BK Fórum - Európa

Európa - Ardai Tánya hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le

| Téma száljai | Témaleírás

Ardai Tánya
INAKTÍV

Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300

Írta: 2017. január 8. 19:09

| Link

Lars
Bornholm szigete

Imádtam, hogy végre megint volt valaki, akivel elmehettem túrázni. Annyira hiányzott már a mozgás amióta a Bagolykő falai között voltam, nem is gondoltam volna. Sosem voltunk egy helyen, így nem értettem a bezártság fogalmát. Ráadásul sosem voltunk szigorú szabályokhoz kötve se tanulásügyileg, se másképp.
De pár hét múltán már a környéket is kezdtem unni. Megismertem már alakjukról a fákat, és színükről a réteket. Éppen ezért hoztam fel újdonsült túratársamnak, hogy menjünk el valamerre messzire, amikor megmondta, hogy tud hoppanálni. Én magam még sosem csináltam, de úgy hittem, nem lehet sokkal másabb, mint hopp-porral utazni.
Már péntek este teljes lázban égtem, és bepakolás után még küldtem is egy baglyot Kolosnak, hogy ne aggódjon ha véletlenül nem talál. Ugyanis reménykedtem benne, hogy legalább a hétvégét ott töltjük a szigeten.
Lars már ott várt rám, amikor megérkeztem a megbeszélt helyre. Kicsit idegesen vártam a hoppanálást, de amint megtörtént rögtön megnyugodtam. Egyáltalán nem volt vészes. És persze a pulzusom helyreállításában az is segítséget nyújtott, amit magam előtt láttam. A kékes fehéres megfagyott víz tökéletes harmóniában volt a hófödte parttal. Még a csípős szél sem tudott megállítani abban, hogy ne kerekedjen el a szemem, próbálva mindent a tudatomba vésni. Hirtelen egészen elevennek éreztem magam. A vállamat nyomó súly, amit a suli és a családi helyzet okozott, feloldódott. Elmosolyodtam. Először a tájra, majd Tobira is.
- Ez gyönyörű! - mondtam ki hangosan, amit gondoltam. Legszívesebben örökre ott maradtam volna, de a hideg ebben megállított. Kicsit közelebb lépkedtem a jéghez.
- Mit gondolsz, rá lehet menni? - kérdeztem meg a szakértőt, továbbra is haladva az úti célom felé. Persze menet közben ledobtam a táskámat, hogy ha mégsem olyan biztos az a páncél, akkor ne ázzon el mindenem. Ráadásul egy váltásruhám is volt benne, nem bíztam semmit a véletlenre. Óvatosan tettem rá a jég szélére a cipőm talpát. Egy kicsit próbálgattam, hogy elbírja-e a terhelést, szóval egészen akrobatikus módon hol egyik, hol másik lábamra helyeztem a testsúlyom.
- Biztonságosnak tűnik... - jegyeztem meg Larsnak is.

***

Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. január 8. 19:19	Szál megtekintése

K E R

Ardai Tánya
INAKTÍV

Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300

Írta: 2017. január 15. 19:42

| Link

Lars
Bornholm szigete

Teljesen átitatott az energia, amint megérkeztünk Dániába. Olyan érzésem volt, mintha mindig is az lett volna a sorsom, hogy útnak eredjek, más országba is. De végül is a véremben volt, ha mondhatjuk úgy.
Egy ideig csúszkáltam a jegen, majd amikor úgy éreztem ezt is eléggé megtapasztaltam anélkül, hogy ráestem volna a farokcsontomra, vissza blattyogtam Tobihoz, és még mindig mosolyogva néztem rá.
- Rendben főnök, mutasd az utat! - mondtam, hogy biztos legyen benne, hogy eléggé kijátszottam magam, és nem fogok lemaradni minden második lépésnél. Elvégre, nem vagyok már öt éves...
Nekivágtunk az útnak. A cipőnk minden egyes lépésnél besüppedt a puha hóba, melynek felszíne fagyos volt a hidegtől.
- Honnan ismered ezt a helyet? Már mint gondolom egyszer már töltöttél itt huzamosabb időt, hogy tudtunk hoppanálni - magyaráztam, és a hozzá tartozó mutogatásban az sem zavart meg, hogy a táskám pántjait tartogattam. A mozdulat már csak amolyan reflex volt, amire nem is figyeltem fel, úgy koncentráltam arra, hogy ne bukjak orra és közben még társalogjak is. Beszéd közben fehér pára bukott ki a számon, színével pedig harmonikusságot tükrözve a környezettel. És pontosan így is éreztem magam. Mintha mindig is oda tartoztam volna. Bár hajam színével jobban beilleszkedtem volna a svédekhez, azt meg kell vallani.
- Mond csak, tulajdonképpen milyen ez a hely, ahová tartunk? - kérdeztem, ugyanis semmit nem tudtam arról, hogy merre megyünk. Teljesen rábíztam magam Larsra, és a tudatlanság most nem is zavart. Ha véletlenül - vagy akár direkt, bár azt nem néztem volna ki belőle - itt hagyna, akkor is feltalálnám magam. Ebben biztos voltam. Ez volt szinte az egyetlen dolog, amit igazán megtanultam a gyerekkori évek alatt. Alkalmazkodni.

***

Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. január 15. 20:13	Szál megtekintése

K E R

Ardai Tánya
INAKTÍV

Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300

Írta: 2017. február 15. 17:48

| Link

Lars
Bornholm szigete

Amint elindultunk, már csak a gyaloglás maradt az egyetlen mókám, így szokásomhoz híven rögtön elkezdtem valamiről beszélni. Ezt így éreztem helyén valónak.
Lars válaszára én is elmosolyodtam, de amikor láttam, hogy arcát eltorzítja a szomorúság a következő percre, úgy éreztem, mintha valami olyan dolgot tudtam volna meg, ami egyáltalán nem tartozik rám. Elkaptam a fejem, és a tájat kezdtem el helyette vizsgálni. Elvarázsolt a sok hó, ami belepte az egész környéket. Olyan...nyugodt volt. És tiszta. Mintha én is megszabadultam volna minden fájdalmamtól és aggodalmamtól. Hirtelen már Kolos és a nagypapi sem járt a fejemben. És azt akartam, hogy Tobi is így érezzen. Ezért tereltem a témát, és egy újabb kérdést tettem fel. Reméltem, hogy nem veszi nagyon észre, hiszen előtte volt egy kis szünet a beszélgetésünkben, ami idő alatt akár el is felejthette az emlékeket, ám a hálás pillantás amit kaptam, mindent elárult.
Hallgattam a históriát Odinról, szinte már láttam magam előtt, ahogy megtörténik. Olyan volt, mint régen amikor apa lefekvés előtt mesélt nekünk. Író lévén nagyon értett hozzá, hogyan nyűgözzön le. Főleg engem. Elég volt egy kalanddal vagy utazással kapcsolatos megjegyzés, és engem már meg is vett.
- Hogy érted, hogy a középkorban jár? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Reméltem nem arra utalgat, hogy nincsen angol WC. Mert igazából bármi mással elbírtam volna, csak azzal az egyel nem. A csatornázás egy olyan dolog, amit szinte létszükségletűnek neveznék. Elmosolyodtam a gondolatra. Még én is tisztában voltam vele, hogy túlreagálom az esetet.
Hirtelen megmozdult alattam a talaj, és besüppedtem a hóba. De úgy a fél lábam. És nem akart moccanni. Felnevettem.
- Segíts, beszorultam - nyújtottam a kezem a fiú felé. Magamban pedig csak azt mondogattam, hogy ez is csak velem fordulhat elő.

