[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=752201#post752201][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.03.18. 11:19[/b][/url]
Vakrandi a végzettel prt. IV.
Andretzky Korinna | OlaszországRég járt már otthon, mi több, szinte már azt is mondhatnánk, hogy elhanyagolta gyermeki kötelezettségeit, már amennyiben ilyenek vannak ennyi idősen. Eljött ugyanis az idő, hogy hazalátogasson szüleihez, elköltsön velük egy kellemes napot, majd este a haverokkal beüljön... valahová. Addig is, míg ismét magára ölti a társaság bohóca szerepét - elvégre az első asztaltéma az lesz, hogy Niconak hogy állnak a nőügyei most, hogy Magyarországra költözött -, jár egyet a városban. Hát lesz mit mesélnie. Feltehetően senkit sem fog érdekelni az új kutatási eredménye a fáziseltolással kapcsolatban, vagy az AMS-en töltött időből fakadó tapasztalatok és élmények. Ezek mind mellékesek, elvégre ők férfiak. Persze, ide is eljut majd a beszélgetés, de először mindig a nők.
Szinte el is felejtette, mennyire szereti a hazáját. Minden alkalommal újra és újra felfedezi, elgyönyörködik a szépségében. A nagy gyönyörködés közepette belép az egyik vendéglátóipari egység ajtaján és a pulthoz sétál, hogy kérjen magának egy cappuccino-t. Miközben figyeli, ahogy itala készül, nevetésre lesz figyelmes, ez pedig egyből arra készteti, hogy tekintetét elszakítva italáról a hang irányába forduljon. Meglepődve tapasztalja, hogy az édes kacagás gazdája egy hölgy, aki ráadásul egyedül ücsörög egy asztalnál.
Számba véve a számba veendőket, megdörzsöli borostás arcát, majd úgy dönt, odamegy. Mit veszíthet? Ahogy elkészül a cappuccino, rögtön a lány irányába fordul, akiről talán Merlin se mondja meg hány éves. Biztos nem lehet olyan fiatal, ha egyedül ücsörög egy bárban - ami nem kocsma, hogy leszögezzem, tehát lehet itt kapni mindent, tán csak étlap nincs. Cukrászdának azért nem mondaná, mert a belső elrendezés inkább hajaz egy szórakozóhelyre, semmint egy kedves kávézóra. Miközben odaér, rájön, hogy annyit gondolkodott jelentéktelen dolgokon, hogy fogalma sincs, milyen frappáns mondattal indítson. A fenébe!
- Nem is tudtam, hogy Dosztojevszkij ennyire szórakoztató - egy szemtelen mosolyt villant, miközben még szemtelenebbül leteszi italát a lány asztalára. - Ha nem zavarok, esetleg megtudhatom, melyik rész bizonyult ennyire mulatságosnak? - és már le is ül. Nem köszön, nem mutatkozik be, egyszerűen csak spontán. És ez az, ami tőle teljesen idegen. Nem egyszerűen kilépett a komfortzónájából, egyenesen kivetette magát belőle. Már csak abban reménykedhet, hogy nem vágják úgy arcon, de menten, hogy leesik a székről. Bár igazából nem volt tolakodó és még nem is kezdte zaklatni a lányt. Mármint, azt nem is akarja... Istenem, ebből már nem jövünk ki jól - azaz Nico és Én.