Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Ha én jelentkezem a sízős kirándulásra, vajon az összes jelentkező visszamondja a jelentkezést?
|
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Én már beszéltem a fattyúval, és felírt. Le ne maradj...
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Leon, miért? Nem az? Belián, remélem tényleg felirattad magad...
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - ofCsendben ülök le az asztalhoz. A pincér rögtön ugrik, és még ki sem mondtam mi kell - egy üveg whisky -, de már készségesen hozza, mintha erre várt volna egész életében. Arie és az ő kibaszott okfejtései fognak engem a sírba tenni egyszer. Még hogy nem csak papíron... de, Arie, csak papíron és ennek márciusban vége szakad. Ő megy balra, én megyek jobbra, ő éli az életet, amit megérdemel, én meg meghalok két sárkány kereszttüzében. Ha meghalhatnék. De ugye, nem tudok meghalni a tűztől. Még a kurva meghalás sem megy, baszki! Mi ez, ha nem kicseszés már, de tényleg? Szóval Arie sok mindent lát, ahogy én is. Szeretem Payne-t, és sok időmbe telt bevallani magamnak, hogy mindkét nőt szeretem, de ez más. A Payne iránt érzett szerelmem valami olyan mély dolog lehet, hogy nem kérhetem tőle; horgonyozzon le mellettem, akinek bármelyik pillanatban felrobbanhat az agya, kiszámíthatatlan, és soha nem volt alkalmas arra, hogy tervezzenek vele. Önzőség lenne, és Cath az utolsó, akitől ezt elvárnám, hiába akarnám magam mellett tudni örökre. Mert azt akarom, hogy mindig mellettem maradjon, mindig engem szeressen, mindig engem lásson és akarjon. Olyan nagy kérés ez? - Bah - húzom fel felső ajkamat, ami alól kivillannak kissé fogaim. - Túl sok minden bánt, Frank, de végre sikerült őket elnyomnom, aminek köszönhetően teljesen uralom az elemeimet. Lenyugodtam. És talán a drogról is leszoktam - vonok vállaimon egy aprót, miközben beszélek. Lecsavarom a whisky-s üveg tetejét, töltök mindkét pohárba, egy gyönyörű adagot, majd Arie poharának koccintva sajátom kortyolok bele. - Legalábbis már csak a nyugtató adagom dupláját szedem, szóval félsiker - búcsúznánk valóban? Nem véletlen hagytam figyelmen kívül a kijelentést. Ó, de még mennyire, hogy nem véletlen. Nem hittem, és nem is hiszem, hogy búcsú lenne ez, mert nem szeretnék maradni, akármennyire jó, hogy kellek valakinek, hogy tartozhatnék valahova. Ott van Payne, Lorin, és már Arie is Bagolyfalván van. Bár Pécsre járok egyetemre immár, de nyilvánvalóan visszafogok járni. És ha Payne-t el is vesztem a gyűrűs affér után, akkor Lorin miatt. - Nem hiszem, hogy búcsú lenne ez - rázom meg a fejem, még egy korty után. - Nem az, mert nem fogok maradni, Arie, bármennyire ez az álmom. Szeretem Payne-t, és ha már nincs is rám szüksége, nekem igenis kell ő, ahogy Lorin is - vonom meg vállaimat lazán, majd zsebemből kitúrva cigarettámat biggyesztem a számba a kikandikáló szálat. Mind az öt ujjamból fellobban a lángocska, aminek hatására Cortez felugrik az asztal alól a padra, majd játszani kezd vele. Cigarettám vége felizzik, majd Arie felé dobom a dobozt. - Amint lejár a gyakorlatom visszamegyek - szívom meg a cigarettát. - Bár lehet ráhúznak még két hetet - dörzsölöm meg szemeimet gondterhelten. Jól hangzik ez a két hét, csak mégsem az annyira. - Cath így is haragszik rám, ami annyira nem jó dolog - pöccintem le a hamut az asztal közepén álló hamutálba, majd a lángokat eltüntetve intek Corteznek, hogy menjen máshova randalírozni. Itt biztos, hogy senki nem fog meglepődni rajta.
|
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Remek két hét lesz ez
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Ügyesen kihúztad a kérdést. Szerintem egyértelmű. A pozitivitásodtól nem félek XD
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Hogy ott maradsz hóban fürdeni.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Shayleen Black - Wales - 2019.09.17. - ofTalán elhamarkodott kijelenteni, de akkor is megteszem; a kötelező adagokon kívül nem nyúltam eddig a gyógyszereimhez. Nincs rájuk szükségem, állandóan le van kötve a figyelmem, és talán annak tudható be, hogy túléltem a sárkánnyal való összetűzést is. Képzeljük el, ha be vagyok állva. Mennyi lett volna az esélye annak, hogy túlélem és nem csak pár zúzódással sétálok el onnan, ha az agyam teljesen homályba borul? Az elemeim teljes irányítása mentett meg, és nem más. Nem a dolgozók ordibálása egymással, amit alapból sem hallottam, egyszerű hangfoszlányok jutottak el a legtöbb sebesülthöz, mert úgy sípolt a fülünk, mintha muszáj lenne neki. A szél mentett meg attól, hogy a kerítés felnyársaljon, mert volt annyi lélekjelenlétem és reflexem, hogy tompítsam a saját és egy másik gyakornok esését. Ha a gyógyszer elkábít... ha elkábít, akkor lehet már nem élnénk, de élünk. Még inkább megerősítést nyertem, nem kell a porrá őrölt nyugtató, nincs rá szükségem. Arra van szükségem, hogy az elemeim meghajoljanak az akaratomnak, és azt tegyék, amit elképzelek. Mint a villám. Csodálatos volt, és éreztem, ahogy a tűz ereje átjárja testemet és szívemet egyaránt, éreztem, ahogy eggyé válunk, mintha mindig is erre lettem volna rendeltetve. - Mi? - emelem megilletődött tekintetem a nőre. Kissé megrázva a fejemet próbálom felvenni ismét a fonalat. - A sárkány el volt kábítva, csak nem kellő mennyiségű bájitalt használtak hozzá, szóval az állat úgy döntött, hogy félig bebaszva körbe néz - kissé megvonom a vállaimat, mert bármelyik dolgozóval előfordulhat. A legtöbb itt dolgozó, mivel sokkal kevesebben vannak, mint kellene lenniük egy ilyen felelősségteljes munkakörben, nem nyolc, hanem mondjuk tizenkét órát dolgozik. Mind agyilag mind fizikailag nagyon megterhelő ez. Bennem is az elemeim irányítása utáni vágy tartja a lelket, mert most, hogy kiderült ezen a szinten, és tisztán, mire vagyok képes még többet akarok. A meditálás már nem csak elképzelt, nem csak a fejemben történő dolgok, hanem, mint az legilimencia vizsgán használom is, annak érdekében, hogy a vizsga sikeres legyen. Nem fogom a saját balfaszságom miatt elveszteni őket, amikor ennyit haladtam már velük. - Ha nem vagy az, akkor nem értem mit keresel itt - emelem meg egyik szemöldökömet kérdőn, ahogy elpillantok a lányról. Cortez hasa alá nyúlva szedem le a nyakamról az állatot. - Menj, vadássz magadnak valamit - intek neki türelmetlenül, miközben cigarettámat szám szegletébe biggyesztem, majd mielőtt válaszolnék szívok belőle egy kiadósat. - Nem, nem akarok - mosolyodom el gonoszan. - De érdekel, hogy lettél mégis pszichológus, annak ellenére, hogy mégsem vagy az - pár lépést hátrálok, majd hátamat egy fának vetve kezdem el kiturkálni zsebemből a Dustintól kapott, és az alapvetően szükséges karkötőt, hogy végül mindkettő csuklómon kössön ki. Még mindig kell. Még mindig szükségem van rájuk. És ha már nem? Pillantásom a karkötőre esik, amit Westwoodtól kaptam. Legalább ezt biztos, hogy megtartom, ha másért nem is, de emléknek nem lesz rossz. Tekintetemet ismét a lányra emelem, egy halovány mosoly kíséretében, mélyet szívok cigarettámból, aminek füstje az ég felé száll. Csodálatos.