A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=530149#post530149][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.11. 21:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=533208#post533208][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.22. 01:40[/b][/url]

Nem jutott a házba, de valahol számított rá, hogy nem hozhatja be a másik által szerzett lépéselőnyt - a hirtelen bénultság az egekbe tornászta az adrenalinját, de nem engedhette meg magának, hogy pánikoljon. Fogalma sem volt, mit várjon tőle, amikor megpillantotta, mert jónéhány olyan átkot ismertek mindketten, amik versenyre kelhettek a főbenjárók némelyikével kegyetlenségben. Az, hogy Jareden kívül még valaki kilépett a kúriából, megadott egyet a hiányzó darabokból - hitte, hinni akarta, hogy valaki más keze van az egészben, hogy nem az öccse lappangó tébolya tört felszínre, hogy nem vezették félre évekig. Nem ismerte a férfit, csak annyit igyekezett felmérni, milyen erős lehet fizikailag és varázslóként, s ahogy befelé lebegtették, amennyire tehette, figyelte a környezetét - akkor fagyott meg ereiben a vér, amikor a székre ültették és meglátta vele szemben Sacheverell Selwynt. A tekintete szinte eltéphetetlenül hozzátapadt a figurához, izmai görcsösen megfeszültek, hosszú másodpercekbe tellett, bár indulatai nem ragadták el. Jared azonban semmit sem bízott a véletlenre.
Hallgatta, de nem válaszolt neki - a szavak még mindig vágtak, szinte érezte, ahogy véres csíkokat hagynak rajta. Nem volt szüksége szemkontaktusra, a hangsúly és a hang tónusa is eleget árultak el, a foga összecsikordult. Játszottak vele. Hogy gyűlölte-e az apjukat? Igen. Hogy meg akarta-e ölni? Nem egyszer megkísértette a gondolat. De pontosan látta a neki vetett csapdát és mint minden sarokba szorított állatnak, mint minden szakadék szélére űzött lénynek, neki sem fordult meg a fejében a megadás. Nem. A makacssága tartotta őket életben, tette lehetővé a szökést, s ugyanez lobbant most dacosan.
Jared ugyan behatolhatott az elméjébe és nem tett kísérletet a kilökésére vagy a megtámadására, azonban merőben más volt ez a helyzet, mint a legutóbbi, amikor erőszakkal felfeszíthette bátyja védelmét. Akkor a bájital és a helyzet okozta sokk legyűrték Sethet, most viszont ha nem is sok, de maradt ideje felkészülni és bár nem tudhatta pontosan, mibe ugrik fejest, a fél életét készenlétben töltötte. Krízishelyzetekben a megérzéseire támaszkodott - valamire, amit Jared sosem értett, amit nem lehetett racionálisan magyarázni, épp ezért ha kutatta is a gondolatait, nem láthatta előre azt, ami történt.
Feloldották a varázst. Gareth visszatartotta a lélegzetét.
Egy másodperccel később jókora durranás rázta meg az előteret, majd hatalmas villanás következett és füst árasztotta el a levegőt. Gyors egymásutánban két varázslatot lőtt ki - lefegyverzőbűbájt Jared és sóbálványátkot Angus irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=533508#post533508][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.22. 22:58[/b][/url]

A füstöt a Gareth markában megbúvó herkentyű okádta magából, ami tenyérnyi illúzió leple mögött lett lehullajtva és aktiválva - ha az öccse felkészült a fogadására, úgy ő sem üres kezekkel érkezett. A vakító fény és a durranás elérték a kívánt hatást, ő pedig a lehetőséget kihasználva azonnal varázsolt, aztán a széke mellett hasra vágta magát, két okból: egy, így a legkisebb az esélye, hogy ha valaki visszatámad, eltalálja és kettő, a füst felfelé száll, így közvetlenül a padló felett még belátta a terepet. Ennek köszönhette, hogy nem szédült meg, amikor Jared emléktöredékei elérték, bár inkább villanásokat kapott, azt megértette, hogy az ismeretlen férfi próbált az öccsére támadni és a varázslata sülhetett el visszafelé. Ez önmagában kevés, de legalább valami, amin elindulhat - arra kell összpontosítania, hogy kiüsse a testvérét és kiszedje Angusból, hogyan törheti meg a varázst. Az említett cipői a szék felé sasszéztak, aztán a szék és Sacheverell lábainak takarásába került - hirtelen ötlettől vezérelve Incarcerandust intett felé, ha már annyira készségesen vetődik mögé, felhasználhatja ezt az ártalmatlanítására, ha nem is támadhatja közvetlenül. Jared pálcája ugyan tőle nem messze koppant a földön, azonban ez volt hosszú másodpercekre az egyetlen varázslata, mivel a hasogató fájdalom és a közvetített érzések jóformán a levegőt is kiszorították a tüdejéből. Túl intenzíven reagált rá, mert a benne élő indulatok nagyon is hasonlóak voltak parázsló haragja magasra csapott, az árulás fájdalma, a legilimencia kiváltotta undor és viszolygás, ezek mellett szinte eltörpült a fejét szaggató lüktetés - a fizikai fájdalom hozzátartozott az életéhez, a kiképzésekhez és ahogy a pálcájára markolt, felvonta falait. Az elméje tisztult és újra ott volt az, ami újra maga alá gyűrte az összes sérelmét.
Mozdulnia kell, mert előbb-utóbb eloszlik a füst - szüksége volt a figyelemelterelésre, így amint guggolásba küzdötte magát, a mellette álló széket felemelte és elhajította, hogy Jaredet megzavarja (volt minimális esélye arra is, hogy esetleg elárulja a pozícióját), amíg megindítja Angus elleni hajtóvadászatát. Kerülte a falakat, mozgástér kellett, alacsonyan tartotta magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=534585#post534585][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.24. 22:30[/b][/url]

Nem tudhatta biztosan, de szinte érezte, hogy Jared élvezi, amit tesz - beszéde, hanghordozása, gesztusai, minden rezzenése élethű másolata volt annak, ami számára Sacheverell Selwynt jelentette és amitől egy józan pillanatban kiverte volna a víz, felkavarodott volna a gyomra. Azonban nem józan, ahogy ebben a házban sosem lehetett teljesen önmaga, úgy most sem az - az apja ellen kialakított énje mozdul, gondolkodik és cselekszik. Van ebben valami nosztalgikus és bár ez most nem kiképzés vagy gyakorlat, hanem éles helyzet,  a mozgatórugók, akár régiek.
A feje felett felvillanó varázslat fénye jelzi, hogy helyesen döntött, amikor fekve maradt, bár a füstben az irányt, amiből érkezett, képtelenség megállapítani - sokkal inkább a következő, hangosan kiejtett Invito az, ami elárulja számára, hogy Angus még mindig az apja mellett van és ha helyesen tippel, akkor a kötelek legalább megnehezítették számára a mozgást, ha nem is tették ártalmatlanná. Nesztelen léptekkel indul el felé, minden pillanatban ugrásra készen, környezetét fürkészve és alacsonyan maradva. A fejében ott él az egész ház térképe, így félig vakon sincs teljesen elveszve, ő hazai pályán játszik és ha emlékei nem csalnak, akkor öccse amögött a komód mögött lapulhat, amivel most ért egy vonalba, így pálcája egy igen erőteljes taszítóbűbájt ír a levegőbe, amitől a bútordarab megmozdul - nem ugrik vagy repül, de jó iramban csúszik hátra. Ki akarja ugrasztani Jaredet, nehezíteni számára a taktikázást és zavarni a koncentrációját, hogy amint lehetősége nyílik, kábítóátokkal próbálkozhasson. Készenlétben tartja illúzióit is, hogy ha a füst gyérülne, elrejthesse magát, de nem akarja szükségtelenül megosztani a figyelmét és pazarolni az erejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=535223#post535223][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.26. 14:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=535388#post535388][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.26. 19:21[/b][/url]

Kettő az egy ellen - tudta, mire vállalkozott, felkészült rá, hogy megosztott figyelme miatt találat fogja érni előbb-utóbb és bár talán lett volna esélye kitérni, fontosabbnak érezte, hogy Angust ártalmatlanítsa. Az ikerpálcák nem engedték, hogy komolyan ártó varázslatot vessen be ellene Jared, szemben az idősebb és tapasztaltabb halálfalóval. Annyira pedig ismerte testvére gondolkodását - vagy inkább jelenleg az apjukét - hogy az általa kimondottat vállalja. Mielőtt az Everte Static a levegőbe röpítené, még látja, amint a komód maga alá gyűri a halálfalót, aztán a világ jópár fordulatot vesz, mielőtt a hátán landolna. Igyekszik tompítani az esést, védeni a fejét és a pálcás kezét, amennyire tudja. A földet érése cseppet sem kellemes, de a pillanatnyi levegőtlenséget leszámítva nem érez sem hasító fájdalmat, sem más sérülésre utalót, úgyhogy még azelőtt tud reagálni, hogy öccse kihasználhatná kiszolgáltatott helyzetét.
Más valószínűleg átkot várna ilyen helyzetben egy aranyvérű mágustól, ő azonban jóformán teljes erőből kirúgja a másik alól a lábát, hogy időt nyerjen és felküzdhesse magát. Közelharcban jók az esélyei, és bár nincs módja ellenőrizni a komódot és (valószínűleg igen lapos) foglyát, reméli, hogy lesz elég ideje legyűrni az öccsét.

