A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=712817#post712817][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.01.25. 15:06[/b][/url]

Mit csinál az ember, amikor megbukik egy olyan tárgyból, amire még három tárgyat építenek rá, és kvázi az egész szak alapja? Tanul. Tanul és a változatosság kedvéért tanul. S mit csinálok én? Elutazom. Még az országot is elhagyom, mert Kriszta azt mondta, jó lenne. Hát de még milyen jó lenne. Szóval a spórolt pénzem egy jelentős részét beáldozva ugyan, de most már az elgémberedett végtagjaimat nyújtóztatom Amszterdam egyik sokat fotózott utcáján. Az öcsémnek megírtam, hogy egy kicsit el kellett utaznom, de nem mondtam semmi többet, mert biztos voltam benne, hogy nem helyeselné, vagy nem értené a dolgot. Meg azt is, hogy hétvégén jön a kisebbik öcsénk, majd pátyolgassa. Még ördögszarvat is kapott. Remélem, felismerhető.
- Szóval azt mondta, hogy ez szép és jó, de hiányzik belőle valami. Tudom-e mi az. Mondom nem. És erre így sóhajtott egyet, de akkorát, hogy azt hittem, a lelke is kiszáll belőle, erre közölte velem, hogy a lelkesedés. Hogy ezt a sok anyagot, mintha csak bebifláztam volna, de nem érezném át. Hát teljesen ki voltam tőle akadva, hogy ez most így mégis hogyan gondolja. Mert amúgy van is tudom, hány ezer oldal után, ő azt hitte, hogy mint valami megszállott fanatikus, majd lelkendezve válaszolok a száraz kérdéseire. Örüljön neki, hogy tudtam válaszolni.
Eddig nem mondtam el, mert mindig csak legyintettem rá, hogy nem számít, de igazából ezzel pont, hogy magamat hergeltem. Így amikor Kriszta kitalálta, hogy jöjjünk el ide, mert lesz valami mókás, beöltözős parti, azt mondtam, hogy jó. Ő nevetett, de én komolyan gondoltam. El akartam szakadni onnan. Annyi minden őrültség van mostanában a környezetemben, hogy az már egyszerűen hihetetlen. Muszáj szabadulnom. Egyszerűen muszáj.
- Na és neked mi az indokod, hogy nem akarsz ott lenni, hamm?
Kérdezem én is, mire újra erőt gyűjtök a normális hangnemhez. Azt hiszem egy kicsit ki voltam akadva az előbb, de hát oda se neki, nem hiszem, hogy ezért leteremtenének.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713157#post713157][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.01.28. 13:27[/b][/url]

- Sosem akarnék ilyen lenni, és mégis azt mondják, hogy az ilyen emberek állják meg a helyüket a legjobban a világban. Szóval el kell gondolkoznom, hogy jól akarok-e élni, vagy jó ember akarok-e lenni. Nem nagyon hittem, hogy ez egy nap reális probléma lesz.
Elhúzom a számat, mert tényleg nagyon gáznak érzem, főleg egy ekkora fokú igazságtalanság esetén. Meg amúgy is, mert nagyon nincs kedvem olyan emberré válni, mint amilyen anyám lett. A otthon látottak miatt döntöttük el mind, hogy mi nem leszünk olyanok, és lásd, hol tartunk, dolgozunk, iskolába járunk, megint dolgozunk, néha pedig összeesünk a fáradtságtól, és amikor begőzölünk, nem nézve az árat, elmenekülünk. Nem pont a legjobb megoldás, de szükséges. Minden egyes lépéssel egyre jobban kitisztul a fejem, elpárolog a dühöm. Nem is érdekel, ha megbuktam, hát megbuktam, majd a következő alkalommal, olyan átéléssel adom elő a dolgokat, hogy csak néz majd.
- Nagyon szerettem volna, de annyi idős, mint a nagymamám, ha megteszem, a nagyi kitér a hitéből, ebben szinte biztos vagyok. Mert megtudná valahonnan, és akkor aztán lesz kapsz. Elég bajt akasztottunk már így is a nyakába.