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy- Nem mondom, hogy kilőlek majd - vonom meg vállaimat kicsit, mielőtt folytatnám. - De mindenképpen ott leszek - mintha csak a következő randit beszéltük volna meg, biccentek kissé előre fejemet, mert végre a nevetésem is lecsillapodott talán. A srác társasága nem feltétlen felemelő - khm -, de majdnem van annyira jó, mint Payne-é. Nem kérdez rá dolgokra, csak meghallgatja, konstatálja, hogy rendben, és továbblép. Nincsenek felesleges kérdések, amik felidegesítenek, sőt, kérdések nincsenek, csak amit az alapvető kíváncsiság megenged, és ezért, bár nyilvánvalóan nem fogom kimondani az előttem ülőnek, de rettenetesen hálás vagyok. Mintha világi spanok lennénk beszélgetünk csak minden szarságról, ami őt érte, ami engem, és együtt szidjuk a világot, mert úgy érezzük minden ellenünk van. Ez egy gyönyörű barátság kezdete is lehetne, ha nem takarodnék el hamarosan Walesbe. Pillantásom Beliánra emelem. - Belőlem mindig az beszél - nevetek fel halkan. Már csak azért is, mert a legilimencia eléggé megkönnyíti a dolgomat. A pizza tiszta, és nem mernék megszívatni a srácot, és nem azért, mert éppen bimbóba hajlik a barátságunk - pf -, hanem, mert tudják; a tulaj a legjobb barátom. Ha megszívatják, repülnek a helyről, mert én kérem ezt Arie-tól, és tudom, hogy kérdés nélkül teljesítené is a kérést. Elmondanám neki, bólintana, bebasznánk, másnap nincs munkahelyük a srácoknak, Belián meg boldogan éldegélhet a vérfarkas kórral, ameddig csak szeretne. - Nagyon helyes. Ennél többet úgysem tehetsz - vonom meg vállaimat kissé. Tekintetemmel követem végig az elporladt cigaretta útját, majd pillantásom vissza esik a srácra. Borzalmasan zavarja az, ami, és meg is értem. Nem lehet könnyű ennyi idősen belecsöppenni ebbe a világba, amikor eddig semmit nem tudtál róla, most meg a kellős közepén vagy egy nem éppen szép kórral, amiről eddig csak mesekönyvekben olvastál. Mondjuk ki; szar. De azzal, hogy hisztizik és durcás gyerekként viselkedik, még nem lesz könnyebb, nem lesz nem megtörtént, és nem lesz kevésbé szar. Ilyen ez az élet nevű baromság. Üljünk bele, na! - El - bólintok egy aprót. - Fogják, és amiért eddig küzdöttem, hogy teljesen irányítani tudjam elaltatják, mint amikor először kiderült, hogy elemi mágus vagyok, és majdnem megöltem a szüleimet - csak pár másodpercre hunyom le a szemeimet, mert ismét a nyolc éves énem vagyok, aki körül a lángok martaléka lesz minden. - Van ilyen - hirtelen pattannak ki szemeim, mert egyszerűen nem akarom újra látni. Elég majdnem minden éjszaka, mert igen; azóta is kísért. Amikor Payne, majd Lorin bejött az életembe, elmúltak, de egy ideje ugyanúgy visszajár az álom, mint egy rég nem látott vendég, kopogás nélkül rúgja be az ajtót. Nem kellemes. - A tiedet nem hiszem, de kordában tudod tartani - mosolyodom el haloványan, olyan; minden rendben lesz - gondolom - mosollyal a srác felé. - Nem tudok sokat a vérfarkas kórról, dude, ezért kaptalak el - nyújtom ki lábaimat az asztal alatt. Érzem és sajnos hallom is, ahogy a porcok térdeimben helyükre kattannak, ahogy az inak húzódnak. - Ne is maradj, kurva unalmas, én is eltakarodok Walesbe - a gondolatra rögtön boldogabb leszek, mosolyom is kiszélesedik. - Bár én visszajövök - nem mondom, hogy azonnal, de azért lelankad a jókedvem. Mennyire eltudja már cseszni ez az ember kedvét. Sokkal egyszerűbb lenne mindenkinek, ha ott maradnék, valami mégsem engedi, hogy egyáltalán a gondolat megszülessen a fejemben rendesen. Mintha egy hullám folyamatosan elmosná, pedig még csak nemrég ért partot. Szívás. - Igen, mint az Avataros mese - nevetek fel őszintén. Végül is igaza van, innen is meg lehet közelíteni a dolgot, és nem is olyan rosszul. Jaj, baszki, mennyire igaza van. Lehetnék én a kopasz kis srác nyíllal a fejemen, csak ugye két bökkenő van; nem vagyok kopasz, és nyilak sincsenek rám tetoválva. Pedig nem lett volna rossz. - Elment az étvágyam - mély levegőt veszek, amit hosszan engedek ki, végül cigarettámat zsebre téve pillantok Balázsra. Másik zsebembe nyúlva szedem ki az összeget, amit az asztalra csapok. Féloldalas mosollyal fordítom fejemet az ablak felé. - Ha visszajöttem Walesből megkereslek, mert az biztos, hogy nem úszod meg ennyivel - hirtelen távozás? Lehet, de ha megismer, hozzá fog szokni úgyis ahhoz, hogy sajnos ilyen ez. Nincsenek megbeszélt időpontok, mert felesleges, legalábbis velem ilyeneket megbeszélni biztos az. - Szevasz - csúsztatom zsebeimbe kezeimet, majd fejem felett a felhővel hagyom el az éttermet. Kilépve a helységből a felhő rögtön eloszlik, a füst pedig, akár télen a kéményekből, az ég felé száll, pont olyan sűrűen is. Gyönyörű látványt nyújt, én meg nem komótos léptekkel indulok el a Payne-lak felé. Szundikára vágyom.