Jarednek egyértelműen nincs ideje érdemben reagálni Gareth azon cselekedetére, hogy kirúgja a lába alól a talajt. A fiú túl közel van hozzá, túl közvetlen a rendelkezésére álló támadási felület. A fiatalabb még megkísérelhet egy varázslatot létrehozni, de az valószínűleg nem volt célba találni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=535419#post535419][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.26. 19:54[/b][/url]

Az első ráküldött átok hajszállal kerüli el, mielőtt Jared nyekkenne a padlón. Nincs azonban így sem sok ideje, ha nem akarja kockáztatni, hogy a másik felé rúg, mihamarabb a padlóhoz kell szögeznie. Mielőtt azonban ezt megtehetné, riadtan észleli, hogy öccse felül és pálcát szegez rá, az igét azonban már nem várja meg, vetődik. Mivel a táv kicsi, nagyon el nem vétheti, de amint a fénycsóva eltalálja, a világ elsötétedik előtte és mintha tűt szúrnának a szemébe, éles fájdalom hasít bele. Képtelen nyitva tartani őket és érzi, hogy forró könnyek csorognak végig az arcán - szervezete hasztalan próbálja kimosni szeméből az őt kínzó átkot. Ennek ellenére jóformán késlekedés nélkül lendíti az öklét, megpróbálva megütni és lefogni Jaredet, aki hiába védekezik, mind súlyban, mind erőben más kategóriába esnek. Egy józan pillanatban iszonyatos lelkifurdalást érezne, mert ő még soha, senkit nem ütött meg saját akaratából, most azonban nincs ideje megállni és sajnálni magát. Vakon sújt le újra, megpróbálva megtalálni a másik torkát vagy állát, hogy mozgásképtelenné tehesse annyi időre, amíg kábítóátkot szórhat rá - csak pár másodperc, csak egyetlen találat...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=535564#post535564][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.26. 22:52[/b][/url]

Nem látja, mit üt, azt sem, mit ér el, de sikerül legyűrnie a másikat és jobbja az első dolgot szorítja, amire rátalál - hogy ez az álla vagy a nyaka, nem tudná megmondani, de megadja neki az esélyt, amiért harcolt. Nem késlekedhetett, pálcájára markolva szegezte öccsének a hegyét, hogy véget vessen a küzdelemnek. Amint kiejtette a varázslatot, aminek el kellett volna kábítania Jaredet, az öccse felordított és egész teste megfeszült alatta, bár hasztalan próbálta volna levetni őt magáról. Gareth ledermedt és tagjait iszony járta át. Ennek nem így kellene lennie, nem érti, mi történik, de rossz, nem lenne szabad, nem ennek! Érzi a mozdulatot, ahogy a másik a karját emeli, aztán a pálca koppanását hallja és a szinte hörgő légvételt - ijedten lazít a szorításán, de csak ujjai ernyednek el, a keze marad. Elég egy rossz mozdulat, bármi, amiből támadásra következtet és ösztönből szorít újra a nyakra, hogy megakadályozza a további harcot. Nem meri megkockáztatni, hogy feloldja a hályogátkot, akármennyire is kínozza a szeme, vár, egy jelre, bármire, belül remegve, szabálytalanul, sekélyen szedve a levegőt. Ahogy a másik újra mozdult, minden ina pattanásig feszült, nem tudta, mit várjon, de a két halk szó, vagy nem is a szavak, de a hang, a hang árnyalata mintha ólmos súlyokat szaggattak volna le róla. Még, hallani akarta még, s ahogy lassan eloszlott a sötétség, kisírt szemekkel nézett le a másikra - a kép helyenként elmosódott volt, mert a könnyezés nem állt el azonnal, de a vonások, amik fogadták, egészen mások voltak, mint amikre csak néhány pillanattal ezelőttről emlékezett. Ezt nem lehet megjátszani, Sebby sosem volt jó színész és ahogy újra szól hozzá, lassan hinni is kezdi, hogy visszakapta. A keze megremeg, ahogy elengedi - a kéz, ami sosem rezzent, most megremeg, ahogy visszahúzza és tekintete a másik nyakán éktelenkedő szorításnyomra siklik. Égeti a tenyerét az érintés nyoma, pedig ez fizikailag lehetetlen és hirtelen hátrál, de nem áll biztosan a lábán, csak pár lépést tesz, mert szüksége van a távolságra. Nem tud felelni, ahogy szinte akkor sem tudott beszélni, amikor magához tért, bár most teljesen más fojtja torkára a szavakat, csak elnyílt szájjal nézi testvérét és amit eddig tudatosan elnyomott, alattomosan felszínre kúszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=567171#post567171][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.02.26. 21:42[/b][/url]

Általában nem veszi szívére, ha valaki késik (annak ellenére, hogy magának sosem engedne meg ilyesfajta bárdolatlanságot), azonban ahogy telnek-múlnak a percek, kezd kicsit aggódni. Viktor ügyes varázsló és kiváló auror lesz belőle, de ami a nyelvérzékét illeti, az szinte nulla és bármibe is keveredik, ideát sokkal nehezebb kimásznia belőle. A paranoiája pedig már csak múltja miatt sem hagyja nyugodni, bár tudja, hogy a rémképek jelentős hányada nagyon valószínűtlen eshetőség, nem szeretné, ha saját kényelme (ebben az esetben inkább megszállottsága) miatt történne megint valami. A fene essen belé, hogy "még ezt a bűbájt befejezem!" felkiáltással nyakig merült a munkájába és csak a telefonján beállított emlékeztetőre ocsúdott fel. Ahogy várakozását feladva a keresésére indul, már bánja, hogy nem ment ki elé a hopp-hálózathoz (Solomon kandallóját csak végszükség esetén használta volna, elvégre nem az ő háza, így nem akart belőle galambdúcot csinálni). Sietősen, szüntelen az utcán hömpölygő embertömeget fürkészve lépdel, a vörös üstök után kutatva szemével. Másik útvonalat választott volna? Már majdnem eléri az Abszol utat, sőt, már az ismerős macskaköveken sétál, amikor végre megpillantja és rögtön irányt vált, egyenest a Levitás felé törve magának utat. Közben helyzetfelmér, a pantomim láttán lemondóan szusszan, megkönnyebbülve és kicsit hitetlenkedve. Is there even a word for such hopelessness? Tőle telhető kíméletességgel lép közbe, megszakítva az idegen férfi vízként áradó reklámszövegét.*
- Excuse me, sir, I would like to take this gentleman with me. Unfortunately, he can't understand a word. I wish you a pleasant day and better luck with your customers!-*Nem is annyira hamisítatlan brit akcentusa vagy kifogástalan udvariassága, mint errefelé ismert arca és neve bírják rá az árust, hogy nyakát behúzva, orra alatt motyogva szapora léptekkel távozzon. Legalább nem rendezett jelenetet... Seth magában sóhajt csak, ahogy Viktorhoz fordulva elmosolyodik, kicsit rosszallóan húzva össze a szemöldökét, megcsóválja a fejét.*
- Ugye tudod, hogy Princey engem is kinyír, ha bajod esik?-*A hangjában derű bujkál, mert tisztában van az egész történet hátterével és bár általában mulatságosnak találja, azért jobb lenne, ha Viktort nem tudná eladni az első szembejövő zugárus.*
- Szerettél volna valamit vásárolni, vagy mehetünk egyenest?-*Érdeklődik, megtapogatva zsebeit, de kapkodós indulása ellenére nála van minden fontos, így a pénze is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=567200#post567200][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.02.26. 22:22[/b][/url]

- Figyelmeztettem, hogy telihold környékén igen ingerlékenyek a vérfarkasok és ha még sokáig traktál, meg találod kóstolni...-*A hangja komoly, szinte aggódó, az ember el is hinné neki az egészet, ha ezüstöskék szeme nem csillanna alig titkolt jókedvvel, s hozzá nem vonná alig észrevehetően fel egyik szemöldökét, derűje egyértelmű jelenként. Viktor következő, kissé panaszos kifakadására aprót grimaszol, mert ez már egyáltalán nem új lemez.*
- Elég lenne beszerezned egy megfelelő varázseszközt.-*Helyesbít, bár ez is amolyan örökös vitatéma köztük - míg ő aranyvérűként természetesnek és kényelmesnek érzi a mágiát, Viktor korántsem osztozik maradéktalanul lelkesedésén. Régebben megkapta azt a visszavágást, hogy ő sem használ mugli holmikat, ez azonban karácsony óta többé nem használható fel ellene, elvégre most is vele van a ketyere, amit Averytől kapott.
- Nehezen tudnám elmagyarázni, de valahol megértem, hogy lenyűgözik és azt is, hogy milyen, amikor a saját kezeddel teszel valamit működővé. Bár nem tagadom, nagyon furcsa számomra egy csomó dolog, hiába igyekszem megszokni és használni.-*Ahogy lassan elindulnak, valószínűleg az út hátralevő részében tudná sorolni ezeket, de tartózkodik tőle, hogy hosszas eszmefuttatással untassa Viktort.*
- Reméljük, hogy sohasem tévedsz a Zsebkosz közbe.-*Csóválta meg fejét ismét, mert a kuncogás ellenére nem tartotta annyira viccesnek a témát - meglepően sok bájital és sötét tárgy készítése igényelt emberi vért vagy szerveket, hogy a mágia egyéb árnyoldalairól ne is beszéljen.  
- Négy vagy öt? Történt közben valami érdekes veled?-*Az időérzéke a sok éjszakázástól megkavarodott mostanság, de nem tehetett róla, hogy bagoly típus, akkor forog az agya igazán, amikor mások alszanak és igazán nem volt semmi oka korán kelni. Néha napokra bezárkózott és csak Avery vagy az öccse unszolására mászott elő, akik felváltva figyeltek arra, hogy ne csak teakekszen és koffeinen éljen.*- Fokozatosan növelem a terhelést, egyelőre tartja magát és nem észleltem anomáliát. A védelmi bűbájokat is folyamatosan tesztelem, ha ilyen ütemben fognak elhasználódni, akkor elég lesz évente egyszer újítani őket. Legrosszabb esetben is fél év a minimum.-*Kicsit fáradtnak, de elégedettnek hangzott - miközben beszámolóját tartotta, nonverbálisan feloldotta a kapura szórt védelmi bűbájokat, majd a műhely ajtajánál megismételte a rituáléra emlékeztető sorozatot. Mivel ennek a találmánynak és a rá szórt bűbájok kifogástalan működésén emberéletek fognak múlni, a legkisebb kockázatát sem akarta vállalni annak, hogy valaki a tudta nélkül itt jár és belenyúl bármibe is. Ahogy eltolta a kerekeken guruló szárnyat, láthatóvá vált odabent a vitorlás - ami különös módon jó lábnyira a talajtól lebegett. Fényes teste és kék vásznai az eddig belefektetett munkát hirdették, a közeli jókora asztalt és a mellette lévő faliújságot pedig elborították a vázlatok, rajzok, teszteredmények feljegyzései, valamint akadt egy polc hat kávésbögrével (ebből öt azoké volt, akik a bűvölésben részt vettek, egyet pedig szolidaritásból annak a minisztériumi varázslónak a kedvéért vett, aki úgy járt ide, mint más zongoraleckére).*
- Kávét, teát, egyebet?-*Teszi fel a kérdést, mert most jobb ezeket beszerezni, mielőtt munkához látnának és aktiválná a biztonsági varázslatokat, amik mellett nem nagyon lehet ki-be szaladgálni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=567207#post567207][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.02.26. 22:26[/b][/url]

- Ez koppant...-*Nevet, de csak finom derűvel, nem gúnyosan, elvégre neki is voltak hasonló pillanatai és Viktor nem is egynek lehetett tanúja, amikor átmenetileg Kinseynél lakott és reggelente, az első koffeinadag előtt összefutottak. Jobb reggelein csak nyűgös és dezorientált, a rosszabbakon azonban kifejezetten goromba tud lenni - bár ez utóbbi nem sűrűn fordul elő.*
- Ha esetleg komolyan fontolgatnád a beszerzést, csak szólj, segítek megbízhatót választani,-*ajánlotta fel. Nem erőltette a témát, de ha a vörös elszánja magát, akkor szívesen megkönnyíti majd számára a dolgot, elvégre mágikus ketyerék terén kapóra jönnek a tapasztalatai.*  
- Legalább jól kijönnek.-*Megkockáztatott egy halovány mosolyt, mert ez a kis történet eszébe juttatta a saját helyzetét, vagy inkább, helyzetüket. Lényének egy része szívesen átesett volna már a bemutatáson, de megértette, ha Avery nem kívánt rögtön a "szülők" elé állni.*- Hogy vagytok most? Ha találkozok is vele, általában nincs időnk sokat csevegni.-*Nem akart tolakodó lenni, de tényleg inkább "munkaügyben" érintkeztek, mert neki és a viselkedéselemzőnek is annyi volt épp a vállán, hogy nem jutott mindenre erejük-idejük. Remélhetőleg azonban ez az állapot már nem tart sokáig.*
- Ha csak az...-*szemforgatva hagyta félbe a mondatot, jobb ezt nem feszegetni, de igen, határozottan nem jó ez így, hogy Viktornak a passzív angolja is túl gyenge. Ugyan javasolhatná, hogy használjon kiábrándító-bűbájt, amivel elkerülheti a nemkívánatos figyelmet, azonban ez sem jó megoldás.
- Kaptál? Hogy hogy?-*Érdeklődik, mert eddig sosem fordult meg a fejében, hogy bárkinek is élőlényt ajándékozzon, főleg nem előzetes egyeztetés és megbeszélés nélkül. Az állatok nem tárgyak és játékszerek, ráadásul jókora felelősséggel is járnak, úgyhogy csak úgy ráerőszakolni bárkire is ilyesmit szóba sem jöhetett nála.
Jómaga is megválik kabátjától és vékony sáljától, a fogason lógó többi ruha mellé aggatva őket - most már olyan kellemes erre az idő, hogy csak azért áll itt plusz pulóver és a legvastagabb sálja, hogy ha Svédországba kellene hoppanálnia, ne kelljen külön kitérőt tennie haza.
- Aye, sir!-*Nevetve lát hozzá, hogy előássa az asztalon uralkodó káoszból a teáskannát, majd megkeresse az egyik fiókban az Earl Greyt, amit főleg Princey és Viktor miatt tart állandó készenlétben. Kicsit talán szórakozottabb a megszokottnál, ahogy az előkészületek közben halkan dúdol valamit, bár a dallamfoszlányok alig-alig felismerhetőek. A forró vízzel előbb felmelegíti a sötétkék porcelánt, csak utána adagolja a teafüvet és forrázza le - ha nem is rajong ezért az italért, készíteni azért tudja. A kérdésre felpillant és hümmögve a faliújság alatt halmozódó papírokhoz sétál, gyorsan osztályozva őket és rendet teremtve.*
- Mit szólnál, ha a navigációs rendszert néznéd meg? Elhoztam Sebbyéktől az utolsó prototípust, de a csillagászati résszel még mindig gondjaim vannak.-*Ujjait végigfuttatja hajában, mert bár az elméletet tudja, gyakorlatban kell megtapasztalnia a dolgokat, hogy igazán bevésődjenek, ráadásul nem kis feladat megpróbálni mindent koordinálni és kézben tartani, ami a hajó körüli munkálatokat érinti. Neki is lát, hogy a robbanásbiztos szekrényből előássa az alkatrészt, azonban amikor előbukkan, a másik keze is tele van.*
- Oh, wow.-*Pislogott az azonosítatlan ételhordóra, jobbra-balra forgatva vizsgálva tartalmát.*- Vajon ez hogy került ide, mikor és miért nem emlékszem rá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=567986#post567986][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.02.28. 00:18[/b][/url]

- Általában azok a legmegbízhatóbbak, amik a tulajdonosuk mágiájára vannak hangolva, ezeknek érintkeznie kell a testtel, úgyhogy többnyire kiegészítőként árulják. A másik kategória az, amit varázslattal kell működésbe hozni, ezek is jól működnek, de a ki-be kapcsolgatás bosszantó lehet, ha többet használja az ember.-*Neki ugyan eddig nem volt szüksége ilyenre, de valamennyire foglalkoztatta a téma és utánajárt régebben, mert bár Magyarországra kerültek, mindig ott lebegett a fejük felett, hogy esetleg tovább kell menekülniük. Örült, hogy azok az idők elmúltak, s ami megmaradt belőlük, legfeljebb ilyen alkalmakkor bukkant felszínre.*
- Merlinre, az a csészealj néha kísért az álmaimban.-*Nem teljesen a lényeget ragadta meg, de az a takarítás mély nyomot hagyott benne. Fejét megrázva igyekszik megszabadulni az emlékektől.*- Remélem, a vizsgák után el tudjuk kicsit csábítani valahova. Szívesen bemutatnám neki Averyt, az az érzésem, pompásan kijönnének.-*Konkrét érvekkel kevéssé tudta az állítását alátámasztani, hacsak a ketyereszeretettel nem, de megmagyarázhatatlanul erősen élt benne a benyomás, hogy a Rellonos remekül be tudna illeszkedni hármasfogatukba és Seth sem érezné magát többé gyertyatartónak. Ráadásul élvezettel nézte volna végig például a köztük folyó vérre vívott csatát Scrabble-ben - Ave könyörtelenül lemészárolt eddig mindenkit, még ő is nehezen tudott vele lépést tartani.*
- Így már értem. Princey már tud a macskafarmod bővítéséről?-*Apró somollyal érdeklődött, mert bár ő tudta, hogy nem hivatalosan a morc exlevitás is tagja a gyűjteménynek, egyikük sem tartotta sürgősnek, hogy ezt a tényt vele is közölje. Számos olyan közös poénjuk vagy egész beszélgetésük volt, aminek jobb, ha sosem szivárog ki, mert így vagy úgy, de magukkal vinnék a sírba.
- Ellenállhatatlanul aranyos vagy, amikor így lelkesedsz.-*Halk nevetéssel szemléli Viktor elragadtatását, mert ezt a fajta hihetetlen nyíltságot kedvelte meg benne először, hogy sosem érezte úgy, hogy a másik bármit is megpróbálna rejtegetni előle. Ráadásul szinte bármiről tudott vele beszélgetni, akár órákon át és persze remekül össze tudtak fogni, ha bele akarták rángatni Kinseyt valamibe.
Amikor néhány perc múltán már kiázott a tea, tölt Viktornak és kiosztja a kiskanalát is, hogy meglegyen a boldogsága. Némi habozás után magának is készít egy bögrével, de különös mód felönti tejjel - az év elején történtek miatt csak így tudja meginni, de legalább már nem lesz tőle instant rosszul.
- A műhold betájolhatóvá tenné a pozíciónkat, úgyhogy semmi szín alatt. Nem véletlenül szavaztunk egyöntetűen a hagyományos módszerre.-*Alapból nem is volt szükségük ennyire pontos irányításra vagy helyzetmeghatározásra, elvégre nem fenyegették őket jéghegyek és sekély víz.
- Cssssssss.-*Pisszegi le Viktort, egy szinte sértett pillantást mellékelve, majd újra a dobozra fókuszál, mert tény, hogy gyakran megfeledkezik a rendszeres étkezésről, de azért nem vészes a dolog. Legalábbis nem annyira, amennyi lasagne van a tárolóba taposva. Várjunk csak...*
- Megvilágosodtam,-*közli, bár a dicsfény és a hangeffektusok elmaradnak.*- Ezt az öcsém adta, ő dolgozik most Arvidnak, aki valamiért rajong az olasz mugli kajákért.-*A még megválaszolatlan kérdés, hogy mikor is történt ez - valószínűleg az utolsó találkozásukkor nyomhatta a kezébe, vagyik nem hinné, hogy bagollyal küldte volna...Esetleg Solomonon keresztül juttatta volna el? Lázasan kutat az emlékezetében, végül egy vállrándítással felcsapja a doboz tetejét és beleszagol.*
- Még jó. Szóval ha megéheznél, csak szólj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=570398#post570398][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.03.04. 00:50[/b][/url]

- Akár, de láttam már piercing-formát is. Szóval elég nagy a választék, az árak pedig főként aszerint változnak, hány nyelvre kalibrálják és mennyire díszes. Aztán vannak mindenféle extra bűbájjal felszereltek, de szerintem neked bőven elég egy alap modell.-*Még mielőtt túlzottan belelkesülne, sikerül megfékeznie magát, mert ő aztán naphosszat el tudna társalogni megbűvölt tárgyakról, varázslatokról és felhasználásukról. Szakmai ártalom, vagy reményei szerint, leendő szakmai.*
- Uh, még mindig nagyon örülök, hogy nem édesítek és kevergetésnek se érzem szükségét.-*A lény rajza a mai napig megvan valahol, az eredeti pedig könnyen lehet, hogy még mindig Kins kertjében bujdokol, valamelyik hortenziabokor alatt lesve ártatlan áldozataira. Vajon ha valaki egyszer összefut vele a vadonban, felismerhető lesz még? Mármint, nem az, hogy Kins házából származik, elvégre elég sokan isznak filteres fekete teát és van dísztelen, kék csészealjuk, hanem maga a lény eredete... Inkább elhessegette a gondolatot, ahogy egy ki tudja, hány év múlva élő magizoológus hosszas küzdelem árán teríti le az akkorra lavórnyi házú lényt, hogy aztán vele pózoljon a Reggeli Próféta címlapján.*
- Elmehetnénk abba a mágikus teázóba, amiről a múltkor meséltem.-*Veti fel a pozitív válaszra, mert egy közös vacsora jó alap - ha a bemutatás mégsem a várt eredményt hozza, akkor udvariasan el lehet köszönni az étkezés végén, ha pedig felülmúlja a várakozást, akkor mindig lehet plusz desszertet meg kávét rendelni. A vizsgák után egyébként is szívesen ünnepelne egyet a legközelebbi barátaival, akik bár csak három éve vannak mellette, nem kevés és nem kis nehézségeket segítettek neki leküzdeni. Szeretné, ha még sokáig, lehetőleg sosem távolodnának el egymástól, de az élet szeszélyességét ismerve megelégszik a nagyon sokáiggal. Merengése közben Viktoron pihenteti tekintetét, a kérdésre pedig halkan, derűsen felnevet.*
- Nem titkolt szándékom volt, hogy végre kicsit mesélhessek valakinek. Az öcsém továbbra is "kérlek, ne kezdd el" pillantással jutalmaz, ahányszor látja az arcomon, hogy beszélhetnékem van.-*A mondandója mellé tűzött szemforgatás egyaránt szól Sebastian túlzott szemérmességének és a saját lököttségének, amiért nem képes magában, csendben örülni.*- Valentinre megpróbált főzni nekem, ami rövid úton zseniális káoszba torkollt, úgyhogy végül inkább pizzát rendeltünk és vigasztalásul hagytam, hogy elverjen a kedvenc videojátékában. Nem mintha lett volna más választásom...-*még mindig-már megint nevet, jólesőt szusszanva.*- Egyszer, kerül, amibe kerül, látni akarom Kins ellen játszani. Abban nem vagyok biztos, hogy én is részt akarok venni abban a partiban, de az első sorban akarok ülni...vagy a másodikban. A popcornkészítést meg rád hagyom.-*Felszabadító így cseverészni és dobálózni a képtelen forgatókönyvekkel és valószínűtlen poénokkal. Furcsa, hogy ilyenkor nem is tűnik annyira rémesnek a humora - valószínűleg ő is olyan, mint az a professzoruk, aki akkor vicces, amikor egyáltalán nem akarja és amikor tréfálkozna, mindenki legjobb esetben is csak fájdalmasan felnyög.*
- Hát, sok szerencsét...-*A hangjából együttérzés csendült, de hogy Viktorral vagy Princeyvel rokonszenvezett-e, már nem derült ki - részéről továbbra sem értette a macskákat és valahol tudta, mit érezhet a morc viselkedéselemző, amikor olyen szeszélyes, nehezen kiszámítható, egoista gombócokkal kell osztoznia a partnerén és a házán, mint amilyen sok esetben ő maga is...*
- Láátom.-*Nevetnie kell, de van ebben a lelkesedésben valami elragadó, főleg, hogy a másik neki is megmutatja. Seth a rajongását többnyire csak szűk körben hajlandó igazán felfedni, ezért néha kicsit irigyelte is Viktort, amiért ennyire nyitott tudott lenni mások és a világ felé.*
- Viszont te értesz hozzá Ricsi mellett a legjobban.-*Bók és tény, hogy a Levitás volt a második legjobb asztronómus a csapatban, aminek nagy hasznát vették, mert mire mindenki belerázódik majd ebbe a navigációs rendszerbe, még jó eséllyel hetek fognak eltelni az első repüléstől számítva. Két ember hamarabb megtanítja a maradékot, mintha az egész szegény, önkifejezési problémákkal küzdő Ricsire maradt volna.*
- Doppler-effektus, ha jól emlékszem, illetve trianguláció. Nem vagyok benne biztos, elég nehézkes a felzárkózás mugli technológia terén.-*
- Hm, nem szedtél fel mostanában? Olyan pufók az arcod...-*Seth szemei egészen kicsit összeszűkülnek, ahogy a Levitásra mered, azonban az egész nem tart tovább egy-két pillanatnál, utána óhatatlanul is elvigyorodik a kérdésre.*
- Szerintem egy idő után folyton követnék és a sarkában lennének, hogy EGYÉL MÁR MEG.-*Reagálja le csuklóból a felvetést, mert ha ő mostohán bánt a rá bízott étellel, akkor Kins egyenesen kegyetlen kajakínzó volt. Viszont megtalálja, amit eredetileg keresett és a tárgyhoz mellékelt jegyzetekkel együtt tér vissza az asztalhoz.*
- Itt van minden, elméletben. Remélhetőleg nem hagytam el semmit, mert az öcsém megöl.-*Egy bélelt dobozkából egy öklömnyinél nem nagyobb, elsőre kristálygömbnek tetsző valamit vesz elő, ami azonban pálcaintése hirtelen nagyobb földgömb méretét ölti. Arra is hasonlít, bár felszíne áttetsző, apró, világító pöttyök borítják össze-vissza és belsejében még egy gömb pihen. Az egész peremén néhány rovátkázott fémabroncs fut körbe.*
- Ha jól emlékszem, akkor a beállítást követően egy varázslattal a két gömb helyet cserél és a hozzávetőleges pozíciót jelzi ki. De olvasd át, mert én csak a laikusoknak szánt bevezetőt fogtam fel.-*Az asztalon elhelyezett egy lebegtetőbűbájt üzemeltető, apró találmányt, ami fölé most beállítja a gömböt - mozgatható, forgatható, csaknem szabadon lehet vele manipulálni, mégis megakadályozza, hogy a sérülékeny alkatrész leessen vagy mechanikusan sérüljön. Amíg nincs teljesen kész, nem helyezhet el rajta törésgátlókat, mert minden precíziós munkát igénylő bűbájnak útjában lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=577438#post577438][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.03.25. 00:44[/b][/url]

- Nem kell annak látható helyen lennie...-*leplezetlenül somolyog, mert határozottan viccesnek tartja a gondolatot, hogy Kinseynek bejönnek a piercingek. Katonák és rosszfiúk, huh? Néha ugyan érzi, hogy egyszer még az lesz a veszte, hogy a kelleténél sokkal többet tud Matthew ezen oldaláról, mint az egészséges (mármint, ha kiderül), ennek ellenére valahogy nem érzi úgy, hogy rá kellene szólnia Viktorra. Amíg mások előtt nem jár el a szája, nála jó helyen lesznek ezek a titkok.
A biztatásra felnevet, vállait felhúzva.*
- Biztosan tudod, mire vállalkozol? Olyan labdát készülsz feldobni, amivel órákig el tudok játszani...-*Játékosan fenyegetőzik, vagyis inkább figyelmeztet, mert bár Viktor rém rendes (elvégre Matthew előadásait is angyali türelemmel hallgatja végig, bár ez esetben van némi mentsége), nem szeretné feleslegesen untatni.
- Azt hiszem, tudok élni ezzel a veszteséggel is. Nem lenne jó, ha egy reggelen megkeverném a kávémat - mondjuk a cigarettámmal...-*Vázol egy nagyon is lehetséges forgatókönyvet, már csak ébredés utáni kómái fényében.
Viktor mosolyában ott van, amit nem mond ki, de Seth számára ez inkább biztonságot adó megerősítés - fontosak egymásnak és kölcsönösen igyekeznek segíteni, meghallgatni a másikat, amikor mindenki másnak az idegeire mennének. Persze, ez így tálalva iszonyat nyálasnak hangzik, de a Levitás tanította három éven keresztül és emellett rengeteget beszélgettek mindenféléről, morogtak (ki a makrancos viselkedéselemzőjére meg a kütyüjeire, ki a mufurc öccsére meg a macskájára) és nevettek, úgyhogy sokszor magától értetődőnek vette, hogy bizonyos dolgokat vele oszt meg elsőként. A vörössel éppúgy el lehetett filozofálni az élet dolgairól, mint komplett marhaságokról (lásd a kakaó a csokis csigák szerelmi életében betöltött szerepét) és különbözőségeik csak még érdekesebbé tették az egészet.*
- Egyre inkább aranyszabálynak érzem, hogy nekünk semmi sem úgy sikerül, ahogy azt eltervezzük.-*Csóválta nevetve a fejét, bár annyira nem bánta, mert megvolt a maga varázsa, hogy a történéseknek ritkán volt bármi köze az eredeti forgatókönyvhöz. Viktor helyeslésére hirtelen bevillan egy kép és muszáj még figyelmeztetnie, mert ő eddig a Rellonos legjólneveltebb arcát látta csak.*
- Uhh, viszont soha, soha ne hagyd Averyt választani játékot! Ha szabad kezet kap, annak beláthatatlan következményei lehetnek.-*Az a twister-parti, ami miatt máig vasvillatekintettel döfödi őt Kins, könnyed kis séta lenne ahhoz képest, ha a párja nekilátna, hogy pókerezzenek egyet mondjuk.*
- Akkor nem fényezlek nagyon, nehogy gyógyítót kelljen hívni a végén,-*gonoszkodik kicsit, bár komolyan gondolta a dícséretet. Amióta megtehette, hogy szabadon kimondja, amit csak gondol, élvezte, hogy megteheti és végre súlya lehet a szavainak, vagy épp arról beszélhet, amiről és ahogy csak akar. Ez persze elkerülhetetlenül magával vonja azt is, hogy a Rellonos énje néha másokon köszörüli a villás kis nyelvét, még ha szeretetteljesen is. Viktor reakciójára elégedett kis mosolyt villant, aztán őt is magával ragadja a másik felhőtlen nevetése, míg jóformán kifogy a levegőből és kénytelen megregulázni vonásait. Végtére is ő egy felnőtt, egy nemsokára okleveles varázsló meg ilyesmi.*
- Tessék, parancsolj.-*Átadja Viktornak a lapokat, aztán nekilát, hogy visszatornássza magát védőfelszerelésébe, a hajó felé indulva. A kérdésre már a fedélzetről válaszol csak.*
- Szerintem egy ideig nem. Kell egy kis pihenés, ha ez elkészül... Azt hiszem, utazni fogunk, mert van egy rakat hely, amit látni akartunk és akarunk. Titeket is szívesen látunk majd, ha nem zuhanunk le a próbaúton.-*Ennek mondjuk elenyésző a valószínűsége, elvégre nem véletlenül előzte meg a Cloudweavert számos találmány és túl sok időt, erőt ölt bele, hogy ilyen könnyedén szertefoszoljon ez a régóta dédelgetett álom. Még a Minisztérium se talált fogást rajtuk, pedig nagyon, de nagyon igyekezett - valahol megértette, miért viszolyognak egy ilyen repülőalkalmatosságtól, azonban ez a legkevésbé sem tántoríthatta el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=766554#post766554][b]Seth Gareth Selwyn - 2019.08.10. 23:35[/b][/url]

Hűvösebbre fordult az idő - bár még benne jártak a nyárban, London utcáin egyre gyakrabban meg-megjelentek reggelente a ködfoszlányok, főleg a Temze környékén. A fények is másak voltak, valahogy fakóbbak, fáradtabbak, pedig az ágakon még zöldelltek a levelek és az emberek lenge ruhában jöttek-mentek. Seth komótosan sétálva figyeli mindezt, ujjai közt cigarettaszálat sodorgatva, ám meg sem kísérelve rágyújtani. Pedig a megjelenéséhez illene a merengés közben ég felé eregetett füst, mert grafitszürke zakójában és hófehér ingjében úgy hat, mint valamilyen olcsó ponyvaregény sármos, magányos főhőse. Az átlag szemlélő nem igazán veheti észre a részletekben rejlő disszonanciát, ahhoz meg kellene állnia, hogy hosszasan nézhessenek egymás arcába, szemébe. Ő azonban kerüli a szemkontaktust, jobbára perifériás látásával követei a tömeg mozgását és előzi meg az ütközéseket, míg eljut úticéljáig.
A kirakatüvegen át látja, hogy ott ül; újságjába mélyedve, mint ilyentájt rendesen. Belépve csak biccent a pultos felé, ismerik már, ha nem is mindennapos vendég itt. Mire a kasszáig sétál, elkészül a feketéje, amit kérdés nélkül töltenek át saját ibrikébe, nála pedig ott az előre kikészített apró, amit a barista kezébe hullajt. Megereszt egy mosolyt, szótlan köszönömként, aztán egy újabb biccenéssel búcsúzik a sráctól, visszafelé indulva, de nem az ajtót célozza, nem terve elhagyni a kávézót egyelőre.
Csendesen letelepedik az Averyvel szomszédos székre, maga elé téve mindenhová magával vitt pléh bögréjét az imént kért kávéval. Nem szólítja meg a férfit, hogy ne szakítsa félbe a megkezdett cikk olvasása közben, türelmesen vár, arra is, hogy ihatóvá hűljön az itala. A cigarettát az asztalra fekteti, párhuzamosan annak szélével, igazítva egyet a bögre fülén is. Ha sokáig nem történik semmi, az utca felé fordul figyelme, ám az üveg tükrében Averyt nézi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=766556#post766556][b]Seth Gareth Selwyn - 2019.08.10. 23:39[/b][/url]

A másik gondterhelten bújja olvasmányát, épp csak nem fut ráncba homloka, de Avery nem enged meg magának ilyen szépségromboló rossz szokásokat. Abban egyet kell értenie vele, hogy ennyire nem érdemes bosszankodni, bár a hiúság ezen szintje távol áll Seth-től, főleg mostanság. Az inge legfelső pár gombja is szét van pattintva, s ahogy kényelmesen rákönyököl az asztalra, megtelepszik vonalaiban a fáradtság.
Egy pillanatra találkozik a tekintetük és látja a másik arcán átvillanó meglepetést - ritkán éri bármi is váratlanul Averyt, hirtelen feltűnése azonban hónapok pontos rutinját rúgja fel. Voltaképp mindig is hajszálpontosan és előre bejelentve érkezett, arisztokratikus udvariassággal, s ott lóg a levegőben a kérdés, mi végre szegi meg ezt. A másik azonban kisvártatva visszatér a cikkhez, magára hagyva őt gondolataival, így aztán visszasüpped a kávézó álmatag kis világába, nem véve tudomást az ablakon befelé nézőkről.
A papírsurrogásra fordítja oda arcát, lepillantva a felkínált süteményre, majd rövid tétovázás után maga elé húzza. Megköszörüli a torkát.*
- Jelentkeztem egy állásra, most végeztem az interjún,-*foglalja össze röviden, miért is járja Londont kora reggel teljes díszben, már általános megjelenéséhez mérten. A vonásai kuszák, s néha hosszabb szünetek ékelődnek a mondatai közé, bár beszéde nem vontatott.*- Beleegyeztek, hogy gondnok legyek  a kastélyban és visszaköltözzek az irodámba,-*szünetet tart, komótosan letörve egy darabot a croissant-ból és bekapva, hogy még mielőtt lenyelné, igyon mellé egy korty kávét. Hiába nincs túlcukrozva, úgy tűnik, így is sok, ha nem ellensúlyozza a keserű. Fejével alig észrevehetően az újság felé bök.*
- Mi aggaszt?-*Ritkán kérdez, de a ritkán is több, mint a soha. Visszaigazítja bögréje fülét, hogy ugyanúgy álljon, mint az asztal széle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=766571#post766571][b]Seth Gareth Selwyn - 2019.08.11. 00:18[/b][/url]

Letör még egy falatot, s akár az előzőt, egy korty kávéval megeszi, hogy kitöltse a szavai nyomán támadó csendet. Lehet, egy pohár vizet is kellett volna kérnie, de elmulasztotta és most már nem megy vissza a pultoshoz, amíg valahogy a végére nem ér. Régóta esedékes ez a beszélgetés, bár mindketten kiválóan tudták kerülni a témát. Most sem érzi, hogy válaszokkal tudna szolgálni, hogy a kezében lenne a megoldás vagy nyeregben lenne, ami az életét illeti. Szalmaszálai vannak. Ezekbe kapaszkodik, míg csaknem hallja Avery gondolatait, ahogy a másik tekintete beléváj.
Bólint, a Brexit híre még hozzá is eljutott, bár igen kevéssé aggasztotta; kicsit mindig is megfoghatatlan marad számára a mugli politika és megteheti, hogy kivonja magát belőle.
Nem bánja, hogy Avery már nem őt nézi, könnyebb úgy beszélni, hogy nem érzi magán a várakozó vagy számonkérő tekintetet, hogy nem kell még az ellen is küzdenie, hogy ösztönösen kihátráljon érzelmileg a helyzetből. A köztük felgyülemlett távolság épp elég anélkül is, hogy tovább rontana rajta.
- Is. Azt mondják, elég stabil vagyok hozzá, hogy le lehessen vinni a dózist nullára. És hogy jó lenne szociális hálóval pótolni, hasznos elfoglaltságokkal struktúrálni az időmet,-*érti ugyan a szavakat, ám idegenül hatnak a szájában, ahogy elismétli a hallottakat. Persze ez nem azt jelenti, hogy kezeletlenül hagynák, a gyógyszert továbbra is szednie kell és folytatni a terápiát.*- Én döntöttem a kastély mellett. Félidős állás, ismernek és nem fognak zaklatni. Kevés...kevés hely van, ahol relatíve biztonságban érzem magam.-*Ahol nem pálcával a párnája alatt alszik, ahol nem riad fel minden zajra, ahol gondolkodás nélkül eszik az elé tett dolgokból. Közös hallgatásba süllyednek, míg mondanivalója folytatásán töpreng; belekortyol a kávéba, párszor felcsippenti, majd visszaejti az asztalra a cigarettáját.*
- Nem tudom, mi történik, ha tényleg nem lesz többet a főzet. Hogy történik-e bármi. De el akartam mondani...mert...így fair? Azt hiszem.-*Persze mindig benne van a pakliban, hogy Avery egy szép napon elunja mindezt, vagy hogy belefárad és csak megvonja a vállát erre. Összefonja karjait, s úgy könyököl tovább, az asztallapot nézegetve, szinte véletlenül pillantva csak fel a férfira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=766681#post766681][b]Seth Gareth Selwyn - 2019.08.11. 18:31[/b][/url]

Megpróbál nem őrlődni a csenden, nem látni mögé semmit vagy engedni az ürességnek. Hiába tűnik Avery hangja őszintének, a szóválasztás valahogy mégis rossz érzéssel tölti el, vagy inkább annak az árnyékával - a bájital még mindig fátyol mögé vonja. Egy része a legkevésbé sem vágyik az érzéketlenség után ismét arra a súlyra, amit az érzések jelentenek. Az emlékei sok helyen összemosódnak, az elmúlt napok éppúgy, mint a hetek, hónapok nagy része. A könnyed pillanatok könnyebben elkallódnak, s ritkák is - elég ritkák ahhoz, hogy ha cserébe nem kell szembenéznie a mélypontokkal, lemondjon róluk. A tenyerébe vájta a körmeit, a légzésére összpontosítva néhány másodpercig, mielőtt újra a kávéjáért nyúlna.
Bólint, elvégre igazán nem panaszkodhat szoros időbeosztásról. A legrendszeresebb teendője a kutyasétáltatás, aminek elhalasztása nem igényel előzetes telefonos egyeztetést. A felvetésen eltöpreng, de ha választhat, semmiképp sem akar idegenek jelenlétében beszélgetni erről - a kávézóhoz szándékosan szoktatta magát hozzá, ám messze nem jutott odáig, hogy biztonságos helynek tekintse. Képtelen megjósolni, miről, meddig fognak beszélni és milyen hatása, következménye lesz bármelyikükre.
- Jobb lenne csak...kettesben. Ahol neked jobb, majd lejövök..zárás környékén? Featherrel?-*Nyitva hagyja a mondatok végét, kérdés-formán, a másik reakcióját figyelve.*- Akkor nem is zavarok tovább,-*biccent aztán, mielőtt meg-megtorpanva összeszedné a bögrét és a cigarettát, kisétálna az ajtón, hogy eltűnjön az utcán sűrűsödő forgatagban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=766746#post766746][b]Seth Gareth Selwyn - 2019.08.11. 23:24[/b][/url]

A hajón kitörő lelkesedéssel fogadják, ő pedig leguggol, hogy Feather gyakorlatilag a nyakába ugorjon örömében - talán a menhelyen töltött évek teszik, de akár öt percre megy el, akár órákra, ugyanazzal a hévvel udvarolják körbe. A kutyának majdnem sikerül is ledöntenie őt a lábáról, mielőtt Seth elkapná a legalsó lépcsőfokot és leülne rá. A fehér szőrgombóc befurakszik a lábai közé, nekidőlve a vádlijának és az ölébe túrja a fejét, boldogan lihegve és mancsával simogatást követelve. Elmosolyodik, miközben a sűrű bundába túr, átmenetileg megfeledkezve A reggel többi részéről.

A nap nagyját azzal tölti, hogy terveket ír, kisebb szünetekkel, amíg kávét főz vagy a fedélzeten mocorog, azt ellenőrizve, szüksége van-e a Cloudweavernek bármire, mielőtt elhagyná. A konyhaasztalon hagyott teendőlista hosszúra nyúlik, helyenként egészen banális, kis lépések is szerepelnek rajta, amiket sebtében firkant az előzőek alá jöttében-mentében. Mivel a pozíció régóta üres, abban egyeztek meg az igazgatóval, hogy amint tud és akar, költözhet, hogy megkezdhesse az állapotfelmérést. Előbb azonban a hajó kérdését kell megoldania, s némi tétovázás után felhívja Sebbyt - ujja a zöld gomb fölött habozik, míg azon töpreng, mikor beszéltek utoljára. Egy hete? Kettő?
Estére elfárad, ami talán nem is baj; kevésbé zakatol az agya s elég egy zuhany, hogy tőle telhető nyugalommal vágjon neki a rá váró beszélgetésnek. Feather méltóságteljesen tűri a hoppanálást, alaposan megrázva magát, amint ismét szilárd talajt érez a mancsai alatt. Már ismerte a kávézóig vezető utat, úgyhogy büszkén trappolt előre, izgatottan szimatolva, majd kérdően megállt az ajtó előtt, hátrafordulva. Odabent már a kasszát számolták és javában felmostak, így Seth is megtorpant, aztán úgy döntött, mégiscsak varázslók, úgyhogy egy pár tappancsnyom nem jelent kihívást.*
- Sorry guys, just leave it. Will clean up,-*ígéri a meglehetősen morcos mopos srácnak, aki megkönnyebbülten biccent és otthagyja a vödröt. Tekintetével Averyt keresi, bár elég követni a székek közt átvágtató fehér szőrtömeget.*
- Szia,-*kicsit felesleges ez a köszönés, elvégre a másikat szeretetével elárasztó Feather már rég felkonferálta. Nem tudja, leüljön-e vagy az emeletre tartanak, így megragadja a szék támláját, de nem húzza ki azonnal - vár és próbálja meghatározni a másik hangulatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=766882#post766882][b]Seth Gareth Selwyn - 2019.08.12. 23:51[/b][/url]

Feather gyakorlatilag megkísérli lecsóválni a farkát a helyéről buzgalmában, mielőtt elérné a határt, ahol annyira felpörög, hogy okvetlen el kell rohannia egy körre, az asztalok közt szlalomozva. Seth egyfajta ezt-sose-szokom-meg fejjel néz utána, mielőtt visszatérne a kérdéshez.*
- Jobb lenne fent... Azt hiszem.-*Néha nem mások zavarják, hanem ő viseli nehezen saját magát, ezt a mostanit, aki kétszeri invitáció után is attól tart, hogy terhére lesz a másiknak és tolakodó, hogy a lakásban szeretne inkább leülni
Szótlan követi Averyt, át a kis utcán és fel a lépcsőn, futó pillantást vetve a postládára.
Odabent Feather, fajtájához hűen, azonnal elindul felderíteni a nem túl nagy lakás minden zugát, s Seth tekintete követi, furcsa, vegyes érzésekkel fedezve fel az átalakítások nyomát. Igazán nem emelhet szót ellenük, azonban ettől még nem sikerül teljesen semlegesen fogadnia be a képeket. Emlékszik a szobák eredeti elrendezésére, s arra is, milyen volt, mielőtt itthagyta őket. Arra is, hogy sosem mondta ki, szeretne néha egyedül lenni, így aztán végül már senkit sem tudott megtűrni maga mellett.
- Nem baj, nem hi...-*hiányzik neki, akarja mondani, de végül nem viszi rá a lélek, mert Feather nincs túletetve, sem agyonbabusgatva. Ennyi kényeztetés belefér, bár a kolbászra meg kell ráznia a fejét.*- Olyasmit adj, ami nem fűszeres. Egy darabka sajtot vagy sonkát, ilyesmit,-*egészíti ki a magyarázattal, mielőtt még a kérdéses eb kinézné a kolbászt Avery kezéből, még ha egyelőre az ágy alatti rész sokkal jobban érdekli is. Bizonytalanul válik meg a cipőjétől, hogy ne koszoljon, találomra a pult felé sodródva - arra támaszkodik, míg a másik jövés-menését figyeli, mozgását követve. A hozzá intézett kérdésre hosszabb szünet után felel. Meg kell majd mutatni az állatnak a tálat, mert nem hallja a koppanását, aztán a víznek szaga sincs.*
- Egy fekete teát, ha lehet.-*A kávéhoz már késő van, alkoholt nem ihat, a víz pedig valahogy kevésnek tűnt, főleg annak fényében, ahogy egymásnak passzolgatták a labdát.*
- It looks a lot like when I was first here,-*jegyzi meg, bármiféle komolyabb érzelmi színezet nélkül - nem szükségszerűen jó vagy rossz, mindössze változás, amit el kell fogadnia. A gondolatai azonban elkanyarodnak, amint tekintete meg-megpihen a lakás különböző pontjain.*- Sokszor úgy tűnik, hogy én is ugyanolyan vagyok, mint amikor először éreztem, hogy valami baj van velem. Hogy csak egy helyben toporgok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=767489#post767489][b]Seth Gareth Selwyn - 2019.08.17. 18:56[/b][/url]

A testtartása megfáradt, a vállai megereszkednek és ezzel megszokott, kifogástalan eleganciája egyszerre megfakul, mintha egy régi képet nézne az ember. Könyökei önkéntelenül közelebb csusszannak törzséhez, kezeit egymásba helyezi. Valaha fürkésző, ugrásra kész mozdulatlansága most csupán ernyedtség. Avery kezét figyeli, ahogy csippent, markol, emel, kever; vagy ha tekintete el is kalandozik, leragad a pult mintázatánál, az előtte sorakozó tárgyaknál.
Bólint, s hallgatása értő, nem szorul több magyarázatra. Aztán megint bólint, nem az első mondatra, hanem a következőre, egy taktussal később a bögréért nyúlva és Avery nyomában elindulva a lakás belseje felé. A mozgásra természetesen azonnal előkerül a fehér energiagombóc, hogy pillanatokon belül kiszagolja a sajtot és odaszegődjön díszkiséretnek, nem kunyizva, de reménykedve. Nem is kell csalódnia, nasit és simit is kap, úgyhogy fülig érő vigyorral üget vissza Seth-hez csóválni. Az éjjeli szekrényre teszi a bögrét, hogy legyen szabad keze Feathert gyurkászni.*
- A munka tartott össze sokáig,-*feleli, tőle telő őszinteséggel, mert a jövőt illetően nem sokat tud mondani.*- De ez nem olyan lesz, mint a kísérletek. Azért is részidős, hogy ne vihessem túlzásba, és hogy szabadabban érintkezhessek másokkal.-*Kihívás perfekcionista, enyhén kényszeres beállítottságát leküzdeni; mindazonáltal átmenetileg értelmet ad céltalan létezésének. Nem fogja kötni az órarend, a tanmenet, a tanári megbeszélések, a házvezetői kötelezettségek, a prefektusi egyeztetések, a vizsgák, a szorgalmik, a pontverseny, a kviddics körüli teendők... Csak egy gondnok lesz, akihez javítanivalót hordanak és aki a bűbájokat tartja karban vagy korszerűsíti, a saját tempójában.*
- Ma. Felhívtam a hajó miatt,-*a beszélgetés java a Cloudweaver elhelyezésének vagy kihasználásának problematikája körül forgott, aztán viszonylag gyorsan kifogytak a mondanivalóból. A Hogy vagy? Mi újság? Mit csináltál mostanában? típusú kérdésekre ritkán tudott bármi újjal vagy érdekessel szolgálni, s bár most itt ez az új munka, a költözés, az egész téma...kellemetlen, hogy finoman fogalmazzunk. Elvégre arra készül, hogy visszatérjen oda, ahol évekig együtt töltötték jóformán minden idejüket - és hogy Sebastian nélkül éljen abban az irodában, ahol azelőtt egymás mellett álltak az asztalaik, keveredtek az egymás által kiegészítgetett jegyzeteik, Sebby üstjeiben az ő kísérleteihez főttek a bájitalok. Az üresség fészkelődni és a nőni kezd a mellkasában, ahogy szótlan maga elé mered, aztán tekintete megrebben, ahogy egy kutyaorr böködni kezdi. Megsimogatja a kobakot.*
- Azt mondta, meggondolja, de lehet, utazgatni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=767978#post767978][b]Seth Gareth Selwyn - 2019.08.20. 12:56[/b][/url]

