36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Allan Colton Fisher hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. február 8. 14:03 | Link


UK, London | A Ruhaszalon | február eleje


- Leszarom, nekem akkor is a legfancybb diétás kaját fogjátok adni, ha kell, külön szerződtettek házimanókat. Van pénzetek, nem? Na. - Fűzöm hozzá, miközben haladunk a legelső esküvői ruhaszalon felé, amit közösen fogunk meglátogatni. Hát igen, olyan gyorsan felnőnek...
Ez a kis köcsög itt mellettem férjhez fog menni. Gyűrű lesz az ujján, vágod? Elképesztő. Mínea! FÉRJES ASSZONY! Pedig nehezen tudtam volna ezt elképzelni róla pár évvel ezelőtt.
- Ha nem, akkor olyan beszédet kapsz az esküvőn, hogy nem fogod megköszönni. - Vigyorodok el, és meg is köszörülöm a torkom. - Tisztelt mindenki! Míneáról mindig is tudtam, hogy egy nagyon komoly, elkötelezett, céltudatos nő. Például amikor kivertem a szobánkban, olyan hideg céltudattal reagált, hogy tudtam, az életben mindig is meg fogja állni a helyét... -Itt azért kicsit arrébbszökkenek a járdán, hogy az esetlegesen engem célzó pofont kikerüljem, de ha tehetném, még a másik oldalra is átmennék. Az arcomon gonosz vigyor. - A Rellon-orgiákon pedig mindig páratlanul teljesített, a kitartásban sincs hiánya... khm... - El kéne kezdenem menekülőre fogni, ugye? Nagyon meg fogom szívni, ha így folytatom. Mondjuk futni sincs értelme, mert velem ellentétben Mínea szokott varázsolni, ha valami nem tetszik neki.
- Oké-oké, kussolok, jó - védekezek feltartott kezekkel, megállva a ruhaszalon bejárata előtt. - Tudom, ez nagyon fancy, jófiú leszek, ígérem. - Bólintok jelentőségteljesen, majd kinyitom előtte az ajtót. - Csak Ön után, hölgyem.
Jó, azért Mini mellett könnyen hozzá lehet szokni a luxushoz, de arra nem számítottam, hogy úgy fogják kinyalni a picsánkat, mintha wellnesshotelbe jöttünk volna. A macaron-hegyek, pezsgő és habkanapék világa egy _ruhaboltban_ azért mégis csak idegenül hat. A macaron-t egy "diétás is van?" kérdéssel utasítom el.
- Hallod... mennyit kérne szerinted a szőke? - Súgom oda Mininek, mikor a szőke és a barna hölgy, akik a seggünk tisztára sikálása érdekében vannak jelen, nem hallják éppen. - Itt mindent meg lehet fizetni.
Aztán Mini már ki is jön az első ruhában, és szó se róla, ez a csaj mindenhogyan gyönyörű, és minden jól áll neki. Esztétikailag majdnem tökéletesnek tartom őt, ezért is volt témája már festményemnek, ezért fotózom mindig, amikor lehet. Van valami különleges az arcában, a válla ívében, ami nőies, mégis erős, hiszen sportoló.
Mégis, a meghatottságomon túl, amikor felfogom, hogy hogy néz ki ebben a csipke-fodor áradatban, a szép kis uszályjal, ujjacskákkal, akkor megpróbálom nem telibe elröhögni magam.
- Milyen... szűzies. - Krákogok. - Úgy nézel ki, mintha a Jonas brothers minden tagja kölcsönadta volna neked a tisztasági gyűrűjét. - Itt már nem tudom visszafogni magam, és röhögni kezdek.
- De amúgy full meghatódtam, hogy így látlak fehérbe', meg minden. - Jegyzem meg csak úgy mellékesen, és ha valaki, Mínea látja a viszonylag semleges arckifejezés mögött, hogy nem csak poénkodok.
Szál megtekintése


Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. március 20. 13:12 | Link


UK, London | A Ruhaszalon | február eleje


Mikor Mini folytatja, amit elkezdtem, röhögésben török ki. Azért valahol sajnálom Iant, hogy el kell viselnie engem is az esküvőn, ráadásul tanúi minőségben, miközben – nos, vagy tudja, vagy nem – előbb jártam a menyasszonyban, mint ő. Mondjuk ha tudná, lehet, hogy nem engedné, hogy részt vegyek… lehet…
Aztán belépünk az extravagáns szalonba. Csillárok, hatalmas tükrök, macarontól roskadozó asztalok. A minden-mentes édességre pillantva visszafojtok egy fintort, aztán úgy döntök, elveszek egyet a halomból – ha nincs benne semmi, ugye, akkor lehet -, végül szusszanva dőlök hátra, ahogy várom a legjobb barátom divatbemutatójának első pontját.
Tényleg nem illik hozzá, és rohadt vicces látvány, ahogy, mint valami Szűz Mária, áll ott feszes háttal a tükör előtt, de mégis valamiért… azért kell nyelnem egyet. Mert ha ő felnő, az azt jelenti, hogy én is öregszem, nem? Én sosem fogok megházasodni.
Kiszalad egy kuncogás a makulátlan szóra, enyhe vigyorral nézek Minire.
- A megtestesült szentség – fűzöm hozzá teljes meggyőződéssel, de nem sokat kell várnom, hogy Szelniczky megunja a ruhakölteményt, s hamarosan már egy selyemköntösben járkáljon a szalonban.
- Asszem’ valami olyan kéne, amiből kilátszik a hátad. Mondjuk V-vonalban – kommentálom a válogatását, majd én is felkelek a helyemről. - Nem túl sok csipke… de hosszúujjú? – Érdeklődöm az elképzelésekről. - Gondolom ékszered is lesz, nem? Valami régi, meg új, meg izé… – Nem tudom folytatni a felsorolást, de a húgomtól hallottam, hogy van valami ilyen babona, ami az esküvőket és a menyasszonyt illeti. - Szóval nyilván az ékszernek is látszódnia kell, ha lesz. – Nem értek a ruhákhoz – vagyis addig nem értettem, míg Mínea ki nem tanított belőlük, de nem akarok túlságosan belepofázni. Ez az ő esküvője, de mégis segíteni hívott, engem hívott, nem valami barátnőjét, aki ért a divathoz, nem az anyját, hanem engem. Szóval azért próbálok segíteni, ha tudok.
- Tudod, hogy nem értek hozzá, most úgy mondom ezeket, mint aki már sokszor fotózott téged. - Odaérve az egyik ruhaállványhoz arrébbhúzok egy-egy fehér szoknyát, s nézem a cuccokat, amik valószínűleg az egész vagyonomnál ötször drágábbak. - Egyáltalán fehéret akarsz? - Rápillantok. - Más is jól állna.
Szál megtekintése


Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. június 19. 12:04 | Link


UK, London | A Ruhaszalon | február eleje | Crystalised


- Okos. - Nyilatkozom az ékszereket illetően, miközben még mindig őt méregetem. Nem tagadhatom, hogy volt közünk egymáshoz, a testének minden négyzetcentiméterét ismerem, de ezekben a pillanatokban valahogy nem tudok úgy ránézni - inkább látom őt valamiféle műalkotásnak, aki önmagában is kész van, meztelenül, minden csicsa nélkül, ám most mégis ki kell rá találni valamit.
- A vállaid ívének látszódnia kell. Talán még a kulcscsontodnak is, ha engem kérdezel... - Azt hiszem, az eladók nem teljesen értik, miért nem őket kérdezzük; talán még meg is rémültek, tisztára úgy dumálok, mintha értenék a divattervezéshez, pedig én csak meztelen lányok testére szoktam festeni, innen (is) a tapasztalat, hogy mi az, amit hangsúlyozni kell egy-egy emberen. Mikor Miniről festettem portrét, a vállait akkor sem hagytam ki. Attól, hogy szép, és közben látszik rajtuk a sporttól, hogy milyen erős, van benne valami olyan különlegesség, ami másokban ritka.
Az elképzeléseit hallgatva bólogatok, közelebb is lépek hozzá. Ismerem Mini ízlését a hétköznapokban - talán még azt is sejtem, hogy mennyire be lehet szarva ettől az egész esküvősditől, még akkor is, ha ő lenne az utolsó ember, aki ezt kimutatná.
- Te nem vagy bárki. - Mondom, miközben a szemébe nézek. - Akkor sem tudnál úgy kinézni, ha a világ legátlagosabb göncét adnák rád. De nem lesz átlagos, mert itt vagyok én. - Próbálom valahogy megnyugtatni, nem azért, mert úgy érzem, hogy annyira ideges lenne, csak tudom, hogy én biztosan síkideg lennék, ha a saját esküvőmre kéne ruhát választani, mi meg sok mindenben hasonlítunk ezzel a nővel itt.
A dicséretére csak elmosolyodom, aztán mikor megfogja a kezem, nem ellenkezem, sőt, még meg is szorítom kicsit az ujjait, aztán együtt nézzük a felsorakoztatott göncöket, amik közül egy is többet ér, mint tíz képem együtt. Miután Mini a színnel kapcsolatos elképzeléseit is felvázolta, amit én nagy egyetértéssel fogadok - az anyját említve azért elröhögöm magam -, a személyzethez intézi szavait.
- Az egyiket alkoholmentesen kérnénk, ha van rá lehetőség. - Mosolygok én is "kedvesen", de ez a kifejezés, mikor így udvariaskodom, van, hogy még mindig idegenül hat az arcomon. Nem szokásom ilyen cukinak lenni, annak ellenére sem, hogy Mini mellett azért megtanultam, hogyan kell tenni a szépet idegeneknek.
- Tudom, persze, hogy tudom! - Már-már felcsattanok, de csak azért, hogy röhöghessen egyet. - Mit gondolsz, én ne tudnám, hogy az milyen? Hülyegyerek.
Ellépek tőle végül, a ruhák között nézelődöm, aztán találok valamit - kell hozzá egy kis idő, és ha nem is ez lesz a tökéletes, talán valamiféle iránymutatásnak jó lesz. Kihúzom a gondosan felakasztott ruhák közül, elég könnyű darab, mert nem egy hercegnős akármi - oldalt kissé felvágott, a hátát szépen mutató darabról beszélünk.
- Hozzá mit szólsz? Szerintem egy próbát megérne.
Szál megtekintése


Európa - Allan Colton Fisher hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek