A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=733686#post733686][b]Lewy Bojarski - 2018.09.09. 07:32[/b][/url]

Az a nyöh afféle "igazad van, de nem fogom belátni és nem akarom, hogy azt hidd, ez változni fog" jelzés volt. Nem készültem beleveszni ennek kapcsán, éppen elég baja volt a szerencsétlennek és nehéz napok előtt állt, akkor miért kéne még nekem is piszkálnom? Undorító lépés lenne a részemről, inkább nem, köszi.
A figurát a polcra száműzte, itt már vili volt, hogy valami nem oké, kicsit beljebb is toltam, hogy tutira ne essen le, mert nem mászok be itt az ágy alá, hogy előkerítsek egy pindúrpandúrt. Ez is halálbiztos, legalább annyira, mint hogy Maxi megint be fogja taggelni azt a Lionel gyereket Kevéék új képe alatt. Szóval csak néztem felülve és meglehetősen aggódva, hogy Majus éppen mit is csinál és legfőképpen, miért csinálja azt.
- Végül is, ezt már könyvelhetjük el sikernek. - Kikadhattam volna, hogy még jó, hogy nem pisilt be, hát felnőtt nő, de ez is csak hozzátartozott ehhez a breki-terhesség-szülés triumvirátushoz. - Nem hiszem, mert hát... mit is ettél? Nem is emlékszem már, éppen az automatára voltam mérges, mert nem adta ki a kitkatemet.
És most még egy terromágus sem volt kéznél, hogy kirázza belőle egy földrengéssel, pedig lássuk be, az határozottan menő tud lenni. Még ha az amberek szeretnének is mást elhitetni veled, főleg a minisztériumban. "Fokozott óvatossággal kezelje az elemi mágust, labilis, Ön-, és Közveszélyes lehet." F.szság.
- Tudom, hogy nem akarod, nyuszi, éppen ezért szólni kéne az orvosnak - állapítottam meg a számat elhúzva kissé. Még akkor is, ha ez az orvos egy g.ci. És idegesít. És el tudnám ásni. Attól még orvos. Eltört a mécses, én meg aggódva kezdtem törölgetni az arcát, csitítgatva kicsit, hogy semmi baj nincsen. Mert hát, összességében nem is volt. - Sose tudnék haragudni, Dziewczynka. Szeretlek. Csak nem akarom, hogy baj legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=734434#post734434][b]Lewy Bojarski - 2018.09.18. 23:19[/b][/url]

- Tudom nyuszi, nem is volt egy rossz szavam sem, nem a te hibád volt. Az állapotodban ez bárkivel megeshet - vontam meg a vállamat, rápillantva, mert attól még, hogy egyszer bepisilt, nem adom be a válókeresetet. Terhes, nem tehet róla, van, akinek a tüsszentéskor is becsurran, mégis mit csinálhatnának bele? - Igen, tudom, hogy nem, csak vegyél mély levegőket nyuszi és talán jobb lesz...
Ennél biztatóbb nem igen tudtam volna lenni, még akkor sem, ha akarok. Pedig én szerettem volna, mert imádtam ezt a nőt, és erre? Hát ennyi, tessék, ez van.
- Majd beszélek vele, ne sírj nyuszóka, minden rendben lesz - sóhajtottam fel, miközben eligazítottam a cuccaim, meg a hajamat is, hogy ne úgy nézzek ki, mint aki most mászott ki az ágyból. Azért tuti nem lennék megdícsérve, mondjon aki, amit akar. Talán a saját dokinőnk, de ez a pasi nem egy kedves alkat, szívesen megmutatnám neki is a wc kagyló belsejét.
- Higgadj le és vegyél mély levegőket! Nem haragszom, csak aggódok értetek, te butus! Sietek vissza - nyomtam nagy csókot a homlokára, a két kezem közé fogva az arcát, majd el is siettem a dokiért, aki nem volt túl messze, éppen az orvosi pihenőben Chillelt nagyban, valami filmet nézett. Nem mondhatnám, hogy örült nekem, de aztán mint Lassie elvezettem a szobáig és ott az ajtó mellett a falnak dőltem belül, úgy figyelve, hogy mi is történik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=735416#post735416][b]Lewy Bojarski - 2018.09.29. 18:53[/b][/url]

Nem is kellett volna mondanom, tudta már magától ő is, ha másra nem is volt jó a terhestorna, erre nagyon is. Meg arra, hogy csúnyán nézzen ránk a többi pár két veszekedés közben, amiért jól éreztük magunkat. Ez baj? Miért baj, hogy szeretem a nejem, aki a szíve alatt hordja a gyermekemet?
- Tudod, hogy a meséknek nincsen rossz vége - ráztam meg kicsit a fejemet, mielőtt még megcirógattam volna az arcát a hüvelykujjammal. Szerettem és a kicsilányt is, aki nem igen méltóztatott kimászni onnan. Pedig tényleg nagyon várva volt már, nem is értettem, miért nem akart kijönni. Mondjuk azt hiszem, az sem sokat segített a helyzeten, hogy a mi orvosunk még nem ért ide, és csak ez a vén Grincs volt bent, aki nem volt valami túl barátságos.
- Kettőt pislogsz és már itt is leszek - ígértem, holott tudtam, hogy ez nem így lesz, de szerettem volna megnyugtatni. Mert én nem voltam az, utáltam az egészet, itt lenni is, meg az idegességet, hogy mikor lesz baja a brekimnek vagy a szerelmemnek, ez nem így működik.  
A vizsgálatok már olyan rutinszerűek voltak, az orvos elég hamar le is lépett, mintha jobb dolga is lenne, pedig tudtam, hogy csak az érdekli,  mi lesz Luciával és Fernandezzel. Köcsög. Fel kéne csak nyomnom az illetékeseknél, hogy nem készséges és nem jó végzi a munkáját.
- Visszajöhetek? - néztem a nénire, aki az ultrahangot szerelgette még, a hangom leginkább olyan volt, mint egy két hónapos, árva kölyökkutya, ahogy reménykedve pillantottam rá. Az ajtó felé pillantott, majd aprót, szinte észrevehetetlent bólintott, én meg kát másodperc múlva már fogtam is Maja kezét, az ágy szélén ülve. - Ha hazamegyünk, majd tartunk disney maratont, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=758852#post758852][b]Lewy Bojarski - 2019.05.20. 13:47[/b][/url]

ÚgYsEm FoG eMlÉkeZni MiLyEn SzÜlInApJa VoLt, KiCsI méG. Az ilyen megszólalásokra legszívesebben arcon rúgtam volna Müllert, de nem tettem, mert nagyon rendes, családos és kiegyensúlyozott ember vagyok, aki nem követ el hirtelen felindulásból erőszakot. Vagy legalábbis, igyekszik, de  múltkor megpróbálta elspoilerezni a Pikát is, szóval kénytelen voltam őt elhallgattatni. Idióta.
Igazából mehetett volna minden sokkal döcögősebben is, de nem ment. Minden jónak látszott, as far as I can see, senki nem sírt, Pawelék kis édesen szundiztak hátul, Klara néha előredőlve nézegetett rájuk. Szerettem, milyen kis összetartóak, mindenki imádott itthon mindenkit és ez megnyugtató volt. Nem hiányoztak a féltékenységi jelenetek.
- Nem szívem, tudod, olyan, mint egy nagy park, körbe lehet sétálni, ha nem is akarjuk őket sehova bevinni, akkor sincs semmi, mert legfeljebb hintázol a törpikkel, mi meg megvárunk odakint.
De bőven tudtam volna olyan dolgokat sorolni, amit simán lehet a törpikkel is, még ha nem is igazán vannak képben azzal, mire kell figyelni.
- De ott van mondjuk a Kisvasút, meg annak a mesés verziója, ott vannak fények meg asszem zene is... Az óriáskereket is meg lehet oldani, szóval bőőőven van, amire együtt is fel tudunk ülni - néztem a forgolászó nejemre, majd elmosolyodtam halványan, a visszapillantó tükörben azért lecsekkolva a törpiket.
- Tényleg emiatt aggódsz? Vagy van más is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=759384#post759384][b]Lewy Bojarski - 2019.05.24. 23:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=759574#post759574][b]Lewy Bojarski - 2019.05.26. 17:02[/b][/url]

- Nem tudom, néha vannak pónik, amiken lehet lovagolni, gondolom az tetszene a lányoknak. A fiúk meg elvannak a látvánnyal. - Már amennyit látnak belőle, de ezt nem teszem hozzá pluszba. Nem fontos infó, nem is lényeges, inkább csak csendben maradtam, az ujjaimmal kicsit dobolva a sebváltón a háttérben halkan ciripelő rádió zajára. Nem igen lehetett túlzásokba esni a hangerőt illetően, nem akartam, hogy végigunják a gyerekek az utat, de legalább ment valami.
- Jó, egy kérdést megért. Tudod, nekem Pécs is külföld,ha úgy vesszük. Olyan élettel, mint az enyém, kicsit minden ország az - ismertem el, vonva egyet a vállamon. Mert a sok utazás miatt egyetlen földrajzi helyhez sem kötődtem annyira, hogy honvágyam legyen. Persze, voltak városok, amiket jobban szerettem, mint a többit. Varsó, München, Pécs. De ezeket sem azért, mert adott országban vagy területen feküdtek, sokkal inkább azért, mert számomra jelentős eseményeknek adtak otthont.
- Babygirl, attól hogy néha jön egy-két bukkanó, az élet nem áll meg. Szerintem tetszeni fog. Tudod, hogy nem maradhatsz örökké a négy fal között.
Nem hiszem, hogy ez alkalmas időpont belemenni abba, hogy pontosan min is aggódok, millió és egy dolog van, mindig más és más, néha csak egy zsebkendő kérdése, máskor meg rendesen emberéletek. Végletes vagyok, de ez is a részem, semmi meglepő.
- Nem tudom, sokszor, sokmindenen. Múltkor azon gondolkoztam hol járjanak a lányok előkészítőbe. Mármint... Érted, lassan érik azt is elkezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=760444#post760444][b]Lewy Bojarski - 2019.06.03. 06:31[/b][/url]