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Vajda - 2019.09.15. - meztelenségBár sokáig húzza annak a kurva csikknek az elpakolását, mégsem vagyok türelmetlen. Most kivételesen nem, mert megéri várni, amíg ez a beszélgetés kibontakozik, és olyan irányba fog folyni amerre talán megéri menni. Mert ugye, ha ki akarsz jutni; kövesd a folyóvíz irányát és előbb vagy utóbb egy városban fogsz kikötni. Én is valami ilyesmiben reménykedem az elkövetkezendő pár percben, esetleg órában. Talán oda lyukadunk ki, hogy mennyire gyűlöl azért, mert Révay megcsókolt, én meg nem mondtam nemet, talán még hálás is - ahahahaha - nekem ezért. Hát ugye, ki tudja ezeket? Nevetése furcsán cseng, de én még csak el sem mosolyodom. Ő sem azért nevet, mert jaj, de humoromnál vagyok ma, egyszerűen udvarias? Próbálkozik, hogy ne verje be a képem? Bármelyik lehet, de nevet, én meg mosolytalan és meglepően komoly arcomat biccentem hátra, hogy a napszemüveg mögül bámuljam az eget, mert olyan rettenetesen izgalmas a felhőtlen kékség, hogy menten behugyozok. - Ja, sejtem - biccentek egy aprót, mire megint röhögni kezd. És még hogy nekem van rengeteg stikkem. Szerintem ez most hibbant meg mellettem, és ha valóban így van, kérdés nélkül fogom meg a cuccaimat és ülök arrébb egy másik padra, aztán megvárom majd pár méterről, hogy mi fog történni. De nem hibbant meg. És én még mindig itt ülök. Mellette. - Nos, attól elvonatkoztatva, hogy a photoshoppolt képeid mit sem segítenek rajtad, meg kell mondjam, Révay nagyon jól csókol - hunyom le szemeimet pár másodperc erejéig, mintha csak visszajátszanám az akkor megtörténteket, pedig be kell valljam, egyáltalán nem hagyott bennem mély nyomot az a csók. Azt sem tudom mikor és hol volt, de ezek szerint tényleg megtörtént, mert Vajda forr a saját levében rendesen, én meg ezt túlságosan élvezem ahhoz, hogy ne adjam alá a lovat. Aj, miért ma kell elmennem? Napokig tudnám ezt csinálni, baszki! - Kiszeded az orrszőrömet? - kissé megmozgatom orrcimpáimat, amikor alulról hajol hozzám közelebb, majd egy teljes arcos vigyorral biccentem előre fejemet, hogy jobban láthassam azt a tekintetet, ami vérben forog, amiben a féltékenység összes fajtája fellelhető, a birtoklási vágy minden nemében meg van benne. Ismerős tekintet... - Na, de király! - csapok térdemre vidáman, vigyorom, ha még lehetséges egyáltalán, még szélesebb lesz. - Jól éreztétek magatokat? Remélem sokat ettetek, Payne papa igazán kitett magáért - forgatom meg szemeimet látványosan, majd amikor folytatja kitör belőlem a röhögés. Az olyan mértékű röhögés, amit az ember nem tud koordinálni, mert olyan mélyről, olyan gyomorból jövős, hogy nincs esélye. - Te merre másztál Payne-el? Vagy ben - törlöm meg szemeimet még mindig vigyorogva, de már csak meg-meg rázkódó vállakkal. - Plusz együtt sem voltatok akkor Révay-jal, te meg egy másik csajt dugogattál. Érzed a szintet? - dobom bal térdemre jobb lábamat, majd mélyet szívok cigarettámból. A füst az ég felé száll, én meg mindeközben elfordulok Vajdától, mintha mi sem történt volna. Érdekesen van összerakva, meg kell hagyni. Egy csók miatt a plafonon van, miközben ő meg valami tököm tudja kit baszogatott - szójáték, haha, de itt most a szexuális utalás kell - északon. Önzőség elvárni... hm. Rendben, én kussolok, ennyire képmutatónak még nekem sem kellene lennem, tényleg befogom. Vége van.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Nakahara DaisukeCath felszívódott, szó szerint bedobta nekem a húgomat, én meg ültem, és néztem, mint egér a darában. Elment, szó nélkül, beszélni sem volt időnk, mert visszatértem után mindenhova rohangálnom kellett, találkozókra Dustinnal az elemi vizsga miatt, a rezervátumos magizoológushoz, az egyetemre, az égbe is bassza meg, most meg ott tartunk, hogy Lorinnal ülök a tanulószobában, és csendben olvasok mellette, amíg ő tanul. Nekem is valami hasonlót kellene csinálnom, de nyilván nem fogok, így csak ülök mellette, néha bambulok ki a fejemből, olvasok pár sort a könyvből, amit magammal hoztam, rágyújtanék, de húgom mindig olyan szemekkel néz rám ilyenkor, hogy ettől bárki kettéroppanna, szóval egy szó nélkül csúsztatom vissza a szálat a helyére, hogy folytathassam a bambulást. Nem segíteni jöttem Lorinnak, megoldja ő magának, egyszerűen mellette akarok lenni, amikor végre van egy kis időm, és ha az együtt töltött idő abból áll, hogy kussban baszom a rezet mellette, akkor belefér, és elfogadom. Ha már Payne lelépett a faszba, minden szó nélkül, akkor ezzel kell beérnem. Beszélnem kellett volna vele, tudom, de soha nem volt rá alkalom, most meg ő ment el a tököm sem tudja hova, bár vannak sejtéseim. Vagy a Vajdáknál van, vagy elment Maxwellhez, és bár az elsőt tartom valószínűbbnek, akkor is fifty-fifty a dolog. Vagyok olyan elvetemült, hogy beállítok mindkét helyre, és úgy rángatom el onnan Cath-et, hogy fel sem tűnik neki, mert ő akarja, de vajon nem miattam ment-e el? Ugye, hogy ugye? Egy könyv csattanása ébreszt fel gondolataimból, tekintetemet lassan járatom végig a termen, szemem megakad húgomon, aki mintha mit sem vett volna észre körmöl tovább, a lány, akinek beütött valami az agyába, kiviharzik. Mehetnél halkabban is, baszod, totál idegesítő, amikor a saját szarságod miatt keltesz zajt, ami esetleg zavarhat másokat. Egy mosolygó ázsiai néz utána, én meg vállat vonva tekintek vissza Lorinra, hogy válaszolhassak a kérdésre. - Nem, nem kapsz kis sárkányt - mosolyodom el. - Az egyszer megnő, és szívás lesz kimenteni a segged, ha meg akar enni - húgom értetlen tekintetét látván felnevetek, majd a befejezetlen sorra tekintek, amit félbehagyott. - Jonah Alamus Hidre - bökök a sorra, majd fejemet hátravetve kezdem el fixírozni a plafont, egészen addig, amíg egy tekintetet nem kezdek érezni magamon. Ismét kezdődik, mint a könyvtárban? Miért engem találnak meg mindig? Pilláimat lehunyom, csak pár másodpercre, majd egy mély sóhajjal hajtom le fejemet és keresem a szempár tulajdonosát. Nem tart sokáig, mert a srác olyan feltűnően bámul, mindjárt kiesik a szeme. Szemöldököm megráng egy pillanatra. - Esetleg ne szedjem le neked az arcom? - sziszegem oda félvállról a srácnak, Lorin felé csak megrázom a fejem, írja csak, amit éppen kell, ezt majd én elintézem, mint erős és ügyes bátyó.