|
Keith Coltrane KARANTÉN
padláslakó RPG hsz: 200 Összes hsz: 4623
|
Hiba lenne! Biztos fel tudod valamire használni, azt hallottam, elég kreatív vagy. *tiszteletteljesen megemeli kalapját Mr Kens előtt*
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Keith Coltrane KARANTÉN
padláslakó RPG hsz: 200 Összes hsz: 4623
|
Ó nagyszerű, nagyszerű! *felpattan, odabattyog és elfoglalja magát a finomságokkal. Tölt egy könnyed kis fehérbort mindkettejüknek.* Várod már a holnapi Edictumot? Én rettentően.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Keith Coltrane KARANTÉN
padláslakó RPG hsz: 200 Összes hsz: 4623
|
De tegyük hozzá, hogy nem az én kávémat sóztam el. :3 Íme a bizonyíték, hogy a jó szándék mindig elnyeri jutalmát. az utolsó adag tejet - amiről kiderült, hogy nem az - akartam átadni, mikor megtörtént, aminek meg kellett...és ezért tanultam meg kávét főzni. Összességében megérte. *elsuhan Misi után a piacra* Kamilla, nálunk egy órával hátrébb van, ez azért jelentős enyhítő körülmény. XD
|
|
|
|
Keith Coltrane KARANTÉN
padláslakó RPG hsz: 200 Összes hsz: 4623
|
a beépített szenzorunkat nem csapod be! *elkanyarodik* Vékony jégen jársz, Saint-Venant! bele hát. *szolidan kávét nyalogat*
|
|
|
|
Keith Coltrane KARANTÉN
padláslakó RPG hsz: 200 Összes hsz: 4623
|
Ugye, Kamilla, így már teljesen más...*kezébe nyom egy adag kávét, ami nem, nem sós. finom. Utána diszkrét mozdulattal visszahúzza Kornélt.* Ha Lencséről van szó, nem léteznek fizikai törvények. :3
|
|
|
|
Keith Coltrane KARANTÉN
padláslakó RPG hsz: 200 Összes hsz: 4623
|
Naná, én csináltam, sok cukor van benne. Én csak azért kávézok, Blanka, mert hiába túrtam fel mindent ebben a lakásban, csokit nem találtam...mmhm. Esetleg te is kérsz? Persze Kornél, csak nyáron vagy fent hajnalig, hogyne...XD
|
|
|
|
Keith Coltrane KARANTÉN
padláslakó RPG hsz: 200 Összes hsz: 4623
|
Ó, tulajdonképpen én is csak a Saint-Venant kuckóban kávézok, tudod, így könnyebb... Meg nehéz ellenállni a kávéjának, akkor is, ha magas a kockázati ráta. XD
|
|
|
|
|
|
|
|
Keith Coltrane KARANTÉN
padláslakó RPG hsz: 200 Összes hsz: 4623
|
EthanEgy esteBódulat, vad, tömény illat, kemény, színek - színes csíkok, megszáradt, megrepedt festék, kóc, szőke fej, vibráló világ, tág pupilla. A fejetlenségek folyosója zavaros, könnyen elnyeli az embert, könnyel le is nyel itt mindenki minden szokatlant már, és Keith úgy fest, a falra is, ki is, mintha az egész káoszt ő okozta volna; a felborult bájitalos fiolákat, a földön elterülő vérvörös, lüktető folyadékot, a tekergő mintákat, a páncélokat, amik virágos női ruhákba vannak öltöztetve, kalappal. Nem mondhatni, hogy most szakított volna a hagyományokkal és túlzásba vitte volna az öltözködést; az elegánsan elszaggatott trapézfarmeren s a farzsebéből kiálló ecseten kívül nem visel semmi mást, nehogy bármi is akadályozza kemény munkájában, hogy elkészítsen egy ideig-óráig tartó monumentális falfestményt. Meztelen lábfejénél festékes dobozok sorakoznak türelmesen bugyogva, s az alkotás hevében nem taszít ki senkit és semmit a környezetéből, ami meglehetősen sok felesleges befestékezéssel jár, nem végez tiszta munkát. Kellemesen kipiruló arc, erőteljes mozdulatok, páran megszólítják és kedvesen rájuk is nevet, de lassan kikopik mellőle minden barát, visszanevetnek rá és hagyják dolgozni. Így megy ez - hozzáférhetetlen lendület, szolid őrület.
|
|
|
|
|
|