A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=791220#post791220][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.01.31. 23:07[/b][/url]

Bencus
abszolút az Abszol út

- Jóóó - csapok le az ötletre hirtelen, de aztán még fordultamban visszapillantok, megpillantva a kis cetlit ami addig elkerülte a figyelmemet. - Azaz nem, ne engedj a seprűbolt közelébe visszafelé, megláttam az árát - nyöszörgöm rögtön keservesen, szomorúan drámai sóhajtozások közepette véve fel Bence lépteinek ritmusát. Inkább tényleg nem nézelődök, vagy lehetek a leghíresebb kviddicsjátékos se tudok összekuncsorogni annyi pénzt, amennyiből mindent megvehetnék. Lehet be kéne kopognom a Szentmihályikhoz, nem adnának-e egy kis zsebpénzt fűnyírásért. Vaaaagyis minek oda fűnyíró... ott a kecske.
És ekkor, mint derült égből a tetanuszinjekció ugrik be, hogyhát ezért dolgoznak a többiek is itt-ott. Pénz. Wow, ha dolgozok, lesz pénzem! Zseniális összefüggésekre döbbenek rá, pedig még nincs is dél, aztán máskor ilyenkor még lila szarvasokat számolgatok álmomban. Agancsosakat, mielőtt bárki félreértené.
- Úristen úristen úristen - kamillázok nagyokat a kirakatra, picit meg is rázom Bence kezét, meg megszorongatom, nem fájdalmasan, csak olyan atyamerlingatya izgatottan. Arrébb mozdulok én is, hogy kiengedjem a nénit, de igazából fel sem fogom, hogy itt volt, annyira lekötnek már a madarak.
- Mindet, mindet nézzük meg, mindet - suttogom áhitatosan, és már toporgunk is beljebb, sorra véve az állatokat. Bence is kommentel, én sem maradok hát el tőle, egymás szavába vágva mutogatunk egyikre-másikra, miközben összefüggéstelen kifejezéseket hadarunk (de én biztosan).
- Ennek pillangós a bundája, tudod olyan szemüveges, annak ott van egy mandarinalakú foltja, jajj egyemmeg hát ennek itt piros a szeme, fhúúú az a fekete ott felül milyen félelmetes, o-o ez itt milyen furcsa képet vág, u-u-u látod azt ott fent amelyik olyan kis bozontos?
Nem akaródzik elengedni Bence kezét, úgyhogy egyszerűen azzal együtt hadonászok tovább, picit előre lépek, picit hátra, néha ha eszembe jut halkítok a hangomon, egyébként hangos vagyok. Utólag pótlom az üdvözlést a bagolyszakértő felé, aki látva izgatottságomat azt hiszem meg is bocsát... Vagy csak mosolyog, hogy ne harapja le a fejem, mert udvariasabb mint én.
- Te hallod, szerinted átszínezhetjük őket varázslatokkal? Mert akkor ne a színt nézzük - próbálok valamin elindulni. - Melyik csipog a legszebben? Vagyis huhog, huhog. Jesszum pepito, hogy fogunk így egyet választani? - esem teljesen kétségből kétségbe, és már húzom is elő a pénztárscámat, hogymegszámoljam amúgy hányra lenne pénzem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=793504#post793504][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.02.12. 23:40[/b][/url]

Bencus
abszolút az Abszol út

- Nem baj, úgysem használhatnánk, úgysem használhatnánk - nyugtatom magam nyüsszögős hangon. Nem is az a baj, hogy nincs rá pénzem igazából... Mármint oké, persze, az is gátat szab annak, hogy megvegyem, de igazából szimplán csak nem akarnék kiadni érte ennyi pénzt. Sőt, ajándékba se kérném senkitől, mert annyi sok jobb és viccesebb és kellemesebb és olcsóbb dolog van, hogy nem érné meg, ennyire nem szeretném. De lehet érdekességből majd kiszámolom, hogy az árából hány szelet gesztenyés pufit lehet venni, és hogy ha minden nap ennék egyet akkor hány évig reggelizhetnék olyat mielőtt a hasnyálmirigyem beadja a felmondását... Tuti el fogom számolni, de legalább onnantól kezdve minden süti tök olcsónak tűnne. Megéri.
A boltban szokás szerint hipergyorsan egymásra hangolódunk Bencével, és mielőtt észrevehetném magam, már körbe-körbe pattogunk az üzletben ketrecről ketrecre. Csillogó szemekkel hallgatom amit mond, s én is rákontrázok, minden megszólalással egyre vadabb és vadabb képzetek alakulnak ki bennünk. Még jó, hogy itt az emberek nem tudnak magyarul, így is elég furán figyelhet minket a néni (nem is fordulok oda, nehogy tudomást kelljen vegyek esetleges megrovó pillantásáról). Elnevetem magam a macskakörmökre, és játékosan odahajolok, állkapcsomat összecsattintva, mintha rá akarnék nyammogni a mancsaira. Persze csak játszom, jóval az ujjai előtt megtorpanok a mozdulatban. - Ha kutyaharapást szőrivel, akkor macskakarmolást fogakkal?
Nem. Ne akarja tudni senki miért tűnik ez most az én fejemben jó kis párhuzamnak.
- Min den képp ppen - kerekednek el szemeim az ajánlatra, és már látom is magam előtt, ahogy egy nagy tükör előtt (csak hogy ő is jól szórakozzon) mahinálom a frizuráját, kétpercenként variálva a színnel, itt-ott megnövesztve, meg befonva, lehet megpróbálom összetűzni úgy mintha kalap lenne... ÚRISTEN el kell kapnom Nimródot vagy Lilit, hogy csináljak nekik süveget a fejükre.
Követem a mellettem álló példáját, szorosan mellé állok, oldalunk összesimul ahogy a pultra támaszkodok, és tőlem is érkezik egy adag érme. Nyalóka nem. Most nevezzetek irigynek, de az almás savanyúm nem adom... Kivéve, ha Bence kér belőle, vele megosztom, hamár ő elajándékozta az övét a közös baglyainkért. Jóóó, persze, az állatokat nem tervezem nyalogatni, csigalom nyugavér.

Olyan sebesen bólogatok a néni szavaira, hogy hajam csak úgy repked mögöttem, én pedig érzem is azt a szédülős fura érzést, de nem zavar, mert bőrömből kibújva nyannyaranyennyerenyürünyerenyézhetem meg Bencét, hogy aztán engedjem magam a baglyok felé kormányozni. Először elvétem az irányt, kicsi korrekcióra szorulok, de ha ez megtörténik, pikk pakk az alkuképes baglyok előtt találhatjuk magunkat!
- Nagyot, nagyokat vegyünk, kössük őket össze, és vitessük velük haza magunkat! Vajon kilenc óriásbagoly már elbír minket? Vagy ó legyen az ott az a tündéri kis apróság, nézd nézd nézd nééézd! - még szinte meg sem fogalmazódik bennem mit szeretnék, már ugrok is a következő gondolatra. Aki a figyelmem megragadja, nem más mint egy apró, hihetetlen sárga szemű töpszli, aki a legkevésbé sem nagy, de ahogy rátekintünk, fejét lassan körbe fordítja... Majd vissza. Majd jobbra... És vissza. Balra. És megint vissza. Nem, ezek nem könnyek, csak a bagolyalom. Hogy lehet valami ilyen cuki?? Hát olyan cuki, hogy belehalok!!
- Hogy vihetjük őket haza? Köthetnénk a lábukra madzagot és akkor mint a héliumos lufik lebegnének felettünk! Vagy ültessük őket a vállainkra? Karra? A ketrec az olyan hnnnnnnn. - Kivételesen praktikus dolgok jutnak eszembe, még ki se választottuk kiket akarunk már a szállításon jár az agyam. Illetve egészen pontosan én már tudom, hogy az a kis töpszli velünk jön, csak azt nem, hogy ki lesz a többi. Remélem ő sem utálja meg a kis tollast. ISTENEM, a szárnya alatt kotor a csőrével! Apró nyüsszögő visító hangokat adok ki ahogy a hipercuki állatot nézem, komolyan, ellennék itt egész nap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=816399#post816399][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.08.30. 22:57[/b][/url]

ruha
Ha emlékeim nem csalnak utaztam már zsupsz-kulccsal, és - talán ez meglepő lesz - de kimondottan élvezem is ezt az utazási formát! Mármint oké, igazából mindegyiket, a kandallózáson kívül, mert olyankor mindig tiszta hamu leszek és egész nap tüsszögök mint aki lefejelt egy liszteszsákot, de na. Izgatottan, fél kézzel még egy pogácsát majszolva csatlakozom a körhöz, hogy aztán kivigyorogva magamból a lábamba költöző bugit a gyomrom is felfordulhasson a világgal együtt. Naa, még az utolsó falatom sem engedik lenyelni!
Nincs időm morcogni, helyette inkább fejemet már-már bagolymód tekerem ki, hogy minél több mindent lássak, s amikor érkezést kiáltunk, végül bátran engedhessem el a kulcsot. Ne mint a versenybiciklisták, ne mint a versenybiciklisták, emlékeztetem magam újra és újra, és egy szép, egyenletes tempót másolok le Vivi néniről, amit igyekszek tartani is. Ah föld, közeledsz már! Igazából meglepően simán fogok talajt, egészen gyakorlott módon, bár a végén a dobbantásnál a kviddics során szerzett reflexeim segítenek csak igazán a talpon maradásban. No meg persze a tény, hogy kicsiként sokat szórakoztunk azzal, hogy hintából ugráltunk ki... ez is valami hasonló érzés. Rugózok párat a talpamon még, körbenézelődök, egy mellettem kicsit durvábban megérkezett lányt óvatosan fel is segítek. Nincs baja, a térde bepirosodott ugyan de le nem horzsolta, így már tér is vissza a mező végében vergődő barátnőihez, én meg csak vigyorogva somfordálok körbe felfedezve a helyszínt.
- Adooom - sóhajtok fel a ház láttán, elvégre természetesen jó levitásként érdeklődően előre jövök, hogy halljam a tanárnő szavait. Régi ablakok, elkanászodott kert, pontosan olyan hangulata van a helynek amitől kedvem támadna belopózni és feltérképezni kicsit jobban. Esetleg este? Hihi.
Elfoglaljuk a szállást, és ebédkészítésbe kezdünk, bár ott sok hasznomat nem veszik - azt hiszem ki is borulnának, ha én kezdeném el a mindenféléket beleszórni a lábosba. Azért van már egy hírnevem, na. Segítség helyett tehát vicceket mesélek pár negyedévesnek, akik még bírják és nem rohannak el, sőt, be is szállnak a poénkodásba. Csak akkor csendesedünk el, amikor megjelenik a kérdés, és elhangzik a feladat is, így a többiektől pillanyalatot kérve közelítem meg Vivi nénit, hogy válaszolhassak. Egy régi blokkot szedek elő a nadrágomból, annak hátoldalára firkantom fel a zsebméretűnyire összehajtható ananász-illatú golyóstollal, hogy: "huhogás (nem a bagolyfajta), elmozduló tárgyak, no meg maga a szellem". A papírt átadom somolyogva, s visszaszökdécselek bandázni...
Ugye milyen... Ugye milyen szellemes vagyok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=833321#post833321][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.06.28. 14:47[/b][/url]

Bristol; április első hétvégéje
🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠
Minél több kék sál, felfestett szélörvény vagy kócosra borzolt frizura mellett haladunk el, annál durcásabb kifejezés költözik az arcomra. Még a hátizsákom elejére bűvölt aranyhalacska is egyre kisebbre húzza magát össze, attól tartok, hogy ha a varrás nem szabna neki gátat, már valahol a hátamhoz lenne lapulva, távol a másik csapat szurkolóitól. A recepción viaskodik bennem a levitás és a lechia-drukker, előbbi énem miatt szívesen zsebre vágnék egy marék kék zsírpapírba csomagolt cukorkát, utóbbi kikéri magának, hogy nincs egy narancssárga tál is kirakva az egyenlőség jegyében. Egészen sokáig tudom magam türtőztetni, de végül az édesszáj a levita felé billenti a mérleg nyelvét, így amikor a kedves mosolyú - de kékre festett bajuszú(!) - bácsi elfordul, hogy leakassza a kulcsainkat, elcsenek pár szemet a tálkából.
Majd átbűbájolom őket narancssárgára, hah.
- De hát tök igazuk van! Miért várjon a karikáknál, ha támadhat ő is a többi hajtóval? - használom ki, hogy úgy ajnározhatom a vendégcsapatot, hogy azt a körülöttünk lévők nem értik. - Ez egy csel - bólogatok határozottan - egy csodacsel. Ha nem lenne megtiltva, hogy a többi poszton játszó hozzáérjen a kvaffhoz, akkor mehetne mindenki, de hát meg van tiltva, és hát biztosan nem véletlenül van megtiltva, mert azért tiltották meg, mert tudták, milyen jó kis előnyük lenne belőle. Ezért megtiltották.
Talpam alatt besüpped a szőnyeg, ahogy a lépcsőről felérünk az emelet folyosójára, így bár cikcakkozok előre pár hosszabb lépést, végül visszafordulok, hogy bevárjam Henriket. Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy hetek óta vudubabákat és gyertyákat éget- nem, vudu babákat szurkálok, és gyertyákat égetek azért, hogy az aranyhalak nyerhessenek ma, de nem igazán találok magamon kívül olyanokat, akik osztanák rajongásomat. Ami szomorú. És bár egy szomorú aranyhal még cukibb, mint egy vidám, ma este vidám aranyhalakkal kéne megtelnie a kviddicsstadionnak, én mondom. Az ajtó elé érve pánikban keresem zsebeimben a kulcsot, mire rájövök, hogy nem is én tettem el őket, így azonban az ujjaim közé akadó cukorkák új kérdést vetnek fel bennem. - Vajon, ha- úúúúúúúúúúú - oké. A kérdés marad kérdés, ahogy figyelmem már a szobára összpontosulhat, a felfedezés izgalma pedig hirtelen elfeledteti a galádan ördögi gonoszan démoni botrányos muhaha tervemet, ami nyilván ismét eszembe fog jutni, csak előtte mindent meg kell csodálni legalább öt oldalról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=833323#post833323][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.06.28. 16:08[/b][/url]

Bristol; április első hétvégéje
🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠
Ez galádság. Igaz, hogy technikailag valahonnan nézve igaz, de akkor is csúnya dolog felemlegetni a régi, ifjú és felelőtlen énem balgaságának következményeit. Ciccenek, s magamat felszívva emelem előre karjaimat, demonstrálóan. - Oké, de vannak a jó fajta cselek, - legyintgetek balommal - meg a cseles fajta cselek, - majd jobbommal - amik jónak indultak, csak... csak aztán végül nem csak az ellenfél csapatát zavarták meg, hanem a izé saját oldalt is. Khm. - Szép mentés? Én szép mentésnek mondanám.
- Jó, de mindegy, hogy hány gólt dob a csapat, ha mellette a másik csapat is tud ugyanannyit dobni. Átívelhetnek a pályán húsz dobást is, ha mellette - és itt vesz jobb karom furcsán kígyózó mozdulatot, kísértetiesen hasonlítva arra, amikor hínárok lebegnek a patak alján - emberfölényben ugyanúgy be tudnak dobni huszat. Illetve persze, ötöt is elég, ha mellette a fogó elkapja a cikeszt. Nem. Hatot. Hagyj. - Vagy négyet? Bip, bip, ha nem látom magam előtt a tabellát, nem megy csípőből a számolás.
Minden bosszúságomat elfelejtve lejtek körbe a szobában, csípőmmel megzörgetve a komódot, kislábujjammal fájdalmasan megsimogatva az ágy vártnál kijjebb kezdődő sarkát. Az ablakhoz lépnék oda, hogy a függönyt behúzva eltüntessem a szemközti ház ablakából lógó óriási horgolt(?) tornádót, ám a provokáló szólamra kénytelen vagyok megfordulni, orcáimat duzzogva összehúzni, szemeimet csíkká sunyítani. - Nem fogunk veszteni, nem mondhatod, hogy veszteni fogunk, amikor még el se kezdtük, még az is lehet, hogy a tornádók nem érnek oda a stadionba időben, mert... viharba... kerülnek. - A Tutshill és Bristol közti 29 km-en. Mielőtt túlságosan valószínűtlenné tenném az érvelésem, inkább a cukorkákat rángatom elő, hogy aztán diadalittas tekintettel, toppantva prezentálhassam az évszázad ötletét. - Átszínezem őket, és megdobá- visszateszem a tálba a kékek tetejére. - Büszke. Angyali. Masa.
Megkérdezném, hogy teljesen véletlenül nem ismer-e olyan bűbájt, amitől minden benarancsárgul, amihez csak utána hozzáérnek, de attól tartok, lebeszélne. Kár, hogy varázsigéket nem lehet guglizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=833326#post833326][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.06.28. 17:00[/b][/url]

Bristol; április első hétvégéje
🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠
Hatalmas küzdelmek árán sikerül annyira megzaboláznom a büszkeségemet, hogy kidünnyöghessek egy megerősítést a visszakérdezésre, de azért arckifejezésem kétséget sem hagy afelől, hogy ez még mindig nem életem ötlete. Mondjuk tény, hogy a gurkótutujgatás sem volt az, de késő eb, bánat gondolat. Nem csoda, hogy összekavarodok, hiszen nehéz egy csapat ellen beszélni, ha igazából az égvilágon semmi bajom nincs a tornádókkal. Csak éppen... csak éppen annyi, hogy a halacskákat próbálják lesöpörni a porondról. Úgyhogy menjenek már haza, naaa.
Nevetés csillan meg a szemem sarkában, és bazsalyogva bölcsen hallgatok arról, hogy eredetileg a vudubaba párhuzamig kívántam visszanyúlni. - Awwww - húzódik a szám mosolyra, csak hogy egy pillanatnyi zazera törje meg az ellágyzlt kifejezést. - Várj - kezd leesni mit is mondott, de visszatör az öröm, így nem tudom megállni az újabb mosolyt. A vigyort eltüntetve ismét szigorú vonásokat biggyesztek magamra, de ezek sem tartanak sokkal tovább, így nevető tekintettel, de kényszerűen, remegve összeszorított ajkakkal préselem ki a tiltakozásomat. - Az aranyhalak nem gyengébbek a tornádóknál - ahogy rájövök ez hogy hangzott már visszakozás nélkül nevetek fel, és túrok a hajamba, feladva. - Hát ez még rosszabbul hangzik, miért nem tudtak legalább gömbhalcápák lenni?! - Költői kérdés volt Henrik, költői. - Nem lesz itt semmiféle vereség, amit viselnem kéne! - emelem fel kicsit a hangerőt, de a mögötte megbújó nevetés nem támadást sugall. - Nem-e? - pislogok nagyon szépen kedvesen, és egy fél lépést hátrálva pálcám után kezdek nyújtózkodni. A hátizsákom oldalsó pántjából kibújtatva kihívó tekintettel szegezem azt a pár darab cukorkára, és ugrásra kész testtartásban intek feléjük egy-egy egyszerű trullussal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=833328#post833328][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.06.28. 18:29[/b][/url]

Bristol; április első hétvégéje
🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠
Engedjétek meg, hogy bemutassam életem cselét. Hiszen elvégre ez az egész helyzet tökéletesen meg volt komponálva, a szavak úgy és akkor hangzottak el, ahogy és amikor én azt szerettem volna, a mozdulatok pedig mind úgy játszódtak le, ahogyan én azt terveztem. - Az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy gyengébbek - motyogom csapatom nevében is sértetten, és még a kabalájukon is kénytelen vagyok kissé kiakadni... na nem mintha egyébként ne találnám halálcukinak, és ne pont emiatt akadt volna meg rajtuk a tekintetem először. Khm. - Henrik - mordulok fel fenyegetően, és még az ujjam is felemelem, mint ahogy a tanító szidja le a gyerekeket. Furcsa helyzet mi? - Ugyanannyira létezik, mint az, hogy ma este a tornádók veszítsenek - hümmögök fel elégedetten az elmés, pompás, intellektuális potenciáltól dagadó, a visszavágások között büszke csillagként ragyogó riposzton. Mármint természetesen a sajátomon, mielőtt bárki félreértené.
Szóval a csel. Elkalandoztam. Ám a szám szegeltében megbújó mosoly nagyon is sokat sejtet, ahogy visszakérdezek kihívó hangon - mert különben mi lesz?
Nem is kell sokat várnom a válaszra, még szinte ideje sincs átváltani a cukorkáknak kékből narancssárgába, már rögtön KÉT vereséget akarnak a nyakamba varrni az egy helyett. Elakad a szavam, ahogy tátogva (mint egy aranyhal - érzed a párhuzamot?) próbálom túltenni magam ezen a húzáson, majd mielőtt meggondolhatnám magam, elhajítom felé az egyik cukorkát. Narancssárga cukorkát. - Mert különben mi lesz? - oldalazok közelebb önkéntelenül vigyorodva el újra, és útjára indítok még pár szemet a legkülönbözőbb testhelyzetekből. Ja, hogy mi volt a csel? Hát, minél közelebb megyek, annál kevesebb ideje van kitérni, szóval közelebb megyek, és úgy dobálózok. Csel. Csel ez a javából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=833338#post833338][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.06.28. 20:31[/b][/url]

Bristol; április első hétvégéje
🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠
Csúnyán nézek. Nagyon, nagyon csúnyán. Nem jelenthető ki, hogy nem él... mit is mondtam, rókahalgömb? Mindegy, szóval nem jelenthető ki, hogy nem él ilyen állat sehol a világon, amíg nem jártunk mindenhol! Arról nem is beszélve, hogy a muglik számára a mi világunk lényei sem léteznek, mi van akkor, ha van egy olyan plusz világ, amelyikről meg a varázsvilág nem tud? Lehet, hogy pont a gömbnaphalak élnek ott. Lehet. Ugyanannyira valószínű, mint bármi más. Na persze, a halak mai győzelme még mindig sokkal esélyesebb, és meg is fog valósulni.
- Bajba? - pislogok ártatlanul, ismerkedve a cukorkákkal, mielőtt gyors búcsút veszek tőlük. Táskámat elővigyázatosságból az ablak alá hajítom - koppan is a kulacs -, majd szinte rögtön veszem is a következő cukorkát, és most bizony már nincs megállás. - Ne csalj! - szólom meg a pálcahasználatért jóízűen nevetve, de én akkor sem használom a magamét. Mindannyian jobban járunk, ha nem tudjuk meg, mi rossz történhetne, nem igaz?
Közelebb szökkenek, de ahelyett, hogy a helyzet nekem kedvezne, hirtelen a világ fejjel lefelé találja magát. Reflexből próbálom magam összehúzni (még ennél is kisebbre hová?), hogy ne legyen olyan egyszerű dolga, de hiába, a kapálózás sem billenti ki a mozdulat egyszerűségéből. - Héé - rándulok össze, vinnyogva tiltakozva, lábaim magasba emelkedve kalimpálnak tovább, hátha elrúghatom a fenyegetést beváltani tervező kezet. - Követelem, hogy tegyél le - nevetek, de igazából azonnal taktikát is váltok - kérlek tegyél le? - a vérszegény diktátorutánzatot is bevetném, de nem szolgálná érdekeimet az erőltetett kiáltás helyett torkomon kiszökő csipogás és visítás határán álló gyönge hang. Ehelyett visszatérhetünk a cselhez.
Hátbadobom.
Két vagy három szem cukorka ha maradt a markomban, most ezt az egészet elszórom rá, közvetlen közelről. - Győztem - hangzik a diadalittas kinyilatkozatás, és helyzetemmel immár egészen kibékülve ernyedek el. Elvégre... Győztem. Kuncogok - kérdés meddig. - Na ez a csel, ez, EZ, EZ CSEL HENRIK, EZ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834469#post834469][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.07.18. 19:20[/b][/url]

Bristol; április első hétvégéje
Azt hiszem kezdek nőiesebben viselkedni: - Tudnod kellett volna! - nevetem el magam, ezzel egyúttal jelezve is, hogy túlkarikaturizált alakításom nem sértődöttségem jele, csupán megelőzi az incselkedő nyelvöltést, és a következő támadássorozatot. Hánykolódva fogadom a paskolásokat, hatásukra össze-összehúzódva ficergek, de megfelelő memóriakártya hiányában csak az egyik rendszerparancs fut le: diadalittasan kezdem ünnepelni magam szóban, és csupán fizikailag van érkezésem reagálni a hátsó felemet ért méltatlan abuzálásra. Oké, ez nagyon rosszul hangzott.
- Igen - szakítom meg mámoros szólamomat hamisítatlan tejbetök-hanggal, majd pillanatokon belül már ismét skandálásra adnám a fejem. AdNÁM, igen. Így inkább tiltakozásomat adom végre tudtára megugrásommal egy felvikkantó - hééé - kíséretében. Rövid kacajomat érezheti megremegni vállán mielőtt helyzetemet elfogadva (hah, nevah evah) nekiállnék mutatóujjaimmal derekát bökdösni. Bőven nem fájdalmasan, inkább csak azért, hogy megnyugtathassam magam, hogy nem hagytam magam. Ami igazából nem igaz, mert hagyom, de ez megteremti azt az illúziót, hogy nem hagyom. Hahhh.
- Hova megyünk? - kerít sejtelmébe a kíváncsiság, de hiába próbálom gyanakodva elforgatni magam, még épp csak felfogom, hogy magunk mögött marad egy ajtófélfa, már odébb is vagyok helyezve. Artikulálatlan, bizonytalan hangok szöknek ki belőlem, ahogy ismét megfordul körülöttem a világ, és bizony egy eltúlzott, drámai nyöszörgés sem maradhat el, amint padl- akarom mondani paplant fogok. Mivel a felém kerülő Kedves habozás nélkül folyamodik galád módszerekhez, légvédelmi sziréna mintájára lassan erősödő visítás tör fel belőlem szinte azonnal. - HENRIK - vinnyogom két nyüszítés között, magamat minél jobban összehúzva próbálok elficánkolni balja elől. Mindkét kezemmel odakapok, hogy próbáljak ráfogni ujjaira, kócosra rendeződött tincseim alól nevetéstől könnyes szemmel, kipirultan pihegek rá. - Mit szólnál egy döntetlenhez? - kérek kegyelmet alkudozva, s bár a nevetés ráz, számat csücsörítve hajtom fejem felfelé, felajánlva a békítést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834753#post834753][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.07.23. 19:33[/b][/url]

Bristol; április első hétvégéje
Elgondolkodom, szinte látni lehet a homlokomra kiülő izzadtságcseppeket, amik nélkül manapság már igazán már nem is érdemes töprengeni. Lázasan tekeregnek a kerekek, csikorgó nyikorgó hangjuk légvédelmi szirénaként figyelmeztet rá, hogy valami csodálatosan tökéletes dologgal kéne előállnom, amivel magam előnyére fordíthatom a helyzetet. Izé, gumipók! Öt alkalmas masszázskupon! Tíz? Kétséges - ööö - zés hallatiszik csupán, ahogy próbálok előrukkolni a megfelelő válasszal, miért is érdemelném meg én a győzelmet, de tovább nem is jutok, hiszen kirántják alólam a nem létező talajt is. Szégyen gyalázat, hogy gerincre lett- nem. Nem Masa, az más.
Olyan gyászos az a fehér zászló, de olyan... csoda, hogy nem rögtön szürkének könyveli el az ember. Hírnevemhez híven cselem ismét valamiképp ellenem fordult, a tökéletes tervezésből a könyörgésig juttatva engem. Most mégsem kapom fel úgy a vizet, mint egy kviddicsmeccsen tenném, részben azért, mert sikerélményem igenis volt, mielőtt hátast dobott volna a kocka, részben pedig azért, mert... el kell ismerni, azért így sem jártam rosszul. Békítési technikám is ezért egyedülálló - más esetben nem hiszem, hogy puszival csókkal próbálnám megvesztegetni a másik felet, maximum ha egy tizenhárom kívánságot teljesítő hupilila pöttyös aranyhalról van szó. De ehhh, akkor sem biztos.
Végigkövetem pillantásommal, ahogy tekintete végigvándorol arcomon, csücsörítésem pedig folyamatosan változva meg-megremeg, ahogy ezt látva különböző mértékig vagyok képes visszafogni mosolyom. Végül még egy pirinyót döntök államon, hogy ajkaink találkozhassanak, s csábító(nak szánt)ra kényszerített izmaim ellazulhassanak. Ujjaim finoman elhúzódnak Henrik kézfejétől, bízva abban, hogy most már nem lendül majd támadásba, s kettőnk közül húzom ki őket oldalra, menet közben végigsimítva velük a férfi oldalán. Tenyereim végül hátán, lapockái magasságában állapodnak meg, és bár tenyerének első mozdulatára még túlérzékenyen rezzenek meg, már egészen máshogy reagálok finom szorítására. Hasam önkéntelenül húzom be, míg mellkasom a hirtelen levegővétellel megemelkedik, a lassan terjedő kába bizsergés pedig lassan végigfut idegeimen. Hümmögök pár hangot, miközben elnyílnak ajkaim, habozás nélkül viszonzom az elmélyülő csókot, ösztönösen mozdulva úgy, ahogy korábban hasonlóan máskor. Tenyereim lassan siklanak le Henrik derekához és vissza, közel a gerinchez - pontosan azért, hiszen tudom, hogy az milyen jó érzés tud lenni.
Ficergek kicsit - korábban védekezésképp szinte egymásra zárt lábaim most kényelmesebben csúsznak le egymás mellé, nem is csupán a kényelemnek, de a rám nehezedő test nyomásának is engedve. Gondolataim között csupán elégedettség, puha, könnyű boldogság és odaadás dorombol, élvezem, ahogy légvételeink összehangolódnak, szívdobogásom pedig begyorsul, mintha remegve szeretne kiszabadulni bordáim közül. A legjobb helyen vagyok, és élvezem - sugallja minden porcikám, de a fel-felkapó vágyat egyelőre megpróbálom magam előtt is elmismásolni - szégyen-nemszégyen: elárul a saját testem, ahogy alsó ajkára szívva nyújtózok ki alatta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834757#post834757][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.07.23. 20:58[/b][/url]

Bristol; április első hétvégéje
Most nem állok le magammal vitatkozni, hogy "ezt talán mégsem kéne", most nem húzom be nyakam rögtön és legfőképpen nem félemlítem meg saját magamat szemenszedett képtelen gondolatokkal - de vajon rosszul kéne éreznem magam amiért nem érzem rosszul magam? Nem. Válaszol rögtön belső hangom, és ez a bizonyos hang gyanúsan ismerős baritonon zeng. Nem - ismétlem meg magamban ezúttal úgy, mint akinek válláról nem csupán sziklát, de sziklákat köpködő vulkánokat söpörtek le, és hirtelen olyan egyszerűnek tűnik ez a felfogás. Oké, mindenki megmondta, hogy az a természetes, ha az ember kíván másokat, de ezt nehéz és zavarbaejtő elfogadni. Igaz ami igaz, zavarbaejtőnek most is zavarbaejtő, de ahogy Henrik ajkai nyomán szapora libabőr fut végig nyakam ívén, hirtelen nagyon egyszerűvé válik az értékítélet: hogy ami ilyen jó, az egyszerűen nem lehet rossz.
Egy megremegés és sóhaj az, amivel végül zöld utat engedek a dolgok további alakulásának. Kétségeimet (jobban mondva csupán azt az egyet) elengedve végül úgy mozdulok, ahogy érintéseivel kéri, térdem zavarba ejtő lassúsággal emelkedik el az ágyneműtől. Idegenül zsibongó karjaim felhúzom, pirosas színt kapott ujjaim puhán fúrják be magukat a barna tincsek közé, hogy eljátszhassanak a tarkónál fodrozódó selymes szálakkal. A plafon lassan elhomályosul, hála annak, hogy szemhéjaim félárbócra ereszkednek. Aztán lassan már nem is igen fogom fel merre nézek, csak érzek: fejem lazán hátrabukik, ezzel az enyhén szakadozott mozdulattal szolgáltatva ki nyakam Henrik minden kényének-kedvének. Elakadó lélegzetemmel önkéntelenül is jelzem: megéreztem, és bizony nincsenek ellenemre a bőröm felszínén játszó fogak, sőt... Bár a fülem tövéig fut le izgatottságom színpompás bizonyítéka, lábaimat immár magamtól vonom feljebb, és könyökeimet is kissé oldalasra húzom feljebb sikló ujjai elől, hogy tenyere akadálytalanul érhesse el mellemet. Henrik. A mellemet. Henrikamellemet. Ajkamba harapva (lehetséges meglepődni azon, hogy még a kényszercselekvésem is mennyire durván kéjes érzés lett hirtelen?) hunyom le pilláimat egy hosszú, szusszanással kísért pislogásra, telítődve a rengeteg mámoros érintéssel. Rövid körmeim cirógatják a fejbőrt, és pár tincset finoman elfelé is húzok-simítok... Bocsánat, azt mondtam, telítődve? Nem-nem-nem-nem, kérlek folytasd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834778#post834778][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.07.24. 21:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834783#post834783][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.07.24. 22:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=836129#post836129][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.08.24. 00:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=836286#post836286][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.08.29. 01:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=838104#post838104][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.10.14. 19:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=840948#post840948][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.12.26. 21:11[/b][/url]