A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=790980#post790980][b]Lóránt Bence - 2020.01.29. 08:32[/b][/url]

- Gyere már, visszafelé veszünk azt is, megígérem. És idén még haza szeretnék érni – húzkodom Masát széles mosollyal rátekintve, aki vagy nem volt még itt sosem, vagy megint elvarázsolta ez a hely. Megértem, mert én is csak párszor jártam még itt, hiszen Budapesten is van hasonló utcácska, ahol be lehet szerezni mindenféle dolgot. Ja, hogy mit keresünk itt, távol a Bagolykőtől? Kitaláltuk, hogy kellene nekünk kettőnknek egy külön bejáratú bagoly, amit be fogunk tanítani, hogy csak nekünk hordja a levelet.  Kérdezhetné bárki, hogy minek, hiszen már van telefonunk is… ö, csak, mert sokkal varázslósabb és és és… szeretjük a baglyokat! Meg Bagolykő, érteeed? Követ találunk, de kell rá egy bagoly, aki majd ott fog üldögélni rajta. Amint bementünk a Foltozott üstből, mindketten teliszájjal vigyorogtunk, mindig elvarázsol ez a hely! De tényleg, viszont, Masát meg legalább triplán, és ha lenne rá pénzünk, szerintem megvennénk az egészet, és felpakolva nyögnénk hazáig a hátunkon a sok cuccal. De most baglyot jöttünk venni, el lehet gondolni, hogy már mennyivel kevesebb pénzünk van, mire ideértünk, az Uklopsz bagolyszalonhoz. Az én számban egy félméteres nyalóka, a kezemben Masa keze… és a csengettyű pedig dalolni kezd, ahogy belépünk.
- Az… ta – döbbenek le és fagyok oda a bejárati ajtó elé. Van pár vendége a boltnak, az egyik épp engem akar kerülgetni, de észre sem veszem, mert annyiféle bagoly van itt, hogy azt el sem hiszem! Vannak kuvikok, füles- és macskabaglyok, uhuk és ki tudja még mik, tarka színkavalkád az egész bolt és hangos a bagolyzsivajtól.
- Kiengedne fiatalúr? - kérdezi a nem túl öreg varázslóhölgy, amikor megrázom a fejemet és nyögök valami persze-félét, majd arréb lépek.
- Ö… melyik legyen szerinted? – hát… én hirtelen nem tudok dönteni, szóval elindulok az egyik uhu felé. Amint megközelítem, odacsap a csőrével a kalitkája szélére. – Jól van kis harcias, nem bántalak ám – mosolyodom el, de a bagoly, mintha értené és pökhendien elfordul. – Tetszik neki – mondja az eladó hölgy, aki épp akkor toppan mellénk, ha még Masa ott van mellettem.
- Cuki kis Bubó – mondom a hatalmas állatra vigyorogva, legalábbis, az egyik legnagyobb méretű bagoly, tudomásom szerint. - Még nem döntöttünk – ingatom a fejem, a fel nem tett kérdésre, és nézem tovább a kínálatot. – Jaj, ez is cuki – olvadozok a kis kuvik mellett, és kezdek bajba lenni, mert nem nagyon van olyan bagoly, ami nem tetszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=791370#post791370][b]Lóránt Bence - 2020.02.02. 15:35[/b][/url]

- Nem akartam előre elvenni a kedved, már utánanéztem egy seprűnek én is a Mágusweben… és nem tetszett az ár – küldök neki vissza egy biztató mosolyt, de ki nem engedném a kezemet az övéből, most már célirányosan kell mennünk. Így is egész délelőtt elvoltunk az Abszol úton, már nagyon bagolyvehetnékem van, de a kis attrocitás után máris betoppanunk oda. Masa és én is kiaakadunk szó szerint a látványtól, szívembe egyszerre költözik gyönyörűség és… szomorúság. Rengeteg bagoly van itt cuki gazdára várva, de mind be van zárva… vagyis sok, több, mint kéne.
