Az első próba,
Sheelának, Helenának és MattnakHát eljött ez a nap is. Az első próba napja. Nem mondom, hogy nem izgulok. Marhára izgulok. Ki tudja, hogy milyen lesz, hogy hogy sikerül meg ilyenek. Egy kicsit fura is. Végül is, hé, ez az első olyan, hogy három emberrel kell találkoznom. Akik közül kettőt nem is ismerek annyira. Helena és Sheela, na bennük nem vagyok biztos. Bár, ha az egész csapatot nézzük, akkor jó lesz szerintem. Két gitáros, Matt és én, egy dobos, Hell és egy zongorista-énekes, Sheela. Egész jó, az egyszer biztos. Hátamon a gitárral jövök fel, miközben a pólómat nézem. Fekete póló, rajta a banda logójával. Nagyon jól sikerült, az egyszer szent biztos. Hozzá egy fekete, térd alá érő nadrágot vettem fel. Az összeállítás szerény véleményem szerint ruha téren egészen elfogadható. Mikor felérek, először belesek.
Senki sincs még itt, ezért először is eltolom a babzsákokat, hálózsákokat és egyéb dolgokat a helyről, ahol kinéztem magamnak. A zongora és a dobfelszerelés már a helyén van, szerencsémre. Leülök a földre és elkezdem behangolni a gitárocskámat. Eléggé elhangolódott, mióta csak a másikon játszok. Oda se figyelve kezdtem el játszani rajta egy kis dallamot. Lehunyt szemekkel pengettem a húrokat, kis triolákat csalva elő a hangszeremből. Mert a zene az kell. Majd letettem és körbesétáltam még egyszer, hogy minden jó-e. Kimentem várni a többieket, reménykedve abban, hogy mindenki itt lesz. Mert ha valaki hiányzik, akkor az egésznek annyi. Bár, mind a hárman azt mondták, hogy jönnek, de akkor is. Az ember lehet ideges, vagy nem?