Kényelmetlenül helyezkedik és a hangja tompa, mintha nem először hallaná a kérdést, ám amíg az utazás és a könyvei rejtekében élt, nem került közelebb a válasz megtalálásához. Fél kézzel a kutyát simogatja gépiesen, míg jobbja az ágykeretre markol.*
- Nem tudom. Nincs igazán, ami érdekelne vagy vonzana, se régi, se új.-*A rajzai többsége három, négy éves is megvan már, repülni tanárként repült utoljára, új varázslattal pedig nagyjából ugyanilyen rég nem foglalkozott. Amióta minimalizálták az adagjait, néhányszor nekiesett a régi holmijának, elégetve vagy más módon pusztítva. Anhedónia.*- Az érzések lehet, visszatérőben vannak, de az öröm nincs köztük. Szóval azt teszem, amit kell,-*von vállat, mert mi mást lehet ezzel kezdeni? Nem mondhatja, hogy nem tölti el reménytelenséggel a kilátás, hogy sorra próbálkozzon ilyen-olyan időtöltésekkel. Sosem késő! Mindig újra lehet kezdeni, vagy akár harminc-, negyvenévesen rátalálni az igazi szenvedélyére! Néha iszonyatosan feldühítette ez az álszent pozitivitás, néha csak nézett a szavakat kiejtőre, azon töprengve, vajon kinek is próbál voltaképp hazudni.
A vallomástól elzsibbad. Már megint, már megint Avery közöl vele olyan dolgokat, amiknek az öccse szájából kellene elhangzania. Érti, de mégse.*
- Mihez kezdjek vele?-*Avery szemébe néz, kifejezéstelen arccal és meredten. Belefáradt az utalgatásokba, mások kimondatlan reménykedésébe, hogy majd jobban lesz és el lehet felejteni ezt az egészet, mert megint minden olyan lesz, mint azelőtt. Mert nyilván sokkal kellemesebb egy humoros, figyelmes, kedves, érdekes emberrel időt tölteni, mint vele. Látja a félelmet, a szánalmat, a zavart és érti. Ő sem szeret tükörbe nézni. Elfordítja a fejét.*- Nem akarok erről beszélni.-*Nem tudja megígérni, hogy bárki is visszakapja a régi Sethet, ha ugyan még létezik. A barátai vagy halottak vagy akár azok is lehetnének, amilyen gyakorisággal érintkeznek, s ő nem erőlteti.
- Az akarat ide kevés,-*jegyzi meg szárazon.*- Tudom a helyes választ, hogy mit kellene akarnom. De őszintén? Fogalmam sincs.-*Az éjjeli szekrénnyel beszélget, annak részleteit veszi sorra tekintete, szája egyenes vonallá feszül és felhagy a kutya simogatásával, fázósan összefonva maga előtt karjait.*
- Hónapokba telt elfogadni, hogy nem megy csak terápiával. Jöhet a gyógyszer, a mellékhatásai, a helyes dózis megtalálása, vagy egy másik gyógyszer vagy egy harmadik... És akkor sincs garancia a javulásra.-*A szavak lassan jönnek, nehezen és kelletlenül. A bögréjéért nyúl, iszik és hosszan hallgat, pillantást sem vetve Averyre, bár az sem néz rá. Hátralép egyet, nem fizikailag, hanem érzelmileg hátrálva, mert nem tudja, mire számítson. Ám nem halogathatja.*
- Nem tudom, mit akarok. De ezt nem csinálhatjuk tovább. Valaminek változnia kell, vagy el kell engedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=776890#post776890][b]Seth Gareth Selwyn - 2019.10.04. 23:01[/b][/url]

Nem, meglepetést valóban nem sűrűn okozott mostanság, legalábbis semmi kellemeset. A ruhája ráncaiban akár por is megülhetett volna, annyira feleslegesnek érezte magát, az álomtalan tétlenség, az értelmetlen önsajnálat, az egybefolyó, szürkeségükben végeérhetetlennek tetsző napok rabságában.
- Betartani egy napi rutint. Felkelni az ágyból, megmosakodni és felöltözni, három óránként enni valamit, ügyelni a folyadékbevitelre, mozogni, bevenni a gyógyszert, lefürödni, időben menni aludni. Kutyát ellátni, sétáltatni, megjátszatni. Ehhez jön a heti húsz óra munka, amit úgy oszthatok el, ahogy szeretném, a kritikus javításoktól eltekintve. Heti egyszer elmenni terápiára, hétközben elvégezni a megadott feladatokat, gyakorlatokat.-*Akármilyen apróságnak is hangzott, minden egyes tevékenység megerőltetővé vált, ahogy a bájitalt el kellett hagynia. Még Featherhöz sem mindig volt kedve, dacára annak, hogy nem hanyagolta el teljesen, azonban gyakorta a minimális szükségeset adta meg neki. Nem ezt érdemelte.
A visszadobott kérdésre, sem a javaslatra nem felel, lábfejét tanulmányozza elmélyülten. Mindenkinek terhére van betegen, s ha nem muszáj, inkább ki sem ejti száján a diagnózisát. Akkor legalább nagyjából normálisan kezelik, ha sikerül túljutni azon, milyen kísértetiesen emlékeztet apjára, főleg, amikor nincs ereje borotválkozni. A spontaneitás, mint olyan, a legrosszabb formában jelentkezik nála, s véletlenszerű dührohamot válthat ki egy rosszkor beérkező telefonhívás is. Nem igazán maradt ereje vagy kapacitása együttérezni másokkal, s ritka, tiszta pillanataiban el-elszörnyedt ezen a tompaságon, tenni ellene mégsem tudott. A terapeuta már felvetette párszor, hogy engedje magához az érzéseit, amire a fejében mindig ugyanaz a kis hang felelt - ha távol tudta volna őket tartani magától, sosem nyúl bájitalhoz.
Az egész gondolatmenet lefelé húzta, s a térdére nehezedő kutyamancs szakította meg, aztán egy szőrös kobak tolakodott összefont karjai és teste közé, szelíden nézve fel rá furcsa, kék szemekkel. Hosszú pillanatokig bámul a szempárba, mielőtt engedne a kérlelésnek - változtat testtartásán, újrakezdve a simogatást, hogy az egyre nyúló csendben ne csússzon vissza az örvénybe. A látszat ellenére egyáltalán nem könnyű kivárnia a választ.*
- Nem azonnali szakítást javasoltam,-*szögezi le, különösebb érzelmeket mellőző hangon, elnézve Avery mellett, bár nagyjából irányába fordítva arcát,*- de nem lehet ezt folytatni. Annak dacára, hogy nem értem, miért tartasz ki mellettem, nem akarom tétlen várni, hogy megunj vagy meggyűlölj.-*Mert egyikük sem ezt érdemli, hogy apránként teljesen eltűnjön az, ami összeköti vagy összekötötte őket. Egyetlen kérdés van, ami szüntelen visszhangzik, amikor valamit feladna: Tényleg mindent megpróbáltál?. Kins tette fel neki, az utolsó beszélgetésük alkalmával, mielőtt teljesen eltűnt volna, tőle mégis, az első, szinte reflexszerű dühös sarkonfordulás után, eljutottak a szavak hozzá, úgy igazán.
- Mivel senki sem tudja, mikorra sikerül, ha sikerül beállítani a gyógyszereket, ha meg is beszélünk sok mindent, ne várd, hogy egyszerre túl sokat tudok kivitelezni.-*Ez beleegyezés, még ha nem is szó szerint kimondott. Ennyire futja most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=843025#post843025][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.01.31. 21:24[/b][/url]

