Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szeretem ezt a várost. Nagyon szép... már az, amit eddig láttam belőle... csak a lengyel - megrázom a fejem, nekem az kész útvesztő, és egyszerűen zavar, hogy nem tudok szavakat kimondani anélkül, hogy ne törjön bele a nyelvem.
- Jajj bocsánat - észbe kapok, és szépen levéve a cipőm, a helyére is teszem, mielőtt még tényleg megfeledkeznék magamról. Hajlamos vagyok rá.
- Anyukádnak remek ízlése van, és láthatóan jól ismer téged. Illik hozzád ez a lakás - hamar le is vonom a konklúziót.
- Öhm.. gyümölcslé? - azt ugyanis bármikor és bármennyit, de nem tudom tart-e. Igazából a víz is jó. Közben a zsebembe csúsztatom a telefonom, és közelebb megyek az üvegfalhoz, de egy ponton mégis megtorpanok, és úgy nézek ki a városra. Mint mondtam, fogalmam sincs, hogy tériszonyos vagyok-e, így meg még komfortos.
- Mondjuk azért sötétebbnek képzeltem, tudod... olyan keresztapásnak - a mosolyom úgy néz ki levakarhatatlan, épp csak halványodik kicsit, de még erre se figyelek, mert túlságosan leköt a látvány.
- Nem áll szándékomban teljes vizitet tartani - nevetem el magam, egyből kicsit be is feszülve, és keresek egyetlen apró jelet, ami arról árulkodna - már a poharakon túl -, hogy a kérdéses húg itthon van. Valahogy elkerülném a kellemetlen helyzeteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

-  A nagymamám is ilyen. Már rég tockost kaptam volna, ha itt lenne, csak szétszórt vagyok, mert új a hely és sok az inger - ami egyébként valószínűleg látszik is rajtam. Rendesen élvezem, hogy olyan helyen vagyok, ahol ezelőtt még sose voltam, és nem is jár át a pánik, hogy most mi lesz velem.
- Ohh... de kedves vagy, hogy hagyod itt lógni - tényleg megnyugtat az a pár szó. És nem is azért, mert én bármit is terveznék, csak magyarázkodni se szeretek, meg hát mit? Egy ismerőse vagyok, talán egy barátja aki lestrapálja agyilag a hülyeségeivel. És igazából jó ez így.
- Naaa.. a magyar valami csodálatos - szinte kikérem magamnak, aztán ahogy kibámultam magam, oda is sétálok mellé. Természetesen vigyázva arra, hogy még véletlenül se lépjek a szőnyegre.
- Mondasz valamit lengyelül? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy olyan-e, mintha köhögnél meg tüsszögnél egyszerre - a parkban nem hallottam, csak angolt, utána meg már nem figyeltem, szóval megint csak a pillarebegtetés marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Sokat elmond, ha még én is tudom, kicsoda Madlen Cadington-Krise. És nem... nem informáltalak le - azért halványan elmosolyodok, de igazat adok neki. Az én nagyim nem olyan... nagyon nem.
- De legalább nem unalmas az életed mellette... Most gondolj bele, ha egyedül lennél, azt tiszta unalmas - próbálom én vigasztalni, vagy legalább azt láttatni, hogy az nem is akkora probléma, holott.. még én is hajlamos vagyok rászólni Aurélra, ha nálam eszi a fene.
- Ugye... nem most vallottál szerelmet? Mert az elég ciki úgy, hogy nem értem - vigyorogva nézem a zöld poharakat.
- De tényleg olyan... a hétvégén, előrehozott és marhára nem tervezett nyaralás - aprót vonok a vállamon, de a lelkesedésem akkor sem tudom palástolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A pletykákkal ellentétben... biztos bájos asszony - próbálom enyhíteni a helyzetet, még nagyokat pislogok is rá, mert... mert ha folyton a pletykákra alapoznék, most nem a huszonkilencediken állnék, és hisztiznék, mert lepattintott egy mókus.
- Tudom. De jobb helyeken azért eléd tolnak egy négy oldalas szerződést előtte - szegem fel az állam dacosan, mert én ugyan annál alább nem adom. Persze csak viccelek, és várom ám, hogy valójában mit mondott. Ahogy elém kerül az innivaló, kortyolok is belőle. Először talán még furcsa fejet is vágok, majd egy újabb korty után döntöm.
- Ez nem is rossz - még a szemem is felcsillan, mert amúgy sose keverném a kettőt, nekem valahogy nem fér össze. De így meg... tényleg finom.
- Hát... vettem ilyen turista térképet... aztán láttam benne három elgépelést, kiakadtam, és kivágtam a kukába. De láttam azt a várat a parkból, oda el akarok menni, meg majd valahol elmorzsolok pár könnycseppet, hogy megint nem látok tengert, hiába szeretnék olyan nagyon. Van itt sírós kút? - a kérdés viszonylag hülye, mert körülbelül mindenhol van. Ott meg csak sokkal jobb zokogni egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Feltétlenül, anélkül egy tapodtat se megyek - még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, ahogy elvigyorodok. Követem aztán a saját poharammal, és leülök a kanapé másik végébe, jobban megnézve az asztalt, amin a halom van.
- Azt mondtad, sok a dolgod... izé, nem akarlak feltartani ám - csak egy kicsit, de a halmot látva, azért elbizonytalanodok.
- Mert... nem vagyok egyedül, de mégis. Hidd el, semmi jó nem származik abból, ha én csatangolni kezdek - közlöm vele ezt úgy, hogy ő is kapott belőle egy szeletet. Viszont szépíteni nem fogok, és van egészséges önkritikám, olyan szépen el lehet terelni a figyelmem, hogy jóformán azt is elfelejtem, hogy jutottam az adott helyre.
- Talán majd máskor. Vagy imádkozom, hogy Kriszta legközelebb egy karib pasival matcheljen - vonok vállat mosolyogva, újabbat kortyolva az inniből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jogos. De én rendelek - azzal, mint egy magabiztos, határozott, felnőtt nő, elő is veszem a telefonom, hogy pár pillanat múlva tanácstalanul nézzek Damianra.
- Honnan szoktál rendelni? - igen, ez a tipikusan a nyitott szájjal az erdőbe helyzet, és megint nem gondoltam át. Na mindegy.
Én is a poharam nézem, nem akarom elhinni, hogy az ananász meg az alma ennyire jó együtt, így csak a hümmögésre kapom fel a fejem.
- Ohh.. ez nagyon jól hangzik - mosolyodok el halványan. Szinte látom magam előtt, hogy Kriszta is mennyire élvezné.
- De gondolod, hogy az száz százalék muglibiztos lenne? Tudod. Kriszta az, rólam se tudja, hogy elfuserált vagyok - pislogok rá, mert ez probléma, ami egyébként részemről teljesen kiküszöbölhető, de nem tartom túl jó ötletnek Roxfortos pasik közelébe vinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ó Flaviu.... - próbálok én gonosz mosolyt erőltetni magamra, miközben gyorsan elmarom a telefonját. Egyébként tényleg csak megnézem a kaját, de azért próbálok nagyon úgy tenni, mintha kutakodnék. Végtére is zöld utat adott hozzá.
- Nem olyan, ahová tartozok - segítem ki, de fel se nézek a képernyőből, és a hangom is teljesen vidám. Nem érzem attól rosszul magam, elvégre Damian kanapéján ülök, valószínűleg már megszokta, a többi meg mit számít?
- És melyiket? - mutatom meg neki, mert nem tudok választani, meg ő a férfi.
- Hmmm... nem tudom. Könnyű. Alapjáraton is előbb nyúlok a kávéfőzőhöz, minthogy pálcát használjak. Magánsuliba járok, elmesélek mindent, csak bűbájtan helyett földrajz órát mondok, de amúgy se azok érdeklik. Nehezebb dió eljátszani, hogy semmi közöm a muglikhoz... eleinte nagyon akartam, mármint normális mágus látszatát kelteni, de... - megvonom a vállam. Tényleg feladtam. Annyira, hogy nem is titkolom. Mármint, ha rákérdeznek én elmondom, mert nem érzem, hogy ettől kevesebb lennék.
- A  barátaid bántanának - most viszont ránézek, és nem kérdezem, mert tudom, igazából csak megerősítésre vágyom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Látod? Te intézed a helyet... én a kaját. Tök jó csapat vagyunk - adom neki vissza a telefonját, elégedett vigyorral az arcomon, mint aki tényleg egyedül oldotta meg a feladatot.
Én is már kényelembe helyezem magam, szóval törökülésbe vágom magam, ha illik, ha nem. Már majdnem elfelejtem, hol is vagyok, meg kivel, de hála égnek, azért a házigazda eszembe juttatja.
- Damian - sóhajtok egy nagyot, de ugyanúgy kedvesen mosolygok.
- Ne csináld. Régen ölték a hozzám hasonlókat, és ne tegyünk úgy, mintha mára az összes aranyvérű felfogása száznyolcvan fokot fordult volna. Te magad mesélted, mit csináltatok a suliban. Gondolod, hogy nem lenne a barátaid között legalább egy, aki nem törölné belém a talpát, vagy nem cikizne téged azért, mert velem lógsz? Persze, egy ideális világban nem lenne. Akkor mindenki egyenlő lenne, de... - megvonom a vállam, hisz a szemem nyitva, oké hogy az ő családja épp nem, de Sallowot például láttam grimaszolni egy sárvérű láttán.
- Azt, hogy valamiért ennek ellenére is elviselsz. És baromira örülök neki, mert tényleg megkedveltelek - pislogok rá ártatlanul, és teljesen őszintén közlöm vele, mintha amúgy nem lenne nyilvánvaló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Legszívesebben bocsánatot kérnék, felpattannék, és elkatapultálnék innen, ahogy Damian arcát nézem, de leküzdöm, mert ha nem most... napok, vagy hetek múlva tartanánk ugyanitt - és még így sincs kizárva, hogy nem fogunk -, jobb ezt megbeszélni.
- Van egy Várffy profunk... ő annyira aranyvér mániás, hogy jó formán felelni sem hagyott, míg az óráján voltam. És hosszú perceken keresztül hallgattam a vér fontosságát, és a muglik haszontalan létezését... úgy elsőtől kezdve, nem mondom, hogy hozzájárult ahhoz, hogy mindenkivel bűbájos és nyitott legyek. És nem csak a gyerekek ilyenek, de nincs ezzel semmi gond, csak próbálom nem adni alájuk a lovat. Szerintem tök jól elférünk egymás mellett - most én forgatom a kezemben a poharat, épp csak megakad a tekintetem.
- Meleged van? - nem tudom mire vélni a cselekedetét, a jégkockát általában az italban tartják.
- Nem utálom őket. Irigynek irigy vagyok, nyilván. Ha újraszületek se leszek képes például animágiára, vagy illúziómágiára, és várhatom, hogy előjöjjön az elemi magáiám, mert tuti, hogy nem... Nem szeretek kompromittálódni, ennyi az egész. Az sem én leszek, aki lépten-nyomon azt fogja bizonygatni, hogy ennek ellenére értékes ember, mert nekem bőven elég, ha azok számára értékes vagyok, akik nekem is fontosak. De ha lehetőségem van rá, nem fekszem le a földre - vonom meg a vállam, mert tényleg nem utálok én senkit. Csak szeretem a békét magam körül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igazából nem akarok én erről beszélni, kényelmetlenül érzem magam, és az én dolgom. Bárhogy próbálnám vele megértetni, úgyse értené meg, mert ő nem olyan, mint én. Ahogy én se fogom soha megérteni az ő dolgait, amik nekem furák. Viszont túl tudok lendülni, és azzal foglalkozni, amit mind a ketten értünk, mert mint kiderült, van ilyen is.
- Jól van, jól van.... hozzád megyek - még a kezeimet is felteszem, és elnevetem magam, mert ez azért kicsit zavar. Mármint, hogy nem értem, hogy mit mond. Közben nézem ahogy a víz csöpög, de mivel Damian se kommentálja, így én se kezdek faggatózásba, hogy ezt most miért.
- Dehogynem. És próbáltam nem éreztetni is. Például a PUB-ban, sikerült? - döntöm oldalra a fejem, ahogy neki szegezem a kérdést, hisz konkrétan akkor aranyvérűnek adtam el magam, látszik, hogy mekkora sikerrel.
- Az a helyzet, akárhogy is szeretném, nem tudom nem éreztetni - harapok bele az ajkamba, hogy megtaláljam a szavakat.
- Van egy csomó dolgod, ami neked teljesen természetes, de nekem irtó furcsa. Neked fel sem tűnik, mert így neveltek. És itt most nem arra gondolok, hogy tartsd a kisujjad, miközben a teás csészét fogod. Hanem, hogy... várjál, megpróbálom elmagyarázni. Mikor először találkoztunk, más voltál. Kifinomult, úriember és a többi, mert ugye jó véleménnyel kell lenni rólad, most is az vagy, de láthatóan lazább, mert már nagyjából ismersz. Nyilván illedelmes vagy azzal is, akit szemközt tudnál köpni. Na én nem. Engem pont arra neveltek, hogy ne féljek kiállni magamért, hogy igenis mondjam ki, ha valami nem tetszik... érted? - veszek egy nagy levegőt, mielőtt még teljesen belelovalnám magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Francokat. - jó kicsit most én is felfújom magam.
- Tényleg ezt csináljátok, hát láttam. Szolgáltam fel egy Bánffy estélyen is - és amúgy élveztem, de többet nem ugranék be senki helyett.
- Annyira törekedtek a tökéletes látszat keltésére, hogy most épp rólam is azt hiszed, hogy farkasok neveltek. Pedig nem. Csak nincs kedvem megjátszani magam előtted. Nem fontolom meg minden egyes lépésem, és nem a hátsó szándékot, vagy épp a hasznot keresem másokban. Igen, képzeld, mikor azt mondtam, hogy leszarom a családod meg a pénzed, úgy is gondoltam - dühös vagyok, fel is állok, leteszem a poharam az asztalra, pontosan, mint aki menni készül. Ennyit arról, hogy beszélünk.
- Téged akartalak megismerni, te érdekelsz - vonom meg a vállam, az ajtóhoz sétálva, hogy én akkor most felveszem a cipőm, és tényleg megyek.
- De láthatóan tényleg sok a dolgod, nem akarlak feltartani  - ezt már csak halkan fűzöm hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Persze, hogy most már az is felcsesz, hogy megint nem értem, mit beszél. Alapból ideges vagyok, és alapból tudom, hogy rossz ötlet volt idejönni, szóval mennék is. Mondjuk most. Tényleg. A kezem a kilincsen, de az ajtó meg csak nem nyílik ki, hiába feszegetem.
- Te most komolyan rám zártad az ajtót? - döbbenten fordulok felé, teljesen hitetlenül tekintek rá, mert tényleg nem hiszem el. Na most. Most úgy megverném. Milyen gyorsan változik a hangulat, ugye?
- Semmi Flaviu, az égadta világon semmi. Nem is értelek, de komolyan - belegondolva tényleg nem értem, miért vagyunk mi jóban. Láthatóan ez veszett fejsze nyele.
- Nem vagyok frusztrált - természetesen sík idegben közlöm ezt vele. Nekem ő ne mondja meg, hogy mim van.
- Kinevetsz, a szemed forgatod, a szád húzod, mert nem úgy viselkedek, ahogy az neked tetszik. Most épp beközlöd, hogy farkasok neveltek....bocsánat, hogy nem kacagok veled, én nem tartom annyira viccesnek. - forgatom meg a szemem dühömben.
- De. Ha úgy viselkednék, ahogy szeretnéd, ha egy bólogatós kis kutya lennék, aki mindig akkor és ott van, ahol és amikor te akarod, és mindig, de mindiiiiiig igazat adna neked, mi lenne? Csak a pénzed miatt akarok veled lenni, nem? - megint összefonom a kezeim a mellkasom előtt,  ahogy nekiszegezem a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Dehogy sajnálod - horkanok fel gúnyosan, még annak ellenére is, hogy egy pillanatra megfagy bennem a vér, ahogy felegyenesedik. Azonban hamar túljutok ezen, hisz az agyam viszont forr. Az idegtől. És még csak a megbánás apró jelét se látom rajta, vagy azt, hogy felfogná, igazából ugyanúgy a talpát törli bennem, csak épp nem a származásom miatt. Leszámítva a drámai mozdulatot, amiért már most megajánlok neki egy Jászait. Meg se próbálkozik azzal, hogy megértse, én meg nem fogom erőltetni.
- Te meg maradj az aranyvérűek között. Mindenki jobban jár - ezt már csak a dühöm miatt sziszegem neki, személyeskedés ide vagy oda. Aztán kinyitom az ajtót, és olyan drámaian vágom be, hogy az szintén megérdemel egy másik díjat.
- Még a mókus is jobb társaság nálad, te sznob köcsög - már csak a lift ajtajának dünnyögöm, és most kezdem csak igazán utálni, hogy a huszonkilencediken vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ma nincsenek sokan, szóval nyugodt szívvel tartok élménybeszámolót, és még képeket is mutatok. Teljesen lelkesen hagyom ki azt a cseppnyi bosszúságot is, amit Flaviu okozott, mert tényleg nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Én megpróbáltam, nem jött be, viszont Varsó igazán gyönyörű hely, és biztos, hogy az életben egyszer még visszamegyek oda.
- Ezt a mókust meg majdnem hazahoztam - mesélem csillogó szemekkel, és csak sóhajtok egy nagyot, mikor hallom nyílni az ajtót. Szétszórva azért vannak itt páran, de láthatóan nem ez az a nap, mikor aztán még a fenekem is elhagyom, vagy be kell segítenem valahol. Tudom is értékelni.
- Jó estét - köszönök olyan bájosan, ahogy szoktam, épp csak a kockás ingemmel bíbelődök közben, mert megint kioldódott rajta a csomó. Nem, nem rajongok Dávid ötletéért, hogy legyenek egyen ruhák, szeretem a sajátjaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Én szentül hittem, hogy engem már nem lehet meglepni. Még mindig nevetve kicsit nézek fel, ahogy meghallom a hangot.
