Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azért valahol boldog vagyok. Úgy tűnik fejlődött a kapcsolatunk annyit, hogy ne kikelve kelljen üvöltöznöm, és bár tényleg nem mérvadó, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy a lengyel megint csendben tűri azt, hogy nem az van, amit ő akar, ez pedig akarva-akaratlan jó érzéssel tölt el. De nem. Nem adom látszatát, hisz vannak itt nagyobb gondok is.
És én hallgatom, fel is fogom, hogy mit mond, de csak a fejem rázom. A padlót nézem, mert bármennyire szeretném, hogy ennyire egyszerű legyen, nem az. És biztos vagyok benne, hogy nem is akarok ebbe részt venni.
- Egy házasság, vagy épp egy eljegyzés - teljesen mindegy, milyen megfontolásból született - nagy dolog. Tökmindegy, hogy azért húzol gyűrűt az ujjára, mert szerelmes vagy, vagy azért, mert pálcát szegeznek rád... megteszed. Onnantól lesz melletted egy ember, akivel leéled majd az életed. És nem, nem vagyok ostoba, tudom, hogy mások számára ez semmit nem jelent, de számomra igen. És akarok hinni abban, hogy ez igenis nagy dolog, még te sem tudod tőlem elvenni - lassan állok fel, és megyek hogy felvegyem a cipőm, persze a boldogság halvány látszata nélkül. Mégis, ahogy teljesen összeszedem a cuccom, azért mosolyt erőltetek magamra, ahogy Flaviura nézek.
- Sajnálom, de... én tényleg nem az a lány vagyok - és bár most tényleg rosszul érzem magam miatta, azt is határozottan állítom, hogy nem is akarok beállni abba a sorba. Így a kezem a kilincsre kerül, és várakozón nézek rá, hogy engedjen ki. Legalább... legalább nem vágom be az ajtót magam után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem érzek sem dühöt, sem csalódottságot. Még csak hasonlót sem. Nem érzem, hogy elárult volna, vagy szórakozott volna velem, vagy bármi ilyesmi, hisz tényleg nincs köztünk semmi, ami ezt indokolná. Itt az elveimről van szó, és arról, hogy akaratlanul is a harmadik fél helyébe képzelem magam, és tudom, hogy nem lennék túl boldog én sem. Nem is akarom megtapasztalni, és nem is akarok az a fél lenni, akivel ezt a másik megteszi.
Ez az a pont, amikor szentül hiszem, a legjobb amit tehetek - és főleg most saját magamat kell néznem -, hogy szépen kivonom magam az egyenletből, mert most még könnyedén megteszem. Nyalogatom kicsit a sebeim, veszek pár mély levegőt, és Damiannak még az emléke is úgy tűnik el, mintha sose lett volna, és ez teljesen rendben van. Naivan gondolom, hogy ez így van, ezért sétálok magabiztosan az ajtó felé. Megnyugszom, hogy szinte azonnal kattan a zár, mert félek, hogy már tényleg a saját határaimat feszegetem, és nem biztos, hogy ha akadékoskodna, ennyire kulturált módon el tudnék menni. Most jónak érzem magam. Mégis megtorpanok, behunyom a szemem, és kényszerítem magam, hogy ne bólintsak rá egyből, mert nem tehetem ezt meg. Főleg magammal nem.
Nem reagálok, szépen, óvatosan csukom be az ajtót magam mögött, csak hogy elérjek a liftig, aztán ki innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kitartok amellett, hogy a barátja vagyok. Abban meg semmi gáz nincs, hogy olykor rám ír, én meg vissza. Ezt sok mindenkivel megteszem, és most sem csak Damian az elszenvedő alanya a lelkesedésemnek. Hisz kijött a Dűne 2., és nem értem, hogy más miért nem annyira lelkes emiatt, mint én. Oké, nem olvasták. Biztos ez a baj.
Na de a lengyel is addig kapta a fangörcseim, míg fel nem vetődött, hogy nézzük meg, én meg pillanatok alatt lettem a világ legboldogabb embere, így megeshet, hogy túl hamar és túl intenzíven vágtam rá, hogy hívjon is papot egyből, mert hozzámegyek. Erre. Senki. Más. Nem. Volt. Hajlandó.
Úgyhogy most itt tartunk. Fejben komoly lélektani dilemmát döntök el. Nem tudom, hogy sima popcorn, vagy nachos legyen, de ezzel semmi gond nincs, mert így nem okozok a mellettem állónak kikezelhetetlen traumát. Tudom, hogy nem bírja, mikor pörgök.
