A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705865#post705865][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.16. 21:37[/b][/url]

Mivel még éppen csak elkezdődött az iskolaév, ki akartam használni a jövőben előreláthatóan meggyérülő szabadnapjaim egyikét. Felesleges persze megjátszani, hogy akár a szerelő a szerszámait, le tudom tenni otthon a munkámat, de lehetőségeimhez mérten elválasztom a magánéletemtől. Ami remek lehetőség arra, hogy a felismerhetetlenségig elváltoztassam magam. Már csak valamilyen programot és társaságot kellett hozzá találnom, amire kapásból tudtam is a választ.
Nolan. Stephen King. Jack Daniels.
Ennyi úriember tiszteletére kénytelen voltam magassarkút húzni és kicsípni magam. Nem mintha bármelyikük is igazán értékelné, Nolan a másfajta idomokra gerjed, a másik két gentleman pedig nincs olyan helyzetben, hogy hódolatát fejezhesse ki.
De nem vagyok mohó. Beérem én mindenki más elismerő pillantásaival.
Elfészkelem magam a kényelmes fotelben, kicsit állítva a magasságomon - szörnyen bunkó dolognak tartom, hogy kitakarjam valaki elől a kilátást, ha nem muszáj - és majdnem otthon érzem magam. Coca Cola, nachos, szinkronmentes film...
Csak ez a brit akcentus.
Arlen - akivel durván egy órája ismerjük egymást - huppan le mellém, széles vigyorral az arcán, mire én kihívóan felvonom a szemöldököm. Mindig roppant szórakoztató, ha valaki még nem tud a képességemről, mert élvezet figyelni, ahogy a saját kis előítéletei csapdájába esik.*
- Miért, félted a vonalaidat?-*villantok elbűvölő mosolyt rá, elfogadva a kihívását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706242#post706242][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.21. 00:22[/b][/url]

Nem sokat tudok Arlenről, a nyilvánvalón túl - Nolan öccse, aki korához képest szép karriert futott be énekesként, egyébként pedig egyetemistaként múlatja az idejét. Ezért is jöttünk nomaj környezetbe, hogy ne kelljen rajongófelhőt húzni magunk után vagy bűbájokkal és bájitalokkal vesződni. Az első benyomásom az, hogy - korából és neveltetéséből adódóan - kissé felszínes, éretlen, de alapvetően kellemes társaság. Könnyed, tét nélküli szórakozást kínál, eszem ágában sincs komolyan venni, ahogy évődik, inkább rálicitálok. Lesütöm a szemem, pilláim alól tettetett szégyenlősséggel nézve fel, ahogy elhúzza előlem a nachos-t.
Felé fordulok, felsőtestemmel előrehajolva, hogy kényelmesen a combjára támaszkodhassak tenyeremmel. Mélyen a szemébe nézek, ajkaim apró fodrot vetnek, ahogy arcát figyelem ilyen közelről.*
- Tudok vigyázni magamra...-*susogom, mielőtt egy kacsintás kíséretében az egész tálat eloroznám elgyengült ujjai közül. Szép a mosoly, csak épp előttem millióan kapták már, a legkevésbé sem vakít el. Hiába a gyönyörű szemek és tökéletesre csiszolt sárm, ha ebben a pillanatban a számomra legcsábosabb idomok háromszögletűek.
A reklámok alig-alig kötik le a figyelmem, ebben a szezonban már csak a Shape of Water érdekel, ami viszont decemberben jön ki. Érdektelenségem evésbe fojtom, mert a film alatt úgysem tudok majd, egészen amíg az ismerős, kócos fej be nem úszik a látóterembe. Kíváncsian várom, mivel rukkol elő Mr. Vigyori, aki szerintem egy kicsivel többet ivott a kelleténél.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706529#post706529][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.23. 23:12[/b][/url]

Minek iszik, aki nem bírja?
Arlen reakciója már az előbb is annyira túljátszottnak tűnt, hogy kis híján elnevettem magam, most azonban még rátesz egy lapáttal, ahogy közelebb nyomul. Ez a legtalálóbb szó, mert bár tény, hogy én is dobtam fel magas labdát, nagyon más a mozdulat üzenete, amivel a combomon simít végig. Lehervad az arcomról a mosoly, mert a szavakkal körítve egyre kevésbé vicces a helyzet. Fogalmam sincs, mire számítsak tőle, de ösztönösen óvatosságra int, hogy túl hirtelen, túl sokat vesz el személyes teremből. Amikor gyakorlatilag rám mászik, hogy befészkelje magát a hajamba, megszólalnak a fejemben a szirénák, mert még a hangtónusa is...creepy.
What the actual frick is happening?
- Állj.-*Nem kérek, sokkal inkább közlöm, egyik kezemmel eltolva a mellkasánál fogva, a másikkal visszahelyezve a kezét a saját térfelére. A sötétben nehéz kivenni a vonásokat, mert a vászonról visszaverődő fény sokat torzít, de a tekintete leginkább megszállottságot tükröz. Ha jobban ismerném, meg tudnám mondani, hogy az alkohol beszél-e belőle vagy valami más, így viszont előkapom a telefonom és bekapcsolom a zseblámpát, hogy rávilágítsak az arcára, nyomok után kutatva. Ha csak szimplán részeg, akkor még a reklámok vége előtt haza tudom dobni és megspórolok mindenkinek néhány nagyon kínos órát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707365#post707365][b]Dr. Riley Meyers - 2017.11.05. 13:44[/b][/url]

- Nem hallottál még a megszépítő távolságról?-*vágok vissza csípőből, mert köszönöm szépen, csajozós dumából - szerintem - mindent hallottam már. Tény, hogy valószínűleg anyázásból is.
Kihúzom a mobilt tartó kezem a szorításából és kikapcsolom a lámpát - nem célom megvakítani, amit akartam, úgyis megnéztem. A pupillája normális, szóval nincs bedrogozva, hál' Merlinnek. Ignorálva újbóli közeledését töprengek, fülem mögé tűrve a hosszú tincsek egyikét. Ugyanazt ittuk mozi előtt és ugyanazt is kajáljuk, szóval nem igazán értem a dolgot, én egyelőre nem érzem, hogy teljesen megkattantam volna (amennyiben ez az egész hallucináció, én kérek elnézést).
Persze, nem marad túl sok időm a válasz keresésére, mert egyesek teleduruzsolják a fülemet, hogy párásodik a hallójáratom. Nem szeretek csalódást okozni, de ebben a pillanatban állati hálás vagyok, hogy semmi ilyesmi sem következhet be. Soha. Még mágiával sem.
Köszi, XY kromoszóma.*
- Ain't gonna happen,-*világosítom fel Arlent is, miközben azon agyalok, mihez kezdjek vele. Aztán beúszik a látóterembe egy pohár és leesik a tantusz.
Bájitaltan a szakterülete.
Ami persze nem magyarázza meg, miért és hogyan is jutott vagy juttatta magát ebbe az állapotba, de legalább a forrást ismerem már. Egy mosollyal elveszem a poharat, bár eszem ágában sincs beleinni és mivel ezen a ponton már úgyis lemondtam a filmről, felkapom kevéske cuccomat és kézen fogva jelenleg magán kívül tartózkodó sztárunkat, mozdulásra nógatom.
Mindenkinek jobb, ha az előtérben folytatjuk - ő az enyelgést, én meg a felügyeletét.
Odakint első dolgom a WC-k felé terelni - rossz az, aki rosszra gondol, én kameramentes helyet akarok, ahol varázsolhatok és/vagy hoppanálhatok.*
- Halljuk,-*fordulok felé, összefonva magam előtt karjaim, miután elengedtem a kezét.*- Milyen bájitallal kísérleteztél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709743#post709743][b]Dr. Riley Meyers - 2017.12.14. 01:31[/b][/url]

- No sh*t, Sherlock...-*A szemforgatást nem látni a sötétben, de képtelen vagyok megállni, hogy ne adjak hangot frusztrációmnak. Elég fárasztó, amikor valaki teljesen figyelmen kívül hagyja a másik jeleit. Oké, maga a közelség nem lenne terhemre, ha nem lenne bájital is az egyenletben.
Éééés inkább egy millió dollárt kellett volna emlegetnem. Ugh, hogy mennyire utálom ezeket a főzeteket. Míg ő szinte erőszakosan húz közelebb, kék szemeit elnézve csak szánalmat érzek. A nagy kérdés, mi a célravezetőbb, ha lerántom a leplet "élete szerelméről", és megmutatom a borostásabbik felem; vagy ha maradok, ahogy vagyok és megpróbálom kiszedni belőle, van-e ellenszere. Nem akarok feleslegesen bajba keverni azzal, hogy hivatalos gyógyítóhoz viszem, de nem vagyok biztos benne, hogy nekem van megfelelő főzetem, vagy hogy ő készített egyáltalán.
Oké. Nem bírom tovább hallgatni a dumáit. Az átkaim rémesen gyengék, de ilyen közelről még én is el tudok kábítani valakit.*
- Stupor!-*Arlen - végre - elhallgat, én pedig levedlem törékeny alakomat, hogy elég erős legyek egy társas hoppanáláshoz. Ehhez át kell transzfigurálnom a ruhámat és a cipőmet, s egy sóhajjal törlöm le a sminkemet, amint a tükrökre téved a tekintetem. What a waste...
Egyik karomban az eszméletlen fiút tartom, a másik kezemben a poharat - így már lesz időm lefuttatni egy pár tesztet, hogy kiderítsem, mi az ördögöt ivott pontosan. Aztán vagy kijózanodik, vagy leszedálom megint és megfőzöm az ellenszert.
Halk pukkanással szívódom fel, még mielőtt valaki benyithatna.

Jóval később, Arlen az irodámban ébred, a kanapén - s ahogy kinyitja a szemét,a  szoba lassan elkezd átalakulni. A fotelomban ülve figyelem, megszokott arcomat viselve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709784#post709784][b]Dr. Riley Meyers - 2017.12.15. 00:13[/b][/url]

Miután Arlent elegyengettem a kanapén és biztos, ami biztos tettem rá egy monitor-bűbájt, felsétáltam az emeletre és átöltöztem, mindent szépen visszaalakítva az eredeti formájára. Freud lelkesen kísérget - alighanem ő az egyetlen, aki örül az este alakulásának, szóval egy nagy sóhajjal az ölembe kanalazom és belefúrom az arcomat a bundájába. Kell egy kávé. Egy gigászi bögre illatos, finom, tejszínes kávé, hogy teljesen kijózanodjak és rá bírjam venni magam, hogy a jól megérdemelt esti programom helyett megint dolgozzak.
Nagyjából egy órát vesz el, hogy elkészüljek mindennel, úgyhogy végül fogok némi nasit, az iPodomat és a macskát, letelepszem a rendelőben és olvasással ütöm el az időt, fel-felpillantva a lapokról, hogy ellenőrizzem hívatlan vendégem állapotát.

Valahol érzékelem, hogy ébredezik, de csak akkor teszem félre a ketyerét, amikor hirtelen ülő helyzetbe vágja magát.*
- Csak lassan, nyugodtan. Hogy érzed magad?-*Nagyon remélem, hogy ha van is még hatása az estének, az max macskajaj, mert azzal tudok mit kezdeni. Figyelem a mozdulatait, hogy időben tudjak reagálni, ha esetleg émelyeg vagy rosszul van.
Szeretem azt a kanapét.
A kérdés hangsúlya aztán eloszlatja aggályaimat - tipikus másnapos kedvesség süt róla, megfejelve azzal a gyanakvással, amire egy bedrogozott popsztár képtelen lenne.*
- Nálam, otthon. Riley vagyok, by the way,-*lengetem meg üdvözlésképp a mancsom, mert ez a bemutatkozás most szükségszerű - a legkevésbé sem hasonlítok arra a nőre, akire tegnapról emlékezhet, előtte pedig sosem találkoztunk. Tűzök is mellé egy semleges mosolyt, elengedve a moziban történteket - a legtöbb bájitalt amúgy sem jó alkohollal keverni, nem csoda hát, ha Arlent teljesen kiforgatta magából a rögtönzött koktélja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709897#post709897][b]Dr. Riley Meyers - 2017.12.17. 21:28[/b][/url]

- Ha nem akarod, hogy valaki megsértődjön, nem mondj sértő dolgokat,-*vonok vállat, mert ezek a "én nem ..., DE" mondatok pontosan ilyenek. Már kinőttem abból, hogy a külsőmre érkező megjegyzések megingassanak, az önértékelésem elég fejlett ahhoz, hogy metamorfmágiától függetlenül letojjam mások véleményét.
- Hazahoztalak, miután kezelhetetlenné tett az alkohol és a szerelmi bájital, amit a kóládba kevertél. Gyanítom, ez felelős a memóriazavarért is.-*Dióhéjban ez történt, s hogy ne egyszerre borítsam rá az összes infót, hagyok némi időt az elhangzottak feldolgozására. Azt már nem ecsetelgetem, hogy azért ültem itt, nehogy valamilyen mellékhatás beüssön, szerintem érezni fogja a dolog súlyosságát. Így is eléggé szét van csúszva, a mimikáját figyelve azt hiszem, fájhat a feje.
Na jó. Kicsit helyrerakom, mielőtt hazaküldöm. Maradt még némi másnaposság elleni szerem, kávém annyi, hogy kitartson a harmadik világháború végéig, és ha nagyon jó gyerek lesz, kaphat rántottát is.*
- Többek közt ezért is maradtam ebben az alakban, hogy ha még mindig a hatása alatt lennél, ne kelljen magamról vakolóval vakarni. Azonban mint látom, elég lesz némi koffein,-*még mielőtt megfoghatnám, Freud leugrik az ölemből, hogy hossz nyújtózkodást követően elinduljon kifelé. Követem példáját, eléggé elmacskásodtam olvasgatás közben, s míg kiropogtatom a hátam, kényelmes tempóban sétálok az ajtó, pontosabban a konyha irányába.*
- Hogy szereted?-*kérdezem, hátra se fordulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709922#post709922][b]Dr. Riley Meyers - 2017.12.18. 09:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709995#post709995][b]Dr. Riley Meyers - 2017.12.19. 09:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710179#post710179][b]Dr. Riley Meyers - 2017.12.22. 00:19[/b][/url]

A viccem nem nagyon ért célba, ami sajna megesik néha, de na, ismeretségünk nagyjából másfél órás, ha nem számítjuk azokat az igen kínos perceket, amikre Arlen nem is emlékszik. Megkönnyebbülés, hogy fennakadás nélkül elfogadja a hivatásomat, a második megjegyzése azonban... Mit akar ezzel mondani? Lekezelőnek hat, mintha a segíteni akarásom rossz dolog lenne, mintha törődni másokkal lealacsonyító, ostoba vonásnak számítana a szemében. Emellett ott a tény, hogy egészen biztosan nem magának szánta a bájitalt és sosem kérdeztem rá, kinek az életét akarta megkavarni. Nem veszítem el a nyugalmamat, de némi feszültség érezhető a tartásomon, ahogy egyenest a szemébe nézek.*
- Excuse me?-*Érteni akarom, ezért lenyelem az agresszívebb válaszokat, mint a "Közöd?!" vagy a "Remélem, nem mászol rá minden szembejövő nőre bebájitalozva". Azonban számolnia kell vele, hogy nekem nagyon nehéz hazudni, mert a munkaköri leírásom része, hogy felismerjem.
Lehet, hogy én reagálom túl: nem aludtam az éjjel (guess what, egy bebájitalozott jöttmentet őriztem, nehogy belefulladjon a saját hányásába), eleve érzékenyen érintenek az ilyenek és utálom, amikor az emberek céltalan vagy "céltalan" (a.k.a. manipulatív) megjegyzéseket tesznek.
Előveszek két tányért, az egyiket elé tolva, a másikat roskadásig pakolva szendvicsekkel, hogy fel tudjam vinni a szobámba, mert a kávénak kell egy kis idő, hogy hasson, addig meg le is zuhanyozhatnék. Arlen közben műértékel.*
- Vigyél nyugodtan, ha ízlik. Ha megbocsátasz, most már dolgoznom kell,-*intek búcsút, mielőtt felmarkolnám a cuccaimat - amilyen óriási a ház, kötve hiszem, hogy ne találná meg az ajtót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=764040#post764040][b]Dr. Riley Meyers - 2019.07.16. 13:32[/b][/url]

Idejét sem tudom már, mikor jutottam el utoljára úgy istenigazából vásárolni - nem is tartozik mondjuk a legkedveltebb időtöltéseim közé, de egyszer-egyszer és főleg jó társaságban, remek szórakozás lehet. Általában túl gyorsan leragadok a kisállat-kereskedések, könyvesboltok és nyalánkságosok kirakatainál (priorities, priorities), meg aztán amim van, már rutinosan alakítgatom igényeim szerint, amíg a ruha anyaga apránként meg nem adja magát, így nincs is szükségem túl gyakran szekrény-újításra.
Most viszont itt a soha vissza nem térő alkalom, ha már épp Linánál járok látogatóban és kifogytunk a környék kóstolni- és látnivalóiból. Nem tudom pontosan, merre is tartunk, csak belekarolva hagyom magam vezetni, miközben kényelmes kis lapostalpúm vidáman csattog a köveken és szoknyám meg-meglibben lendületes lépteimre.*
- Néha tök pechnek érzem, hogy nincs türelmem saját ruhákat tervezni. Átszabni meg turbózni bármit képes vagyok, de amint elém raksz egy sima szabásmintát, hogy na akkor találd ki, mit akarsz, paff! Ablak és sötétség,-*folytatom megkezdett beszélgetésünket, miután elhaladtunk egy méterárus előtt és néhány percig csorgattam a nyálam a szebbnél szebb anyagokra (természetesen kizárólag a kirakatüvegen keresztül, hogy ne kelljen magyarázkodni).
- Keresünk amúgy valami konkrétat?-*kíváncsiskodom utána, mert nemcsak magamnak szeretek öltözéket válogatni és egész jó a szemmértékem, ráadásul így könnyen az ember kezébe adhatnak olyasmit, amit magától sosem próbálna fel, de remekül áll. Izgis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=765020#post765020][b]Dr. Riley Meyers - 2019.07.25. 23:50[/b][/url]

- Hát, ha van valami, amiről régóta álmodsz és nem találod, szólj. Egy-egy darabot szívesen megvarrok,-*ajánlom fel, főleg azért korlátozva a mennyiséget, mert ehhez sem tudok bűbájokat használni, ergo kézzel vagy varrógéppel hozom össze, igényességtől függően, így eléggé elhúzódhat a készítése.
- Várj, melyik megnyitóra?-*dereng, hogy említett ilyesmit, de hirtelen összemosódik egy másik emlékkel és homlokom ráncolva próbálok rendet rakni. Egyébként könnyedén vállat vonok, szabad kezemmel megigazítva a lecsúszni igyekvő pántot.*- Vannak ötleteim, de meglátjuk. Szeretnék néhány megfordulokutánadazutcán darabot,-*vigyorgok némileg elvetemülten, de hát mit tegyen az ember fialánya, ha egyszer nyár van és gátlástalanul vissza akar élni a helyzettel? Szeretem a könnyed, sokat sejtető ruhákat - nézni és viselni is.*
- Valahol el kell kezdeni,-*nevetek, ahogy jóformán válaszom meg sem várva elkezdenek vontatni is az üzlet felé. Tiltakozni persze eszemben sincs, derűsen toppanok be és köszönök kórusban Linával, gyorsan felmérve a kínálatot. Egy pár darabot biztosan találok majd, de eleve a szoknyáknál kezdem a keresgélést.
- Ezt nézd!-*tartom fel a vállfán lógó fehér, elől-hátul mély V-kivágású ruhát, majd magamhoz illesztem, hogy megsaccolható legyen, hogy is állna.*- Mit szólsz?-*Végigsimítok a csipkés részeken, az anyagát mustrálva, de könnyű pamutkeveréknek tűnik, nem tapadós műszál. Kérdés, hogy fogom megállni, hogy bebatikoljam, ettől eltekintve viszont tetszik.