36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Nikolai Weißling hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 5. 07:27 | Link

Adrian

Kis kikapcsolódásra vágyik amikor feldobja a havernak az ötletet, hogy mutassa meg neki Londont. Ő Svájcban meg Németországban nőtt fel, és hiába utaztak az apjukkal kölyökként, semmire nem emlékszik az udvariaskodáson kívül.
Adriant meg a szüleit is a családi kapcsolatok ápolása alkalmával ismerte meg, szóval könnyedén elbeszélget egy tea mellett az elmúlt évekről az anyukával amíg a drága haverja rá nem irányítja figyelmét. Az is igaz, hogy őt is leköti a házaspár szebbik fele, és nem különösebben teper Adrian figyelméért.
Mikor útnak indulnak, azonnal kéményként füstölög cigarettájával. A Szofival történt dolgok után nagyjából dupla annyit dohányzik, mint előtte. Még nem tudta túltenni magát a csárdás eseten.
- Elég tökös lennél hozzá, hogy beleugorj? - kérdezi a Temzéhez érve.
Ő nem ül le, hanem újabb szálra gyújt a vízhez közelebb sétálva. Kérdését nem szánja kihívásnak. Mondják töketlennek, de hogy ő nem kockáztatna tüdőgyulladást meg fertőzést, az hot sicher.
- Ja - bólogat, és elvigyorodik. - Életet mutass nekem, te majom.
Kíváncsian vonja fel fél szemöldökét a szórakoztató bár kifejezésre. Végre sikerül olyannal előhozakodnia a havernak, amit még értékel is az emberünk. Kitárja karajit, eldobja a csikket és részéről indulhat a móka.
Utoljára módosította:Nikolai Weißling, 2016. október 13. 15:59 Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 13. 16:16 | Link

Adrian

- Sok a stressz
- vonja meg vállait nemes egyszerűséggel.
Ezt a választ adja mindenkinek, aki megérzi azt, ami körbelengi. Könnyedén elfogadják, nem várnak több választ, ő pedig elégedett azzal, ha nem tudja meg kettőnél több ember az undorító tetteit.
- Nincs az a piamennyiség, amivel belekényszerítenél - a gondolatra is összerezzen, hátán végigfut a hideg.
Tudja, hogy nem volt ilyen kérdés, de ő még szavakban se fog ilyennel menőzni. Kinőtte, mondjuk így. Bőven volt alkalma rá, hogy erejét fitogtassa.
Kezd unatkozni. Nem hiába unszolja Adriant, hogy életet mutasson, ne csak a vizet, meg a körülötte romantikázó párokat. Kíváncsian, immár cigaretta nélkül várja, mi az a hely, ahová indulnak.
Kezeit zsebre dugja, apja említésére pedig felhorkant. Nem szól semmit, ugyanis nem akar belegondolni, milyen lenne az apja felbőszült állapotában. Haverja erejében nem kételkedik, de az apját sem kell félteni...
- Haver, azt csiripelik a madarak, hogy összejöttél az exeddel. Nekem meg nem is mesélsz? - vonja kérdőre inkább néhány méter megtétele után.
Csicseregnek a madarak, de fogalma sincs, melyik exére gondoltak amikor tudmására hoztak ezt az információt. Majd így hátulról szépen kiszedi belőle...
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 20. 20:53 | Link

Adrian

- Ex. Valamelyik, mit tudom én. Csak ennyit hallottam. Biztos a kis vörös - vonja meg a vállát.
Ezek szerint alaptalan pletyka lehetett, vagy éppen csak látták valamelyik hölgyeménnyel beszélgetni, és egyeseknek ez már kapcsolatnak minősül. Eleinte, amikor Szofival a kapcsolatuk teljesen kimondatlan volt, az emberek már sokkal többet rebesgettek, mint az akár a jelenlegi helyzetre igaz lenne.
- Mondj már valamit. A pasikra buksz már, vagy mi? - kérdőn sandít oldalra, felhúzza fél szemöldökét.
Viccesnek hat a kérdés, de nem lepődne meg az igenlő válaszon sem. Ő maga is érdeklődik mindkét nem iránt, miért ne lehetne a haverja is hasonló őhozzá?
- Szofia állandóan.. Nem viccelek, állandóan menstruál. Nyilván nem, de érted, valami hisztije mindig van.
Szemét forgatja, majd a fejét is megrázza hozzá. Nos a kapcsolatukban nem csak a lánnyal vannak hisztis problémák, Nikolai épp olyan havibajos, mint a szőkeség. Csak ő nem ismeri be.
- Emma nem csípi... Ha összezárnám őket, vagy én halnék meg a végén, vagy ők jönnének kopaszon ki a vesztes csatából...
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. február 17. 22:11 | Link

Asszony
otthon

Erősen fogja, már-már szorítja Anna törékeny kezét amint a hosszú sétára indulnak itt, a német földön. Csak most léptek ki a kandallóból, de neki már görcsben van a gyomra. Az első alkalom.
Csendben van, nem szól egy szót sem egész úton. Teljesen máshol jár, megszokásból és emlékezetből sétál kifelé, a gondosan őrzött birtok felé, ahol mostanság többet jár, mint az elmúlt tíz évben összesen.
Erről persze felesége nem tud, nem számolt be neki az ügyekről. Azt azonban észreveszi még így is, hogy csak előre bámul, hogy megnézik és próbálják elhelyezni időben és térben a megváltozott, megférfiasodott Weißling gyereket.
- Megjöttünk - jelenti ki ridegen.
Elengedi Anna kezét és pálcájával úgy koppint a kovácsoltvas kapu egyes pontjain, hogy az egyből megadja magát és kitárul előttük. Niko kifejezéstelen arccal biccent, előre engedi a nőt. A ház minden alkalommal amikor feltűnik előtte, csak rossz érzéseket vált ki belőle, nem is beszélve arról, mit érez most, hogy Anna is vele tartott és félti, mintha a legdrágább kincset rejtegetné.
Még mindig tökéletes állapotban van a ház kívül és belül, sehol egy gaz, sehol egy poros szekrény. A házimanó ugyanúgy rendet tart, mint amikor Harald uralkodott felette.
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. február 24. 16:25 | Link

Asszony
otthon

Hogy mondhatná el neki? Tudja, mibe keveredett. Tudja, mi lehet még ebből. Azt is, hogy veszélyben vannak, de pont ezért csinálja. Mert így nem akkora a veszély, mintha nemet mondana. Fél, retteg attól, hogy Annának baja esik, hogy az úgynevezett szövetségesek unalmukban, vagy bosszúvágyból a családján próbálják ki tehetségüket.
Meg akarja oldani, ezt most Noah nélkül és bárki tudta nélkül. Terelni és hazudni könnyebb, jobb így elsimítani az ügyeket, mint hogy beszámoljon a fenyegetésről, amit ezek az emberek jelentenek.
- Senki - válaszolja.
Tekintete a házimanóra terelődik. Különösebb gondot nem okoztak ők ketten egymásnak, de mivel a lény hűséges volt régi gazdájához, tett az bármit is, Nikolai nem tud rá barátságosan tekinteni.
- Járt itt valaki? Dolgunk van, felmegyünk. Ne zavarj minket - igyekszik olyan gyorsan beszélni, hogy azt felesége ne értse, ez már amolyan megszokás, ha kényes ügyekről van szó.
- Gyere, megmutatok valamit.
A régi, már recsegős lépcsőn vezeti fel a nőt, ahonnan hosszú, kanyargós folyosón át haladnak el ugyanolyan ajtók előtt. A barátságtalan, sötét helyet a falon fellángoló gyertyák világítják be.
A folyosó végén balra áll meg egy résnyire nyitott ajtó előtt, melyet úgy lök be, mintha bárki lapulhatna odabent. Sehol senki, csak egy rendben tartott fiúszoba. A szekrényben még mindig Niko régi holmijai vannak, az ágyon az a takaró, melyet az anyjuk akkor készíttetett, amikor még velük élt. A fekete anyagon jól kivehető az ezüst N.W. monogram.
Csendben sétál a könyvespolchoz, melyről leveszi a régi, bőrkötésű fotóalbumot. Családjuk címere van az elején, benne pedig olyan képek, melyeket Niko most először mutat meg feleségének.
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 5. 20:54 | Link