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Nakahara DaisukeA hideg ráz attól a mosolytól, amit a sráctól kapok a feltett kérdés után. Ma nem az a hibbant rellonos talált meg, hanem egy hibbant levitás a talárból kiindulva. Ez egy pöpec nap, kár hogy nem vagyok éppen vicces kedvemben, főleg nem még több hülyéhez, aki megtalál. Szóval igen, a mosolytól feláll a szőr a hátamon, ráadásul nem is válaszol, hanem egyszerűen néz pár pillanatig, majd mint akinek belecsíptek a seggébe pattan fel és indul el felénk. Ösztönösen előre dőlök, hogyha bármi történik akkor Lorint rögtön meg tudjam fogni, de szerencsére még a füzetéből sem néz fel, így miatta nem kell aggódnom. A srác arca egyébként elég ártatlan, de rólam van szó, én meg alapvetően utálok mindenkit, és bizalmatlan is vagyok a mindenkivel, úgyhogy le lehet rólam kopni, kösz. Legnagyobb döbbenetemre tesz le elém a srác egy kissé elsatírozott rajzot, ami úgy ábrázol engem, mintha csak tükörbe néznék. Rendben az orrával valami nem oké, elég nevetséges a dolog, de nem hiszem, hogy ez az én hibám lenne, egyszerűen a srác a balfasz, és ezzel le is rendeztem a dolgot. Összeszűkült szemmel tekintek a rajzról a srácra, majd vissza a papírra, majd haloványan elmosolyodom. Szóval ezért lettem a bambulás tárgya. Azért az meg kell vallani, hogy egy fokkal jobb ez a helyzet, mint az, ha le akarnak veled feküdni a könyvtárban, és ezt úgy hozzák a tudtodra, hogy nem szép helyeken nyúlkálnak. Ráadásul kiskorú, bassza meg! Szerencsémre azóta a sráccal nem találkoztam és, ha nagyon nagy mázlim van, akkor Lorin sem fog vele soha, mert ha csak eszébe jut annak a képződménynek egyetlen olyan dolog, amit nem szívlelek egy mondatban a húgommal, akkor esküszöm megnyúzom és fali díszt csinálok a bőréből. Pilláimat lehunyom, hogy a gondolat is eltakarodjon a fejemből, majd ismét a srácra emelem kékjeimet. - Remek - tolom vissza felé a füzetet. - Rajzolj mást inkább - vonom meg vállaimat kissé, de tekintetem ismét megakad a rajzon, ami elég profi lett, ha az orrot nem nézzük. - Vagy add el a suliban, lehet lenne rá kereslet - nevetek fel halkan, ahogy eszembe jut, hogy a fura rellonos srác tolongana a rajzért és vajon milyen drasztikus eszközökhöz nyúlna, hogy megszerezze. A gondolata is feldob, és így valóban vicces, mert már nem járok ide, de a fanatizmusa valahol mélyen a szívemben akkora bók, hogy kitölti az egészet. Gondolom.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - ofA hülye is láthatja, hogy a mi barátságunk Arie-val... nos, meglepően furcsa. Denis Albert Brightmore egy olyan cukorka emberrel barátkozik, mint Arie? Hát ember! Arie a neve, érted? Ki ad ilyen nevet a gyerekének, bassza meg? Mindegy, szóval ő hipercukkancs, én meg köztudottan egy fasz vagyok, így a barátságunk - már csak külsőleg is - elég vicces, de akik külső szemmel figyelnek minket, nem tudják mi van a mi kapcsolatunkban. Ariet hoppon hagyták, megelégelte az egészet és most olyan életet él, amit én éltem, amióta az eszemet tudom, és mennyire jól teszi! Ha úgy tetszik szerepet cseréltünk, mert ő falja a nőket, én meg hősiesen kitartok a kamu feleségem mellett. Akit szeretek, mégis el kell, hogy engedjem. Aki azt hiszi, szexelni jöttem el egészen Walesig. Nevetséges. - Mert talált egy kétgyerekes családapát - vonom meg vállaimat nem törődöm stílusban. - És neki az megfelel - magasra emelkedik a szemöldököm, ahogy Arie száját elhagyja a következő mondat, és most jönne az a rész, hogy gondolkodás nélkül útjára engedném a dühömet, a démonjaimat és Arie feje az asztallapban landolna, de nem teszem. Mert a barátom, és bármennyire fájnak a szavai, mert én ezt teljesen máshogy látom, még lehet igaza. Másik nézőpont. - Így is felfoghatod, de én inkább azt mondanám, hogy nem láncolom magamhoz - annyira. De természetesen ez a mondat az istenért sem hagyja el a számat, mert neki nem kell tudnia. - Figyelj, nem egyszer megfordult a fejemben a gondolat, amíg itt voltam, hogy megkérem a kezét. Mármint úgy, ahogy a normális emberek, de bejött az apuka és ez van - tárom szét a karomat halkan nevetve. - Valószínűleg vele úgyis jobban járt - poharam köré fonom ujjaimat, és meglepően sok energiát felemészt az, hogy próbálod nem összeroppantani a poharat, hogy érezhesd a fájdalmat, amit a tenyeredbe fúródott szilánkok okoznak. Különben elveszted a kontrollt az agyad felett, és már nem te ülsz többet a legjobb barátoddal szemben. Mosolyogva kortyolok bele a pohárba, ami még épségben a kezemben van, nincsenek szilánkok, mert nem lehetnek. Csak az lebeg a szemem előtt, hogyha itt felsülök, akkor nincs Cath, akkor nincs Lorin, akkor nincs elemi vizsga, akkor nincs semmi, én meg megbaszódhatok, bármit is szeretnék elérni az életben. Önmegtartóztatás? Cortez szinte mosolyogva játszik a lángokkal, ilyenkor meg tudnám zabálni olyan kis édikeh, de nyilvánvalóan nem fogom, mert az esetek 99%-ban meg egy paraszt, plusz, ha Niamey nem lenne talán már egy halott paraszt lenne. Túl fontos nekem ez a kék kis köcsög, hogy elveszítsem. Arie lila szörnyecskéje - mindig elfelejtem a nevét - borzasztó vadászpózban araszol Cortez felé, aki mintha semmit nem venne észre belőle, de mindenki tudja, hogy ez nincs így. A lila hercegnőre emeli tekintetét, majd a farkában lévő tüskét kezdi el villogtatni. - Fejezd be! - lobbantom nagyobbra a lángokat, hogy azzal legyen elfoglalva, és ne fenyegessen másokat. Rendben, elég képmutató ezt tőlem hallani, de Frankről van szó, meg a kis lilaságáról. - Ja, pedig eléggé hari van - vonom meg ismét vállaimat, fejemet a pad háttámlájának vetve bámulom a plafont. A füst orromon távozik, miután mélyet szívtam cigarettámból. Lehunyom pilláimat, de Frank kérdése annyira meglep, hogy akaratlan biccen előre a fejem, felvéve a szemkontaktust. - Őszinte választ vársz? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, de mielőtt válaszolna, halovány, féloldalas mosollyal válaszolok. - Payne mellett. Akárhol is van - nemrég felbontott testhelyzetemet veszem fel ismét, annyi különbséggel, hogy másik kezembe a whiskys pohár kerül, melynek tartalmát egy húzásra eltüntetem.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Ah, de ennék egy mignont.
|
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Húzzatok már, nem is vagyok minyon. NEM IS LEHETEK. Jávorszarvas vagyok, kösz. *meghajol*
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Nem emelhetsz fel csak úgy, mert beszélni tudok, és azt nem akarod, hogy kiengedjem magamból. Tegyél le, kiscica.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
FEJEZD BE! *durcás* Nem vagyok puha, meg selymes és aranyos. Én, én vagyok, na!
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Így lesz oda az ember tekintélye másodpercek alatt.
|
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Na itt a másik huncut. Istenem...
