A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709750#post709750][b]Kyle Donovan - 2017.12.14. 13:12[/b][/url]

Konkrét elhatározás azt hiszem, hogy nem volt a sátrazást illetően. Terveket legalábbis biztosan nem szőttem, hogy akkor majd én itt a hidegben fogok a ponyvával szenvedni. Viszont nem bírtam már elviselni a gondolatát sem annak, hogy megint bejön valaki, hogy az ő pálcája nem működik megfelelően, ihajj-csuhajj, segítsek már neki. Elég volt.
- Szerintem ezt nem így kell felállítani - közöltem a lány felé pillantva, kissé összevonva a szemöldökeimet, miközben fordítottam párat az anyagon, de így sem tűnt kevésbé helytelenül tartottnak.
Mély levegőt vettem, összességében nem volt annyira hideg, mint amennyire számítottam rá, de már bőven volt hó, amiről visszaverődtek a napsugarak, bántva kissé a szememet is. Szóval hunyorogva néztem ismét a lányra, hogy ilyenkor mi a szar van.
Még legalább öt percre való türelmem volt, mielőtt leülök az anyagra és meredek a közeli erdődre, hogy mikor száguld ki onnan egy medve és szed miszlikre.
- Miért pont Norvégia? - Ez a kérdés már többször is felmerült bennem az utazás során, de ezidáig nem tettem fel, így válasz sem érkezett rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709753#post709753][b]Kyle Donovan - 2017.12.14. 15:00[/b][/url]

A lány úgy sétált az életembe majd ki belőle, mintha ez teljesen természetes módja lenne az emberi kapcsolatok kezelésének. Most is csak belibbent, majd közölte, hogy megyünk Norvégiába sátorozni. Az én táskám is nem messze tőlünk hevert a hóban, mintha a tulaja egyáltalán nem törődne vele.
- Azt mondod? - kérdeztem, nem kevés szarkazmussal a hangomban, de aztán ketten már sikerült megtalálni a megfelelő pontokat. Én addig már össze kezdtem állitani a tartószerkezetet. Ez már jobban ment.
- Nem tudom, szerintem jól nézek ki rajta, nem értem mi bajod - néztem a vállamra, amit kicsit megbökött. Abban igaza volt, hogy elég nagy volt itt a csend és a nyugalommal sem volt baj, de attól függetlenül, nem értettem ezt az egészet. 
Elég csúnyán nézett rám, közölve, hogy a cipője is beázott, mire rezzenéstelen arccal pillantottam fel rá. Megfogtam a felém nyújtott kezét, majd feltápászkodtam és befejeztem a sátrat. Megbűvölt darab volt, amiben már most jobb volt az idő, mint idekint.
- Befelé, mielőtt megfázol! - Lehet, hogy önfejű, de kedveltem

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709758#post709758][b]Kyle Donovan - 2017.12.14. 17:06[/b][/url]

Vagy nem vette észre vagy csak nem akarta észrevenni a szarkazmust, de talán jobb is volt így. Nem kellett veszekedni, közvetlenül azután, hogy ideértünk. Mert nem sok időt töltöttünk el ezen a havas tisztáson, mióta megjöttünk, én pedig kissé... megkönnyebbültem?
- Ez nem csak a sátorral van így - tettem hozzá, túl magas labda volt ahhoz, hogy kihagyjam. A pillantásom akaratlanul is Nettére vándorolt, még a szemöldökvonogatásból is láttam egy keveset, mielőtt még befejezte volna. Pedig ez viszonylag hamar megtörtént. Hagytam, hogy felsegítsen, aztán ténylegesen kezdett alakot ölteni a hálóhelyünk, aminek épp ideje volt, mielőtt még megetetem egy rénszarvassal. Myra elégedett vigyorral is mászott be, én pedig követtem, az elárvultnak tűnő, majdnem átfagyott táskát is magammal vonszolva.
- Csak sikerült megoldani. Ha valaha ilyet tervezel,  szólj, hogy előtte tanuljak meg varázslattal sátrat állítani! - Egyszerre volt pánik, felháborodás és majdnem nevetés a hangomban, mert ez így sok dolog volt, de nem éppen elbűvölő és lenyűgöző. Nem, mintha ilyenekkel kéne foglalkoznom, természetesen nem érdekel.
- Leginkább? Nagyon. A családom rajtam keresi a hülye ikertesóm, aki akármelyik bokor alján is feküdhet, amilyen finom lélek. Mindenki piszlicsáré indokokkal b.zerál, hogy miért cseréljem a pálcáját újra, csak elegem van az emberekből - fújtam ki a levegőt lassan és hangosan az utolsó mondat előtt, mielőtt ténylegesen felhúzom magam a történteken. Pedig újabban igenis közel álltam hozzá, hogy kiboruljak. Én is a hálózsákom nyomorgatását kezdtem el, mikor Nette felém nyújtotta a dobozt, amire megdermedtem a mozdulatban és csak félig lesütött szempillák alól néztem.
- Az... csokoládé? - a hangomban valami forrongott, fél úton a keserűség és a düh között, miközben eltűrtem egy tincset az arcomból idegesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709761#post709761][b]Kyle Donovan - 2017.12.14. 18:20[/b][/url]

Nette fejben kissé talán máshol járt, nem is igazán forszíroztam, hogy megértse az iménti utalást. Azt sem tudom, hogy miért hagyta el a számat, de valami komolyabb oka kellett legyen, különben csendben maradtam volna, mint az esetek nagy többségében.
Inkább mind a ketten bekúsztunk a sátorba, még egy kis havat is kisöpörtem, mielőtt összehúztam volna magam után a ponyvát. Nem akartam minden időmet itt tölteni, de megfagyni sem.
- Ez mondjuk vitán felül áll, tényleg lassabb és macerásabb, mint mikor pontosan tudod, hogy mit kell csinálni. - Szemem sem rebbent, első sorban nem is az ő tudását minősítettem, sokkal inkább a sajátomat. Inkább rendezkedésbe fogtam, lassan kisimítottam a saját hálózsákomat is, amit nyár óta nem használtam, akkor is csak, mikor azért a yeti szőrért mentem Nepálba.
A családi helyzet vázolása után nem sokkal megfagyott a hangulat, sikerült mégiscsak lejegelni, mert Nette átnyújtott egy doboz csokit, nekem pedig elkezdett az agyam durrogni, mégpedig egyre hangosabban.
- Egész biztosan az, ebben nem kételkedem - közöltem fagyos hangon, miközben vettem egy mélyebb levegőt, reménykedve, hogy nem kattan el az agyam, de az izmaim összefeszültek és a hálózsákom elkezdett rezegni, mint amit ingat a szél, pedig ez jelen pillanatban lehetetlen volt jelen pillanatban.
- Nem is érted, mi a gond, igaz? Nette! Figyelsz te egyáltalán bármikor is rám? - míg az előbbi mondat inkább csalódott volt, a második során egyre emelkedett a hangom, miközben a kezem a combomra csúszott. - Mert jelen pillanatban rohadtul úgy tűnik, hogy szarsz bele az egészbe!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709769#post709769][b]Kyle Donovan - 2017.12.14. 20:05[/b][/url]

A helyzet sokkal gyorsabban harapódzott el, mint ahogyan azt bármelyikünk is gondolta volna. Eleve, ha így futunk neki az együtt töltött időnek, gondolom inkább megejtjük otthon és nem jövünk el miatta az isten háta mögé. Helyette mégis itt voltunk és én igyekeztem higgadt maradni, mégsem sikerült. Úgy éreztem, hogy komolyan nem érdekli mi van velem, csak kellett valaki Kolos után, aki figyel rá és aki elfoglalja, mikor éppen túl sok a szabadideje.
A csoki nagy csattanással vágódott a plédekre, ahogyan nála is elszakadt a cérna és a szemöldöke is a magasba csúszott.
- Mi bajom van?! Most komolyan képes voltál megkérdezni, hogy mi bajom van?! - A hangerő folyamatosan emelkedett, nem volt a kiabálás közelében még, de lehetett érzékelni, hogy ez nem egy higgadt társalgás. Nette széttárta a karjait dühében, talán tanácstalanságában, nekem meg reszkettek az ujjaim a combomon, így ökölbe szorítottam a kezemet és mély levegőket véve próbáltam legalább az erőm kordában tartani. - Velem ellentétben?!
Ha nem ilyen rohadt alacsony a sátor, egész biztos, hogy talpra ugrottam volna, de így csak előrébb dőltem, sose lehet benne biztos az ember, hogy jól hallotta.
- Az esetleg eszedbe sem jutott, hogy azért, mert kettőnk közül nem én voltam, aki elment és összeszedett egy komoly kapcsolatot? Hogy lehetsz ennyire kib.szottul vak?! - most már tényleg ordibáltam és a kezem akaratlanul is megemeltem, majd visszaejtettem magam mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709776#post709776][b]Kyle Donovan - 2017.12.14. 21:33[/b][/url]

Lassan már Nette hangja is emelkedett és nem csak én voltam a kettőnk közül, aki hangosabb volt a kelleténél. Attól már nem kell tartanunk, hogy túl sok állat maradt a környéken, mert szerintem a hangzavar már mérföldekre elijesztette őket.
Én remegtem a dühtől és ez nem akart alábbhagyni, de ő sem akart elcsendesedni, sőt, egyre inkább idegesnek látszott. Az ujjai már kezdtek elfehéredni attól, ahogyan ökölbe szorította őket. A körmei a tenyerébe mélyedtek, de a tekintetem nem időzött soká a kezén, az arcára meredtem inkább helyette. Az állkapcsa megfeszült, ahogy ő is közelebb hajolt, szinte éreztem a lélegzetvételeit az arcomon.
- Szuper, akkor kettőnk közül csak te élsz érzékszervi károsulással! - sziszegtem ezúttal, az arcizmaim mind megfeszültek, ahogy egy pillanatra még közelebb hajoltam, de aztán felegyenesedtem. Nem küzdeni akartam vele, csak azt, hogy megértse a helyzetemet.
Közelebb csúszott, én pedig nem tettem semmit, csak szinte zihálva meredtem a helyre, ahol még az imént ült. Éreztem, ahogy a kezem után nyúl, de ismét engedtem, hogy hozzám érjen, egy nagyot sóhajtva és a talajt bámultam.
- Igen? Én nem akarok veled veszekedni, csak... - lassan fújtam ki a levegőt, a kezem elhúzva az arcától és óvatosan az ujjai köré fontam őket. - Egyszerűen csak nem tudom elviselni, hogy ki-be járkálsz az életemből, tudod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709801#post709801][b]Kyle Donovan - 2017.12.15. 18:00[/b][/url]

A düh olyasmi volt, aminek csak ritkán engedtem utat. Egyszerűen nem akartam, hogy olyan legyek, aki folyton ordibál, dolgokat tör össze, meg hasonlók. Nem viseltem jól az ilyesmiket. Most is szinte minden ízemben remegtem a feszültségtől, míg Nette is egyre jobban bepöccent. Aztán történhetett valami, mert egyszer csak, mint akinél elvágnak egy cérnát, elhallgatott. Én pedig nem tehettem mást, mint, hogy szintén befogtam, a fejemet kissé leszegve és bámultam a talajt.
- Kellett volna? Jól elvoltatok, gondoltam nem kell pluszba a stressz - vontam meg a vállamat, de a kezem még mindig remegett. Nem ez volt az első alkalom, hogy egy helyzetben nem érzem jól magam, de nem akarok szólni miatta. És alighanem, nem is az utolsó.
A kijelentésre összevontam a szemöldökeim, éreztem, ahogyan az értetlenség kis barázdákat szánt a homlokomra. Mégis hogy érti azt, hogy "szerves része lesz az életemnek?"
- Nem értelek Nette - közöltem őszintén, a kezem visszahúzva az  ölembe, nagyjából azzal egy időben, hogy a hajamba szántottak az ujjai. Erre persze képes voltam rögtön felkapni a fejemet és csúnyán nézni, de a szám sarkában azért ott ült az a mosoly. Lepillantottam én is a cuccomra, majd lazán rántottam egyet a vállamon. Igazából nem volt annyira fontos, ki lehet mosni, ha egyszer hazamegyek.
- Szerintem ebbe nem halok bele... - állapítottam meg csendesen, miközben kicsit letöröltem a hólevet. - De ha beázott, a te hálózsákodban alszom!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710120#post710120][b]Kyle Donovan - 2017.12.20. 15:16[/b][/url]

