37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek
Európa - Dasha Fresmoon hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. december 28. 17:40 | Link

Kinézet, fekete hajjal

Nagyon szeretem a sportokat és ez alól a téliek sem kivételek. Kiskoromban telente mindig elmentünk egy-egy hétre síelni, így egész fiatalon megtanultam már siklani a havon. Szokássá vált bennem, hogy egy hetet ilyen fajta szórakozásra szánok, most sem akartam elmulasztani, ezért megkérdeztem a barátaimat, hogy nem akarnánk-e eljönni a hegyekbe. Miután többen is igent mondtak, biztosra vettem, hogy nagy buli lesz, jól fogjuk magunkat érezni. A célpont Gerlitzen névre hallgat, bár én még személy szerint nem voltam ott, a többiek nagyon jónak találták és sokan dicsérték. Az ünnepekkor otthon meséltem erről a tervről az ikertesómnak, Victoriának is, aki rögtön kedvet kapott hozzá. Az egyik barátnőjével ők is eljönnek, bár ahogy sejtem, nem nagyon fog velem lenni, az ideje legtöbb részét a barátnőjével fogja tölteni kettesben síelgetve. Chh, jellemző.
Egyik hétvégén meg is valósítottuk a programot. A találkozót a közös szálláshelyükön beszéltük meg, amolyan apartmanszerű házikónál, mert épp szünet van és senki sem tudta, hogy karácsony után ki hol lesz. Én Izával mentem vonattal. Az út során fantasztikus volt látni az Alpok vonulatait, még sosem jártam errefelé. Az túlzás, hogy nem láttam ekkora hegyeket, mert Koreából mindig a Himalájához mentünk síelni, de jó érzés volt látni Európa kincseit. Épségben megérkeztünk, a hotelben lepakoltunk és megvártuk a többieket. Megkönnyebbültem, amikor mindenki épségben megérkezett és jó volt látni a húgom cuccát is az egyik szobában. Ők már valószínűleg kint lehettek a hegyen. A házhoz tartozott egy kis étterem is, ahol napi háromszor étkezhettünk. Miután köszöntöttük egymást elmentünk enni, hogy ne korgó gyomorral vágjunk neki a síelésnek.
- Nem baj, ha az ikertesóm és az egyik barátnője is itt fognak aludni? Ők is síelni jöttek, de nem hiszem, hogy napközben sokat találkoznánk velünk, legfeljebb a felvonóknál. Viszont butaságnak tartottuk külön szobát kikérni nekik, tudjátok milyen spórolósak a szülők. – Mondtam ebéd közben mindenkinek címezve, de nem biztos, hogy mindannyian hallották vagy figyeltek volna. Csak nem fognak megharagudni ezért, ha meg nem is hallották, majd meglepődnek, hogy kettő van belőlem.
Miután jóllaktunk elkezdtünk öltözni. Vagy fél órát kellett szentelnünk a készülődésre, mert elég sok ruhadarabot kellett felvennünk, már aki nem akart megfázni. A szokásos póló és a hőfogó aláöltözet fölé két vastag pulcsit vettem, a külső felszíne úgy nézett ki, mintha pamut lenne, pedig az bizony víz-, hó- és hideglepergető bűbájjal volt megáldva. Karácsonyra kaptam és nagyon örültem neki, legalább nem akadályoz annyira a mozgásban, mint a kabát. Síszemüvegem és sapkám is fekete volt, így jól kitűnhetek a hóból, ha netán elesnék, bár ha nem csinálok nagy örökséget és adrenalinnal dús dolgot, akkor nem szabadna elesnem. Csak most itt lesz Grace is.
Nem túl gyorsan, de azért megérkeztünk a sípályához is. Ausztriába csak a snowboardomat hoztam, ha nagyon megunnám és sílécre akarnék váltani, akkor majd könyörgök a tesómnak, hogy cseréljünk. Kék és fekete kötésű boardomat viszonylag könnyű volt cipelnem a többiekhez képest, köztudott, hogy sícipőben elég rosszul lehet sétálni. Egy valaki, mivel enyém volt az ötlet, így én elmentem megvenni a bérleteket. A sípályán voltak rendesen emberek, de azért nem volt tömegnyomor sem, amolyan átlagos nap lehetett a hegy számára. Remélem, azért megtalálom majd Victoriát.
- Akkor mi legyen? Először meg kéne tanítani Izát és Scarlettet, csak aztán kéne felmennünk közösen a csúcsra. - Mondtam hangosan, mert ezt már tényleg szerettem volna, hogy mindenki hallja. Nem akartam rögtön a mély vízbe dobni a két lányt, mert még sérülés lesz a vége. Inkább idelent kéne őket megtanítani és egy biztonságos alaptudással felmenni a kék pályára. Közben szétosztottam a bérleteket.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. december 28. 17:49 Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. december 29. 17:25 | Link

