[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=811890#post811890][b]Allan Colton Fisher - 2020.06.19. 12:04[/b][/url]
UK, London | A Ruhaszalon | február eleje | Crystalised- Okos. - Nyilatkozom az ékszereket illetően, miközben még mindig őt méregetem. Nem tagadhatom, hogy volt közünk egymáshoz, a testének minden négyzetcentiméterét ismerem, de ezekben a pillanatokban valahogy nem tudok úgy ránézni - inkább látom őt valamiféle műalkotásnak, aki önmagában is kész van, meztelenül, minden csicsa nélkül, ám most mégis ki kell rá találni valamit.
- A vállaid ívének látszódnia kell. Talán még a kulcscsontodnak is, ha engem kérdezel... - Azt hiszem, az eladók nem teljesen értik, miért nem őket kérdezzük; talán még meg is rémültek, tisztára úgy dumálok, mintha értenék a divattervezéshez, pedig én csak meztelen lányok testére szoktam festeni, innen (is) a tapasztalat, hogy mi az, amit hangsúlyozni kell egy-egy emberen. Mikor Miniről festettem portrét, a vállait akkor sem hagytam ki. Attól, hogy szép, és közben látszik rajtuk a sporttól, hogy milyen erős, van benne valami olyan különlegesség, ami másokban ritka.
Az elképzeléseit hallgatva bólogatok, közelebb is lépek hozzá. Ismerem Mini ízlését a hétköznapokban - talán még azt is sejtem, hogy mennyire be lehet szarva ettől az egész esküvősditől, még akkor is, ha ő lenne az utolsó ember, aki ezt kimutatná.
- Te nem vagy bárki. - Mondom, miközben a szemébe nézek. - Akkor sem tudnál úgy kinézni, ha a világ legátlagosabb göncét adnák rád. De nem lesz átlagos, mert itt vagyok én. - Próbálom valahogy megnyugtatni, nem azért, mert úgy érzem, hogy annyira ideges lenne, csak tudom, hogy én biztosan síkideg lennék, ha a saját esküvőmre kéne ruhát választani, mi meg sok mindenben hasonlítunk ezzel a nővel itt.
A dicséretére csak elmosolyodom, aztán mikor megfogja a kezem, nem ellenkezem, sőt, még meg is szorítom kicsit az ujjait, aztán együtt nézzük a felsorakoztatott göncöket, amik közül egy is többet ér, mint tíz képem együtt. Miután Mini a színnel kapcsolatos elképzeléseit is felvázolta, amit én nagy egyetértéssel fogadok - az anyját említve azért elröhögöm magam -, a személyzethez intézi szavait.
- Az egyiket alkoholmentesen kérnénk, ha van rá lehetőség. - Mosolygok én is "kedvesen", de ez a kifejezés, mikor így udvariaskodom, van, hogy még mindig idegenül hat az arcomon. Nem szokásom ilyen cukinak lenni, annak ellenére sem, hogy Mini mellett azért megtanultam, hogyan kell tenni a szépet idegeneknek.
- Tudom, persze, hogy tudom! - Már-már felcsattanok, de csak azért, hogy röhöghessen egyet. - Mit gondolsz, én ne tudnám, hogy az milyen? Hülyegyerek.
Ellépek tőle végül, a ruhák között nézelődöm, aztán találok valamit - kell hozzá egy kis idő, és ha nem is ez lesz a tökéletes, talán valamiféle iránymutatásnak jó lesz. Kihúzom a gondosan felakasztott ruhák közül, elég könnyű darab, mert nem egy hercegnős akármi - oldalt kissé felvágott, a hátát szépen mutató darabról beszélünk.
- Hozzá mit szólsz? Szerintem egy próbát megérne.