Princess
#weaver | It begins to look a lot like christmas

princess

Nem azt mondom, hogy az utolsó utáni pillanatban voltunk most már,de nagyon úgy éreztem, hogy minden egyes nappal közelebb vagyunk a családunkhoz, ami egyfelől csodálatos, más felől ijesztő. De nem akarok meghalni a stressztől a négy fal között, így jobbnak láttam, ha kimozdulunk kicsit.
- Gondolhattam volna, hogy szeretni fogod - húztam elő a zsebemből pár szaloncukrot, amit az egyik végénél fogva át is nyújtottam a nőnek, hogy legyen min csámcsogni, ne kelljen azt mondani, hogy éheztetem őt. A világért sem tenném. - Fogalmam sincs, de biztosan kerítenék akkor is valamit. Olyan nincs, hogy nem oldom meg.
Figyeltem, ahogy a keze a pocakjára csúszott, el is mosolyodtam halványan, mert gyönyörű volt, nem mondanak hülyeséget, mikor azt állítják, a nők kivirulnak a terhességtől.
Nekem ez mind annyira magától értetődően a karácsony része, hogy magamtól fel sem merült volna a fejemben, hogy valakinek ez még újdonságot nyújt. Pedig Jasminen látszik, hogy nem számított erre.
- Ha besötétedik, a park fái fel vannak díszítve, igaz nem fenyők, de sok az égő rajta. Biztos tetszeni fog - bólintottam magam elé, mert azok még nekem is nagyon tetszettek, pedig megvolt a magam hozzáállása ehhez az egészhez.
- Jaj, persze... Ugye ilyen üveg díszek, amikkel az emberek a fenyőiket díszítik. Vannak nagyon szépek - mutattam is egy bódéra bal kéz felől, amin szanaszét mindenfelé díszek függtek. - A legtöbb kézzel készül itt.

princess

 - Hogy ismerlek? Minimum - forgattam meg a szememet, mert szerintem ezt minimum tudnom kellett volna, nem két napja találkoztam a nővel. Pontosan tudtam, hogy mi az amit szeret és mi az, amit nem, ebből gondolhattam volna rá, hogy megeszi a szaloncukrot.
A keze az enyém után nyúlt, mire az ujjaim az övéi közé fontam és fel is húztam a kezeink, hogy egy csókot nyomjak a kézfejére. - Bence mindig nagyon furcsa dolgokat mesél, majd el is beszélgetek vele erről.
Mert attól még, hogy megteheti, nem azt jelenti, hogy kell is neki. Előbb vagy utóbb meg fogja valaki fejelni egész véletlenül, amiért ilyen nagy a szája.
Örültem, hogy ő sem ragaszkodott hozzá, hogy a dolgok közepébe ténferegjünk, itt nem mindenki figyel arra, hogy kin vagy min gázol át, senkinek nem hiányzik egy pocsék baleset. Egyértelműen nem.
- Egy időben igen, egy időben nem. Egyedül egyértelműen nem. Inkább a családosok, néha a párok sansza ez. Nem tudom... - A sitten nem volt annyira divatos ez a díszítés dolog, meg előtte, lúzer szingliként sem vártam az ünnepet. Valahogy... nem.
- Legjobb tudomásom szerint nincsenek, de lehet, hogy ez valami olyasmi, amiben én sem vagyok otthon. Majd olvasok róla, ha érdekel - nevettem fel kicsit, miközben én is megnéztem alaposabban az egyik díszt, - De a hógömbök nagyon tetszenek.

Princess

Szeretem ezt a nőt. Ha van valami, amit sosem próbáltak meg elvitatni tőlem, hogy ha szeretek valakit, akkor abba százhuszonhét százalékkal teszem magam és nem nagyon spórolok semmivel, legyen az érzelmi, vagy materiális erőforrás. Ezért szoktak a szakításaim is annyira megborítani.
- Mert nem bírja befogni a nagy száját, azért
- fújtattam egyet. Nagyon szeretem Bencét, de ha még egyszer ilyenekről beszélget a nőmmel, lehet, hogy nem Luna miatt lesz kék-zöld aznap. Garantáltan.
Nem siettünk sehova, szóval nem különösebben zavart a tempója, lehetett nézelődni, meg tényleg, az volt első sorban a fontos, hogy magára vigyázzon, minden más az olyan huszadrangú,
- Erről mesélhetnél még, érdekesen hangzik - pillantottam rá a szemem sarkából, szerintem ő is tudja, hogy minden érdekel, ami körbevette, amiben élt, mert ez tette azzá, aki. Én hajlandó lettem volna változni is a kevéért, de eddig nem adott rá jelet, hogy érdekelné.
- Is? Mármint, ez csak egy ünnep, nagyon sokáig nem tartottam. Nekem te vagy fontos - vontam meg a vállamat végül, hogy ez rajta fog eldőlni, mert nekem mindegy. Én évekig jól voltam nélküle.
- Van színes pelyhes is, meg olyan is, amiben nem hó van, hanem homok, ha valaki nem szereti a telet. Nem értem a lényegét, ki akar egy homokvihart? - rá is mutattam az egyik gömbre, kicsit el is nevetve magam.