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Az creepy lenne, ha a tükörképe megemlítené neki.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Nakahara DaisukeSokszor tekint ajkaimra, miközben beszélek, így vagy magával a nyelvvel van problémája, vagy egyszerűen siket. Nem tudom melyikkel járnék jobban, de legalább végre egy olyan ember, aki nem bombáz a faszságaival, egyszerűen odaül és csendben mutogat, meg nézelődik, mert összemaszatolja az orromat. Mármint a rajzlapon, nem realben, mert lehet eltörném a kezét, ha hozzám érne, vagy akár Lorinhoz, de ez most teljesen másik lapra tartozik. Szóval csendben van, csak bárgyún vigyorog, mintha nem lenne jobb dolga én meg élvezhetem ez a nagyon ritkán felmerülő luxust; a csendet. A toll sercegésén kívül nem sok hang van a teremben, mert rajtunk kívül már senki nem maradt bent, és így talán Lorin is jobban tud koncentrálni. Az érkező vendégre, csak felpillant, majd vállat vonva írja tovább a dolgait, amit éppen kell neki, és ezt is szeretem benne. Nincsenek felesleges kérdései, hogy ő ki - nem mintha tudnám -, vagy miért ült ide - ezt sem tudom -, meg ehhez hasonló fárasztó kérdések, hanem egyszerűen nem érdekli, hogy a bátyja összeszedett még egy furcsa srácot, csak most a Levitából. Változnak az idők, nincs mese. Tekintetem Lorinra emelem, ahogy a füzetet visszatolom a srác elé, abban a hiszemben, hogy akkor itt befejeztük a nagyon tartalmas csevejt, de nincs szerencsém, mert a füzet újfent elém kerül, én pedig lesandítok rá, majd összeszűkült szemekkel olvasom el a lefirkantott sorokat. Lorintól elvéve az egyik tollat írom le a rövid, és tömör választ. "Meg ne próbáld" - ennyi talán elég ahhoz, hogy még csak ránézni se merjen a húgomra, nemhogy lerajzolni. Szemem a srácra kapom, amint a mondat leírásra kerül, majd csillan benne valami, de az nem kedvességről árulkodik. Rólam felőlem képzeletbeli aktot is rajzolhat, de a húgomat hagyja ki ebből. Ő egyszerűen... ő az enyém, és nem hagyom, hogy valami idegen, fura mosolyú srácok kezdjék el lerajzolgatni, mert éppen olyanjuk van. Hirtelen ötlettől vezérelve húzom vissza magamhoz a füzetet, majd ismét kezembe véve a tollat írok még rá. "Inkább javítsd ki az orromat". Végül is, semmi rosszat nem tett, nincs okom vele parasztnak lenni, ráadásul pontosan olyan ártatlan tekintete van, mint húgomnak, aki nem tud ártani egy légynek sem. Ne legyél előítéletes, Brightmore! Lehet, hogy fiú, de... nincs de. Csak simán fiú, én meg fenntartásokkal kezelem, akár csinált valamit, akár nem.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Miért hallom azt, hogy nem jelentkeznek diákok a DÖK-ös kirándulásra?
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Helvey Belián Balázs - he's mineAz elemi mágia vizsga eléggé belerakja az emberbe a stresszt, de igyekszem moderálni magam és nem mutogatni a világ felé, hogy hah, mekkora szopoládé lesz, ha én bejegyzett elemi mágus leszek. Mindenképpen pozitívan kell gondolkodnom, mert ha nem teszem, akkor a negativitásom még rosszabb következményekkel járna. Ilyen ez. Egy egyszerű fekete - meglepő - szettbe várom húgomat a kastély előtt, mert megígértem neki, és még egy korai vacsorát is, de egyelőre nem akaródzik feltűnni a kisasszony, így egyik lábamról a másikra toporgok, míg végül ajkaim közé teszem a fülem mögé begyűrt cigarettát, és meggyújtom azt. Történhetne már valami, ami nekem kedvez, mert itt fogok megőszülni. Ahhoz meg túl fiatal és szexi vagyok, így nem örülnék neki. Pár diák lézeng csak a kastély körül, vagy bemennek, vagy kijönnek, esetleg megállnak és meredten bámulnak maguk elé, miközben motyognak valamit. Rendben, ez utóbbi kibaszott para, de én meg ne ítélkezzek, amikor fejben nálam sincs minden flottul. Kussolok, értem én a célzást, meg ezeket, nem kell a számba rágni, na. Cigarettámat szám szegletébe rakom, hagyom, hogy ficegjen, majd mintha csak Niamey felbukkanását várnám bámulok fel az égre. Inkább pásztázom az eget, mintsem a maga elé motyogó diákot, ami belém rakja a parát. És, ha szarul hangzik, ha nem, de én ennyire sosem voltam elvetemült. Szerintem kívülről sem nézek ki ennyire szarul, amikor elborulok. Vagy de? Hm... majd megkérdezzük Payne-t, ő úgyis vágja ezt, hiszen testközelből megtapasztalta. Morbid humor. Oké, végeztem mára gondolkodásból.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Helvey Belián Balázs - he's mineMegemelkedett szemöldökkel tekintek az előttem állóra, aki büntető munkával fenyeget. Engem. Kitör belőlem a nevetés, miközben kiszedem ajkaim közül cigarettámat. Soha nem kaptam büntető munkát, és ezt valószínűleg betudhatom annak, hogy még néhány prefektus is félt tőlem. Szerencsére, ha végeztél az alapképzésen, és tovább mentél mestertanoncira, akkor alapból sem büntethetnek meg, de bassza meg! Hát Belián haveromnak csak megengedek egy büntetőt, nem? Mert nyilvánvalóan meg fogom csinálni. Már holnap. Khm... - Szeretnék - biccentek egyet felé még mindig rázkódó vállal, de próbálom magam moderálni. Komolyan. Belián érkezése meglephetne, azonban még szerencse, hogy hamar leesik; ő tanuló, így nem meglepő, ha az iskola épületéből jön ki. - De csak akkor, ha te felügyelsz - biggyesztem ajkaim közé ismét a cigarettát, mélyet szívok belőle, majd kissé hunyorogva Belián felé fújom ki a füstöt. Összeszűkült szemekkel pásztázom a mögötte elhaladó diákokat, de kezdem úgy érezni, hogy mindhiába. Talán már hazament volna? Elfelejtette, hogy mit beszéltünk meg? Amennyire kamasz, és amennyire utál most engem, simán kinézem belőle, hogy nem is elfelejtette, egyszerűen dacból baszta át a fejemet, és későbbi időpontot mondott, hogy véletlenül sem találkozzunk. A gondolat gyökeret verhetne a fejemben, de nem hagyom neki. Ő Lorin, az én édes húgom, akinek eszébe sem jutnának ilyen csavart dolgok, egy másik ember megszívatása iránt. Bezzeg a hülye bátyjának.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 686 Összes hsz: 3852
|
Dustin bá' + Angéla néni
- azért tudni kéne róla:
Elemi mágia vizsga, koma. Semmi extra nincs benne, maximum kicsivel több káromkodás, meg amúgy k*rva hosszú. Kell? - Akkor hajrá:
- Hogyne - nézek szkeptikusan tanáromra. Igaza van, tényleg készültem erre, sokat köszönhetek neki is, de attól még bennem van a para rendesen. Fogalmam sincs mire számítsak, és ez borzalmasan frusztrál. Utálom, ha valamit nem tudok, amihez közöm van, és ez most sincs másképp. Egyszerűen felbasz, hogy úgy küldenek be vizsgázni esélyem sincs felkészülni rá, nem tudom mi akar megölni, vagy mi nem, mire számítsak, mire készüljek? Az elementál idézés ehhez képest lófasz volt, szóval elemi mágus spanjaim, ne sírjon a szátok, csak örüljetek neki. Bemutatkozom a nőnek, Dustin leül, én meg mint egy illedelmes, megszeppent kölyökkutya követem a nőt, minden szavát úgy falva, mintha ezen múlna az életem. Végül is... így van. Édes ördög gyere fel, kérlek, és vigyél el magaddal most, hadd ne kelljen ezt végig csinálnom. - Nincs kérdésem - vonom meg vállaimat Angéla felé, akinek kedves tekintete és mosolya valahogy még jobban belém rakja az ideget. Nincs értelme kérdezni, elég egyértelműen elmondott mindent, ha meg mégis lenne kérdésem, akkor már kurva mindegy.