Asszony
otthon

Nem voltak az elméjét megrohamozó emlékek. Nem volt csontig hatoló fájdalom amikor belépett a házba. Nem érezte, hogy az apja figyelné és bármikor kilépne a dolgozószobából, hogy bőrövével maradandó sérüléseket okozzon rajta és testvérein. Egyszerűen keserűség és düh uralja minden alkalommal, amikor a régi otthonukba látogat. Csak akkor jön, ha muszáj.
Csendben sétálnak be a régi szobájába, aminek köze sincs ahhoz, amiben most laknak a feleségével. Az otthon érzete és illata helyett is markáns illatok keverednek a régi szagokkal, minden kihűlt, barátságtalan. Az egyetlen, ami pozitívum, az a fotóalbum elejében szépen sorakozó képek őszintesége. Ahol az anyjuk még velük volt és ők mosolyogtak, boldog és büszke nagytesókként tartották karjukban a kishúgukat. Niko néhány olyan emléke, ami kiskamaszként is még tartotta benne a lelket.
Bólint, majd teret engedve Annának körbejár a szobában, Egyáltalán nem kíváncsi a rég kinőtt talárjaira, a Herzberghez köthető tárgyaira. A kemény matrac, melyre leül néhány helyen fel van vágva, de ez nem látszik a takarótól.
- Azok voltak a szüleink. Szép nő, mi? - Niko a mai napig nem tudja, hogy édesanyjuk félvéla, egyszerűen csak szépnek találja.
Hisz nem vak, a gyűlölet ellenére még lát. Közben eldől az ágyon, onnan kezdi figyelni feleségét.
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 10. 21:02 | Link

Anna

Figyeli a nő reakcióját. Ennyi év, ennyi történés után elérkezettnek érezte az időt rá, hogy még jobban beavassa a régi életébe. Akármennyire is tartja úgy, hogy nem számít, igenis számít. A jelen része a múltja, részese Noah, Emma, az apja emléke, a másik család...
Bólint, látja maga előtt anyja hosszú szőke haját. A mai napig ugyanúgy néz ki, egy ősz hajszála sincs, egy apró ránca sem. Mintha a testvérük lenne, ami furcsa, ennek ellenére a legkevésbé sem izgatja Nikot.
- Nem - őszintén cseng a hangja és épp nem hazudik.
Cseppet sem vágyik vissza azokba az időkbe, most már sokkal inkább érzi azt, hogy jó helyen van, ahol van.
- Meg tudnád bocsátani, ha más életet élnék melletted? - kíváncsian teszi fel a kérdést, kerülve a válaszadást. - Ne értsd félre, senkire nem tudnék úgy nézni.
Még azelőtt felemeli mindkét kezét, hogy Anna bármire asszociálhatna. Az kéne még, hogy más nőt gondoljon a képbe... Bár talán az egyszerűbb lenne.
- Szeretnék megszabadulni a háztól, de nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Nem akarom, hogy bármelyiküknek is vissza kelljen ide jönni.
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 12. 14:44 | Link

Anna

Gondolkodás nélkül kérdez és beszél néha, pedig jó lett volna előbb rájönni, hogy egy ilyen kérdéssel mit okoz a feleségének. Fordított helyzetben biztos azonnal kiakadna és azonnal arra gondolna, amire mindenki józan ésszel. Hogy megcsalják. Hogy másik nőhöz, családhoz jár. Ahogy azt az anyja tette.
- El kell intéznem - ismétli, mintha ez ennyire egyszerű lenne. - El kell vinnem pár dolgot és mehetünk. Ne gondold túl, csak akartam, hogy lásd ezt a részét is az életünknek - megvonja a vállát és még egy apró mosoly is kirajzolódik ajkán.
Már majdnem olyan, mintha nem titkolna semmit. Egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy egyszer utoljára élne a ház nyugodtságával és az ágy puhaságával, de hamar meggondolja magát. Nyom egy csókot felesége ajkára, aztán feláll és az ajtóhoz indul.
- Összeszedem ami kell, addig nyugodtan nézz körbe.
Odabent nincs titkolnivalója, de a dolgozóban, ahová megy, bőven akad. Az ajtót be is zárja maga mögött arra a kis időre, amíg összeszedi a papírokat, amikre szüksége van. Gondosan rejti el bőr irattáskájában, majd bűbájjal védi le. Fő a biztonság és ha már titkol valamit, azt ügyesen csinálja.
Nagy valószínűséggel ennyi itt töltött idő Annának is elég.
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 15. 16:54 | Link

Anna

Csak azt akarja, hogy vége legyen az egésznek és minderről Noah és Emma ne értesüljenek. Csendben, mindenki háta mögött akarja elvarrni a szálakat és ezzel egy ténylegesen problémamentes életbe kezdeni.
Olyan nevek szerepelnek az iratokban, melyek nem szabad, hogy rossz kezekbe kerüljenek. Niko sem akarja ismerni őket, de ez már nem visszacsinálható. Elítélte bátyját a tetteiért, most ő csinálja azért, hogy megmentse a családját. Kapott már finomabb utalásokat arra, mi lesz, ha ő is ki akar szállni.
- Mehetünk - a lépcsőn lefelé haladva megigazítja magán a kabátot, majd Annát a derekánál fogva finoman húzza magához.
Röviden megcsókolja és kitessékeli az ajtón. Végre maguk mögött hagyhatják a helyet, amiből ez a fél óra is rengeteg volt. Már abban a pillanatban érzi a könnyebb légzést, amint kilépnek a házból.
- Haza, vagy sétáljunk? Régen volt itt egy jó fagyizó és télen is adtak - mintha az előző meg sem történt volna, úgy beszél.
Ugyanazon az úton haladnak vissza a városba, amin jöttek, errefelé már valamivel könnyebb. Kicsit elterelődnek gondolatai, egyedül a vállát húzó táska emlékezteti rá, hogy továbbra is figyelnie kell minden lépésére.
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 15. 19:03 | Link

Anna

- Nem tudom, rég kóstoltam. Próbáljuk ki - válaszolja már őszintébb mosollyal.
Gyerekkorában sokszor jártak el a testvéreivel, a csokis volt a kedvence. Abban biztos, hogy azóta a kínálat bővült, de ki tudja, vajon egyáltalán még ugyanaz-e a tulaj, vagy megvan-e még.
Rengeteget változott, mégis ugyanolyan maradt a városrész. Jellegzetes épületek, macskakő, az emberek nem rohannak, meg-megállnak az üzletek előtt.
Rászorít Anna kezére amint találkozik a tekintete az előttük megálló férfiéval. Már megint úgy érzi, egészen a veséjébe lát, összeszorul tőle a torka és arra gondol, hogy azon nyomban el kellene hoppanálnia a feleségével.
Biccent és szűkszavúan válaszol. Szeme sarkából látja a nőt, azt reméli, nem ért semmit. Nem az utca kellős közepén merülnek beszélgetésbe, de amit beszélnek, azt is halkan és körülírósan teszik. Találkozniuk kell, el kell vinnie a múltkor említett dolgot. Megkapja érte azt. Nagyjából ennyi. Aztán mintha teljesen legális üzlettársak lennének, kezet ráznak, Annának kezet csókol és útjukra engedik őket.
Niko összeszorított fogsorral engedi el a nő kezét és nyúl a zsebébe a cigarettáért. Őt is megkínálja, de ha kér, sem fogja hagyni, hogy rágyújtson. Elég, ha kettejük közül egyikük teszi csak tönkre magát.
Utoljára módosította:Nikolai Weißling, 2019. március 15. 19:03 Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 15. 19:39 | Link

Anna

Nem lehet benne biztos, mit ért Anna, csak igyekszik úgy alakítani, hogy ne értse. Úgy kell tűnnie, hogy nincs semmi takargatnivalója, nem zavarhatja el az embert csak úgy. Néhány perc, néhány jól megválogatott mondat és tovább mehetnek. Indulhatnak a fagyizóba.
- Hm? - néz egy pillanatra értetlenül a nőre. - Ja, az. Egy idióta, mindig elszúrja és letagadja, hogy az ő hibája lenne - gondterhelt sóhajt hallat.
Ez talán egy olyan magyarázat, amit még el is hisz a nő annak fejében, hogy Niko mindig idegesebb lesz az ember jelenlétében. Őszintén szólva fél tőle és a cselekedeteitől. Amilyen bájologva tud csevegni és mosolyogni, olyan tökéletességgel képes kitekerni bárki nyakát.
Kissé furcsán, fél szemöldökét felvonva nézi a mozdulatot, amivel felesége a cigi felé nyúl, majd leengedi kezét. Nagyon helyes. Nem biztos, hogy annyiban hagyná, ha rágyújtana.
- Inkább menjünk haza és vegyünk útközben egy üveg whiskeyt - javasolja hirtelen ötlettől vezérelve.
Az utóbbi időkben nem nagyon volt alkalmuk rá, hogy kettesben legyenek és anélkül igyanak meg akár egy pohár italt is, hogy valami, vagy valaki ne zavarja meg őket.
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. október 30. 21:06 | Link

Kishúgom
kiruccanáson Velencében

Miért ne ugorhatnánk el csak úgy egy másik országba? Miért ne ebédelhetnének az Eiffel-toronyban és utána miért ne úszhatnának a Fekete-tengerben? Utóbbit nem csinálták, helyette Velencében sétálnak Emmával. Átkarolja húga vállát és lelkesen mesél neki olyan általános sztorikat az életéből, melyeknek semmi köze ahhoz a részhez, amiről neki nem kell tudnia.
- És akkor Csizma odaugrott a macskához, kirántotta Noah alól a széket és ott ült a földön megdöbbenve. Látnod kellett volna - fejezi be a történetet.
Vigyorogva néz le a nővé cseperedett húgára. Még mindig egy kislányt lát, sosem fog ez változni. Az a törékeny madárka, aki mindig is volt.
Ma valami újítást akar. Valamit, amivel még közelebb kerülnek egymáshoz. Egy nap nem elég, az egész éjszakát, az összes titkát akarja. Megáll az utca kellős közepén, körbenézve veszi csak észre, hogy besötétedett, a fények a boltokból, vendéglátókból jönnek.
- Van kedved meginni a kedvenc tesóddal egy pohárkával? - szemöldökét vonogatja.
Nemleges választ nem fogad el, már húzza is a lányt magával a legközelebbi pubhoz. Kintről hívogató és ahogy belépnek, egy furcsa, de jó légkör fogadja őket. A pultos lány mosolyogva köszönti őket és már azelőtt welcome drinkket helyez a pultra, mielőtt leülnének.
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. január 5. 21:04 | Link

Kishúgom
kiruccanáson Velencében

- Tudom. Épp ezért velem kell először - vigyorogva öleli magához a húgát.
Jól érzi magát, mint már nagyon rég. Nem is tudná megmondani, mikor volt ennyire a föld felett lebegős, minden hülyeséget megtevős. Az élet sok, a történés sok. Mindig van valami, amit ki kell heverni, aztán visszatér és arra már nincs idő, hogy a kiheverés után új életre keljen. Ez azonban most más és nem akarja, hogy vége legyen. Jó tudni, hogy Emma a közelében van, jól van és együtt is jól vannak.
Sugárzik belőle a magabiztosság és a büszkeség. Büszke arra, akinek a kezét fogva lép be a pubba. Bár sosem tartotta igaznak, azt mondják, le sem tagadhatnák, hogy testvérek. És ő a kedvenc testvére elé tolja az áttetsző italt, majd a pincérlánynak int. Kér hozzá még egy rövidet és egy-egy pohár sört, persze azt nem szeretné, hogy rosszul legyen a madárkája.
- A legszebb napunkra - emeli poharát a levegőbe.
Erre inni kell, aztán tarkóját átkarolva közelebb húzza magához. Puszit nyom a homlokára és úgy néz rá, hogy szavak nélkül is megértse, milyen boldoggá teszi a jelenlétével és azzal, hogy végre mosolyogni látja. Hogy őt látja és nem egy roncsot.
- Szólnod kell, ha rosszul vagy, oké? - mutatóujjával mutat rá, apja helyett apja most.
Szál megtekintése

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Európa - Nikolai Weißling hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek