A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656256#post656256][b]Czettner L. Maja - 2017.01.18. 23:00[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Meeeeeeeeeeeeeccs nap! Maja teste és lelke egyszerre pörgött be teljesen, amikor nagyon izgatottan lógott ki az egyik versenyigazolásával a péntek délutáni tanításról. Legutóbb szerencsére se órája nem volt, se szabad hétvége hiánnyal járó gondja, ellenben most kicsit bonyolultra sikerült. De Lewyért mindent elven csalt egy egészen kicsit, szörnyű. Viszont tény, hogy mikor sikerült sasszékkal vonult vissza a szobájába gyorsan összeszedni magát. Vigyorgósan és teli energiával dobálta szét a ruhákat, mire kitúrta azt, amit fel szeretne húzni. Nem egyszerű döntés volt ám ez, bár kicsit kevesebbet stresszel ezen most, mint az első alkalommal. Na az elég nehéz szülés volt, sebaj, minden idegszálat megért. Forgolódott a tükör előtt, cserélgette a felsőket, aztán végre úgy tűnt megvan az igazi, és még időben is volt! De még mielőtt nagyon nekiindult volna a holmiival segítséget kért Riritől és egy kis extrát vittek a hajába, bizony-bizony kék és vörös lett a haja vége, ami nagyon csinosan illett a csapathoz, akinek igyekszik ma kiszurkolni a győzelmet majd. De így már semmi nem tarthatta vissza az utazástól. Nincs ugyan a szomszédban, de viszonylag gyors és kényelmes érkezéssel sikerül megjelennie. Most már kicsit határozottabban és célirányosabban közlekedik, hamar meg is találva a helyét és izgatottan várva, hogy mi is lesz.
Maja azon túl, hogy nagyon szereti ezt a sportot itt egy egészen más minősítésben is jelen van, mint az első számú Lewy támogató és rajongó, bizony egy mindenre elszánt barátnőt tisztelhetünk benne. Bár ez talán csak mostanra kezdett benne úgy igazán tudatosulni és ettől még inkább izgult folyamatosan, már előre is aggódva kicsit. Ilyenkor előjött belőle, hiába játszik ő maga is, és nem számít mennyire makacsul tűri a sérüléseket szintén, igenis nagyon veszélyes odafent. Kicsit olyan érzése van, hogy azért mind a tíz ujját le fogja rágni, lehet még pislogni is el fog felejteni, de megéri! Kifejezetten jól tűri a tömeget maga körül, sőt még be is kapcsolódik a közös éljenzésekbe, de nem nagyon bír megülni sem, folyamatosan figyeli mi jön, mi várható. Most mondjuk a pomponlány szerepkört egyelőre elengedte… Ennek ellenére ahogy pontot szereznek ott tapsol vigyorogva és ugrálva örömében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656264#post656264][b]Czettner L. Maja - 2017.01.19. 03:58[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Kifejezetten nem mondhatná Maja, hogy túl sok gondolkodást igényelt volna az itt lesz-e és még a kivitelezéssel sem volt gondja, így aztán senkinek szava sem lehet. Egyelőre. Sűrű szájtátások és sziszegések mellett figyelt, vagy éppen grimaszolva kiabált, de nagyon büszkén mindvégig. Számolgatta a pontokat és pontosan tudta, hogy Lewy hogy is áll, na meg az egész csapat. Már hetven pontot hozott össze a drága, amikor is kicsit furcsa módon eltolódtak a pályán a csapat tagjai.
Nem volt meleg, sőt, a hideg szél csípte a lányka arcát, viszont kicsit sem törődve az időjárással kitartóan figyelt és szorított. Kezeit összeszorítva tartotta a szája előtt és aggódva figyelte, hogy mi is alakul. Hiába azonban minden imája, mert párat biztosan elrebegett, eljött egy olyan pillanat, amivel egy meccsen mindig számolni kell: akcióba lendült egy terelő, és ennek bizony találat lett a következménye. Pár percig csak döbbenten tátogott, mint hal a zacsiban szokott, aztán mérgesen és aggódva indult meg utat törve magának az emberek között lefelé.
Észlelte, hogy a meccs áll, és hogy sok dolgot sutyorognak az emberek, sőt, valakik a karját is elkapták és próbálták megállítani, de lehet csak útban volt vagy felbosszantotta őket, nem nagyon figyelte. Majánál enyhén elkattant valami, úgy először ezesetben, a fejében már több kicsit sem kedvező cselekedet fordult meg egy ütővel kapcsolatban és a hoffenheimi terelők feje kapcsán. Kacsója is ökölbe szorult, úgy szorította az összehúzott kabátot magán. Nem érdekelte, hogy van, aki nagyobb, erősebb, magasabb, ez éppen egyáltalán nem volt akadályozó tényező. Bár szerencsétlen lány így sem jutott annyira messzire, mint szeretett volna. Bár ez másnak jó. Kifejezetten jó. A gyógyítói rész feletti lépcsőig sikerült magát leverekednie, onnan viszont egyelőre még nem tudta, hogy is van lefelé út. Összepréselt ajkakkal támaszkodott a korlátnak maga előtt, úgy próbált átnézni és lefelé hol van Ő. Kiabált ő, de nyilván ez édes kevés volt pillanatnyilag és totál hasztalan. Nagyon aggódott és szomorú is lett volna, ha az aga éppen nem készül teljesen elkattanni…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656267#post656267][b]Czettner L. Maja - 2017.01.19. 05:05[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Viszonylag későn ért le ahhoz, hogy bármi érdemit halljon, a zajról nem beszélve, ami még pluszban nehezítette szegény értelmezési lehetőségeit. Nagyjából a gesztusokat és a mimikákat sikerült csak leolvasnia, pontosan tudta a szavak nélkül is, hogy kedvese min dühönghet, de bele sem mert gondolni az okba. Egyszerre akarta rögtön tudni mi az és mennyire komoly, és inkább nem, hogy ne kelljen lilává vált ujjakkal szorongatnia idegességében a korlátot. Nem visítozott rá szerencsétlenre, nem sok értelmét látta, de szinte pislogás nélkül figyelte, ahogy próbálta a felszerelését visszaerőltetni magára. Ő benne pedig egyre csak az játszódott le, hogy azt a szemetet ott fent le kéne ütögetni, mint a tollaslabdát az ütővel. Nagyon nem érdekelte az, hogy ez a terelő dolga, ahogy semmi, éppen csak fájdalmat akart okozni, ha már másnak tönkretette a meccse nagyrészét, ami a legfontosabb lenne. Ám ekkor tekintete találkozott Lewyével és a „mit” kérdőszót na meg a megszólítást sikerült is valamennyire kihallania. Hát, ha nem lenne nyilvánvaló abból, ahogy kinéz és éppen majd átesik ezen a kordonon, bizony miatta jött ide.
- Te most visszamész?!
Nem tudta, hogy kétségbeesettebben vagy aggódóbban hangzott-e ez inkább, ahogy tekintete a kékek és a kéz között cikázott még ő maga a pálya felé mutatott, végre elengedve a korlátot. Eléggé szétszorongatta már, a kezeinek is felszabadulás volt ez. Legszívesebben most lent termett volna, de látta, hogy valami felügyelőfélék csúnyán méregetik lentről így csak toporogva figyelt és a bemondó szavaira, lassan ráncolta össze a homlokát és ijedten figyelte, hogy mégis mit csinál?
- Leeeewy… - Ez inkább hangzott csalódottan, mintsem kérlelően vagy megbotránkozóan, pedig nem is tudja igazán hogyan kellett volna hozzászóljon. Ha ő lenne ott, se szeretné hallani, hogy „ne” meg azt sem, hogy „jobb lenne, ha”, viszont képtelen ezt csak úgy nézni. Közben tekintetével figyelte a csapattársait, hogy bárki lebeszéli-e vagy hagyják ezt az egész katasztrófát esetleg megismétlődni. Hát akkor mi lesz itt? És eddig tartott nagyjából az önkontroll leguggolt, hogy legalább át tudjon bújni a fémrudak alatt, egyelőre csak annyira, hogy valamivel csökkentse a távolságot. Sajnos esze ágában sem volt visszavinni a fenekét a helyére, vagy éppen csak úgy végignézni, ahogy visszaszáll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656270#post656270][b]Czettner L. Maja - 2017.01.19. 05:47[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Ez egy nagyon elcseszett módja volt a kommunikációnak, amit itt valamennyire sikerült lefolytatniuk. Maja szépen lassan esett egyre jobban kétségbe, hogy Lewy tényleg teljesen komolyan gondolja és vissza akar menni, akár sokkal-sokkal rosszabbat is téve magával. Komolyan úgy tűnt, hogy a fejében legalább száz pontos hátrányban volt a csapat és a fogójukról még szó se essék akkor. Ahogy meglátta a látványos karok széttartását, csak egyre jobban ellepte a méreg és az aggódás furcsa és mindeddig nagyjából teljesen ismeretlen elegye. Nem akart vitázni és a legkevésbé sem feltűnősködni, nagyon nehezére esett a száját inkább összecsukni, mikor máskor a hallgatás az elsődleges nála. Most mégis megerőltetően, de sikerült.
De ahogy ott guggolt, félig átbújva, nem mozdult. Nem állt fel, nem hirtelenkedett, egyszerűen csak idegesen kapaszkodott egyik kezével még a másikat maga elé húzva szorította a hasához. Egyre jobban nőtt az a gombócka és semmi jót nem érzett. Már azzal sakkozott fejben – igen, kivételesen azt az okos fejecskéjét is használgatta -, hogy inkább megér egy kis mosolyszünetet az egész, ha cserébe itt marad lent a fenekén és hagyja, hogy a keze majd teljesen rendbe is jöjjön.
- Aggódok! - Ez annyira furcsán hangzott még saját maga számára is, pedig ez volt az igazság. Fent is rághatná a körmét, de arra képtelen lett volna. Ki tudná ezt csendben nézni, pláne, hogy nem is lehetett pontosan tudni, mi a fene a baj. Az talán kicsit nyugtatott az egészen, hogy nem a bordáinak lett annyi, vagy éppen a medencéjének – nem, nem egy kertinek, hanem a testrészének. Végül ugyan nem értette tisztán, de sejtette mi lenne a parancs, ő azonban csak figyelte, ahogy mások is okos módon próbálták lebeszélni erről a marhaságról.
- Visszamenni, ha te meg... - Inkább elharapta a mondat végét, és lemondóan lehunyta a szemét, majd arcát a szabad kezébe temette, aztán visszalépett párat, de egy tapodtat sem mozdult többet ezen kívül. Ő aztán el nem akar menni innen, amíg egészben és viszonylag épen vissza nem kapja Lewyt. Még ha ez most sokba is fájhat. - Itt kellene lennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656293#post656293][b]Czettner L. Maja - 2017.01.19. 14:13[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Hamar be kellett látnia, hogy közel és távol nem ugyan azt látták, amiért nem hibáztatta Lewyt, egyszerűen próbált valami kézzel fogható hatást elérni az érdekében. A kviddics amúgy is elég mazochista sport, hát még annak, aki makacs, maximalista és igencsak háklis is arra, hogy bárki, bármit jobban tudjon nála. Maja pontosan ezekkel együtt imádta a fiút, most mégis közel volt, hogy átvesse magát azon a kordonon, hátha akkor végre figyel rá ésszel is. Hé, kettejük közül Maja volt a butusabb, most mégis tökre nem tűnik logikusnak semmi. Teljesen kezdi elveszteni szerencsétlen lány a fonalat, csak a görcsös rosszérzés növekszik benne. Eleve nem érti a felét se annak, ami lent elhangzik, de feladni sem fogja, ez azért nem egy olyan könnyen elengedhető dolog.
- Élsz, élsz… ahj.
Már hozzá se tette, a meddig kérdést, de a fejében egész kis hadsereg formálódott még ennek kapcsán, amire jobb, ha most nem szentel élő szót. Mindkettejük érdekében. Közben próbálta figyelni mennyi idő is van vissza a szünetből, és a többi játékost is, bár esetükben közel sem az érdekelte, velük éppen mi van, inkább az, hogy van-e bárkinek esze még itt, hogy ezzel most pont nem kéne játszani, hiszen se vesztésre nem állnak, se rosszul ahhoz képest, hogy ez megesett. Akkor akadt össze a tekintete a terepszemle alatt újra a lengyellel, ő pedig ugyan nem értette, de pontosan látta rajta mit akar, amire csak megemelkedtek a szemöldökei és még hátrébb húzódva figyelt, de véletlenül se fújt visszavonulót. Ha visszatérne a pályára a barátja, akkor se lenne képes tovább onnan fentről nézni, itt várná a végéig mikor száll le végre és látja, hogy rendben van. Vagy legalább egyben és javíthatóan. És abból kiindulva, hogy ugyan most ez véletlenül sincs a fejében, de ő is visszamenne elég nehéz menet ez, amire nem mellesleg idő sincs.
- Mit csinálsz? - Ledöbbenve nézte végig, ahogy elindult felé a fiú és csak nézett oldalra annak csapattársaira, akik közben igen tevékeny egyetértésbe kerültek Majával, aminek őszintén örült. Annak kevésbé, amit maga előtt látott. Ahogy nyúlt felé a kar, inkább magától visszamászott arra az átmeneti szakaszra, még jó, hogy ide nem ültetnek szurkolókat, hát hol az istenbe sikerült volna másként így előre törnie. A szemeivel a kezét vizslatta, ami kinézni sem nézett ki jól, nem még a fájdalom. Amíg az adrenalin meg az a lötyi él, biztos nem a legrosszabb, de aztán mit csinál, pláne, ha ott fent múlik el? Csak rázta a fejét, aztán nézett rá. - Szereted úgy látom, ha fáj…
Ezt inkább félhangosan és magának mondta, de nagyon nem arra volt kíváncsi milyen az idegállapota, az egyébként sem a legreálisabb, minden biztosan ott táncikál az összes idegszálon a fejében.
- Ne tedd tönkre magad éppen most…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656422#post656422][b]Czettner L. Maja - 2017.01.20. 03:08[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Az elmúlt percekben talán életében először csapódott ki a navinés lánykán az, hogy mennyire is ért a makacskodáshoz, az ellenkezéshez és az aggódáshoz. Igazán kellemes, hogy eddig ezeket az opciókat ilyen mértékben nem ismerte. Nem igazán tesz jót az az embernek, ha még magában is ismeretlen terepen kalandozik, ezzel a környezetére sem gyakorolva túl sok jót. Elkerekedett szemekkel figyelte tovább, hogy mégis miért, miért kell mindig hősnek, erősnek, önfejűnek lenni! Hát komolyan, Majában még élt ám a remény, hogy ez nem lesz ilyen vészesen nehéz, vagy nem jön majd olyan pillanat, amibe bele akarna szólni, de most sem a saját érdekei miatt teszi, de ezt képtelen kifejezni úgy tűnik. Egy pillanatra felkúszott a szemöldöke a válaszra, de úgy érezte ezt nem ebben a percben fogja megtudakolni, hogyan is értette, jobb a békesség.
- Soha? Ha én vagyok a csökönyös, akkor te mi vagy? Nézz oda le, ni, látod őket? Te aztán pontosan tudod mennyire jók, akkor miért nem hiszed el nekik is, hogy ez így lenne jó? Ahj. Mindegy, nem az a baj, hogy ne érteném…
Bocsánatkérően nézett rá, mert tényleg nem így szánta, persze, hogy megérti, de közben meg itt lázad. Magát sem érti, nem még azon filozofálni, mit és hogyan kéne átérezni pontosan. Teljesen elcsúszott megint a gondolataiban, jobb volt még csak kiabálhatott, komolyan. Ugyan a kezét megfogta, de véletlenül sem volt hajlandó elindulni.
- Nem is kell, elég volt a gyógyítót… - Elfojtotta azt a mosolyt, bár kicsit sem volt ez felszabadult, még mindig nem tudott őszintén odaállni. Támogatja ő igen, ezért van itt, de… mint egy elhagyott nyuszi olyan magányos tekintettél és olyan hatalmas könnyekkel fog itt bőgni, ha visszaszáll, valami baja lesz, meg még itt sem lehet lent, ahol elsőként látja épen jön-e le.
- Inkább három perc. De ha visszamész, akkor én meg itt maradok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656425#post656425][b]Czettner L. Maja - 2017.01.20. 04:30[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Érezte, hogy ez sem lesz egy olyan dolog, amit igazán könnyen és higgadtan le lehet tudni, sőt. Most vált számára egyértelművé, hogy ez a kölcsönös - egészen hangyányit talán agresszív - gondoskodás az emberi idegszálakat úgy pengeti, mint szóló közben Slash a gitárhúrt. Bár ő maga már nem volt annyira ideges és ingerült, ezt Lewyről nem tudta elmondani, aztán mikor borult a bili, nagyjából úgy húzódott vissza, mint mikor a süni ijedten gömbölyödik össze és a tüskéit maga köré vonja. Talán ezért is mert így ellenkezni. Csak elhúzta a száját, aztán harapdálva ajkait kicsit figyelte a fiút, a sérült kezet, a földet, és egy pillanatra a pályát, ahol látszott, hogy már készülgetnek visszaszállni. Ez egy elszúrt helyzet minden téren, és nem akart még rosszabbat belőle.
- De megcsináljátok, mint mindig! Na! Utálom ezt a pesszimizmust…
Amikor távolodni kezdett, már azt hitte Maja itt a vége, elbukta, csúnyán ráparancsol, vagy rálegyint és visszamegy a pályára, de amikor elhangzottak a szavai, értetlenül pislogott, aztán csak követte a tekintetével a fiút, megadóan feltartotta a kezeit, és ezzel jelezte azt is, hogy bármit megadna, szóval ezzel esze ágában sincs vitába szállni. Végignézte ahogy kiszáll és a többiek nekiindulnak, visszafordult a korláthoz, bele is kapaszkodott, de aztán mikor látta az intést, egy kisebb hezitálás után elindult le, aminek annyira nem örült a két irányítótorony méretű hapika, de csak átengedték végül. Biztos nagyon csúnyán nézett rájuk Lewy felfelé menet. Vagy lefelé. Vagy csak rendesek, mint a portás bácsi, csak ijesztőbbek. Mire odaért kérdőn pillantott, hogy segíthet-e vagy valami, mert nem biztos benne, hogy olyan könnyen lerángatná félkézzel ezt a sok hülyeséget. Igen, Maja sem kedveli, hogy mennyi cucc van rajtuk. Mintha hízna az ember lánya vagy 10 kilót minden meccs előtt, és azzal repülne.
- Adhattál volna egy ütőt, elmentem volna kicsit megsimizgetni azt a terelőt szívesen.
Ezt inkább csak motyogta ott maguknak, miközben, ha kellett, ha nem elkezdte kibontogatni a védőfelszerelést Lewyn, hogy segítsen és óhatatlanul is folyton a törött kezet nézte, nagyon nem volt szívderítő látvány és egyáltalán nem volt boldog továbbra sem, hiába maradt a földön vele.
- Mennyire súlyos? - Kérdezett rá végül, amikor felnézett rá, de közben a meccsen éppen pontok kezdtek megint záporozni, és leeshetett a kő a szívéről, mert bizony csak az előny növekedett. – Tiéd az egész hétvégém, mert inkább nem megyek vissza vasárnapig, majd behajthatod…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656598#post656598][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 01:49[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Arra azért nem számított Majácska, hogy ezek után még a pályára is le fog topogni, sőt, kicsit meg volt illetődve és nem tudta eldönteni, mivel tenne jobbat. Ha menne, ha maradna, ha befogná, vagy ha megpróbálná legalább jobb kedvre deríteni. Kicsit lassacskán ment ugyan, de végül átérve azokon a biztonságiakon beérte Lewyt, illetve a láthatóan megnyugodott és boldogabb gyógyítót is. Eleve furcsán néztek rá amiért itt kavar, amiért Bojarski felment hozzá, meg úgy minden.
Maja nem az a feltűnő jelenség, ha nem ilyen színes a haja és nem akar éppen szívrohamot kapni attól, hogy akit szeret, éppen hány módon teheti tönkre saját magát, a karrierjét, az életét. Szóval valami elindult a lánykában, aminek egyszerre lehetett örülni és küzdeni vele. Kezdte kapizsgálni kicsit azt is, miért nem volt cseppet sem boldog a fiú, mikor elmesélte a sulis kiszúrást, de talán kicsit többet is, bár inkább hallgatott erről egyelőre. Beharapta az alsó ajkát, mielőtt nagy vigyorgásba fogna itt, egyrészt mert el tudja képzelni, ahogy ütővel megkergeti és nem hagyja, még ki nem purcan szerencsétlen ipse, másrészt a megjegyzésre is felkapta a fejét.
- Te viszont néztél már ki jobban is… - Nem panasz volt ez, vagy éppen beszólás, inkább az állapotára akart utalni Maja, amivel ő maga nagyon nem volt kibékülve. Közben legalább megszabadította a fiút a felszerelés többségétől, még a lábán volt, na meg a ruha, amitől nem kéne nyilván megszabadítsa, így amint az alsó meznél járt, csak leguggolt, hogy levegye a lábáról is, figyelve mit mond. Bólintott egyetértően, neki is pihi volt a találat után 1,5 hétig edzések trén… vagyis majdnem, mert a tánc közbejött, de erről pssz. Ez a mazochista páros valamit nagyon tud, na mindegy is.
- Fájdalomcsillapításra, vagy csak a csontra? - kérdezte, bár nem tudálékoskodott, csak lévén járt már ilyen cipőben, most meg nem is magáért kéne aggódjon, az is érdekli, ami nem fontos. Reggelig amúgy se árt, hogy legalább aludni tudjon.
- Halálosan komolyan gondoltam ám, de igazad lehet, nem jó ötlet.
Maja csak rázta a buksiját még felegyenesedett dolga végeztével, még egy sóhaj is elhagyta a száját, de nem volt mit tenni, ezt kellett mondania. Egyébként is nagyon furcsa érzése van a kettesben töltött perceik kapcsán, nem akar rosszat, inkább távol marad, ha úgy jobb mindenkinek. Nem tudta megmondani, hogy kellemetlen volt-e Lewynek, de talán így írná le, és annak fényében, amit a fejecskéjével mostanra végre sikerült felfognia, érti is talán miért… Lassan, de biztosan ébred az erő. Is.
- Leeewy, megint össze-vissza fogok beszélni, ha ilyeneket csinálsz…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656600#post656600][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 02:59[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