Angéla eltűnik, én meg megszeppenve nézek a kezembe adott kulcsra, amit végül fejem kiürítését követően belerakok a zárba, de pár másodpercig csak nézem az orrom előtt becsukott ajtót, mert sajnos megfordul a fejemben az is - bevallom hősiesen -, hogy elfutok és vissza sem nézek. Jó ez nekem így, nem akarok bejegyzett elemi mágus lenni, hagyjanak lógva, elég volt, túl sok a vesztenivalóm, ha nem sikerül amiért eddig küzdöttem. De ugye, mint mindig ilyenkor eszembe jutnak elemi tanárom biztató szavai, plusz a nézése, ha rájön arra; ellógtam a vizsgát. A hideg is ráz attól a tekintettől, így egy mély levegőt véve lenyomom a kilincset, és belépek a tanterembe. Konkrétan egy tanterembe, ami szét van cseszve, majd rögtön egy hatalmas lény rontana nekem, ha reflexszerűen nem emelnék egy tömény levegőből álló falat kettőnk közé. Az állat megtorpan, fejét oldalra biccentve méregeti a kettőnk között lévő akadályt, majd fújtatva hátrál pár lépést. Az állat megállt ugyan, de szemében az egyértelmű idegesség még fellelhető, így a falat kettőnk között tartva kezdem el gyorsan körbe járatni tekintetem a termen. Üvegek, benne különböző húsok, növények, bogyók. Pillantásom visszaesik az állatra, aki sűrűbb bundája ellenére igen meggyötörtnek tűnik. - Coronus vagy - esik le a tantusz, majd hirtelen az órára pillantok. 10 percem maradt. Amilyen gyorsan csak lehet magamhoz veszem az üveget amiben egy szép adag moha van, a farüggyel telit, végül egy olyat, amiben pár ág van behelyezve. A mohás üveg tetejét lepattintva, mintha a levegő csak egy emelő lenne - vicces, tényleg egy daruként képzelem magam elé a helyzetet - szedem ki az edényből a mohát, majd lebegtetem az állat elé, aki ugyan először megilletődve pillant az elé tett táplálékra, de végül csak neki áll, hogy befalja az egészet. Ugyanezt teszem a farügyekkel is, ám miközben eszik a levegőből álló fal eltűnik kettőnk közül, és a faágakat - kis nasika, oldani kell a feszültséget - óvatosan felé nyújtom. Gondolataim kiürültek a fejemből rögtön akkor, amikor beléptem a terembe, mintha automatikusan törlésre kerültek volna, így meg van könnyítve a dolgom. Az állat csak pár lépést közelít, amíg eléri az egyik ág végét, amit rögtön majszolni is kezd, majd egyre felbátorodva közelít, míg végül fél méter választ el minket egymástól. Mintha mi sem lenne természetesebb ülök le a földre törökülésben, hogy amíg a mozdulatsor be nem fejeződik egy láthatatlan, mégis érezhető fuvallat kezdje el óvatosan simogatni az állat testét, mintha mi sem lenne természetesebb. Az állat megnyugtatóan lehunyja pilláit, a rágást is abbahagyja pár másodpercre, a láthatatlan kéz útvonalát követve hajolna bele, azonban egyszer csak elmosódik a kép, a Coronus eltűnik előlem.
Szóval az első feladat volt a bevezető, mint egy átbaszása az egésznek, hogy a szerencsétlen vizsgázó elhiggye minden pöpec lesz, nincs esélye megbukni. Na kérem, a faszt nincs esélye. Csak az van! Kelletlen lépkedek beljebb, a tűz pezseg ereimben, a levegő segíti a hideg, mínusz fokos levegőben légzésemet, és érzem, ahogy testem alapvető hője feljebb és feljebb emelkedik, szinte már koncentrálnom sem kell rá, elég egy kis ösztönzés nekik. Remek, legalább idáig eljutottunk. Szemeim összeszűkülnek, ahogy az előttem elterülő, összekuporodott alak felé sandítok, próbálom kivenni ki az, amikor felnéz. Egyenesen rám, lila ajkakkal, remegve, mintha már most halott lenne. Gondolkodás nélkül veszem le ingemet és terítem rá, de tudom, hogy nem elég. Nem lehet elég. Óvatosan ülök le mellé, és húzom magamhoz, amikor megcsap illata. A tűz kimegy ereimből, a levegő nehézzé és hideggé válik, érzem, ahogy testem hőmérséklete rohamosan csökken. Pillantásom az időzítőre esik, és rohadtul nincs sok időm. A kétségbeesés kerülget, a páni-félelem kerít hatalmába, ahogy eszembe jut, hogy kurva szép halálunk lesz. Pár pillanatig, amíg be nem ékeli magát egy gondolat agyamba. Hogy mégis mennyi okom van rá haragudni, hogy elhagyott egy idegen férfi magzatáért, hogy nem adott választást, hogy szinte esélyt sem adott semmire, a döntés nem nálunk volt, egyedül nála. Fejemet megrázva, tekintetemben semlegesség csillan, ahogy a gondolatok, amelyek bár gusztustalanok és fájdalmasak, de megadják a lökést ahhoz, hogy elvonatkoztassak mégis mennyire szeretem a karjaimban heverő nőt és mekkora veszélyben is van. Még ha el is árult. Újra kezdem a műveletet, behunyt szemekkel koncentrálok a véremre, a levegőre, s mint pár perccel ezelőtt, minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Gondolatok helyett egyszerűen a feladat sikeres abszolválása jár a fejemben, mert nem engedhetem meg magamnak a gondolkodás luxusát. Most nem. 6 percem maradt. Fejemben egyedül a sötétség van. Ivana kihűlt, jéghideg kezeiért nyúlok, hogy ujjainkat összefonhassam. Túl régóta van itt, a testhőmérséklet már egészen alacsonynak érződik, szívének ritmusa túl egyenletlen, nem is mindig van eszméleténél, így biztosan 28 fok alatt van már a testhője; pontosabban 26,5 fok. Feljebb kell vinnem a testhőt különben meghal. Rendben, a képlet nagyon egyszerűnek tűnik, de rohadtul nem az. Tekintetem akaratlan az óra számlapjára siklik, ami gyönyörűen jelzi, hogy 5 kibaszott percem maradt. Lehunyom szemeimet, rászorítok Ivana kezére, és egy mécses kerül a sötétségbe, amelynek lángja túl kicsi, éppenhogy ég. Erősen koncentrálva, minden erőmet beleadva próbálom meg saját erőmből táplálni a kis lángot, ami megrezzen ugyan, de nem növekszik. Erősebben markolom Ivana jéghideg ujjait, hogy újra kezdhessem, fülemben szinte cseng az óra, ahogy visszaszámolja a másodperceket… A kis láng ugyanúgy ott hever a sötétség közepén, meg-megremeg, mintha valaki megpróbálná elfújni, és amikor egy pillanatra eltűnik a láng, a félelem lesz úrrá rajtam. NEM! Hangom dörrenése visszhangzik a sötétségből, mert nem hagyhatom ezt. Fejemet kissé megrázom, szemeimet és ajkaimat is összepréselem, erősebben markolom a hideg ujjakat, majd elölről. A láng feltűnik, én pedig minden erőmet összeszedve összpontosítok Ivana mécsesére, hogy a láng nagyobb és nagyobb legyen, mert a hipotermia már így is beállt. A láng megrezzen, és lassú, mégis folyamatos növekedést mutat. Óvatosan elmosolyodom, még ha csak gondolatban is, nem is tudom, de nem hagyom abba. A láng növekszik, Ivana teste érezhetően melegedik, nekem pedig tudnom kell hol a határ, különben megölöm. Mintha egy hőmérő lenne bennem, viszem le én is testhőmet a normális emberi szintre, majd ahogy érzem, hogy Ivanaé feljebb és feljebb kerül, hamarosan elér a megfelelő hőfokig, lassítok. Nem ölhetem meg, egyszerűen nem. Fokozatosan növekszik a testhője, azzal együtt, ahogy az enyém csökken. 30 fok, 31, 32, 33, 34, 35.. lassíts, Brightmore. Felső ajkam széle megremeg, ahogy lelassítom a folyamatot, hogy végül 36,5 foknál megálljak. Félve nyitom ki pilláimat, de időm sincs meggyőződni a sikerességről, amikor megyünk tovább. Elfáradtam.