Itt vagyok én, aki eljegyezte Claire-t, majd mégsem tartotta be az ígéretét, Bence, aki kimaxolta az új élet fogalmát, és Márton, aki jobb ötlet híján a nagyihoz ment, amikor úgy nézett ki a helyzet, hogy rögtön az első alkalommal teherbe ejtette a barátnőjét.
- Ha kell munka, jöhetsz hozzánk, komolyan. Daisy lassan teljesen egyedül marad, mindenki felmond, vagy mondjuk Dávidékhoz, ott is mindig keresnek új embereket, vagy ha mondjuk a minisztériumba mennél, akkor Karin szüleit is kérdezhetjük.
Nem rendelkezek sok ismeretséggel, a polgármesterről például tudom, hogy most nagyon necces a körülötte légkör, oda biztos, hogy nem küldeném Krisztát. Azt nem tudom, hogy mennyire jönne be neki az italcsapolás vagy a pincérkedés, esetleg a minisztériumban az, hogy valakinek a titkárnője vagy a titkárnőének titkárnője legyen. De aztán meg lehet, hogy pont erre vágyik éppen. Ami azt illeti, a nők nagyon furcsák tudnak lenni.
- A legsötétebb álmaim? Óóóó...hogy az.
Először nem nagyon értem, hogy mire szeretne kilyukadni, de aztán, ahogy visszakérdezek, már tudom is, hogy mire gondol. Hogy az. Nem hittem volna, hogy tényleg képes lenne a kedvemért egy ilyen öltözéket bevállalni.
- Perverz... és nagyon szexi. Alig várom már, anyám.
A második mondatot már a füléhez hajolva búgom, apró csókot adva a nyakára. Van valami különleges ebben a nőben, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy ne lenne az elkövetkezendő hatvan évben is része az életemnek. A hatvanegyedikben meg majd visszatérünk a témára.
- Elvolt veled, szerintem. Ő egy kicsit tartózkodó a lányokkal. Eléggé mások vagyunk, és azt hiszem kicsit bosszantja is, hogy nekem olyan könnyen megy a lányokkal, ő egy kicsit tartózkodóbb. Tényleg, nem is beszéltük meg, hogy miért álltál tovább. Miért?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714142#post714142][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.02.12. 17:01[/b][/url]

- Én örömmel betanítanálak, csak tudod, olyan szűk ott a hely…
Most rajtam a sor, hogy sóhajtsak egyet, mintha olyan nagyon bánnám a dolgot. Szegény kicsi én, ha be akarok tanítani valakit, akkor hozzá kell érnem. Hát igen, az élet piszok mód kegyetlen bír lenni. Annyira nagyon sajnálom, hogy… ja, majd pont én, sajnálom azt, hogy egy lányhoz kell érnem. Hahahaha… még a feltételezés is sértő. Nem, még nem unom a dolgot, de igen, el fog jönni a nap, amikor majd megállapodok valaki mellett, és őt majd feleségül veszem, és gyerekeink fognak születni, és diplomám is lesz, meg olyan munkám, ahol senkinek se nyomulok neki, és le se öntenek. Egy nap majd ez is be fog következni, de még nem érzem készen magam rá teljesen. Addig pedig nem kapkodok, mert úgy akarom élni az életem, hogy ne bánjak meg semmit, és hogy amikor majd visszanézem életem filmjét, akkor a halál is élvezze a legalább fél órás előadást.  
- Ajánlataim… Hajaj, ha te azt tudnád!
Nevetek fel, mert hirtelen a szemem előtt egy csomó opció megjelenik. Lehetne elég sok minden. Szexi takarítónő, vagy a nő, aki főz ránk, vagy csak simán szórakoztató társaság, persze elengedhetetlenül aprócska ruhában, és állandó jókedvvel. A dolog nem is lenne rossz, főleg, ha a tesóm kimozdítása is szóba jöhetne, vagy legalább a bátorítása, de sajnos ilyen luxusra végképp nincsen keretünk. Nem mintha Amszterdamra lenne, és lásd, mégis itt vagyok.
