Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A nő sóhajtott egyet, ahogy kénytelen volt újra Odettre figyelni ahelyett, hogy a pácienst vizsgálta volna, vagyis engem. De mielőtt megszólalhatott volna Somogyi újra megjelent. A nő erre az égre meresztette a szemét, én pedig beleborzongtam Somogyi minden érintésébe.
- Szóval, ahogy a szőke hölgynek is elkezdtem volna mondani, mi sem tudunk annál többet, minthogy Darya egy cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. Az egyik szemtanú hívta a mentőket, a rendőrök nyomoznak az ügyben. De a legfontosabb nem az, hogy hogyan történt jelenleg, hanem hogy ő jobban legyen - oktatta ki a két delikvenst, én meg kukán hallgattam a magyarázatot. Természetesen tökéletesen tudtam, hogy a szavak mit jelentenek, és azt is, hogy ahhoz képest mennyire jó állapotban voltam. Mármint azt orvos nélkül is felismertem, hogy agyrázkódásom volt, de hogy semmim nem tört, pláne az utóbbi hónapok után, az kész csoda volt.
- És hol van a kishölgy apja? Ha igazolni tudja az összetartozást, elhagyhatja a klinikát a lány, amíg nem, addig megkérem, hogy mindannyian fáradjanak ki, mert nem csak hogy szabályokat szegnek ezzel, de hátráltatják a vizsgálatot is - magyarázta a doktor egyre türelmetlenül a férfihez, merthogy közben Odett is elhagyta a termet.
- Kérlek. Láttad, hogy jól van. Tíz perc múlva visszajöhetsz - nyújtotta karját a nő, és az ajtó fele intett. Így persze háttal fordult nekem, ami a lehető legjobbkor jött. Minden infót megtudtam ami kellett, már csak arra volt szükségem, hogy ne buktassak le mindenki. Gyors mozdulattal nyúltam a lánchoz, és - a láncok újabb roncsolásának eredményeként - újra lerántottam a tárgyat, majd a kezembe süllyesztettem.
- Spasibo - fordultam az ápoló felé, és aprót mosolyogtam, hogy kicsit enyhítsek haragján. Lehet, hogy a barátaim kicsit tényleg túl sokak tudnak lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem volt hozzászokva ehhez a korai intézkedéshez. Még csak reggel hét volt, ilyenkor egyáltalán van olyan ember, akinek működik az agya? Ráadásul nem csak hogy a reggeli kávéját nem tudta meginni, de azt is elutasították, hogy másnak adjon. Bár nem teljesen értette a nő logikáját, mert ha tényleg annyira szomjas volt, akkor megitta volna. Legalábbis ő biztosan. Inkább csak figyelmen kívül hagyta a nő mondatait, és elkezdte felolvasni az aktát. Hiszen mindenki így viselkedett volna, ha tagadni akar, és akkor is, ha nincs mit.
- Kérem hölgyem, tartsa meg a hideg vérét - próbálkozott Zalán a megnyugtatásával, de nem sokat ért el vele, azt egyszer biztos. Talán csak még idegesebbé is tette a nőt.
Válaszolta volna ő, hogy hát jobb cipőt kell választani, és akkor nem reped fel a sarok, de nem tűnt etikusnak a válasz a helyzetet eltekintve. Azonban a kérésnek nem mondhatott nemet. Lassan végigmérte a nőt. Bozontos haj, elkenődött smink, szakadt harisnya... nem is úgy nézett ki, mint aki a Ritzben szokott aludni a saját pénzén. Elhúzta a száját, és összeszűkítette szemét. Nem szívesen válaszolt a kérdésre.
- Én csak arra kérem, hogy válaszoljon a protokollkérdésekre. Amíg ezt nem teszi meg, nem tudom elengedni, értse meg - próbált a nő eszére hatni, ha már a szimpla nyugtatgatás nem ment. - Szóval, amikor az aurorok megtalálták, akkor éppen az útpadkán ücsörgött. Akkor is feltették magának a kérdést, de én most megteszem újra, mivel csak folyékony káromkodás hagyta el az Ön száját: várt ott valakire? - kérdezte még mindig nyugalmat erőltetve magára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lehetetlenségnek tartom szavakba önteni, hogy mennyire unatkozom. Mármint komolyba, nincs rá megfelelő szó, mert a nagyon ide már nem elég. Valószínűleg tartom egyébként, hogy sokkal több időt töltök Kiscsibével, mint kellene, mer’ rendesen felkaptam a cuccomat a szobából, elindultam a nagyvilágba, hogy akkor én most foglalkozni fogok az illúzióval - elméleti szinten -, hiszen a friss levegő jó hatással van az agyunkra, nem? Tudja a franc, biztos ezt is brit tudósok állapították meg, de a tavaszi levegő, ha mást egyelőre nem is tett, az biztos, hogy felébresztett. Fejesemből üvölt egy ItaloBrothers dal, aminek nagyon mély dalszövege van, jobb kezemben szorongatom a cuccaimat, míg bal kezem mutatóujjával mutogatok random emberekre énekelve, ahogy haladok lefelé a kastélyból a falu irányába. Biztos értékelik a jókedvem.
Éppen becsusszanok a térre az egyik arra vezető útról, hogy helyből ugorjak fel egy padra és álljak neki fennhangon. - Boom boom boom, That’s how it goes, Everybody get your hands up, come close - nos, a Boom című dal, gondolom mindenki is tudja, de azért elárulom, hogy nem arról szól, hogy kitartott kisujjal teát szürcsölsz. - We gonna dance the day and the whole damn night, Rock rock your body alright - mozgatom meg csípőmet, majd állok meg azonnal, ahogy meglátom a téren átsétáló alakot. Szélesen vigyorogva ugrok le a padról, majd szökkenek a férfi után. - CSÓKOLOM RUBEN BÁCSI - nem mondom, hogy kiabálok, de azért kiabálok, mivel a fejembe még mindig üvölt a dal, szóval kell pár másodpercnyi idő, amíg leesik. Kikapcsolom, letolom a fejemről a fejest, majd pislogok felfelé Ruben bácsira. - Képzelje Ruben bácsi, éppen az illúzióval terveztem foglalkozni. Nem remek, hogy éppen most találkozunk? Gondolom magának nem remek, de én maga helyett is örülök - bólintok egy határozottat, majd vigyorgok fel továbbra is rá. A képlet egyszerű: én tanulom az illúziót, Ruben bácsi bejegyzett, éppen gyakorolni készültem, ő pedig már tud egyet s mást. Én mondom, hogy mindenki is azt akarta, hogy talázzunk ma itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Tartsam meg, hát persze…milyen egyszerű is ez, nem magát vádolták meg prostitúcióval - morrantam vissza a férfinek azon nyomban, mert még mindig a düh vezérelt, s ezt nem is tudtam volna tagadni. Azért egy kicsit elcsöndesedtem, hogy feltegye a kérdéseit, azok azonban nem kis felháborodást váltottak fel bennem, ismét úrrá lett rajtam a hevesség, s bizony dühösen fúrtam tekintetem a férfi pillantásába, aki azonban ahelyett, hogy megnyugtató választ adott volna, inkább csak elhúzta a száját. - Maga…na jól van! Tehát úgy nézek ki, mint egy prosti, csak azért, mert van rajtam egy csinos ruha, amit egy kellemes vacsorához vettem fel…akkor már biztos, hogy árulom a testem - vetettem oda dühösen a szavakat, nem mintha ez túl sokat számított volna ebben az esetben. - Protokollkérdés…nincs jobb dolguk? Nem találnak semmilyen ügyet a városban, ezért kinéznek valakit, és máris megvádolják? - igen elviselhetetlen lehettem abban a percben, valószínűleg a nyomozó idegeit sikerült felborzolnom, de mentségemre legyen, hogy még mindig nem volt semmi hírem a lányomról, az eljárást sem tartottam megfelelőnek és igen is sértve éreztem magam a vádak miatt. - Jó…mondja már , csak legyünk túl rajta végre - nyögtem be végre, mintegy megadóan, hisz úgy tűnt, addig úgy sem szabadulok, míg nem válaszolom meg ezeket a kérdéseket. Közben visszaültem, s bosszúsan fúrtam pillantásom az auror tekintetébe. - Nem, nem vártam senkire! Már elmondtam, hazafelé tartottam, a cipőm sarka beakadt, egy ideig szenvedtem vele, míg sikerült kicibálnom. Elfáradtam, felhúztam magam, mert tönkre ment a sarka, és elhiheti, hogy tanári fizetésből nem olyan egyszerű ilyen holmikat csak úgy beszerezni. Aztán leültem a padkára, hogy elszívjak egy szál cigit. Ekkor jött az a férfi, nekem nem volt tüzem, ő meg adott. Ennyi történt, ez nem prostitúció! Az aurorok pedig nem igazán kérdeztek! Egyből megvádoltak, még csak a jogaimat sem olvasták fel, berángattak ide, és belöktek abba a cellába. Hiába mondtam, hogy nem igaz, végig úgy kezeltek, mintha az lennék. Nem kaptam vizet, nem kaptam lehetőséget, hogy bárkit is értesítsek. Otthon van a kislányom az anyámmal, még nekik sem szólhattam haza, biztosan aggódnak már…és ne mondja, hogy nyugodt legyek, mert ezt nem lehet nyugodtan elviselni. Értse már meg….én csak egy tanárnő vagyok - mondtam, immár elkeseredve, s csak azért nem sírtam el magam, mert ahhoz erős voltam, hogy ne ilyen alakok előtt gyengüljek el, akik aztán ujjal mutogassanak rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ja, nincs mit - magam se tudom, miért, de kapásból ez volt a válaszom Holló úrnak, bár a gondolataimban még mindig ott jártam, hogy ez egy süllyedő hajó, s tűnjek el, mert ha elsüllyed, bele fogok fulladni a hatalmas óceánba. Még mindig vert a víz, valamiért rettegtem ettől a VAV-tól, mert mindenki ezzel riogatott, hogy ez mennyire nehéz, és amúgy sem voltam túl jó tanuló, nem azért, mert hülye volnék, hanem inkább lusta, és csak azt tanultam meg, ami érdekelt is. A nagynénémnek viszont nem akartam csalódást okozni, ezt a vizsgát valahogy teljesítenem kellett, csupán az volt a kérdés, hogy mégis hogyan. - A mosdóban - súgtam vissza Olíviának, aztán amikor megláttam magam előtt a kérdéseket, néhány másodpercig be is rezgett mindkét lábam, mert bizony kemény kérdések voltak ezek. A többiek hangját se hallottam igazán, nem is nagyon figyeltem, hogy miről diskurálnak, csak hullámzott előttem a papíron a kérdés, és sajnos leblokkoltam. Semmi nem jutott az eszembe, pedig a többiek már elkezdtek írni, így némi fáziskéséssel jöttem rá, hogy bizony nekem is el kellene kezdenem. De mivel nem tudtam a választ, Olcsi tudásában viszont biztos voltam, így őt zargattam meg, hátha lesz oly kedves, és segít nekem. Figyeltem, miket mutogat, és próbáltam gyorsan le is írni, de közben lopva a tanárra is sasoltam, nehogy nyakon csípjen minket.
Aztán míg Olcsi is írt, addig csak úgy tettem, mintha agyalnék a kérdéseken, vagy próbálnám azokat kidolgozni, lopva a többiek lapját is próbáltam lelesni, nem sok sikerrel, mert sasszemem azért még mindig nem volt. Ha Olcsi újra számokat mutogatott, vagy a lapját, akkor gyorsan és szorgosan megint neki kezdtem, s bár nem vagyok biztos abban, hogy mindent jól láttam, de ha minden igaz, nagy részét sikerült lemásolnom. Az utolsó kérdésre pedig szerencsére tudtam mit írni, már csak azért is, mert előttem ült Olívia, megihletett és így egyszerű volt írni arról, hogy mit is szeretnék valójában. Azt mondjuk reméltem, hogy majd nem olvassa el, mert az ciki lenne, így remélhetően csak Albert bá lesz az egyetlen, aki az utolsó kérdésre adott válaszomat látni fogja, amit nagy erőkkel körmöltem, míg a végére nem értem. - Khm, tanár úr, aki végzett, kimehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Jó, nem a legelegánsabb válasz volt a hallgatás, ezt Zalánnak is be kellett ismernie. De most inkább mondta volna a nőnek, hogy "bocs, szarul nézel ki"? Azzal se segített volna a helyzeten, szóval inkább csak elnyomott egy nagy sóhajt, és beleivott a kávéjába, miközben a nőt hallgatta. Aztán végül csak megfeszült egy pillanatra az arca, ahogy a "semmilyen ügy" megütötte a fülét. Épp eléggé zaklatta őt a tündérpor, nem kellett, hogy még egy prostituáltnak titulált nő is az orra alá dörgölje, hogy nem halad.
- Nem mi vádoltuk meg önt. Három különböző bejelentést kaptunk, ami miatt az aurorok behozták tegnap este. Volt aki azt állította, hogy nem első alkalommal látja magát ott - magyarázta Zalán, bár nem tudta pontosan miért is ő magyarázkodik, amikor nem a tettes székében ül.
Ahogy a nőt hallgatta egyre feszültebb lett. Nem feltétlenül amiatt, hogy Nadia számon kérte, hanem sokkal inkább azért, mert az ügyeletesek figyelmen kívül hagytak nem egy, de minimum kettő jogot, amely megilleti a vádlottat. Magában meg is jegyezte, hogy ezután majd megkeresi őket, illetve a felügyelőjüket is, bár szinte biztos volt benne, hogy egy Bodócs féle alak lesz az ügy mögött.
- Szóval tanár - morogta maga elé Zalán. - Egy gyerekes anya, aki cigarettázik - foglalta össze a hallottakat, és szemei minden porcikáját kielemezték a nőnek. Kereste a hazugság bármely csöppnyi kis jelét, de eddig nem nagyon tudta beazonosítani. Ez a nő vagy igazat mondott, vagy a legjobb svindler volt, akivel találkozott.
- Igaz-e, hogy Ön... - kezdte, de kopogás hangja szakította félbe. - Egy pillanat - emelte fel hüvelykujját a nő felé, és kinyitotta a reteszt, ahol egy fiatal - még Zalánt is leköröző - srác állt. Láthatóan zavarban volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Aha, elég húzósak voltak a vizsgák, egy kicsit parázok is, hogy sikerült-e mind. A VAV? Uhh, kemény volt, de volt egy kis segítségem - sejtelmes mosollyal meséltem az egyik haveromnak, hogy mi történt, s bár próbált kifaggatni, hogy mégis miféle segítségem volt, semmit sem árultam el neki. Váltottunk még pár szót, végül elsietett, mert neki még hátra volt egy vizsgája, s éppen arra loholt el.
Rajtam viszont volt némi megkönnyebbülés, bár még nem tudtam az eredményeimet, de valamiért úgy éreztem, hogy talán csak meg lesz mindenütt a jegy, és nem kell évet ismételnem. Az duplán ciki lett volna, részben a nagynéném miatt, aki bízott bennem, másrészt meg Olívia miatt is, aki utána biztosan kapná az ívet, hogy milyen gyökér sráccal jár. Mondjuk valószínűleg nem is az eszem miatt szeretett.
Ahogy ezen agyaltam, kiszúrtam az ablakon át egy csajt, aki a fénylő lelkek udvarán szerencsétlenkedett egy sárkánnyal. Szinte egyből leesett, hogy ez bizony Lili lesz, mert legutóbb is ő arcoskodott a sárkányával, amiből aztán baleset lett, s még csoda, hogy akkor nem fulladt bele a tóba. Nekem meg már lassan az lett a küldetésem, hogy kimentsem a csajt. Mindenesetre most is úgy tűnt, hogy hadilábon áll ezzel a holmival, így célirányosan elindultam felé, de mire kiértem az udvarra, nagyon úgy tűnt, hogy már meg is történt a baj. Röhögés nélkül viszont ezt nem lehetett kibírni, így látva a törökülésben ücsörgő, madzagok által az oszlophoz bilincselt lányt, hangos nevetésben törtem fel. - Lili ne már, mond, hogy nem megint a sárkányolimpiára hajtasz - nevetve csóváltam meg a fejem, ahogy közelebb sétáltam hozzá, majd leguggoltam vele szemben. - Miért szivatod magad ezzel a sárkánnyal, ez nálad valami…fétis? - pár pillanatig értetlenül néztem rá, majd neki álltam kibogozni a madzagok közül. Nem ment egyszerűen, így inkább elővettem a pálcámat, s egy vágó varázslat segítségével elvágtam a madzagot, ami ezután könnyedén hullott a földre. A sárkány után meg nyújtóztam, amit szintén sikerült leakasztanom az oszlopról. - Tessék, gyere, üljünk már le, aztán mesélj, mi van veled? - a legközelebbi pad felé tereltem, aztán le is dobtam magam a padra, s még mindig nevetve figyeltem. Kész káosz volt ez a csaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Csajok… Úgy ugrál a hangulatuk A-ból, B-be egy kérdésre, hogy Kende csak pislogva bootolja, hogy most komolyan ekkora változást okozott egy kérdés? Mármint jó, a pasik tudják, hogy a lányok jobban, a csajok is tudják, hogy a lányok jobbak, ez nem atomfizika, de néha igazán megtudták kavarni a srác állóvizét és nem is azért, amire most gondolsz te kis perverz. Nahát! Azt mondom: nahát! Ugye mennyivel izgalmasabbak letted a gondolataid egy kis perverziótól? Na, nézd meg most mi került ide, mert nem tudod magadat kordában tartani! Kende ehhez túlságosan udvarias. Ő csak és kizárólag arra gondol most, hogy amíg Róka egyik pillanatban úgy néz rá, mint akinek megtekeredett a bugyija, a másikban már vigyorogva bólogat és el kell ismernie, az utóbbival máris jobban egy hullámhosszon tudott kerülni a srác.
Kedveli Rókát és azt, hogy vele megoszthatja a sportolás élményét itt a kastélyban. Erre korábban nem igazán volt embere, főleg, hogy a szülei miatt az edzés is leginkább csak közte és a mestere között zajlott és kalap-kabát. Talán ezért is érdekelheti, hogy a lánynak milyen szokásai vannak. Legközelebb - mert mindketten tudják, hogy lesz ilyen - sikerül rávennie közös mozgásra, akkor tudja, hogy a válasz szerint, nem fogja Eminemre, Weezerre és Twenty One Pilotsra veretni mellette. Így is van! Sebaj. - Végül is érthető. Én is csak idebent szoktam, odakint soha. Meg nyilván úszás közben sem - segít neki a ritmust tartani, vagy gyorsítani, ha hallja a légzését és a fülénél váltakozó hullámok jelezte reakciókat, amire ráhangolódva törhet előre. De a víz és ő az az intim téma, amit megtart magának. - Kezdhetjük? - kérdőn vonja fel fél szemöldökét a Rókára. Arcán továbbra is a kedvesség vonásai játszanak, ahogy érdeklődik. Megáll a kötéllel elhelyezkedve, majd a csaj reakciója után aprókat távolodik el a talajtól, amíg csuklója köröz és lendíti a kötelet. Direkt úgy helyezkedett, hogy véletlenül se zavarják meg egymást, így aztán minduntalan pörgethetik a kötelet. Az imént említett zenéket tényleg szokta hallgatni, de az nem kizáró ok arra, hogy a Baby Shark Breakbeat kezdjen bekúszni a fejébe, minden szökdeléssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Három különböző bejelentés? - megdöbbenve hallgattam a nyomozót, s azon gondolkodtam, hogy vajon mégis kinek állhat érdekében az, hogy efféle valótlanságot állítson? Vagy lehet, hogy összekevertek valaki mással, és tényleg működött prostitúció a városban? Ha igen, az nagy probléma a fiatalokra nézve, egy pillanat erejéig el is merengtem ezen, de nem tudtam túl sokat aggódni mások életéért, hisz jelen pillanatban még mindig én ültem odabent, s engem vádoltak meg. - Nézze, nem tudom, hogy ezek a dolgok hogy mennek, hogy elég-e csak egy bejelentés, és máris előveszik az embert, de biztosan állíthatom, hogy nem igazak ezek a vádak, és még bizonyíték sincs ellenem, és már tényleg nagyon ideges vagyok, és ez a bánásmód is szörnyű! - kezdtem elkeseredni, ami felváltotta az idegességet, mert egyszerűen nem értettem, hogy kerülhettem ilyen kellemetlen helyzetbe. Végül megint csak ideges lettem, s így a velem szemben ülő auror szemére vetettem, hogy mégis mit művelt az, aki behozott, vagy épp mit nem tett meg. Ezután nyúltam csak a kávé után, amit először nem is akartam elfogadni, de még mindig jobb volt, mintha nem kapnék semmit. - Igen, mondtam már, hogy tanár vagyok…oh, na ne. Nehogy már el akarjon ítélni, amiért elszívtam egy szál cigarettát. Ha gyerekem van, akkor már nem is dohányozhatom? Amúgy is …csak kocadohányos vagyok, ritkán szívok el egy szálat, és ez pont este történt, ez még nem bűn! - vágtam vissza, rosszul esett, hogy ez a nyomozó is elítélt mindenféle bizonyíték nélkül. - Nem, nem igaz! - vágtam oda, még mielőtt bármit is kérdezett volna, de szerencsére épp kopogtattak, ez szakította meg a feszült hangulatot. Idegesen kaptam pillantásom az ajtó irányába, ahol egy fiatal auror ácsorgott. - Ő ki lenne? A kuncsaftom? Hm? - kérdeztem némi gúnnyal, mert most már tényleg nagyon elegem volt abból, hogy ártatlanul tartanak fogva. Haza akartam menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lehet, hogy túl sokat árult el a nőnek az ügyről, de még mindig nem veszélyeztette a bejelentők személyiségi jogait, szóval nem volt gond. Az viszont egyértelműen aggasztotta, hogy a nő egyik percről a másikra vált stílust. Mintha játszadozna csak vele. Próbálkozik először dühösen, nem jön be. Aztán megpróbált szánalmat kelteni benne, most meg megint dühös. Ez csak két verziót jelenthetett Zalán számára. Egy, tényleg prostituált a nő, és minden lehető módszerrel próbál kiszabadulni a karmai közül. Vagy kettő, épp megvan neki a havija. Olyankor Roxy is mindig össze-vissza mindenhogy viselkedik és még az is baj, ha csak egy helyben ül. Ha pedig utóbbi esetet tekintjük, akkor bizony megértette a nő feldúltságát.
- Eszem ágában sem volt elítélni azért, mert cigarettázik - ingatta fejét Zalán. Ez az egész szituáció egyre reménytelenebbnek tűnt. Mintha valaki ma reggel úgy döntött volna, hogy megvicceli. Ez nem is egy rendes ügy, és a nő is csak színészkedik.
- Azt se tudja, mit akartam - képedt el Zalán, és talán először esett ki igazán a szerepéből. Jó is volt az a kopogás, így legalább egy kicsit rendbe tudta szedni a vonásait. Komolyan, az ember esze megáll mennyire nincs tisztelet mostanában az emberekben.
A férfi néhány papírt hozott oda neki, pár adattal, nem sokkal. A megjegyzésre csak egy sötétebb pillantást kapott a nő Zalántól, aztán vissza is nézett a papírok közé. Átvette őket, és egy köszönöm kíséretében visszafordult a nő felé.
- A beszélgetésünk alatt leellenőriztettem a történetét. Úgy tűnik egyezik minden amit mondott. Már csak egyetlen röpke visszajelzést várunk - jelentette ki Zalán. Bár egészen nehezére esett, az utóbbi percek után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Mégis olyan hangsúllyal mondta…hagyjuk - legyintettem egyet, bár nagyon rosszul esett az, hogy eddig minden aurornak volt felém olyan megjegyzése, amiből az jött le, hogy itt egyedül én lehetek a hibás, csak azért mert dohányzom, vagy ahogy öltözködöm, máris mindegyikük megbélyegezett, még akkor is, ha ezt nem merték kimondani a szemembe. Megjegyzéseikből viszont egyértelműen érződött az, hogy nem hisznek nekem. Bezzeg, ha egy férfivel történt volna ugyanez, máris ment volna a hajbókolás, s már legalább ötször elnézést kértek volna tőle a kellemetlenség miatt. Nekem azonban továbbra is tűrnöm kellett, ráadásul a fejem is megfájdult, s lassan már teljesen elkeseredtem, így már épp, hogy csak némi gúnyra futotta belőlem. Végül aztán feladva a küzdelmet, tenyerembe temetett arccal vártam a végítéletet. Az viszont még mindig nem érkezett meg, én viszont már túl fáradt voltam ehhez az egészhez. - Visszajelzést? - keserű mosollyal ráztam meg a fejem, de legszívesebben sírni lett volna kedvem. - Nézze, lehet hogy dühösen reagáltam, de ez igazságtalan. Tényleg nem tettem semmi rosszat, és maguk még csak annyit sem ajánlottak fel nekem, hogy küldjek haza egy értesítést. Mit gondolhat az anyám, és a lányom? Tudja maga, hogy mit élhetnek át? Jogom lett volna ahhoz, hogy üzenhessek, hogy idehívhassak valakit, mert ez az eljárás ez nem méltó senkihez sem. Az egész éjszakát egy kalitkában töltöttem…hogy tehetik meg ezt? - nem kiabáltam, inkább csak kétségbeesve tettem fel a kérdéseimet, mert nagyon is bántott az, hogy ilyesmi megtörténhet egy nővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez egy jó nap arra, hogy semmire, de legalább már nem fájlalja a bal vállát, amelyet egy óvatlan mozdulatban sikerült kiugrasztania. Azért, a biztonság kedvéért köröz párat karjával, majd leengedve lép ki a házból és indul meg a hoppanálási pont felé. Csak a szokványos körök, hogy holnap legyen ideje elugrani a bár ügyeit intézni, ha már megnyitott, sikeresen, ne hulljon azonnal a porba, bár megnyugtató a gondolat, hogy a söpredékkel is sikerült dűlőre jutva egy tökéletes kapcsot kialakítani, amelyben elhiszik, hogy ők a nyertesek, holott… De hát, nem kell mindent tudniuk, ahogy senki másnak sem, pont nem azt, hogy merre tart. Mégis, mivel már egy ideje itt él, bőven van kinek biccentve visszaköszönni, ha épp jelez felé, lépteit elnyújtja és sietősre veszi néhol, hogy ne kelljen felesleges köröket futnia, mert ahhoz semmi humora sincsen, a bájcsevej maradjon meg későbbre. A zsebébe túr, hogy cigarettára gyújthasson, a füstöt pöfékelve kanyarodik jobbra, célja felé, mit sem sejtve, hogy igen hamar mi éri utol. Épp gyorsan lebontja a kis napi tervét, amikor nevét hallja – a csókolom szóra nem reagált volna, még így se –, ráadásul üvöltve. Összes pihéje égnek mered a tarkóján, mert a franc sem így akarja visszahallani a nevét, ezer más kellemesebb módja van, ezer más embertől akár, de ez az egy, már most morog, hogy nem futott, mert akkor már a közelben se lenne. A háta mögé sandít, de már mindegy, süketet se lehet játszani, mert hirtelen terem mellette, ő meg az ég felé mereszti a szemeit.
- Megint te? – mintha tegnap találkoztak volna, de nem, a bál óta nemigen láthatta, az pedig nagyon régen volt. – Mondtam, hogy ezt a bácsizást hanyagold már – viszketni kezd tőle a tenyere, úgy nagyon, így inkább a zsebébe mélyeszti azt, amelyikben nem a bagó pihen.
- Milyen kedves vagy, hogy helyettem is örülsz. Hát akkor, sok sikert az illúzióhoz, bizonyára már biztos ügyes vagy benne – mert a fene se akar arra gondolni, hogy ő ezt direkt azért mondja, mert vele akar gyakorolni. Azt ugyan nem gondolhatja komolyan, de nagy kegyesen pillant felé.
- Tudok még valamiben segíteni? – mintha amúgy megtette volna. Komolyan, miért van rátapadva?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem volt különösebben jó szájról olvasásban, de mikor úgy döntött, hogy fordít Pollinak, nem is mondta neki, hogy amit közvetít, az pontos is lesz majd. Valamit így is sikerült mindenesetre kihámoznia az elhangzó szavakból, legalábbis eridonos barátnője leszűrte a lényeget.
Lili is kissé elfintorodott, bár neki a csókkal úgy általában véve semmi baja nem volt, sőt! Már két emberrel is kipróbálta, de mindkettejüknek rendben volt a szájhigiéniája.
- A kutyafüle az olyan.. olyan hogyishívják. Mint a humbug - felelte aztán Polli értetlenkedését hallva, de rögtön tűnődő kifejezés ült ki arcára. - Várj, az is eléggé kajának hangzik.
És hogy mi volt még az? Aminek már csak a hűlt helyét találták a seteményes tálcán, és ami miatt Lili kénytelen volt megkörnyékezni egy másik ház asztalát, ami történetesen épp a zöldeké volt. Ő nem félt a rellonosoktól, sőt, szerette őket, élvezte, mikor náluk vendégeskedett, így hiába bámult utána Polli megrendült arckifejezéssel, mint aki úgy érzi, most látta barátnőjét utoljára életben.
Nem csak, hogy túlélte a kis kitérőt, de még tálcát is hozott Polli nem kis döbbenetére. És nem üreset!
- Hát úgy.. odamentem, felemeltem... - visszapillantott a sárkányosok asztala felé, mintha valami borzalmas gonoszt szabadított volna el az előbb, és most készülne rátámadni, majd vissza Polleszra. - ...és idehoztam.
Kicsit összezavarodott ezen, nem gondolta, hogy talányt okozhat a tálcaemelgetéssel. Bár igaz, lebegtethette is volna, teljesen muglis volt tőle a két lábán odabattyogni és a kezét használni, sőt, mind a kettőt, hiszen nehogy véletlenül el találja ejteni ugye.
Szája teli, szeme pedig a drámán, és közben Polli összefoglalóját hallgatta. Az események passzoltak az elhangzottakra és Lilkó nem győzött pillázni.
- Szerintem a fijút pofozták meg, amiért büdi szájjal smacizott. De azt hiszem, hogy nem a szagával volt baj, hanem azzal, hogy nem a barátnőjével csinálta.
Hát ki csinál ilyet? Mármint, ki hagyja, hogy egy fiú csókolgassa, miközben annak barátnője van? Vajon a lány is kap majd csattot? Persze nem a hajbavaló fajtából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Reméltem, hogy Catherine néni nem fázott meg vagy nem volt allergiás. Legalábbis a tüsszentés hallatán ez a két dolog jutott eszembe vele kapcsolatban, de inkább nem kérdeztem rá a dologra tapintatosságból, hogy mi a baja. Anya mindig azt mondta, hogy az emberek szeretik megtartani maguknak a bajaikat, és nem érdemes firtatni semmit sem. Szerinte, ha nagy a baj, akkor azt úgyis közlik az emberrel, ebben pedig nagyon is igaza volt.
- Ó, értem. De akkor otthon máshogy viselkedik? A szülei miért olyan szigorúak? Miért nem büntetik meg, ha rosszat csinál másokkal? Biztos tetszik ismerni a szüleit, milyenek? - fakadt ki belőlem a sok-sok kérdés a nő irányába. Szerencsém volt, hogy az én szüleim nem fogtak rövid pórázon, mindig figyeltek rám, de azért teret is hagytak, ami kifejezetten a javamra vált. Anya szerint Helgának nem volt gyerekszobája, amiről nem tudtam, mit is jelent pontosan, de abban biztos voltam, hogy nagyon tapasztalt volt az élet minden területén, így fel sem merült bennem, hogy badarságot mondana.
- Az nagyon jó. Akkor meg tetszik küzdeni Helgával is? Ha sikerül lenyomnia, akkor talán végre békén fog hagyni - csillant fel a tekintetem. Úgy tűnt, hogy a nő nagyon biztos magában, és az erőviszonyokat tekintve bizonyára simán sikerülne neki lenyomnia Helgát. Ha a lány megtanulná a leckét, akkor valószínűleg befejezné mások szekálását, szóval rá férne egy kis tanítás.
- Szerintem a plüss Helga szobájában van, nem hiszem, hogy ő magával cipelné bárhova is. Ott pedig biztosan talált megfelelő rejtekhelyet, hogy eldughassa a tigrist. De aztán nem biztos, hogy igazam van, csak hirtelen ez jutott az eszembe - vontam meg a vállamat a hintában, majd jeleztem a tekintetemmel, hogy lökjön meg Catherine néni, ahogyan azt ígérte.
- Amíg itt tetszik lenni, lehet, hogy nem csinál semmi rosszat Helga, de amint elmegy máshova, biztosan akcióba lendül - néztem a nőre jelentőségteljesen. Sajnáltam szegény Florinát is, hiszen mégiscsak a legjobb barátnője volt, nem is értettem, hogy hogy tudott vele Helga ilyen gyalázatos módon viselkedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

romkodó rock'kadékok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Az nem rossz, hallottam már róla, hogy az valami menő hely! - lelkendeztem Panna helyett is. Az valami hasonló lehetett, mint amit apum dolgozott, csak annyiban különböztek, hogy két külön világban végezték a munkát.
- Hűűű, ez nem is rossz ötlet. Lehet, hogy majd kipróbálom én is azt, hogy eldugdosom a dolgaimat. Végül is, akkor jóval gyorsabban végeznék a takarítással - mondtam a lánynak mosolygó arccal, végül is, ha követem a tanácsait, akkor könnyebben megúszom a kötelező mutatványokat.
- Bizony, csúzlimudli - feleltem büszkén az elnevezésre. Közben kipróbáltuk magunkat célzás terén, és összességében elég hasonló eredményre jutottunk.
- Na, és szoktál játszani számítógépes játékokkal? Melyik a kedvenced? - kérdeztem a lányt kíváncsian. Anya sokat használta a számítógépet munkára, de időnként nekem is megengedte, hogy játszhassam rajta. Erről a helyről ez hiányzott a legjobban, szívesen töltöttem el az időmet játékos szórakozással, de úgy tűnt, itt más elfoglaltságot kell magamnak keresnem.
- Na, hajrá! - veregettem meg játékosan Panna vállát, mikor ő jött a lövésben. Bíztam benne, hogy sikerülni fog neki az egész, és lesz valamiféle sikerélménye. Persze bennem is dolgozott a versenyszellem, de azért észrevettem, hogy az esetében nagyon fontos tényezőt töltött be a győzelem érzése. Legnagyobb sajnálatomra mindkét lövése félre ment...
- Ó, sajnálom - vettem át tőle a csúzlit, majd célba vettem a maradék flakonokat. Csalni a javára semmiféleképp nem akartam, mert az úgy nem lenne fair. Egyrészt szerintem kiszúrná, hogy az ő javára rendezem a dolgokat, másrészt nekem sem fért bele, hogy ne adjak bele a lövésembe apait-anyait. Célba vettem az egyik flakont, majd a lövésem sajnos mellé ment. A következő lövésemre még jobban összpontosítottam, mint eddig, végül sikerült betalálni a célba.
- Hát, kettőből egy sikerült - vontam meg a vállam, majd átadtam a csúzlit a másiknak. Igazából elsősorban nem a győzelem éltetett, hanem az, hogy nagyon jól elszórakoztunk, ez az élmény pedig számomra mindennél többet ért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Higgadtan próbálta végighallgatni a nő egész mondandóját. Természetesen el tudta képzelni, hogy milyen zavaró lehet, hogy itt kell lennie, és ha tényleg van rá esély, hogy nem prostituált - ami valljuk be Bogolyfalván nem népszerű hivatás -, akkor frusztráló is. Zalán azonnal el is engedte volna a nőt, ha csak egy bejelentésről értesültek volna. De a három túl nagy szám volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják.
- Biztosíthatom, a családját értesítettük róla, hogy bent kell tartanunk. Ahogy azt is elmondtuk nekik, hogy óvadék mellett elengedjük Önt, ha azonnal távozni kíván. Azonban az édesanyja hasonlóképp reagált, mint Ön, és ezt mondta, hogy "nem fizetek olyanért, ami nem is igaz". Idézet vége - tudatta a nővel Zalán, és az ajtó melletti falnak dőlt. - Higgye el, hogy nem szórakozásból tartom itt. Ha sikerült igazolnunk az alibijét, mely szerint egy étteremben tartózkodott egy férfivel, és külön utakon mentek haza, úgy el fogjuk engedni - sulykolta a nőbe az információkat. Hiába állította Nadia, hogy ez történt, igazi bizonyítékokra volt szükség ahhoz, hogy végül ejtsék a vádakat.
- Én szeretnék hinni magának. De emellett azt akarom elérni, hogy biztonságos legyen a város mindenki számára - jegyezte meg Zalán, és az asztalhoz lépve újra a bögréjéért nyúlt.
- Milyen tantárgyat tanít? - kérdezte a férfi, hogy oldja egy kicsit a feszültséget, és elterelje a nő gondolatait várakozás közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Napokig ízlelgettem ezt a kissé ismerős érzetet a szájamban. Azt hittem, hogy már soha nem lesz ilyen. Már soha nem maradok egyedül. Mégis valamiért így történt. Ezért is állok fancsali képet vágva a kirakat előtt, mielőtt még arra adnám összezavart fejemet, hogy belépjek a megnyitóra. Mozdulnom kellett a négy fal közül; nem könnyezhetek át minden éjszakát. Betöltöttem a negyvenedik életévemet, s ugyan sok mindent nem tudok felmutatni – legalábbis semmi esetre sem tudnék olyat, ami társadalmilag elfogadott lenne –, mégis úgy éreztem, hogy most érkezett el az idő. Vámpírszerű fakóság telepedett rám a műhelyben és házban töltött napok alatt, ezért még napszemüvegem alatt is hunyorogva figyelem a tükörképemet. Száraz ajkaim biggyedni látszanak, így gyorsan mosolyt varázsolok képemre, majd nyelvemmel nedvesítve szájamat túrok szinte feketeszín tincseim közé, miközben belépek az aprócska, ám annál kedvesebb galériába. Akkurátusan emelem fel kezem, miközben a közeghez egyáltalán nem passzoló rágógumi-rágcsálással párhuzamosan leveszem fekete szemeimről a napszemüveget, amit sötétkék ingem felsőzsebébe rejtek.
Mérhetetlen a késztetés, hogy zsebre vágjam kezeimet, de azért ezt még én is érzem, hogy baromi nagy tahóság lenne – mert ugye a félig nyitott szájjal rágózás teljesen belefér… Halkan csámcsogok a gumin, majd egy idős házaspár mellett találom meg méltó helyemet. Kacér félmosoly száguld végig újfent megterhelt vonásaim között, ahogyan nekem is arra a félpucér női alakra kúszik tekintetem, mint az előttem állókénak. Oldalra döntött fejjel vándorol szempárom az idős házaspárra, akik a szemüveg-cserélgetős akciójára ellágyul a szívem, és ajkamat összeszorítva mosolyodok el. Vajon milyen lehet valaki mellett megöregedni?
– Hogy? – rezzenek össze kirángatott gondolataimból, és a mellettem álló szőke hölgyre tekintek. Cseppnyi értetlenséggel cikáznak fekete lélektükreim a női szempár között, majd megjelenik jellegzetes mosolyom, és hetykén vállat vonok. – Úúúgy általánosságban vagy a kép mivolta miatt? – villantom meg fogsorom, miközben a képre, majd vissza a nőre tekintek, mit sem tudva, hogy kivel is állok szemben. – Szerintem tízes a kép. Én nem bujkálnék a helyében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hege
Kinézek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az emberek olyan ostobák, szánni valóak. Vajon rájött, hogy mit rejt a levél? Vajon tudja, hogy mennyire értékes? Nyilvánvaló, hiszen itt van.
- Itt tartózkodásának oka?
Pillant fel rá a túlontúl jellegzetes vonásokat viselő boszorkány. Halvány bőr, millió szeplő, vörös, kusza hajzuhatag, zöldes szemek. Emellett van benne valami egészen koboldszerű is, minta féllény lenne. A választ és a férfi adatait az eljárás szerint rögzíti. Lepillant, majd fel, és arca mintha megváltozott volna. Egy pillanatra olyan, mintha Otília volna. Aztán újra a vörös, koboldszerű nő. Ha a férfi körbenéz, ugyanezt tapasztalja. Egy pillanatra mindenki Otília lesz, a nők és a férfiak egyaránt, majd, mintha mi sem történt volna, minden megy tovább. Fáradt? Kétségbeesett? Vagy valami készül?
Nos, bármelyik lehet. A hosszadalmas, legalább negyven perces papírmunka azonban eredménnyel jár, végül hivatalosan is itt tartózkodhat, az ország elhagyásakor a procedúrát meg kell ismételni. Kellemes ittlétet kíván, de valahogy érezhetően nem tetszik neki a férfi. Mintha... biztos a fáradtság. Hátrapillant, mintha a fal mögött lenne valaki, akire ránézne, majd vissza, és a következő belépőt szólítja.
Odakint, az ír éjszakában, nem messze a hivataltól ünnepelnek valamit, minden békés, természetes. Minden, kivéve, hogy az ember úgy érzi, figyelik. Milyen kellemetlen érzés ez. Figyelnek. De vajon ki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Erősen, izgatott tinédzser módjára szorítom hosszú ujjaimmal a jobb vállamat nyomó hátizsák pántját. Közelebb dőlök a boszorkányhoz, hogy helyesen tudja felvinni az adataimat. Megosztom vele, hogy csupán látogatóba érkeztem – még ha ez nem is teljesen igaz. Vagyis, nem tudom, hogy mit keresek itt. Azonban vagyok olyan forrófejű – köszönöm eridonos vér –, hogy mindennemű gondolkodás nélkül nekiindultam az Ír Köztársaságnak csak azért, mert rossz megérzésem van. Jelenleg nem tartozom senkinek sem magyarázattal. Még akkor sem, ha tudom, hogy biztosan okozok néhány álmatlan éjszakát azoknak, akik esetlegesen sündörögnének a házam táján.
– Hegedüsh Marcell Vilmos – formálom meg a szavakat jól artikulálva. – 40 év – folytatom, s egy mély sóhajjal válaszolnék is a következő kérdésre, amikor is… „Anyja neve?”, hallom és hatalmasat dobban a szívem, mert ex-feleségemet látom magam előtt. – Otília… – suttogom értetlenül, majd a körülöttem lévőkre tekintek, akikben egy pillanatra szintén megláttam régi kedvesemet. Bal kezem mutató- és hüvelykujjával orrnyergemre csípek, szemeimet összeszorítom. – Mármint… Hóray Katalin – morgom, majd miután végre mindennel végeztünk, elveszem az tartózkodási jogosultságomra vonatkozó papírokat, és észre sem veszem, hogy milyen gyorsan távozok az Otília-tömegből. Bizonyára elfáradtam. Mihamarabb találnom kell egy fogadót. Vigasságról árulkodó boldogságének szárnyal végig az utcán, így követem is a hangot, amíg el nem érem az ünnepséget. Hátha tud valaki segíteni.
…ha akar, persze. Túlságosan látszik rajtam az elveszettség és a fáradtság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Rossz irány, Hege.
A hang egy sötétebb, sikátorszerű részről szól, arctalan, alaktalan, de érthető, sőt, mi több magyar. A férfi hangja ismerősen csenghet, de ne feltétlenül tudja az ember hova tenni. Ismeri? Igen. Nem. Talán. Bármi lehet, valóság is, álom is. Minden olyan bizonytalan, de hát min csodálkozunk, hiszen csak úgy eljött, mindenféle racionális felkészülés nélkül. A hang, talán a múltból szól, talán a múltban hallotta, de máshogy. Felrémlik a kép, ugye? Egy kínos, konyhai jelenet, ahogy ez a hang, lihegve élvezi az egykori szerelem nyújtotta bódultságot, és anélkül, hogy akár csak egy fikarcnyi bűntudata lett volna, nézett szembe veled. Te most képes vagy szembe nézni vele? Képes vagy újra találkozni azzal az emberrel, aki életed első igazi összeomlásához vezetetett? Mintha már most egy átkozott, egy soha véget nem érő, őrült álomba keveredtél volna. És hol van mér a vége, drága barátom?
- Játszhatjuk szépen és csúnyán is. Megmondod hol van, megmondom hol van. Vagy van üzlet, vagy nincs. Nos?
Az utolsó szó kissé türelmetlen, az alak mozdul, felfedve helyzetét, de, ahogy előre lép, úgy lép hátra is, elveszve újra a jól eső homályba. Hát nem egyszerű? Nem... nagyszerű? Csak add át, és vége. Csak add át, hiszen nálad van, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mintha mindenki egyenesen a fülembe üvöltene. Minden annyira ingerültté tesz, hogy még mielőtt elérném az ünnepséget megtorpanok, és az egyik közeli ház falának dőlök. Érzem a rücskös téglát, miközben sapkás fejem hátsó részét is a hideg épületrésznek dőltöm. Ez csak egy rossz álom. Azt sem értem, hogy mit keresek itt. Értetlenül csóválom minduntalan a fejem, miközben lábam idegesen járni kezd az utca kövezetén. Szemeimet összeszorítom, ahogyan ajkaimat sem kímélem, majd amikor éppen a légzéstechnikámat próbálnék meg javítani, egy lidércesen nyálkás érzetet keltő hang csapja meg férfiasan méretes füleimet. Nem tudom, hogy honnan ismerhetem… először. Aztán egyre kezd eluralkodni rajtam a kellemetlen érzés. Az a mellkasszorító, fogcsikorgató. Az agyadat vérrel elöntő. Állkapcsomat szorítva fordulok lassan a hangnak az irányába, habár még mindig csak reménykedni tudok, hogy nem azzal találom szemben magam, akire először gondoltam. Fejemet oldalra döntöm, mindkét karomat leengedem és kérdőn, a lehető legkarcosabban kérdezek az hűs levegőbe.
