Anglia, London
Vera Wang esküvői ruhaszalon

Mintha csomót kötöttek volna a gyomromra, melyet aztán a tóba vetettek, hogy a sellők tépjék cafatokra minden maradványát. Kimaradt a reggeli, és az ezt követő délelőtti edzésen annyira bénán produkáltam, hogy el kellett mesélnem Kristófnak, miért van az, hogy a felfedezettje olyan, mintha most rántották volna ki egy kezdő csapatból. Az ifi csapat pedig cseppet sem játék...
Nem úgy, ahogy az életem, legalábbis édesanyám szerint. Úgy rángat, mint egy marionett bábut és utólagosan tudom meg, hogy ma van életem egyik "legnagyobb napja". Még az eljegyzési partinál sem tartunk, de már beszervezte Gwent, vagy kit, hogy kísérjen el kiválasztani egy méregdrága, hófehér ruhát amiben a nyár elején kimondhatom a cseppet sem boldogító igent.
Travis...
Útközben sikerül rájönnöm, mitől van hányingerem. A válasz egyszerű, hisz épp körülette forog minden. Nem is beszélek a szöszi lánnyal, csak ha nagyon muszáj. Szerintem épp annyira van kedve velem tölteni az idejét, mint nekem vele. Az ő anyja szintén csak a nyakába sózta ezt a melót, ahogy az enyém is tette.
- Merlin segíts... - súgom halkan a próbafülkében, saját tükörképemnek címezve. A Vera Wang üzlet dolgozói odáig vannak a habos csodáikért és magáért az egész esküvő mizériáért. Abban a pillanatban ahogy meghallom a felcsendülő James Blunt dalt lekonyul a szám széle és egy műzokogást hang nélkül előadok magamnak. Fejem verném a tükörbe, helyette viszont csak felsóhajtok és kilépek az első rám aggatott, itt-ott elálló és hozzám túlságosan telecsillámporozott ruhában. Fátyol is van a fejemen, a két nő Gwen mellett egyszerre Ó-zik fel.
- Nem...

Mesélő
Írország
Döntő meccs
Kenmare Kestrels ifi - Dallycastle-i Denevérek ifi

Kezdetét veszi a mérkőzés, mely sima menetnek ígérkezik. Az észak-ír csapat fogóját le kellett cserélni még a mérkőzés előtt, ez pedig némi előnnyel kecsegtetett. Egy nagy adag adrenalinnal a szervezetemben és izgalommal kapaszkodok a seprűmbe, majd ahogy a csapat összes tagja, én is a rendszernek megfelelően repülök a magasba. Épp csak néhány másodpercig nézek le a csapatokra, majd tekintetemmel a cikeszt keresem.

* * *

Figyelem a pontállást, a közönség őrjöngéséből csak zúgást hallok, az aranylabda pedig egy ideje nem bukkant fel. Az ellenfelem lomha, kicsit úgy is érzem, hogy illene sajnálatból átengedni neki a győzelmet, de...
- A cikesz!
Fejem gyorsan mozdul az aranylabda után, mely alig egy méterre reppen el előttem a semmiből. Nem habozok, seprűm nyelét rántom utána, sebesen a nyomába eredek nem törődve azzal, hogy egy hajszálon múlik az utamat álló gurkó kikerülése.
Közel vagyok, nagyon is közel, felrántom a seprűt utána, karomat nyújtom a győzelmet jelentő labda után...

Mesélő
Írország
Döntő meccs
Kenmare Kestrels ifi - Dallycastle-i Denevérek ifi

Sima ügy, meglesz az, eljön a pillanat, amikor agyam szinte teljesen kikapcsol. Egyedül a cikeszt érzékelem, mivel az már majdnem az ujjaim fogságába kerül. Ennyi kell ahhoz, hogy a jövőm úgy alakuljon, ahogy elképzeltem. Már csak egy pici, csak annyit kell nyúlni érte.
A szurkolók hangosak, a Kestrels drukkerek már el is könyvelik a győzelmet amikor a denevérek terelője megküldi a gurkót egy tökéletesen célzott ütéssel. Pár rémült sikolyt elnyel a tömeg zaja, néhány családtagnak kihagy a szíve egy ütemet.
Ujjbegyeim már elérik az aranylabdát amikor egy hatalmas lökést érzek valahol a hasam és mellkasom tájékán. Ebben a pillanatban elakad a lélegzetem, agyam pedig meggátolja, hogy a fájdalmat megérezzem. Sokkos, ájult állapotban zuhanok le a seprűről.

Nincs alattam a versenyseprű, nincs előttem a cikesz, de vannak emberek és levegő után kapok - az viszont nincs. Levegő helyett azonban van fájdalom, meg a sokk. Úgy érzem, mintha kiszabták volna az egész felsőtestemet a helyéről. Moccanni sem bírok a hordágyon fekve, még a levegővételt is kínnak érzem. Nagyjából ennyit, egy szempillantásnyit vagyok képes észhez térni, de ez még annyira sem elég, hogy azt tudjam, egyáltalán életben maradok-e.

#hajókázzunk #énszebbvagyok #deteis

Újabban indokolatlanul megy bele dolgokba, amelyek általában később rosszul végződnek. Főleg a bongyorral. Hogy most miért utaznak egy hajón és miért süttetik magukat a tengeren, az egy jó kérdés. Viszont egyelőre élvezi, még összekapniuk sem sikerült.
- Kviddicsesként? Nem - nevetve válaszol. A tengert figyeli miközben lobogó haját kócos kontyba fogja. Így kevésbé küzd a szájába és szemébe ragadó hajszálakkal és oda tud fordulni Kristófhoz.
- Jól érzem magam - sóhajt fel és megenged egy mosolyt. Szívesen lépne oda hozzá és ölelné meg jó kedvében, ám abban a pillanatban ahogy megtesz egy lépést felé, megtorpan és inkább kikerüli, a hajókorlátot célozza meg.
- Mit fogunk csinálni? Napozunk? Van itt innivaló? - kezdi el faggatni széles mosollyal. Még a szemei is csillognak, talán jobban, mint a víztükör. Fejét felemeli, hogy láthassa Kristóf kiskutya tekintetét, várja a választ.

#énvagyokalegszebb #menjDanyhez #tudomhogyvancsajodám #nemzavar

Jelenlegi boldogságát az sem zavarja meg, hogy Kristóf a szokásos módon jobban néz ki egy barátnál. Gyenge pillanataiban elgondolkodik rajta, hogy nem beszélgetniük kellene. Gyenge pillanatiban. Pár másodpercre. Amíg rá nem jön, hogy akkor is elutasító volt, amikor meg sem fordult a fejében ilyesmi. Aztán hümmögve visszanéz a tengerre és mivel nem igazán lát sehol szigetet, ahol szerinte megállnának, csak megvonja a vállát.
- Amíg odaérünk, fedezzük fel a hajót. Mit szólsz? - veti fel, hiszen ha italt akar, akkor amúgy is el kell szakadnia a korláttól. Ha pedig felfedezni való helyen van, nem szeretne végig ácsorogni egy helyben.
Kristóf szavaira felszökik a szemöldöke. Váratlanul éri a megjegyzés, de miután tudatosul benne, mit mondott, széles mosoly ül ki arcára.
- Te most bókoltál? - kérdezi, s ajkait hamar összepréseli, ezáltal elfojtja a kuncogását. - Ne csináld ezt... - néhány pillanattal később pedig szemei elé teszi kezeit, mert nem akarja látni azt a kiskutya tekintetet. - Ilyenkor mindig haza akarlak vinni... Mint egy árva kisállatot - teszi hozzá gyorsan, mielőtt a férfi arra gondolna, amire nem szabad. Myra gyorsan megrázza a fejét, majd közelebb lép hozzá. Jobbját egészen az arcáig emeli, lábujjhegyre áll. Hogy ne veszítse el egyensúlyát, szabad kezével megtámaszkodik Kristóf mellkasán és a szemébe néz.
- Szabad? - kérdőn vonja fel szemöldökét, s arcánál levő kezét feljebb emeli a levegőben, a hajához.

#biztosafiúkatszereted #lehetséges #nemtudom

- Meglepő - helyesbít gyorsan, még mielőtt Kristóf bevetné a csábos édes nézését. Ha akar, ha nem akar ezzel elérni bármit is, Myra számára nem biztos, hogy jó vége lesz. Maximum a tudatalattija mondatja vele a fantáziáját felkeltő dolgokat.
- Olyan szemekkel nézel, mint egy kiskutya! - bólogat mosolyogva, kikukucskálva ujjai közül. Feladja. A csuklóján viszont van egy plusz hajgumi, és ezt szeretné felhasználni, hátha attól kevésbé lesz örökbe fogadható kinézete.
- Nem kócolom össze - nyugtatja meg finoman, aztán így, hogy a férfi egy szinttel lejjebb kerül, már nem is kell pipiskednie. A mellkasán levő kezét a hajába csúsztatja, finom mozdulatokkal igazgatja hátra az arcából. Hátul könnyedén fogja össze és csinál egy mostani divatnak megfelelő kontyot a férfinak is. Amennyit így szemből, közelről lát belőle, az tetszetős. Talán jobban is, mint az előreeső, amitől nem is látta rendesen lélektükreit.
Fogalma sincs róla, Kristóf mit beszél. Csak hallja, de nem érti, helyette üveges szemmel néz rá. Elég volt ennyi közelség ahhoz, hogy elfelejtse; nem ketten vannak a hajón és nem egy lakatlan szigetre tartanak.
Enged a kísértésnek most másodjára. Nincs esze, ami leállítaná, teljesen elveszett a Kristóf által keltett űrben. Kezeit a tarkójára csúsztatja, majd szemei lecsukódnak és a következő pillanatban ajkait ajkaihoz érinti. Csak gyengéden csókolja meg, kihasználva a pillanatot amíg Kristóf nem tolja el.

#hívjatokmegazesküvőre #demegcsókoltál #vagyisvissza

- Shhh - pisszegi le Kristófot vigyorogva. Kihasználja az alkalmat, igazából élvezi, ahogy tapizhatja a haját. Vagy inkább a közelséget. Talán ezt, az utóbbit jobban. Aztán a végeredményt is szépnek gondolja. Szereti, amikor az arcába hullik a bongyorság, de ettől valahogy más. Férfiasabb Kristóf áll előtte, nem cuki kiskutyára hajazó.
Mostanra gyűlt Myrában össze az a sok kicsi érzés, ami robban. Józanságát elveszítve tapad ajkaira finoman, aztán amint megérzi testük összesimulását, hevesebben viszonozza a csókot. Olyasmi érzést vált ki a lányból, amit álmában sem gondolt volna, hogy ez az ember képes lenne rá. Karjait szorosabbra fonja nyaka körül, jobbjával az imént összefogott hajába túr bele. Hátrál egy lépést, de továbbra sem engedi el a férfit. Háta a hajó falának ütközik, nem messze az ajtótól - hisz eredetileg le akartak menni.
- Bámulnak minket - szólal egy pillanatra elszakadva Kristóf ajkaitól. Pillái alól az őket figyelő emberekre les, majd visszafordul hozzá. Két kezét a nyakán végighúzva mellkasára, majd hasára helyezi. És ezután?

#deéntégedzsretelek #ezértvagyasárkányom #repüljvelem

Hogy a tenger zúgása, a megváltozott levegő, vagy a mozgolódó hajó okozta-e ezt kettejük között, azt nehéz lenne megmondani. De az biztos, hogy minden ellenszenve Kristóf iránt elszáll egy pillanat alatt, és csak azt érzi, hogy mindennél jobban magának akarja. Hogy milyen tengermélységekig, abba nem kell belemenni.
Levegőt akarna venni és megbizonyosodna róla, hogy ez a valóság amikor tekintete találkozik máséval. Idegenével. Aztán egy újabbal és megint egy újabbal, amit szóvá kell tennie a bongyornak, mielőtt olyan műsort adnának, ami miatt lehet, hogy kirakják őket a következő szigeten.
Semmire nincs ideje a válasz után. Arra sincs, hogy kérdőn megemelje szemöldökét, vagy esetleg felajánlja a lenti részt. Miközben csókjuk újból hevesebbé válik, ő egyik kezével már nem a hajában matat, a másikkal pedig mindeközben a kilincset keresi. Néhány mellényúlás, és megvan, a fedélzet ajtaja feltárul előttük.
- Mindegy, hova - motyogja ajkaiba, majd arra már ügyet sem vetve, jön-e épp kifelé valaki, hátrálni kezd szorosan ölelve a férfit. Van itt elég ajtó, elég szoba, vagy éppen raktár...

Yarista
Anglia
[zárt]

Puha plüsspléd takarja kettejüket, lábuknál valahol a takaró összegyűrve hever. Az ablakon át bevilágító napfény zavarja Myra szemét, szemöldökét ráncolva kezd ébredezni. Az esti emlékeit szedi össze most és kezdi érzékelni a külvilágot. Ez egy hotelszoba. Tegnap megint buliztak a kviddicsesekkel.
Megdörzsöli szemeit miközben sóhajtva a hátára fordul. Csak lassan, a fénytől kezével óvva nyitja ki szemeit, majd fejét az ágy másik oldala felé fordítja. Yarista, a sztárhajtó fekszik mellette. Nem ez az első alkalom, de az első olyan, hogy délelőttre közös programot szerveztek.
A lány kifordul az ágyból, talpra állva kimozgatja csontjait és magához veszi a ruháit. A szobából nyíló fürdőszoba felé veszi az irányt, de előtte felkapja a férfi farmerját és rádobja a fejére.
- Ébresztő, edzés van - szólal meg hozzá, hogy a lehető legkellemesebb ébredésben részesüljön.

Yarista
Anglia
[zárt]

Szerencséjére nem vitte túlzásba a bulizást és bár józan nem maradt, de legalább nem ébred szörnyű fejfájással. Elég megküzdenie azzal a ténnyel, hogy talán máris elvesztegették az időt, amit pluszban az edzésre áldozhattak volna. Mert bizony Myra szemei előtt ez lebeg, nem Yarista izmos felsőteste - bár azért megnézi, mielőtt eltűnne a fürdőajtó mögött.
Magára sem zárja az ajtót, egyszerűen nekiáll a reggeli gyors készülődésnek. A tükör előtt állva visszanéz a férfira, s elneveti magát.
- Na ja, neked öt perc is elég - horkant fel, és ezt már inkább csak maga elé motyogja, semmint hangosan, hogy ő is hallja. Miközben Yar kérdez, Myra a fogát mossa gyors tempóban, így nem hall belőle semmit.
A zuhany előtt azonban megáll az ajtóban, onnan méri végig az ágyon fekvőt. Mosolyogva ingatja meg a fejét, majd megindul felé. Lehajol a nyakához, ahová csókot nyom, majd a füléhez hajol.
- Oké, mi lenne, ha velem készülődnél? - kérdezi direkt húzva az agyát, majd felemelkedik. Ha igen, ha nem, visszaindul a zuhany alá, hogy mihamarabb belebújhasson az edzőruhájába és elindulhassanak a pályára.

my baby giraffe

Talán Kyle meg sem lepődött amikor Myra furcsa kérdéssel, már-már egyszerű kijelentéssel állított be hozzá. Néha felbukkan, felkavarja az álló vizet és eltűnik. Mert miért ne. Pedig jól megvannak azokon az alkalmakon, amikor találkoznak. Talán ezért is a férfi jutott eszébe először kirándulópartnerként.
Csak egy kisebb hátizsákot hozott magával, ami most a hóba dobva várja, hogy a sátor felállítódjon - mondjuk magától - és ne ázzon szét minden benne levő meleg zoknival együtt.
Tanácstalanul fújja ki arcából a haját, hümmög miközben kiegyenesedve csípőre vágja a kezét. Az életben nem állított még sátrat kézzel, bár pálcával sem igazán. A durcás Kyle-ra pillant, fél szemöldökét felvonja.
- Csak nem olyan nehéz, na - csak azért is kezébe veszi az irányítást és míg a másik bosszankodik, sikerül megtalálnia a sátor alsó pontjait. Szépen elsimogatja, és már csak arra kell rájönni, a tartószerkezet hova és hogyan illeszkedik bele.
- Hé, ha ráteszed a segged, nem fogjuk tudni megcsinálni - kesztyűbe rejtett mutatóujjával megböki a vállát. Nem akarja, hogy bármelyikük kedve is rossz legyen, a kérdésre pedig kitárja karját és végigmutat a végeláthatatlan fehérségen és erdőn.
- Csend és nyugalom, minden amire szükségünk van - válaszolja, holott valójában csak csukott szemmel rábökött egy helyre a térképen. Norvégia lett a maga hideg valóságával mindenféle karácsonyi csilingelés és fény nélkül.
- Kyle Donovan, kelj onnan fel, mert lassan befagy a seggem és azt hiszem átázott a cipőm - jobbját nyújtja neki, ha kell, még segít is a feltápászkodásban, csak haladjanak már valamerre.

my baby giraffe

- Azt - bólogat rá, mintha nem is érezné ki a szarkazmust Kyle szavaiból. Nem érti ezt a nagy durcázást, egyelőre nem is kérdezte, mi van vele. Mondjuk azt sem, hogy lett volna-e jobb terve a mai napra. Ha lett is volna, ennél biztos nem jobb. És most napokat fognak itt tölteni - már ha elviselik egymást.
- Jól nézel ki rajta, de még jobban néznél ki benne - vonogatja meg a szemöldökét és gondoljon a férfi, amire akar. Egyelőre nincs semmi hátsószándéka, nem akarja leteperni amint behúzzák a cipzárt a végre felállított ponyván. Szép is lenne. Ugyan fél év az fél év, de basszus. Csoda, hogy az ő hangulatingadozásaival ilyen hosszú ideje elviseli.
Felsegíti, és a sátor lassacskán formát ölt. Nagyon úgy néz ki, hogy sikerült úgy megcsinálni, hogy az a következő egy órában ne szálljon el a fejük felett, szóval egy elégedett mosollyal kapja fel Myra a táskáját és mászik be a védett helyre.
- Összehoztuk - vigyorog a férfira jókedvűen. Könnyen lehetne azt mondani, hogy tuti valamit fogyasztott indulás előtt, pedig nem. Semmi ilyesmiről nincs szó, egyszerűen csak örül a társaságának.
- Amúgy hogy telnek az ünnepek? Tököd tele? - kérdezi, miközben hátizsákja aljáról lecsatolja a hálózsákot és kiteríti alulra. Na jó, talán abban a táskában a meleg zoknikon kívül plédek is megtalálhatóak, ennyire volt előretekintő. Meg még valami, amit elő is húz és Kyle felé nyújtja. Rumos meggyel töltött bonbon, de a legjobb fajtából, nem valami olcsó szar.

my baby giraffe

Pislog még egy kicsit Kyle-ra a vissza válasz miatt. Őszintén nem tudja, pontosan mire érti, pedig azért van rá elképzelése. Inkább nem firtatja, mielőtt a sátor ott marad ahol van és belefagy a hóba, lesz még idejük később megbeszélni, hol mutatna jól.
Teste kezd felolvadni odabent, de a kesztyűtől még nem szabadul meg. Azzal együtt kezdi el kipakolni a táskát szépen, kirakja a hálózsákot és a plédeket is - legalább egy tucatot -. Ha már elrángatta, legalább meg ne fagyassza a férfit. Bár van még ötlete arra, miképp hozhatja vissza az ideális testhőjét.
- De így izgalmasabb - nem is érti, miért kellene mindent varázslattal megoldaniuk. Na jó, nem lett volna ennyi anyázás és mérgelődés, de akkor is.  Egy kis közös időtöltés a sátorban való bujkálás mellett.
Hallgatja a másik beszámolóját miközben pakolászik és rendezkedik, egészen kényelmessé varázsolva ezzel a kuckót. A fejét ingatja és cicceg. Nem ért egyet ezzel a felhajtással és egyébként is ráfér már szerinte Kyle-ra a kikapcsolódás. Minden alkalommal amikor meglátogatta, akkor éppen munkával volt elfoglalva és most is érződik a feszültsége.
Talán ennek oldása, a hangulat feldobása miatt hozta a csokit, amit kár, hogy átnyújt. Arcára fagy a mosoly, a másik arcán egyértelműen az látszik, hogy pillanatokon belül ki fogja nyírni a lányt. A levegőben tartja a kezét a dobozzal, egyelőre nem moccan.
- És meggy. Rumos, szerintem fincsi - próbálja menteni a menthetőt, amikor is beugrik neki, hogy ezt szépen elcseszte. Nem szereti a csokit. Na de ennyire? Sűrű pislogásba kezd miközben lerakja kettejük közé a dobozt és a sarkára ül. Mit számít, hogy a cipője csurom hó és víz, most pedig már a feneke is. - Nem kell mindjárt megölni a pillantásoddal...

my baby giraffe

A szemét forgatja gyors reakcióként. Őszintén szólva nincs kedve leállni vitatkozni, de azért szívesen megmondaná, hogy fogja már be a száját, nem ezért jöttek. Otthon duzzoghatott, itt ne tegye. Vagy majd a lány tesz róla, hogy a drága ne durcázzon...
Figyeli a mozdulatait miközben felhívja magára a figyelmet. Tartja a dobozt, mintha most mozdulatlanul úgy tehetne, mint aki ott sincs, pedig de, eléggé ott van. Pislog az arcára és a kezére, amiben megremeg a hálózsák, majd szólásra nyitná a száját. Talán még bocsánatot is kérne amiért elfelejtette, ha Kyle nem kezdené el hergelni magát. Egy pillanatról a másikra a lány szemöldöke a magasba emelkedik és a dobozt a plédekre vágja.
- Mi a franc bajod van neked? Örömet akartam szerezni, bocs, hogy mellényúltam - csattan fel haragosan és talán jobban megemeli a hangját, mint a férfi. Nem szereti, ha valaki ilyen hangot üt meg vele szemben és ennek bizony ő is hangot ad. - Mégis miről beszélsz?! Veled ellentétben én figyelek rád, csessze meg! - morran rá miközben széttárja két karját. Ölébe esnek kezei, és körmeit a tenyerébe vájja.
- Ha én nem keresnélek, soha nem is beszélnénk - vágja a fejéhez, ami egyébként bántja. Nem gondolt soha úgy rá, hogy ez rossz dolog lenne, de most, hogy egy pár másodperc alatt felhúzták egymás agyát, igenis bántó dologként éli meg. Kyle nem volt még az új lakhelyén, sem máshol, minden alkalommal amikor találkoztak, akkor ő ment el hozzá. Össze is préseli ajkait, mint egy durcás kisgyerek.

my baby giraffe

Nem éppen így tervezte ezt a kiruccanást, de ha már így alakult, nem hagyja magát. Bár próbálná először kedvesen intézni, azért nem tudja megtagadni önmagát. Kyle is ismeri már évek óta, tudja, milyen gyorsan a plafonon van. Mégis hergeli és aztán a lány is őt. Nem annak szánja, de úgy alakul.
- Jól hallottad, igen! - csattan újra fel. Szerencse, hogy körülöttük kilométerekre nincs senki, máskülönben szépen felhívnák magukra a figyelmet. Így maximum a vadállatok találnak rájuk. Mit számít.
A fejéhez vágja, ami bosszantja, és talán mindketten most a másik dühére koncentrálnak. Kyle mozdulatait figyeli, ahogy megremeg az idegességtől. Pedig csak egy nyamvadt csoki, az istenért. Érzi saját tenyerében, hogy lassacskán ha ilyen tempóban halad az agyvérzés felé, tenyeréből is vér serken körmei mentén. Akkor mondjuk már mindegy lesz.
Mikor előrébb hajol, Myra nem rezzen. Sőt, mélyen a szemébe nézve, fogsorát összeszorítva hajol ő is közelebb. Szaporán veszi a levegőt orrán keresztül, szinte zihál.
- Gratulálok, nem vagy süket - szűri fogai között. Az előzőektől eltérő módon halkan beszél kettejük közé. Aztán kap egy választ, vagyis inkább egy más irányból történő megközelítést. Amikor megismerkedtek a plázában, és a férfi utána vitte azt a kasmír sálat, még nem volt Kolos. Valójában jól megvoltak, csak jött más, akivel nem lett semmi, és mikor mégis tovább szőtték volna a kapcsolatot, jött Ardai.
Kivételes, furcsa, de megadja magát. Lesüti tekintetét és ajkába harap. Igazából szégyellnie kellene magát azért, hogy jószerével kihasználta a férfi érzéseit. Néha csak unatkozott, néha csak nem akart Kolosra gondolni amikor találkoztak. De most más a helyzet, azért vannak itt együtt, mert vele akar lenni.
Szó nélkül csúszik közelebb, át a hálózsákokon, hogy ha a másik engedi, kezébe vegye az övét. Ajkához emeli és gyengéd csókot nyom ujjbegyeire.
- Igazad van - sajnálattal semmire sem menne. Bólintva néz fel rá, a szemébe. - Hülye voltam, de... Nem lehet véletlen, hogy megint itt vagyunk. Veled akartam lenni anélkül, hogy harcolnánk.

my baby giraffe

Voltak idők, amikor ez a közelség megvolt köztük. Akkor azonban más is történt, vagyis az egész helyzet más volt. Semmi hangos szó, kiabálás vagy veszekedés, csak csend és egyebek. Most a düh elvakítja mindkettejüket és talán ha a lány felhúzná magát az újabb beszóláson, nem érne véget a hangoskodás.
Látja és érzi is a férfiból áradó feszültséget. Még sosem látta így kiborulni, és igazából nem is akarja többször. Egyszer tapasztalni az ilyet elég, és egyébként nagy csoda, hogy ezt így gondolja és tesz is a befejezés érdekében. Nyugodtabban gondol bele, mennyire igaza van. Elég csak visszatekinteni az elmúlt évekre és történésekre, azóta azonban sok minden történt, ami jó irányba terelte. Új célok, tiszta élet, talán ezért képes józanul gondolkodni.
- Miért nem szóltál, hogy ez nem jó neked így? - vonja fel kérdőn a szemöldökét és felsóhajt. Elmosolyodik az érintésére. Túlságosan sok romantikát érez ebben a helyzetben, nem így készült, csak barátkozni akart, mégis tartja a közelséget.
- Mostantól számíts rá, hogy szerves része leszek az életednek - jelenti ki szusszanva. Valamiért úgy gondolja, szükségük van erre. Legalábbis neki kell Kyle, az ő jelenléte és minden velejárója. Vagy így, vagy úgy, de a jövőben nem szeretne ki és be járkálni az életében.
Kihúzza kezeit a férfiéból és szépen összekócolja a másik haját. Lepillant a maga alá húzott lábaira és elhúzza a száját amikor meglátja, mit sikerült művelnie.
- Azt hiszem kicsit összemocskoltam a cuccod - jegyzi meg félve, mert az előbbiek tükrében nem csodálkozna azon, ha Kyle ezen is kiakadna és leordítaná a fejét.

my baby giraffe

- A barátok nem megosztják az érzéseiket egymással? - vonja fel szemöldökét pusztán kíváncsiságból. A hangulatingadozásai nem távoztak teljesen, így nem csoda, hogy az előző üvöltözés után könnyedén veszi fel a kedves szerepet. Sőt, ahogy Kyle kezét fogja és puszit nyom rá, próbálja őt is megnyugtatni. Talán hiába, de szeretné, ha ez tisztázva lenne.
- Gyakrabban látogatlak, és te is átugorhatnál ha már eleged van mindenből. Vagy csak úgy, mert hiányzom - vonja meg a vállát. Ahogy a férfinak, úgy neki is ott bujkál a mosoly ajka szélén. Egészen komolyan gondolja, szívesen áldozná rá a szabadidejét. Bár sok időt elvesz az edzés, az, hogy újra seprűre akar ülni, azért azt sem csinálhatja megállás nélkül.
Ahogy a cipőjére néz és a hálózsákra, szépen le is kezdi venni azt a lábáról. Igaz, ezután a pálcája is előkerül, melyet azzal egy időben használ, amint a másik kimondja, mi lesz a büntetés ha beázott a hálózsák. Először meglepetten, aztán legörbülő szájjal néz a szemébe.
- Mondhattad volna előbb is, akkor nem szárítom meg - persze a tettetett szomorúság helyét átveszi némi pimaszsággal fűszerezett mosoly. Rég volt már, hogy ilyen könnyedén tudott viszonyulni valakihez, mintha az iménti veszekedés meg sem történt volna. - Tudod...bármikor szívesen látlak a takaróim alatt.

my baby giraffe

Ezt az egész rögtönzött balhét és a hirtelen csillapodást nem tudja hova tenni. Talán nem is ez az első eset, az ő kapcsolatukban már semmi sem csoda. Voltak jóban, volt köztük több, most éppen barátok. És a látszat ellenére a lány nagyon is szereti Kyle-t.
- Hééé - bosszúsan pillant egy pillanatra rá -, nekem hiányzol, oké? Vagy ezzel azt akarod a tudtomra adni, hogy én zavarlak meg mindig? Basszus - legyint az edzésre. Nem válaszol. Semmi értelme, mert egyébként is megbeszélték, hogy nem esik szó munkáról. Mert bár ezerrel csinálják mindketten a sajátjukat, ez a néhány nap kettejükről szól, nem a kötelezettségekről.
Aprót sóhajt és fejét ingatja Kyle önostorozásán. Ezen valószínűleg javítani kell a jövőben. Myra pedig segítségére lesz ebben.
- Hát, jóváteheted - vonja meg a szemöldökét, és kérdőn pillant rá. - Meggondolod? Cöh - tettetett sértődöttséggel dobja hátra a haját és kezd neki a vetkőzésnek. Na nem úúúgy, csak megszabadul a csizmától és a plusz holmiktól. A kabát alatt pulcsit visel, az bőven elég bentre. Na meg a hálózsák és takarók, amelyeket nekiáll újra rendezgetni.
- Pedig már fel is akartam hozni a témát. Gondoltam abbahagyom az edzést, és szülök neked pár gyereket. Hm? - egy kis ideig egészen komoly arcot vág, amíg nem a férfira néz. Aztán felnéz rá és elvigyorodik.

my baby giraffe

- Oké - mosolyodik el kissé. Hiányzik Kyle-nak. Ha néha, már az is több, mint a semmi. Elégedett és ki tudja, mi lesz még ebből. Talán ahogy ígéri, az élete része lesz. Semmi komoly, csak az alap, az, hogy tudják egymásról, jól vannak vagy éppen mit kezdenek az életükkel. Ideje lenne mindkettejüknek egyenesbe jönni.
- Sok ölelés és puszi - még egy kicsit a hanglejtésével játssza, hogy kell a férfinak tenni hozzá, hogy megolvadjon a szíve, de a szeme csillog és mosolyog is. Kyle pedig ismerheti annyira, hogy tudja ezeket az apróságokat. A fizikális kapcsolat fontos Myra számára azzal, akit szeret. Aki nem, az meg meg se próbáljon hozzáérni.
Aztán a férfira sandítva látja, amint megküzd a sátor méreteivel. Ha esetleg felbosszantaná magát újból, arra simán kitalál bármit, de most előhozakodik egy viccel. Az ismerősei körében túl sok a kismama és házasodni készülő, ő meg még egy erre érdemes párt sem tud felmutatni. Csak néhány cikeszt.
Kyle arckifejezésén felkuncog, már mondaná, hogy csak viccel, ám jön a válasz. Abbahagy mindent és a fenekére huppanva fordul szembe vele. Fél szemöldökét felvonja a tettetett lelkesedést hallgatva.
- Hmmm nekem elég lenne elsőre egy is. Vagy lehet akár kettő is, csak jól legyenek. Érted, onnantól már nem számít. Részedről mondjuk esélyes az ikerfogantatás, hm? Hogy nevezzük őket? Luke és Leia? - ajka mosolyra görbül, és egészen lelkesen képzeli el magukat két kis gyerekkel. - Szeretnél családot?

my baby giraffe

Azután, hogy Kyle megmutatta, milyen dühkitöréseikre lehet tőle számítani egyetlen csokoládétól, már okot ad arra, hogy odafigyeljen a piszkálódásra. Ugyan viccnek szánja, mégis komolyan elgondolkodnak a család témán. A lányt már kétszer férjhez akarták adni, a szülei szerint kviddics helyett a gyerekeit kellene hajkurásznia, de ő inkább nem is jár haza, hogy elkerülje a kínos beszélgetéseket és nyaggatásokat.
- Igaz, könnyebb elkényeztetni - helyesel bólogatva miközben figyeli amint a férfi kényelembe helyezi magát. Megigazítja lábán a puha zokniját, és hümmögve újra kiejti a neveket a száján. - Nekem tetszik - teszi hozzá mielőtt élne a lehetőséggel. Jólesően sóhajtva bújik Kyle-hoz, befészkeli magát karjai közé. Magukra húz egyszerre két takarót is, majd fejét a vállára hajtja. Elgondolkodik a kérdésen, amelyen mostanság azért többször is.
- De úgy értem nem kergeted álmaid nőjét? Nem hiányzik ez az életedből? - kíváncsiskodik tovább. Nem szeretne erőszakos lenni, mégis érdekli, hogy vélekedik erről a férfi, akit az életben nem látta még saját magán kívül nővel.
- Dehogynem. Elvárnák, hogy már családom legyen, de nem akarnék bárkivel gyerekeket nevelni - homlokát ráncolva gondol bele, milyen lett volna North-tal. - Azért cuki lenne egy kis Myra, nem? - vigyorodik el Kyle szemébe nézve.

my baby giraffe

- Mi sehogy sem jöttünk ki a testvéreimmel - forgatja meg a szemét a családjára gondolva. Ennél többet pedig nem akar beszélni róluk, meg úgy összességében a saját életükről. Sejti, hogy Kyle-nak sincs kedve az ikréről beszélni, akiről Nette nem sokat tud, de az a kevés is bőven elegendő ahhoz, hogy ne akarja megismerni.
Amikor kimondja a neveket igazából maga sem tudja eldönteni, a filmből vett nevek hogy állnák meg a helyüket a való életben. Persze ez a hirtelen jött gyerekcsinálós ötlet is kétségekkel teli. Amíg itt elhülyéskednek az egésszel még nincs gond, de ha mégis megesne, akkor mindketten csak lesnének.
Hiába bújnak össze és jön fel a téma, amikor a férfi választ ad álmai nőjére, ő nem gondol magára. Rágja még magát amiért elhanyagolta Kyle-t és ezt így kell megtudnia, ezért meg sem érdemelné, hogy akár egy pillanatig is ilyen gondolatai támadhassanak. Szóval kíváncsian vonja fel a szemöldökét, bővebb ismertetőt szeretne.
- Ez nem ér. Nem hallottam rólad pletykákat. Ki a kiszemelt? Várj, kitalálom. Az a levitás nő aki Baileyvel kavart? Nem is! Nemes Iza! Ő az? - kíváncsiskodik tovább rövid ideig lelkesen, aztán elkomorul. Kezd rájönni, hogy nem akar semmiféle más nőről hallani. Ketten vannak itt, és amúgy is, Luke és Leia. - Tudod mit? Ne mondd el, már rávettelek a közös gyerekekre. Nyertem - kezd vigyorgásba egy pindurkát közelebb húzódva. Jó ideje javulófélbe fogott mióta tiszta és nem csak a sötét oldalát látja a világnak. Furcsa, néha még idegesítően gyogyós is tud lenni és ezt most Kyle is megtapasztalhatja.
Felnevet a másik fikuszos felvetésére, de a felvetés jogos. Mielőtt mondhatna bármit is megérzi arcán az érintést. Elmosolyodik, belefúrja fejét a kezébe. Szemei lecsukódnak miközben egy különös, kellemes érzés járja át. Pontosan tudja mi ez, és hogy miért érzi. Mindig is tudta, hogy nem csak kedvtelésből keresi fel olykor-olykor a férfi társaságát, hanem mert szereti valamilyen módon. Hisz figyelmes és mindig, megismerkedésük első percétől törődött vele. Kötődnek egymáshoz.
- Szóval fikusz, mi? Igaz, te csak a csokival vágnál engem ki - vigyorogva emeli fel a fejét és támaszkodik meg karján. Kyle fölé emelkedik, majd gondolva egyet kisöpri arcából a haját és a feketeségbe fúrja ujjait. - Csak hogy tudd, szeretlek, te dili.

my baby giraffe

- Oké, ez azért nem pont igaz. Csak az idősebbik húgommal nem bírjuk egymást. Féltékeny, folyton az kell neki ami az enyém - forgatja meg a szemét a lányra gondolva. Nem hiába nem jár már sűrűn haza. Szereti, hogy a saját életét éli a saját lakásában és nem a családja dönt a jövőjéről. Így a húgát is elkerüli, de azért a fiúkkal jól megvan Jamie többször is látogatja a kicsivel.
A családtémából csajozás lesz, Myra pedig kíváncsian tippelgeti, ki lehet a szerencsés. A pletykák már nem találnak el hozzá úgy, mint korábban. Viszont szívesen tippelget, még esélyesnek is látja a felsoroltakat, csak hát Kyle reakciója nem erősíti meg bennük. Ez pedig nem is baj, mert már megnyerte magának gyerekei apjának.
- Szuper, nem adnálak nekik - vigyorog tovább. Persze ez az egész gyerektéma elég vicces és valójában nem is tudja, a férfi hogyan viszonyul a kérdéshez. Már azon kívül, amit itt megbeszéltek, na de fikuszok és bagolyköves lányok között nem is lehet igazán komolyan beszélni róla. Arról nem is beszélve, hogy azt viszont sejti Myra is, hogy Kyle sem szeretné csak úgy elszórni a magjait. Azt nem tudja elképzelni róla.
- Még jó, hogy megtanultam esni - nevet fel elképzelve a dolgot. Hát igen, ebben már profi. Meg abban is, hogy egy pillanat alatt elvesszen a másik tekintetében, majd olyan szavakat ejtsen ki a száján, amelyeknek súlyuk van, és ő komolyan gondolja és érzi.
Lehetne azt mondani, hogy váratlanul éri a csók, de nem. Ha nem Kyle tette volna meg, akkor valószínűleg ő maga lépett volna. Így csak viszonozza, az idő közben pedig olvadozni kezdett végtagjaiban mindjárt jobban érzi a melegséget. Kellett ez a veszekedés ahhoz, hogy újra egymásra találjanak.

// //

Cézi a nyitóünnepségen
ilyesmiben

Nem hiszi el, hogy itt van. Válogatott játékosként, az írek fogójaként, akiben nagy lehetőséget látnak. Legalábbis ezt mondták neki amikor igazolták. Szóval gyorsan történtek az események, nem volt ideje még észhez térni. Talán az első helyzet amikor realizálta, hogy mi is történik az az öltözőben volt a mez felvétele közben, túl minden hülyeségen és az első bemutatkozásokon.
Titkolhatná, de nem teszi, izgul és ezért nem várja meg a csapattársait, már előttük kitör az öltözőből és megindul az emberek közé. Vannak ott ismerősök, kviddicsesek és szurkolók, utóbbiakhoz sétál most. Az ír mezen szerepel a neve, nem lehetne összetéveszteni mással. Egyébként is kevés női játékos van, rájuk talán még kíváncsibbak az újságírók és a sport lelkes férfi rajongói.
- El lesztek verve - jegyzi meg útközben Árminnak, a Magyar Mennydörgőkből származó csapattársának, aki a német válogatott színeit viseli. Kolos nagybátyja nem tud arról, hogy nemrégiben az ő alakjában parádézott, és ezen nem is szeretne változtatni.
Haját copfba fogja, majd a kedves megjegyzésekre mosolyogva bólogat és köszöni szépen a drukkot. Szóltak róla cikkek akkortájt, amikor a Kenmare ifijéből felmehetett volna a nagycsapatba, sokan aggódtak érte a balesetekor és még többen drukkoltak, hogy visszatérjen a pályára. Most pedig itt van. Látta már Yart és Sebbyt is, a többieket kíváncsian várja.

Kyle

Mostanság többet vagyok itt, mint otthon, de nem bánom. Valakinek vigyáznia kell a kutyákra, ha már az apjuk úgy gondolta, világot lát, engem meg itt hagy velük. Hazugság lenne azt mondani, egyszerű volt, de legalább most egy ideje nem érzem magam magányosnak, mint abban a nagy házban egyedül Pécsett. Már egy ideje felhagytam a társaság hajkurászásával, a partik már nem azt jelentik, mint régen. Megöregedtem, vagy mi a szösz.
Furcsállok néhány dolgot a lakásban, mintha több holmi lenne kipakolva és az a könyv...azt tuti nem én hoztam. Kyle-nak viszont nyomát sem láttam itthon. Szóval ennek mi az oka? Biztos vagyok benne, hogy a tudtom nélkül küldte ide a másik "kutyák mamiját". Oké...nem. Az itt eltöltött hónapok során szerencsére egyszer sem futottam női fehérneműbe a lakásban.
Éppen a konyhában teszek-veszek, készítem a vacsorát, amikor hallom az ajtó nyitódását, majd a jól ismert hangot. Nagykéssel a kezemben, mosolyogva sétálok ki hozzá. Akkor tehát nem idegenkezűség van a dologban, egyszerűen csak a ház ura tért haza vége.
- Nem veszünk semmit - ingatom meg a fejem. - Remélem éhes vagy... - fogadom a lehető legromantikusabban négylábú gyermekeim apját.

Kyle

A kutyák persze annyira jó házőrzők, hogy a fülük botját sem mozdítják. Akár betörő is lehetne, ők olyan mélyen alszanak, hogy nincs az a támadás, amire felébrednének. Nekem velük ellentétben már mások az érzéseim. A kezemben tartott késre pillantok, halkan felnevetek. Lerakom az előszobaszekrényre, az van legközelebb, majd hirtelen a rávetem magam. Szorosan ölelem a nyakát, lehúzva magamhoz a bébizsiráfot.
- Igen, extra csokival, mert azt annyira szereted - vigyorogva bólintok. Nyomok ezután egy cuppanós puszit az arcára és elengedem, nehogy azt higgye, most aztán nyert ügye van és nem fogom jól lebaszni. Pedig azért, amiért csak úgy lelépett ennyi időre, legalább egy doboz bonbont le kellene nyomnom a torkán.
- Remélem vettél nekem valamit az utazáson, mert ha nem... - nem fejezem be a mondatot, hanem karba teszem a kezeimet és csúnyán nézek rá. Sosem úgy alakult az életünk, ahogy az egyébként a mesékben meg van írva, úgyhogy ez a mostani helyzet sem egy nagy csoda. Nem is az első, meg valószínűleg nem is az utolsó eset, hogy egyikünknek elege lesz és a másikra hagyja a gyerekeket. Az érzésekről nem is beszélve.

Kyle

- Te beszélsz? Mint akit megrágott, megemésztett, aztán kihányt egy sárkány - bókolok neki kedvesen. Érezze csak legalább a szavaimon, hogy amúgy haragszom rá, amiért ennyi időre távol maradt. Nem miattam...a kutyák miatt...
- Ismerlek, tudod - mosolyodom el teljesen ártatlanul. Egy valami van, amit biztosan tudok róla Norvégia óta: ne szereti a csokit, szóval már csak azért is minden alkalomra veszek neki egy táblával.
Karba font kezekkel állok előtte, már durcázok, akárcsak egy ötéves, aztán felháborodva a karjába boxolok. Még szép, hogy nem felejtett el.
- Beérem azzal is, ha már többet nem érek neked - játszom tovább a drámakirálynőt. Elveszem a tasakot és kicsúsztatom belőle a mágnest a tenyerembe. - Szerencséd, hogy tetszik - mosolygok a kis képre, ezzel együtt pedig a konyhába megyek vele és felnyomom a hűtő elejére.
Lépek egyet hátra, majd felé. Végignézek rajta, azonnal feltűnnek az apró változások, de semmit nem teszek szóvá. Jó, talán a hajának hosszúságát mégis...
- Mint mondtam, vacsorát készítek, de gondolom nem akarsz salátát enni. Mit csináljak neked? - a falnak dőlve nézek rá, mint egy vakegér. Nem tűnik fel, hogy más is van ott rajtunk kívül. - Egyébként nem jönnél beljebb a saját lakásodban végre?

Kyle

Megvonom a vállam egy "hátnemtom" pillantással. Csak nem fogom megmagyarázni, miért vagyok a szokásosnál is kedvesebb.
- Mint a tenyeremet - bólintok, kicsit megszeppenve, mert na, mégiscsak a kezemet simogatja és most jött vissza... Túl sok ez így egyszerre. Ha ki nem mondom, úgyis mindketten tudjuk, miért van két közös kutyánk és miért keveredünk mindig egymás közelébe.
A hűtőmágnes pontosan leírja a kapcsolatunkat, erőtlen kis tűz, ami még csak nem is meleg. Ezek lennénk mi, kérem. Nem számít, persze az sem számítana, ha eszébe sem jutottam volna az útja során. Aztán mégis...
- Hát bocsánat, hogy jó lakótárs akartam lenni - vonom meg a vállam. Nem is vagyok benne biztos, hogy korábban már kimondtam ezt, hogy a lakótársa vagyok. Albérletet és rezsit nem fizetek, szóval talán inkább betolakodónak mondanám magam.
- Mi? Most mégsem csak a mágnes? - vonom fel kérdőn a szemöldököm és lehunyom a szemem, ahogy kérte. - Nyújtsam a kezem? Nyissam a szám? - kérdezem, mert instrukciót a továbbiakra vonatkozóan nem kaptam. Gyanús hangokat hallok, valami szimatolást és...nyafogást? Rögtön kinyitom a szemem és eltátom a szám. Pár hosszú másodpercig a kisbabára nézek, majd Kyle-ra. Teljes némaságban.

Kyle

- Maximum a tiédet, mert már csak az járt haza nagy ritkán - vonom meg a vállam. Igen. Most egy ideig még minden mondatommal azon leszek, hogy érezze magát rosszul, amiért így elment. Nyilván attól eltekinthetünk, hogy mit tudunk magunk mögött és hogy lényegében én csak visszakaptam a régi idők tetteit.
- De, de, igaz, a sálamat is visszaadtad - utalok félmosollyal az első "ajándékra", amit tőle kaptam. Igaz, annak már van tíz éve és egyébként sem hiszem, hogy tudott volna valamit is kezdeni egy rózsaszín ruhadarabbal. Nem illik hozzá.
Aztán talán a legnagyobb ajándék kerül a szemem elé, ami csak létezhet. Mármint nekem. Számomra ugyanis az az igazi, aminek négy lába van és pont úgy nyekereg, ahogy ez a kis manó teszi most. Nehezen jutok szóhoz, de levegőhöz még kevésbé.
- Szent Merlin - nyögöm ki és egy lépéssel közelebb megyek hozzájuk. Az orromat dugom a kiskutyához és halkan felnevetek. - Hát szia te cuki, szia - motyogom boldogan. Félkézzel átölelem Kyle-t, a másikkal a kutyát simogatom.
- Most komolyan hoztál még egy gyereket? - nézek fel nagy boci szemekkel a férfira. Elengedem őt és kiveszem a kezéből. A fejét puszilgatom és simogatom, majd' meghalok a boldogságtól jelen pillanatban. - Nagyon cuki vagy, bizony, kis füles. Köszönöm. De...azért három kutyával sétálni egyedül már nem fogok tudni, ezt remélem tudod...

Kyle

-Shhh - susogom le, mert szemtelenkedik még most is, de nekem meg jelen pillanatban nincs hozzá lélekjelenlétem, hogy ennél többet reagáljak. A kis vakarcs túlságosan leköti minden figyelmemet. Nagyjából elolvadok a látványtól meg a cuki pusziktól, amiket kapok tőle.
- És jövő héten hozol még egyet, mert hárman páratlanul vannak? - kérdezem egy kicsit megemelve a szemöldököm. Miközben a kutyust ölelgetem, felpillantok rá mosolyogva.
Nem mondom, jól esnek a szavai. Mármint az, hogy nem megy már tovább. Szóval ez azt jelenti, hogy az ő lakásában mostantól nem én fogok lakni a két gyerekkel, hanem ő a hárommal.
- De ha ő az enyém, akkor vigyem haza magammal? - kérdezem kicsit túlgondolva a dolgokat. Vagy hát...talán csak azt akarom hallani, hogy tessék Nette, itt van még egy ok, amiért itt kell töltened a szabadidődet.
Leguggolok vele és leteszem a földre, hogy szaglálódjon csak. A nevén gondolkodom, meg azon, hogy a nagyoknak hogyan kellene bemutatni.
- Kyle...ugye tudod, hogy nem szokás hűtőmágnesnél élőbb ajándékot hozni egy világkörüli útról? - szegezem halálosan komolyan neki a kérdést.

Kyle

Nehézkesen mondja ki, mégis sikerül. Ez már haladás, ha Kyle-t nézzük. Legszívesebben most magamhoz ölelném és megígérném neki, hogy nem fogok elmenni. Talán még azon is el kellene gondolkodnom, hogy mostantól három vagy négy kutyám van-e. Pontosan azokat az ázott kiskutya szemeket tudja ő is produkálni.
- Akár maradok is - mosolyogva bólintok. Valahogy már elfelejtettem azt is, hogy egyébként főzni akartam és még mindig nem tudom, ő éhes-e. Most a család (család ez egyáltalán?) új tagja köti le szinte minden figyelmünket.
Kinyújtom rá a nyelvem, amikor szemtelenkedik és elkapom a csuklóját. Közelebb lépek hozzá, de megvárom, míg felteszi a teljesen felesleges kérdéseit. Úgyis tudja, hogy anélkül is el fogok mesélni neki mindent, csak hogy jártassam a számat.
- Figyelj csak, Donovan, nem ölelnél inkább végre rendesen meg a hülye kérdések helyett? - most én bököm meg a könyökömmel, aztán kinyújtom felé a kezeimet. Törpének érzem magam mellette, elszoktam már ettől, de rendesen.
- Nagyon remélem, hogy Lucifer sem fogja a királyt játszani a picivel - jegyzem meg, miközben a nyaka köré fonom két karom és szinte felakaszkodom rá. - Apropó...elnevezhetem? Nyilván... Húú, ez tök nehéz feladat.
Egy ideig azért még ölelgetem és amikor kezd soknak bizonyulni - számára, nem nekem -, akkor leülök a nappaliban a szőnyegre és hagyom, hogy a három kutya egyszerre rohamozzon meg, mintha kicsi a rakást játszanánk.