- Ez mondjuk jogos, csak néha elgondolkozok, de azért, mint láthatod, nem tartok még ott, hogy csakúgy feladjak mindent, igent mondjak egy asszonynak. Fognám magam, és onnantól én lennék az öltönyös, aktatáskás úr, aki minden reggel elmegy a dolgozóba, és este fáradtan, de türelmesen hallgatja, hogy valaki már megint csúfolódott matekórán, vagy, hogy a szomszéd asszony egyre rövidebb hancurkákban fogadja a kertészt, és különben is, milyen kertész az, aki inkább a házban van, és nem kint a kertben. Remélem, ha egy nap eljutok ide, akkor a szomszédom leszel, és nézhetem, ahogy rövidül a szoknyád.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Hihetetlennek hangzik jelenleg, de őszintén hűséges lennék a másikhoz. Hűséges voltam Claire-hez is, és amikor válságot éltünk meg éppen, akkor Lexához is. Remélem, ha egy nap összesodor minket megint az élet, akkor már tudunk majd egymásra máshogy is tekinteni.
- Szerintem te pont nem olyan nő vagy, akit megunhatnék, de ha így lenne, ha unalmassá válnál, akkor magam kergetnélek el.
Bizonyítva, hogy még egyáltalán nem unalmas, közelebb húzom magamhoz, és miközben szorítom, szinte már követelően csókolom meg. Igen, ez a nő itt és most hozzám tartozik, és ez így van jól. Magyarországon ezt nem mondhatom el, tudom, de itt most kiélvezem, hogy be kell érnie velem, és mindent megkaphatok, amire csak vágyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715037#post715037][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.02.25. 18:19[/b][/url]

- Pedig tudod, a szomszéd egy elég izgalmas pozíció. Tiltott, közeli és mégis távoli, olyan apróságokon múlnak a dolgok. Merre van az ablak, milyen alacsony a kerítés, zöldebb-e a fű…
Mert hát a szomszéd nője mindig zöldebb… akarom mondani a fűje, határozottan a fűje. Ettől függetlenül ez is egy izgalmas jövőkép. Mondjuk tudom, hogy ha ez így lenne, akkor nekem egyedül kellene élnem, de szívesen lennék az egy ilyen felállásban, aki megbütyköl ezt azt, főleg akkor, amikor a ház ura távol van. Nem csípem a közönséget, meg azt sem, ha beverik az arcom.
Bár erősebb vagyok, mint ő, engedem, hogy a hátam találkozzon a fallal, és hogy ne eresszen el, szeretem, hogy itt magunk vagyunk, és csinálhatunk bármit, senki se fogja megtudni. Amióta huzamosabb ideig éltem a faluban, belém ivódott egy természetes védekezés, és a négy fal közé rejtőzködés. Nem szívesen mutatom meg a sebezhető pontjaimat, pedig az iskolai évek alatt ez nem így volt. Itt kicsit megint olyan vagyok, mint amikor Ellával összekerültem. Újabb és újabb tudást szívok magamba, és élvezek mindent, ami tilos és tiltott. Vonzó gondolat, hogy ebből álljon az életem. Utazgatok, és mindenhol szabadon élek. Egy pillanatban el is határozom, hogy így lesz, ám a következő pillanatban már tudom, hogy ez nem lehetséges. Vannak vállalt kötelezettségeim, és nem akarok csúszni a kitűzött célokkal és határidőkkel. Eleget lógattam csak úgy a lábam.
- Olyan vagyok, de ez egy drága mulatság.
És éppen csak, hogy kimondom, máris jön a kifogás, hogy ez az én születésnapom, szóval legyek kedves most engedni. Sóhajtok egyet, és a rakoncátlan tincsei közül egyet az ujjaim között simogatok. Nem tehetem meg, és tudom, hogy tudja, és olyan furcsa a helyzet. Ebből lehetetlen jól kijönni.
- Szeretem, ha egy nő akaratos és irányító.
Mondhatjuk azt is, hogy ezt szoktam meg. Ella, Karin, Claire, Lexi, ők mind olyan nők, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mit is akarnak, és sokszor irányítottak is, én pedig nem ellenkeztem egyszer sem, hiszen élveztem a dolgot.
