Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Marina Darik tökéletesen helyt áll a cápákkal teli akváriumban, amit másnéven iskolai státusz hierearchiának is nevezhetnék. A lány vicces a maga humorával, abszolút komolytalan, - mégis, a fülekbe bogarat ültető elejtett megjegyzésekkel - kreatív, laza, elkényeztetett és egyértelműen gyönyörű. Mindenki maga szájízének sorolja ezeket pró vagy kontra oldalra. Gondolhatnánk, hogy a hirtelen rám ereszkedő féltékenység legjobb barátja személye miatt ered, ez nem így van, mert más a fontos, sem nem egy kéretlen crush után sóvárgó tini hisztije. Ez a lány ismeri önmagát. Látszik rajta, hogyha kétségei akadnak, fényévekkel hamarabb rendezi azokat, mint én tenném. Ezért érzek féltékenységet, amelyet kontrollálni képtelen vagyok, mégis arcomon halvány mosoly jelenik meg, ahogy Marina felnevet. Vajon milyen lehet úgy megszólalni, hogy nem félsz a szavaid következménye miatt?
Na, ő aztán nem aggódik, dől belőle a mondandó, folyamatosan beszél a fiktív munkájáról, mindeközben én tényleg azzal foglalkozom. A munkával. A feladattal, mert sikerülnie kell. Elfordulva megengedek magamnak egy szemforgatást, de korábbi mosolyom egyre csak szélesedik alatta. - Pénteki szünnap? - kérdezem, megragadva a levegővételének csendjét. - Ez is hipotetikus, vagy Dániában van ilyen?
Kezem jár, a dolgokkal foglalkozom, ahogy helyesbít a megszólításon. Rosszban lehet a szüleivel? Hiába igyekszem magamat emlékeztetni: “mindenkinek meg van a maga baja, légy kedves”, néha megfeledkezem róla. Lehet fel kellene tűznöm egy pergamenttel a tükrömre. Mindegy is, ezt a kérdést nem teszem fel. - Lássuk csak... - húzom végig kezeim közt a konyharuhát. - Nagycsibe? - fél szemöldököm szórakozott ívet vesz fel, majd hümmögök. Biztos, hogy nem fogom Rinnek hívni. A Marieról pedig mindig a Macskaarisztokraták jut eszembe, ahogy kibál a kisegér, hogy “kiscicák, kiscicák!”. Erre igazán nem szeretnék asszociálni. A Mae pedig... ‘mé... fonetikusan olyan furcsa, nem áll rá a szám. Hosszú agyalásom eredményeként bólintok - Akkor, Rin, amíg nem jön valami találó becenév.
-Igazán? - pislogok. - Dehát olyan kesernyés, meg... - ez büdös. Orrom hegye ide-oda zizeg tőle, ezzel most nem foglalkozom, ha azt mondja jó, ez esetben el is hiszem. Azt már nem, hogy újra magához ölel. Gondoltam, hogy fontos neki, na de, hogy ekkora örömöt okozzon néhány liter folyadék! Megszeppenve viszonzom az ölelést. Még ő is felém magasodik! Ez elképesztő...
-Keressünk valamit, amibe kiszedhetjük - érkezik megkésett válaszom. - Aztán csak annyi a dolgod, hogy vársz. Néhány nap - azzal újabb pipát a helyén tudok listámon. - Jaj, és ha megkóstoltad, pontosítsunk a recepten - emelem meg a füzetet. - Tudod, csak a sörfőző karrierista tervekhez.
Rin Darik magasról tesz az iskolai státusz hierarchiára, ahogy én is. Ez az egyetlen, aminek sosem vágyok megfelelni. Talán ezért is mondhatom, hogy a konyha falai közé beszorult büdös gőzben szereztem egy új, hamisan dalolászó barátot. Mindig van értelme ráharapni a kihívásokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ördög és pokol, ez az izomláz mennyivel rosszabb lesz holnap! Igen, a csaj csacsogása némileg tompította az érzést, ahogy rá fülelt jó ízű vacsorájuk felett, na de bakker jött ez a semmiség a vízzel! Már kifelé annak tűnhet, semmiségnek, egy beszélgetés közben megejtett apró gesztusnak, na de Kende szemében valami mégiscsak okkal csillan, ahogy Zay poénosan válaszol. Lehűlt a víz. Sikerült. Széles mosolya mögött érzi a késztetést, hogy megölelje a csajt örömében, na de Zayday félrenyel, így csak néhány határozott csapást kap a hátára.
A srác nevetve fújja ki a levegőt, amiről azt se tudta, hogy bent ragadt. Kedveli a csajt. - Azért ne kergesd már el, szükségem van rá - vigyorog. - Te sportolsz valamit? - érdeklődik, miközben újabb adag húst töm magába és szabad kezével mellékesen visszaköszön egy felsőbb évesnek.
Jobban Zay felé fordul testével, hallgat, majd ahogy a csaj felpillant, biccent egyet. - Az tök jó, hogy így ismer, meg küldi a dolgokat.
 Nanemár! Frankón nem érti, hogyan lehet ekkora hajjal élni, még ha jól is áll a csajoknak. Csak muníciót akart gyűjteni, mert erről még lesz köre Darikkal... és abban is biztos, hogy nem ő fogja felhozni, na de nem sikeres az akció. A dolog meg is rázza Kendét. Rendesen. Most miért nem hiszed el?
 Nem kerekedik ki a szeme, zuhan hátra, netán az asztal alá a kimondott gondolattól - és nem csak azért mert izmai ordítanak a legkisebb rezdüléstől is. Már, hogy Kende emiatt hülyének - szkúza, dilisnek - nézi? Aranyos ez a lány. Ha tudná kikkel lóg, a második mondatot skippelte volna, mint a huzat! - Zay, fullos csávó lennél - biccenti oldalra a fejét barátságosan. - Jönnél velem csajozni - eltöpreng és megrándul szája széle - vagy pasizni. - legyint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Vihar előtti csend. Így szokták nevezni az ilyen látszólag békés és teljességgel eseménymentes estéket. A váltás hamar lezajlott. Bálint úgy suhant el mint egy kísértet. Szerintem titkon leckéket vett elillanástanból. Ilyen az élet. Szerencsére számomra ez nem akkora trauma. Valahogy sosem volt köztünk akkora lángolás, mint amiről a romantikus könyvekben lehet olvasni. Ettől még nagyon szeretem és tisztelem. Úgy is mint embert és úgy is mint kollégát. Sosem kaptam még tőle rendetlenül meg a gyengélkedőt, és ez ma sem volt másként. Egy beteg feküdt az itón és egy a normál kórteremben. Minden lázlap ki volt töltve, rám csak a gyógyszerelés maradt. A változtatást, hogy - akárcsak a mugli kórházakban - ketté legyen osztva az ellátási terület én javasoltam. Így könnyebb kezelni a betegeket, akiknek az osztályozását is remekül elsajátították már a kollégák. A komótosan mellettem ügető Lex díszkíséretében tartok épp ellenőrzést. Félóránkként rápillantok a két kezelt páciensünkre, hogy minden rendben van-e velük. Megszokás. Ha jeleznek a monitorozó bűbájok, ha nem, én akkor is razziázok. A jobb állapotban lévő diákkal váltok éppen szót és hagyom, hogy kicsit még dögönyözze macskámat, amikor kopogást hallok a bejárat felől. Három kopogást hallok, mire sietve odalépek és kinyitom az ajtót. - Sziasztok! Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - kérdezek az előttem álló lányokra pillantva, akik közül az egyikkel nemrég futottam össze, a másikat pedig mintha látásból ismerném. Nincs rossz memóriám, de akit nem tanítok, annak csak akkor jegyzem meg az arcát vagy a nevét és a vonásait, ha adott esetben találkozunk valamilyen okból kifolyólag, mint az előttem álló navinés leányzó esetében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Csendben hallgatom a lányt. Magamra emlékeztet egy kicsit. Izgatott és kíváncsi, de közben talán fél is kicsit az ismeretlentől. Erre utalnak a kérdései. Itt minden idegen számára. A hely és én magam is az vagyok. Hiába tudja a nevem és az általam tanított tantárgyat beazonosítani, attól még nem leszek azonnal biztos menedék számára. Ezen változtatni szeretnék, így a legbarátságosabb ábrázatommal fordítom felé fehér sapka alá rejtett szőke üstökömet. - Bárhová is osztanak be engem gond és baj esetén a tanáriban vagy a gyengélkedőn mindig megtalálsz - mosolygok rá, miközben átfut az agyamon az a kissé képletes gondolat, hogy a fizimiskámmal akár őrangyala is lehetnék. Csak egy szárny és egy glória hiányozik hozzá. Lehet ha lesz farsangi bál, akkor idén annak öltözöm majd. - Csak óvatosan... - kapok utána, ha borulna, de szerencsére csak kisebb botlás történik - Nem kell ám itt helyben élned az előbbi felajánlásommal - nevetek fel látva, hogy kutya baja és folytatjuk tovább sétánkat. - A beosztás után a házvezetőd, a helyettese vagy a prefektusok egyike fog segíteni neked az eligazodásban és tőlük fogsz majd megkapni mindent amire szükséged lesz - válaszolok neki legjobb tudásom szerint. Nem vagyok egyik sem a felsoroltak közül. Nem is gondolkodtam olyasmin, hogy alkalmas volnék-e egy ház vezetésére, ahogy arra sem, hogy vezető helyettesként megállnám-e vajon a helyemet. Túl sok dolgot csinálok így is egyszerre. A tanításra és a vizsgáztatásra is csak épp annyi időt tudok kisajtolni magamból, amennyi feltétlenül szükséges. Inkább vagyok a gyengélkedőn, vagy a könyvtárban a kutatásommal kapcsolatos adathalászaton. Lassan már abba a fázisba kerül az is, hogy el kellene mennem vele egy klinikára, hogy teszteket futtathassak le élő, önként jelentkező alanyokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egyikünk sem az a típus, aki munka közben valami olyanra koncentrál, ami hátráltatná őt a feladata elvégzésében. Zavaró tényezők mindig vannak, mint nekem az, hogy egy levegőt kellett szívjunk egy rendkívül nyomasztó helyen. Tobi előszeretettel foglalkozott az összképpel, mintha Sherlock módjára megtalálhatott volna valami rejtett nyomot a káoszban, zűrzavarban. Pedig a bűnözők általában nem ilyen összetetten gondolkodnak, mint ő. Itt nincsenek apró betűs részek, csak a szomorú tények. Ezeket kellene észrevennie. A kész dolgokat. Nem többet belelátni. Nem más elméjében kutakodni, mint valami önjelölt legilimentor. Suszter a kaptafánál, érzékek ide, vagy oda. Mások azt hihetnék, a pénzért csinálja, de még az se kell neki. Mi másért marcangoltatja ennyire magát? És hogyhogy nem roppant még össze?
Megfeszültem, torkomon azonban megakadt a szó - miért kellett ezt felhoznunk? Maradhattunk volna a szakmai részénél, helyette sebeket kezdtünk feltépkedni. Utálom az ilyet, ha még nem mondtam volna. Mindig is tudta, oly sok emberrel ellentétben, hogy hogyan találhat rajtam fogást, keltheti a bűntudatot következmények nélkül.
- Megint...? - haraptam el a számat, mert nem mertem konkretizálni a kérdést, bár sejthette, mire, vagy kire gondolhattam. Örültem, hogy őszinte volt, még ha fájtak is a szavai. - Ne hagyd, hogy egyedül harcolj - talán ez volt a legtöbb, amit mondhattam volna azon kívül, hogy szigorúan ráparancsolok, hogy szedje össze magát.
- Hát nem könnyebb szelektálni, mint részletekből rekonstruálni az összképet? - vontam kérdőre. Tudtam persze, hogy parttalan vitát kezdtem, ezúttal is, de sose bírtam, ha valaki afféle veleszületett tulajdonságokkal akart takarózni, palástolni magánéleti nehézségeket. Arra való a pszichológus, hogy helyretegye az ilyen kijelentéseket, nem pedig arra, hogy minden egyes magatartást kimagyaráztasson olyan dumával, hogy ezt a kisujjadból szoptad ki. - Na ugye... - zártam le ennyivel. És jött a hordágy. A kerekeit néztem, majd a lepelt. Rezzenéstelenül. Be akartam bizonyítani, hogy erős vagyok, de arcom fehéren világított az alkonyatban. Nyeltem egyet, kezeim ökölbe szorultak, aztán követtem mai felettesemet. Alig nyúltak még valamihez odabenn. Hátraléptem eggyel, szememmel Tobi és az általa megbámult tárgyak között cikázva, próbáltam olvasni az arcáról, hátha a munkámban is hasznosíthatom a reakcióit. Nem mertem újra megszólalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Álmodói részleg → Karakterek → Azt beszélik...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Helyeslően bólogatott Zselyke minden megállapítására, némelyiket pedig ki is egészítette. Mint például a nagytermi témát, az még igényelt némi plusz információt.
- Ha ide betérsz, gyakorlatilag mindig találsz bent embert, én még sosem láttam teljesen üresen - mondta, és eszébe jutott, hogy volt, hogy tanulni jöttek be nagyobb csoportok, vagy csak olvasni, esetleg beszélgetni, vagy gyülést tartani valami kapcsán, szóval nem csak enni, vagy bálozni, évet zárni vagy nyitni lehetett. - Ha mégis üresen találnád, lehetséges, hogy éjszaka van, és tilosban jársz, erre majd figyelj oda, mert büntit adnak érte.
Nem tapasztalatból beszélt persze, ő nem szeretett az éjszaka közepén egyedül bóklászni. Jobb volt társaságban, csak nem igazán talált hozzá partnert, aki ne félt volna a prefektusok vagy tanárok haragjától.
Vagy attól, hogy bekerülnek az Edictumba.
- Havonta jelenik meg az iskolaújság, zömében diákok szerkesztik, szóval időnként pletykák is vannak benne, amik nem feltétlenül igazak, de nagyon viccesek tudnak lenni. Meg sok izgi érdekességről is olvasni lehet benne, még mugli dolgokról is.
De persze nem dolgozott ő az újságnak, hogy reklámozza azt, Zselyke valószínűleg anélkül is rátalált volna előbb-utóbb, ha senki nem is szól róla. Az Edictum kézről-kézre járt, a tartalmát pedig gyakran traccsolták ki a diákok csoportokba verődve. Vagy épp a nagytermi asztaloknál ülve.
Mivel Lilkó imádta az állatokat, és a lovak lényegében szarv nélküli unikornisok voltak, az eridonos lány infójára jól fel is kapta a fejét. Közben tovább indult vele, hogy egy-egy karlendítés közepette mutassa, mi merre van. Időnként mondott is olyanokat, hogy "konyha" vagy "lejárat az alagsorba és a kínzókamrákba" de a díjlovaglás témája sokkal izgibb volt.
- Úúú, erről mesélned kell! Hogy kell díjpacigolni? És van saját lovad meg minden? Ha van, azt mondjuk azt hiszem, nem hozhatod be, de a kisebb testűeket engedik, cicákat, patkányt, egeret, baglyot, kutyát esetleg, ilyeneket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lehet, hogy csendes a lány, de semmiképp sem nyugalmas. Még a legapróbb mozdulatában is ott van az erő és valami flegma energia, ami Kendét némileg magára emlékezteti. A srác széles mosolya a reakció a fejrázásra. Kis naív, ha azt hiszi, hogy megúszhatja az ilyen bulikat és random szórakozásokat, ha egyszer elkezdenek haverkodni. Arra már fény derült, hogy lazább annál, mint amit előad, saját maga tapasztalta.
Róka erősen üt, határozottan mozdul, nem kegyelmez a zsáknak, ez alatt a szőke tekintete a lábmunkájára esik, ami elárulja korábbi kapcsolatát a sporttal. Elismerően pillant le rá, majd a beállt feszültséget humorával akarja oldani, amiért cserébe egy szemforgatást kell lerázni a magáról. Jó a kedve, ez van.
Hangulatába szünet áll be, ahogy fogai közt szussszantva a levegőt, fordul, hogy ökle ütése keményen csapódjon a zsáknak. Az első bevitt ütést követi a többi, amíg jobb horga meg nem hozza a finálét. Lehet, hogy fejben mást üt ilyenkor, de inkább a zsák bánja, azzal mindenki jobban jár.
- Gondoltam - szippant egyet a levegőből, majd fogával tépi fel a csuklójára szorított tépőzárat. - Ökölvívtál - emeli baj - vagy kick- boxoltál? - majd jobb kezét és megkönnyítve a válaszadást várja a high fiveot. Átadva a terepet, ezúttal nem áll be a zsák mögé, nincs ott rá szükség.
Elfelejtette levenni a hoodiet, ami a mozgásban ugyan nem gátolta, de rendesen kimelegedett tőle. Az anyagot nyakánál fogja meg bandázsba tekert kezével és egy határozott mozdulattal húzza át fején és száműzi a földre. Egyik keze a pólót igazítja, a másik haját dörzsöli át, közben figyeli Róka mit csinál. - Neked hozzák kötelet? - kérdezi az eszközök felé lépve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lehet egyszer elmesélem neki a teljes sztorit, már csak ilyen anekdota-szinten vagy talán a sokadik vajsör után, nem tudom, de hirtelen úgy érzem, jó volna kiadni magamból mindent. Pedig már vége van, nem szenvedek láthatóan, jól vagyok, elértem, amit akartam, megkaptam, akiről álmodoztam. Csak az azelőtti évek, kvázi egész életem, mégis hagyott valami nyomot rajtam. De most nincs itt az ideje ennek, most ez nem rólam szól, s amit szerettem volna megértetni azzal, hogy itt kitártam félig-meddig szívem rozsdás zsalugátereit, az sikerült, vette a lapot, úgy érzem.
Belián ígéretére egyetértően hümmögök egyet, bólintok is, helyes, csak bátran, álljon szembe majd vele meg a saját érzéseivel.

Mindig jót tesz a kiadós sírás, nem is zavarom meg, amíg ő meg nem szólal. S ahogy megteszi, rájövök valami nagyon nyilvánvalóra. Először törték össze a szívét. Vagy legalábbis először igazán. Ettől most sikerült mégjobban elszomorodnom; Beli vállára teszem a kezem s finoman rászorítok.
- Nehéz, igen, nagyon nehéz egyben maradni, mikor összetörik a szívedet - értek egyet szomorkás félmosollyal. Válláról a kezem lejjebb megy s megbököm enyhén a szíve tájékát, mintha ő nem tudná, hol is van ez a szerve. - De helyre fogsz jönni. S nincs mitől félned. Egyedül nem maradsz.
Hirtelen felmerül bennem, hogy nem tudok minden részletet, s lehet tényleg van félnivalója, mert mit tudom én, a fizikai-lelki épsége van veszélyben. Ebben az esetben nagyon remélem, hogy elmondaná. Ha nem is nekem, valakinek, aki tud segíteni. Így optimista szavaim ellenére azért aggódva vizslatom, van-e még valami, amit nem mondott el, de jó volna, ha kikerülne az is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Próbálok nem zavarba jönni, így ritkán pillantok a lány szemeibe, de azért fel-felnézek rá gitározás közben, és ilyenkor nagy megkönnyebbüléssel konstatálom, hogy tetszik neki a dal. Ezt a végén tapssal is jelzi. Pedig ezt most a kevésbé direkt nonverbális jelekből is értettem. Ügyes, Hunor. Végül mégis zavarba jövök a lelkes fogadtatástól, de jól esik.
Nagyon lassan koppan, hogy miért nyújtja a telefonját, amikor arról beszélek, hogy van ez a másik dal, amit meg kell tanulnom.
Tudom, hogy a telefonokkal is lehet mindenfélét csinálni az interneten, mint a számítógépekkel. A kisebbik bátyámnak van is mobilja, de sosem adja oda, mert nagyon félti. Még nevet is adott neki: Ájfón.
Ránézek a kijelzőre, ami halványan, de színesen dereng. Rajta ikonokkal, csak úgy, mint a számítógépen.
- Ez működik a kastélyban?! - hüledezek. Nekem a legkorábbi élményem az elektronikus mugli dolgok és a Bagolykő kapcsolatáról a nagynénémtől kapott okosóra, ami az első napomon tönkrement. Hamarosan megtudtam levitás társaimtól, hogy miért.
Működésre lehet bírni ezeket a ketyeréket az erősen mágikus környezetekben is, van többféle módja, apukám mesélt róla, de mindegyik nagyon drága. Ezért sem kaptam új digitális órát.
A kezdeti sokk után visszanyújtom neki a telefont, mielőtt elrontanám.
- Sajnálom, nem tudom, hogyan kell használni.
Megtanultam a számítógépen előhozni egy lapot, amivel tudok keresni az interneten, ha a csillagoknak szerencsés az együttállása (azaz minden úgy van rajta, ahogy megszoktam), meg még zenét is tudok hallgatni. De ez a képernyő - ami most lassan már el is sötétült - még ha hasonlít is abban, hogy egy nagy képen sok kis kép van meg feliratok (ezek az ikonok), nem tudom, melyikre van szükségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki

Igaz, ami igaz. Amikor a srác átadta neki a terméket, akkor azért hezitált, mert félt, hogy a barna majd valami gyerekes tréfaként éli meg a szert. És hát... ez épp így történik. Bármennyire is azt ígérte neki, hogy komolyan fogja venni, mégis egy tizenhat éves cserfes szájú dánról beszélünk, aki még a két Móricot se tudja megkülönböztetni hajnalban. Szóval miután figyelmeztette barátját a szer adagját nézve, már csak arra tudott figyelni, hogy valamennyire úrrá legyen izgatottságán és képes legyen maga is meginni a szert.
Barátja arcát nézte, várt valami reakciót, de a nyammogáson kívül más nem érkezett. Remek. Akkor saját tapasztalás lesz. Átvette az üvegcsét, és maga is megpróbálta az egy kortynyi adagot kimérni a mézszerű anyagból. Ahogy a szer a nyelvéhez ért, kicsit megrázkódott, és grimaszba fordult az arca. Visszatette a tetőt, és az asztalra fektette a fiolát. Még az orra is csavarni kezdte a furcsa érzéstől. - Olyan mint... mintha csillagport ennék - hasonlította, no nem mintha bármikor evett volna ténylegesen az anyagból. Mégis, csak azt tudta volna elképzelni hasonlóképp.
Felállt a székből, és maga is elfeküdt Loki mellett az ágyon. - Gondoltam vicces lesz. Amúgy is hülyék vagyunk, és mivel ez csak boldogabbá és fesztelenné tesz állítólag, kíváncsi voltam hova fejlődhetünk még. Mármint... mi ketten pont nem vagyunk olyan emberek, akik annyi gáttal küzdenek. Pláne nem egymás előtt - ingatta a fejét még fekve is a lány. Másfél év alatt olyanok lettek, mintha mindig is ismerték volna egymást. Ha lett volna legjobb barát vetélkedő, akkor biztosan megnyerték volna, mert nem hogy az összes kínos sztorit tudták egymásról, de azok kilencven százalékát együtt is csinálták. Egyedül akkor voltak nagyon külön, amikor Marinának vissza kellett mennie Dániába. De akkor is üzentek naponta egymásnak.
- Te érzel valami változást? Mármint milyen gyorsan hat egy ilyen szer? Én még csak nyalókát ettem, de azt nem éreztem meg - vallotta be a lány, ahogy kékjeit Lokira kapta. Lehet mégis ki kellett volna jobban faggatnia a forrását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ahogy kilépett a tanári ajtaján, a sok tanár máris úgy áramlott vissza. Némelyek azért még vetettek egy-egy aggódó pillantást Zsomborra, de a legtöbben már a következő óravázlatukat írták meg fejben. A göndör pedig csak ment. Fel a lépcsőn, ki a kétszárnyú ajtón, csak hogy végre eltűnjön az őt leső pillantások elől. Arra se szentelt energiát, hogy rendesen becsukja maga mögött a nyílást, lendületből próbálta becsapni, ami miatt visszapattant a retesz a helyéről. Hatalmasat üvöltött bele a semmibe. Mélyen a mellkasából jött az érzés, s mintha milliónyi kis tűként szúrnák folyamatosan a tüdejét, egyre csak szűkült össze a hely a levegőjének.
Levegő, Zsombor. Big Jim hangja szólalt meg a fejében, mintha csak mindig ott lenne a férfi, hogy figyelmeztesse a túlélésre, az alapvető életösztönre, amelynek fénye évekkel ezelőtt kihunyt benne. Reszketegen jutott újra oxigénhez az agya, teste beleremegett a benne található ellentmondásokba. Keze anélkül lendült, hogy érzékelte volna, és mindent söpört ami csak az útjába akadt. Először az asztalt döntötte fel, majd egy két cserépnek is oda lett. Az érzelmek sodorták, mintha nem lenne holnap, mintha nem lenne ma. Fejében újra és újra lezajlott a rövid beszélgetés, a visszautasítás újabb hulláma. Mégis hogy lehetne normális, ha mindenki csak a szörnyet látja benne? A potenciális veszélyt, egy bombát, ami bármikor robbanhat. S jelenleg úgy is érezte, hogy a bordái közé dinamit szorult, és képtelen megszabadulni tőle.
A végtagjai elfáradtak, ahogy a szíve is. Lábai is cserbenhagyták, és úgy roskadt össze, mint egy rongybaba. Hátát a korlátnak vetette, és összehúzta magát. Homlokát térdére hajtotta, és lehunyta pilláit. Azt kívánta bár minden csak egy rossz álom lenne. Bár vége lenne ennek az életnek, melybe sehogy sem illik bele. Összeszorított szemhéja mögött szülei sziluettje rajzolódott ki.
- Bárcsak még itt lennétek. Nem tudom mit csináljak - suttogta maga elé, és hagyta, hogy szemeiből lassan, halkan hulljanak alá a bánatos könnycseppek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Remélem, te értesz hozzá,
mer' én nem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Hosszú lábaimat fürgén szedem egymás után, miközben kilépek a kastély hatalmas ajtaján. Vállamat most nem nyomja a megszokott, súlyos oldaltáska és könyveket sem látni nálam, amiket általában mellkasomhoz szorítva cipelek. Meleg pulóvert húztam vékonyka felsőtestemre, amit még egy kabáttal borítok, azonban össze nem húztam. Ennyire azért nem vagyok fázós. Sőt… a sok otthon és szobában töltött hetek után jólesik izgatottságtól kimelegedett testemnek a kinti hideglevegő. Merre jártam? Leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy nővéremet egy időre elköltöztessem Bogolyfalváról, és ez annyira megviselt, hogy utána haza is kellett utaznom. Ezt meg is írtam az ittenieknek, de olybá tűnik – válaszok hiányában –, hogy valahol elkeveredhetett. Hiszen baglyomat sem láttam hetek óta. Vajon vele mi történhetett?