– Te? – hangom hitetlenkedő és bántó. Szinte már lenéző. Ő küldte volna a levelet? Meglehet… amilyen kis pelyhes tökű, talán ezek voltak az első szavak, amiket megtanult végre leírni. Á! Otília írása volt… mit csinált vele? Hol van Ő? Nem tiszták a gondolataim, nem tiszta a fejem. Mibe keveredtem? Ez csak egy rossz álom.
– Akkor sem mondanám, ha tudnám, hogy mit keresel – dörmögöm, majd ajkamat undorral telin elhúzva teszek felé egy lépést. Nem lehet véletlen, hogy itt van. De nem akarok kétségbeesésemnek hangot adni. Kérdez, én válaszolok. Kérdezek, ő válaszol. Otíliát pedig megtalálom én magam, de ha megtudom, hogy neki köze van hozzá…
A trauma azonban erősen dolgozik ereimben, és hagyja száguldani az ingerültnél ezerszer mérgezőbb érzést; a nosztalgiával átitatott féltékenység régi érzését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Én.
Felel a hang, benne megannyi gúny és elégtétel. Milyen megható, hogy ennyi év után is képes még ilyen érzelmeket kihozni belőle. Pedig azt hitte, hogy továbblépett. Olyan volt, mintha továbblépett volna. De talán ez a nagyra nőtt figura nagyobb játékos, mint azt az ember gondolná.
- Nem tudod? Ugyanmár! Milyen kereső vagy te?! Elpuhányultál Hegedüsh, pedig én ennél sokkal jobbnak hittelek. Milyen kár.
Az utolsó két szót már szinte fröcsögve közli, és ha Marcell odaér, láthatja, hogy nincs egyedül, sőt, ami azt illeti, egész sereg kedvesnek nem éppen mondható alak veszi körül, ugrásra készen, és lám, be is zárul a kör, ahogy az a bizonyos közelség elég közeli. A rég látott arc idősebb lett, nyakán, arcán, jól láthatóan friss karmolásnyomok vannak, egyik szeme bevérzett, bedagadt. Úgy fest, ideig-óráig méltó ellenfélre akadt. Egyértelmű, hogy kettesben nem olyan erős, mint amilyen szeretne lenni, és nem véletlen hozott magával még hat embert akkor, amikor tudomására jutott, hogy a férfi megkapta a levelet. Honnan tudta, hogy megkapta? Hát nem egyértelmű? Látta. Bizony, látta, hogy megkapta, látta, hogy átvette, sőt, azt is, hogy elindult ide.
- Biztos vagy benne, hogy nem tudod, mit keresek?
A kérdés olyan nyájasan hangzik el, mintha az ember arra kérdezne rá, milyen napja volt. Tesz egy lépést felé, szemei összeszűkülnek, ahogy kimondja a szavakat:
- Híg s fóka alma vési tőrzsi fened tényeb. Újra és újra. Ébredéstől ájulásig, Egyre csak ismételve. Hol van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nevetve képzeli el, ahogy egy teve vagy egy elefánt végigszánt nyelvével barátnője kobakján, pedig már az is éppen eléggé vicces, ahogy kinéz a halsapkával a fején. Találkozásuk óta nem volt képes annyira feloldódni, mint most ezt látva, ezért szeretné kissé tovább is nyújtani a pillanatot. Emiatt emeli fel karjait és hátrál el egy kicsit Lili elől, megpróbálva megakadályozni, hogy a lány elvegye tőle a kesztyűket.
Mikor azonban barátnője nyújtózkodva elkapja a csuklóit, teljesen megdermed. Nem éppen azért, mert Lili hozzáért, hanem mert abban a pillanatban, amikor arcuk olyan közel került egymáshoz, hogy ha akarta volna, könnyűszerrel meg is csókolhatta volna a lányt, rájött valamire. És az a valami szinte jobban megijesztette, mint bármi valaha.
Korábban olyan könnyen elvörösödő arca, most fehérré változik. Karjait leengedi, majd hirtelen le is kapja kezeiről a kesztyűket, hogy aztán Lili kezébe nyomja őket.
 - Tessék. Én most... - kezdi, miközben arrébb lép és még csak véletlenül se néz a lány irányába. - Nekem most mennem kell - fejezi be, aztán gyors iramban sétálni kezd elfelé. Pár lépés után rohanni kezd, nem törődve azzal, hogy Lili megy-e utána vagy sem. Utóbbinak jobban örülne. Persze örökké nem kerülheti el a lányt, elvégre szobatársak. De most szeretne egyedül lenni. Legalább addig, amíg kitalálja, mihez is kezdjen most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Olyan felhőtlen volt ez az egész kis együttlét. Nevettek, szórakoztak, jól érezték magukat, pedig elvileg csak kesztyűt jöttek venni, az pedig akár egy unalmas nézelődés is lehetne, egy kötelező, muszájból lett tevékenység. De a fura, kötött kiegészítők tettek róla, hogy véletlenül se fulladjon kínos csendbe a válogatás, és csakhamar már nem is igazán a megfelelő darab megtalálása volt a legfontosabb szempont.
Lili legalábbis már kissé meg is feledkezett róla, hogy miért is jöttek, de igazából akörül se nagyon forogtak a gondolatai, hogy erre ráeszméljen. Helyette ő is a fejét összenyaldosó állatokat vizualizálta, és csak azért nem feküdt le a földre, a hasát fogva kacarászni, mert egyrészt koszos lett volna, másrészt épp nyújtózkodnia kellett, hogy megkaparinthassa Csengutól a pikkelyes kesztyűket.
A konstans nevetéstől, és az erőlködéstől, hogy lehúzza a másik karjait, egész kipirult az arca, de így is érezte a CSengéjéből áradó melegséget. És ilyen közelről elég könnyen kiszúrta a hirtelen bekövetkező változást is vonásaiban és tekintetében. Lili azonnal észlelte, hogy valami nem stimmel, és amúgy rendszerint teljes szélességében arcán szétterülő mosolya lehervadt.
De mielőtt szavakba önthette volna észrevételét, barátnője ellépett tőle, a kezébe nyomta a kesztyűket, amiért az imént még viaskodni készültek, és úgy magára hagyta, mintha Lili az összes felmenőjét összeszidalmazta, és mindenféle megalázó munkaköri beosztással illette volna. Pár lépés után már szaladt is, Lili pedig csak tett irányába pár tétova lépést, és aztán megállt.
- Mit csináltam...? - kérdezte a kezében szorongatott kesztyűktől.