- Persze, de a bélszín sajnos elfogyott - az arcomra kiülő döbbenet is mutatja, hogy ezek a szavak önkéntelenül hagyták el a szám. Merlinre mondom általában kedves vagyok, sőt. Most is gyorsan rendezem a vonásaim, és kicsit a pultra dőlve hajolok közelebb a lengyelhez.
- Figyelj, ne mondj semmit, csak szorítsd ökölbe a kezed, ha fenyegetnek - teljesen halkan beszélek, de csak vigyorogni vagyok képes. A látvány hirtelen feledteti velem, hogy amúgy menjen a francba. Annyira szürreális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Muszáj az ajkamba harapnom, hogy ne nevessek fel hangosan. Pedig annyira, de annyira szívesen megtenném, a vállaim még így is rázkódnak, de tartok attól, hogy Dávid lecsesz, amiért így beszélek egy vendéggel. Mert Dávid nem tudja, hogy egyébként teljes mértékben megérdemli.
- Mondjuk Hamburger? Csirkés, marhás... gyros... hot dog? - pislogok szépen, aztán inkább rámutatok a falon lévő táblára, ott ki van írva angolul is. Nem, egyáltalán nem sietek a segítségére, én ezeket a perceket határozottan élvezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem, még most sem tudom teljesen felfogni, hogy itt van. Egyszerűen nem tudom hová tenni, hisz innen látom, hogy a Pillangó is nyitva van még, az pedig inkább neki való hely. Ezt persze nem osztom meg vele, csak a munkám végzem.
- Szörnyű a kiejtésed - nem tehetek róla, elnevetem magam, míg rögzítem a rendelést, aztán hátra pislogok a konyha felé.
- Csomagoljuk, vagy itt helyben dobnád a kukába? - még csilingel is a hangom, bárki leszűrheti, hogy a vérét szívom. Tényleg nem vagyok már bosszús, képes vagyok azt is belátni, hogy elszaladt velem a ló. De. Damian Flaviu ezt nagyon megérdemli. Akkor is.
- Fél óra. Miért? - a fölényes mosoly is hamar lefagy az arcomról, és ráadásul bizalmatlanul mérem végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Azért felvonom a szemöldököm, mert jogosan tenném fel a kérdést, hogy akkor minek van itt, és minek fizet érte, de a vendégért mindent ugye. Gyorsan, és rutinosan pötyögök a képernyőn, letudva a kötelező részt, aztán vigyorogva nyújtom neki a kis cetlit, amin a szám szerepel.
- Várnod kell - és ennél jobb érzés aligha járt már át mostanában, hisz Damian mögött már vannak hárman.
- A másik pultnál tudod átvenni - nehéz legyűrni a fölényes mosolyom, mert ha inni akar velem, akkor bizony most ő fog várni, én meg már szolgálom is ki a következő vendéget, hogy haladjunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jó, ezt tényleg csak a vak nem venné észre, de egyszerűen nagyon jó érzés, és meg tudnám szokni. És még most is úgy gondolom, megérdemli.
Persze sok esélyt arra nem látok, hogy meg is várja azt a fél órát, ennek ellenére se maradok Dáviddal csevegni, pedig el szoktam szórakoztatni, miközben zár. Szeretek úgy kilépni, hogy nem akarok mindjárt meghalni a fáradtságtól, szóval ezt tényleg jó napnak könyvelem el.
- Szia - köszönök még vigyorogva a főnökömnek, aztán csak ránézek a telefonomra, de zsebre is vágom, mert a szemem sarkából érzékelem, hogy nem vagyok egyedül.
- Még csak esélyt se adtál neki? Nem baj, azért leötcsillagozol? - a jó kedvem tartós, és bár megrázom a fejem, hogy nem tetszésemet fejezzem ki, csillogó tekintettel nézek rá.
- Oké... mennyire borultál ki? - a vállam rázkódik megint, de csak hangtalanul kacagok, ahogy mellé sétálok, és összefonom kezeim a mellkasom előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Köszönöm, de... - nem bírom ki, megint elnevetem magam, mert... most ennyire megszánt volna? Megrázom a fejem.
- Nem rabszolga vagyok, kapok enni - "nyugtatom" meg a magam bájos módján. Nem egy rossz hely ez, volt ennél sokkal rosszabb is, leszámítva a szagokat ugye, de azt is meg lehet szokni, csak idő kérdése.
- Azért Damian, mert el kell tartanom valahogy magam, és a két kutyám - lépek pár aprót, hogy mellé támaszkodjak a fal mellé.
- Míg nincs a kezemben egy papír, ami azt mutatja, érek valamit, addig az ilyen helyek jutnak - megvonom a vállam, még a hangom is lágy, és nem belé verni próbálom, csak megértetni vele azt, amit ő ha szerencséje van, sose fog tapasztalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ohh.. köszönöm - elveszem én akkor tőle, mert noha éhesnek nem mondanám magam, nem bírok nemet mondani ilyen szennyekre. Ki is csomagolom, és harapok belőle, kit érdekel a hagyma.
- Ugye... most se kérted meg a kezem? - szűkítem össze a szemem, miután lenyelem a falatot, és úgy nézek a lengyelre.
- Dávidnak kellett egy pultos, nekem meg munka - vonok vállat, hisz tényleg ennyi történt. Kedvelem, jó főnök és jó a kapcsolatunk a többiekkel is, hisz végig nevetjük az egész napot.
- Nem tudom, szeretek itt... miért? - azt már azért megtanultam, hogy Flaviu nem kérdez feleslegesen.
- Basszus... még jó hogy nem etted meg - kerekedik el a szemem egy újabb falat után, és gyorsan vissza is csomagolom a burgert.
- Összekeverték, és chili fűszert tettek bele - és mostanra valószínűleg a fejemen is meglátszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nagyon helyes, úgyis nemet mondtam volna   - vágom ezt a képébe rezzenéstelenül, mert ha valamire rájöttem, akkor az az, hogy én akkor sem akarok ennek az embernek a felesége lenni, ha most láthatóan ő is más. És nem mondom, hogy nem esik jól. Sokkal könnyebb így túl lendülni a történteken.
- Szeretem a pubot... De nem hiszem, hogy Williammel képes lennék csapatot alkotni - ezt is óvatosan mondom, de teljesen komolyan. Mint pultost kedvelem, abban a pár másodpercben, míg megcsinálja a koktélom, de nem tudok szemet hunyni afelett, hogy ott az érzés, hogy tartsam meg tőle a három lépést.
- És egyébként is. Ahhoz előbb meg kellene bocsátanod. Meg tudsz úgy bocsátani, hogy nem mondom el, miért? - pislogok rá szépen, halvány mosollyal az arcomon, mert ha van egy kis szerencsém, azt tényleg csak a lift ajtaja hallotta. A többiért meg nem kérek bocsánatot, bármikor a fejéhez vágom újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Sajnálom - nem tudom, mit kellene erre mondanom. Viszont nyugodtabb leszek, és tényleg megfordul a fejemben, hogy akár válthatnék is, csak aztán meg.
- Barátok vagyunk - biccentek is mellé, miután végighallgatom. És tényleg őszintén mosolygok.
- Attól, hogy nem értünk egyet sok mindenben, attól te még a barátom vagy. Igen, vannak a dolgaim, igen hajlamos vagyok az önsajnáltatásra, vagy épp arra, hogy minden áron megmutassam, teljesen meg vagyok egyedül, sőt... de igazából, ha nem lennének barátaim, akkor lenne csak igazán rossz. Nem azt sajnálom, amit mondtam, a viselkedésemet sajnálom, és azt, hogy ellentétben veled, én még csak meg se próbáltam megérteni a te világod... te legalább próbálkozol - a villogó feliratot nézem, aminek egyszer csak kihuny a fénye jelezve, hogy Dávid is végzett mára.
- Szóval... megnézzük a leendő munkahelyem? - rugaszkodok el a faltól, elvégre azt ígérte, iszunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Határozottan emlékszem arra, hogy mikor először jártam itt, szentül megfogadtam, nem nézek ki többet a lift üvegablakán. Most mégis mosollyal az arcomon nyújtózok az ágyon, ami hatványozottan kényelmesebb, mint az enyém. Ezen felesleges lenne vitatkozni.
Az a péntek nem jött össze, így rendesen vártam, hogy találkozzak Damiannal, épp csak nem gondoltam arra, hogy ilyen irányba kanyarodik el a találkozás. Nem is tudom, melyik pillanatban borult el az agyam megint, és bár most is felé fordulok, az agyamban ott zakatol, hogy ezt azért nem kellene. Egyszer... megesik, még egyszer, hát na... fiatalok vagyunk, csak épp én nem vagyok ilyen lány.
- Hogy halad a leendő munkahelyem? - csak megtöröm a csendet, ami szinte várható is tőlem, csak közben ujjammal a mellkasán körözök, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem. Nem az. Mégis most jó nekem így, és magamnak is megígértem, hogy nem gondolkodok, és nem kombinálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most elhiszem, hogy ez segít. Hogy egyébként az egész ellentét csak a feszültségből fakadt, és egyébként lehet nem is fogunk egymás idegeire menni. Persze a lengyel fejébe nem látok be, de az arcát azt igen, és megbánásnak apró jele se mutatkozik meg rajta, így én is hamar lerázom magamról a negatív gondolatokat.
- Aha... például sulira - nevetek halkan, végig azt nézve, ujjam milyen motívumokat rajzol a bőrére. Tényleg kellemes így.
- Azt hiszem, ügyvéd leszek. Mármint... csak azért nem annak lenni, mert a szüleim azok, ostobaság, ha van affinitásom hozzá, nem? - jó, ebben még teljesen bizonytalan vagyok, tényleg jól esne valami megerősítés, de azt is tudom, hogy azt nem feltétlenül Damiantól kell várnom.
- Kicsinál ez a végzős év, amúgy is mindenki meghülyül ilyenkor, szóval lehet jobb, ha legközelebb év végén találkozunk - viccelődök persze, kicsit most irigylem is, amiért túl van ezen. Nekem viszont tényleg hajtanom kell, ha normális VAV-ot akarok írni. Ami azért szomorú, mármint ez a gondolat, mert még csak most kezdődött az év.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Miért? Az kell? - látszólag ledöbbenek, de hamar elmosolyodok. Kezemet meg magunk közé teszem, és csak élvezem a nyugalmat. Mert hogy tényleg az van, és ritka, és próbálok belé kapaszkodni.
- Főleg az, hogy érdekeljen. Legalább is szerintem. Mert iszonyat száraz, és dögunalom... ó várj, tudod, miről beszélek - legalább is szerintem a könyvelés is hasonló lehet, de ha a lengyel azt élvezi, nem én fogom a követ dobni rá.
- Családi dolog? - óvatosan kérdezek, mert eszembe jut, hogy azért a személyeskedésért még kaphatok, tényleg koncentrálok arra, hogy ne lépjek túl bizonyos határt.
- Akarsz enni? - ülök is fel aztán, magamra húzva a takarót, mert tudom, hogy mennem kellene. Akarok is menni, mert... mert az lenne a helyes, csak valahogy mégse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Imádnám - nevetem el magam, miközben a hajam kezdem rendezni. Nem igazán bírom, mikor így szanaszét áll, mégis egy pillanatra megakad a mozdulat, mikor Damian ujját érzem a bőrömön. Még a szemem is behunyom.
Biccentek, mert kihallom én, hogy ecsetelni nem szeretné, így valószínűleg azt se, hogy én kérdezősködjek. Szinte már elégedett is vagyok magammal, meg azzal, mennyire fejlődőképes tudok lenne. Elveszem a melltartóm a kezéből, és a szememet forgatva veszem fel.
- Nem szoktam meggondolatlanul ígérgetni - hajolok oda mosolyogva, hogy egy puszit adjak az arcára, és kipattanok, hogy kimenjek a telefonjáért.
És abban a pillanatban, ahogy odaérek a pulthoz, nyúlok a készülékért, olyan pofont ad a valóság, hogy szinte érzem is, ahogy belesajdul az arcom. Elveszem a telefont, de rá se nézek, hisz az előttem lévő katalógusok, és a bennük lévő képek annyira lefoglalják a tekintetem, hogy még a fülem is belezúg. Sok gondolat cikázik át az agyamon pillanatok alatt, és itt most nem tudom megtenni, hogy elhessegetem őket, mert felváltva ordibálják a fülembe a végén, hogy mekkora egy idióta vagyok. Még pár másodperc, behunyom a szemem, és veszek is pár mély levegőt, mert nem... nem fogok megint meggondolatlanul kikelni magamból, noha teljesen mindegy, mert az elhatározás megszületett, ráadásul igencsak hamar. Nem értem, mi folyik itt, és nem is kell értenem, de az biztos, közöm se kell, hogy legyen hozzá. Ha jobban belegondolok itt van ez az érzés, mióta megittam azt a nyamvadt kávét a panzióban. Fél pillanat, míg hangtalanul kapom fel a pennát a papírhalom tetejéről, és karikázom be az egyik leggiccsesebb gyűrűt, amit életemben láttam, aztán az üvegasztalhoz megyek a saját telefonomért.  
- És látod, milyen jól teszem? - visszavarázsolom az arcomra a mosolyt, míg a telefonját nyújtom neki, a sajátomat nézve közbe.
- Mert mennem kell - bocsánatkérőn nézek rá, miközben serényen erőltetem magamra azt az önuralmat, ami még birtokomban van, így a feszültségemet betudhatja annak is, hogy olyan üzenetet kaptam, ami ezt váltja ki belőlem.
- Legközelebb? - közben már kapom össze a holmimat, és öltözök, természetesen gyorsított eljárásban, mert félek, nem sokáig bírom én ezt tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igazából felfoghatnám, hogy vele sose lesz csak ennyire egyszerű. Hiába hittem benne még két perccel ezelőtt is, hogy ez így rendben van, megint csak pofont kaptam. Az üde változás, hogy most legalább nem közvetlenül tőle, nem mintha ez sokat segítene, valahol mégis értékelendő.
- Mondhatjuk így is - mosolygok, épp csak nem annyira őszinte az mosoly. És esküszöm, nem hazudok. Hát arról nincs szó, melyik családé. Mindenesetre, tényleg gyorsra fogom. Csak.. csak el akarok menni. Aztán kitörölni a számát, és visszatérni az én kis unalmas, szürke, de legalább biztonságos életemhez, ahol nem kell azzal szembesülnöm, hogy jó eséllyel velem csalnak valakit. Ezen a ponton már magamtól is undorodok. Mindig is elítéltem ezt, és meg is vetettem azokat, akik ebbe belemennek, soha... még csak meg se fordult a fejemben, hogy egyszer én is lehetek az. Igen, tényleg ostoba vagyok.
Mégis megakadok a mozzanatban. A kezem az ingem gombján, és csak kiegyenesedek. Nem nézek rá, beharapom az ajkam, csak hogy kényszerítsem magam arra, hogy ne kezdjem megint vulkánként okádni magamból azt, ami épp a fejemben van. Aztán bólintok. Mert megtehetném, hogy kivágódok megint az ajtón, akár fejéhez vághatnám azt is, igazán nagy rohadék, vagy hogy legalább megemlíthette volna, de... tudom, hogy az nem vezet semmire. Igen, egyszer ugyanitt elszakadt a cérna, és úgy viselkedtem, ahogy azt nem kellett volna. Nem jellemző rám, így most talán képes leszek arra, hogy meg is hallgassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szinte lefagyok, míg várok. Egyrészt van egy sanda gyanúm, hogy feleslegesen sétálnék el az ajtóig, rám zárná ugyanúgy, másrészt meg... tényleg kíváncsi vagyok. És ez a baj. A nyamvadt kíváncsiságom.
Ahogy kijön a fürdőből, és a fiolát nyújtja csak megrázom a fejem.
- Ott a táskámban - és az sem érdekel, ha kiakad. Tekintsük el attól, hogy furcsa eleve, hogy egy férfi szekrényében van ilyen. Egyszerűen csak abban bízok meg teljesen, amit én szerzek be, és nem... nem Damian felé vagyok bizalmatlan.
És várok. Az a két perc igazán nem oszt már nem szoroz. Aztán ráncolom a homlokom.
- Nem zavar. Már miért tenné? Sok boldogságot - ezt őszintén így is gondolom. Bár sokat viccelődtem vele, azért nem voltak illúzióim afelől, hogy a felesége leszek. Azt hiszem abból már sikerült kinőnöm.
- Igazából. Mondhattad volna... mert a helyzet, amibe kerültem az viszont zavar. Én... nem vagyok olyan, aki összejárkál más ember vőlegényével. Undorítónak tartom, sajnálom - mert hallhatóan nem tágítok az elveim mellől. Egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Barátok vagyunk. Megpróbálhatunk csak barátok maradni - ezt már inkább Varsónak intézem, szintén egy fájdalmasan halvány mosollyal az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Engem se - ráadásul olyannyira, hogy vitatkozni se vagyok hajlandó ezen. Kisétálok,leteszem a kezembe nyomott üveget az asztalra, és a táskámért nyúlok. Bár valahol kellemetlennek érzem, megint csak az orra előtt oldom meg a problémát. Aztán nézek rá, mert ezen a ponton az sem érdekel, ha emiatt orrol meg. Nem játszok a saját testemmel.
- Nagy lehetett a szerelem - jó, egy igen kicsit tényleg megrökönyödök, mert gyors a váltás, és szintén nem simogatja meg a csekélyke önbizalmam. Viszont ezen is túl kell lépnem, mert... Nem hiszem el, hogy még félvállról is veszi.
- Azok vagyunk. És az, hogy gyűrűt húzol valaki ujjára olyasmi, aminek egy barát örül, és támogat benne. De Damian. Ez nagy dolog. És kimeríti a komplikáció fogalmát. Te el fogsz venni valakit. Őszintén? Azt sem értem, mit keresek itt - feladom. Egy mély sóhaj kíséretében ülök le a kanapéra, csak hogy megpróbáljam megérteni a helyzetet.