***

	Szál megtekintése

K E R

Ardai Tánya
INAKTÍV

Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300

Írta: 2017. március 16. 10:53

| Link

Lars
Bornholm szigete

Éppen azon elmélkedtem gyaloglás közben, hogy Tobi vajon hogy is értette azt a tűzcsiholós elmaradt civilizáció kijelentését. Az első fontos kérdés az volt, hogy ha vendégszeretőek, akkor nem akarnak-e feláldozni valami állatot nekünk, ha meg nem vendégszeretőek, akkor vajon bajban vagyunk-e egy ilyesfajta rituálé miatt. Talán mégsem volt a legjobb ötlet egy ilyen túrára jönni. De valahogy minden lépésben apu esti meséit és nagyapa történeteit éreztem. Közelebb voltak hozzám, mint ahogy az utóbbi két évben éreztem. Kezemet a mellkasomhoz kaptam, ahol még a vastag kabát alatt is éreztem az iránytű tűjének forgolódását hogy a hazavezető utat mutassa. Elmosolyodtam. Sosem vagyok egyedül.
És ekkor puff...belesüllyedtem a hóba. Olyan hirtelen ért, hogy még felsikkantani sem volt időm vagy bármilyen reakcióra. Amikor már félig beterített a hó, akkor megkértem drága utastársamat, hogy mentsen ki, mert még csak megmoccanni sem akar a lábam.
Elkaptam a felém nyújtott kezét, és magamban imádkoztam, hogy ne kerüljünk mind a ketten a hó alá. Elkezdett húzni, de a hó erősen tartott. Kissé meglepődtem és a lábam felé néztem. Egy tapodtat sem moccant. Mintha beton lenne. Még erősebben szorítottam meg Tobit, és minden izmom megfeszítettem hogy könnyebb legyek és talán a hó is elengedjen.
A hó a lábam környékén elkezdett olvadni, és a víz beszivárogni a ruhám anyagába. A hideg is rögtön sokkal közelebbinek tűnt.
- Kezd fagyos lenni a helyzet odalent - mosolyogtam a fiúra, mintha minden rendben lenne, és csak megpróbálom elviccelni a szituációt. Hiszem nem jöhettem pánikba. Az lett volna a legrosszabb amit tehetek.

***

	Szál megtekintése

K E R

Ardai Tánya
INAKTÍV

Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300

Írta: 2017. április 8. 22:59

| Link

Lars
Bornholm szigete

Próbáltam elviccelni a szituációt, hátha az segít a másiknak. De nem így tűnt. Ő is eléggé aggódott értem. És én persze nem csak magam miatt aggódtam. Ha túl közel jön, talán ő is besüpped. Ha már lehet választani, akkor már inkább csak egyikünk fagyjon halálra. De ez biztos nem történhet meg.
Tisztázta, hogy mi az ötlete, és pedig egyetértően dünnyögtem és bólintottam. Aztán megragadtam a felén nyújtott karját, csak a biztonság kedvéért. Amint elkezdte az olvasztást, már a lábamnál érezhető szorítás is engedett.
- Azt hiszem már jó lesz - szólaltam meg rekedtes hangon. Kicsit féltem, be kellett vallanom. Sosem találkoztam még akkora adag hóval, ami foglyul tudott ejteni. De bíztam Tobiban. Az utolsó nagy húzás előtt mindkét kezemmel megragadtam az övét, és rámosolyogtam, hogy bizalmat adjak neki, mert úgy láttam neki nincs elég. Aztán húzott.
Elsőre éppen hogy csak megmozdult a lábam, de én már annak is nagyon örültem. Aztán ahogy egyre jobban próbálkozott, annál jobban jött kifelé. Egy kicsit kellemetlen volt, de ennyit igazán kibírhattam a szabadulásom érdekében.
Egy utolsó rántással pedig már kint is voltam. Mind a ketten elterültünk a lyuk mellett a fehér havon. A lábamon a nadrág magába szívta a vizet, és sötétlő foltként jelezte, hogy melyik rész az, amelyik szerencsétlenebbül úszta meg a történetet.
- Köszönöm! - mosolyogtam a társamra, ezzel is azt üzenve, hogy nem is volt olyan vészes. Bár az igazat megvallva, ő végezte a munka nagyobbik részét.
Táskámból előkotortam a pálcámat, és szárítkozni kezdtem.

***

	Szál megtekintése

K E R

Európa - Ardai Tánya hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai