egy példányt.
Még mindig baromira kedvesen mosolygok, miközben feléjük nyújtom a képeket, és ha elvették, biccentve egyet indulok tovább, mintha nem lenne a helyzet baromira megalázó.