Az, hogy szerintem az első két kört sikeresen abszolváltam, igazából semmit nem jelent, mert a nőn múlik minden, aki mintha folyamatosan a hátam mögött lenne, és minden mozdulatomat árgus szemekkel figyelné. Az előző feladat kegyetlen volt - igen, az volt -, így csak reménykedem abban, hogy a következő ajtó valami normálisabbat tartogat, hogy ne kelljen arra gondolnom; jól van-e a nő? Bármennyire is nem kellene, hogy érdekeljen mégis megérint egy felületes szinten, máshogy nem is engedhetném meg jelenleg, hogy érintsen. Belépek az ajtón, és mintha csak egy teraszajtó csukódna be mögöttem lépek ki egy mezőre, ami tele van gyerekekkel. Igen, gyerekekkel, akik visítoznak és nem tudnak megülni a seggükön. Remek, hogy felejthettem el, amikor elmondta a nő? Erre nem adnak lelki felkészülési időt, vagy valamit? Tekintetem végig járatom a srácokon, akik lassan, de biztosan leülnek a fűre és érdeklődően tekintenek rám. - Sz’asztok - intek feléjük egyet, miközben levetem magamat velük szemben én is a fűre. - Denis vagyok, elemi mágus - egy lágy szellővel borzolom össze a hajukat, ami miután elvégezte a dolgát egy szarvas alakjában vágtat el a mező széle felé. - A levegőt és a tüzet is uralom, ha minden jól megy fogom is - a rémült tekintetekre halovány mosoly került fel ajkamra, mert bizony ezt is mondta a nő; némelyikük fél a tűztől. Nadrágom zsebéből turkálom elő cigarettámat, hogy egy szálat szám szegletébe helyezzek, majd jobb kezem mind az öt ujjából kis lángokat csalogassak elő. A tekintetek ugyan még félőnek hatnak, de talán már némi kíváncsiság is van bennük. Remélem. Miért pont gyerekek? A cigarettát meggyújtom, majd lehunyom a szememet, mintha csak pislognék egyet, és mire kinyitom a cigaretta köddé vált, mert azzal egy időben, hogy én lehunytam a szemem a csikk égni kezdett és milliméterre pontosan arcom előtt állt meg a láng, hogy a cigaretta hamu maradékát elvigye az általam gerjesztett szél. Az elégetés mindig jól ment, és mára már elég ehhez pár másodperc. - Ne dohányozzatok, nagyon egészségtelen - mutatok rá a legfontosabbra, amikor pár gyerek halkan nevetni kezd, majd leginkább kíváncsisággal átitatott tekintetüket emelik rám. Tenyeremet felfelé fordítva jelenik meg a lángocska a közepén, ami fokozatosan nő, végül amikor eléri a kellő méretet, tenyereim közé fogom azt, és amikor kinyitom pillangók százai repülnek ki kezeim közül. Az, hogy az elképzelés, ami a fejemben lejátszódik valóssággá váljék, és mindezt úgy, hogy azt én szeretném, csodálatos. Mindig így van; elképzelem magamban, hogy mit hogyan kellene csinálnom, mit szeretnék kihozni az egészből és amikor a megvalósításhoz érkezünk, az elemek olyan tisztán működnek velem együtt, néha megijeszt. A gyerekek hűznek meg háznak párat, majd amikor elül a zsivaj, érdeklődve tekintek rájuk, cigarettámat visszacsúsztatom zsebembe. - Mit szólnátok ahhoz, hogyha mondanátok nekem állatokat, tárgyakat, járműveket, én pedig megcsinálnám nektek a lángokból? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. A gyerekek először egymásra néznek, majd vissza rám, és néhányan bólogatnak, néhányan mosolyognak. - Leszögezem előtte; NEM nyúlhattok hozzá, mert éget. Nekem nem árthat, de titeket ugyanúgy megégethet, mint egy tábortűz, rendben? - végig pásztázom őket, majd amikor mindenkin azt látom, hogy felfogta kezdődhet a móka. A kezdés nem volt necces; egy egyszerű kutyát kért az egyik kislány, én meg nyilván a Lorinhoz illő fajtát képzeltem magam elé. Kezemet az elképzelt kép szerint mozgattam a levegőben és éreztem, mintha csak ceruzát tartanék a kezemben körvonalazódik a kutya alakja. Minden meg van, ami kellhet egy kutyának, aki amint elkészült futott párt kört a gyerekek körül, majd eltüntettem. A következő talán nem egy, hanem huszonegy fokkal nehezebb volt. A kisfiú a kedves mosolyával az arcán közölte be velem a T-Rexet én meg először hinni sem akartam a fülemnek. A megoldás viszonylag hamar körvonalazódni kezdett. A kissrác beült kinyújtott lábaim közé, majd megfogva kezeimet kezdte irányítani őket úgy, hogy végül egy T-Rex rajzolódjon ki a végén. A lángok úgy jöttek ki tenyerem alól, akár csak mintha tollal vagy ceruzával rajzolta volna őket a srác, pedig az én szemem mindvégig be volt csukva. Egyszerűen éreztem és tudtam mikor mit kell tennem, mintha az elemeim uralnának engem és nem én őket. A műsor végén a dinoszaurusz - bár nyilván hangtalan, nincs erőm mindenre koncentrálni, jó? - még üvöltött is egyet a gyerkőcök felé, akik hátrahőkölve nevettek egy sort, végül ők is eltűntek, mintha soha nem is lettek volna. Pedig bárcsak a gyerekek között maradtam volna örökre…
Angéla feltűnik egy pillanatra, ahogy körülöttem minden sötét és borongós lesz. A levegő nehézzé válik, kétségbeesetten fordulok körbe a szobában, tekintetem ide-oda zizeg keresve valami kapaszkodót, amivel be tudom lőni mégis hol a faszomban lehetek, és akkor meglátom… Az ágyban fekszik, a jól ismert hálószoba szélén. A levegő súlyossága egy pillanat alatt elillan, szinte égeti tüdőmet a sok mérgező gáz, de a fájdalom elmúlik, ahogy a haldokló szemekbe fúrom pillantásom. Érzem, ahogy a tűz pezseg ereimben, és félek, nem tudom megállítani, amikor ki akar törni. Vonatkoztass el. Csak vonatkoztass el. Mit tegyek? Mit kellene tennem? A levegő… egy épkézláb gondolat sem marad meg agyamban, mindegyik csak tizedmásodpercekre marad velem, tovább is reppen, nem tudok megfogni egyetlen egy gondolatszálat sem. Ujjaim