Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kevesebb füst kellene, most érzi. Torka kapar, oldalra fordulva valószínűleg most köpi ki a benyelt apró bogarat, de hamar vissza is fordul, nem kellene azzal nyitnia a napot, hogy akkora hasast vág, mint a nagykabát. Előre bámulva hunyorog a hátára, persze, neki nincs menőn odaillesztett szemüvege, csak egy ujjaitól megfosztott, megszürkült felső, ahhoz passzoló melegítőalsó, ami sok és mindjárt kigyullad, lehet tanulnia kellene az előtte robogótól, hogy kereshet rövidet is, de most már mindegy. Ahogy hátra szól, úgy nyög fel, hát majd mindjárt ad neki ücsörgést. Ahogy anno egyedül, most úgy csatlakozik be hozzá alkalomadtán erre az őrült dologra – mert azt mondják, aki magától fut, az nem normális – vagy épp a földet túrni, Kim mellett a másik inspiráló arra, hogy most már saját kis kertje is van. Még az elején sikerült majdnem rossz szomszédnak lennie, amikor a jobb napjain elengedte magát hangügyileg, aztán szép lassan értette meg, mire kell a csend es a nyugalom, aztán meg milyen jó kávét adni annak, aki nem kéri, csak a táskák a szeme alatt. Kellemes figura, még ha sokfelé is sodorta az élet, másik utcába, mondhatni életbe, nem volt sok alkalma, de be-betoppant, hogy adjanak neki is ásót, ha már pöccintésre neki semmi se megy. A gyerekek ténye se annyira riasztó, de látni rajta, hogy nincs tapasztalata, sőt, ami volt, az is megkopott, de igyekszik. Többek között azért is ritkább, mert kicsik közelében nem tanácsos a farkaskór fura agymenete.
- Bal oldal – vigyorogva idézi fel az egyik filmes elemet, miközben kilövi magát és elhalad mellette, nesze neked ücsörgés, bár ez nem annyira tartható, mint az eddigi, a szúró oldala is jelzi, attól még kellett. Kanyart vesz be, ehhez kénytelen le is lassítani valamelyest, ha nem akar crossmotor módjára az oldalán csúszni. Az rohadt kellemetlen lenne, annyi szent. Belegondolva kicsit fura ez, mert a másik nagyon az elején lépett be a dologba, amikor nem is akart nyitni sem és most szívesen csoszog át, volt, hogy ereje nem volt enni, csak alkotni, így vitt egy nagy adag kaját, ha már a süteményeitől a kuka is ódzkodik. Bezzeg a palacsinta...
- Meghalok! – zihálja, ahogy végleg visszább vesz a tempóból, és tekintetét függeszti egy pillanatra rá. – Lehet... kevesebb nasi... kellene – nyögi, de nem mintha az fenyegetné, hogy pocakot ereszt. Nem. Talán többet kellene időt hagyni a mozgásra, de nem egyszerű, ha havonta kicsit lerobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy pillanatra billen ki, ahogy talpa alá kerül, leginkább mégis csak kellemetlen érzés fog maradni, mert a talpát nyomja meg, a futós cipője talpa, amely nem épp olyan, mint azoknak, akik reggelente direkt erre vett cuccokban kocognak, ehhez épp elég vékony volt. Mordul egyet, bár inkább tűnik halálhörgésnek, mint akármi másnak, jogos lesz a megjegyzés, hogy hát nem így kellene talán vagánykodni. Nem egyszerű, belőni mit és mikor szabad, mert érzi ő, hogy mindenre van ereje, aztán elkezdi, és úgy van vele, hogy bár sosem kezdte volna el. Egyelőre össze kell hangolni ezt jobban, vagy elismerni, hogy a másik igenis jobb passzban van, akkor is, amikor ő ereje teljében vágódik ki mellé. Amúgy pedig nem olyan komoly „versengés” és bizonyítási vágy ez. Csak történik, mókás, aztán megy tovább az élet és a téma, mintha eleve csak beszélgetni jöttek volna ki, nem kiköpni a tüdejüket. Kellemesen egyszerű dolog ez, amely lelazítja, nem mintha panaszkodni akarna, sőt, nincs is oka, egy szemernyit sem, azonban nem akarja azt sem, hogy bárki azt gondolja, azért, mert valaki fontosabb került az életébe és nagyon közel, mindenki más megszűnik. Lehet, hogy ezzel sok és nagy gondja volt, hogy nagyon sokat dolgozott, hogy senki se legyen, vagy épp kevesek, mostanra azonban, lehet azt mondani, egészen összeszedte magát. Talán a másik is látja.
Ahogy azt is, hogy kifullad, elfogy az üzemanyag. Az apró lökésre pillant rá, majd felhorkant. Most nem lő ki előre, tartja a tempót, szinte egyszerre szedi a lábait vele, hátha rétes lesz a jutalma.
- Fogom is... - már mindjárt duzzog az arca, és mégsem. Valami vigyorszerű az, meg fintor, de aztán  végül sétára fogják a dolgot és felszusszan. Kell pár kapkodó levegővétel, hogy szóhoz jusson, pólója szélét fogja meg, hogy felhajtva a bőrét villogtassa kicsit, az izzadtságot letörölje arcáról, mielőtt szemét csípi. Csak egy pillanatra, mert már engedi is el, majd simítja hátra kusza tincseit, így fordul végül felé.
- Tényleg nehezek a csontjaim. A hátadra vehetsz és megérzed – próbál komoly lenni, majd elröhögi magát. Még azért kicsit kapkodja a levegőt. - Ez most akkor... döntetlen? - hunyorog egy sort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ahogy elengedi a póló anyagát, úgy mered rá, mintha olyat mondana, ami akkor is lehetetlen, ha a Nap most azonnal leesik a helyéről. Prüszköl is, mint a sértett gyerek, persze, érti ő, mire is célozhat amúgy, de nem, nem kell, mert most nem az van. Furcsamód, valahogy, amikor vele kapcsolatban merült fel a baja, nem rejtette a felmosóvödre alá, csak megtörtént, talán ki se lett mondva, azóta pedig tudott tény. Ő nem veszélyes senkire amúgy se, úgy se, még ha néhány szakirodalom annak is nevezi és ez eleinte, amikor elkezdett a felépülés alatt olvasgatni, igencsak lehúzta.
- Persze, hogy tudok járni, szaladni fogok! - jelenti ki nagy hanggal, pedig az nem olyan biztos, ha az előbbi sprint nem húzza tagjaiba az izomlázat, akkor semmi sem. Mindegy is, megszokta már, hogy néha cukkolja, mint valami fura motiváció, vagy ő viszonozza azt, mintha amúgy évtizedek óta működne ez és a sértettség, mint tény és felbukkanó probléma, sosem létezhetne. Kedveli a másikat, olyasmi figura, akiket mindig is keresett az életben és elült a köreikben, mulatott. Csakhogy, az a figura is már rég a múlté, ő lassabb, komótosabb, többet gondolkodik, mint cselekszik, kivéve ha kijárnak futni vagy másképp levegőzni, de alapvetően akárhogy nézi, egy új személyiség. Nem érdekes, hogy más korosztály, az ő komolysága és a férfi bohémsága egy együttes, egyenlő számra húzzák az egészet.
- Ha nem húzod meg a hátat gazolás közben, holnap is simán lefutlak – még mindig meg akar gyulladni. Egy pillanatra áll meg és hajol le, hogy a nadrág szárait feltűrje lábain. No igen, így, hogy nem fut, már könnyebben marad ott, még ha kreténül is mutatnak, de oda se neki. Sosem érdekelte, hogy néz ki, ezek után sem fogja. Ez már csak ilyen biznisz. Visszaegyenesedve, a szabaddá tett vádlijaival lépked mellette és a pillantására elvigyorodik. Igen. Nem viccel, de nem is ugrik a nyakába. Na, nem olyan ő.
- Hát mert ha azt mondom, én nyertem, mégsem olyan igaz – hümmög párat, automatikusan a zsebébe nyúlva, mert keresi a rohadt bagót, még ha épp még mindig ki akar szakadni a tüdeje és gyújtana rá, de otthon hagyta mert futáshoz nem kell, megdorgálás se kell. Oké. Lehet amúgy is lejjebb kellene róla szoknia...
- Mmmm? - pangásból hozza vissza a hangja, ahogy közben nyelvét rágja. Nem szenved, csak most ezzel üti el az időt, aztán hogy nézi a felvillanyozott tekintetet. Az övé meg egyből kíváncsi, hogy aztán az ő szemöldöke szökkenjen a magasba.
- Aaaaaaaa – emeli meg állát, hogy leesik neki, mit akar. - A valentin nap is jótékony volt és marha sokan licitáltak. Azt mondjuk a suli szervezte, de így is hát... kikerekedett a szemem a végösszegen – szisszen egyet, mert látta az elszámolást és ja. Örült volna annak mindenki. - Amúgy attól függ, mennyi olyan elvetemült van, akik futnak is, de amúgy nem rossz. És mi lenne a jótékonyság alapja? Menhely, árvák, öregek? Mert oké ez Pesten bármire mehet, de itt asszem kicsit már a világ.