A lehető legnagyobb segítőkészség bujkált Majában és teljesedett ki, amivel a saját véleménye szerint nem is volt az ég egy adta világon semmi gond. Addig biztos nem, még a nagy tevékenykedés közben neki is beindultak a kerekek az agyában, ha nem is túl olajozottan. Csak a felszólítást sikerült felfognia, amire nagy hevesen bámulta a gyepet vörössé változva, és csak dörmögött érthetetlenül szavakat. Próbált érdeklődni a kezére, addig is kicsit az aggodalma felülírta a többi benne tomboló kavarcot, amivel ott, abban a pillanatban a legkevésbé sem tudott mit kezdeni. Bár ettől még nem lett újra emberi színe.
- Az jó egyelőre szerintem, majd mikor már nem érzed, az lesz kellemetlenebb… nekem az volt legalábbis.
Próbált válaszolni, de egy kicsit hebegőre sikerült az előzőek után. Sajnos nagyon is leesett neki a tantusz és elég cikin fogta fel szerencsétlen, amiért éppen magában tartott kiselőadást, hogy miért kellene jobban figyelnie, vagy legalább végre kinyitnia a szemét jobban és látni is, nem csak nézni.
- Nagyon mókás lettél hirtelen. Készülj fel, mert hátrányból indulsz, csak a bal kezed használhatod a joystick irányításához!
Még mindig nem nézett rá a hajtóra, inkább kémlelte a kezét, a tájat, a száguldozó embereket a levegőben, az eső pontokat és a fogókat, akik… hé, mintha életre halálra nyomkodnák egymást éppen. Látott már ilyet, akkor cikesz volt a dologban, és most mérhetetlenül jól jött, hogy inkább erre nézhetett.
- Most már majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy te ezt nagyon is élvezed…
Azzal pedig feladva sóhajtott, nem ellenkezett ő eddig se, csak próbált picivé és jelentéktelenné zsugorodni Lewy karjába és a kapott csóktól nem szétfolyni a pályán. Szép lenne, ha még őt is fel kéne innen merni. Aztán a sérült kézről végül felpillantott a lengyelre.
- Majd adok rá gyógypuszit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656602#post656602][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 04:16[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Ideje volt a több heti alsziból magához térni, mert lassan már a brummogást is hallani a téli álmából ébredő medvének, mire Majához bármilyen célzás elér. Szerencsétlen lányt már totál fogyatékosnak fogják lassan nézni, nem csak hülyének. Pedig ez egyáltalán nem igaz, tulajdonképpen ő kifejezetten művelt részben, de ezt a skillt még nem lőtte el, és nem is igazán van erre alkalma. Majd, egyszer. A bizonyítványában egyébként is virítanak a hozzá közel álló tárgyak viszonylag jó értékelései, a gondot a többi jelenti… meg az élet.
- Majd segítek, amiben tudok, azon ne aggódj.
Bármennyire is érezte, hogy nem ennyi az egész, mint mindig, most is csak optimistán támogatni akart, csak valami olyat mondani, ami szerinte helyes. Az ő buksijában nem léteztek hátsóajtók és átvitt értelmek, éppen ezért nagyon nehéz erre ráállnia, bármennyire is szeretne kevésbé… Maja lenni. Nagyon tinilány ehhez még, mondjuk próbál felnőni minden feladatához is, meg úgy Lewyhez is.
- Hááát, mondjuk nekem az is jó, addig is pihensz, én meg leszedek pár katonát, akik rossz fát tettek a tűzre. - Még bólogatott is a mondandója mellé, miközben fejben már kalandozott az egyik pályán, figyelte a kistérképet, merről jön ellenség… előfordulhat, hogy Maja egy kicsit agresszív játékokkal is játszik. De csak lehet, biiiztos nem ettől tud néha bepörgő pukkancs lenni. Bár egyébként érthetetlen módon a sportokkal és az autókkal van a leginkább kibékülve, ha játékról van szó. Ki érti ezt a lányt?
- De… de… Csak nem szoktam meg.
Mit is pontosan? Hogy ott van, hogy van, hogy közel van, hogy Lewy. Mindig újra meg kell csipkedje a karját, mint anno az ablakánál, hogy elhiggye, ez még mindig a valóság. Nem akar lassan az ébresztő csipogására kelni úgy, hogy mindennek vége, érthető, nem? Mosolyogva rázta meg kicsit a fejét hitetlenkedve, hogy ezt komolyan eljátssza. Aztán nevetve fordult felé egy kicsit megemelkedve, bár a magas sarkaknak hála most nem volt akkora gond, aztán összetapasztotta ajkaikat finoman, ép csak egy pillanatra, elhúzódott, várt egy picit, majd rávigyorogva csókolta meg.
- Ahol csak fáj… de később, most inkább nézzük mi lesz a vége.
Jó, azért aki szereti a kviddicset, az képtelen egy ilyen jó helyről nem erre figyelni, nem mellesleg pedig annak ellenére, hogy Lewy itt van lent, Maja még tökre izgul, vajon mi lesz a vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656606#post656606][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 05:17[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Úgy tűnt Majának, hogy a kezdeti kisiklások ellenére sikerült rendbe szednie magát és a szavait, bár ebben sosem lehet biztos. Nem ismeri a férfiakat, még csak hasonlítási alapja sincs azon a minimális előítéleten kívül, amit az apja miatt felhúzott, és amivel a legtöbbet beskatulyázta. De mivel is? Hazugok, csalók. És közben mégsem. Lewy esetében nem élnek a fenntartásai, vagy ő nem érzékeli, fogalma sincs mit és mennyire tesz jól, de a bizalmát már rég átadta, és innen nem volt vissza út.
- Azt jól teszed, majd megsimizlek téged is, mint az előzőmmel tettem, mielőtt indul a menet.
Tette hozzá nagyon komolyan, miközben nagy levegők mellett próbálta elérni, hogy í szíve ne repessze szét a bordáit és a vére se szökdössön a teste különböző szakaszaira. Nem szeretett zavarba jönni, kellően kínosnak tartotta már, nem pedig kedvesnek, vagy éppen hízelgőnek. Igen szomorú ez.
Közben persze hála a kis közjátéknak teljesen kiillant a fejéből minden, és boldogan jutalmazta csókkal a hercegét, a harapásra, amit érzett pedig csak pislogva nézett a kék szemekbe, aztán vigyorogva hallgatta, hogy bizony nem fogja elfelejteni az ajánlatát.
- Elhiszem én, elhiszem. Felkészültem! Szóval készítsd a listád...
Vagy nem, lehet elhamarkodott, lehet sem, de tényleg így gondolja és határozottan kitart emellett. Közben a figyelmét a fogópárharc kötötte le, mint szinte mindenkiét. Ugyan akadt egy kis fennforgás, lassan úgy látszott, hogy bizony a Majáék számára fontosabbik fogó összeszedte magát és előnyt kovácsolt a sok lökdösődésből. Szépen követte le a cikesz útját, miközben kezdett róla leszakadni a láthatóan problémába ütköző kéktaláros. Már olyan közel voltak, mindenki hangosan üvöltött, pattanásig feszült a hangulat. Maja Lewy mögé lépett, átkarolta a nyakát hátulról, majd egy puszit adott az arcára, aztán füléhez hajolva motyogott még figyelte mi fog történni.
- Meglesz az, sikerülni fog…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656609#post656609][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 06:12[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Lehet, hogy ideje lenne Majának megfontolnia azt, amit legutóbb Ririke javasolt neki a meditációval kapcsolatban. Kevesebb lenne a béna beszéd, ha kicsit nyugodtabban tudna lenni és tiszta fejjel. Bár kezdi úgy érezni ő annak már nem igazán lesz a saját életében tanúja, és egy egész picit talán baj az is hogy nem is akar másmilyen lenni. Jól érzi magát így, és talán ezen azok se sértődnének meg, akik szeretik. Persze fejlődni lehet és kell is. Mosolyogva húzta ki magát, éppen csak arról nem tartott kiselőadást, hogy neki mennyire nem lehet elvonni a figyelmét, amikor sikeresen elakadt a tekintete máson. Csúnya öngól lett volna ez most, jobb is, hogy hallgatott és csak jelezte testbeszédével, hogy állni fogja a sarat.
- Ott csücsül a szekrényemen az egyik kupámban. Jó dolga van, meg arany élete…
Hát ez már majdnem erőltetetten is hangozhatna, ha nem használná ilyen természetesen ezt az összefüggést. Egy időben nagyon jól ment a risza, aminek sok-sok bizonyítéka van a szobájában és a nappalijukban is, sőt, még a régi otthonukban, Tihanyban is, ami most családi nyaraló lett a nagyszüleinek hála. Szóval minden túlzás nélkül jól tartja a kabaláit, ő is 13 év után lett nyugdíjazva és nem azért, mert ráunt volna, csak itt van neki Lewy is. Bőven el van kényeztetve.
Bólintott, majd feszülten figyelt, érdekelte ám őt, és sokkal könnyebb volt így azért azt is be kellett vallja, hogy nem azt kellett néznie leszedik-e a lengyelt az utolsó pillanatban, vagy sem. Ahogy a karjait köré fonta olyan boldog volt, és tényleg őszintén remélt. Drukkolt is a srácoknak, nagyon örült volna a győzelemnek, de tudta, hogy kettejük közül ez a nagyon Majától még semmi, nem is kifejezés.
- Már nincs messze, meglesz az…
Ezt inkább amolyan kommentálásnak szánta, miközben összeszorított fogakkal figyelt. Kereste a szemével a kis aranyost, de ő aztán nem látta… nem is fogó és messze is van, tanácstalanság a köbön. Aztán akkor eszmélt igazán, mikor a hajtó majd kiugrott a bolygóról is, egy pillanatra meg is ijedt, persze semmi komoly, csak vigyorogva figyelte ahogy örül, természetesen boldogan viszonozva a csókot és az ölelést és szinte a szájába suttogva.
- Látod, mondtam! - Kicsit hátrébb húzódott, és aggódva pillogott a bekötött kéz felé, azért ezt sem kéne ám, ejnye Lewy. Maja lassan ügyeletbe helyezi magát, mint nővérke is. Rosszallóan pillogott emiatt, de persze ő is nagyon örült és tudta, hogy most még jön a fiú a csapatának egy nagy gratulációval, aminek egyáltalán nem akart útjában állni. De előtte még elkapta egy kérdésre a kedvesét. - Akkor… hazavihetem a sérültet pihenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656680#post656680][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 16:40[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Maja szemöldökeit összehúzva pillogott, ami nagyjából egy-két másodpercig tarthatott, mielőtt határozottan elnevette magát és nem igazán jutott emiatt szóhoz. Azt az őszinte és megértős kétségbeesést, ami legtöbb esetben az anyja említésén előjön belőle simán felülírta a dolog és neki is sikerült elképzelni. Igazán vicces volt ezt így hallani, de elég sajnálatos, hogy Maja tényleg kinézi ezt ebben a pillanatban a saját anyukájából. Egyrészt nem kapott kielégítő válaszokat például a munka és hivatás témakörében – mert szerinte az extrémsport nem lehet az, a kviddicset pedig mióta ismeri, ide sorolja -, másfelől lehet nem örülne a szekrényben egy fiúnak, semmi módon, aminek hangot is adna.
- Hé, a szekrényben nem szoktam senkit eldugni, az az én felségterületem! Te majd az ágyamon csücsikélsz, még szenvedek mondjuk a tanulnivalóval, ami sokszor van, bár hasztalanul. És akkora kupám még nekem sincs, sajnos.
Lebiggyesztette nagy szomorúan az ajkait, de nem igazán az lett volna a szándéka az ellenkezővel, hogy Lewyt beleültesse. Különben is, az előző kabalája is jött vele mindenhova, szegény párát annyit hurcibálta, eléggé meg is viselődött az évek alatt. Mikor kapta, három vagy négy évesen meg még tuti meg is csócsálta, szóval volt baja. Azóta nagyobb lett, ideje a kabalabizniszt véglegesíteni. És nem, nem szeretné a drágát itt megrágcsálni.
Viszont most úgy érezte itt több kell, mint holmi kabala, izgult is rendesen, lélegzetvisszafojtva várta az eredményt, ami az utolsó utáni percig húzódott, hogy kiderüljön. Lehet, ha még lett volna pár perc, mindenki idegei elpattogtak volna és egy rakás krumpli ünnepelhette meg a győzelmet csak bármelyik részről. Szerette ezt a hangulatot, tudta milyen ilyenkor ott fent lenni és a páholyban is. Az a hidegrázós, libabőrös érzés, amit nem lehet nem szeretni. De ettől még ugyan ilyen könnyen teheti is tönkre az embert. Most azonban az égiek, és a fogók kacsói is kedveztek Maja elképzeléseinek, mikor elhangzott a meccs végét jelző sípszó és az eredmény is megjelent. A csók végén, amikor ránézett, olyan kellemes borzongást érzett a navinés lány, majd lehunyt szemmel mosolyodott el.
Együtt örült a lengyellel, de nem akarta ezzel feltartani, majd később még össze meg vissza ölelgeti érte, inkább hagyta, hogy tovább lebbenjen a társaihoz, ő pedig visszahúzódott, mielőtt egy repülő kesztyű vagy seprű rajta végzi. Nagyon sok, őrjöngő és csalódott arcot is látott, annak ellenére mennyire idegen helyen, országban és közegben volt, pontosan tudta mi zajlik a szeme előtt. Jobban ismerte, mint a tenyerét, és sajnos ez a vesztes oldal érzéseire is igaz. Hát, nem sikerülhet mindig, minden. Idő közben kicsit eltűnt, még összeszedte a táskáját, ugyanis otthon még nem volt, egyenesen ide jött a suliból, így azt még cipelheti. Mire visszaért, éppen elkapta a barátja tekintetét, vigyorogva billegett a lábain még bevárta, hogy odaérjen hozzá.
- Ha neked is megvan mindened, akkor igen. – végignézett rajta, meg kereste van-e valami, amit segítsen hozni, ha volt, igazából kérdés nélkül vette magához, aztán a derekán pihenő kézre csúsztatta a sajátját, majd mikor elindultak Lewy kezét maguk közé irányítva elkapta a saját jobbjával. Hála a varázsvilágnak legalább tényleg nem nagy út a hazamenetel…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660283#post660283][b]Czettner L. Maja - 2017.02.16. 02:48[/b][/url]