hajamba vándorolnak, tépem tincseimet, amennyire tőlem telik, szememben kétségbeesés tükröződik. Fájdalom kell. Minél nagyobb a fájdalom, annál jobban kitisztul az agyam. Ujjaim tincseim közé ékelődve tépik azt, majd fejemet kissé megrázva emelem húgomra kétségbeesett pillantásomat. A levegő nyomasztó és olyan nehéz, fájdalmas súly telepszik a tüdőmre félek, hogy belerokkanok. Ez a gondolat az, ami kizökkent, mert rögtön bevillan agyamba az, hogy akkor Lorin hogy bírná? Hirtelen ötlettől vezérelve tisztítom meg tüdőmet, szinte lelki szemeim előtt látom, ahogy körülöttem a levegő megtisztul, még ha nekem nem is árthatnak, a megfertőzött molekulák visítva távolodnak el tőlem. Mélyet szívok a friss levegőből. Szemeimet lehunyom, miközben magam elé képzelem a szobát, a bútorokat, az ablak elhelyezkedését, mindent. A levegő kék árnyalatot vesz fel, majd millió és egy apró gömböcske jelenik meg körülöttem. Eltorzult arccal nézek közbe, ahogy a gömbök a kék szín helyett fokozatosan vesznek fel egy vörösebb árnyalatot. Túl sok fullasztó gáz van a közegben, amit elképzelésem sincs, hogy eddig hogy élt túl. A látványtól elvonatkoztatva kezem automatikusan kezd el mozogni, ahogy látatlan, lehunyt szemekkel megfogom az ammónia minden részecskéjét is kitépem a gömbökből, majd egy határozott mozdulattal lököm őket egy levegőgömbbe. A vöröses színárnyalat lelki szemeim előtt halványulni látszik, de még túl vörös. Ujjaimmal körkörös mozdulatokat végzek, a mérgező gázok egyszerre kezdenek el ide-oda mozogni, sokkal gyorsabban, mint ahogy alapvetően rezegnének. Egy halovány mosollyal, hirtelen mozdulattal rántom ki jobb kezemet az általam gerjesztett gömb felé, amibe a gyors és meglepő mozdulattól szinte bevágódnak a vörös részecskék, ámbár sajnálatos módon még így is marad pár vöröske elvétve. Alsó ajkamat beharapva próbálok csak és kizárólag a mérgező gázokra koncentrálni, mert szinte a levegő húz feléjük, ő mondja meg mi a rossz, és mi a jó, ő tudja, én pedig bízok benne. Ujjaim ökölbe szorulnak, szinte érzem, ahogy a maradék pár darab részecske tenyerembe szorul, majd egy ismételt hirtelen mozdulattal vágom be őket a többi közé. Pillantásomat Lorinra emelném, amikor minden eltűnik, mintha nem is lett volna soha…
Minden szertefoszlik, én pedig kimerülten rogyok le a földre. Érzem, ahogy lüktet a vér a fülemben, az ereimben, ahogy a levegő megtölti a tüdőmet, de valahogy mégsem eléggé. Fáradt tekintetemet emelem Angélára, valami pozitív eredmény reményében, türelmetlen várom meg, amíg Dustin csatlakozik hozzánk. Igen, csak a remény, mert ha most elbukom, akkor nem akarom magamon érezni tanárom tekintetét, amelyből csalódottság áramlik felém. Túl sokszor okoztam csalódást... |
//Kedves Denis,
nem fogok külön végigvenni minden feladatot megpróbálom egységesen értékelni, kiemelni ami nagyon tetszett, vagy éppen ha úgy adódik a hiányt belőle. Összességében köszönöm a munkád, az egész tanoncit nem csak a vizsgáét, szépen kidolgoztad és végigvitted, még ha húzós időpontokkal is, de lássuk.
Az állatos ismeret, a reakciókészség és a benned élő erők használata remekül összeadódott, maguk a feladatok mind-mind sikerrel záródtak, bár van, ahol kiemelkedően érződött a labilitás, ami bárkinél felmerülhet. Mint a személyes befolyásoltság, a pánik vagy éppen a rémület adott lépcsőtől, amit az élet hozott. Az utolsó feladat realitása biztos megúsztatott volna eléggé, őszintén szólva talán gyorsabb is voltál mint amit hinnék egy ilyen szituációban, de ez nem hibapont, inkább meglátás kérdése. A megoldásod nagyon tetszett minden résznél, a kreatív feladatnál hiányoltam dolgokat. Magát a tüzet rengeteg oldalról meg lehet közelíteni, az egyik nagy előnyöd, alsóbb szinten is már tanoncként, hogy képes vagy létrehozni hideg lángot is, sőt füstöt, amit formálhatsz és színezhetsz lángoknak, talán itt belefért volna ez a csalás mondjuk a megfogható lángokért, lévén a gyerekek erre nagyon fogékonyak. A tiltásra kevésbé, ha valaki rágyújt ezek után téged meghurcolnak! Nyugodtan lehetsz interaktív az elmeddel/elemeiddel, mert bár a tüzet rombolónak tartják, igenis megvan az építő és értékes oldala. Képes vagy például kis méretű formarobbantásokra, ha elég jól használod, amik már majdnem tűzijátékok (ahhoz azért kéne egy plusz képzés, de still). A jövőben bátran tudod nem csak ártó, de hasznos célra is használni már bejegyzettként.
Végül pedig; gratulálok, hivatalosan is zártad a képzésed alapvető részét október végével! Szerepjátékosan legkésőbb november végén elküldi neked levélben a minisztérium az igazolványod (szoktam mindenkinek készíteni róla képet; ehhez elküldenéd nekem a születési helyed, születési hónapod és napod, ha van második neved azt, illetve ha van betűtípus, amit az "aláírásoddal" használhatok - utóbbit keresek, ha nincs). Ebben az egy hónapban ideiglenes papírjaid vannak, de érvényesek, bárhol használhatod az elemed, kizárólag te vagy a tetteidért felelős, így ha nem használod felelősséggel, megkeres a minisztérium és szankcionálhat. Ezen kívül mostantól a nagy utazásoknál kérhetnek elővízumkérelmet a részedről, mert sok térségben nem nézik az elemiseket jó szemmel (pláne dimágust), illetve nyilván azzal is együtt jár mindez, hogy most már nincsenek olyan szigorú szabályok és keretek, ahogy a pálcád, úgy ezt is te döntöd el hol és mikor használod, számonkérések nélkül, ha nem ütközik törvénybe.
Minden jót és élvezd a szabadságot! Dustin //
|
|
|
|