A válaszom erre egy egyszerű vállvonás volt. Sosem voltam az a zseni, ha a nehéz érzelmi helyzetekről volt szó, igazából leginkább szerettem az olyat elkerülni. Valahogy mégis mindig megtalált.
- A barátok sem osztanak meg mindent egymással - helyesbítettem kissé, rántva egy egészen aprót a vállamon. Egyikünk sem volt egyszerű jelleme és talán ezért is oldottuk meg a gondjainkat néha kissé nehezebben a többieknél - vagy egyáltalán nem.
A felvetés összességében nem volt rossz ötlet, nekem sem ártott a levegőváltozás, talán most is ezért voltam itt. Hogy egy kicsit kifújjam magamat és ne kattanjak meg teljesen a falusi atmoszférában.
- Én csak... nem akarok zavarni. Hogy megy az edzés? - kérdeztem kissé habozva, mert tudtam, mennyi idejét öli bele és hogy ez fontos neki. Mint ahogyan nekem is fontos a munkám.
Sikerült összetotyognia a hálózsákomat a hólétől szutykos csizmájában, amiért lehettem volna dühös is. Helyette csak egy gyors mozdulattal nagyjából letöröltem róla a hólevet, majd közöltem a "fenyegetést". Nette el is keseredett, pedig már megszárította egy gyors bűbájjal, én pedig megcsóváltam a fejemet.
- Látod? Soha, semmiről nem szólok elég időben! - nem kevés önkritika volt a hangomban, de aztán vetettem egy egészen ragyogó mosolyt a lányra, az ajánlata hallatán. - Igazán hízelgő. Még meggondolom estig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710412#post710412][b]Kyle Donovan - 2017.12.25. 03:58[/b][/url]

Nem úgy értettem, az esetek nagy többségében nem zavart meg semmiben. Ha mégis, akkor meg általában finoman a tudtára adtam. Akadtak ilyen esetek, például ha megvolt az isteni szikra a munkában. Nem konkrétan vele volt a baj, hanem úgy azzal a ténnyel, hogy nem vagyok egyedül és nem tudok koncentrálni. Szóval grimaszoltam egy kicsit arra a bosszús pillantásra.
- Nem, azt nem egészen így tenném. Nekem is szoktál hiányozni, oké? - horkantam fel, kissé kínos volt így elővezetni a dolgot. Mert ugye nekünk ilyen érthetetlen kapcsolatunk volt, fura hullámvölgyekkel.
Az edzés miatt legyintett, nem volt hajlandó szót ejteni róla, amire kissé meg is lepődtem, de nem akartam semmit erőltetni. Ha akar, majd úgyis mesélni fog róla, kettesben vagyunk a semmi közepén, nem különösebben akad zavaró tényező.
- Igen? És mégis mitől lenne boldogabb a sértett lelked? - kérdeztem felkuncogva a sértett hajdobálás láttán. Ugyan el tudtam volna nézni még egy kicsit, ahogy vetkőzik, de helyette emlékeztettem magam, hogy nekem sem ártana  könnyíteni az öltözéken. De a sátor megint csak nem az én mozgásteremre lett szabva, szóval kissé frusztráltan szisszentem fel, mikor a kezem a ponyvába ütközött, ahogy a kabátból próbáltam magamat kitornászni. Valamikor ekkor dobta be Nette a gyerek témát, meg is dermedtem a mozdulat közepette egy pár pillanatra, meredve rá hatalmas szemekkel, mint egy őz a reflektorba. Aztán a mosoly láttán végre ki mertem fújni a levegőt, amit észre sem vettem, hogy bent tartottam addig.
- Persze, rögtön kettőt szeretnék, ha lehet! Az egyik fiú legyen, a másik lány, mert az egyneműek ölik egymást, túl sok energia! - kezdtem lelkes elemzésbe. Nem mintha terveztem volna, hogy nekem a közeljövőben családom lesz. Bár, azt sem terveztem, hogy Norvégiába jövök. Jobb lesz, ha nem bocsátkozom elhamarkodott feltételezésekbe. - Miért, te hányra gondoltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710491#post710491][b]Kyle Donovan - 2017.12.26. 23:32[/b][/url]

Talán hozzátehettem volna, hogy nem csak néha, de nem akartam teljesen kiadni magamat. Ha voltak is érzéseim  rendesen - ami mostanság nekem is eléggé zavaros tudott lenni -, nem ez az a hely és alkalom, amikor meg kéne beszélni őket.
Felhorkantam a válaszra, sőt, még a szemem is megforgattam kicsit, jelezve, hogy ha ez vicc, akkor abból is a nagyon szar fajta, mert én ebben semmi nevetésre adó okot nem találtam. Szóval lassan realizálnom kellett, hogy Nette tényleg komolyan gondolta ezt, így csak egy aprót biccentettem.
Csak miután ki sikerült magamat gyötörnöm a kabátomból a sátor egészen behatárolt méretein belül is, figyeltem igazán a lányra ismét. A pillanatnyi döbbenetet leküzdve fújtam ki a levegőt, majd a magam részét is hozzátettem a kis eszmefuttatáshoz, mielőtt hanyatt dőltem volna a kiterített hálózsákon, a kabátomat a fejem alá gyűrve.
- Elsőre akár nekem is, csak azt mondom, hogy az egykékkel általában akad gond - vontam meg a vállamat, bár én magamon ezt nem tapasztaltam, mert ott volt Ren, akivel bár nem jöttünk ki túl jól, de mégis a testvérem. A névötletre kissé felnevettem, majd a karjaim kissé széttárva intettem, hogy na, akkor feküdjön már ide, nem fogom bántani. Ölelést akart, nem? - Családot? Szerintem valahol a lelke mélyén mindenki akar. Filozofikus szarságnak hangzik, de így van. Az ember társas lény. Te sosem gondoltál még rá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711544#post711544][b]Kyle Donovan - 2018.01.11. 14:27[/b][/url]