Annyi minden jó történt ma vele egyszerre, hogy egy kicsit félt attól, ha eljön a nap vége, lehunyja a szemét mi fog történni? Kiderül, hogy nem igazi, vagy csak elromlik valami. Az örök optimista egy kicsit aggódott, na, még ilyenek is vannak. Nagyon jól érezte magát, tényleg nem feszengett, ha beszélt és nem érezte magát tőle rosszul, na meg a kényszeres hallgatásba se mászott bele. Pedig ahhoz nagyon ért. Azért persze elfáradt mire visszaértek, de inkább csak testileg, egyébként annyira fel volt dobva, hogy a szemét nem tudta volna lehunyni. Örült a videójátékos ötletnek és jól el is volt Lewyvel lefekvésig, bár olyan fura érzés kerülgette, mikor néha érezte a mocorgást maga mellett. De végül elaludt.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy a legszebb álmaiból riadt fel, hiszen az várta volna szeme kinyitása után is, de a párnájába fordulva grimaszolt, ahogy a takaró mozgatásától megcsapta az áramló levegő és hallotta a pezsgősüveget valaminek koccanni odakint. Maja nem aludt már, de lusta volt akár csak megmozdulni is, nem még a szemét kinyitni. Érezte, hogy nem fekszik mellette senki, eleinte csak várt. De csak nem változott a helyzet, kicsit kómásan ült fel, bújt ki a takaró alól és cammogott ki mezítláb körül nézve. A villany felkapcsolásával nem bíbelődött, látta a nyitott erkélyajtót így csak összefonta a karjait maga előtt és halkan az ajtóhoz lépdelt. Egy darabig csak figyelte, aztán végül meg is szólalt.
- Valami baj van?
Ekkor még az agya a látványt nem dolgozta fel teljesen, csak, hogy felöltözött, meg hogy eljött és nem értett semmit. Maja így is kedves volt, bár egy kicsit talán aggodalmas, de ez betudható a "most kelt" hangulatnak is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660286#post660286][b]Czettner L. Maja - 2017.02.16. 03:38[/b][/url]

Megfordult abban az okos kis buksijában, hogy talán csak nem kéne ilyen nagyon ragaszkodnia, de nem ment ez olyan könnyen. Persze győzködhette volna magát a klisékkel, hogy mert idegen hely, vagy mert rosszat álmodott, sőt, szinte bármivel. De csak valami megmagyarázhatatlan és még egészen kevés értelemmel bíró problémája volt a helyzettel. Egyszerűen akkor érezte jól magát, ha itt van mellette. Ilyen ez. Miközben végigsétált az erkélyig kicsit megtörölgette a szemeit, meg egyszer ki is ásította magát, de a hideg levegő hamar magához térítette.
- Én is nézzek ilyen csúnyán? Te is. - Pillogott rá kicsit, sőt, egy lépéssel közelebb is ment, kezeivel pedig megfogta a bőrkabát két szélét és összehúzta Lewyn. Egyelőre csak a kezeivel tartotta össze, bár érdekes volt, mert próbált mindenfelé nézni, csak a kabát alá nem. Aztán egy kis grimasszal nézett fel rá.
- Mondd meg te. Nem tudom, miért ácsorogsz a hidegben?
Nem ment olyan könnyedén most még a kérdezgetés se, de a végére egészen magához tért a leányzó. Igazából csak a meleg takaró alól való kiszállás miatt érzi, hogy fázik, ezt legalábbis megmagyarázta magának, így nem nagyon mozdult el befelé. Szeme a pohárra tévedt, amivel nem volt problémája igazából, csak értelmezni próbálta a dolgokat. A végére még egy mosoly is sikerült. Nem akarta letámadni, csak közben mégis sikerült. Maja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660290#post660290][b]Czettner L. Maja - 2017.02.16. 04:21[/b][/url]

Kicsit tanácstalanul ácsorgott ott, valamelyest ugyan megnyugtatta azzal, amit mondott és a gesztusaival, de nem akart elmúlni az a feltörő rossz érzése. Nem volt annyira buta, hogy ne értse, néha sok tudott lenni, vagy hogy nem mindenki olyan tapadós, mint ő. Mert hát lássuk a tényeket, ha Lewy egyszer közölné, hogy távozna, Maja csak egy dolgot kérne, egy utolsó ölelést. Csak előtte megmártózna egy kád loctiteban.
- Ühhüm, aztán jövő héten csak annyit hallok vizsgák közben, hogy jól lebetegedtél. - mondja szomorúan, miközben visszahúzta kezeit és csak megrázta a fejét. Ez azonban inkább annak a bizonyos „hagyd csak”-nak szólt. Ez egy szörnyű mondat, mint amikor megpróbálnak lerázni.
- Szólj, ha miattam nem tudsz aludni. Nem veszem el a takarót, nem tolom a hajam se az arcodba, ígérem. - Nyilván most azért a szavaiból is hallatszik, hogy ő sem csak ezen problémákra utalgat, tényleg sokkal-sokkal könnyebb dolga lenne, ha nem csak tesztelgetné meg néha nekifutna a határoknak, hanem valamennyit ismerne is. - A látvány tényleg mesés még mindig.
Mosolyogva beharapta az alsó ajkát, aztán nem ellenkezett és szépen visszasétált, majd hamar helyet keresve magának lehuppant. Nem, így már nem fog tudni visszaaludni, meg talán nem is akar. Bár fölösleges társaság se lenne. Nem vetekedhet az eperrel! Ami egyébként nagyon finom, szóval megérti.
- Nem, maradj csak. Bár egyelőre én sem tudnék visszaaludni. - Felhúzta a lábait és átkarolta maga előtt, éppen csak addig nyújtózkodott el egyik karjával, még szerzett egy epret az asztalról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660292#post660292][b]Czettner L. Maja - 2017.02.16. 05:00[/b][/url]

Lehet - esetleg megeshet - és előfordulhat, hogy kicsit túltolta ezt az egészet, de mivel nagyon komolyan gondolta, ezért esze ágában sem volt visszakozni. Örült neki, hogy végül a bemenetel mellett voksolt a lengyel, kicsit meg is könnyebbült. Ami pontosan addig tartott, még meg nem hallotta az intelmeket, hátat fordított ugyan, de előtte még egy látványos és kicsit sem kellemes grimaszt megengedett magának.
- Igenis, Apu. Majd elfelejtettem ezt… - Ha be kéne lőni valahova, biztosan a legutáltabb három dologba a világon belekerülne a vizsgaidőszak Majánál. Talán erre fel is ez a reakció. Bár be kellene már vallania, hogy marhára fél tőle, hogy kudarcot vall és csúnyán elhasal nem is csak egyen. Stresszesebb időszak, mint a kviddicsmeccsek és a fellépések összesen. Szörnyű.
Meglepődött. Van olyan, hogy egy választól egyszerre boldog és szomorú az ember? Mert akkor ez így most összejött neki, éljen a kérdezhetnékje. Bár le nem tört azért, igyekezett minden sértettség mutatását elkerülni, hiszen szó nem volt erről, meg komolyan is érdeklődött.
- Akkor miért nem változtatunk valamin? Nem akarok neked rosszat magam miatt.
A kérdést elég bután tette fel, de érthető volt ebben biztos. Nem akart önzőnek tűnni, nem is szeretett az lenni, de pillanatok alatt érezte úgy, hogy valójában nagyon is az, csak nem vallotta be magának. Ez a kapcsolatdolog mindig ilyen nehéz és zavaros, vagy itt van túlbonyolítva? Kicsit mocorgott, de nem igazán tett ezen kívül semmit. Próbálta azt az egy szem epret leküzdeni, de a magyarázkodásra figyelt csak fel, majd megrázta a fejét.
- Tudom, és pont ezért nem értem, miért akarsz ilyen… más lenni. Én kedvelem azt, amilyen vagy. Nem zavar a csipkelődsz, vagy ha éppen morogsz valamin. De ez igen, tökre fura vagy velem, most már egyre inkább. Ez megijeszt. - A padlót figyelte, miközben kifújta a bentragadt levegőt. Nem akarta ő ezzel felkavarni az állóvizet, csak nem értette ezt a folytonos és görcsös próbálkozást. Hiába értékelte nagyon és tartotta eszméletlenül édesnek, nem úgy látta, mintha ez annyira jó lenne a kviddicsesnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660307#post660307][b]Czettner L. Maja - 2017.02.16. 12:36[/b][/url]

Igaz, hogy néha kevesebbet gondolkodik, mint kéne, de amikor a sértettséget akarja tükröztetni, akkor még annyit se szokott, mint egyébként. Bár egyszer majd biztosan képes lesz rá, hogy mindent megértsen… vagy nem, és marad ilyen, amilyen. Persze azt legalább aranyosan teszi. Ahogy az is, néha mennyire indokolatlan naivsággal szemlélődik.
- Ha jó lenne minden, nem lyukadnánk ki időnként ott, ahol. Nem? Ugye tudod, hogy ez nem lehet örökös kifogás? - Mert hogy ”pasi”… ha ennyivel beérné, biztos nem haragudna az apjára, vagy nem veszekedne néha a barátaival, ha buta tuskók, ami gyakori. Keve és Niko sem a jóság mintaképei. Ő csak annyit akart most, hogy elmondja Lewy mi a helyzet. Nem kifogást, magyarázatot vagy szépítést. Mindig vannak nem kellemes pillanatok az életben, de nem idealizálta túl az életét, sosem volt miért, így azért annyira nem tört volna össze egyelőre talán semmitől. Bár merte remélni, hogy nem kell a legrosszabbra gondolni azért. Ahogy pedig tovább hallgatta a végére elmosolyodott, leengedte a lábait és közelebb csúszva megpuszilta a lengyel vállát. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem fagyott le a rendszer egy picit és nem érezte, ahogy a pofijába felfut a vér és kipirul kicsit. De már egész jól kezelte!
- Nekem emberi kapcsolataim se, ha ez megnyugtat. Fogalmam sincs még mindig, hogy nem-e csinálok valamit rosszul, vagy úgy, ahogy nem kéne. De azt tudom, hogy ha bármit nem akarnék veled kapcsolatban, arról biztos tudnál…
És ezt komolyan is gondolja, néha elképzelése sincs különben mi oka lehet, hogy képtelen a száját összecsukni. Régen a beszéddel volt gond, ki érti ezt? Másrészről mintha párszor már tapasztalta volna a fiú, ha valamit Maja akar, vagy éppen sem, azt azért a tudomására hozza igen rövid időn belül. És ami azt illeti a navinésnél szó sem volt semmi tiltakozásról vagy problémáról, ez úgy gondolta ilyen formában csak a párja fejében lézeng. Kivételesen nem Maja gondol valamit túl talán.
Mondjuk azzal nem számolt, hogy ha így kibuknak belőle a dolgok, akkor azzal mit indít el. Meglepődött kicsit, amikor az ölében kötött ki, persze ő aztán örült, csak pontosan emlékszik, hogy ez mennyire ”de ne” volt egy idő után, nem bírt kiigazodni.
- A te frizuddal is volna mit kezdeni, folyton szétpiszkálód. És én nagyon bírom a barikat. - Kezdte kicsit óvatosabban, mert bár némileg megnyugvásra lelt mostanra, azért még mindig nem volt minden teljesen rendben és ez nem tette túl boldoggá. Az ajkait harapdálta kicsit, még végigsimított az arcán, aztán a kezeit az ölében pihentette. - Valamire? És ez jó vagy rossz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660331#post660331][b]Czettner L. Maja - 2017.02.16. 17:57[/b][/url]

Nem volt még mindig biztos benne, hogy ebbe jó ötlet volt belemenni, de nem szeretett ülni a dolgokon, abból csak a rossz sül ki. Viszont egyedül sehogy se tudta megoldani. Pedig megtette volna, ha módja, alkalma és ötlete van rá. De mint az ábra is mutatja eléggé távol állt a megoldás nyitjától. Kicsit örült, hogy legalább mindketten ugyan azt látják, és nem ő képzel túl nagy hülyeséget bele apróságokba, amik már annyira nem is voltak kicsik.
Próbálta leküzdeni a zavart, ami átjárta és komolyan venni, hogy akkor se akarjon belesüllyedni a kanapéba teljesen. Egészen szépen sikerült is ez, hiszen beszélt, bár azért csak úgy szorongatta a saját lábait, mintha éppen az életéért kéne. A hangja mégis olyan nyugodt és esendő maradt, inkább csak a gesztusai árulkodtak. Úgy aztán a mondandója felétől sikerült megtalálnia Lewy tekintetét, de abban a percben össze is akadt majdnem a saját nyelve.
- Azt hittem a „de ne” elég értesítés kéne nekem legyen. - Kicsit szomorkásan mondja, mert ez így az imént kiderült, hogy Majának nagyon is kellemetlen volt. Ami a továbbiakat illette, csak picit megingatta a fejét, ajh, igazából mélységesen ellenkezik minden porcikája azzal, ha valaki egyedüli hibának tekint olyat, aminek elég nyilvánvalóan köze van máshoz is. Hozzá. Kicsit szedegeti össze, hogy és mit kéne mondjon. Na ezért nem beszél soha sokat, mert nem is tud, béna. -  De, de, de… nem is lesz negatív, ne fesd az ördögöt a falra. Én is félek… vagy talán egy kicsit aggódok, de csak mert valami új… Bár arra meg kíváncsi mindenki, én is, gondolom. Nagyon nyomi vagyok ezekhez, ezt te is tapasztalhattad már. De ez nem egyenlő azzal, hogy ne is próbálnám meg. Ha ilyen lennék, akkor most mi se lennénk itt.
Több mint négy hónap eltelt azóta, hogy elsőre belefutott és azóta annyit fejlődött és változott mindenben. És bármennyire is akarja mindenki azt hinni nem így van, de előnyére. Hát mennyi jó történt. Tanult, igyekszik az emberekkel szót érteni valamennyire, boldog, attól pedig kevésbé zárkózik el, ami remek. Ráadásul beérett a saját korához is, aminek velejárói is vannak.
A kedvese hajával kapcsolatos aggályok és visszakérdések kiszélesedett mosolyt eredményeztek Majánál, ami addig is kicsit elterelte a figyelmét arról, milyen hülyeségeket tudott volna hirtelen még összehordani. Nem is érti miért hagyja őt ennyit beszélni Lewy! A kérdésekre csak megadóan emelte meg egyik kezét és megrázta a fejét. Neki így is tetszett, úgy is jó volt, nem akart beleszólni különösebben, csak egy tényt közölt. Egy mozdulattal oldalra igazította a fiú előre álló tincseit, aztán az arcára siklott a keze. De amiket hallott. Hát meglepődött, de nem a tényeken, vagy még csak nem is azon, hogy nem mondta azt, hogy ez nem rossz. Ez egy kellemes sokk volt, amire nagyokat pislogott először csak. Kicsit rosszul érezte magát, mert mintha kikényszerítette volna, de aztán rájött, hogy igazából azért nem ő volt. Az ott maradt kezével kicsit sután elhúzta a lengyelét az arca elől, aztán a sajátjai közé fogta mosolyogva Lewy arcát, közelebb vonta magához, egy percig hezitált, mert Maja még ilyenkor is képes. Borzasztó. Aztán megcsókolta minden szó nélkül. Nem akarta elereszteni, vagy abbahagyni, de egy kicsit később muszáj volt visszahúzódnia, aztán kérdőn tekintett rá.
- De nagyon? - Ez lenne az új „de ne”? Végül sóhajtva átkarolta a nyakát és a hajtó nyakába temette az arcát, csak annyira emelte meg kicsit, hogy mikor beszél, vagy inkább motyog, akkor az hallható legyen. - Ha jó, ha nem, azt hiszem én ezt már előbb elkövettem… És tényleg nagyon imádlak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660402#post660402][b]Czettner L. Maja - 2017.02.16. 22:58[/b][/url]

Hiába próbálja összeszedetten mondani mindazt, ami kiömlene a buksijából, a siker nem mindig százhúsz százalékos. A legtöbb reakcióból le tudja szűrni mennyire beszél hülyeségeket, de az agya lassan kezdett valami színes, füstös semmibe veszni, ahol a kék krokodilok énekelnek, miközben hullik rájuk a szirupeső. Nem bírta elküldeni őket, és már akkora volt odabent a party, hogy a pónik is csatlakoztak. Ez vélhetően mindent leír arról az állapotról, ahova pillanatok alatt zuhan a kis Czettner.
- Öhm…üh…oh…uhm…öu...oj… - Ezek valaha szavak voltak, vagy legalábbis annak indultak, miközben teljesen önálló életet élt a teste. A szíve is ki akart ugrani a helyéről, olyan hevesen dübörgött. Még talán valami sóhaj is elhagyta a száját, de nem nagyon volt a helyzet magaslatán. Összeszorult a lába befogva Lewy kezét, meg még a libabőr is végigfutott az egész testén. Fel sem nagyon nézett rá. Teljesen megsemmisült, már ami a vörös színt illeti, ahogy rá költözött, a kéz után nyúlt, bár nem bántotta, nem lökte el magától. Úgy csak megfogta ott, ahol megállt. Aztán várt. Ez van, amikor egyáltalán nem számol valamivel, meg amikor ismeretlen univerzumba csöppen. De összekanalazta a maradék lelkierejét, egyelőre.
- Te kinevetsz, mikor inkább segíthetnél, hogy ne legyek nyomi…
Úgy hirtelen nem sok téma volt fontos, vagy tudott rá mit felelni, a kezeit csak akkor vette el, mikor végül átkarolta és hozzábújt. Ott valahogy jobban érezte magát, nem azért, mert rossz érzése lett volna, vagy éppen valami negatív érte, sokkal inkább mert jól esett neki. Nem is igazán tudta már elkülöníteni a mivel tesz jót és mivel nemet, és ebben a percben előjött az a csökönyösség, ami miatt nem is érdekelte. Pedig alapvetően nem provokált szánt szándékkal és ezt sem úgy tervezte. Meg ami azt illeti, egy kicsit fura is volt, hogy Lewy már a kabáttól is megszabadult. Nem, az nem igaz, hogy kicsit. De Maja odaragadt, mint a rágó. Érzékelte a hangkiadást de neeeem akarta elengedni. Csaaaak mééég egy kicsit szabadjon, na. Veszélyes ezeket ráhagyni, az a helyzet, de akkor is. De egy idő után látványos sóhajjal, csalódottan és kicsit szomorúan is elhúzódott, még egy ideig átkarolta a nyakát úgy figyelte.
- De ne, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660420#post660420][b]Czettner L. Maja - 2017.02.17. 01:51[/b][/url]

- Tessék? - Megérkezett a tihanyi visszhang Maja magyarhangjával. Nagyot nyelt, de nem nagyon ficergett. Igazából egy értelmes szó már teljesen jó jel, bár már nem sokkban volt, csak annyira zavarban, hogy fogalma sem volt, hogy erre most tényleg kéne-e bármit mondania. Felfogta a szemléltetést, de nem biztos, hogy ettől az érte el Lewy, amit akart. Maja nem úgy tűnt, mint aki magadóan kihátrál, bár leginkább semmit nem tudott tenni. Reagálni. Fogalma sem volt róla, hogy mit kéne csinálnia, na, megmondta ő, hogy nyomi. És akkor még jött a többi. Legalább azt a visszakérdést elharapta a maga részéről, hogy akkor most ő így mit tegyen? Jobb.
Osztott meg szorzott volna magában, ha nem lett volna éppen aprajafalvi buli a kobakjában, így viszont miután visszanyerte a beszédkészségét, sikerült az első épkézláb dolgot közölnie, amin leragadt. Ő megjegyezte, hogy lehetne segítőkészebb, mire visszakérdést kapott. Összepréselte az ajkait, felülemelkedett a saját árnyalatán - mondták már, hogy jól áll neki a vörös, de ez azért túlzás kérem. Majd bólintott. Bumm! Így lett a Chocapic!
- Igen… - Kérdezi, mondja vagy kijelenti? Teljesen elmosódott a vonal. Másfelől fogalma sincs, hogy ezen most tényleg jól szórakozik a lengyel, vagy van bármi komolyság is mögötte. Utálja, hogy még ezt megállapítani is képtelen. Másodikra jobban hangzana, de inkább az ölelésbe rejtőzik, a lehető legjobb minden szempontból ez éppen neki. Bár amit eltávolodva érez, na azt nem szereti. Ez nem az, amitől lüktet még a fülében is a szíve által vert vér, inkább az, hogy próbálja magát lecsitítani. Nem nagyon tud azzal mit kezdeni, hogy ami nem megy szavakkal, azt ő nagyon próbálja tettekkel kompenzálni. Ezért csüng szerencsétlen fiún annyit, de most még ennek a félmegoldásos felajánlásnak se tudott úgy örülni. Aztán csak megrázta a fejét, visszahúzta az egyik kezét és inkább igazgatta kicsit a felcsúszott pizsama felsőjét. Bár eleve rövidebb… ugyan, csak lefoglalta magát, mielőtt megint belenyúl valami „de ne”-be. Kipillantott az asztal felé, előrehajolt, és a hozott epret szépen Lewy felé tartotta. Békegyümölcs?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660422#post660422][b]Czettner L. Maja - 2017.02.17. 03:35[/b][/url]

Soha nem élt még át hasonló lefagyást, mint amit itt produkált. Tényleg minden különösebb előjel nélkül érte az agyát a zártlat, és bármennyire próbált volna úszni a mély vízben, csak lebegni sikerült. Mondjuk legalább nem fulladt bele! Ez már egészen rendben van, ha őszinték akarunk lenni. De a többi. Szépen, lassan sikerült csak eljutni hozzá mindennek, hiába értette meg akkor Lewy vallomását, mostanra jutott el a teljes felismerésig mi is történt itt. Még jó, hogy momentán a saját kapcsolatában él fáziskéséssel… egész korrekt. Talán eddig a pontig tényleg tartott tőle, hogy egyoldalú a dolog és tart, amíg elviselik, aztán vége. Pedig ő nagyon pozitívan akarta látni. És most, mikor jött a megerősítés ehhez, akkor annyi minden indult el érzelmileg, érzetileg, gondolatilag benne, hogy ha többfunkciós lenne se sikerült volna lekezelni. Sem időben, sem térben nem állt össze az a kép, és már nem is igazán akaródzott. Elfogadta, hogy vesztett a saját elmélete szerint. De azt még nem tudta mit. Pár jó pontot? Fogalma sincs.
Szó nélkül viselte a reakciót, valami vérszegény mosolyt is megeresztett, de legszívesebben a fejére húzott volna egy plédet és elsüllyedt volna még elmúlik az iménti kis munkássága. Ha akarta, ha nem, ahogy kitisztulni látszott fejben legalább egy kicsit, teljesen elkenődött. Sajátos kudarcnak fogta fel, mintha csalódást okozott volna azzal, ahogy reagált. Bár nem tudhatja mit kellett volna, vagy mit vártak, ő csak túl sokat kapott, ami idáig jutott. Képes saját maga bármilyen tökéletes dolgot szétbombázni, ezt egész kicsiként is megtapasztalta már, ezért is rémül meg, ha valami túl jó, vagy túl jól halad. Idegen tőle ez az egész, hogy figyelmesek vele, hogy van, akit érdekel. Hogy szeretik.
A gyümölcsös pótcselekvés egyszerűen egy kitöltő plusz volt, mert nem tudta mit tehetne. Amikor visszautasította azt a lengyel csak elfogadva ezt hagyta, hogy ő cselekedjen, amit csak szeretne.
- Rendben, én azt hiszem visszafekszem. - Nem mintha képes lenne lehunyni a szemét és elaludni, de a feje fel fog robbanni, ha tovább gyűjtögeti benne a kis infókat. Egyszere rémiszti magát halálra velük és akasztja ki teljesen. Ott lebeg előtte, hogy bárhol, bármikor, bármilyen lánnyal összehozhatja a sors Lewyt, akire szó nélkül megérné lecserélnie Maját. Legalábbis a navinés szerint, és tekintve milyen érzésekkel vágódik be az ágyba, el is hiszi, hogy ez várhatja akár holnap, vagy egy hét múlva. Pedig Maja szereti őt, csak a lány buta, mint egy krumpli pillanatnyilag. Az oldalára fordulva bámul kifelé az ablakon, még leginkább próbál nem minden félpercben újra zavarba jönni, ahogy eszébe jut minden…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660424#post660424][b]Czettner L. Maja - 2017.02.17. 04:20[/b][/url]