- Oké, teás vagy vagy kólás? Nagyon fontos - nézek rá, míg várunk a sorunkra a pénztárnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Fontos - nevetek halkan. Nekem ez így teljesen jó. Egyrészt, megnézem a filmet, amit annyira szeretnék. Másrészt, távol vagyunk minden olyan helytől, ami komfortot nyújtana, és harmadrészt, rengetegen vannak körülöttünk, így én nyugodtan foglalkozhatok az előttem álló neonszínű cipőjével, ahelyett, hogy megint olyan gondolataim lennének, amiknek nem kellene. Hát menni fog ez. Csak arra kell koncentrálni, ami van. Mert hogy gyűrű az ujján nincs - akaratlanul is lecsekkoltam út közben -, és jó eséllyel a leendő ara se bukkan fel, hogy három jegyet vegyünk inkább. Tökéletes.
- Jó, elmondom, de nem akadhatsz ki - szusszanok, mert a sor viszont tényleg lassan halad.
- A popcornhoz jó a tea is meg a kóla is, a nachos az határozottan kólás, kivéve, ha fűszeresen kéred. És nagy dilemmában vagyok, mert ha popcornt eszek, ahhoz kérhetek teát, de ha nachost, akkor még azt is el kell döntenem, hogy kérem és akkor mi legyen mellé - és igen, megérkeztünk. Mármint ahhoz a részhez, mikor kiderül, miért nem jönnek velem moziba. De egyébként tényleg nem vagyok az a túlgondolós típus, esküszöm.
- Mert Dűne. És Fremenek - vonok vállat, kicsit megütközve nézve rá azért, mert ez milyen kérdés már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És nem akad ki. Életem legjobb napja ez, most már komolyan mondom. Pedig ott lebegett a lehetőség, hogy sarkon fordul és itt hagy engem - és nem okozott volna gondot beülni ennek ellenére sem -, de nem tette meg. Úgy érzem, megint fejlődött valamennyit a kapcsolatunk.
- Sajnos nem eleget - őszinte az a szomorú sóhaj. Érthető okokból kifolyólag ritkán van ehhez társaságom, egyedül meg csak nem megyek el mozizni. Inkább filmezek otthon a kutyukkal akkor már.
- Nyugodj meg. Te utálni fogod - vigyorodok el önelégülten, még bólintok is mellé, kicsit meglengetve azt, igenis figyelek rá, és felkészültem Damian Flaviuból.
- Két óra negyvenhat perc. Plusz a reklámok előtte - jó, ezt azért óvatosabban közlöm vele, és alattomosan húzódok hozzá közelebb, hogy ha most akar lépni, még el tudjam kapni.
- És nem tudom... sajnos otthon maradt a napirendem, és elfelejtettem lefényképezni - nevetek fel, és húzom az agyát természetesen.
- Te minden lépésedet megtervezed? - ezt viszont már komolyan kérdezem tőle. Érdeklődve is vizslatom az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ránézek és láthatóan hiába keresem a szavakat, hiába próbálok bármit is mondani, hang nem jön ki a számon.
Patthelyzet.
Ha most rábólintok, lehet olyan történne, ami abszolút nem lenne ellenemre, de azért mégse kéne, hisz nem kellenek a komplikációk. Ha a fejéhez vágom, hogy mégis mit képzel, nem ezt beszéltük meg, szinte biztos, hogy visszavág, hogy én mit képzelek, hogy ilyeneket gondolok.
- Nézd - kétségbeesetten mutatok a kijelzőre, ahol épp valami mese előzetese megy, nagy bölcsen a taktikai terelés mellett döntve, és iszonyú büszke is vagyok magamra.
Úgy talán másfél percig? Mert a semmiből kerekedik a morranás, és az a tipikus ideges zúgás.
Kérlek ne. Kérlek ne.
De. Kegyetlenül közlik bele a képembe, hogy technikai okok miatt, elmarad a vetítés. Igen. Pont most.
- Sajnálom... legközelebb? - pislogok rá szomorúan. Egyrészt tényleg csüggedt vagyok, nagyon szerettem volna látni. Másrészt én azt hittem nyertem magamnak közel három órát, és kíméletlenül elvették tőlem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tényleg csalódott vagyok. Ezt sehogyan sem tudom palástolni. Már annyira beleéltem magam, hogy ma megnézem. És ez még csak a kisebbik gond. Tényleg nem tudok neki mit mondani, de azt határozottan tudom, hogy az semmiképp nem jó, ha mi valahol vagyunk, ahol nincs más. Az utóbbi alkalmak ezt bebizonyították, én pedig nem is akarok szemet hunyni afelett, hogy hamarosan már vőlegény lesz. Nem felejthetem el.
- Damian... - felsóhajtok, és óvatosan fogva meg a kezét, vezetem arrébb, csak ki a morajló tömegből. Teljesen érthető, hogy mások is csalódottak. Ha nem lenne nagyobb problémám, esküszöm hogy most én is morognék.
- tudod, hogy most azt kell csinálnunk, hogy én hazamegyek a kutyáimhoz, te pedig pakolni... Amire normálisan lesz időd, így jó eséllyel nem felejted otthon az UV-védőt - mosolygok rá, és el is engedem a kezét. A moziról volt szó. Én meg... A francba nem vagyok én olyan erős, amennyire szeretnék lenni.
- De köszönöm, hogy megnézted volna velem. Most már kvittek vagyunk - biccentek, elvégre mikor abban a klubban voltunk, közöltem vele, hogy lóg nekem egyel. Én pedig nem felejtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért megakadok. Először még csak megszeppenten pislogok rá, míg szépen átrágom magam, az ártatlan kérdésén, de aztán - elkönyvelve, hogy bizony azt hallottam, amit hallottam -, kiül az arcomra az elégedettség, meg talán némi felsőbbrendű érzés is, el is vigyorodok.
- Te most azt mondod nekem, hogy Damian Flaviut bárhová is oda lehet rendelni? - kihívóan vonom fel a szemöldököm, mert ha csak nyelvbotlás is volt, megérte. Ez mindent megért. De aztán megrázom a fejem, lesöpörve magamról mindent, és visszaerőltetem a komolyságom.
- Én csak megkérdeztem, hogy megnézed-e velem. Te pedig igent mondtál. El szoktam hívni a barátaim mozizni - mert szerintem abban az égadta világon semmi nincs. Randihelynek iszonyat rossz, hisz pont a lényeg veszik el... barátokkal viszont tökéletes, mert utána kitudnátok vesézni, amit láttatok.
- De sajnálom, ez tényleg elmarad... nem tehetek róla - emelem fel a kezeim is, hisz láthatja rajtam, én sem vagyok ettől boldog. Tényleg érdekelt az a film.
- Megoldom. És figyelj? Ha letudtad a családi dolgaid... még megnézhetjük - mosolygok rá lelkesen, mert nem adom fel. Sőt, odahajolok, és még egy puszit is adok az arcára, mert a barátok ilyet is szoktak. Legalábbis felénk.
- Vigyázz magadra - noha fogalmam sincs, hová megy, de nyilván ha pakolnia kell, akkor ez nem olyan táv, amihez szokva van. Aztán meg. Engem a nagyi akkor is így enged el, ha csak a boltba ugrok le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyszerűen nem hiszem el magam. Nyilván dühös vagyok magamra, és nagyon szeretném, ha valaki felpofozna, de csak előveszem a telefont és csak írok. Még ha pár órával később is. És alapjáraton ezzel még nem is lenne gond, ha közben nem a hatalmas ház lábánál állnék. Varsóban. Tiszta idióta vagyok.
Mennyi időd van még?
És persze ennek tudatában, nyomok rá a küldés gombra, és az ajkamba harapva várok. Oké. Ez talán mégse annyira gáz. Végülis még nem jegyzett el senkit. Nincs ezzel semmi gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annak ellenére várom a lengyeltől a segítséget, hogy tudom, ha tudna róla se segítene. Mégis tíz körömmel kapaszkodok abba a reménybe, hogy haragszik rám annyira, hogy ne írjon vissza őt percen belül. Mert ha nem teszi én lelépek. Sőt. Most kellene. Sőt, alapból ide se kellett volna jönnöm ugye. Egyszerűen saját magamat se értem. Én nem vagyok ilyen ostoba.
Aztán ahogy a kezemben a telefon, mégis besétálok, köszönök és megcélzom a liftet. Jó persze ott van még a halvány remény, hogy megint történni fog valami, ami miatt képes leszek végre megszakítani ezt a kapcsolatot. Elvégre én innen még nem mentem el keserű szájíz nélkül.
Csengetek. Össze is fonom a kezeim a mellkasom előtt, és még akkor se nézek rá, ha ajtót nyit. Bár ne nyitna ajtót, vagy.... Bár ne ő nyitna ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem telik el sok idő a csengő hangja, és az ajtó nyitódása között, mégis számtalanszor meggondolom magam. Hisz én voltam. Én mondtam, hogy azt be kell fejezni. Nem kell mondani, tudom, hogy milyen véleménnyel lesz most rólam és mégse tud érdekelni. Persze még mindig bízok abban, hogy kellően sértődött és max megint idegesen jövök el, mert hát... Ez is egy opció.
- Még nem jegyeztél el senkit... - hirtelen nem is tudom, hogy ezt most mondom, vagy kérdezem. Azt tudom, hogy ez az oka annak, amiért most itt vagyok. Nagyon lassan emelem fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, és halványan elmosolyodok.
- És végigültél volna velem közel három órát - vonok vállat, mert efelett pedig nem hunyhatok szemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hirtelen nem is tudom, segít-e, hogy csak döbbenetet látok az arcán. Nekem mondod? Nyugodj meg, én is ugyanolyan döbbent vagyok. Lenne inkább gúny, vagy az a sznob mosoly az arcán. Akkor legalább felhúznám magam, és itt is hagynám. De nem. Nagyon még csak húznia sem kell, hisz ahogy a keze nyúl, egyik lábam nekem is előrébb lép. Az ajtó csukódik, én meg ahelyett, hogy felvázolnám, gyakorlatba ültetem a terveim, mert minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban növekszik azoknak a terveknek a száma.....

Ezek a percek a kedvenceim. Mikor mosollyal az arcomon nézem a várost, ami így sötétben kivilágítva egész szép látvány. Ilyenkor békés vagyok, ezekben a percekben elhiszem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, és minden úgy van, ahogy lennie kell.
Aztán ezek a percek elmúlnak, a valóság szép lassan kúszik vissza a bőröm alá. Apránként, hogy hagyjon nekem időt fel is fogni. És ahogy felfogom, máris nem olyan szép a kivilágított város.
- Választottál már gyűrűt? - felé fordulok. Ártatlanul teszem fel a kérdést, és még a tekintetem is érdeklődést sugall.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halkan nevetve, rázom meg a fejem, kicsit be is előztem. Már öltözködés szempontjából. Természetesen tudom, hogy nem ilyesmi szokott elhangzani, de még mindig kínosnak érzem ezeket a perceket, és legszívesebben eltörölném.
- Hmmmm.... Mit szeretnél hallani? Vagy mit szoktak neked mondani? - tényleg érdekel, még a fejem is oldalra döntöm, és felhúzom a térdeim, majd átkarolom őket. Nyilván mondhatnék neki olyanokat, amikkel tisztában van. Pontosan azért, mert bár nem szavakkal, de most is tudtára adtam. Többször is.
- Persze. De... Ez nem olyasmi, amit tudod... Azzal kéne megejtened, akinek az ujjára húzod? Tudod az ujjméretét, vagy hogy milyen kő illik hozzá? Meg ilyenkor nem ilyen családi ékszert kellene? - persze hogy millió kérdésem van, mert mindentől függetlenül számomra érdekes dolog ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem. - ráncolom a homlokom, persze némi gondolkodás után. Igazából sose gondoltam ilyesmire. Jó persze de. Kiskoromban nekem is megvolt a szőke herceg lóval, meg kastéllyal, később a kedvenc bandám énekese, aztán meg Mr. Darcy. Ezeken én is keresztülmentem, de aztán látva egy-két házasságot.... Elment a kedvem.
- Mármint szeretem a meglepetéseket, nem arról van szó. De annak a gyűrűnek a másik fele rajtad lenne. A tökéleteset szeretném, és azt hogy együtt válasszuk ki. Ki nem hagynám, hogy összevesszek veled az eladó előtt, mert neked az túl snassz, nekem meg az túl giccses - a végére persze elnevetem magam, mert bár tényleg csak elmélet, annak iszonyúan vicces és realisztikus.
- És állítólag rossz ómen. Legalábbis azt olvastam, hogy azzal tovább is adják az ő "keresztjüket". Bár ha a nagyid házassága tökéletes, akkor mindenképpen megéri - nem. Ezen a ponton nem is tudom letagadni, mennyire álomvilágban élek. Csak tényleg szeretném azt hinni, hogy ez nagy és fontos dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindig furcsa őt nevetni hallani. Talán pont azért, mert nem teszi olyan sokszor. Nem, még véletlenül se gondolok arra, hogy bármilyen segítséghez folyamodott ezért, csak... Furcsa. Viszont én is szembe ülök vele, ugyanúgy törökülésbe, bár tényleg utána néztem annak, hogy ezt nem illik.
- El is akarod venni, vagy a családod akarja, hogy elvedd? - nem őt nézem, a kezeit, mert ez fontos kérdés, és nem vagyok biztos benne, hogy nekem erről tudnom kellene bármit is. Hogy erről tudni akarok-e bármit is.
Viszont a következő megjegyzésére felkapom a fejem, hitetlenül nézek rá, el is nevetem magam, aztán közelebb hajolok a hozzá, vágok hirtelen faarcot.
- Soha nem mennék hozzá olyas valakihez, aki képtelen önállóan dönteni popcorn és nachos között - bizony, bizony. Damian Flaviu a szememben mint potenciális férj jelölt, a mai napon súlyosan elvérzett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most úgy beszél, hogy értem is, amit mond. Mármint. Tényleg. És az ő helyzetében ez így teljesen rendben is van. Mégis megrázom a fejem az utolsó mondatát hallva, mert tényleg értem, de egyet nem értek vele.
- Az én olvasatomban az, aki jót akar. Nem várja el, hogy huszon x évesen gyűrűket nézegess, sőt... aki jót akar, az próbálna erről lebeszélni - és igen, ezen a ponton kúszik be az összeférhetetlenség a küszöb alatt. Értem én,  a név fontos, a család fontos, de sose áldoznám be magam, és az én családom, ha jót akarna nekem, ezt nem is várná el.
Ennek ellenére is elnevetve magam, hátrálok. Én közöltem, hogy ebből nem lesz esküvő, ő pedig tudomásul vette. Jó is ez így. Nyújtózok is kényelmesen, hogy a következő szavak miatt, szépen bele is feszüljek a mozdulatba. Nem mosolygok.
- Mennem kell - menni akarok. Ránézek. Ő is tudja, én is tudom, az is csoda, hogy még itt vagyok. Mert normális esetben már nem lennék. És most tekintsünk el attól, hogy normális esetben, alapból ide se jöttem volna. Viszont, hogy itt aludjak...
- Nem vagyok hozzá elég részeg - próbálom mégis elvenni a komolyságot belőle, és visszaerőszakolva a mosolyom, szedem össze a táskám, hogy azzal együtt menjek a cipőmet venni. Mert bizony, az a reggel is csak azért történhetett meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ha van valami, ami tényleg hiányzott, akkor az ez a hely. Képes vagyok töménytelen időt eltölteni itt, még zárás után jóval is itt maradni, és csak rendezgetni. Most is ezt teszem, és... jó ez így nekem. Mert nincs telefon, ami megrezzen, nincs üzenet, ami elvonná a figyelmem. Most igazán van időm elgondolkodni azon, milyen rossz ember is vagyok, és mivé válhatok, ha nem húzom be a kéziféket. Ilyenkor minden olyan tiszta és világos... és üres. Szörnyen üres azok után, amiket az elmúlt időszakban átéltem.
Most is megfogom a könyvet, most is beteszem a helyére, de... valami hiányzik. A lelkesedés. Már nem lelkesít. Már gyűlölöm a gondolataim, és nem akarom őket. Eddig nyugodt szívvel merültem el bennük, mert az töltött fel, most csak lehúznak.
- Hogy tessék? - felkapom a fejem, és a hang irányába fordulok.
- Hogyne, persze - már megyek is az asztalhoz, közben leejtem a kezemben lévő kötetet, és gyorsan fel is veszem, épp csak morgok. Nos, a tanárnő pont az, akinek ez furcsa lehet. Rendszerint kétszázon pörögnék, és ajánlanék neki még hármat mellé, ez azonban elmarad.
- Még mindig káosz van? - nézek rá együttérzőn, holott megkockáztatom, jelenleg hasonlóan jól nézünk ki. Csak nekem közöm sincs a levitához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Hmmm... van eeeeeegy - kutatni kezdek a hatalmas stóc között. Igen, mind arra vár különben, hogy visszakerüljön a helyére, de meglesz az. Most viszont van egy probléma, amire fókuszálhatok, és az jó, mert nem a sajátom. Igen, erre van szükségem, azt hiszem. Nem tudom.
Amint megvan a könyv, diadalittas mosollyal nyújtom a tanárnőnek.
- Szóval ezt Valuska professzor hozta, igazából még nem néztem bele, de hátha... elvileg régebbiek a benne lévő bűbájok, mint az iskola, szóval lehet van rá megoldás. De én azért körbenéznék a diákok között. Saint-Venant igencsak kreatív tud lenni, a múltkor is két hétig takarítottam utána, de mégse akarják kitiltani innen - csak egy nagyon picit vagyok bosszús a fiúra. És nem, nem segít, hogy a malőr nem a helyre irányult, hanem a személyre, aki itt tartózkodott.
- Ja igen. Nem.. nem igazán, de majd elmúlik - nem szoktam olyasmiről füllenteni, amiről egyből levágják, hogy füllentek. Márpedig azt állítani, hogy teljesen jól vagyok, olyasmi, amit még az arc nélküli festmény se hinne el a folyosó végén. Viszont mosolygok, mert tudom, hogy minden rendben lesz. Mert el fognak múlni ezek a dolgok, napok kérdése az egész. Csak húzta volna már rá az ujjára azt a nyamvadt gyűrűt....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Átlagos nap, mikor csak saját magamat szórakoztatom, és újra ABC sorrendbe teszem a könyveket. Először azokat, amiket segítség nélkül is elérek, mert utána hamar vált kikapcsolódásból bosszankodássá, én meg vagyok annyira makacs, hogy akkor se hagyom abba, pedig addigra már nem szórakoztat.
Néha kiveszek egyet-egyet, aminek érdekesnek találom a borítóját. Van, hogy félre is teszem, mert benyúlom. Tartom, hogy életem döntése volt jelentkezni ide, akármennyire is tűnik olyan stréber dolognak.
- Segíthetek? - látszólag hirtelen fordulok a levitás felé. Nem nehéz őt felismerni, tesz róla, hogy pletykáljanak róla, na meg nem elhanyagolható, hogy szeretem a bandáját. Így bár határozottan az a célom, hogy megijesszem, arcomon csak a jól szórakozott mosoly játszik. Nem, nem vagyok vak, észre vettem én azt az óvatos közeledést, egyszerűen csak nem tudom mire vélni. Nem szoktam embereket enni.
- Vagy tudod mit? Te nekem. Leveszed azt? - mutatok egy könyvre, pofátlanul és meglehetősen gátlástalanul használva ki a magasságát.
- Meg azt is, mert hozzá tartozik - oké, ezen a ponton már azért szépen pislogok, mert túltolni mégse szeretném, de hát... mit tehetnék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mosolyogva biccentek, aztán neki is látok gyorsan az adminisztrációnak, noha semmi nem indokolja, hogy nekem sietni kelljen, hisz nincs az a nagy tömeg. Év elején sose, meg úgy év közben sem. Év vége az általában, mikor mindenki hirtelen akarja megváltani a világot.
- Nem velejéig romlott... csak... nem is tudom, valahogy csinál valamit, ami aztán rosszul sül el - megvonom a vállaim, mert a tanárnő arcát látva, úgy érzem segítenem kell, hogy nehogy téves következtetéseket vonjon le. Azt is hamar megállapítom, neki is jár az Igéző. Lafayette-t meg tényleg nem tartom problémásnak, csak... szertelen?
- Neeeem, semmiség... de tényleg, csak... fiú gondok - keresem a megfelelő szavakat, és örülök is, hogy megtalálom. Mert momentán ebben az egy jelzőben vagyok biztos Damiannal kapcsolatban. Ő egy fiú.
Aztán meg abban is biztos vagyok, hogy a tanárnőt ez nem érdekli, vagy ha most mégis, utána nem fogja, én meg... nem is tudom. Ella van csak, akivel tudnék erről beszélni, de érthető, ha nem akarom szerencsétlen lány lufiját is kipukkasztani, ő még nagyon nincs erre felkészülve. Tulajdonképp én sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Éreztem én, hogy ebbe nem kellene belemenni. A kérdések bár egyértelműek és jogosak, mégis zavarba hoznak annyira, hogy inkább az előttem lévő könyvekkel foglalkozzak.
- Nem... mármint...nem semmi. Igazából csak egy barát, semmi ilyesmi - azért ezt gyorsan próbálom letisztázni, de most még nem is zavar, hogy az arcomba lóg a hajam. Mégis csak egy tanár, nem kellene hogy itt téves következtetéseket vonjanak le.
- És tényleg semmi baj nincs, hamarosan eljegyez valakit - igen, kapaszkodok ebbe, a tanárnőre is biztatóan mosolygok, mert tudom, hogy az majd megoldja ezt a kusza helyzetet, amibe keveredtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Pontosan - a tanárnő nagyon jól kihámozza a lényeget. Nem fogom azért hibáztatni, mert nem érti a lelkesedést a hangomban. Tényleg... tényleg nem fogom telesírni a párnám, amiért nem jegyez el. Jó ég. Eszemben sincs ilyesmi, szerintem még arcomra is kiül a pánik hirtelen.
- Igen, valaki mást fog. Csak tette volna már meg - sóhajtok fel, mert nem gondolom, hogy ez mostanra sokkal érthetőbb, mégis könyörgőn nézek a levitás házvezetőre, mintha... mintha ő el tudná intézni, hogy rá legyen húzva valaki ujjára az a nyamvadt gyűrű.
- Hogymi? Jajj.... nem... nem... jár az iskolába - beharapom az ajkam, mert tényleg már csak az hiányozna, ha még itt is belebotlanék. Ezen a ponton már megmasszírozom az orrnyergem, mert... a segítő szándékot tényleg látom, és tudom, ha akarok valamerre jutni, akkor bizony nevet kell mondanom. De az nehéz. Ha nevet mondok, akkor minden olyan valóságossá válik.
- Damian.... Flaviu... - sóhajtok egy nagyot, az előttem lévő könyv borítóját nézve. Hát mennyire érdekes már, és milyen jól néznek ki ezek a motívumok. Nekem ez miért nem tűnt fel eddig.
- És tényleg semmi... rossz dolog. Csak nem tetszik, hogy olyasmiket teszek, amiket egyébként nem tennék - igen, a legnagyobb problémám ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem. - ezt teljesen határozottan, és hirtelen és köntörfalazás nélkül tudom állítani. Márk. Őt szerettem, ő akkor is tökéletes volt első barátnak, mondhat bármit. Jó érzéssel gondolok rá, és nem szomorkodom amiatt, hogy vége lett, csak azt kívánom, legyen boldog. És ezt neki is el tudtam mondani.
- De rettegek attól, hogy fogom - ez már inkább kétségbeesett, és halk és sebzett. Mert tudom, hogy nekem az nem kell, hogy nekem az csak fájni fog, és megint átjár a düh, mert én ezt tudom, és mégis csinálom a hülyeségeim. Egy pofon. Az kell nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Tapasztalat? - nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek rá. Láttam az arcát, és nem elhanyagolható a tény sem, hogy mégsem siklik át efelett olyan könnyedén, mint én azt hittem. Ezzel csak az a baj, hogy nekem még továbbra is beszélnem kell erről, pedig annyira szívesen berugdosnám a sarokba, és nem törődnék vele. Mert igen. Most. Most könnyű.
- Ha már csak azt vesszük, hogy aranyvérű én meg.... nos... nem, borítékolható a tűzvész - és sose hittem az ellenkezőjében, esküszöm. Egyszerűen fogalmam sincs, mi és hol csesződött el ennyire, hogy olyas valakiről beszélek, aki pár hete még a hajam fogta, mert annyira vállalhatatlanra ittam magam. Lehet, hogy pont ott. Nem kellett volna szót fogadnom, és felhívnom aznap reggel. Csak ki kellett volna sétálnom abból a nyomorult panzióból, és köddé válni. Mennyivel könnyebb lenne most minden. Felsóhajtok.
- Nem tudom. Semennyire. Barátok vagyunk. Néha lefeküdtünk, de... közöltem vele, hogy ezt a játékot nem játszom. Én nem leszek az, akivel a menyasszonyát csalja, még akkor sem, ha ez náluk bevett szokás... állítólag - megvonom a vállam, hogy biztosítsam a tanárnőt, ugyanarra a döntésre jutottam, amit ő is javasolt.
- Most már csak azért könyörgöm, hogy húzza az ujjára a gyűrűt, mert akármennyire nem szeretném, mégis játszom ezt a játékot - és igen, elérkeztünk kérem a probléma valódi forrásához. Viszont határozottan jól esett valakinek kiborulni, aki nem akadt ki már eleve azon, hogy egy Flaviuról beszélünk. Ez igazán....jó érzés.
- És most neki dolgozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- És tud azok után így mosolyogni? - döbbenet ül ki az arcomra, mert ha tényleg volt hasonlóban része, egyszerűen nem tudom, hogy tud mosolyogni. Mármint ez nem megjátszott, és nem mű. Én erre már most képtelen vagyok, ami elkeserítő egyébként.
- Nem gondolnám, hogy bármit is akar, aminek köze van hozzám - gondolkodom el, hisz semmi jelét nem adta ennek soha. Jó persze, beleláthatnék olyasmiket, amik nincsenek, de az, hogy azok a dolgok megtörténtek, az is miattam van. Ki okolna valakit azért, mert él a lehetőséggel?
- De biztos. De jobban fizet, mint az előtte lévőek, és nincs is mindig ott. Semmi nem indokolja, hogy felmondjak... ráadásul... mögöttem nincs egy stabil családi háttér, így nem igazán tehetem meg, hogy pattogok - de azt belátom, hogy talán egy cseppet meggondolatlan voltam, amikor olyan egyszerűen rábólintottam.
- Ezzel tényleg nem lesz gond, soha nem feküdnék le valakivel, akitől a fizetésem kapom. Ez elég visszatartó erő - még biccentek is mellé, mert meginghatatlan vagyok ebben. Igen. Most. Most nagyon megy nekem ez a határozottság. A gondok ott kezdődnek, mikor egy légtérben vagyok vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyáltalán nem hangzik jól, amit a levitás házvezető mond, és ez akaratlanul ki is ül az arcomra. Eljutok hamar arra a pontra, mikor már csak körbenézek, merre is terelhetném el a témát, mert az hagyján, hogy kényelmetlen, de.... én ilyen mélységekbe nem gondoltam bele.
Egyszerűen nem tudom ennyire mélyen látni, hiszen pár nap, és úgyis gyűrűt húz valaki ujjára, ez a probléma meg megszűnik.
- Megijeszt - vallom be ennek ellenére suttogva, és lehajtva a fejem, kezdem a könyveket rendezgetni. Tényleg megijedek. Én... nem akarok mentális kaktusz lenni, sem újra megtalálni magam, mert ezt, ami most vagyok is irtó nehéz volt összekaparni. Még ha nem is fiú miatt, éltem már át hasonlót, és nem volt túl jó érzés. Most sem az. Most is sírnék, de rég megtanultam, hogy a könnyek aztán az égadta világon semmit nem oldanak meg.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Semmi baj, csak.... Ennyire azért nem komoly - és a szavakat hallva, biztos vagyok abban, hogy nem is kell, hogy komolyabb legyen. Most még jó. Most még senki nem tesz senki rosszat, és van a jövőben valami, ami ennek az egésznek pontot tesz a végére. És amíg mindez a szemem előtt lebeg, nem is lehet semmi gond.
- Rendben - mosolygok rá hálásan, mert nagyon jól esik az ajánlata, épp csak semmi nem indokolja, hisz a házába se járok. A szavai persze nem kopnak csak úgy ki, bármennyire is szeretném, így még akkor is a fülemben zengenek, mikor szót fogadok és kiteszem a táblát.
- Epres fagyira sose tudok nemet mondani - vallom be neki halkan, mintha legalábbis bűncselekményt készülnénk elkövetni.
- Tényleg köszönöm. Magamtól sose gondolkodok a jelennél tovább - ami mint az ki is derült, nem feltétlenül jó tulajdonság. Szerencsére csak a magánéletemre terjed ki, és nem a tanulmányaimra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szóval ő lenne. Hogy hívják? - takaróba csavarva, ülök le a hálószoba padlójára, egyelőre tisztes távolságból figyelve a kutyut, mert. Nos, mert az első percekben valami teljesen másra koncentráltam, és most sem tudom azt állítani, hogy hiba volt eljönni ide. Végül is Damian se árult zsákbamacskát, mikor feltette a kérdést, én meg teljes mértékben tisztában voltam vele, mire mondok igent. És, ha van valami, ami nagyon jól működik köztünk, akkor az az elmúlt percekben történtekhez hasonló. És én teljesen boldog vagyok így.
- És minden reggel le kell vinned innen? Hát a terasz? - pislogok aztán a lengyelre, de nem sokáig figyelek rá, mert a kutyu most jobban leköt, és a szemeim is csillognak. Jó, most már talán ő is tudja, hogy a lehető legjobb emberre bízza.
- Megértem a húgod, egyszerűen nagyon édes - és nem tudom ezt nem olyan szentimentális idiótán közölni, ahogy egy kisbabát szoktak dícsérni, mikor először meglátják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindennek megvan az oka. Annak is, hogy nem nyújtok el semmit. Nem a barátnője vagyok, csak a barátja. Nekem meg így tökéletes. Nem lennék jó barátnő. Tudom magamról, ahogy azt is tudom, Damiant se nagyon zavarja, hogy nem csüngök a nyakán és tervezgetem a közös jövőnket. És most itt a kutyu is, ami nagyon durván elvonja a figyelmem a szuszogásával.
- És te minden hajnalban lemész vele... zseniális - és tényleg nagyon jót nevetek, mert kellően magam elé tudom képzelni Damian arcát, míg csak vár és vár... amíg a kutyus megtalálja a számára megfelelő helyet. Isten, csak egyszer látnám....
- Figyelj, én igazán nem tudom... szerintem te szereted őt - pislogok fel rá, még mindig rázkódva a nevetéstől.
- Persze hogy elviszem, megígértem - és most még csak fent sem akadok azon, hogy mit művel velem, most határozottan élvezem, ahogy végigsimít a hajamon.
- Noha sokszor legszívesebben a két kezemmel fojtanálak meg, azért bánnám, ha nem lennél - ezt pedig teljesen komolyan közlöm vele. Még a fejem is a lábaira hajtom, úgy nézem a kutyut.
- A legrosszabb egyébként, hogy nem lehetnek a kastélyban. Azok ketten nálam, kicsinálták a nagyszüleim... mert őket is le kellett vinni, de nem ám ugyanabban az időpontban - forgatom meg a szemem, mert az élet tényleg nem egyszerű velük, és Damian legalább belátja, hogy neki ez nem való, ami határozottan imponáló.
- Teljesen megértem egyébként, hogy nem akarsz innen elmenni... szeretem ilyenkor a várost nézni - hisz már sötét van, és ahogy kinézek, annyira szépek a fények, bár... jó... sose állítottam, hogy nem vagyok szentimentális.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amúgy nem egy rossz dolog ez. Csak így... nem agyalni. Nem is próbálom most megfejteni, vagy a szavai mögé nézni, ahhoz én már tényleg fáradt vagyok. Csak élvezem a nyugalmat, hogy most minden olyan... békés, mert tudom, hogy ez sem fog örökké tartani.
- Mert ez egy olyan szerelem, amit én teljesen átérzek, de te talán soha nem fogod megérteni - vigyorgok, és tényleg nem hallatszik a hangomon, hogy én ezt nehezményezném. Mondom, teljesen megértem a húgát, és ha nagyon magamba akarok nézni, én is agyára mentem a nagyszüleimnek, mikor nem voltak a blökik velem.
Abba viszont belegondolok, hogy mikor először jártam itt, milyen nagy mellénnyel mondtam, hogy többet Varsónak még csak a közelébe sem, hiába vett meg kilóra egy éhenkórász mókus. Mégse tudom jelenleg bánni, hogy megint nézelődhetek a hatalmas ablakon, még a fény hiánya sem zavar, pedig otthon már rég paranoiás lennék.
De aztán Damian megint felveti, így kénytelen vagyok elfordítani a fejem, hogy rá tudjak nézni, de továbbra is ott a mosoly az ajkaimon.
- Nem vagyok ottalvós lány. Viszont fáradt az igen - és valószínűleg mostanra ezt már ő is látja, pedig Merlin a tanúm rá, teljesen jól be tudom osztani az időmet, csak nagyon sok minden történt nagyon rövid idő alatt.
- De csak most az egyszer... - nem is tudom, hogy magam győzködöm, hogy ebből sem lesz semmi gáz, vagy épp vele közlöm, hogy nem vagyok hajlandó rendszert csinálni belőle.
- És csak a napfelkelte miatt - teszem még hozzá, csak a miheztartás végett.
- Egyébként. Az ágyam az egyetlen no go zóna. Tényleg - mert határokat mindig kell szabni, én meg nem hagyom a törpéknek, hogy teljesen a fejemre nőjenek. Szerencsére ők már szépen le is szoktak róla.