A bécsi filharmonikusok magányos élvezetei közé tartozik, mióta Kinsey...nincs. Mégis, talán sosem tud majd úgy ülni be a közönség soraiba vagy hallgatni komolyzenét, hogy ne jusson eszébe Matthew. Lassan tíz év távlatából is iszonyatosan hiányzik neki, a mellkasába fészkelő szorító ürességet régi ismerősként üdvözli s ha teljesen őszinte magával, nem akarja, hogy enyhüljön. Retteg a felejtéstől - mint más imagyöngyeit, úgy morzsolgatja egyesével emlékeit, míg körötte fészkelődnek és cseverésznek. Sztoikus, szoborszerű alak a tömegben, mozdulatlanságában is erőt sugároz egyenes tartásával. Ezüstöskék szeme a színpadra szegeződik, bár valójában semmit sem lát épp belőle. Muglikkal körülvéve elengedi magát, hiszen elenyésző az esélye, hogy felismerje bárki; ettől azonban elméjét vastag falak ölelik és alkarjához simul öltönye rejtekében pálcája.
Amint kihunynak a fények, tekintete megélénkül és visszatér a jelenbe - ahelyett, hogy kényelmesebben simulna ülésébe, előre dől, minden idegszálával az előadásra hangolva. Kivételesen az sem érdekli, hogy valaki az arcát tanulmányozza, figyelme máshova irányul és így Adél észrevétlen fürkészheti. Vonásain át-átütnek érzései, ám egy idegen számára ez felszínes, semmitmondó arcjáték.
A szünetben akkor emelkedik fel helyéről, amikor már a terem java kiürült - mióta leszokott a dohányzásról, ráér merengeni, hagyni lecsengni az utolsó szólamokat magában. Egy pohár frissítőért indul, s aztán italával az egyik oszlop takarásába húzódik, megszokásból. Mégis, kisvártatva megszólítják, mi több, nevén szólítják, amitől a pálcája után nyúlna legszívesebben.
Általában olyanok találják meg, akiknek valamiféle anyagi érdeke fűződik ehhez, vagy - ritkábban - perverz kíváncsiság vezérli azokat, akik megkörnyékezik. Az előbbit kifejezetten gyomorforgatónak találja - az újságírók, firkászok, bulvárfotósok elől nemes egyszerűséggel azonnal elhoppanál vagy illúzió mögé rejtőzik, ha csak megneszeli jelenlétüket. Semmi sem kötelezi rá, hogy eltűrje őket; ha valaha hiúság vagy büszkeség azt kívánta volna tőle, hogy kiállja vagy egyenest szembeszálljon a média hiénáival, kikopott belőle. Az utóbbi viszont veszélyesebb, semhogy hátat fordíthasson neki.
Szürke szempárja az ismeretlen lányra vándorol, sietség és meglepettség nélkül fordul hozzá.
- Üdvözlöm. Miben lehetek a szolgálatára, kisasszony?-*meghajol, precízen és mellőzve az olyan gyerekes szokásokat, mint a sarkak összeütése. Rendhagyó helyzet, mert nem egymásnak mutatják be őket és az ismeretlen megfosztotta a lehetőségtől, hogy bemutatkozzon. Ettől azonban még Seth illedelmesen a hölgyre bízza a kéznyújtás kezdeményezését.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854055#post854055][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.09. 22:16[/b][/url]

Az egyik sarokhoz közeli asztalnál foglalt helyet, s várakozás közben rendelt némi frissítőt. A pincérnek jelezte, hogy amikor alkalmas lesz, beszélne Móriccal; ezen túl azonban pusztán ül, valamit olvasgatva, akár egy magazin elejéről lelépett, vakációzó üzletember. Látszólag teljesen belemerül a könyvbe, valójában inkább az itt-ott lézengő embereket figyeli látásának perifériáján. Amint Móric felbukkan a konyhaajtóban, követi útját, s már azelőtt becsukja könyvét, hogy amaz az asztalához érne. Felpillant, udvarias mosollyal fogadva.
Mint ahogy egy helyesírási hiba bántja az ember szemét vagy fals hang sérti a hallást, olyan kellemetlen érzést hagy benne az, hogy neki nyújtanak kezet és azonmód letegezik. Persze, nem újdonság ez már, valamennyire megedzette a mugli világ és a főváros kötetlensége, mégsem tud könnyen túllépni ezen. Zakóját baljával összefogva feláll, s elfogadja a kinyújtott jobbot, röviden megrázva.
- Örvendek a találkozásnak,-* hangja semleges, amint kezével az üresen álló szék felé int, hellyel kínálva a fiút.*- Semmiség,-* biccent, számára magától értetődő, hiszen minimális erőfeszítés hoppanálnia. Amint maga is visszaül, hátradől, jobbját a kávéja mellett pihentetve az asztalon.*
- Úgy gondoltam, a felmerülő aggályokat és kérdéseket egyszerűbb lenne személyesen megvitatni. Magam is két, élesen eltérő felfogású mester alatt tanultam, nem teljesen ismeretlen előttem a helyzet, amibe kerültél. Szeretném megkönnyíteni az átállást és biztosítani róla, hogy sosem torlom meg az őszinteséget,-*vezeti fel az egész beszélgetést, azzal a megfontolt, siettetlen beszéddel, ami oly' jellemző rá. Hagyja leülepedni a csöndet, teret kínálva Móricnak, hogy megossza vele gondolatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854273#post854273][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.15. 20:35[/b][/url]

Az érthető okok pontatlan ebben az esetben, ugyanis magára a külföldi tartózkodás indokára nem derít fényt számára. Javarészt azonban lényegtelen, mert Seth felelőssége kizárólag az illúziómágiára korlátozódik. A vele szemben ülő nagykorú - bár erre még emlékeztetnie kell magát - s amennyiben nem ad az ellenkezőjére okot, felnőttként kezeli, akként tárgyal vele.
- Érdekelne, miért gondolkodsz ennyire végletekben; de nem. A tanulás szempontjából irreleváns a tartózkodási helyed,-aprót biccent, elvégre most is itt van és pont annyi idejébe került mindez, mint átsétálni a kastély egyik szárnyából a másikba. Azzal nem feltétlenül ért egyet, hogy egy bentlakásos iskola ennyire gyakran engedélyez a diákoknak kivételeket, mert sok esetben lát visszaéléseket, amik könnyen végződhetnének tragédiában.
A Levita torony romjainak képe sosem hagyja el teljesen emlékét.
Hallgat, szótlanul megvárva, amíg a fiúvá zsugorodott Móric ismét felpillant az asztalról. A hangja nyugodt, épp csak enyhén megdönti fejét beszéd közben.
- Mi a célod? Mi az elhatározás, ami miatt az illúziómágiát választottad?-*a kérdéseknek súlya van, bár mentesek a pátosztól - tényleg érdekli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855146#post855146][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.25. 22:44[/b][/url]

Egy hosszú, minden bizonnyal kényelmetlen pillanatig a fiú szemébe néz, mert most annak látja - meggyőzés, kompromisszum vagy megoldás keresése helyett ez a riadt "most-akkor-vége" reakció ezt mondja számára. Ettől függetlenül megróni vagy szemére vetni mindezt esze ágában sincs, a tekintete egy ponton elveszíti keménységét. Ez csupán egy emlékeztető, mennyire máshogy nőttek fel. A vele szemben ülő jó eséllyel biztonságos, talán boldog gyerekkort is tudhat magáénak és jobb így. Ez a helyes út, amin a hibák nem végzetesek.  
Hallgatja, némán rágódva a szavakon s a mögöttük rejlő képeken, melléjük illesztve Móric gesztusait, az arcán átfutó érzéseket. Befelé elmosolyodik ezen a kissé naiv, kiforratlan leíráson, a hozzá társuló lelkesedésen.
- Ha megengedsz egy tanácsot,- dől enyhén előre, hogy elvegye a mondat élét és ne tűnjön leereszkedőnek,* - amikor a jövőd kerül vélt vagy valós veszélybe, küzdj érte foggal-körömmel. Ha azt látják, hogy akarod és áldozatokat hozol érte, megfordíthatod a helyzet kimenetelét.-*Móric könnyen leolvashatja vonásairól, hogy komolyan gondolja, őszinte jóakarat rí le róla. Néhány taktusnyit helyezkedik, magához véve kávéját és a csészealjat, hogy belekortyoljon az italba.
- Amikor alkotsz, előbb vázlatot, vázlatokat készítesz vagy egyenest belevágsz?-* kérdezi rövid hallgatást követően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856387#post856387][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.11.11. 22:33[/b][/url]

A lagymatag válasz, amit kap, várható volt. Átlép hát rajta, némán kortyolva kávéjából, míg a másik hahotázik és elégedetten terpeszkedik a székében. Látogatásának célját tartja szem előtt, s Móric hamarost rá fog jönni, hogy a szavait komolyan veszik. Mivel szereti a kihívásokat, most kipróbálhat egy újabb vonalat.
- Nagyszerű!-*Rámosolyog, aztán fejével az asztal felé biccent, egyszerű, tárgyilagos hangot ütve meg.*- Akkor hozzá is kezdhet az illúzióelemzéshez.-*Most ő dől hátra, várakozóan nézve Móricot, csészéjét az alátéttel kezében tartva. Az asztal maga első pillantásra semmiben sem különbözik a többi, ugyanúgy megterített ülőhelytől - abrosz, szalvéta, egy kis vázában virág, evőeszközök, fogpiszkáló, só-bors és némi olaj; egy kis tálcán két üres papírzacskó, amiben cukor volt; egy apró keksz. Személyes vagy oda nem illő holmi egy szál se.
Ha nincsenek kérdések, úgy tekintete az ablak felé fordul, nem az a típus, aki szuggerálná a másikat, ha koncentrálni próbál. Szimplán várakozik, figyel.

//A következő hsz-ben kérlek, ismertesd, milyen módszerrel próbálod megtalálni az illúziókat. Ezeknek minősége különböző, így más-más nehézség tartozik hozzájuk. Az ötletességtől függően lemeséljük, mit sikerül felfedned.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859467#post859467][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.02.20. 21:04[/b][/url]

Móric átnyúl - helyesebben szólva megpróbál átnyúlni az asztalon, ami pechjére nagyon is ott van. Alighanem kellemetlenül beüti az ujjait, ha nagyobb lendületet vett. A háta mögül halk torokköszörülés hallatszik.
- Meg akartam kérdezni, hova mész,-*jegyzi meg halkan, a csésze koppanásából ítélve letéve az italát.*- De az egyértelműség kedvéért: az illúziókat a mi asztalunk környékére korlátoztam. Ha az illúziótörés valóban annyin múlna, hogy eldöntöd, valami nem valós, roppant egyszerű lenne ellene védekezni.-* megvárja, amíg a fiú megfordul és a látóterébe kerül a kérdéses bútor, a terítékkel együtt. A kávéhoz kapott, érintetlen kiskanalat felemeli, s átnyúlva az asztal felett megkocogtatja a kikészített vizespoharat a vele átellenes széknél - a különös az, hogy a várt kristályos, csengő hang elmarad, hiába rezzen meg az üveg.
-Hibákat keress, elemezd, amit az érzékeid mutatnak,-*fűzi hozzá, mert ezek nem reaktív illúziók, pusztán különböző szintű és -összetételű aktív varázslatok. Seth közben visszahelyezkedik, ismét kézbe véve feketéjét, hogy ráérős nyugalommal iszogassa tovább. Kész segíteni, s arckifejezésében sincs semmi ellenséges vagy ítélkező, túl egyenes tartása ellenére.