Nem tudom, hogy a csokis dühöngéstől hogyan is juthattunk el a gyerek témáig, de egy kicsit ijesztő számomra az egész. Normális, ha ilyen gyors váltások állnak be egy beszélgetésben? Pláne olyan emberrel, aki így vagy úgy, de fontos neked.
- Az biztos. Az ikrekkel is sok a baj, én csak tudom. De mikor kicsi a korkülönbség, az jó... legalábbis, úgy tudom. - Leginkább csak könyvekben olvastam ilyenekről, meg nagy ritkán előkerült egy-két beszélgetésben, ha olyannal volt dolgom, aki családos volt már. - Nekem is.
Nette a karjaim közé fészkelte magát, én pedig átkaroltam óvatosan. Azért, nem pont így képzeltem el a sátrazást, legalábbis, hogy a samponja illata ilyen intenzíven tolul majd az arcomba.
A kérdésre hümmögtem pár pillanatig, jogos volt. De nem olyan fajta voltam, aki olyan lelkesen kergeti az igazit.
- Néha jó lenne, persze, de annyira a kergetés része nem nekem való. Mi van, ha mondjuk megvan álmaim nője, csak mással van? Volt. - húztam el a szám rövid hezitálás után, veheti célzásnak is, ha szeretné. Voltak nekem is nőügyeim, de nem túl gyakran és olyankor sem reklámoztam túlságosan.
Nem lehetett egyszerű Myra élete sem, ilyen szempontból örültem neki, hogy nekem csak félvér volt az összetétel, nem valami elfogult aranyvér-függők.
- Persze, hogy nem, ez nem olyan, mint mondjuk egy szobanövény, hogy majd ha elég volt a csávóból, csak hozzávágod, hogy húzz el a fikusszal együtt - nevettem fel kicsit, mert a régebbi Myrából simán kinéztem, hogy megrepteti a növényt. - De. Biztosan az lenne.
Az egyik kezem elvéve a bordáiról az arcára csúsztattam és finoman megcirógattam. Ha kevésbé lett volna nyakatekert a póz, lehet, hogy meg is csókoltam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=712968#post712968][b]Kyle Donovan - 2018.01.25. 23:32[/b][/url]

Be kell látnom, hogy sokkal nehezebb lehet, hogyha szarul jössz ki a testvéreddel. Nekem ilyen gondom nem volt, nekünk akadtak nézeteltéréseim, mert néha nagyon szemét volt, de akkor eltörtem az orrát és minden ment tovább a maga medrében. Most meg azt sem tudtam róla, hogy vajon él-e még.
- És tudod, hogy ez mi miatt volt? Mármint, gondolom neked is jobb lenne, ha ellennétek - csak érdeklődtem, nem akartam belőle semmilyen nagy családi reuniont kikényszeríteni. Ha ő úgy érezte, hogy neki ez így jó, akkor nekem meg pláne.
Nem tudom, hogy jutottunk el odáig, hogy elkezdett tippelgetni arról, hogy ki álmaim nője. De még csak közelében sem járt a valóságnak, Szofival akkor sem jöttem volna már össze, ha fizetnek érte.
- Jézusom, nem. Iza egyáltalán hogy jutott az eszedbe? - kérdeztem kissé zavarodottan, mert vele nem igen volt kapcsolatom. Akkor még Szofi is sokkal valószínűbbnek tűnik. - Nincsen kiszemeltem a bagolykőben. Nyertél.
A fikuszos sztorit ugyan viccnek szántam, de összességében valahol meg mégis teljesen hihetőnek látszott. Nem bántani akartam vele, a lénye egy része volt ez is, amit kedveltem. A fejét kissé a kezemnek döntötte, mire halványan elmosolyodtam.
- De azzal nagyon, még egy csokoládé sem érne földet három méternél hamarabb - próbáltam a dolgot elviccelni, már majdnem nevetve. Az ujjai a hajamba fúrtak, nekem pedig muszáj volt lejjebb húznom egy csókra, ha nem, lehet, hogy beleőrültem volna. - Én is téged, te kattant.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847169#post847169][b]Kyle Donovan - 2022.06.01. 17:00[/b][/url]

Nette

Mondanám, hogy csak úgy rohan az idő, de ez igazából nem is igaz. Az egyik lábam itt, a másik ott, jó hosszú ideig voltam úton, sokat láttam és sokat tapasztaltam meg. Nagyon tetszett Ázsia, Japán is, meg Brazília, de az amerikaiak annyira arrogánsak voltak, így hozzájuk nem túl szívesen mennék vissza. Szerintem az emberek bele sem gondolnak, hogy az idejük milyen nagy hányadában rostokolnak a négy fal között, mikor odakint annyi minden vár rájuk! Persze, vannak dolgok, amiken túl kell lenni, mint a kelpi-les a tengerparton, abban semmi élvezetes nincs, de ezen kívül ki kéne hoznunk az időnkből a maximumot.
Viszont azt hiszem, éppen eleget láttam a világból egy időre, szóval ideje volt hazajönni a felfedezőútról. A kutyusok szokás szerint ott voltak a lakásban, ha minden igaz, Myra is. Bár neki elfelejtettem szólni, hogy most már végleg hazajövök, így azt hiszem egy kis meglepetés várja majd őt. A cuccaim már ki voltak pakolva, tegnap este már nagyjából elrendeztem ezeket. Szóval csak beléptem a lakásba, remélve, hogy Nette legalább valami köcsögöt nem hozott haza. Azt hiszem, ezt megbeszélhettük volna előre, de eddig valahogy sikeresen elmaradt.
- Myra? - kérdeztem levéve a cipőm a bejáratban. Nem mintha annyit takarítottam volna az elmúlt időben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847200#post847200][b]Kyle Donovan - 2022.06.02. 17:15[/b][/url]

Nette

Be kell lássuk, fasz megmozdulás volt tőlem, hogy elhúztam bele a nagyvilágba mindenféle különösebb jelzés vagy bocsánatkérés nélkül, de van, amikor az embernek menni kell. Én éppen egy ilyen fajta időszakot éltem át, mikor úgy döntöttem, búcsút intek Európának és őszintén, nem is bántam meg. Fejben sikerült kicsit átrendeznem magamat is, meg az élethez való hozzáállásomat is, amire mindenképpen szükség volt ahhoz, hogy most itt lehessek újra. Nem azért, mert közveszélyes lettem volna, vagy ilyesmi, de itthon annyi szar történt, hogy már nem győztem cérnával, kellett a levegőváltozás. Még mindig nem vagyok jó a jelenet-rendezésben, így nem szóltam előre Myrának, hogy most már nem megyek sehova, csak beállítottam a dolgaimmal, aztán remélem, hogy nem vág pofán egy serpenyővel. Amilyen kedves és megbocsátó tud lenni, még ezt sem tartom teljesen kizártnak a részéről.
- Nem? Kár. Akkor visszaviszem, amit hoztam - forgattam meg a szemem látványosan, bár ezt még pont nem látta. - Whoa, tigris, tudom, hogy örülsz, hogy látsz, de a konyhakést túlzásnak érzem.
Megadóan felemeltem a kezeimet a levegőbe, jelezve, hogy fegyvertelen és teljesen ártalmatlan vagyok.
- Attól függ. Csokitorta? - mosolyodtam el pimaszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847223#post847223][b]Kyle Donovan - 2022.06.03. 16:15[/b][/url]

Nyilvánvaló, hogy a szőrös gyerekek nem teljesítménybérben kapják a tápot, mert szerintem már mindkettő éhen döglött volna. Komolyan, a legtöbb látogatásom alkalmával még arra sem mutatták a hajlandóságot, hogy legalább ébren legyenek, míg megvakarom a fülüket. Ezzel már nem is igazán foglalkoztam most.
- Nem tudom mondták-e már, de egészen rémes látványt tudsz nyújtani ilyenkor - böktem az állammal a kés felé, amivel egész addig rezzegetett, de végül letette a szekrényre. Azért ez egy kicsit megnyugtató. A reflexeim lehetnének jobbak, de még elég jól működnek ahhoz, hogy elkapjam, mikor a nyakamba ugrott. Görnyedve hajoltam vele szemmagasságba, hogy azt a puszit ki tudja vitelezni.
- Imádom, honnan tudtad? - kérdeztem vissza hitetlenkedve, érezve, hogy az arcomon elmélyednek a nevetőráncok. Krisztus.
- Oh.... Francba, tudtam, hogy valamit elfelejtettem - sóhajtottam fel színpadiasan, majd lebiggyesztettem az ajkamat, a padlót fixírozva, hogy ne lássam a durcás képet, mit vágott. Aztán ha komolyan vett, csak utána nevettem el magam. - Ne fossál, nem szoktalak csak úgy elfelejteni. Hoztam neked egy gagyi hűtőmágnest, az jó?
Kibontakoztam a karjából, hogy a táskámba turkáljak, ami mögött amúgy volt egy lyukacsos papírdoboz, de az részletkérdés, előtte kivettem a kis tasakot az utazótatyóból.
- Ja, eszembe jutottál róla, szóval igen. Hűtőmágnes - nyújtottam felé a halványzöld, leveles tasakot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847407#post847407][b]Kyle Donovan - 2022.06.07. 15:00[/b][/url]

- Ennyire csak nem rossz a helyzet - néztem rá rosszalló pillantással. Persze, nem úgy néztem ki, mint akkor, mikor elmentem, a hajam nőtt, a borotvát meg hanyagoltam kicsit, de ettől még nem kell rögtön lefikázni. Szerintem pont olyan vállalhatóan nézek ki, mint mielőtt elmentem. Hogy az kinek mennyire felel meg, az már egyéni probléma. Mondjuk Nettétől mi mást várhatnék? Ha ő sem, akkor ki?
- Mint a tenyered - kaptam el a kezét és kicsit meg is emeltem, hogy a tenyerébe pillantsak. Elmosolyodva simítottam végig az életvonalán, majd engedtem el.
- Nem gondolod, hogy ilyenekre van pénzem? Csóró művész vagyok - horkantam fel. Tényleg hoztam neki hűtőmágnest is, egy szépet, sárkányosat Japánból, amelyik néha tüzet fújt, de elvileg a lángja hideg. Tök haszontalan. Nette azért felpattintotta a hűtőnkre - az Én hűtőmre, ha pontosak akarunk lenni.
- Miattam ne fáradj, tudok gondoskodni magamról, felnőtt vagyok, meg minden - forgattam meg a szemem, mert lassan már inkább öreg vagyok, mint felnőtt. Szalad az idő. - Nem, dehogy. Hoztam neked még valamit. Csukd be a szemed!
Ha hajlandó volt rá, elővettem a szőrgombócot a dobozból, ha nem, még vár ránk egy szócsata előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848093#post848093][b]Kyle Donovan - 2022.06.20. 13:09[/b][/url]

- Úgy nézel, mint aki szellemet látott. Nem láttál, ugye? - fordultam meg rögtön, rájátszott ijedelemmel pillantva körbe. Én sem szeretnék szellemet látni a környéken, ez a ház látott már elég szart, a legkevésbé az okkultra van még itt szükség. Elengedtem a kezét halvány mosollyal, majd zsebre vágtam a sajátjaim pár pillanatra. Furcsa újra találkozni vele.
- Lázas vagy? Nem vall rád - nevettem el magam. Csak piszkálódom, ahogy ő is tudja, nem tartom én őt rossz embernek, a legkevésbé sem, csak az évek során sokszor volt zűrös a kettőnk kapcsolata. Részben azért, mert a körülmények nem voltak ideálisak, részben, mert fejlődnünk kellett emberekként. Sokat gondolkozom ezen, mikor nincs más dolgom. Kikészít.
- Nem, ilyennek ismersz te engem? - Igen. Abszolút. Nem vagyok az a nagy ajándékozós fajta, nem értek hozzá és feszélyez is a dolog valahol. Nem tudom kezelni nagyon. - Hát a szádat semmiképp.
Még a szemöldököm is felcsúszott, ahogy a kutyusra néztem, majd rá. A kóstolás nem hangzik jó ötletnek. Fogtam kettőnk között a kutyust, aki nyekeregve szaglászott Nette irányába, hadonászott a kis mancsaival, de a nő nem szólt egy szót sem.
- Hahó... Myra... Jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848188#post848188][b]Kyle Donovan - 2022.06.22. 16:23[/b][/url]

- Ouch. Fair - bólintottam párat, hogy igazából ezt megérdemeltem. De ugye vagy eltűnök az isten háta mögé, vagy megbolondulok itthon szépen, diszkréten, ebből meg szerintem egyértelmű, hogy inkább melyik opció az ideális a részemről. Szóval tettem, amit tennem kellett és rendbe raktam magam.
- Vissza hát, nekem maximum zsebkendőnek lett volna jó - nevettem fel. Más kérdés, hogy furcsa, mennyire vissza tudunk gyűrűzni az eredeti dolgokhoz. Ahhoz a naphoz, mikor találkoztunk, pedig azt hittem volna, hogy már nem is emlékszik rá. Miért nem tudnak a dolgok egyszerűek lenni?
- Szerintem még életemben nem láttalak ennyi ideig szótlannak - jegyeztem meg végül kínosan, nem tudtam értelmezni elsőre, hogy most vagy nagyon jól döntöttem, vagy mindjárt kibasz a házból kutyástól, táskástól, kabátostól. Az is rendben lenne. Aztán egyértelművé vált, ahogy a kiskutya megnyalta Nette orrát, kaparva is a levegőt, hogy közelebb kerülhessen hozzá. Az ölelésre szélesen elmosolyodtam.
- Iiiigen. Hátha a másik kettő magányos! Nyilván csak ezért - bólintottam fontoskodva, át is adva a kutyust, mikor érte nyúlt, hogy nyugodtan magához ölelhesse rendesen. - Nem is kell, mert nem megyek már sehova. Szóval, plusz két kéz, meg minden, tudod.
Azt is mondhattam volna, hogy most már nyilván nem kell ide járnia, de én szerettem volna, ha továbbra is megteszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848229#post848229][b]Kyle Donovan - 2022.06.23. 15:51[/b][/url]

- Nyilván, nem szeretem, mikor nem kerek egy szám - bólogattam, hogy feltétlenül, most lemegy az első sokk, aztán már megyek is, hogy elsírjam a bánatom egy tenyésztőnek és vegyek még egy ebet. Vagy örökbefogadás. Nyilván nem terveztem semmi ilyet, de vicces volt, hogy Myra kinézte belőlem. Visszamosolyogtam rá.
- Akár... vagy... itt is maradhatnál vele, tudod - vontam meg a vállamat, a tekintetemet viszont a padlóra szegeztem, nem vagyok jó az ilyesmi lekommunikálásában, még ennyi idő után sem, azt hiszem. Inkább megvakargattam a bolhás füle tövét, aki időközben farokcsóválva berobbant a képbe, nagy nyálcsíkot is hagyva a nadrágom fekete anyagán.
Myra letette a legkisebb mancsost is, aki rögtön elkezdett szimatolni, nézelődni, ismerkedni a hellyel, aztán kényszer hatására a lakótársaival is.
- Oh. Nem, ezt nem olvastam egy könyvben sem az eddigi életem során, anyámék meg nem túl sok hasznos dolgot tanítottak. Mit illik világ körüli utakról hozni? Csokit? - kérdeztem piszkálódva, oldalba bökve a nőt a könyökömmel finoman. Tudja, hogy nyilván nem haragszom múltbéli hülyeségek miatt, de ez ilyen visszatérő elem a beszélgetéseinkben.
- ÉS, erre mi újság? Kviddics? Rokonok? - próbáltam kissé lazább mederbe terelni a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848440#post848440][b]Kyle Donovan - 2022.06.25. 20:44[/b][/url]

Tudja ő is, hogy az ilyesmi nekem nehéz. Nem a nyelvi akadály, tökre tudok beszélni, a tudás az nem gond. Az akarás már teljesen más kérdés, mert ugye a mentális gát az már nagyon rég óta ott van. De legalább valahogy kiköhögtem.
- Igen? Mármint, komolyan? - Nem tudom, milyen válaszra számítottam, de nem erre. Valahogy megmaradt bennem az az érzet, hogy ha éppen nem veszekszünk, az egy átmeneti állapot, vagy jel, hogy nem sokára úgyis megöljük egymást valami jelentéktelen dolgon. Szóval ettől most rögtön ráncba szaladt a homlokom, nem hittem, hogy ilyen könnyen rábólint.
Nem próbáltam meg elhúzni a kezemet, mikor elkapta, csak pimaszul elvigyorodtam, bámulva a nő arcába pár pillanatig.
- Hm... most hogy mondod... Talán. Esetleg - sóhajtottam színpadiasan. A karjaim széttárva tettem egy fél lépést közelebb és szorosan magamhoz vontam a nőt, az arcom a hajába temetve. Mély levegőt véve szívtam be a samponja illatát, ami mindig egy csomó régi emléket hozott fel bennem, jókat és rosszakat egyaránt. - Hiányoztál, tudod?
Kicsit megemeltem, pár pillanatig a levegőben tartva, mielőtt még óvatosan visszatettem volna a lábaira. Annyira hülye kérdéseket tudott feltenni, szinte akaratlanul ráztam meg a fejemet.
- Nette, neked hoztam. Miért ne nevezhetnéd el? - kérdeztem fennakadva a gondolkodásmenetén a nőnek, hogy amúgy mit gondolt, majd kihúzunk neveket egy kalapból és abból kell választania? Vagy nem tudom.
Figyeltem csendesen, ahogy a szőnyegen ülve kiscsaládot játszanak, majd letettem a seggem én is, nem messze tőlük.
- Boldogultatok azért hármasban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=849514#post849514][b]Kyle Donovan - 2022.07.19. 19:49[/b][/url]

Nette

Láttam az arcán, hogy nem tudja a dolgokat hová tenni, de nem is vártam el tőle, hogy értsen. Nagyon más frekvencián pörgött az agyunk, de valahogy mégis visszaevett minket a rosseb egymás mellé, szóval valamit vagy nagyon jól csináltunk, vagy nagyon szarul. Részletkérdés.
- Hát, reméltem - nevettem el magam kissé kínosan, éreztem is, hogy vörösödik a nyakam, meg szerintem az arcom is, de erre hál istennek nem volt rálátása, mert a hajába toltam az arcomat. Aztán hagytam menni a dolgára, hogy a kutyákkal foglalkozzon, mert az új ebnek megvolt rá az igénye.
- Ja, elég mosolyogós a feje. Reméljük nem tépi le a miénket álmunkban - hunyorítottam gyanakvóan a kölyökre, de az csak lelkesen lihegett, én meg rosszallóan megráztam a fejemet. Ahhoz képest, hogy én anno kutyát sem akartam, most itt volt három is.
- Mint most? Most már van - bólogattam megértően, miközben Nette az ölembe pakolta magát. Én meg zokszó nélkül tűrtem, igaz, az egyik kezem a dereka köré fontam, így csak egy kézzel vettem ki a részemet a kutyák simogatásából.
- Ah, igen, akkor az volt más! Meg sem dícsértem a frizurájuk, tuti sértődés lesz - forgattam meg a szemem, de aztán csak felnevettem, csókot nyomva a nő nyakába. Tudom, hogy megoldotta egyedül, mert rohadtul káprázatos egy emberi lény, de azért tőlem elég szararc egy húzás volt csak így itt hagyni a kutyákkal.
- Hol nem? Oroszország, Kína, Japán. Előtte voltam az Usában, meg Brazíliában, de azt már meséltem. Eeeeh... tapasztalatot, egy két munkával kapcsolatos cuccot, könyveket... asszem talán még csoki is van valamelyik táskában, a japánoknál nagyon sok fura cucc van hallod... - éreztem, hogy kiül a rosszallás megint az arcomra. Nem nekem találták ki azt az országot, meg a - Kapszulahotelek. Ilyen hülye buborékban alszol. Ki találta ezt ki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=850017#post850017][b]Kyle Donovan - 2022.07.27. 11:48[/b][/url]

Nette

- Az én fejem elég nagy, eltart egy ideig, mire leszedi, bőven lesz időd elmenekülni - nevettem el magam, kissé morbid vicc volt, de írjuk annak a számlájára, hogy angol vagyok. Az emberek nagy része úgyis a nagyon száraz és sötét humort társítja a britekhez.
A haját szinte azonnal odébb rázta, mire elvigyorodtam szélesen és újabb csókot nyomtam a bőrére, szinte ugyanott, ahol az imént, csak ezúttal kicsit jobban elhúzva időben.
- Ugye? Szerintem nagyon szép gyerekek. A te szemed örökölték - próbáltam visszafojtani a kitörni kívánkozó kacajt, de nem sok esélyem volt rá, csak meg-megrázkódtam a nő alatt. Mint élő fotelnek, ez abszolút kívül esett a munkaszerződésemen szerintem.
- Jó volt összességében, de tudod, nem annyira látványosságokat néztem megnézni, inkább embereket, meg technikákat, nagyon sok érdekeset tanultam. Például Japánban van egy olyan pálcakészítő, aki már nem használ fát. Egyáltalán. Tökre lesokkolt. - Talán kicsit elragadtattam magam, nem hiszem, hogy Nettét az ilyesmi érdekli, de engem nagyon meglepett. Mármint, Európában ennek nincs kultúrája, mindenki fával próbálkozik szinte. És persze, talán pont ezért, sok embernek nem is jön be az élet ezen a pályán. Telített a piac.
- Vettem, asszony, ha gyanús, hogy van velem valami, kidobhatsz - ciccegtem rosszallóan, de beleegyezően lesunytam a fejem.
A japánokról azt hiszem, nem egyezik a véleményünk, de ez nem volt gond, mert nem kell mindent ugyanúgy lássunk ahhoz, hogy jó párost alkossunk.
- Majd egyszer elviszlek. Nekem nem tetszett, mert nem az én méretem, be kellett húzzam a lábaim. De talán a kétszemélyes nagyobb - gondolkoztam el, az államat a nő vállára téve, úgy figyelve a kutyáinkat. - De. Te.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=850657#post850657][b]Kyle Donovan - 2022.08.06. 11:16[/b][/url]

Nette

- Ejj. Ott még nem tartunk - nevettem el magam. Ilyen funkciót nem tanultam a világkörüli úton, pedig úgy néz ki, hogy illett volna. El is fojtottam egy kikívánkozó vigyort, ahogy Nette nyakába nyomtam az arcomat.
Nem csak engem döbbentett meg, hogy már vannak olyan országok, ahol nem a fa pálca az etalon, hanem valami teljesen más, kevésbé természetközeli, de cserébe sokkal strapabíróbb.
- Nem, fémekkel kísérleteznek, főleg ötvözetek, mint ezüst, meg réz, hasonlók. Nagyon furcsa. A pálcakészítő szerint időtállóbb és megbízhatóbb, mint a fa - grimaszoltam. Lehet, hogy csak egy újabb hóbort, amelyik még kifut majd egy pár év múlva, de most igen felkapott, mén pedig nem tudom nagyon hova tenni a dolgot. Egész biztos, hogy én nem állok át erre a módszerre. Költséges és még szkeptikus is vagyok a sikerét illetően.
- Oh, nem szóltál, hogy szeretnéd... - néztem rá kétkedően, hogy ha ez a szíve vágya, igazán említhette volna korábban is, de nem tette. Nekem legalább is biztosan nem.
Furcsa volt, hogy itt volt velem, de az a ó fajta furcsa, az, amit meg tudnék szokni. Bármennyiszer kaptunk is össze az évek során, valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz, ennek meg mégis csak jelentenie kell valamit, szerintem. Lehunyt szemmel el is mosolyodtam a csókjaira, de csak akkor pillantottam fel, mikor felsóhajtott tragikusan.
- Arra gondoltam, hogy újranyitom a pálcaboltot a faluban, bár akkor lehet, hogy  egy lakás Magyarországon praktikusabb lenne - nevettem el magam kicsit, de aztán csak vontam egyet a vállamon, a tekintetem a nőn nyugtatva. - Hogy lenne neked jó? Most... most szeretném nem elbaszni, szóval ahogy neked a legkényelmesebb. A többit majd megoldjuk. Ráérsz kedd este?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=850693#post850693][b]Kyle Donovan - 2022.08.07. 15:24[/b][/url]

- Még jó, hogy így gondolod, különben költözhetnél össze egy japánnal valahol messze innen, kutyástól - nevettem el magam hangosan. Nem gondoltam komolyan, nem vagyok ennyire hiú a munkámra, annak ellenére sem, hogy néha kapok nemzetközi felkéréseket is, meg interjúkat erre-arra, sőt, konferenciák is vannak, ahol néha kell előadást tartani és már ilyen helyen is voltam. Szóval abszolút lehetnék, de a munkám csak az életem egyik aspektusa és nem a teljes személyiségem.
Ahhoz képest, hogy hónapokat voltam távol, ez nem különösebben érződött a kettőnk közt, ahogy az sem, hogy sosem volt kimondva, hogy esetleg járnánk. Ez úttal legalább is nem.
Láttam, ahogy elszélesedett az a mosoly az arcán és én is éreztem a pozitivitást, kicsit olyan volt, mint mikor gyerekként új könyvet kap az ember. Nálam ez nagy szó.
- Jó. Lehet róla szó, biztos örülnének egy nagyobb kertnek. Az itteni az csak azért van, hogy magadat hitegesd, hogy van a közelben természet - nevettem el magam. Londonban a kert nagyon luxus, esetleg parkokba mehetsz, ahol nagy hely van kutyáknak, azokból sok van. Már, parkból. Nem kutyából. Bár... abból is. - Ha nem öljük meg egymást, akkor majd kiadom ezt bérbe.
A kedd rövid úton le lett szavazva, de indok is volt rá, hogy miért, így nem ellenkeztem, csak rábólintottam a dologra. Nyilván vannak neki is kötelezettségei, azokat szem előtt kell tartani.
- Akkor szerda. Arra gondoltam, elmehetnénk randira. Olyan... rendesre, tudod. Nyakkendővel, meg puccos étteremmel - vonogattam meg a szemöldökömet, de aztán csak lesunytam a fejem zavartan. Nem erre vagyok én kitalálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851121#post851121][b]Kyle Donovan - 2022.08.15. 14:52[/b][/url]

Nette

- Ismerlek én, éreztem valahogy. Az lepne meg, ha egyszer azt csinálnád, amire megkérlek - nevettem el magam. Nem gondolom, hogy ezzel baj lenne, szeretem, hogy önálló és nem kell mindenre bólogatnom. De azért az életben egyszer-kétszer már örültem volna neki, ha boldogulunk és nem öljük meg egymást.
- Ne kiabáld el, lehet, hogy holnap megfojtasz álmomban, annak örömére, hogy végre hazaevett a rosseb - grimaszoltam, jelezve, hogy azért előre inni a medve bőrére felettébb botor dolog. De most már én is szerettem volna elhinni, hogy kicsit felnőttünk a feladathoz, tudunk mi már együttműködni és lehetőleg nem megölni egymást. Inkább hagytam, hogy hozzám bújjon, magamhoz is ölelve gyengéden.
- Iiigen? Nincs azzal baj, szerintem - néztem rá szintén felvont szemöldökkel, a zavar a kettőnk arca közt pingpong labda módjára pattogott oda-vissza. Aztán lesunytam a fejemet, hogy megszabaduljak a szégyellősségemtől, vagy legalábbis átirányítsam valami más irányba és ne Nette arcába sikoltson bele rögtön. Neki viszont nem tetszett ez az ötlet nagyon, szóval rövidesen visszaterelte a tekintetem magára.
- Oh... - kezdtem volna szabadkozni, hogy igazából mindegy is, mert nem fontos, meg nem direkt volt, de aztán javasolta helyette a mozit, nekem pedig kiült a lelkesedés a vonásaimra. A csókkor pedig közelebb húztam magamhoz, lelkesen viszonozva azt. Talán mégsem annyira tragikus hazajönni.