- Megnézzük – vigyorgok rá, majd beszállok a felsorolásba. Hát ilyenkor szeretem a legjobban, amikor igazán elengedi magát és szárnyal a szíve és a lelke. Miatta nekem is és kiegészítjük egymást.
- Annak meg sonka alakú a farktolla, odanézz, az meg az egyik lábával tojássárgába lépett, az pedig fakórózsaszín fülű! Bozontos? Tényleg, az milyen már! Biztos mérges volt a nénire, aki kiment és felborzolta a tollait, mint egy macska wáááá – kapok a szabad kezemmel macskakarmokat utánozva Masa felé. Most hagyom, hogy ő vezessen, szinte táncolunk a boltba, Masa ritmusra. Az eladó asszony érdekesen néz ránk, de egyelőre nem szól, hiszen még nem vertünk le senkit, és nem ejtettük túszul, hogy kiengedjük az összes baglyát. Még. Erről jut eszembe…
- Szerintem igen, és biztos, hogy örülnének neki. Én örülnék… majd befestheted a hajam, ha van kedved, úgy kipróbálnék valami más színt – mosolyogok rá. Masa csúcson járatja magát, lelkesedése magával ránt. Előveszem én is a pénztárcám és az eladó hölgyre nézek, majd egyszerűen kiborítom az összes pénzem a pultra.
- Segítene abban, hogy ebből hány baglyot tudunk megvenni? – nézek Masára, gondolom, tetszik neki az ötlet és a kis kupacomat nagyobbra fogja emelni. – Nos – szól az eladó, de én ebben a pillanatban a kupac tetejére helyezem a nyalókámat. Először megakad az idős hölgy a mondandójában, de szerintem eléggé kétségbeesve nézhetünk, mert kedvesen elmosolyodik és megszámolja a pénzt. Tűkön állva állok és átkarolom Masát, izgatottan pillantok hol a számolóra, hol pedig rá. Végül befejezi a pénzkupac számolását és ítéletet hirdet. A nyalókát, egy kicsit arrébb teszi azért.
- A nyalókával együtt pont kilencet – végignéz rajtunk. – És nem fogadok el több… ajándékot – mondja mosolyogva, majd körbe mutat, szerintem. De valójában az egyik oldalára mutat a boltnak. – Onnan válasszatok kilenc darabot, rendben? – 1000 wattos vigyort kap tőlem minden hölgy, aki éppen bent tartózkodik a boltban és szorosan megölelem Masát. - Rendben, rendben! Na gyerünk! – nevetem el magam, miközben azon gondolkodom, hogy mi a francot fogunk kilenc darab bagollyal kezdeni. Valamit biztos, de nem lesznek ketrecben!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=794512#post794512][b]Lóránt Bence - 2020.02.17. 14:01[/b][/url]

Miközben behuzigálom őt, mosolyogva hallgatom a saját maga meggyőzését. Ebbe nem nagyon szoktam beleszólni, mert még megváltoztatná a véleményét, és ha éppen jó felé tereli magát, akkor bölcsebb csendben maradni. Nem, nem utalok semmire, az én barátnőm egy egyedi tervezésű boszorka, és aki nincs ráhangolódva, annak érthetetlen is lehet. Pedig nem kell ám tiltott könyvtárban utána olvasni, csak el kell fogadni, hogy bármilyen őrültségbe beleránt, és bármilyen őrültségbe beleránthatod. Lehet, hogy nem is szeretném, ha nem ilyen lenne. A bagolyvásárlás pont nem ilyen, szerintem az az egyik leghasznosabb dolog az életünkben. Per pillanat.
- Vagy bepanten plusszal – nézek rá vidáman, mert nem tudom milyen a macskakarmolás fogakkal, de a bepanten plusz az nagyon hasznos mugli dolog. Márpedig én, mint a mugli dolgok híresen nagy szakértője nyitott vagyok mindenféle megoldásra, akár a Masa féle verzióra is. majd egyszer kipróbáljuk úgyis, ha nem megy ki a fejemből.
- Zsíííír – szerintem összecsillan a szemünk, már alig várom, hogy a hajamat birizgálja, meg szuper színekre fesse. Tőle nagyon másképp veszem, mint mondjuk Emmától, aki cukkolásként csinálja, Masától inkább jóleső érzés, mert tudom, hogy nagy szeretettel és beleéléssel csinálja, ahogy mindent. Közben lezsírozzuk az árat – mennyit zsírozok ma… - még a nyalókámat is odaadom, és úgy látszik, hogy megesik az eladónő szíve rajtunk. Mondjuk ez teljesen érthető, mert a nyalókáért jobban fáj a szívem, mint az összes pénzért együttvéve. Annyira nagyon finom volt. Szomorú szemekkel intek búcsút neki – nem, nem integetnek a szemeim – de a néni szerencsére kedves nagyon és kilenc baglyot vehetünk. Kilencet! Kihilehencehet! Ez nagyon tetszik Masámnak is és rám veti magát, én pedig a derekánál emelem meg azonnal és nevetgélve forgatom körbe, majd odasietünk a kilenc bagoly sarkába. Milyen jó név!
- Jó nagyo… oké, a kicsit is és odanézz, azt a szürkét, kérlek, én azt nem tudom itt hagyni – mutatok az egyik átlagos méretűre, aminek grafitszürke színe van. Hagyom még egy kicsit válogatni őt, és csak nézem, ahogy pörög, hát ilyenkor meg tudnám zabálni. Jó, ilyenkor is.
Megérkezik az eladó, aki megvárja, míg kiválasztjuk a madárkákat.
- A lufis nagyon tetszik – hátulról finom köhögés hallatszik, szóval az ne legyen az eladónő szerint. – Hát akkor… tegyünk magukra, rajtad lesznek a kisebbek, de legalábbmaximum négy és úgy fogunk hopphálózaton hazamenni. Szerintem ez kivitelezhető – vakargatom töprengően az államat. - Vaaagy... - derülök fel hirtelen - ...mindet rád kötjük és a te lábadra is kötünk egy madzagot, és én fogom annak a végét. Repülő Masa - elkerekedett szemekkel nézem a legkjedesebb lányt az életemben, hát ez milyen menő már?! Majd odasandítok a néni felé. Finoman bólint valmelyikre(!) és közben elindul felénk. Ó, jajj, mit tettem!
- Masa, ez tizenhárom, ha nagyon leszűkítjük… most mi legyen? – kezdek kétségbe esni, de ekkor az eladónő – best saleswoman ever – besegít. – Öhm, azt nem mondtam, hogy az és az és az… na meg az, nem eladó? – kérdezi kicsit zavart fejet vágva. – De hát, akkor választhatunk másikat helyettük? - szép volt, így kell okosan kérdezni Bence. – Na jó, akkor legyen az a kilenc Masa? Úgysem vihetünk többet - kicsit szomorúan állok a tény előtt, hogy csóringerek vagyunk. Remélem Masa megért most, legalább ennyit megmenthetünk. Odalépek hozzá és a fülébe suttogok. – Majd máskor is veszünk még – megpuszilom a fülét a végén, de ne úgy, hogy kiszakadjon a dobhártyája, csak a szélét. Tudom, hogy mindet hazavinné, és hogy honnan? Én is ezt szeretném.
- Nos, megvannak a madárkák? – belép a hölgy Masa elé, egy kissé határozottabban, és láthatóan szeretné, ha most már döntenénk. Én beharapom az ajkamat a fogammal, mert rohadtul izgulok. Végül vállat vonok magamban, még maradhatunk is válogatni, ha kell finomítani az elvivendő madarakon. Én próbáltam úgy választani, amelyik ugyan cuki, de láthatóan nem nagyon szeret itt lenni, legalábbis szerintem.