Kinézet, fekete hajjal

Szerencsére eddig minden rendben volt, megérkeztünk a hegy lábához, a sípálya pénztárához. Csak akkor tűnt fel, hogy Grace-ék a kutyájukat is hozták, amikor kijöttem.
- Megőrültél? Mit fogsz csinálni a kutyával miközben siklasz? Elgázolhatják a többi síelők és még baja eshet. – Mi a fene? Egy kutya a sípályára? Ha velünk lesz és össze-vissza fog futkározni, akkor sok síelőt zavarhat. Egy tapasztalt ember elérheti a 90km/óra sebességet is, de annál is többet akár, és ha akkora erővel beleszáguld egy kutyába, akkor nincs miről beszélni egyik élőlénynél sem. De talán a kutyának lenne fájdalmasabb, hisz az ő testébe állhat bele egy síléc. Vagy kettő.
Megvettem a bérleteket és mindenkinek a kezébe nyomtam. Felmértem a helyzetet, Iza és Lina síelnek, Grace, Tony, Scarlett és én pedig snowboardozunk. Közülünk két embernek kell segítenünk elsajátítani az alapokat. Alina nagyon rendes volt, ő már az elején jelezte, hogy szívesen segít Izának síelni tanulni, bevallom őszintén elég nehéz helyzetben lettem volna, ha nekem kellene Izát tanítanom, miközben snowboard van a lábamra csatolva.
Már otthon is áttanulmányoztam a hegy pályatérképét, de a kasszaház falán is ott, így nem kellett fejből tájékozódnom. - Lássuk csak, a kék pálya legfelül van, vagyis miután elsajátították az alapokat menjünk majd oda. – Mondtam, majd körülnéztem kicsit és megláttam a tanulásra kialakított kisebb pályákat is. – Nézd Lina és mindenki! Ott vannak a kezdőpályák. - Mutattam enyhén balra a kezemmel. Közbenéztem, hogy mindenki rendben van-e.
- Menjünk oda. – Azzal elindultam a kijelölt kezdőpályák felé. Deszkám még a kezemben volt, mert viszonylag sík terület vezetett odáig, fölöslegesnek tartottam, hogy ugrándozva tegyem meg a távot. Miközben gyalogoltunk Scarlett mögé settenkedtem és megfogtam a vállát. – Várod már? Nagy élmény lesz! – Biztattam és ezzel is fokozni akartam a kedvét.
Odaérve már egy kicsit lejtősebb volt. Alinára pillantottam és aranyosan elmosolyodtam, ami azt jelentette, hogy „hajrá csajok, tiétek a pálya”. Szurkoltam Izának, hogy megszeresse a síelést és viszonylag könnyen, nagy fájdalmak nélkül elsajátítsa az alapokat. Aztán Scarlettre pillantottam.
- Csatold fel a boardot, aztán megmutatom, mit hogy kell. – Mondtam teljesen kötetlenül és barátságosan, majd a földre huppantam és én is csatolgatni kezdtem a kötéseket, de egyelőre még csak az egyiket csatoltam be, hogy ha netán Scarlett elesne, akkor még könnyűszerrel utána tudjak kapni. Mikor megvoltam, felálltam és a kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem a lányt.
- A boardot, mint ahogy a sílécet is, az élével tudod lassítani, vagyis az előre haladás szlalomozásként is felfogható. Minden kis kanyarnál a belső élre kell helyezned a testsúlyodat, majd meg fogod látni, hogy ez beválik. Ha lapjával keresztbe fordítod a snowboardot a lejtővel, akkor is lassabban fog menni valamelyest, de minden esetben dőlj kicsit hátra, akkor tudsz rendesen élezni és kanyarodni. Na de ne siessünk ennyire. Először is tapasztald meg milyen a siklás. – A lejtő alsóbb részén állhattunk, de még volt annyi, hogy ha meglököm, akkor elindul és siklik kicsit. Megállással még nem kell bajlódnia, mert nem tud felgyorsulni és előbb-utóbb megáll magától. Elengedtem a kézét és egy nagyon kicsit löktem rajta, hogy elinduljon. Amikor leért, azaz eltávolodott tőlem két, három méternyire én is elindultam és gyorsan lesiklottam hozzá. – Tetszett? Most menjünk fel a felvonóval. Ne aggódj, nem lesz meredek. - Azzal odacsúsztam a felvonóhoz és belekapaszkodtam a felvonókötélbe, közben hátra-hátrapillantottam, hogy Scarlett is hasonlóképpen tett-e és hogy minden rendben van-e.
- Nem akartok addig felmenni és megtenni egy pályát? Nem azért, én nem küldelek el titeket, csak hogy addig ne unatkozzatok. - Kiáltottam Grace és Tony felé, míg húzódtunk felfelé a picike lejtőn. Szerintem bőven leérnének addig míg mi végzünk, aztán mikor másodszorra akarnának felmenni, akkor már mi is mennénk velünk. Nem akartam, hogy bárki is unatkozzon, de nekem az is tökéletesen megfelelt volna, ha úgy döntenek, inkább velünk maradnak.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. december 29. 17:35 Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. december 30. 13:03 | Link

Kinézet, fekete hajjal

A sípálya kasszájánál állva pillantottam meg Tony és Grace kutyusát. Mondanom sem kell, azt hittem, hogy rosszul látok. Én nagyon szeretem az állatokat, imádok velük a hóban szórakozni, de ezúttal megijedtem, vagyis aggódtam a jószágért. Szerencsére Tony sem gondolta komolyan, csupán az elején fog elleni vele. Megkönnyebbültem bólintottam és még díjaztam is az ötletét, hogy ültesse rá a deszkájára és vigye le a kezdőpályán. Vicces lenne.
Odamentünk a kezdőpályához, közben még bátorítottam Scarlettet. Talpraesett lánynak tűnt, nem hiszem, hogy nagy gondot okozna neki megtanulni snowboardozni.
- Az elején mindenki sokat esik, én is estem-keltem anno. De ha ez megnyugtat, száguldozva lehet igazán nagyokat esni, vagyis szerintem te fogsz rajtam nevetni majd inkább. – Jó deszkásnak tartom magam, de bizony, néha akkorákat tudok tanyálni, hogy örülök, ha a csontjaim nem törnek. Egyszer a fekete pályán estem el nagy sebességről, nagyjából félúton a letörésen és meg sem álltam a lejtő aljáig, végigbukfenceztem az egészet. De szerencsére nem történt komoly sérülés.
Örültem, hogy tetszett a lánynak az első siklása, ami bár nem volt több három méternél. A fenti pályákat sokkal jobban fogja majd élvezni. Felfelé menet még odakiabáltam Tony-nak és Grace-nek, hogy ha van kedvük, menjenek egy kört addig. A szőke herceg épp a hóban játszott Palomával, minek láttán elmosolyodtam, de nem tudtam sokáig nézni őket, mert felértem a lejtő tetejére. Elengedtem a felhúzókötelet és léptem pár lépést. Mikor Scarlett is felért a kezemet nyújtottam felé. Bár úgy láttam, hogy biztosan áll a talpán, pontosabban a deszkáján, azért biztatásként és védelemként elé helyeztem a karom, hogy még véletlenül se akarjon megindulni lefelé idő előtt.
- Most próbáld azt, hogy keresztbe fordítod a deszkád a lejtőnek és így kezdesz el siklani lefelé. Próbálj meg hátradőlni és a boardod hátsó élére helyezni a súlyod, akkor fog lassulni. Ha valahogy mégis irányba áll a deszkád, akkor be fogsz gyorsulni, de ne félj, nem meredek, ha megtartod az egyensúlyod, akkor előbb-utóbb megállsz. – Mondtam el a következő feladatot. Igazából fogalmam sincs, hogy hogyan kéne tanítanom, csak azt tudtam mondani, amit nekem is mondtak anno. De simán lehet, hogy pár lépést kihagyok a gyakorlásból, nem emlékszek minden utasításra, amit kiskoromban adott nekem az oktatóm. Mindenesetre, tényleg nem meredek a kezdőpálya, nem kell félnie a megállástól. Én eleinte mindig hanyatt vágtam magam, ha felgyorsultam, de csak az ijedtségtől. Féltem, hogy nem tudok megállni, pedig jobban tettem volna, ha a tanult fékezést gyakoroltam volna. De ez már a múlt.
Elsőként én mozdultam meg, hogy megmutassam, mire is gondoltam. Szemben álltam a lejtővel, ennek köszönhetően a deszkám éppen merőlegesen volt. Ugrottam egy kicsit, hogy elindítsam magam és nagyon lassan elkezdtem lefelé csúszni. Pár méternyire már egy kicsit gyorsabban mentem, ezért hátradőltem, a boardom hátsó élét pedig lenyomtam a súlyommal. Rögtön lassultam is, majdhogynem megálltam, de aztán újra hagytam lapjával csúszni. A következő méternél viszont már megálltam és felnéztem a lányra.
- Láttad? Ennyi az egész. – Nem indultam tovább, bevártam a lányt és figyeltem lépéseit. Amikor megvolt ezzel, tovább haladtam lassan, amíg a sík területre nem értem.
Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. január 10. 12:06 | Link

Kinézet, fekete hajjal

A kezdeti eligazodás és létszámfelmérés után elindultunk a gyakorlópályára. Scarlett ügyesen vette az akadályokat, az első siklását láthatóan élvezte. A kezdőpálya dombja nem volt magas, de sílécekkel, deszkával a lábakon elég nehéz volt és sok időbe telt mire valaki felért, ezért is találták ki, hogy egy kicsike kis felvonót tesznek ide, ami csak egy kötélből állt, mibe bele kellett kapaszkodni. Felérve az emelkedőre megmutattam új barátnőmnek, hogy hogyan lehet fékezni. Utánam ő is elindult, és ahogy azt vártam, kicsit megijedt a gyorsaságtól, de ügyesen sikerült lefékeznie.
- Ügyes! – Mondtam neki, miközben kapálózott, hogy megtartsa egyensúlyát. Nem sikerült neki, amikor eldőlt felé csúsztam és felsegítettem. – Az első eséseden túl vagy, ez természetes, ha valaki tanul. – Felállt, ismét megpróbálta és gond nélkül le tudott csúszni az emelkedő aljáig. – Király vagy! Még pár ilyen menetet csináljunk, ha azzal is megvagy esés nélkül és ráérzel a technikájára, akkor léphetünk a következő szintre. – Ismét felmentünk és ugyanilyen köröket tettünk, ahol a deszkáját oldalra fordította és úgy próbált hátradőlve fékezni. Harmadik vagy negyedik csúszás után szinte már hibátlanul ment, ezért gondoltam megtanítom neki a kanyarodást és a szlalomozást.
Miközben megint, körülbelül ötödszörre belekapaszkodtunk a felhúzó kötélbe, egy bagoly szállt le a vállamra, meglepődve néztem a madarat és csőrében a levelet. Egyik kezemmel elengedtem a kötelet és kivettem szájából a valószínűleg nekem címzett üzentet. Gwen volt az, azt írta, hogy mégis csak tud jönni és hamarosan ideér. A hírnek nagyon megörültem, ezek szerint 7-en leszünk, mint a gonoszok. Körbenéztem és megláttam Linát és Izát, ahogy ők is gyakorolnak nem messze mellettünk. – Csajok, Gwen mégis tud jönni, mindjárt itt lesz! – Üvöltettem nekik és a velem dombtetőre érő Scarlett-nek.
A lankás lejtő tetején állva megosztom az új tervemet a rellonos lánnyal. – Most megmutatom, hogyan kell kanyarodni. Már a deszkádat irányba kell állítanod, vagyis kicsit gyorsabb lesz, de ne ijedj meg, a lejtő alján használd azt a fékezési technikát, amit eddig gyakoroltál. Kanyarodni is hasonlóképpen lehet, ugye most a testeddel fogsz oldalra nézni, mivel a deszka menetirányba áll. Ha hátradőlsz, ugyanúgy, mint eddig, akkor iránynak balra fogsz kanyarodni, ha előre, akkor pedig jobbra. Vigyázz, hogy mikor előre helyezed a súlyod, akkor a lábaddal próbálj meg élezni, mintha csak lábujjhegyre állnál. Vagyis ne csak a válladdal dőlj, mert akkor eldőlsz a hóba. Megmutatom. – Ezúttal is bemutattam, hogy mire gondolok, mert nem tudtam, hogy mennyire volt érhető. Hiába tudok jól magyarul, mégis csak tanult és nem anyanyelv. Elindultam lefelé, testemmel jobbra nézve, deszkával egyenesen, ahogy azt kell eredetileg. Gyorsabban siklottam, ezért, hogy Scarklett még jól lássa a mozdulatot és ne legyek tőle távol, először jobbra kanyarodtam félig hajlított térddel. Miután átszeltem keresztbe a pályát, hátradőltem és balra, a másik irányba kanyarodtam. Rögtön utána le is értem már, ezért a hátra kanyarnál a deszkámat befordítottam magam elé, ahogy eddig tanítottam Scarlett-nek és megálltam. Jeleztem neki, hogy jöhet.
Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2017. január 7. 14:28 | Link
Bécsi kirándulás - Grace és bárki

