A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706183#post706183][b]Széplaki Alíz - 2017.10.20. 14:57[/b][/url]

Nagyon izgatott voltam, hogy végre újra találkozhatok Majácskával, hiszen már egy jó ideje nem láttuk egymást. Ráadásul egészen Münchenig repültem miatta, ahol jelenleg tartózkodott. Még sosem jártam ott, úgyhogy mire odataláltam a megbeszélt helyszínre, nem győztem csodálni a tájat, az épületeket, a városi forgatagot. Amikor megláttam a barátnőmet, boldogan átöleltem, egy kis időre végre megint együtt lehettünk. Látszott már rajta, hogy várandós, de nagyon jól állt neki a kismamaság, ráadásul én már tudtam, hogy milyen nemű gyermeknek ad majd életet, ugyanis megálmodtam pár napja.
- El sem hiszem, hogy itt vagyok! Tök jó! Örülök, hogy újra láthatlak! Hogy viseled a várandósságot? - kérdeztem tőle kíváncsian. Hallottam, hogy minden ember másképp éli meg, van akit jobban megvisel, van akit kevésbé.
- Hú, először is nézzünk körül! Kíváncsi vagyok mindenre - ujjongtam lelkesen. Jól esett végre egy kis környezetváltozás, mivel már nagyon rám fért az, hogy kiléphessek a megszokott rutinból.
- Hát, biztosan tudod, hogy új vezetőség van szinte mindenhol. A Naviban is, így most Luca és Lewy a vezetők, aminek nagyon örülök, mert iszonyat jó fejek és segítőkészek. Az új csikók is aranyosak, ráadásul újraindul a blogunk is. Nehéz elhinni, hogy ez az utolsó évem. Ja, és képzeld, LLG gyakorló tanár leszek majd Olive mellett! Hát nem nagyszerű? - meséltem neki lelkesen, szinte levegőt sem véve. Még saját magamnak sem tűnt fel, hogy mennyit beszéltem egyszerre megszakítás nélkül.
- Igen, maradtam prefektus, mert nagyon szeretem ezt a posztot. Lesz majd csomó házon belüli játék is meg minden... jaj, már nagyon várom! - folytattam a válaszadást kitörő lelkesedéssel.
- Csak kár, hogy nem vagy ott, de az megnyugtat, hogy tudom, boldog vagy - tettem hozzá mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706653#post706653][b]Széplaki Alíz - 2017.10.25. 22:58[/b][/url]

- Igen, örülök, hogy igazad lett - mondtam a barátnőmnek boldogságban úszva, hiszen a nagy távolság ellenére mégiscsak sikerült megoldanunk a találkozást. Szívesen visszahoztam volna azokat az időket, amikor naponta találkoztunk, de a szívem mélyén tudtam, hogy el fog jönni az idő, amikor mindkettőnknek megváltozik majd az élete és más helyekre sodor az élet ezáltal, csak nem gondoltam, hogy ez ennyire hamar be fog következni. Ennek ellenére erős maradt a barátságunk és a távolság sem okozott akadályt számunkra, úgyhogy elmondhattam, hogy valóban mi voltunk a legjobb barátnők. Nem lett volna képes mindenki tartani a kapcsolatot a másikkal ilyen téren, hiszen általában mindenki elvolt foglalva a saját életével, így mi teljesen különcnek számítottunk, ami szuper dolog volt, hiszen bebizonyosodott, hogy a barátságunk mindennél erősebb.
- Jaj, nagyon kis édes lehet. Biztos cuki lesz... én már tudom ám a nemét is - mondtam a lánynak széles vigyorral az arcomon, majd hozzátettem:
- Persze, ha nem akarod nem árulom el. Magamban tudom tartani, nem okoz gondot - húztam az agyát játékosan. Kíváncsi voltam, hogy vajon Maja mennyire érdeklődik aziránt, hogy milyen nemű lesz majd a babája, természetesen tiszteletben tartottam azt is, ha nem akarja tudni, úgy voltam vele, hogy akkor inkább tartom a számat. De semmiképp sem szerettem volna előle elhallgatni azt, hogy megálmodtam ezt a dolgot, mármint a baba nemét.
- Igen, ez így van. Hozzánk kerülnek a legjobbak - feleltem neki csibészes mosollyal az arcomon, hiszen valóban így gondoltam. Nagyon jó kis társaság gyűlt össze idén a Naviban, ráadásul a ház vezetősége is nagyon aktív, segítőkész volt, szóval ezen a téren szuper volt minden.
- Igen, mellette. Nagyon szeretem az állatokat, szóval szívesen tanulok róluk bővebben, ráadásul Olive mellett gyakorolhatom a tanárkodást is. Olyan jó hogy végre tudom, hogy mit szeretnék csinálni a jövőmet illetően - feleltem a lánynak kitörő lelkesedéssel.
- Nagyon cuki vagy, te is hiányzol ám! - öleltem meg a barátnőmet, szerencsére sikerült közben megállnom, hogy túlságosan elérzékenyüljek és elbőgjem magam. Inkább egy finom mosolyt erőltettem az arcomra, reméltem, hogy nem fog feltűnni neki, hogy mennyire hiányzik a társasága a mindennapokban. Tényleg csak azt szerettem volna, hogy boldog legyen.
- Egy fokkal jobbak az álmok. Sokat gyakorlok, sok negatív élmény is ér ezáltal, de nem adom fel. Úgy érzem, hogy végre sikerült fejlődnöm egy picit. Ez is valami, ez is haladás - válaszoltam meg Maja kérdését. Nem volt egyszerű dolgom a képességemmel, de minden erőmmel azon voltam, hogy képes legyen kontrollálni az álmaimat és tovább fejlődhessek a jövendőlátás terén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707825#post707825][b]Széplaki Alíz - 2017.11.11. 15:34[/b][/url]

- Igazi labdarúgó fan lesz a gyerkőc, ha már most ennyit rúg. Gyakorol a gólra - mondtam a barátnőmnek vigyorogva.
- Nos, kislány lesz - feleltem Majának sejtelmes mosollyal az arcomon. Reméltem, hogy a vizsgálatok is ezt mutatták ki és nem tévedtem nagyot, de vakon megbíztam az álmaimban, mert idáig sosem vezettek félre.
- Köszi. Igazából tartok tőle, hogy valóban jó tanár leszek-e majd, de éppen ezért szeretnék gyakorlótanár lenni először, hogy Olive megmutassa, mit, merre és hogyan kell csinálni. Még nagyon nincs tapasztalatom ezen a téren, de bízom benne, hogy el tudom majd sajátítani és idővel ráérzek majd a tanárság "ízére".
- Aham. De nem is az a gond, hogy sok a rossz álmom, mert ezeket nem tudom kiszűrni, hanem inkább az a baj, hogy még mindig nem tudom teljes mértékben irányítani az álmaimat, csak részlegesen. Valahogy kevés az energiám hozzá vagy nem tudom - válaszoltam lebiggyesztett ajakkal. Nagyon sokat fejlődtem az elmúlt négy év során, de még mindig volt mit tanulnom. Részben már képes voltam kontrollálni az álmaimat, de még mindig nem teljesen, és ez bosszantott.
- Hol fog világra jönni a kisbaba? Választottál már szülész-nőgyógyászt? Vagy itthon fogsz szülni? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan tervezi Majácska a gyermek világra jöttét. Gondoltam magamban, hogy bizonyára megbeszélték már, hogy hol fog megtörténni ez az egész, hogyan gondolta el ezt a folyamatot. Reméltem, hogy minden klappolni fog majd és problémamentesen ad majd életet a kisbabájának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709246#post709246][b]Széplaki Alíz - 2017.12.03. 12:52[/b][/url]

- De jó! Örülök, hogy ezúttal sem tévedtem, bár szerencsére idáig még nem csalatkoztam az álmaimban - vagy szerencsétlenségemre. Mivel nem mindig álmodtam meg jó dologkat, de mivel nem is meseországban élünk, ezért sajnos a jó dolgokkal együtt jártak a rosszak is.
- Egyébként mindegy is, milyen nemű. A lényeg az, hogy egészséges legyen - tettem hozzá mosolyogva. Meg se fordult a fejemben, hogy bármiféle komplikáció lépne fel, valahogy éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz a kicsivel.
- Igen, Liv tényleg nagyon rendes és segítőkész, részben ezért is esett rá a választásom. Na meg a tantárgya miatt, mivel az közel áll ahhoz, amit tanítani fogok. Persze az még nem most lesz, mert idő, mire elsajátítom a dolgokat, a technikákat stb.
Kicsit be voltam rezelve ettől az egésztől, úgy éreztem, hogy kemény fába vágtam a fejszét a tanárkodással kapcsolatban, talán még magam sem gondoltam komolyan, hogy valóban tanítani fogok. Persze tudtam, hogy muszáj lesz túllépnem a félelmeimen és az aggályaimon, de nem voltam egyelőre biztos magamban és hogy én erre egyáltalán képes leszek. Vajon milyen tanár válik majd belőlem? Olyan kőszívű és szigorú leszek majd, mint Várkonyi? Azt kötve hiszem. Valószínűleg megviselhette az élet, hogy ennyire keménynek mutatja magát és falakat húz maga köré. Huszthy-ról és Liv-ről ezt viszont nem lehet elmondani, ők nagyon pozitívan szemlélik a világot és valahogy közelebb állnak a diákokhoz is. Barátságosak, nyíltabbak és nem félnek megmutatni az emberséges oldalukat a külvilág felé.
- Azért kicsit félek, hogy hogy fog menni nekem ez a tanárkodás dolog - osztottam meg az aggályaimat a lánnyal. Kicsit szégyelltem magam, mert ha már idáig eljutottam, hogy tanár szeretnék lenni, akkor azt szerettem volnt mindenképp megvalósítani, de magam sem tudtam, hogy mitől tartottam ennyire.
- Jaj, nagyon örülök, hogy találtál egy kedves nénit. Biztos vagyok benne, hogy minden téren támogatni fog és nagyon fontos, hogy meglegyen a szimpátia és a bizalom, de látom ezzel nem lesz gondod szerencsére.
- Ne is kérdezd! Még mindig nem mondtam el Timinek, hogy itt szeretnék maradni, valahogy nem vitt rá a lélek - mondtam kissé szomorkásan. Tudtam, hogy egyszer elé kell majd állnom és közölnöm kell vele a döntésemet, de volt aggályaim azzal kapcsolatban, hogy esetleg negatívan fogja fogadni az elhatározásomat. Nem akartam vele összeveszni emiatt, de ragaszkodtam az elképzelésemhez. Legbelül viszont éreztem, hogy nem lesz az ínyére a dolog és az is, hogy ő inkább a mugli világban maradna.
- Ja, és a nap szenzációja, hogy megkeresett levélben az anyám... ennyi év után.
Elővettem a kis cetlit, ami még mindig a zsebemben volt és odaadtam a barátnőmnek, hogy elolvashassa.
- Először totál lehidaltam tőle, nagyon váratlanul ért a hirtelen felbukkanása. Viszont úgy döntöttem, hogy találkozni fogok vele, hogy többet megtudjak a múltamról és talán tud valamit mondani a képességemmel kapcsolatosan is - közöltem Majácskának komoly és elszánt arckifejezéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710641#post710641][b]Széplaki Alíz - 2017.12.30. 19:42[/b][/url]

- Ez a normális - mondtam neki mosolyogva. Én egyelőre el sem tudtam volna képzelni, hogy gyerekem legyen, főként, miután még a szerelem sem talált meg, de abban biztos voltam, hogyha gyermeket várnék, akkor az foglalkoztatna csak, hogy egészséges legyen nemtől függetlenül. Örültem, hogy Maja ennyire örül annak, hogy lánya lesz, ez pedig engem is boldoggá tett, valahogy átragadt rám az öröme.
- Nincsenek. Egyelőre el sem tudom képzelni magam tanárként - mondtam neki a fejemet lehajtva, miközben a földet bámultam. Reméltem, hogy gyakorlótanárként megjön majd a bátorságom ehhez a foglalkozáshoz. Abban viszont biztos voltam, hogy a jóslásommal segíteni fogom az embereket.
- Köszi, édes vagy - mondtam neki átölelve őt, hiszen mindig is respektáltam benne azt, hogy ennyire hitt bennem. Benne mindig bátorításra találtam, mindig ott volt mellettem, szóval igaz barát volt.
- Szuper! Fontos is a jó modor - tettem hozzá kedves hangnemben.
- Nos, igen. Az egyetlen és az igazi... - kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani ennyi év után. De úgy döntöttem, hogy találkozom vele, hogy többet megtudhassak a múltamról és ne legyen bennem az a kétely, hogy miért nem éltem ezzel a lehetőséggel - válaszoltam Majának elgondolkodva.
- Gondolom hasonlít rám, ha már az anyám - mondtam neki kuncogva.
- Nem tudom, hogy mi mondanivalója van számomra, de muszáj egy esélyt adnom neki - feleltem komoly arccal. Nem volt könnyű feldolgoznom, hogy ennyi év után hirtelen jelentkezett az anyám, de tudnom kellett, hogy mi az igazi múltam, és talán még a képességemre is magyarázatot kaphattam tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=712629#post712629][b]Széplaki Alíz - 2018.01.24. 13:57[/b][/url]

- Látod, ember tervez... nem tudni előre, hogy merre sodor az élet. Ki hitte volna, hogy ilyen fiatalon megtalálod a boldogságot? Van egy szerető férjed, barátok, akik melletted állnak, és egy hatalmas ajándékot kaptál az élettől: a kislányodat. Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakult minden - közöltem lelkendezve, vele együtt örülve a boldogságának.
- Nos, én még nem tudom, hogy mi lesz a végzetem, a jövőm, de bízom benne, hogy hamarosan én is révbe érek. Vannak terveim, céljaim, de ha esetleg nem valósulnak meg, akkor sem esem kétségbe, akkor majd jön más - tettem hozzá elgondolkodva. Egyelőre nagyon tisztán láttam magam előtt azt, hogy mit szeretnék csinálni, de arra is felkészültem, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt az ember eltervezte.
- Hát, mindenesetre kíváncsi leszek, hogy mit fogok megtudni anyámtól. De mindenképp megér egy találkát. Úgyis ki fog derülni, hogy része lesz-e az életemnek a továbbiakban vagy úgy megutálom, hogy soha többet nem is akarom majd látni. Képlékeny az egész - mondtam a barátnőmnek. Nem fűztem hiú reményeket ahhoz, hogy minden szép és jó lesz, hiszen idáig egyáltalán nem kereste jóanyám a társaságomat. Viszont érdekelt, hogy miért bukkant fel ilyen hirtelen ennyi év után. Ki tudja... lehet akar valamit?
- Azt se tudom még, hogy mit kezdjek magammal, ha kijártam a sulit... azt terveztem, hogy bérelek egy kis házat vagy egy lakást a faluban és ott lakom majd. De egyelőre nagyon le vagyok égve. Lehet, hogy a tanulás mellett elmegyek majd dolgozni valamit, hogy legalább legyen miből fizetni a lakbért - osztottam meg gondolataimat a lánnyal. Nem tudtam egyelőre elképzelni, hogy mit szeretnék csinálni, azt is tudtam, hogy elsősorban a tanulmányaimra kell koncentrálnom, de szerettem volna már a saját magam ura lenni. Tudtam, hogy volt lehetőség néhány üzletben részmunkaidőben dolgozni, úgy voltam vele, hogy megérdeklődöm majd néhány helyen, van-e épp felvétel. Egyelőre ezt a lehetőséget láttam az egyedüli megoldásnak arra, hogy valahogy előrébb jussak anyagilag és önálló legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713425#post713425][b]Széplaki Alíz - 2018.02.02. 19:32[/b][/url]

- Így van - feleltem bátorítóan a lánynak, hiszen miért is agyaljon feleslegesen az ember, amikor minden a legnagyobb rendben van?
- Örülök, hogy ennyire hiszel bennem... bárcsak én is ennyire hinnék magamba - mondtam neki leszegetett fejjel, miközben a földet bámultam. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy bármiben is jó lehetnék a közeljövőben, de próbáltam a legjobbat kihozni az adott helyzetből.
- Igen, szerintem érezni fogom, hogy mire megy ki a játék... vagy valóban meg akar ismerni vagy hasznot akar húzni belőlem. Bár az életmódom alapján inkább az elsőre voksolnék - válaszoltam a lánynak. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz az első találkozás jóanyámmal, hiszen idáig egyáltalán nem adott magáról semmilyen életjelet, úgyhogy extrém váratlanul ért, amikor hirtelen felkeresett bagolyban. Nem tudtam, hogy mire számíthatok tőle... azt sem tudtam, hogy miért most keresett fel, hiszen lett volna ideje rá bőven, de valamiért csak most élt a lehetőséggel. Azért a lelkem mélyén reméltem, hogy jól fog elsülni a dolog, bár nem kevés harag volt bennem az irányába, ami szerintem teljesen jogos és érthető érzés volt.
- Szerinted elég lesz arra a fizetés, hogy kibéreljek egy házat? - kérdeztem a barátnőmtől komoly arccal. Örültem a lehetőségnek, hogy végre pénzt kereshetek, de tisztában akartam lenni azzal is, hogy be kell-e még vállalnom mellette másik munkát vagy elég lesz a pénz arra, hogy lakhatást nyerjek a faluban. A régi világomba semmiképp se szerettem volna visszamenni, úgyhogy minden eshetőség szóba jött normál kereteken belül, hogy kibérelhessek egy házat és végre független legyek. Tudtam, hogy Timinek is szólnom kell lassan a terveimről, de egyelőre még nem vettem erőt magamon, hogy odaálljak elé és megmondjam kerek perec, hogy nem érzem jól magam a mugli világban, szóval itt szeretnék maradni.
- Tudod, Timinek se mondtam még meg, hogy itt szeretnék maradni és nem térek vissza hozzá - osztottam meg az aggályomat a lánnyal, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de muszáj lesz közölnöm vele a zord valóságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713905#post713905][b]Széplaki Alíz - 2018.02.09. 16:22[/b][/url]

- Igen, mindenképp meg kell próbálnom, mert különben mindig járni fog az agyam azon, hogy mi lett volna ha... biztos ismered az érzést - válaszoltam helyeslően a lánynak. Reméltem, hogy jól fog elsülni ez a találkozás anyámmal, de azért volt bennem némi harag, hogy idáig egyáltalán nem keresett. Persze a múltamon már nem tudtam változtatni, de azért azzal tisztában voltam, hogy a jövőmért még tehetek valamit. Muszáj volt adnom egy esélyt anyámnak, hogy meghallgassam, persze bennem volt a kíváncsiság is a múltamat illetően.
- Nem hinném. De a lényeges dolgokra bizonyára tud majd válaszolni. Plusz a múltammal is tisztában lehetek végre és végre nem a sötétben fogok tapogatózni ez ügyben. A képességemre viszont nem tudom, hogy mit fog válaszolni, nem vagyok biztos benne, hogy tud erről bármilyen információval szolgálni. Én lennék a legboldogabb, ha erre rácáfolna - feleltem Majának komoly arccal. Tudtam, hogy nem szabad elszalasztanom a lehetőséget és mindenképp találkoznom kell azzal a személlyel, akinek a kilétét idáig homály fedte.
- Hát remélem. Ha nem, akkor bevállalok mellé még valamit. Nagyon fontos számomra, hogy végre a saját magam ura legyek - közöltem a barátnőmmel immár jobb kedvűen. Végre egyre közelebb éreztem magam a célomhoz és a hőn áhított függetlenséghez. Tudtam, hogy ezután a magam ura lehetek és ez a szabadságérzés hatalmas örömmel töltött el.
- Igen, kicsit tartok tőle, hogy mit fog erre reagálni. Remélem, hogy megérti, de ha nem, akkor így járt. Neki egyébként is fontosabb volt mostanában az összes fellépése - válaszoltam kissé dacosan.
- Viszont meg kell értenie, hogy már én is önálló életet akarok élni. Bár szerintem nem lesz gond, de mindig felkészülök a legrosszabbra - tettem hozzá elszántan.
- Tudod mit? Menjünk el vásárolni! Kinéztem egy klassz rucit, de mindenképp fel akarom próbálni. Kíváncsi vagyok, hogy jól mutat-e rajtam vagy csak a kirakatban néz ki jól - mondtam lelkesen a lánynak, majd beszélgettünk még egy kicsit és elindultunk shoppingolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=758307#post758307][b]Széplaki Alíz - 2019.05.12. 18:59[/b][/url]

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=758508#post758508][b]Széplaki Alíz - 2019.05.16. 13:37[/b][/url]

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=759678#post759678][b]Széplaki Alíz - 2019.05.27. 02:25[/b][/url]

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!