A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723467#post723467][b]Lewy Bojarski - 2018.05.19. 05:55[/b][/url]

- Milyen sok dolgot? - kérdeztem kissé kapatosan, de széles mosollyal az arcomon. Szerettem neki imponálni, meg amikor értékelt, éppen ezért volt, hogy villogtam is, még ha nem is olyan gyakran, mint amennyire egy időben szokásom volt.
Kicsit Maja is eltűnt, hosszabb időre is, mint vártam volna, de gondolom nem volt egyszerű visszamászni abba a ruhába, amit valahogy meg tudok érteni. Hannahnak is voltak az elején gondjai vele néha, főleg, ha mondjuk kicsit többet sikerült inni, egyet ott is hagytunk egy mosdóban, ő meg felvette a nekem combközépig érő kabátomat.
- Akkor jó - mosolyodtam el, majd a kezét fogva kisétáltunk az épületből, el is indulva az utcán, ahol Maja párszor nekem is koccant, mire kicsit oldalra toltam a csípőmet és elmosolyodva megingattam a fejemet. - Mégis mit csinálsz, nyuszi?
Aztán kicsit még nézelődtem, mielőtt beléptem volna elé, még épp elég időben, hogy meg tudjon állni és kissé előre hajolva simítottam végig az arcán, apró puszit nyomva az arcára.
- Köszönöm a csodás szülinapot, kicsim - mosolyodtam el, mielőtt még megcsókoltam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723754#post723754][b]Lewy Bojarski - 2018.05.22. 15:25[/b][/url]

Nem sűrűn szoktam a hotel folyosóján ilyen kínosan érezni magamat, mármint, komolyan. Nem tudom, ki mondta el ennek a gyökérnek, hogy hányas szobában lakom, de annyi biztos, hogy most itt üldözött a tavasz a folyosón a szerelmével, én meg csak próbáltam nem ideggörcsöt kapni, ahogy lehetett. Aztán feltéptem az ajtót és be is csuktam magam után, még alá is támasztva a kilincset a kezem ügyébe akadó székkel. Izzadt vagyok, frusztrált és egyáltalán nem szexi, minden, amire szükségem lenne, egy zuhany, ami nem úgy néz ki, mint ha össze akarna jönni. Normális ez?
- Nyuszi, megjöttem - mondtam bele félhangosan a szoba viszonylagos csendjébe, de nem tudtam eldönteni, hogy Maja most ébren van-e, vagy éppen brekit altat. Annyi biztos, hogy kint meleg volt és most kb facsarni tudtam volna a pólómból az izzadtságot. Meg lettünk dolgoztatva.
A fürdőbe indultam, kihámozva magamat a rajtam lévő cuccokból. Az ajtót is belöktem a tapimmal magam mögött, majd kb 5 perc alatt le is tudtam a zuhanyzást. A törölközőm a nyakamba vágva sétáltam ki végül, egy fokkal több ruhában azért, mint máskor, ki tudja, ki állít még be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723781#post723781][b]Lewy Bojarski - 2018.05.22. 22:56[/b][/url]

Azt hittem, hogy soha nem érek végig a folyosón, már jóformán épp hogy csak nem futottam, pedig aztán az igen nagy szó tőlem. Az edzés is épp eléggé kimerített, nem hiányzott még az is, hogy a kanadai terelő végigüldözzön a szállodán, bizonygatva az olthatatlan szerelmét, meg hogy ég a vágytól. Hát de jó neki! Én meg a borzalomtól és a magas UV sugárzástól!
Szerintem elég hamar végeztem is, a hideg víz lecsillapította a pánikoló szervezetemet, ami éppen a szolgálatot tervezte feladni, mert úr isten, engem fel akart szedni.
Kicsit még égnek meredt minden pihe a tarkómon, illetve a hasamon, meg a karomon is a jeges víztől, de jobb volt így, a légzésem legalább rendeződni látszott.
- Mój Skarbie! - mosolyodtam el megkönnyebbülten kissé, ahogy megláttam őt, a kislányunkkal a kezében, aki éppen a nyulas törcsijét morzsolgatta a kis ökleivel. Maja elém totyogott, mire kissé elgondolkozott mosollyal pillantottam a szemébe. Csókot nyomtam a homlokára, majd a kislányunknak is, aki erre olyan gügyögősen felnevetett.
- Csak olyan komplikált napom volt, meg undi voltam, mert üldözött egy csávó a szerelmével és nem volt kedvem lent zuhanyozni. Itt minden rendben ment? - kérdeztem megcirógatva az arcát, elmosolyodva kicsit. - De kis tüzes valaki. Napoztatok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723820#post723820][b]Lewy Bojarski - 2018.05.23. 18:38[/b][/url]

Kicsit megráztam a fejemet, mint egy válaszképp. Igen, a belem is kihajtottam, meg az izmaim is zsibongva tiltakoztak a megerőltetés ellen, de nem volt annyira vészes, hogy lefeküdjek aludni, Maja meg úgyis azt szorgalmazta volna, ha belátom.
- Akar, de az csak egy dolog, tudod, hogy nem szeretem, mikor fel akarnak szedni. Nekem már van Boojiboom - nyomtam meg az utolsó szót, mert az volt, nekem kellett is, mert hát szerelmetes és igazi és egyetlen. Nem hatott meg a gondolat, hogy elhagyjam, nem tudtam elképzelni ilyen eshetőséget. - Spring? Iiiigen, A Tavasz.
Akkor sem díjaztam már túlságosan a nyomulását, senki nem mondta neki, hogy szedjen fel, csak gondolt egyet és én milyen cuki fiú vagyok. Nem aranyos vagyok, a-a.
Meg sem lepett, hogy a pici breki nem mehetett ki a napra, tényleg eléggé hasonlított a bőre színe is az enyémre, az pedig azt sugalmazta, hogy bizony, akkor ő is elég könnyen le tud égni. Ami nem lett volna jó móka, még egészen pici és imádnivalóan törpécske. Azaz, inkább az én kezemben, a többiekében elég nagy babának tartották.
- Játszhatnánk, nem sok kedvem van feküdni, az olyan meh. Mintha már száz éves lennék, azt nem szeretem. Elhoztuk a Jengát, nem? Tudod, azt a szíveset. Azt. - ölelgettem meg őket, szanaszét szeretve a nőim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723973#post723973][b]Lewy Bojarski - 2018.05.26. 00:25[/b][/url]

Az a baj, könnyebb volt elképzelnem Maját Kindermeglepetésként, mint a legtöbb férjnek ez elsőre menne. Valószínűleg ennek sok köze volt ahhoz, hogy legutóbb fogta magát és felmázolta a mintáját a hasára, mire hazaértem. Annyira fáradt voltam, hogy csak ültem az ölemben a fiunkkal és próbáltam levegőt kapni a nevetés mellett, ami legtöbbször vinnyogásba fulladt. Ki érti ezt?
- Csodálod? Nyomulós és elég irritáló is... - grimaszoltam, mert el kell ismerni, hogy jól játszik a kora ellenére, ettől még nem nőtt nagyra a szememben. Azaz, ha sikerült is volna neki, épp elég malőr volt, hogy nem próbált engem leszedni. Öreg hiba. Szép vagyok és veszélyes.
A mese közben alaposabban szemügyre vettem a kicsilányom vállát és pofiját, de semmi égés jellege nem volt, csak olyan... színt kapott. Szerencsés kis breki, úgy tűnik, kevésbé sérülékeny, mint én.
- Jó, majd ránézek addig - bólintottam, aztán mikor elindult a fürdő felé, én is be a szobába, hogy felvegyek valami minimális ruházatot, meg úgy amúgy elővegyem a Jengát is a rózsaszín bőröndből. Elég sok cucc volt benne, nem is mindent értettem, hogy minek kellenek, mikor nem jöttünk olyan sok időre, de inkább nem szóltam miatta egy szót sem, mert akkor meg még a végén szomorúság lesz, azt meg nagyon tudom utálni. Odébb raktam a breki játékai közül párat, aztán elővettem a dobozt, amiben a szívecskés fakocák voltak és a nappaliban el is kezdtem kirakosgatni őket az asztalra. Néhányon el is kellett mosolyodnom,  meg ugye azon is, ahogyan a kicsilányom a fürdőben nevetgélt hangosan, de nem akartam előre lelőni a poént, így csak tovább rakosgattam, olvasás nélkül.
Kb félig építettem fel a tornyot, mikor Klara odatipegett hozzám és a figyelmem igényelte. Szélesen elvigyorodtam, a nyelvem hegyét kicsit kiöltve, majd ölelésre nyitottam a karjaim. Oda is bújt, egyik pici öklével a szürke tincseimbe markolva, majd összenyálazta az arcom, mire felnevettem kicsit. Aztán az ölembe pakoltam és odaadtam neki két kockát, amiket aztán adogatott nekem, míg én pakolásztam.
- Na, ki az én ügyes kislányom? Ty jesteś - nyomtam csókot a feje búbjára végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724351#post724351][b]Lewy Bojarski - 2018.05.30. 02:35[/b][/url]

Ahogy elkezdtem keresgélni a bőröndben, olyan fura dolgokkal akadtam össze, de semmit nem tettem különösebben szóvá, azt sem, hogy a mézes-maciglitteres Bee happy milyen célból is került be a bőröndbe. Jó, persze, a vb-set még csak promózni kell, amiatt egy csomó papírt alá is kellett írnom a stadionosokkal, mert nem ártott volna legalább egy-két kép. Na de a macis? Agyam eldobom.
- Mi van még itt, amitől hanyatt kéne dobnom magam? - kérdeztem vissza, azt a gyanakvó, apás hangot megütve, mert most már kezdett érdekelni, hogy viperát is rejteget-e a ládában vagy csak az általános kupi van-e.
Azért csak sikerült megtalálni a fakockás dobozt és inkább össze is húztam a rózsaszín csodát, mielőtt még glittert hányok belőle, vagy Pinky Pie úgy dönt, meg megmerényeli Levendulát a medence mellett.
Éppen pakolásztam, mikor a kicsi lányom nagy ügyesen odasétált hozzám, anyu kezeit szorongatva nagy lelkesen. Tegnap még egy tenyeremben elfért volna az egész baba, ma meg itt sétálgat, kicsit, mintha szaladna az idő, nem? Maja is, csak ő fürdeni, míg mi csapatmunkával építettük tovább a tornyot, amit folyton igazgattam, hogy minden tökéletes legyen.
- A szeretés és a csók? Nem úgy nézem, egy kupacban letömörültek mellém és néznek rám szépen - grimaszoltam kicsit, majd még felmutattam az utolsó három darab fácskát, amit aztán el is rendeztem egy kis szusszanással. - Nagyon rendes kislány ám ez a Klara, anyu, meg sem próbálta összedönteni a tornyot, amit építettünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724623#post724623][b]Lewy Bojarski - 2018.06.01. 02:09[/b][/url]

Nem kaptam meg a választ, hogy mi is van a bőröndben, amitől annyira félni kéne, de nem zavartattam magamat rajta összességében, csak rántottam egyet a vállamon, hogy jó, hát akkor mindegy is. Én nem stresszelek azon, hogy mi jön ki onnan!
- Ezt úgy mondod, mintha öreg és sérülékeny lennék, ennyire azért még nem rossz a helyzet! - válaszoltam, a breki meg elnevette magát, bár, őszinte leszek, szerintem egyikünk se tudja, hogy mi volt annyira vicces. Annyi biztos, hogy elkezdett gügyörögni anyunak, aki közben még a zuhany alatt állt, vagy legalábbis már megeresztette azt.
Közben felépítettük a tornyot, aminek a végére anyu is meglett ám, csak kicsit késve, de legalább biztosan. A Stitches top pont olyan érdemileg takart, hogy ugyanitt lettünk volna akkor is, ha nincsen rajta semmi, de ugye az ő dolga, én nem fogok ezen összekapni vele, a-a.
A kislányka meg is szerezte a nyuszijait a bőröndből, mire szélesen elvigyorodtam, kicsit az ajkamba harapva. Hát, úgy tűnik, hogy ez a cég nagyon is érti a dolgát, mert ha nincs nála legalább az egyik, még az alvás is csak nyűgősen megy. Bizony.
- Peersze, biztosan, nekem is egyből ez jutott eszembe. - Persze, okos vagyok, de az éles helyzetekben ez sokszor nem látszik meg. Mert ugye ha tényleg figyelek rá mit szabad és mit nem, a társadalmi normák szerint, most nem lennék házas. Nekem pedig ez így jó, boldog vagyok.
- Nem tetszik a színem? Pedig látod, elpirultam neked - jegyeztem meg már-már csalódottan, de aztán csak nyomtam egy csókot a vállára. - Az jó lenne, Babygirl. Minden nyuszit elhoztunk otthonról? Nem három volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=725144#post725144][b]Lewy Bojarski - 2018.06.07. 19:35[/b][/url]

- Hát nem állítom, hogy majd száztíz éves koromban is olyan fitt leszek, mint most, de azért talán annyira nem lesz rossz a helyzet - igyekeztem megnyugtatóan hangzani. Mert hát, tényleg, ha egyszer öreg leszek, tuti én is olyan hátfájós és nyekergős félefajta kéne legyek, akit az unokái tolnak el a szociálisotthonba, mert a papa már csak plusz para.
Közben Maja elmászott fürdeni, én meg a kislánnyal beszélgettem, azaz, hogy főleg ő velem, én meg válaszolgattam néha, miközben építettük a tornyocskánkat lelkesen. Az egyik fahasábot meg is nyálazta kicsit, mielőtt odaadta volna, hogy biztosan jó legyen.
- Mert aranyos kislány, így illik neki ezt mondani - grimaszoltam egy kicsit, megvonva a vállamat, mielőtt feltettem volna az utolsó pár fácskát is. Eközben Klara inkább a nyulait helyezte előtérbe, kicsit odébb topogva. Szerette őket, annak ellenére is, hogy nem zenéltek, világítottak, sem semmi ilyen, csak egyszerű nyulak voltak.
- Most még csak forró, meg húzódik, annyira nem vészes - ráztam meg a fejemet, mert tény, én is éreztem a bőrömből áradó hőt és ez nem mindig volt a legjobb elgondolás. Mármint komolyan, tűzben égek?
- Egy fiúnyuszi, három lány mellé? Milyen aranyosak, most már olyan nagyon ohana - nevettem fel kicsit, mert ha úgy vesszük, most ez volt a felállás. Meg ugye volt, de ő nem nyuszi, ő egy csodaszép fehér baba. Maja kicsit el is kezdett keresgélni, mielőtt odaadta volna a két elkóválygott nyuszit a kislányunknak. Nagyon édes volt, hangosan fel is nevetett, ahogy meglátta a kék ruhás nyuszkót, majd jól összenyálazta őt is. - Hát, lehet jobb lenne, ha előbb bekennéd. Ha nem baj. És akkor később már ezzel sincsen gond.
A pillantásomat ráemeltem, majd megjutalmaztam egy szépen csillogó mosollyal. Olyan tényleg nagyon széppel, amivel csak ritkán szoktam, mert különben oda a varázsa.
- Csinos a zoknid.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=725459#post725459][b]Lewy Bojarski - 2018.06.12. 20:30[/b][/url]