Sok minden kavarog a fejemben. Részeges techno-aláfestéssel, miközben mindenféle szer hatása alatt imbolyognak odabenn, a kobakban a gondolatok. Nem tudom, hogy mit várjak a mai találkozótól, ámbár vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem; minden a legnagyobb rendben. Elvégre mi baj lehetne? Egy kis idő egymás nélkül mit jelent? Még nagyobb vágyat és lángoló szerelmet, hogy újra lássam Bencét. Lányból vagyok. Tinédzserlányból. Ami azt teszi, hogy e hosszú idő közben sem tudtam másra emelni a szememet. Vak vagyok, akár a denevér. Azonban valahol, kisagyam leghátában megtámad egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzet. Mintha riadót fújna; mégis lesz baj. De ezt zümmögő méhnek tekintem, s elhessegetem a felesleges gondolatfoszlányt, hogy végre a vadőrlakhoz érkezzek. Lehajtott fejjel, zsebre tett kézzel. Megállok. Mély sóhaj száguld végig orrnyergem belsőjében, hogy aztán a levegőbe fújva megmutatkozzon, s így az engem figyelő szemek láthatják, hogy mennyire is van hideg valójában. Lassan emelem fel a fejem, hogy a most kissé megfagyott kertrészlet mellé sétáljak, és csontos kis ujjaimat elővegyem, majd rajzoljak apró szívet a földet takaró hórétegbe. Biztosan nemsokára itt lesz. Hogy’ áll a hajam? Meg kellene igazítanom a kabátot, mégsem nézhetek úgy ki, mint egy lelenc. Gyere, Bence. Várok Rád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Mi más? – viccelődöm csak, pedig számomra, és valószínűleg számára is, nagyon új még ez az apa dolog. Alapból furcsa úgy rágondolni Zétényre, mint egy apuka, és most még csak nem is a rossz értelemben esik nehezemre őt így elképzelni. Nem gondoltam volna, hogy egyszer gyereke lesz ilyen körülmények között; talán mindig is úgy képzeltem el, hogy először lesz egy komoly kapcsolata, és majd azzal a bizonyos személlyel megejtenek egy beszélgetést, és mindketten benne lesznek, tudnak róla, akarni fogják. Most meg, ő egy csomó dologról lemaradt, Nadia pedig bele se tudok gondolni milyen iszonyatosan nehéz éveken van keresztül.
- Persze, hogy kell – morcosan ráncolom a homlokom, és mivel a telefont megkapom, a képek előtt még be tudom írni a saját számom és megcsörgetem magam, hogy később majd elmenthessem a számát. Még a feltételezés is sértő, hogy pont nekem ne kelljen a száma. - Figyelj, nem tudtál róla. Nadia nem mondta el, jó oka volt rá, meg hát el is tűntél, és ő sem tudott sehogy kapcsolatba lépni veled – megvonom a vállam és visszanyújtom neki a telefont. Most már egyébként is mindegy kifogásokat keresni, vagy ujjal mutogatni a másikra; nem volt jó, amit Zétény csinált, de tudom, miért tette – ugyanakkor Nadia kétségeit is megértem, még ha csak beleképzelni tudom magam a helyébe, de ugyanazt átélni nem.
- Hm, hát ezt igazából tőle kellene megkérdezned. De majd megejtem vele ezt a beszélgetést, az egód kedvéért – édesen elmosolyodom, ujjaim közben visszatalálnak Frayec bundájába. - Kristóf jól van, a többi gyerekről pedig nem tudok nyilatkozni. Egyelőre még nem – nem akarom elsietni a dolgot, csak szeretném kiélvezni az időt Kristóffal, és amennyit csak lehet, vele lenni.
- Persze – szomorkás mosollyal pillantok rá, hozzá közelebb lévő kezem a vállára, majd a hátára simul, hogy végigsimíthassak rajta. - Még mindig nem adtam oda a meghívód – halkan teszem hozzá, fejemet a vállára döntöm, de a közelségében nem tudok sokáig szomorú maradni. Örülnöm kell neki, hogy itt van és visszajött, hisz már eltelt lassan két év is, mióta először megszólított a téren.
- Lassan mennem kell – szólalok meg egy kis idő múlva, ha ő eddig még nem tette meg; csak élvezem a társaságát, akár beszélgetünk, akár nem. - Visszakísérsz a Levitába?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egy bagoly érkezett Tőle tegnap este, és sokáig csak nézegettem, hogy vajon mi lesz benne. Tényleg nem tudtam, és a legrosszabb az, hogy miután beszéltem Rizával már nagyjából arra vágytam, hogy mondjam el, mert amúgy megőrülök, ettől az egéásztől. Ez abból is látszik, amit Karolával műveltem kétszer azóta, hogy Dia... mindegy. Szóval forgattam, néha már azt is kívántam, hogy bárcsak megsértene valamivel, vagy mit tudom én, ő is megcsalt és el akarja mondani. Nem mintha olyan jól esett volna és attól az én bűneimet egyáltalán nem kisebbíti, csak akkor legalább kapaszkodhatnék valamibe, hogy látod, ő is. Kurvára mindegy lenne, már most tudom, szóval kinyitottam, de csak egy rövid üzenet volt benne, hogy találkozzunk, én meg visszaírtam, hogy oké. Így utólag talán írhattam volna hosszabban is, meg esetleg üzenhettem volna neki a telómon, vagy valami, de már mindegy. A Vadőrlak egy kedves közös emléket rejt, na meg a baglyaimat - amit nagyzás így nevezni, mert nagyrészt a vadőr gondozza továbbra is őket - és a hó ropogásban közeledvén egyre jobban bátorodom el az egésztől. Tényleg nem értem a tetteimet, oké a csárdában ittunk, meg buliztunk, de megálljt parancsolhattam volna a dolgoknak, ha akarok. Valami viszont átszakadt bennem ott, ami mégis ott tartott és megtörtént. Aztán meg, hagyjuk is az egészet, mert csak még szarabb hangulatban leszek. Már messziről meglátom őt, ahogy guggol a hóban és rajzolgat, gondolom és halvány mosoly telepedik az arcomra. Hát igen, nem tudok nem érezni iránta valamit, sőt, azt hiszem továbbra is szeretem őt... ahogy vélhetően Karolát is. Ez már jobban zavar, mint bármi eddig, vagy én nem tudom. Lehet, hogy egyikőjük iránt csak szeretetet érzek? Vagy mindkettőjük iránt? Ki tudja ezt eldönteni? Nekem kellene, de továbbra is tanácstalan vagyok, mint egy kisközség. Végül odasétálok hozzá, de nem megyek teljesen közel, és biztos vagyok benne, hogy meghallotta a lépteimet.
- Szia, mondanom kell valamit és nem fogsz örülni - sóhajtok, és ha meg is fordul, nem tudok rá nézni. Nem lenne igazságos és nem akarom látni, hogy miattam bármi rossz éri. - Nem akarok magyarázkodni, nincs értelme, és már elég fájdalmat okoztam így is, hogy még el sem mondtam neked. De nem voltam jó és elkövettem egy hibát, megcsaltalak valakivel - mondom még a cipőm orrát bámulva, sokkal izgalmasabb most ez nekem, mint hogy a szemeibe kellen nézzem. Viszont nem lehetek gyáva, ha már voltam olyan bátor és megcsaltam, mégiscsak megérdemli. Így végül felemelem a fejem és fájdalmas arccal nézem őt. - Igen, ez történt, sajnálom - a kérdés az, hogy nem elcsépelt-e bármit mondani, főleg sajnálni, amikor ő az áldozat és ki hinné el, hogy sajnálom? Miért bántam volna meg, egyszerűen nem reális és a szavaknak itt nincs ereje, hogy valóban hihető legyen a másik félnek. Igen, tényleg sajnálom, de igen tudom, hogy nem lesz minden olyan, mint eddig. Hiszen, ha olyan lenne, nem lett volna Dia, Karcsinak nem teszem tönkre a randiját, meg ki tudja még ki, akire csak ránéztem és nem Ő volt. Várom az ítéletet, a kötelet meg már úgyis kikészítettem. De legalább vállalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Úgy tűnt, hogy ez az este jól fog végződni. Még ugyen nincs takarodó idő, de azért nem ártana időben vissza is érni, tekintve, hogy az Eridon torony elég messze esett innét. És akkor persze, a kalóriák miatt se kell aggódnia, meglesz a napi testmozgás bőven, mire felér a hálókörletükbe, a napi izgalomról nem is beszélve, hogy el ne kapják itt őket.
- Ó, üdv – vigyorgott, de csak miután lenyelte azt a falat mártást a madártejből. Ezt  a kaját mostantól gyakrabban fogja követelni otthon, ideje lenne apucit is a konyhába ereszteni, bár ő is megtanulhatná, ha lenne a suli meg a sport mellett ideje erre is.
- Naná! – felelte. Miért ne kérdezhetne a másik lány, Maya? Ki tiltja meg? Ha meg olyan stílusban is teszi fel, akkor még szívesen válaszol is rá.
- Ja, félig kínai vagyok, és otthon inkább az ázsiai konyha dívik, anyu uralkodik a konyhában – kuncogta, belegondolva, hogy hányszor próbálta már apja otthon átvenni a főzést, ám anyuci nem engedett. Meglehetősen akaratos természet, aminek a vége mindig az lett, hogy az apja inkább elvonult és talált más elfoglaltságot magának. Így lehet, hogy modellezett hobbiból az apukája, és helyenként egész szép dekorációk sültek ki belőle. Például Zsezsi kedvence a puzzle-földgömb, azt nagyon bírja, ha tehetné, egy kis varázslattal felturbózná, hogy forogjon is, de ugye, a szabály az szabály, na, nem mintha most betartaná a szabályokat éppen. – És te? Te honnan jöttél? Amúgy sok ételt nem ismerek még, de hé, arra van az élet, hogy felfedezzem őket. Van még sok időm bőven hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Zavartság keveredik az izgatottsággal az ereimben száguldó vérben, és most kifejezetten jól esik, ahogyan ujjaimat a jéghideg hóba mélyesztem. Romantikus, majdhogynem földöntúli mosoly görbéje mutatkozik meg finom, kislányos vonásaim között, majd kissé oldalra fordítom fejemet, ám szememmel még mindig a havat bűvölöm. Léptek zajára leszek figyelmes, ami lágyan simogatja meg dobhártyámat, ahogyan az érkező talpak alatt meg-megreccsen a friss hó. Tudom, hogy Ő lesz az. Hiszen ki más jönne ki ebben az időben éppen ide? Érzem szívem egyre gyorsuló kalimpálását, mellkasom fel-leemelkedését és azt is, hogy a vér forrni kezd testemben. Hetek óta várom ezt a pillanatot, de szeretném megtartani örömömet egy időre. Hiszen Bence mögöttem áll, s még ugyan nem tekintünk egymásra; érzem, hogy most nem maga az időjárás az, ami miatt a hideg végig harapja gerincem mentét. Jobb szemöldököm kérdőn röppen a magasba, s fordulok meg hirtelen a fiú felé. Szándékosan kerüli tekintetemet, így meseszereplő módjára hajol meg felsőtestem, hogy kíváncsi szemeimmel megkeressem a kék szempárt. Azonban nem engedi, hogy megtaláljam. Nem engedi, hogy felvegyem a kontaktust.
„…nem fogsz örülni”. Ó, Bencus! Jelenik meg egy reménykedő mosoly vöröslő ajkam szegletében. Már hogyne örülnék. Itt vagy és itt vagyok. Itt vagyunk. De még mindig kerüli szemeimet, ezért összehúzott szemöldökkel teszek egy utolsó lépést felé, hogy már alig két méter válasszon el bennünket egymástól. Valami nincsen rendjén.
– Baj van? – kérdem aggódón, miközben szokásos idegesség-elleni pótcselekvésemben jobb kezemmel ropogtatni kezdem balom törékeny ujjacskáit. Fájdalmat? Szökik ismét ívelt szemöldököm egészen homlokom közepéig, s a továbbiakban is tartom arckifejezésem miszerint; egyáltalán nem értem, hogy mi történik. Hibát? Apró lépést teszek. Szinte észre sem lehet venni. Szívem már más ritmusban kalapál. Az erekben a forró vér megfagyott és már mellkasom sem mozdul; levegőt is elfelejtek venni.
„Megcsaltalak valakivel”, egy pillanatra megfagyok. Arcom mégis inkább értetlen, mint dühös. Fel sem fogom a szavakat. Mintha értelmük sem lenne húzódik apró, a zavartnál is zavartabb mosolyra az ajkam. Fejet csóválok. Szinte beleszédülök, és Bence elé lépek, hogy bőrdzsekijének gallérjára fogjak vékonyka ujjaimmal, és pipiskedve találjam meg végre a most oly’ hideg kék szemeket. – Nem értelek – nevetek megjátszva. Egy rossz viccnek érzem, és ahogyan egyre tudatosulnak bennem a szavak, úgy kezd szűkülni a tér. A kunyhó ránk dőlni látszik, ahogyan a fák is fenyegetően magasodnak immáron párosunk felé. Zsibongó fejemet csóválom, miközben a szavak eljutnak agyamig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy megérzés tör rám, de nagyon gyorsan. Este vihar lesz. Ezt honnan tudom előre? Mondjuk, már kiskorom óta megérzem az időjárást, és a változásait. Sokszor maradtam fent éjfél után is, mert megéreztem valamit délelőtt. Rossz idő várható ma éjjelre. Jó párszor be is vált a megérzésem. Pár óra késéssel vagy rossz vagy jobb lett az idő. Ördögi képesség. Bizonyára időjárásjósnak jó lennék. Nem is tudom, a kocka el van vetve. Képesség ide vagy oda, én a mágusvilágban szeretném megállni majd a helyem. Még vacillálok melyik téren döntsek, mert biztosra szeretnék menni. Öntök magamnak egy kis kávét, majd szürcsölni kezdem. Ezt bizony a nap hátralévő részében hálával fogad majd a testem. Nem mindig iszom, csak amikor úgy érzem jót tenne. Ahogy esik, úgy puffan.
-    Jó, megpróbálom! – nézem a kávémat mosolyogva.
-    Oké, de nem ígérem. Én, és a sport azt két külön…. öhm, szakirodalom. – mondom lassan.
Nem kedvelem a sportokat. Jobban szeretem az olvasást. Vagy is az én sportom a szemezés. A könyvvel, illetve farkas szemezni is igen szeretek, és jól is megy. Közben a fiú elmondja véleményét a nagyival való viszonyomról. Visszatérve, az iskolában jó néhány gyerkőcöt megvertem benne. Mármint a farkas szemezésben. Nem is értem, miért nem szerveztek eddig még ilyen versenyt? Mondjuk „evésfutamot” is szívesen vállalnék. Ennek már éppen hangot is adnék, de ránézek Kendére és megint fülig érő szájjal kortyintok.
-    Én totálisan benne vagyok. Most viszont mennem kell Gyógynövénytanra. Palmer professzor kitekeri a nyakam, ha elkésem. Hát, akkor majd látlak. Addig is szép napot! – mondom, majd felállok az asztaltól, veszek egy almát, hogy kedveskedjek a tanárnőnek, végül rákacsintok Kendére majd eliramodok az ajtó irányába. Szerencsére a cumómat nem hagytam ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Jól megcsapott a hideg levegő árama amikor nyílott az ajtó. Kicsit ki is rázott a hideg, aminek következményében majdnem ráestem Danára. Szerencsére ennek csak én voltam látható szemtanúja, mert pár másodperc alatt történt. Meg fogtam Dana kezét, és magamhoz szorítottam. Az ajtóban Nasia néni volt. Olyan mintha egy színdarabot nézne az ember. Fény szitál át az ajtó résén, és megjelenik a színtéren a művész. Maga, gróf Drakula. Bruhaha! Szerencsére nem az imént említett vérszívó állt ott, hanem egy kedves teremtés. Nagyon boldoggá tesz engem, hogy ismét látom. Megkedveltem a nemrég történt bakim után. Vissza is gondolok egy pillanatra az incidensre, de mára csak jó emlékek szállingóznak bennem. Most viszont nem a nosztalgiázáson van a sor, segítségre van szükségünk.
-    Üdv Nasia néni! Nos elég hosszú lenne elmesélni. Röviden, Dana evett pár csokit amiben valószínűleg szerelmi bájital lehetett. Most pedig olyan. Olyan mint egy Valentin napi beszélő kerub. – magyarázom hadarva és idegesen.
Remélem velem ilyen nem fog megesni. Szörnyű látni hogy egy ilyen kotyvalék mit okoz. Biztosan nevetséges így, de személyesen átélni nem piskóta. Dana nagy mértékben megváltozott. Persze jó fej csajszi, de nem ennyire mint most. Körülbelül ha így maradna, Napfény Barbira változtatná meg a nevét. Adja az ég hogy meggyógyuljon. Egyre inkább a bűntudat kerít hatalmába. Megint feljönnek a nagy kérdések: Miért nem dobtam ki ezt a vackot? Hogy lehettem ilyen igénytelen? Vígasztal a tudat, hogy nem szánt-szándékkal történt, és nem én készítettem azt a vackot. Ne kerüljön velem egy szobába a tettes. Ha nem érek be a szobába időbe, és ha Dana kiesik az ablakon? Ki a felelős? Ráérek ezen gondolkodni, mert mielőbb szeretném hogy jobban legyen. Kicsit didergek, mert a folyosóra beszökött a téli szél nesze. Árnyéktalan, lénytelen dolog a szél. A tél hideg, komor. Ráadásul hideg.