- Hát reméljük. De ha nem, akkor is biztosan találunk majd valami olyat, amit élveznek. Elég nagy ez a park, ha engem kérdezel - bólogattam kicsit magam elé. Persze, egy gyereknek meg még nagyobb, sok dologra lehet lelkesedni és elég finomakat lehet enni is, ami soha nem egy elhanyagolható szempont, főleg nem a mi ismerősi körünkben és társaságunkban. Átjövős buli előtt is mindig be kellett vásároljak a lányoknak. Elég durván.
- Jó, tudod, hogy sosem azért nevettem, mert bántani akarlak. Isten ments. Egyszerűen olyan dolgok hangzottak el tőled, amik annyira édesen naivak, vagy újak voltak nekem, hogy már kint is volt a nevetés. Paff - tártam volna el a karjaim tanácstalanul, de ez nagyon nem egyszerű, mikor éppen vezetsz, szóval későbbre halasztottam a dolgot. Ettől még őszinte voltam, sosem voltam oda az aranyásókért, ezen pedig az évek sem változtattak. De Maja nem volt az és az elején ezt kicsit nehéz is volt megemésztenem, a túl sok negatív tapasztalat után.
- Melyik másikat? - kérdeztem kissé értetlenül, vetve egy pillantást a felsőjére, aztán visszanéztem az útra, mielőtt még valami probléma akadna, amit nem veszek észre időben. - Igen, tudom Babygirl. De majd elmúlik.
Remélem. Ezt nem tettem hozzá hangosan, mert erre valók az apuk, hogy elhallgassanak, amikor kell és csak azt mondják el neked, ami a bíztatásodhoz és a boldogságodhoz feltétlen szükséges. Persze, nem mindenki tartotta magát ehhez. Kicsit meg is igazítottam a visszapillantótükrömet, vetve egy pillantást az útra, majd a brekkencsekre. Még épp elfértünk.
- Hogy-hogy mennyi? Mikortól? Bogolyfalván például van minicsoport, az 2 éves kortól, de az ovi meg itt kötelező, tudod, 3 éves kortól. Akkor már inkább bíznám a lányom Hannahékra, mint vadidegenekre. - Más kérdés, hogy én sem voltam elragadtatva a dologtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=766037#post766037][b]Lewy Bojarski - 2019.08.06. 14:10[/b][/url]

- Igen, tudom. Te azt sem hibáztatod, aki tényleg megérdemli - vontam meg a vállamat egészen lazán, nem féltettem Maját tőle, hogy majd most megsértődik. Ezt már túl sokszor is adtam a tudtára, valami olyan volt ez, amit ha nem is látott be, de amiről tudott.
Nem tudtam hirtelen hová tenni, hogy milyen felsőt hagyott, otthon, de aztán válaszolt is, hogy nem az a fontos, melyiket, hanem hogy nincs itt! Felszusszantam kicsit, bólintva egy nagyobbat.
- Szerintem a csomagtartóban még van tartalék felsőd egy, a múltkor raktam be a kis dobozba, amiben a gyerekek sos-váltása is van - gondolkoztam el egy pillanatra, de aztán lehet, hogy azóta már kivette és nincs is itt. Én azért úgy emlékeztem, mintha pár nappal ezelőtt még láttam volna. Ez persze nem jelent semmit, néha az alváshiány fura dolgokat láttat az emberrel.
Nekem sem volt különösebben szimpatikus ez az ovi dolog, ha lehet halasztottam volna az utolsó utáni pillanatig az egészet, mert akárhogy nézem, mintha tegnap derült volna ki, hogy a kicsi Klara jönni fog, ma meg már oviba kéne járjon? Nem. Nem nem nem.
- Pláne. Most megpróbálok úgy tenni, mint aki rá akar beszélni, de nem igen szimpatikus a dolog. Mit szólsz? Mi lenne, ha valamikor megkérnénk Hannaht, hogy hadd nézzük meg az egyik csoportot? - Ez még logikusan is hangzott, miközben leindexeltem a parkoló felé, hogy el is kezdjek egy helyet keresni, ahová ezt a csodajárgányt le lehet rakni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=768456#post768456][b]Lewy Bojarski - 2019.08.22. 02:31[/b][/url]

Erről beszéltem. Nem azt akartam mondani, hogy rossz a nőm hozzáállása, csak azt, hogy... nem jó. A kettő tán nem feltétlenül és maradéktalanul egyezik meg, még hiszek benne, hogy javul ez valamennyit, ugyanakkor remélem, hogy nem. Ha ezt elvesztené, más ember lenne.
- Én sem, de mikor kivesszük a babakocsit, majd megnézem. Ha itt van, berakjuk az aljába és akkor még cipelni sem kell - vontam meg a vállamat, én már csak ilyen nagyon okos és praktikus férj volnék. Ha a sok szaromat nem vesszük bele az egyenletbe, akkor bárki megirigyelne egy olyat, mint amilyen én volnék.
Én sem rajongtam ezért az egészért, szívem szerint hanyagoltam is volna a témát, de ha a saját konfortzónánk nem feszegetjük, szerintem soha a büdös életbe nem jutottunk volna egyről a kettőre.
- Olyasmi - grimaszoltam én is, hogy jelezzem, mennyire van kedvem az egészhez, mert előttem van, ahogyan kézenfogva sétál az udvaron valami nagyon sunyi kisfiúval Klara. Mint például Adri. Na neeeem. - Szerintem sem.
Jobb, ha ennyiben hagyjuk mára a dolgot, nincs kedvem idegeskedni, vagy vigasztalgatni a síró nejemet, így jó mélyre is ástam a suli témát az agyamban, nem kell az még senkinek, Klara túl kicsi hozzá. Aniaról nem is beszélve. Jacekéket meg fel sem hozom.
- Hát, ha te mondod... - sóhajtottam fel, miközben kivettem a babakocsit és megrántottam, de nem nyílt ki, ahogy illett volna neki. Szóval rántottam rajta még egyet, meg még egyet, majd heves rázásokba kezdtem. Aztán megfordítottam egy nagyobb sóhajjal és sikerült végre kinyitni. Ez nem történt meg. Oda is toltam a kocsit, majd szélesen elmosolyodtam. - Hm. Hát van "óriáskerék" brekiknek, meg tök aranyos körhinta, labdaház, mindenkinek való óriáskerék... merre menjünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=780298#post780298][b]Lewy Bojarski - 2019.11.07. 20:34[/b][/url]

- "NeM FoNToS". Még a végén megfázol nekem, nem, felejtsük is el - emeltem fel a kezemet elutasítóan, nem voltam hajlandó ezt a forgatókönyvet még csak elméleti szinten sem meghallgatni. Nem azért hoztam ide, hogy utána meg majd hetekig köhögjön otthon mindenki, nem, erről szó sem lehet. A nyár nem erre lett kitalálva.
- Az óvónőkön kívül kiknek tetszik? Fura szerzetek, kicsit olyanok, mint akik nem tudnak maguknak eleget szülni ezért dolgoznak másokéval. - Bár lehet, hogy ezt csak Cel ültette el bennem, akiről nem csak sejtettem, hanem első kézből tudtam, pontosan miért is indult gyerekekkel dolgozni és nem mondhatnám, hogy feldobott, mikor mesélte. Kit igen? - Nem tudom, ovis dolgokat gondolom. Játszanak, színeznek, semmi vészeset, gondolom. Nem ott dolgozom, őszintén, fogalmam sincs!
Mert hát tanultam ilyesmiket, meg mittudomén, de gyakorlatban soha nem foglalkoztam ilyesmikkel és nem is terveztem, az azért tényleg nem a én asztalom. Már hogy, a gyerekek.
Nekem is nagyon furcsa volt azért az egész gondolat, hogy napközben nincsenek otthon, akkor sem, ha én mondjuk igen. Hogy megy ez?
- Nem akarom hogy kviddicses legyen, de egyre rémisztőbben dob a lány - préseltem össze az ajkaimat, aztán kitört belőlem a nevetés, a múltkor is sikerült eltalálnia a mozgó Levendulát, miután az azt mondta, nem szabad vacsikor a süti. - Akkor legyen előbb a körhinta, aztán a labdák.  
Szerettem sétálni velük, az idő sem volt rossz, szóval nagy lelkesen el is kezdett topogni a kiscsalád az említett helyszín felé.
- Út közben vegyünk neked enni?