|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
hú, vajon az mit okoz? *veszi át tőle és dobja a szájába* nem érzek semmit *fordul a lányhoz. a feje felett szívecskék röpködnek*
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
ó *veszi észre a szíveket és el is kap egyet, majd elengedi* na tessék, te ezt próbáld ki! *nyújt neki egy falevélformájút*
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
MERSE és a golymók kora délután | x
Jaj én olyat nem szoktam. Szinte már sajnálnivalóan őszinte vagyok. A legboldogabban vagyok képes bevallani, ha halvány lila gőzöm sincs arról, miről beszél a másik. Már előre örülök, hogy majd most megtudom. Szóval jól összevonom most azt a bizonyos szemöldökpárt, amikor az eridonos nyugtatni kezd, hogy nem baj, ha nem tudom. Mondjuk ez igazán kedves tőle. - Á, vagy úgy - bólogatok, mikor kiderül a turpisság. - Nem tudom, én szerintem ismerem a varázstalan lényeket. Ugyanúgy, mint a mágikusakat. Csak ugye, amelyikük varázslatos, azt jó rejteni a muglik elől, míg fordítva erre nem nagyon van ok - fűzöm a szót filozofálgatva, próbálva rájönni a jelenség nyitjára. Mert külünben logikus a feltételezése. Csak mégsincs szó ilyesmiről. - Tényleg! - vigyorodok el az állati jó dolgokra, miközben simogatom a hozzám került kis szőrlabdát. Nagyon puha. És mostmár nem nyújtogatja a nyelvét sem. - Meglett, igen. Tudod, a levitásé. Igazán örült neki, hogy visszakapta - elevenítem fel jólesően a sikertörténetet, az egymásra találást. Elgondolkozva figyelem aztán a fiút, tekintetem olykor a golymókra siklik. - Nem akarod megtartani? - vetem fel neki. - Nem úgy tűnik, mint akinek lenne gazdája. De a menhelyen megkérdezhetjük, ők meg tudják állapítani. És ha nincsen... - hagyom a levegőben a mondat végét egy vállvonással. Úgy tudom, nincs a srácnak kisállata. Ezeknél a kis lényeknél pedig nincs helyesebb, ártalmatlanabb, kisigényűbb házikedvenc. Nem mintha Merse ne bírkózna meg valami nehezebbel vagy ne tudna felelősséget vállalni. Nem emiatt dobom ezt be. Hanem... mert miért is ne?
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
szia Hercegnő! itt azért olyan meleg nincs szerencsére öhm... szia Denis! oké... izé... na mindegy. te is cuki vagy meg a húgod is *-* <3
|
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
awh a lavórról a pár évvel ezelőtti BK tábor jut eszembe, mikor heverésztünk a srácokkal és lógattuk bele a lábunkat. mindjárt előhalászom a képet. itt is van, remélem, megjeleníti nektek KATT
ez ám az élet!
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
én éppen hszt írtam éjfélkor. ez ám az ünneplés! jaj ott vannak ők, csak a képre nem fértek fel nagyságunktól
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
RILEY, a kísérőm hétköznap délután | a szemészeten | x
Elmondhatatlanul megnyugtat, hogy itt van velem. Számomra is csakhamar olyan lett, mint mondjuk egy nagy testvér, amim soha nem volt. Azt hihetnénk, egy árvaház olyan, mint egy csomó testvér összezárva, azonban ez nem feltétlen van így. Nálam nem igazán így volt. Gyakran cserélődtek a bentlakók. Én hatottam csak furcsán állandónak. Persze, nem ez az egyetlen ok. Nem tudom még, mik az okok, meg mi miért alakult úgy, ahogy. Nem igazán szoktam a múltat elemezgetni. - Mit kell majd csinálnom? Tudod, hogy megy ez? - próbálok puhatolózni tőle a vizsgálatról, mikor mondja, hogy hamar meglesz. Közben fogom, simogatom kezét, a másikat ölembe ejtve tartom. Kicsit rázom a lábamat. - Szemüveg - ismétlem meg a szót bólogatva, elgondolkozva, ahogy elbambulok a folyosó padlója felé. Soha nem hittem, hogy szemüveges leszek. Nem tudom, akarok-e az lenni. De ez nem akarás, kérdése, igaz? Izgalmas a szemüveg különben. Még tetszhet is. Már ha úgy alakul. Minden ajtónyitásra görcsbe áll kicsit a gyomrom. A kártyámat meg aztán végtelen sokára tudom csak előkeríteni, amikor kéri az egyik gyógyítósegéd. Nekem legalábbis egy örökkévalóságnak tűnik. Pedig Riley mondta, hogy hozzam el és készítsem is elő, ez még ki is van írva mindenhova. zorongattam is egy ideig, csak megint zsebre raktam közben. Na mindegy. Végül csak megvan. Már majdnem Invitot vetettem be rá. Elmosolyodom a hajborzolásra. - Úgy, hogy látom is a filmet? - vigyorgok, ám látszik rajtam, hiába tudom, hogy elvileg tényleg jobb lesz az élmény, egyelőre elképzelni még nem vagyok képes. Nem tudom, milyen jól látni. Ahogy Riley böngészni kezd, én is odadugom a fejem, hogy lássam a műsort a kis képernyőn. Kobakom a halántékának nyomom, még neki is simogatom. A kezét meg persze nem engedem sehova.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
MERSE és a golymók kora délután | x
Na nekem aztán mondhatna ilyen internetes felületeket, elképzelésem sem lenne róla, miről beszél. Még az sem teljesen tiszta, mi az az internetes felület. Ha azt mondaná, hogy Torrent, na arról eszembe jutna, hogy onnan jönnek a filmek. De hogy milyen varázslatos módon csalja ki a Torrentből Riley a mozikat, és egyáltalán hogyhogy a Torrentnek ennyi van, ezeket aztán nem értem. - Ó tényleg, a cicád - bólogatok. Nem mintha őfelségét el lehetne felejteni, csak éppen azt nem vettem számításba, hogy esetleg nem férne meg egy másik állattal. Pedig egy macskánál ez meglehetősen esélyes. - Akkor marad a menhely. Nagyon jó lesz ott is neked. Hidd el, klassz helyre kerülsz - emelem közelebb az arcomhoz a puha lényt, biztosítva őt mindenféléről. Azonban nem a levegőbe beszélek, olyat nem tennék. Tudom, micsoda pompás egy hely az a magafajtának. - Ugyan, bármikor - mosolygok aztán Mersére, mikor kifejezi háláját. Érdekes, szerintem a barátaim közül ő az egyetlen, aki Tomnak hív. A felületes ismeretségeimből sokan tomoznak le, viszont a közelebb állók inkább thomasoznak. Most ezt nem azért mondtam, mintha baj lenne, csak mindig feltűnik. Nem nagyon zavar engem semmilyen megszólítás, amíg nem gonosz. Tőlem Lajosnak is nevezhet. Nagyon érdekes ez a magyar név, egy könyvben olvastam futólag. Szörnyeteg Lajos. Jópofa írásnak tűnt, lehet, ki is vehetném a könyvtárból. - Passzolgatjuk kicsit? - kérdezem, feldobva a golymókot a kezemben. - Szereti - teszem gyorsan hozzá, bár kétlem, hogy felmerülne a srácban, hogy olyasmit akarnék csinálni bármilyen állattal is, amit ő nem akar. Mondjuk persze lehet, túlzás azt mondani, hogy a golymók ezt szereti. Inkább megvan vele. Azt a részét valószínűleg élvezi, hogy tartják, hogy vele foglalkoznak. A többi meg nem érdekli.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