- Százkettő, ha minden igaz. - segítettem ki egy kicsit, mert még mindig nem erőssége ez a matek dolog. Szerintem soha nem is lesz, de nem is kell, elvégre a feleségem, amit számolnia kell, azt talán még meg is oldja. Nem egy buta lány. De valahogy úgy éreztem, akkor is majd elboldogulunk, ha tényleg ilyen baromi öregek leszünk. Majd akkor is nézünk maratonokat, addigra ki tudja milyen fejlett technológián. Tele lesz az egész ház fotókkal a különböző brekikről, meg a brekik brekijeiről, illetve, nagyon remélem, hogy a harmadik generáció nem köszön akkor még be...
- Mikor jött az uccsó nyuszi? Teljesen kimaradt nekem... - jegyeztem meg elgondolkozva kicsit. Mert ugye általában szoktam tudni a dolgokról, kivéve, ha olyan időintervallumban vagy necces időszakban érkezik, mikor nem turkálom át a postát minden nap. Az ilyen bizony elő szokott fordulni.
- Nem is annyira az, de a puszi mindig, mindenen segít - mosolyodtam el, kicsit hátranézve rá, majd vissza a fakupacra magunk előtt. Elég stabilnak látszott, azt hiszem, hogy jó munkát végeztem vele. Nem mintha ne lett volna elég időm és lehetőségem rá, hogy gyakoroljam.
- Biztos elfoglalt, nagymenő üzletember nyuszi. Vagy, amilyen formás tapijai vannak, az is lehet, hogy sportoló - nevettem el magam kicsit, miközben a szürke tincseim közé túrtam lazán. Elég hosszúak voltak, talán nem ártott volna most már egy vágás, de egyelőre jó volt így.
Szerettük ezt a zokniját, én is, ő is, télen is sokat volt rajta, mert legalább úgy nem fázott meg.
- Nem, a kockákat nem bántottam, de ha szeretnéd, megnézheted őket közelebbről is, a testápoló nem árt - dőltem hanyatt a szőnyegen és olyan szexin elmosolyodtam, miután befejezte a hátam és a vállam kenegetését. - Amúgy is, hölgyeké az elsőbbség Zajaczek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=725799#post725799][b]Lewy Bojarski - 2018.06.16. 11:22[/b][/url]

Maja nem egy matekzseni és nagyon remélem, hogy soha nem is lesz az, mert imádtam őt, úgy ahogy van. Szerintem ha hirtelen ráfeküdne a tanulásra, olyan furcsán is érezném magam tőle, kicsit úgy, hogy nem elég neki az, ami most van a családunkban.
- Ühm, akkor azt hiszem, értem, hogy miért nem emlékszem rá - bólogattam kissé elgondolkozott arccal, mert hát, sokkal fontosabb dolgokkal voltam akkortájt éppen elfoglalva. Leginkább azzal, hogy mentálisan és fizikailag és felkészüljek a vbre, vagy szeressem a csodás feleségemet és a kicsi lányaink. Ő közben tovább kente a vállamat, a keze és a testápoló is olyan elég hideg volt, de még a kellemes szinten, nem akartam eltolni vagy sziszegni, hogy fejezze be.
- Olyan izéje? Mizéje? - kérdeztem rápillantva, teljesen zavarodottan, mert mégis mi lehet a nyuszin, ami nem jó egy gyereknek? Nem teljesen tudtam összerakni a képet, az ilyet pedig egyáltalán nem szerettem. Jobban éltem, ha mindennel és mindenkivel kapcsolatban naprakész vagyok.
- Ha szeretnéd... - böktem ki, mielőtt elfeküdtem a szőnyegen és a kezeim összekulcsoltam volna a tarkóm alatt. Még rá is mosolyogtam szélesen, olyan boldogítósan. Kaptam közben egy puszit is, csak a pocislány nem könnyítette meg anyu dolgát, ezen kicsit fel is kuncogtam. Klara meg lelkesen jött segíteni, hogy bekenjen. Ugyan nagy hatása nem volt, de aranyosan tapsikolt rajtam, tényleg nagyon kellett nevetnem.
- Azt hiszem, még itt maradok egy darabig, jó az akusztikám. Mi van rajta? - kérdeztem felemelve kicsit a fejem, majd megfogtam a kicsibreki kezét és nyomtam rá egy csókot, mielőtt felültem volna. Ő vissza is mászott a nyuszikhoz, mire közelebb csúsztam kicsit az asztalhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726034#post726034][b]Lewy Bojarski - 2018.06.19. 23:15[/b][/url]

Nem mindig szoktak nagy csomagot küldeni, mondtam is Majának, ha olyan, nyugodtan nyissák ki nélkülem, nem igazán aggódtam az ilyeneken. A nagyobbal szoktak küldeni néha ajánlatot is, meg ilyen családi bizgentyűket, azokat azért jobb szerettem, ha együtt nyitjuk. Mégis csak Ohanásabb.
- Ééés mi volt benne? - érdeklődtem, kissé felvonva a szemöldökömet. Már hogy a levélben, nem a csomagban, ennyire azért még nem vagyok sem szenilis, sem nehéz felfogású. A levél viszont engem valahogy kikerült, gondolom a színezőben maradhatott, vagy hasonló finom baleset állította meg abban, hogy hozzám eljusson.
- Mizéje? - vontam össze egyre jobban a szemöldökeim, hogy most mi az istenről maradtam le, mert tuti nem tiszta a teljes kép. Mije van a nyúlnak az arcán, ami káros a gyerekre? - Ja, hogy az!
Elég érdekesen fejezte ki a páros a lelkesedését, de őszinte leszek, ebben már semmi meglepő nem volt, még csak a szemem sem rebbent. Szerettem, milyen lelkesen tudnak egy kis testápoló miatt is vinnyogni. Hagytam is hát, hogy Klara is segítsen, az apró mancsikáival tapicskolva a kockáimon és vigyorogva a hangra.
- Héééé, ne csalj! Látlak ám! - nevettem el magam, majd nem sokkal később ülő helyzetbe tornáztam magam, bár minden egyes izmom belesajdult. Asszem máskor nem szabad az izomláz előtt elterülni, mert soha nem kelsz fel és paff. A kockájára néztem, majd a kis brekkencsre, aki a mancsijait anyu hasára biggyesztette, az apunyuszi fülét rágva csendesen. - Én jövök?
Még fel is vontam a szemöldökömet, és ha megkaptam az engedélyt, felülről a hatodik középsőt toltam ki egészen lassan.
- Szeretem, amikor... - kezdődött a mondat, majd elmosolyodtam kicsit, az asztalra pillantva és belülről a számba haraptam kicsit. - a brekivel lengyel cuccban drukkoltok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726416#post726416][b]Lewy Bojarski - 2018.06.25. 02:36[/b][/url]

- Mit kérdeztek? - néztem rá, mert ugye nem volt egyértelmű, hogy azért nem válaszolt, mert nem tudta megfogalmazni nyelvtanilag a dolgot, vagy azért, mert nem tudja a választ a fennálló problémára. Mert ugye az egyik rövid úton megoldható, a másik esetben meg vagy én írok, vagy elmagyarázom a nyelvtant megint.
Ugyan kicsit nehezen sikerült kinyökörögni, hogy a nyuszinak szemüvege volt, végül úgy tűnt, sikerül közös nevezőre jutni a kedves feleségemmel is. Nagy siker, már egészen fejlődőképesek voltunk, még ha az ember elsőre nem is éppen arra gondol, amire a másik. Már félsiker.
- Nem, te soha semmit nem csinálsz, soha, nem is értem, miért is fordult meg a fejemben - forgattam a szemem kicsit, de aztán elnevettem magamat. Összességében tényleg könnyen kijöttünk, de voltak pillanatai, mikor igen csak feszegette a tűréshatáraimat. No offense, ebben semmi rossz nincs, nem a negatív értelemben, csak van egy határ, mennyire tudom magam kontroll alatt tartani.
- Édesek vagytok így - mosolyogtam életem nőire, mielőtt még rám került volna a sor, hogy kihúzzak egyet a kupacból, lehetőleg kicsit határozottabban, mint ahogy számolni kezdtem. Nem tudtam, felülről legyen hat vagy alulról. Szomorú, nem?
Maja előre hajolva az egyik alsó, szélsőt húzta ki, mire kissé felszisszenve grimaszoltam, a bizonytalan építményt figyelve.
- Hát, pedig ide kell egy válasz, babygirl, szóval... várok. - vigyorodtam el egészen szélesen. Persze, egész addig sztrájkoltam és nem voltam hajlandó kihúzni felülről a negyedik középsőt, míg ő nem adott rá egy rendes választ. - Nem tudom elképzelni, hogy nélküled... csináljak bármit életem hátralevő részében.
Azzal odébb raktam a kockám, végigcsekkoltam, nem túl ingatag-e még a torony, de egyelőre úgy tűnt, még elég biztonságos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726654#post726654][b]Lewy Bojarski - 2018.06.26. 19:27[/b][/url]

Annál, mikor nem csinálhatok semmit, csak az rosszabb, mikor csinálnom kell valamit. De komolyan, egész eddig ott ültem és vártam a feltámadást, most meg alig várom, hogy visszamehessek számolni a repedéseket a plafonon, mert ha itt kell maradnom, még lehet, hogy felkötöm magam. Nem mintha okom lenne panaszra, egész egyszerűen vinnyogok, mert legalább huszonnégy órája nem aludtam semmit és ez kezdi megviselni a szervezetemet. Még a lány se vidított fel, aki aláíratta a pólóját, mert hogy "én vagyok az a szexi instás csávó". Hát... jó. Ha ő mondja...
Szóval toporogtam egy sort a kasszánál sorban állva és tök indokolatlan dolgok kerültek végül a kosaramba, mert a néni a sírjából kelt ki azért, hogy a kettes pénztár nyitva legyen. Hiába, ha a tizenöt éves csitri nem tud bejönni, Linda néni saját kezébe veszi az ügyet. Más kérdés, hogy hozzá képest a biztiőr is gyorstüzelő lenne. Szóval egyre bizarabb dolgok kerültek a szalagra, előbb csak két snickers, majd két kindertojás, ez még érthető, de a Kinga feliratú rágót már utólag nehezen tudom értelmezni. Azt hiszem problémáim vannak.
De végre sikerült rájönnie, hogy nyissa fel a kazettát és úgy tűnt, a dolgok lassan a helyükre kattannak. Kifizettem és a kórházba visszatérve kicsit megint éreztem a kényszeres migrént, ami rám akart törni a fertőtlenítőszerek szagától és a neonfénytől. Egyiket sem tűröm túl jól, úgy tűnik. Szomorú, nem?
Végül beléptem a szobába, ahonnan épp hiányzott a babakocsi, szóval asszem megjöttek Vesznáék is, Maja felé sandítottam, hogy alszik-e. De ébren volt, így kissé bágyadt mosollyal emeltem a kezemet intésre, mielőtt leültem volna az ágy mellé vontatott fotelembe.
- Ugye tudod, hogy a fagyi hivatalosan nem számít ebédnek, hiába darabos? Hoztam amúgy több félét, a maradékot majd betolom a fagyasztóba, vagy valami. Megvagy azért? - kérdeztem egy csókot nyomva a homlokára. Utána visszaültem a fotelba, elővadászva a kindertojást, majd az ágy szélére tettem.
- Bocs, a néni a pénztárban szerintem kétszáz és a halál közt volt valahol...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726728#post726728][b]Lewy Bojarski - 2018.06.26. 23:41[/b][/url]

Mire visszaértem, a nagyik elvitték kicsit Klarat kikapcsolni. Nem szerettem, hogy itt van, ez a szoba nem volt sem szimpi, sem kényelmes, meg ki tudja, mennyire steril, jobb, hogy most vigyáznak rá. Maja éppen a hátát kitámasztva állt neki színezni, mikor betoltam az ajtót, hogy amúgy hm, heló.
- Nem is a fél kórház volt, csak a negyede, a többiek unatkoztak, mert nem történt semmi. Hallottam a recepción, mikor kávéért mentem - forgattam kicsit a szemeim, de aztán csak elvigyorodtam egy kicsit. Igazából vicces is lehetne ez az egész, ha nem lennének alvás-elvonási tüneteim és nem stresszelnék azon, mit is kéne csináljak. - A maradékra majd igényt tartok.
Mert főzni nem fogok hazamenni, a büfés kajájuk rettenetesen szar és rendelni lusta vagyok. Ez aztán a nagy siker. Más kérdés, hogy ha rendelnék, jönnének a firkászok is, azt meg végképp nem igénylem. Még a pandával hozathatok délután valami ehetőt, ha mást nem. Vagy Hannaht, mert a panda, amilyen függő, betaggelné hol vett, mit, kinek és hogy hova viszi. Szeretem, de megbízhatatlan ilyen szempontból. Nem értem Helmutékat hogy nem mártotta még be az összejövetelekről.
- Az jó? Mármint, ha eltekintünk attól, hogy kint kéne már legyen napok óta - vettem elő a saját fagyimat és betoltam belőle egy nagy kanállal, odébb dobva a tetejéről a fóliát.
- Ne bántsd, csak szereti kihasználni az idejét. Jó helye van, lehet hang alapján betájolta, hogy a dokibácsi csúnya és vár, hátha jön valaki szebb - nevettem el kicsit magam, mielőtt betoltam volna egy újabb kanál fagyit. Kicsit gyorsabban fogyott a banános, diós, csokis cucc. Lehet, hogy rohadékdrága, de ezek az amcsik tudnak valamit a fagyiról... hm. - Mi? Hm, most épp nem, meg amúgy is csak a gerincem állna be tőle, majd kint alszom, ha arról van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726745#post726745][b]Lewy Bojarski - 2018.06.27. 00:46[/b][/url]

- Mi az, hogy meglátjuk? - kérdeztem, elnyílt ajkakkal felháborodást mímelve, de aztán csak rosszalló pillantással megráztam a fejemet. Nem sajnáltam tőle a fagyit, összességében a sajátomat sem szabadott volna egészben megennem és valahogy mégis ez volt tervben. Legalábbis, ha azt vesszük, hogy máskor három kanál után elrakom, most meg négy lecsúszott anélkül, hogy akár csak gondoltam volna a tartogatásra. - Legalább eszel valamit, just do it.
Halványan még el is mosolyodtam, mielőtt még a jégkrémes poharamba bámultam volna pár pillanatig, Voltak benne tök nagy darabkák, amik kellemesek voltak, közben meg csak... nah. A nénit sem értettem, mit akar minden áron hallgatgatni, gondolom, ha jönni akarna, nem kéne itt feküdni és azon gondolkozni, passziánszozzak-e. Nem mintha kedvem lenne hozzá.
- Addig legyen morcos, míg van állása. Aztán hirtelen nem lesz, akkor oka is lesz morcogni - horkantam fel, a szemem forgatva kicsit. Már akkor sejtettem, hogy mire megy ki a játék, mikor Maja odébb csúszott, kint is volt a sóhaj, amit bent akartam tartani, de valahogy nem sikerült. Tudta, hogy szeretném, meg azt is, hogy jó lenne, ahogy azt is, hogy nem szabad. Ördögi nőszemély.
- Nyuszi nem könnyíted meg a dolgom, tudod? - kérdeztem felkelve a fotelből, nagyot szusszanva és kicsit olyan elgyötörten figyelgettem. Nagyon szeretem, még akkor is, ha akkora, mint egy túlfújt lufi. Utáltam ezt a szobát is, meg a tényt is, hogy mindenért morognak meg hurrognak, hogy nem szabad. - De egy perc, nem több.
Nem vagyok elég határozott, asszem, nincs rá fölös energiám, helyette csak letettem félig a formás seggemet az ágy szélére, az egyik lábammal a földön támaszkodva még mindig, a másikat lazán lelógatva az ágy széléről, őt figyelve.
- Jobb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726747#post726747][b]Lewy Bojarski - 2018.06.27. 01:16[/b][/url]

- Az aranyos, ha nem felejtem el, majd írunk vissza nekik, jó? - kérdeztem, bár asszem a válasz egyértelmű volt. Szerettem azt a céget, nem is voltak olyan dögnagy, halálos multi, meg amúgy is sokszor küldtek ajándékot a kislánynak, amikért odavolt. Mit neki más, bolti nyúl, neki csak ezek a retro, lengyel tapsifülesek kellettek. De ezek nagyon, iszonyú sírás volt, ha valamelyiket épp elhagyta.
- Jóóó, tudom, ne duzzogj! - nevettem fel kicsit, megsimítva az állát, hogy emelje csak meg a buksiját. Apró puszit is nyomtam az ajkára, majd inkább a kislányt figyeltem, ahogy a pocakja körül zizeg. Nagyon elvolt vele, azt is elég sokszor összenyálazta. Mint mindent, amit szeret. A nyuszik is gyakran voltak mosva, nehogy valamit benyaljon. Szó szerint.
- Tudom, hogy nem, ez most a te feladatod, nem dönthetek mindig én - kacsintottam rá, mert hát, a játék lényege az lenne, hogy jobban kiismerjük az ilyesmiket, nem? Na, ezért kellett neki eldöntenie, hogy mit is kíván nekem és nem én kellett segítsek. - Ügyes lány vagy, megoldod.
Nyomtam is egy csókot a hajába, ahogy a fejét a vállamnak biccentette. Igaz, így kicsit testápolós lett, meg minden, de végülis nem az én hajam, szóval nem zavartatom magam ilyeneken. Helyette húztam egy kockát, próbálva kevés sikerrel, de stabilan tartani az építményt. A válasz nem volt egyszerű, morfondíroztam is pár pillanatig, de aztán csak kiböktem.
- Semmit se nem - ráztam meg a fejemet, majd figyeltem, ahogyan kihúzza a kockát, még az a kis, aggódós vicsor is az arcomra fagyott. Ah, szarban vagyok a következő körtől asszem. - Na, ez nehéz!
Még kicsit fel is nevettem, a kockájára bökve elégedetten, majd összefontam a karjaim a mellkasomon, várva a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=727086#post727086][b]Lewy Bojarski - 2018.07.02. 01:03[/b][/url]

- Hát... jó, egye fene, ezt a felállást még esetleg elviselem - biggyesztettem le az ajkamat, mert ritkán hagytam, hogy háttérbe szoruljak... de most a nőimről volt szó, egye fene. Amúgy sem hiszem, hogy a Bohemian egy olyan lenne, amiben nincs laktóz. Most nem hiányzik egy kör haldoklás itt, attól tartok.
- Szerintem semmi, én szeretem a pizsidet, de te is tudod, hogy ez nem igazán mérvadó... már hogy az, amit én gondolok... - Mert a doki jobb, ha nem azt gondolja, amit én, ha meg akarja tartani még a golyóit egy darabig, a helyükön. És nem mondjuk egy befőttes üvegben a polcon az élete hátralevő részére. Közben teljes lelki nyugalommal kanalaztam a fagyimat tovább, mintha ez az eszmefuttatás nem történt volna meg.
- Tudom, hogy nem, azért vagyok itt - szusszantam fel kicsit hangosabban, mint terveztem, de ha egyszer nem akartam én sem rosszat neki? Hogy mondod meg a terhes nőnek, hogy figyike, szeretlekimádlak, de a doki azt mondta, ezt nem szabad én meg szót fogadok? Felnőtt ember leszek, pár éven belül harminc - te szent isten, meg fogok halni - erre egy vén trotty mondja meg, mit csinálhatok és mit nem?  - Hááát jó...
Azzal fel is ültem az ágya szélére, de csak oda, nem feküdtem mellé, meg semmi. Kicsit tartottam tőle, mert a cuccom se volt valami steril, meg amúgy is... Láttam, ahogy nézeget és tudtam, hogy szeretne valamit, örülne, ha tényleg idefeküdnék, szóval végül lemondó sóhajjal rúgtam le a cipőm és pakoltam be magam mellé óvatosan, minire összehúzva magam.
- Csak ne mondd meg senkinek, mert ki fogok kapni.. - biggyesztettem le az ajkaim kicsit

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=727291#post727291][b]Lewy Bojarski - 2018.07.04. 14:59[/b][/url]

- Ja, annyira nem fontos, eszegess csak, piszkállak - vontam meg a vállamat, kicsit törölgetve a vízcseppeket a poharam pereméről. Nem szerettem, hogy ilyen undi szottyos lesz tőle a papírpohár, ha rajtam múlt volna, tuti tervezek ez ellen valami megoldást.
- Igen, de én egy szál bugyiban is ugyanannyira imádlak, mint egy többezres estélyiben. Azért - mutattam rá a dolgok lényegére, kezemben a kis műanyag kanállal hadonászva. Persze, nem vészesen, csak úgy kifinomultan ide-oda. Figyeltem, ahogyan a pocakján tartja a kezét, meg a fagyis vödröt is. Kicsit hihetetlen volt, hogy a kicsi lányunk bármelyik pillanatban itt lehet és kalimpálhat nekünk a kicsi kacsóival, hogy sziaanyu, sziaapu.
- És azt mégis hogy szeretnéd, kicsim? Beszéljek nonstop a hasadhoz, hogy "Ania, nem illik megváratni az ohanát?" - kérdeztem felvonva magasra a szemöldökömet. Mert ezen kívül egy módja volt, amit az előző körben sikerült is elsütni, nem feltétlenül direkt. A keze az enyémre csúszott, majd a pocakra húzta, aminek a másik oldalán ott volt határozottan a kicsi kacsó.
- Helyes, ameddig nem mondod el, maradhatok. Aztán kidob a buta bácsi... de talán estére már megjön a doktornénid és akkor megint nem lesz ránk furcsán nézve... - cirógattam meg az állát finoman, miután letettem a saját fagyimat az ágy mellé. Remélem nem olvad oda... - Nem kell félned, littlegirl, itt leszek, végig és nem hagyom, hogy bármi baj legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=728061#post728061][b]Lewy Bojarski - 2018.07.09. 16:27[/b][/url]

- Jó, de tudod, hogy Hannah klinikai eset, engem meg jóformán ő nevelt fel, jobb, ha minket nem veszel alapnak - forgattam kicsit a szemem, mert akármilyen bizarrul is hangzott, a szőke ott volt mellettem, mióta az eszemet tudom és nagyban rányomta a bélyegét a személyiségemre. Bele sem akartam gondolni, hogy ezzel a lendülettel Helmut egy apafigura volt, aki most csak kezdte kicsit komolyabban venni a szerepét. Bah!
- Nem hiszem, eleget beszélgettem vele az elmúlt napokban és még mindig ott van bent - világítottam rá a lényegre nagy elgondolkozva, de aztán csak vontam egyet a vállamon, hogy összességében elég mindegy is, mert most itt vagyunk, aztán a napokban muszáj lennie valaminek. Különben lehet, hogy nem leszek soha többé barna. Lássuk be, jól áll a fehér, de kicsit még fiatal vagyok ahhoz,hogy életem végéig a tükör előtt varázsolgassam barnára a frizurám. Hiú kis...
- Akarod? - doromboltam vissza, ez egy olyan szó volt a szájából, amit nem lehetett sűrűn hallani éppen ezért nagyon meg is becsültem. Kicsit talán jobban is, mint az normális lenne, valahogy a gyengém volt, mikor ilyen határozottság félét mutatott ki. Szóval apró szusszanással feküdtem el mellette az ágyon, ugyan eléggé nagyon figyelve mindenre, de megtettem, csak elnyúltam, majd apró csókot nyomtam a hajába, hogy éreztessem, minden rendben lesz itt.
- Serduszko, úgy hangzol, mint aki éppen végrendelkezik. Inkább ne csináld, jó? Itt leszek és nem lesz semmi baj. Fogom a kezed és túl leszel rajta és itt lesz a csodaszép kicsi lányunk. Ne aggódj! - csúsztattam a kezem az arcára, lágyan végigsimítva rajta párszor a hüvelykujjammal, a tekintetét keresve a sajátommal. - Vigyázok rád. Mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=728068#post728068][b]Lewy Bojarski - 2018.07.09. 18:57[/b][/url]

- Mert egy seggfej vagyok, de azt hittem, hogy erre ennyi idő után, amit  a férjedként töltöttem, már sikerült rájönnöd - néztem rá sokatmondó pillantással. Mert ha másnak nem is, neki tudnia kellett, hogy nem vagyok mindig aranyos és cukormázas és vannak szar időszakok, amik sokszor nem múlnak el maguktól, de itt van nekem ő, a kicsilányunk, a team és a kviddics és valahogy mindig kihúznak a szarból, bármennyire is hiszem, hogy túl mélyen vagyok. Remélem, hogy ez így is marad.
Szerettem ezt a játékot, elég gyakran használtuk a kis készletet, mióta megkaptam, de ugye a dolgok változtak, volt amire több válasz létezett és nem játszottunk még eleget, hogy mindenkinél járjon minden kocka. Szóval asszem ez olyasmi, amivel még elleszünk egy darabig a jövőben.
- Mindig ilyen szívatósak jutnak a kezedbe, kisszerelmem? - érdeklődtem, felvonva a szemöldökömet, de aztán csak felkuncogtam. Nem akartam én kinevetni, de kissé komikus volt a helyzet, hogy mindenen annyit gondolkozik, mintha számmisztika házit iratnék éppen vele. - Igen? Ezt látod, nem tudtam. Mármint... Furcsi.
Jó, persze, ő is tudta, hogy jobban örülnék egy kislánynak. Ez teljesen egyértelmű volt. Nem azért, mert a fiúk nem aranyosak, vagy nem szeretnék egyszer majd egy kissrácot, de... nem vagyok felkészülve rá, nie.
- Tuudom - sóhajtottam, majd kihúztam egy oldalsót, amitől ha lehet, még instabilabb lett az ingatag torony, de ha nem tenyerelek bele a szarba, túl nyugisak lesznek a dolgok. - A kedvenc dolgom, amit együtt csinálunk, a...
Itt kitört belőlem a nevetés, a nyelvem hegyére harapva próbáltam elfojtani, de egyszerűen nem ment, csak rázkódtam és nyerítettem, mintha muszáj lenne, az arcomat a kezembe temetve. Hát...
- A jengázás!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=728840#post728840][b]Lewy Bojarski - 2018.07.14. 00:42[/b][/url]

- Remélem a jövőben nem lesz ennyire szófogadatlan, utálok szigorú lenni a családban - sóhajtottam fel, mert hát, a csapatban ment, de az egy külön lap, nem ide tartozott, ott mások is voltak az erőviszonyok. De hogy mondjam akár Klaranak akár Anianak, hogy ezt meg azt nem csinálhatnak, ha nem fogadnak szót? Szívtelennek érezném magamat miatta.
Aztán kicsúszott a száján, hogy bizony, ő akarja, mire visszakérdeztem dorombolósan, majd nagy nehezen beügyködtem magam mellé az amúgy nem valami hatalmas ágyba. Hogy fér el ezen egy nagyobb darab ember? Vagy nekik szélesebb ágy jár? Diszkrimináció.
- Édes vagy, amikor ilyeneket mondasz - vigyorogtam elragadtatott mosollyal, mielőtt még inkább csak őt figyeltem volna. Jó volt látni, hogy ő is figyel, nehogy valami benézzen a mancsával kapcsolatban, mert a nővérek közül se volt mind aranyos, nem hiányzott volna, hogy kicsússzon, fel kelljen kelnem és még meg is bökjék. A-a.
- Aha... - Nem volt egy vidám téma, én nem éreztem annak és nem is akartam, hogy ennyi idősen ilyet csináljon. Rosszul tolerálom az ilyet, főleg azoktól, akik fontosak és ez nem az első eset lenne. Khm. - Nem csinálhatsz belőlem szingli apukát. Felejtsd is el!
Még a kisebb baj lett volna a szingliség, itt az volt a baj, hogy nem akartam olyan életet élni, amiben ő nincs ott mellettem minden reggel. Nyálas, tudom, és nem érdekel. Inkább óvatosan simogattam és hagytam, hogy nagyon közel bújjon hozzám, majd a hasamon boncolgassa az olvadt kindert. Bár, ha összeken, olyan leszek, mint aki elcseszte a pelenkázást.
- Bizony! Abban vagyok a legjobb! - vettem el tőle a golyóbist, majd egy erősebb szorítással ketté pattintottam, így már nyugodtan hozzáfért a benne lévő ajándékhoz. - Jó lesz? Mi van benne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=728992#post728992][b]Lewy Bojarski - 2018.07.15. 01:20[/b][/url]

- Nekem sincs - forgattam a szemem, mintha tényleg nem lenne. Persze, ez nem változtatott a tényen, hogy találhatott volna olyan pasikat, akik értelmesen kezelik, gondolom. De nem akartam ezen gondolkozni, az én feleségem volt, ez pedig így is marad.
- Biztosan nem direkt csinálják, na... - simogattam meg egy kicsit a hátát, oda hajolva, majd nyomtam egy puszit az arcára is. Nem kell, hogy elkeseredjen itt most csak amiatt, mert játszunk éppen és nem ő kapja az egyszerűbbeket. Szerettem, hogy ennyit gondolkozott a dolgokon. - Nem tudom, csak nem gondoltam volna, hogy pont ez az a nagybetűs különleges.
Nem mondhatjuk, hogy az egész zökkenőmentesen ment kettőnk között mindig, de az esetek nagy többségében szerintem elég jól álltunk más párokhoz képest. Nem tudom, mi volt ennek az oka, de hálás voltam érte, nincs fölösleges idegszálam és energiám arra, hogy öldököljük egymást a nővel, aki fontos nekem. Elég leterhelés a munka és az egyetem egyszerre.
- Máskor erre egy rossz szavad sincs - jegyeztem meg rezzenéstelen arccal, a pillantásom a kockán tartva, mielőtt egy csábító félmosollyal felpillantottam volna rá, de aztán csak felkuncogtam és visszanéztem a kezemben pihenő fahasábra. Nem tudtam magamat komolyan venni, akármennyire is próbáltam, így nagy visogatás után válaszoltam csak neki. - Mit akarsz a Lucával? Miér' bípelt rám? Olyan izé vagy. Beszélgetni szeretek veled a leginkább. Lame. De ez van. Holtversenyben volt mással, de... az csak plusz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=730754#post730754][b]Lewy Bojarski - 2018.08.01. 03:33[/b][/url]

- Pedig általában jól neveltek, rájuk szoktam szólni, ha valami nem oké - bólogattam meggyőzötten, hogy bizony, a mi kockáink azok mind jól neveltek. Az összes, az is, ami az asztalon, az is, ami kezecskékben, meg azok is, amik rajtam. Utóbbiak túl kimerültek a nap végére, hogy bántsanak bárkit is, mert sokat dolgoztatom őket. Azért reméltem, hogy ebből nem lesz rendszer, hogy az ilyen szívatósokat húzza ki, mert még egy ilyen és lehet, hogy itt fogok megőszülni. Rosszul hangzik.
- Ebben mondjuk igazad van, tényleg eléggé nagyon Ohana. Olyan szerelmetes - bólintottam is rá, hogy nyomatékosítsam az ő szavaival élve. Nekem is nagyon boldog volt az az emlék, de mégis csak akkor materializálódott rendesen, mikor Maja kezében volt először a kicsi. Ott már semmi rossz nem történhetett, velünk volt, épen, egészségesen.
A lassúságot illetően még rám is szólt, amire kénytelen voltam egy egészen aprót kuncogni, hiszen  általában nem én vagyok, akit noszogatni kell. És most mégis megtörtént, what a shame.
- Ja értem, a lassú puszi belefér, de a lassú kockahúzás meg nem? Ezek amúgy sem kockák, hanem hasábok... Azt hiszem - állapítottam meg, meg s forgattam volna egy darabot az ujjaim közt, de épp egy sem volt kéznél, így a mustra valahogyan elmaradt. - Nagyon kotnyeles egy kis lény, őt senki nem hívta játszani!
Mutattam rá felháborodottságot tettetve, de aztán csak egy széles, colgate mosolyt villantottam rá és rántottam egyet a vállamon. Ő is tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű.
- Mert jók, még szép, hogy szereted... merted volna nem szeretni! Húzz, királylány, mielőtt kinő alattunk a fű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=730755#post730755][b]Lewy Bojarski - 2018.08.01. 04:00[/b][/url]

A kórházi ágyak akárhogy is nézem, nem két emberre lettek méretezve. Ezek, a normál ágyak legalábbis biztosan nem. A VIP-ben persze akadtak olyanok, amik kényelmesek és puhák voltak, olyan hívogatóak, hogy az ember maradjon, de ez nem az volt még és Ania nem is igen siette el az érkezést, nehogy hamar elkényelmesedjünk.
- Tudom, Kochanie, tudom, de majd minden rendben lesz megint, nemsokára - nyomtam nagy csókot a hajába, ahogy közelebb bújtam hozzá egy egészen kicsit. Be is feszültem rendesen, mert butaságokat beszélt arról, hogy mit csináljak, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy kéne nekik. Gyakorlatilag végrendelkezett nekem a Tsumokról meg a kirakókról és ezt annyira nem viseltem jól, az agyvizem pillanatok alatt szökött fel az egekbe és le se akart onnan nagyon jönni. De nem akartam, hogy ez rajta csattanjon, mert bár ő az oka, nem direkt csinálta.
- Rossz lesz. De te erős nő vagy és meg tudod csinálni és minden rendben lesz. Tudom - azzal a kezemet az övére csúsztattam, am a pocakján pihent és finoman megsimogattam. Hozzám tartozott és nem akartam úgy elképzelni az életemet, hogy ő nincsen benne, főleg nem a kicsi brekikkel, mikor nekik talán még nálam is nagyobb szükségük van rá. - Nem is fog, nem, ha rajtam múlik.
Afféle ígéret volt, neki, nekem, mindenkinek, aki ismert minket, hogy jóban és rosszban ott leszek mellette és fogom a kezét. Mert ez a dolgom, ezt fogadtam meg neki.
- Mi másban kéne még jó legyek? - kérdeztem vissza álszerényen, miközben átnyújtottam neki a műanyagot. Persze, volt pár dolog a fejemben, amiben szintén hasonlóan tehetséges voltam, de egyik sem volt olyan kiemelkedő, mint ez a bontás. Aztán Maja kis szerencsével beborította közénk, én meg felnevettem és felültem, de csak addig, hogy ki tudjam szedegetni a darabkákat és a markomba zárva őket tartottam fel a kezem, hogy akkor nyújtsa a tenyerét, én meg odaadom. - Majd most kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731488#post731488][b]Lewy Bojarski - 2018.08.08. 14:46[/b][/url]

- Apu vagyok. Ez a dolgom! - horkantam fel, mert ha én nem szólok rá ebben a háztartásban senkire, akkor bizony más sem fog helyettem, ezt pedig nem fogja tudni senki megmagyarázni nekem, hogy nem így van. Maja csak végsőséges esetben hajlandó beleavatkozni a dolgokba és ha nem muszáj, akkor sem különösebben drasztikusan. Nagyon méregetett is, mire a szám elhúzva dobtam be a kedvenc alpakka-arcomat, hogy hát ha akarja, megnézhet közelebbről is.
Szerettem nézni, ahogyan Klara a pocakjának döntötte a buksiját, valahogy úgy éreztem, hogy összeáll a kép és a nagy család rendben lesz. Máskor persze voltak felőle kétségeim, vajon tudja-e egyáltalán, hogy nemsokára még egy kicsilány fog itt topogni a közelében. De most inkább csak éltem azt a boldogságot a mellkasomban és elmosolyodtam büszkén.
- Nem fenyegetőztem, érdekelnek  a pontos tényállások. Baj? - kérdeztem kissé provokálóan, felvonva a szemöldökömet, de az arcomon ott maradt a pofátlan vigyor, ami általában a kapott pofonokat előzte meg. Azzal a kis eltéréssel, hogy Maja soha nem bántott, akkor sem, ha lehet, hogy éppen megérdemeltem volna. Klara nem igazán értette ezt az egész fülbefogást, mert hát, ő nem csinált semmit, meresztette is a nagy szemeit anyura.
- Azt hiszem mondhatjuk, hogy ezen már túl vagyok - vontam meg a vállamat kis mosollyal, mert ennek ellenére valahogy nem tudott ez meghatni. Közben ő a toronyra meredt pár pillanatig.
- Nem tudom, nem lennénk házasok? Valószínűleg - meredtem a toronyra, ami egyelőre stabilnak tűnt, de ugye a kérdés az volt... meddig? Mert már nem sokáig maradhatott így.  - Mi baj a Jegessmacival?
Kicsit eltűnődve meredtem a toronyra, mielőtt apró szusszanással nyúltam volna a következő kockáért. Az első pár milinél nem is volt baj, de aztán az egész az ölembe borult, én meg nevetve ejtettem a fejem a két vállam közé.
- Valahogy éreztem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731490#post731490][b]Lewy Bojarski - 2018.08.08. 15:02[/b][/url]

Azt hiszem, egy nem túl széles ágy a legkisebb kellemetlenség kell legyen, amit elvállalok azért, hogy az asszonykám jobban érezze magát. Mert ugye kettőnk közül ő nézett elébe nehezebb napoknak és én nem igen örültem ennek, a minimum, amit megtehetek, hogy támogatom és segítek, amiben tudok. Még ha ez azt is jelenti, hogy beleáll egy ágykeret a hátamba.
- Pooontosan - helyeseltem lassan és megnyugtató hangon, kicsit bólogatva, de azt is csak leginkább amolyan komótos tempóban, nem sietek sehova. Bár a fagyim lehet, hogy megolvad, ha így folytatom.
Azt hiszem, nem kellett volna megkérdezzem, hogy miben legyek még jó, mert felsorolt egy rakás dolgot, amire elnevettem magam kicsit. A pasik nagy része asszem ettől egyből plafonon lett volna, hogy kikérik maguknak, ez nem az ő dolguk.
- És mi van, ha ezekben nem vagyok jó? - kérdeztem kíváncsian, miközben a mutatóujjammal rajzolgattam a vállára. Nem is hiszem, hogy volt olyan benne, amiben kiemelkedően szar lettem volna, de azért... nem lehettem mindenben ügyibügyi. - Nem, nyuszika, edd csak meg.
Aztán inkább kibontottam neki a sárga műanyagot, de nem valami profin, mert szétszóródott a tartalma, én meg elnyomtam magamban egy hangosabb káromkodást. Nem ez a mai az én szerencsenapom, azt hiszem.
Végül szétnyitottam a tenyereim kicsit, hogy megnézhesse, mielőtt még elkapja a gallérom és megrángat, hogy nem is látja.
- Szerintem... fogalmam sincs, mi ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732458#post732458][b]Lewy Bojarski - 2018.08.20. 14:58[/b][/url]

Szerettem, hogy ennyire pozitívan állt a dolgaimhoz, egyike volt azoknak a keveseknek, akik feltétlenül bíztak abban, amit csinálok, akkor is, ha éppen orbitális baromság volt. Kivéve, ha spenóthoz volt köze, akkor ugye azért fenntartásokkal kezelte a dolgokat.
- Én sem vagyok jó mindenben, te is tudod. - Egy szó. Tánc. És ezzel mindent elmondtam, amit rólam és a tehetségtelenségeimről tudni érdemes. Mert ez volt az egyik olyan dolog, amit ha lehet soha nem csinálnék, pláne nem emberek előtt. Mindenkinek megvan a maga keresztje.
- Teljesen - bólintottam rá, mert ha szerettem volna, akkor egész könnyen veszek még egyet a polcról, belerakom a kosárba és kifizetem, de nem történt semmi ilyesmi. Nem kellett, hogy visszaöklendezze a tenyerembe a félig megrágott csokit. Nem a higiéniával volt a problémám, csak nem lett volna anyagi csőd, ha veszek még egy tojást.
- Szeretem, hogy milyen kis türelmes tudsz lenni - nevettem el magamat, de aztán hagytam, hogy szétnyissa az ujjaimat és megnézhesse jobban a benne lapuló kindertojásos ajit. Már csak ez hiányzott. Pindúrpandúrok. - Akkor már csak puszedli nincs. Melyik puszedli?
Sose tudtam megmondani, hogy melyik-melyik, azt hiszem, hogy nem érdekelt hozzá eléggé.
- Mi fáj, kicsim?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732515#post732515][b]Lewy Bojarski - 2018.08.21. 13:42[/b][/url]

- Nem? Miben más egy puszi? - kérdeztem összefonva a karjaim egy pár pillanatra a mellkasomon, de nem akartam én semmiféle vitába bonyolódni a nőmmel, pláne nem puszi ügyben. Klarcia közben négykézláb elkezdett felém mászni, én meg halk nevetéssel tartottam a kezem, hogy az ölembe vegyem, aminek úgy tűnt, hogy sikere van. Ki is köpte a kezébe vissza a csörgős rágókát.
- Nem is szoktam gyakorolni... nem veled - helyesbítettem, hogy őszinte legyen a kijelentés, majd villantottam egy kis vigyort, hogy biztos hihető legyek. Szerettem a nejem, ez nem ezen múlott, de voltak helyzetek, amikben nem lehettem feltétlenül őszinte. - Hogy lenne, ha nincs szerelem?
Mert ugye valamiből az Ohanának is ki kell indulnia, én sem alapítottam mindenkivel családot, akivel valaha csókolóztam, akkor nagyon durva egy múltam lenne asszem.
- Nem, csak... ahhoz a szóhoz foggyos vagyok, nem tudom rendesen kimondani - húztam el a számat kicsit, mert voltak, amiket sosem tudtam rendesen kiejteni és asszem ez így is marad. Családi ökörség volt, ami azért is lett az enyém, mert apám lengyel volt, anyám is, igazából, de csak félig. Szóval az Sz és S kapcsolata sosem volt a legzökkenőmentesebb. - Szeretem a mosolyodat.
Már, hogy ez állt a kis kockán, ami összeborította a komplett tornyot, de én felolvastam neki, míg Klara lelkesen tapsikolt, én meg az ölembe ültettem, hogy ott örömködjön tovább.
- Nézünk egy mesét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732710#post732710][b]Lewy Bojarski - 2018.08.23. 01:51[/b][/url]

- Apu vagyok, nem kígyó, nem beszélem ezt a nyelvet - öltöttem ki rá a sajátomat kis vigyorral, de aztán csak figyeltem csendesen, ahogyan a csokit tömi az arcába. Szerettem nézni, ilyenkor olyan elégedettnek tűnt, még  ha csk az extra adag cukor teszi is. Nekem is szükségem lenne rá a helyében, mert nem egyszerű napokon megy keresztül.
Aztán lefeszegette az ujjaim a tojás tartalmáról, ami kifejezetten szórakoztató volt, ha úgy vesszük. Nem akartam én megtartani a tenyerembe mélyedő, kis, szökdösős műanyagokat, így nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges volt így erősködnie.
- Leginkább az, hogy nincs - nevettem el magamat, mielőtt még elsimítottam volna egy tincset az arcából, ami útban volt és zavarta az OCD-met. De én csak őszinte voltam, a nejem sok minden volt, de türelmes az csak nagyon ritkán és ez sem az a nap volt. Ő közben felült, én pedig aggódva pillantottam rá, összevonva kissé a szemöldökeimet. - Babygirl... hívjak egy orvost?
Azzal már fel is ültem, az ágy szélére csúszva, ha már ő helyben maradt, hogy ha kell, csak felkeljek és már siessek is a dolgomra. Azaz, most speckó az orvosért, hogy nézzen már rá szegény nőmre, minden rendben van-e. Nem szerettem, mikor nem tudok semmit tenni azért, hogy jobb legyen. Láttam azt a könnyet, ami kint volt, így közelebb hajolva csókot nyomtam az arcára, megcirógatva kicsit az arcát.
- Nyuszkó, megvagy? Szerintem lehet jobb lenne, ha szólnék az orvosnak... - feszengtem egy kicsit, ott az ágy szélén ülve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732934#post732934][b]Lewy Bojarski - 2018.08.25. 01:51[/b][/url]

Azt hiszem, neki kimaradt a tréfarépa a reggeli salátából, mert nem igazán értette a dolgok vicc részét. De mentségemre legyen mondva, hogy én megpróbáltam kicsit oldani a feszkót, még ha nem is igazán sikerült. Le is biggyesztettem az ajkamat, mintha nagyon megviselt volna a gondolat, hogy Maja megpróbált csúnyán nézni rám.
- Megmondtam. - Mert még cáfolni sem tudja, hogy türelmetlen lenne, leginkább tudja, hogy ha megpróbálja, bizonyítom, hogy nincs igaza, így elengedi és nem is próbált meg tovább cáfolni. Nem mintha ettől boldogabb lettem volna, szerettem, mikor ő vidám és ez most nem volt igaz. Persze, érthető okokból.
Nem sokkal később fel is ült, mint aki rugóra jár és látszott, hogy nincs minden rendben vele, szóval engem egy pillanat alatt vert le a jeges víz és hajoltam kicsit közelebb, szintén felülve.
- Pedig nem lenne rossz, ha tudnád... - sóhajtottam fel, mert éppen ki akartam ugrani az ablakon az ideggörcstől. Ezek a pillanatok a legrosszabbak, ha lesz még belőlük egy pár, lehet, hogy estére teljesen megőszülök. Láttam a legördülő könnycseppeket is, ami csak még inkább aggasztott.
- Nem maradsz egyedül, semmi baj nem lesz, de nyuszi, nem akarom, hogy baj legyen, mert nem szóltunk időben... - néztem rá aggódón, nem tudtam, mi is lenne a helyes cselekedet és nagyon nagy stressz volt ez így hirtelen. Fel is vettem egy zsepit, hogy megtörölgessem óvatosan az arcát. - Ne sírj, szívem!