Nem jöttek be a barik, nem tudta őket számolni, mert valahogy elő se bukkantak. A levegővételes gyakorlatokhoz meg túl sok a számolás, biz Isten nem próbálkozik azzal ilyenkor már be. Így magára maradt a saját fejében, ahol az aranyos bulik elültek és csak rendezgették a kismanók jobbra meg balra az infócsomagocskákat. Nehezen ment, de legalább kihessegette a gondolatai közül a legrosszabb variánsokat, amiket összehozott minden jövőbeli eshetőségre, így legalább azt elérte, hogy ne akarjon magába zuhanva elásódni. Azért lehet tényleg az, hogy egyedül maradt ezekkel segítette, de úgy sikerült visszatérnie az életbe és a jó bolygóra. Valahol ekörül hallotta, hogy Lewy visszaérkezett, de nem is nagyon mozdult meg, pedig szeretett volna. Aztán az első kérdésre kicsit halkan, talán motyogósan felelt. Nem akart csendben maradni, nyilván kiszúrható volt, hogy ébren van.
- Nem… tudom. Azt hiszem úgy az aggódás dologról nem lehet leszokni, ha valaki fontos.
És ezt nem csak hiszi, tudja is. Volt kapitányként sem izgult úgy a csapatáért, ahogy a lengyelért tud a pálya mellől például, ennek fényében egy ilyen mellett se tud csak úgy elmenni. Nem is szeretne, ez is lehet probléma, de mindegy is. Lassan vette rá magát, hogy megforduljon, a másik oldalára helyezkedve és egy párnát maga elé húzzon. Valamit szorongatni akart, na.
- De igyekszem. - Szépen nézett, tényleg, a tőle telhető maximumon kifejezve ezt. Végül a mosoly nem ezért nem bújt elő, mert annyira rossz a helyzet, hanem mert összeráncolt homlokkal nézett végig a jegesmaci stílusban nyomulón. Kivette maga alól a takarót és a kviddicses felé húzta. - Idáig érzem, hogy milyen hideg vagy… legalább takarózz be, mert most tényleg megfázol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660625#post660625][b]Czettner L. Maja - 2017.02.17. 19:20[/b][/url]

Könnyebb volna az életében azokat a pillanatokat összegezni, amikor nem őt próbálták óvni vagy éppen védeni, azokkal szemben, mikor hagyták, hogy ha kismértékben is, de hibás, annak éljen a következményeivel. Nyilván ahogy más, úgy ő se vágyna ennek az arculcsapó ténynek az igazolására, de egyszerűen természetileg képtelen elfogadni, hogy ne lenne valamiben ő is részes, hibás. Ugyan ez a helyzet azzal is, hogy fogadja el a figyelmet és hogy érte is megtennének bármit, ne csak ő akarjon másért. Nagyon bonyolultnak tűnik neki, hogy ebből egyszer kimasírozzon, de Isten lássa lelkét, már ezen tornázik fejben, hogyan tehetné.
- Igazából… ühm… - Tudható, látszik is, hogy időleges neki szavakat találni, ami leginkább abból ered, hogy nem akar hülyeséget mondani. De így is nagyon jól ért hozzá, hogy az süljön ki. Ha másból nem, ebből elférne nála bármilyen végzettségről való igazolópapír. - Lehet, hogy nem a fontosabbak, deeee érdekel, de látod, aki nyomi agyban, az nyomiságokat csinál hirtelen.
Közben ahogy ujjaival a takaró szélét piszkálgatta egy megkönnyebbült sóhajjal figyelt fel Lewyre. Igazság szerint ez kis idő, még magában volt egy-két dolgot késéssel ugyan, de nagyon is a helyére tett. Ugyan az volt itt is a helyzet, mint mondjuk a kimenjen vagy se öltözködésnél, elsőre ugyan kiküldte, de ő maga se tudja miért. Kétnaponta osztja meg az öltözőt fiúkkal, lányokkal; legyen szó kviddicsről vagy a táncról, és sosem volt problémája. Előtte elsőre mégis… mára pedig látható mi a helyzet, vagy mi volt már utána nemsokkal. Tulajdonképpen életében így-vagy úgy, de értek hozzá eleget, hogy tudja, nem ez vágta le az ékszíjat pár percre. Inkább a beazonosítása annak, mi történik vele, benne… De ez jó volt.
- De én az vagyok. Miattad. Akkor is, ha éppen mérgelődök, mert bénák miatt lemaradok egy versenyről, vagy mikor bele akarok halni két mondatnyi bűbájtanba. És van.
Visszahúzta magához, ha hagyta a fiú a kezet, ami korábban az arcánál járt, és egy kicsit közelebb húzva, puszit nyomott az arcára, aztán meg még egyet elvigyorodva. Az a helyzet, hogy bármennyire szeretné komolyan kezelni a dolgokat, jobban szereti sajátosan, inkább elvicceskedve. - Olyan vagy, mint egy jegesmaci. Szeretem őket. Meg mondjuk a jégkocka is új értelmezést nyert…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660661#post660661][b]Czettner L. Maja - 2017.02.17. 21:18[/b][/url]

Nem sokon múlt, hogy homlokon csapja magát, mert még mindig nem sikerül túl egyértelműnek és értelmesnek lennie. Fuh. Pedig próbálkozott, kivételesen ténleg előre gondolkodni, aztán beszélni. Majdnem ment is. Szóval még ezt magában lekaratézza, legalább végig hallgathatja azt is, hogy hangzott. A nap margójára azért fel kéne írnia, hogy megint túlteljesítette nem a napi, de a heti beszédadagját egyébként.
- Persze, hogy nem vagy. Csak magamra értettem. Különben meg csak arra gondoltam, hogy te is tudod néha egy kiiicsiiit mennyire naaaagyon vagyok lassú? Azt hiszem ez a jó szó. – Gondolkodott el pár pillanatra, meg azon is, hogy a felfedezéseiről szót ejtsen-e, de nem jutott ebben dűlőre rendesen. - De nem szeretném, ha ez több galibát csinálna. Most sem lett volna baj, ha előbb rájövök arra, amire…
Fejezte be végül szépen a mondókáját, és egyből evezett is volna tovább. A szeme egészen jól megszokta már a sötétet, de azért az még furcsa volt, hogy nem láthatott minden apróságot Lewy arcán. Talán akkor biztosabb lett volna magában, de inkább megült a fenekén ezzel.
- Szükséged van rám? - Na jó, azért majdnem előbújt az a nagyon örülős – nem, nem őrülős - , tipikus női vinnyogás, de sikerült egy kicsit szépítenie rajta. Költői volt a kérdés, csak legalább annyira boldog lett tőle, mint a ténytől, hogy szeretik. Még ha lassan ért is végig az infó a csatornákon. - Különben… Kössünk alkut. Komolyan gondoltam, hogy segíts. Te ezt rám bízhatnád, hogy eldönthessem, mondjuk egy kicsivel kevesebb aggódással és „elhiszed-nem hiszed, hogy kéne” elhagyásával, én meg cserébe megpróbálom szintén visszafogni és valahogy rendezni azt a halom marhaságot, amit néha rádöntök vagy ahogy viselkedem, mikor furi lesz minden. Ezért egyébként bocsi, csak úgy bumm, megtörténik, mint anno a dínók kihalása.
Most, hogy végérvényesen igyekezett zárni azt a szómenést, ami így előbukott, és nem mellesleg elég vicces volt pont tőle, tudott mással foglalkozni. Mint a puszi, vagy az, hogy megint ott volt. Végighúzta az ujját a lengyel állvonalán, aztán csak a saját oldalához húzta a kezét és a sajátját még azon pihentette.
- Ú, ez igazán kár, nem is emlékszem mikor ittam utoljára. Örökre is. Na hééééé. Nem… annyira. – Aztán végül, fordult még egy kicsit, így már ott volt egészen mellette, Maja a hasán fekve nézett rá felfelé, annyira hálás volt, hogy ő itt van neki, és azért is, hogy aznap ment szaloncukorért és az elhagyott kabátjáért a Cukorkaboltba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660675#post660675][b]Czettner L. Maja - 2017.02.18. 00:28[/b][/url]

Maja eszmélési reakcióidejét úgy kell elképzelni, amit egy beteg és öreg csiga kétszeresen lesétál. Kezdve ott, hogy az első találkozás után is eltelt több, mint két vagy három hét, mire úgy tudatosult benne, hogy ezt úgy nem szeretné, ha elmúlna. Vagy legalábbis már tudta, hogy nagyon szimpatizál vele. Aztán ez így szépen lassan épült fel, megint jöttek hetek egy-egy lépcsőnél, de már majdnem elhitte, hogy minden rendben van, még nemrégiben nem jött újabb felismerés. Ma pedig saját magát kellett kiismernie. Kevés sikerrel. Elmosolyodott és közben arrébb tornázta magát, hogy az éjjeliszekrényen lévő lámpát felkapcsolja. Zavarta már, hogy a semmibe beszél.
- Ez is, lényegében - merthogy volt már rá példa, ez a hangján is hallatszik, de most azon szépen átsétikázik és próbálja megfogni, ezt hogyan kéne elmondania. Nem azzal van a baj, hogy ne akarná, inkább a hogyan mondja ezt. Nem zavart volt, meglepően talán lelkes is, hogy kimondhatja mi a helyzet. Csak nehezen találta a szép kifejezéseket. - Fhu. Uhm… szóval az van, hogy én eddig is nagyon imádtalak, de például nem a kockáid kötöttek le sokáig. Mármint nagyon szépek, meg minden, sőt! Csak asszem rosszul működök, ugye?
Kicsit megszakította a dolgot, kétségbe nem kell esni, kicsit belepirult a dologba, mert gondolatban több dolog is felmerült benne, mit mondjon, de inkább megpróbálja folytatni, ahogy belekezdett. Azt nehéz lenne eldönteni, hogy a kezeivel miért babrál annyit közben, de inkább csak kicsit azért ideges, hogy most ennyi mindent idehoz majd.
- De aztán szépen lassan rájöttem, hogy de igen, ez is naagyon érdekel, csak ezzel meg nem tudtam mit kezdeni. Most kérdeztem volna akkor meg? De ez tök cikinek tűnt! Aztán ma meg, ez új volt és hirtelen, de ehhez legalább nem kellettek hetek… hogy de ez jó, nincs ezzel baj, csak. Bocsi.
Fejezte be végül, aztán várakozóan figyelt, hogy tessék, nem kellett harapófogó, de ez így normális-e? A saját életében ezt semmiről nem tudja megítélni. A vállvonásra csak elmosolyodott. Lehet másnak az, de Maja semmit nem vesz hosszú ideje készpénznek, amire érthető okai is vannak. Persze nem mentség, nem kell ezért mindenből kérdést gyártania. Végül kinyögte a nagy elképzelését, aztán a homlokát ráncolva pillogott, de ez csak a kijelentéséhez járt, nem a reakcióhoz.
- Ez túl hosszú, meg milyen csúnya is, nem vagy kutyus, azoknak mondják, hogy „menj innen”. De nem ellenkezem.
Amikor a kezét magához húzta, neki egy kicsit jobb lett. Maja szereti ezeket a dolgokat. Ölelgetni, hozzábújni. Arra meg egyenesen rászokott, hogy mikor lehet, vele aludhasson, szörnyű. Elmosolyodott, ahogy hallgatta a szókeresős önálló játékot, na szép, ahelyett, hogy segített volna, bár ő se tudta hirtelen mire gondolhat.
- Talán reggel, akkor nem annyira feltűnő, ha pattogok, mint egy labda. Nem nagyon iszok vagy eszek koffeinest, mert kicsi is elég nekem, hogy beüssön.
Mondta, és sajnálta a dolgot mert szeretett dolgokat, amiben van. Vannak tök fini sportitalok, de kiesnek így, ahogy a teák egy része is. A csokit annyira nem preferálja a többi édességgel szemben, így arról nem nehéz lemondani. De azért például nem gondolta volna, hogy a szotyi is nagy mennyiségben rossz. De Maja legújabb felfedezése szerint a jeges zuhany se egészséges. Kicsit oldalra billentette a fejét, végigkísérte a kezén vonuló ujjakat, a kezét pedig hagyta elhúzni, a másik oldalán támaszkodva hasalt tovább. Aztán végigsimította a mellkasáig, majd megállva lebiggyesztette a száját.
- Még mindig majdnem jegesmaci vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660770#post660770][b]Czettner L. Maja - 2017.02.18. 21:10[/b][/url]

Látva a reakciót kicsit kínos mosollyal próbált kivárni, még szerencsétlen a merényletéből feleszmél. Ami azt illeti nem volt szándékos, ő figyelt rá, hogy ne égesse ki a saját retináját, de lehet szólhatott volna. Mindegy, ezzel most már jócskán elkésett, és inkább szépen elmesélte mi van vele. Már amennyire sikerült. Szokása néha nagyon nem lényegi részeket megragadni, megesik. Most viszont bár elhagynia nem sikerült az alapvető - olykor téves - meglátásait, nem ment ez olyan rosszul. Elmosolyodott végül, mert megint csak megtapasztalta, hogy milyen rendes barátja van.
- Magam szerint se vagyok normális az esetek többségében, bár mondjuk nem mindig a rossz értelemben. Például hiába szeretem Lottit is, nem akarnék olyan lenni, mint ő, ahogy mondjuk más bőrébe se bújnék. Csak irigylem mondjuk, hogy mennyivel…. lazább néha.
Akkor tudna megfelelni önmagának, ha elhinné végre, hogy másoknak megfelelt. Az ördögi kört egész fiatalon felállította, amiben a versenyszelleme, ami fellángolt csak még inkább megtámogatta. Ott is mindig akkor volt elégedett, ha mások büszkék voltak rá. Talán erre az elismerésre vágyott, hogy minden a helyére kerüljön, talán nem. De ezt nem tudja az ember csak úgy a sarokba dobni.
Figyelte ahogy vigyorba vonul a mondandó vége, de ennek ellenére nem akart „ha”-kat keresni. Ezek ilyenek, talán, de senki nem lehet benne biztos. A végén azonban elfojtotta a nevetést, úgy piszkálódott kicsit.
- Igen, láttam milyen szörnyű tudsz néha lenni - még grimaszolni is próbált mellé, kevés sikerrel. Nem volt ezzel Majának gondja, sőt, biztos benne, hogy mikor pályán van, pláne mikor még ő is kapitányként tette, volt legalább ilyen akadékoskodó, akaratos és nehezen viselte, ha valami nem úgy zajlott, ahogy szerinte kellett volna. Előfordul. - Ahj, borzalmas vagy! Csak úgy értettem, hogy most úgy csinálsz, mintha parancsszót kéne tanulnom ellened. Úgy is szólok, ha valami van, na.
Kivéve mikor éppen hiányoznak szavak a mondathoz, vagy betűk a szavakból, vagy hangok, vagy eleve a szándék a beszédre. Végül csak egyetértően bólogatott, aztán a szétkuszált haját próbálta legalább úgy elrendezgetni, hogy kilásson mögüle. Nem szereti, ha az egész az arcába kerül, mert mintha leoltanák a villanyt. Pont, mint az agyán belül néha.
- Tudod, hogy a pingvinek mit csinálnak ez ellen? Összebújnak, meg így összesimulnak, és nem engedik, hogy a hideg győzhessen. - Igen, ilyen és ehhez hasonló igen fontos dolgok szorítják ki Maja agyából például a bájitalok receptjeit. Ez sokkal aranyosabb és érdekesebb infó. És emberbarátibb, mint a puffskeinek megfőzése. Közben a már mellkasán pihenő ujjbegyeivel dobogtatott Maja, aztán a kérdésen nevetgélt. Nem igazán olyan ő, mint Skipper, inkább a Közlegény. Viszont… - Kowalski, helyzetjelentést. Aludni szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660820#post660820][b]Czettner L. Maja - 2017.02.19. 03:32[/b][/url]

Maja sokkal jobban érezte magát, szép lassan sikerült a felhőket elkergetni, nem volt tele a feje fájdalmasan sok hülyeséggel se, amiket ő kreált. Ugyan még azért pár apróságot felhozott, mint, hogy van, amiket irigyel, de ezen kívül talán már teljesen látható is volt, hogy nem volt nyomott vagy rémült. Bár lehet jóval rosszabbnak látszott kívülről néha annál is, mint amilyen maga szerint volt. Végül mosolyogva hagyta magát közelebb vonni, örömmel viszonozta a csókot, sőt. Nagyon kis lelkes tudott ilyenkor lenni, ez mindig felvillanyozta. Kicsit feljebb is csúszott az ágyon, hogy közelebb legyen és egy szintre kerüljenek. Amit aztán meg is bánhatott volna, mikor orv támadást indítottak a fejszerkezete ellen. Kifújva a levegőt a tincsei hullámoztak az arca előtt, de viszonylag hamar dűlőre jutott vele, amihez a segítő kéz is jól jött. A kérdéseken viszont csak felnevetett.
- Olyan idióta vagy. Nem, nincs, hagyj üzenetet.
Komolyan nem érti néha mi történik, és most nem arról van szó, hogy elveszne, csak furcsa, mikor ilyen semmis butaságok is elférnek köztük, amikor, ha ő jön a pingvinekkel, nem nevetik ki, legalábbis nem gúnnyal, és sok hasonló. Szerencsésnek tartja magát, lehet, hogy karácsonykor el kellett volna kezdenie lottózni is, mert a főnyeremény máshol már megvolt. Boldogan bújt oda hozzá még egy puszit is nyomott Lewy karjára, miközben lassan abbahagyta a dobolást és pillogott rá felfelé, hogy megtudja, mit jelent le helyzetnek.
- Akkor először is, mint főnök, ne hívj többet főnöknek. Másodszor meg örülök, mert én sem tudnék. - Ráncolta össze a homlokát kicsit, olyan szörnyen hangzott ez. Még a saját életét se tudja elvezetgetni éppen, nem még itt irányítói szerepekre utaló posztba kerüljön. De azért jót derült rajta. És amúgy is, ma újra szerelmes lett. Hát a jegesmacik milyen cukik már!
- Hmm… na, ne tartsd magadban! - Kíváncsi volt, és ahogy Lewyre nézett, hát, ha nem lett volna az, akkor is felkeltette volna az érdeklődését, ráadásul… már úgy lelkes volt, hogy azt sem tudta mi jön. De bízott benne, mi baj lehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=668647#post668647][b]Czettner L. Maja - 2017.03.18. 23:59[/b][/url]

Pámpárám. Valakinek születésnapja van ma, bizony! Akkor is, ha ennek lehet Maja jobban örül, és lehet jobban készül, de bizony nem a sajátja. Az mééég egyelőre odébb van, de ez most mit sem számít. Az egyik kezében szorongatja a fura pálcikákat, félig pedig a kisebb fehér dobozt, amit a másikkal tart stabilan. Úgy tervezte, hogy pontosan kis éjféli meglepi lesz, de kicsit csúszik. Négy perce kevereg az utcában, de végre megvan, merre is kell menni. Ez is valami. Sötétben nehéz ám tájékozódni! Ennek ellenére a piros masni nagyon szépen vigyorgott a csuklóján és a derekán is, bár az ajándék nem ő volt, de azért járt a csomag mellé.
Ami a dobozkát illeti bizony torta pihen benne, aminek lehet a látványa is cukormérgezést okoz, annyi tejszín meg krém van némi eperrel - az egészséges! - spékelve. Tekintetével próbált a lába elé nézni, közben néha a fekete sporttáska pántjára pillogva, ami keresztben pihent rajta. Mikor megérkezett letette a dobozt, a táskát, előhúzott a zsebéből egy doboz gyufát és meggyújtotta a kis csillagszórót kopogás után. Kiemelte a tortát tálcástól, ezerwattos vigyor és a meglepeeetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=668650#post668650][b]Czettner L. Maja - 2017.03.19. 00:27[/b][/url]

Pár pillanatig izgatottan bámulta az ajtót, mire végre úgy tűnt, hogy végre ki is nyílik! Ha lett volna szabad két keze tapsikolni, már megtette volna, vagy a nyakába borul. Helyette csak a tortával egyensúlyozott egyikkel, a másikkal meg kicsit lóbálta a félig leamortizálódott csillagszórót. Szerencsétlennek nem sok esélyt hagyott a nap túlélésére, de ez volt a dolga.
- Gyorsan kívánj valamit, mert leég! - Nem akart ő parancsolni, csak látva a helyzetet ezt gyorsan minden elé kellett helyezni, azon meg csak nevetett, hogy nem normálisnak lett titulálva. - Boldog születésnapot, szívecske!
Mert ugye erre ez a kis... na jó, Maja azért így se csinált kicsit, de viszonylag visszafogott ahhoz képest, amit levághatott volna. Felé tartotta a mosolygós epres minitortát, amit bizony - kisebb segítséggel - ő csinált ám! Aztán várta, hogy feldolgozza a sokkot.