- Nem biztos, hogy ezt a te szülinapodon viszonozni tudom.
Sőt a jelen állás szerint egészen biztosan nem, de mégsem akarok neki nemet mondani. Azt akarom, hogy jól teljen ez a kis kilépés a való világból, hogy emlékezetes legyen, és ne azért, mert egész úton duzzogtunk. Láthatóan beleegyezek, érzem, ahogy a vonásaim enyhülnek.
- Legyen. Most az egyszer.
Figyelmeztetően felemelem az ujjam is, tényleg csak most az egyszer. Közelebb húzom magamhoz, és csókolom, ahol csak érem. Minden, hogy a nyaka, az ajkai vagy az álla, éreztetni akarom vele, hogy fontos nekem ez az egész, ami most köztünk van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716296#post716296][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.03.12. 13:16[/b][/url]

- Ne kímélj.
Jegyzem meg azzal a széles vigyorommal, amiért fizetnek nekem a munkahelyemen. Állítólag olyan vagyok, mint egy gigolo ezzel az ábrázattal, csak jó lenne, ha még egy tizest magamra szednék, mert így most olyan kis vézna vagyok. Hát nem tudom, hogy mások hol élnek, másrészt meg, nem az étvágyam, hanem a genetikám gátol a szélesedésben.
- Óóó… ilyen művészetre képes vagyok ám. Elég sok mindent ki tudok hozni a dologból.
Szerencséje van velem, mivel főzni imádok, és szívesen zaklatom az ismerőseimet is azzal, hogy főztem, egyenek, szóval ez a szülinapi ajándék nekem is ajándék lenne, persze ettől függetlenül nyilván kap valami ajándékot még. Persze nem egy utat, de olyat, aminek örülne. Majd ráállítom Bencét, hogy találja ki, mi lenne az. Ő olyan jó az ilyesmiben.
- Miért, rohanunk valahova?
Kérdezem őszinte csodálkozással, de aztán, mikor azt mondja, menjek, megyek. Elfogadom a kezét, és engedelmesen követem. Egy részem persze maradna itt a félhomályban, míg a másik szeretné tudni, hogy mire számíthat az út végén. Szeretem a meglepetéseket, de mégis olyan gyerek voltam, aki ezer örömmel kutatta ki azokat a bizonyos rejtett ajándékokat, és szövevényes történetek morzsáit. Szerettem mindig felfedezni, és ezt valahogy senki se tudta kiölni belőlem.  
- Izgulsz attól, hogy felöltözök? Azt hiszem, a kapcsolatunk lassan kezd zátonyra futni.
Nem gondolom persze komolyan, de elég furcsán hangozhat kifelé kommunikálva, hogy a nő akivel összekulcsolódnak éppen az ujjaink attól jön lázba, ha én fel vagyok öltözve. Ez eléggé ehh, de hát ha neki így jó, ám legyen.
- És akkor most hogyan? Te kiválasztod a ruhákat, én meg divatbemutatót tartok?
Nem tudom, hogy mik a tervei, én amikor nővel voltam vásárolni, mindig bekészültem játékkal, könyvvel, de most én leszek az, akin a fél ruhatár végigmegy, szóval ez egy merőben új, és szokatlan helyzet lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716408#post716408][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.03.13. 13:11[/b][/url]

- Jó napot. A túsza vagyok, kényszerít, zsarol.
Mondom nagyon komolyan, mire a nő elmosolyodik, sőt, még kuncog is. Már megérte felkelnem, mert egy ismeretlen nőt boldogabbá tettem. Szerintem ez a nekem való szakma. Nők nevettetője.
- Értettem.
Nem ellenkezek nagyon, teljesen felesleges a dráma szerintem, mert most ha annyira nagyon akarom, akkor úgyis kibújhatok a dolog alól, de valójában nem akarok. Utoljára, amikor ténylegesen kiöltöztem, megkértem Claire kezét. Azóta valahogy nem vettem rá magam, hogy teljes pompában díszelegjek, de azt hiszem, itt az ideje letépni azt a bizonyos ragtapaszt. Furcsa érzés kicsit, de ezt nem mondanám ki a világért sem, ez egy régi seb, belső háború, melyet nem akarok senkire sem áthárítani, így most, mint mindig humorral leplezem, ha valami bajom van.
Engedelmesen követem a hölgyet, aki most majd segíteni fog nekem, megmutatja, hogy hol öltözhetek át, és egy pillanattal később már számos összeállítás lóg az oldalán. Azt hittem, legközelebb majd az esküvőmre válogatok ilyesmit, de úgy tűnik a ma esti gyónáshoz is illendő lesz szépen felöltözni. Belépve a fülkébe végigpillantok a készleten, és nem kezdek neki azonnal az átöltözésnek, előbb még legyűröm jó mélyre azt a furcsa érzést, ami elkezdett felkúszni a gyomromban. Tudom, hogy Kriszta megértené az ellenérzésemet a történettel kapcsolatban, de nem akarok lelkizni, nem akarom felemlegetni Claire-t, sem azt, amit ő jelképezett. Félreértés ne essék, én szúrtam el a dolgot. Kell azért most ehhez egy perc, de sikerül visszalendülnöm a kis hülyegyerekbe, aki alapvetően vagyok, és mire Kriszta benyit, már a szokásos vigyorral nézek fel rá.
- Ki? Előbb jussak bele. Azt hiszem ez mellben kicsi. Túlságosan feszül.  
Kihúzva magam nem csak mellkas tájon, de vállban és felkarban is érződik, hogy ez nem a legjobb méret. Hihetetlen, hogy csak mert nem mutogatom, azt hiszik, nincs semmi izmom. Azért az a kevés, ami az évek során rám jött, karban van ám tartva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716876#post716876][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.03.17. 12:58[/b][/url]

- Hát ha csak ez a méret van, akkor úgy fogok kinézni, mintha egy naptárfotózáson lennék.
Lehet mondjuk, hogy ebből kellene élnem, de azért az egy kicsit bántó, hogy éppen ekkorát bírt hozni a nő. Amikor mondtam a méretemet, csak elmosolyodott, pedig - bár nem látszik feltétlenül -, igényelem azt a francos méretet. Aztán meg lehet azért tettem, mert jól meg akart magának nézni ő is. Igen, inkább szeretnék erre gondolni.
- Jelmezben? Na az meg alul eléggé necces.
Mivel látott már valóban kevesebb ruha nélkül, pontosan tudhatja, hogy milyen hihetetlenül kegyes volt hozzám az univerzum, amikor legyártottak. Azt hiszem, ezzel kívánt kárpótolni a sanyarú gyerekkorom miatt.
- Akár, ötvözhetnénk a kettőt. Várj egy pillanatot.
Kisétálva, könnyedén lépek oda az eladóhoz, nem zavarva, hogy látja a felsőtestem. Érdekel, hogy vajon azért csinálta-e a kisebb méretet, hogy megnézhessen, és a tekintetéből úgy látom, hogy ez a helyzet, meg azt is, hogy ilyet nem nagyon szoktak csinálni az ide járó emberek. Zavart arccal keres nekem egy hozzám illő méretet és ezzel elégedetten sétálok vissza.
- Imádnak a nők.
Egy kacsintást is megengedek magamnak, miközben az előbbit le, a másikat meg felhúzom. Végre rendes méret, ami valóban jól is áll. Eligazgatom magamon, majd a mellényt, és az öltönyt is felveszem.
- Lehetnék akár ügynök, vagy szuperhős. Ha lenne egy hosszú köpenyem meg cilinderem, akkor akár bűvész is. A muglik úgysem tudnak semmit a világunkról. Te meg egy miniben lehetnél a szexi segédem.
Nekem tetszik az elképzelés, de azért neki is bele kellene mennie. Mondjuk ha lenne egy hosszú, vastag köpenyem, akkor nem kellene az öltönykabát, elég lenne a mellény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717254#post717254][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.03.19. 11:41[/b][/url]

Krisztike

- Látod, ha már akkor ismersz, amikor még a hivatalban dolgoztam, a bogolyfalvi polgármester mellett, akkor láthattál volna igazi csodákat. Amúgy a szekrényem tele van ilyenekkel, nem vetem meg ezt a fajta öltözéket, de a bárban az ingeket leöntik, oda nem viszem a sajátjaimat.
Ezért van az, hogy néha feszül, néha meg nagy rám, de valahogy csak elrendezés kérdése a történet. A múltkor például Blue adta oda valakiét, akivel egy méretem van, de az is lehet, hogy az eredetileg hozzám tartozott. A mosodából nem mindig ugyanazt kapjuk vissza, és a vicces, hogy még a szándék sincs meg.
- Amit csak szeretnék?
Vonom fel finoman a bal szemöldökömet, miközben a lány ruháját kezdem el piszkálni, de mint illedelmes férfiember, végig a szemébe nézek.  Ne mondhassa senki, hogy nem tudom az illemet. Viszont, hogy mit szeretnék, nem mondom meg, majd szépen kitalálja. Elég sok mindenben benne szoktam lenni, szóval nem féltem annyira.
- Menj asszony, mondd meg a nőszemélynek, hogy mindent viszünk, és léphetünk is a következő részhez. Az este előtt mindenképpen lezuhanyoznék még.
Kacsintok egyet, jelezve, hogy akár be is társulhat, ha éppen akkor nem lesz valami más, fontosabb dolga, és úgy tippelem, hogy egy ilyen lehetőséget nem szalaszt csak úgy el. Gyorsan visszavedlem eredeti kinézetemet, a sokkal kényelmesebb, hétköznapit, és az összeállítást a kezemre hajtva lépek ki, hogy aztán könnyedén átszeljem megint az üzletet. Lepakolok, és közben előkresem a pénztárcám, meg a kártyámat, amit át is nyújtok neki. Ezt akkor is én fizetem.
- Merre tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719015#post719015][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.04.01. 08:14[/b][/url]

- Parancsolsz?
Kérdezem ártatlanul, mintha fogalmam se lenne róla, hogy éppen miről beszél. Azt mondta, csináljuk, de azt nem, hogy ő fizet. Legalábbis azt hiszem, hogy nem. Tetszik ez az összeállítás, és nem akarok akaratlanul is arra gondolni, hogy megvette nekem egy nő. Ez olyan fiús dolog, és bár sokat elvisz az albérlet meg az egyetem, és nem állok most olyan jól anyagilag, hogy bármit megvehessek, és azt is tudom, hogy ez nála a lázadás, hiszen nálam is volt hasonló. Csak amíg én kirúgattam magam egy iskolából, ahová azért kellett mennem, mert anyám terveihez az feküdt éppen, ő pedig elkölti a pénzt, ami a rendelkezésére áll. Mi mocskos kis lázadók.
- Köszönjük. Viszlát.
Még egy kacsintést is megengedek magamnak, ahogy a nőre pillantok búcsúzóul, ő kuncog, és sejtem, hogy feldobtam egy kicsit a napját. Örülök neki, hogy ennyivel hozzájárulhattam egy nő napjának boldogabbá tételéhez. Nem olyan nagy dolog, és valljuk be, ezzel senkit se csalok meg, nem mintha ilyen dolog miatt aggódnom kellene. Furcsa, hogy nem aggódom, egyfajta hiányérzet, de csak egy pillanatra, a levegőre kilépve már feledem is.
- Mi lenne, ha sétálva városnéznénk, mondjuk egy kávéval a kezünkben, aztán vennénk valahol kaját visszafelé, és megennénk a szobában. Aztán egy kis pihi, és jöhet a jelmezbál?
Ebben azt hiszem benne van minden, amit az előbb felsorolt, így azt hiszem, kimaxoltam a rendelkezésre álló opciókat a teljesség igénye nélkül. Jobbról jöttünk, szóval balra indulok el, békésen nézelődve.
- Kár, hogy Pest nem ilyen.