RILEY, a kísérőm hétköznap délután | a szemészeten | x
Bólogatva hallgatom, mire számíthatok, bár néha összevonom kicsit a szemöldököm. Jó-e a nyomás? Hirtelen az ugrik be, hogy megnyomják a szemgolyóm, amitől vágok egy fintort. Pedig ez biztos nem így megy. El is legyintem magamtól a képet. Szusszanok, hümmögök, ahogy masszírozgatni kezdi a kezem. Nagyon finom. - Komolyan? Az alakváltásod miatt romlott a látásod? - kérdezek vissza csodálkozva. Soha nem jutna eszembe ilyesmi. Ez nagyon érdekes. Elmerengve emésztgetem aztán, némileg reménykedőn, hogy esetleg könnyen megúszhatom a dolgokat. Jó lenne. Tényleg nem tudom, való-e nekem szemüveg. - Azt mondta, klassz - idézem fel Liam bácsi reakcióját a plakátot illetően, és arról persze fogalmam sincs, hogy ez a dicséret félig szarkasztikus volt ám. Az a fele annak szólt, hogy ő tényleg nincs oda ezért, de naná, hogy Riley meg ilyeneket szerez nekem; az őszinte fele meg annak, hogy látta, én milyen boldog vagyok tőle. Érdekes, most mintha nem lenne annyira nekünk való a kínálat. Drámák meg horrorok meg animációs filmek váltogatják egymást. Na nem mintha műfajfüggő lenne, mi a jó meg mi fog meg, viszont ezek közül egyik sincs, amire hirtelen lecsapnék. Nem úgy, mint múltkor. Ide-oda húzom töprengőn csücsörítő számat. - Lehet, várnunk kéne a következő bemutatókig - vetem fel neki, ezzel tudtára is adva, hogy valahogy most nem kapott el ez a kínálat. Ami mondjuk kicsit meglepő, még számomra is. Hiszen engem akármi leköt. Ezek is biztosan tetszenének, szinte bármelyik. Lehet, inkább csak az a gubanc, hogy most izgulok a vizsgálat miatt. Vagy mindkettő. Nem tudom. Éhezem az érintésre, az efféle kedveskedésre, ez pontosan így van. Azonban nem lehet mondani, hogy ne kapnék belőle eleget Rileytól, ne jutna Liam bácsitől és a barátaimat is állandóan taperolom, ők meg szívesen veszik, gyakran viszonozva. Azonban tény és való, hogy ez nekem még így is édeskevés. Kifejezetten visszafogom magam ilyen tekintetben. Nyilván, ami csak úgy jön és nem nagy ügy, mint egy vállmarkolás, karsimítás, azokat bőkezűen osztogatom, viszont a többivel csínján bánok. Ez az önmegtartóztatás szerintem -ahogy annyi minden más- az otthonból maradt meg, ahol is, amikor túlléptünk egy adott kort, a többiek ellöktek maguktól, mikor én még mindig ölelgetni akartam őket. Nekik már ciki volt. Nekem nem. Aztán teltek az évek és én nem változtam ebben, mindenki más viszont igen. Ám arra jutottam, talán nem baj, hogy lett bennem egy ilyen, saját magam által felépített gát, hiszen ahogy látom a világban, nem megszokott ez. Talán azt is mondanák, nem egészséges az, milyen közel akarok lenni máskhoz folyton. Belelátnának mindenfélét, ami nálam egyáltalán nem játszik szerepet. Úgyhogy marad ez. Örülök annak, amennyit érintkezhetek másokkal, azonban a tényleges igényeimtől ez igen távol esik. Rileyval sikerül némileg csillapítani az éhséget. Mosolygok, ahogy az orrával cukiskodik velem. Nyomok egy puszit az arcára, aztán gyorsan visszadöntöm a fejem, mintha ez meg sem történt volna. Látott bárki bármit? Nem. Na ugye! Tekintetem odakapom aztán az ajtóra. Kijön egy páciens és megy be a következő. Utána én következem! Visszakapom fejem Rileyra, tekintetét keresem. Látta ezt? Ugye jól gondolom, hogy mindjárt mi jövünk? It's happening!
|
|
|
|