Attól, hogy befejeztem a tanulmányaimat és nem járok immáron a Bagolykő tantermei között, még szeretném tartani a kapcsolatot az egykori házammal, amibe én is tartoztam. Néhány ismerősömről tudok, hogy még levitások, többnyire mestertanoncként, így gondoltam, találkozni kéne velük és a jelenlegi hupikék törpikékkel. Grace említette, hogy lesz egy kirándulás egyenesen Bécsbe a karácsonyi vásárra és azt is megsúgta, hogy a végzett diákok is részt vehetnek rajta. Ennél jobb alkalmat nem is találhattam volna, ezért az utolsó pillanatban jelentkeztem, hogy én is jönnék.
Amint megérkezik mindenki a gyülekezőhelyre, rájövök, hogy gyakorlatilag senkit sem ismerek. Idegen arcok vannak végig körülöttem, de végül is nem baj, Grace itt van velem, majd az ő nyakában fogok csimpaszkodni egész idő alatt. Természetesen nem, vagyok annyira talpraesett és beszédes, hogy ne okozzon gondot az ismerkedés. Elindulunk be a vásárrészhez és mindenki elkezd nagyban nézelődni. Lehet meg kéne határoznom egy bizonyos összeget, hogy mennyit költhetek el a vásárban, noha nem vagyok jártas az itteni árviszonyokban. Sok jópofa pult mellett haladunk el, melyek mind megmosolyogtatnak. Próbálok haladni a tömeggel - mármint a levitás tömeggel -, de még szoknom kell az idegen arcokat, nem könnyű számomra még beazonosítani, hogy ki van velem és ki nem. Egy biztos pont van: ő pedig Grace. A lány - bocsánat, a nő mellett bandukolok, amikor meglátom a puncsos bódét. Már nagyon rég ittam olyan italt, Seoulban nem nézelődtem eziránt, a Bogolyfalvi vásárban pedig nem álltam meg inni egy bögrével, mert szorított az idő. Most viszont megfelelő az alkalom, nyilván nem is szeretném kihagyni a élményt.
- Grace! Puncs, most! - kiáltok fel, persze nem parancsolóan, hanem lelkesen. Ismerem már... hát úgy elég régóta és bízok benne, hogy nem veszi rossz néven a visszautasíthatatlan ajánlatot. Ő ilyen tekintetben olyan, mint én, biztos vagyok benne, hogyha most nem kívánja a meleg italt, azt meg fogja mondani, vagy csak egyszerűen nem vesz. Azonban én mindenképpen szeretnék inni és be is állok a szép hosszú sorba. Láttam már hosszabbat is, talán van még puncsos és forralt boros bódé a vásár egy másik szegletében is, ezért megoszlanak a vásárlók, mindazonáltal az biztos, hogy lemaradunk a bolytól. Amint megkapom az angyali áldást, óvatosan belekóstolok. Nagyon finom, mint ahogy az szokott lenni, de ezúttal is sikeresen leforrázom a nyelvem. Leiszom azért a tetejét, mert nem örülnék neki, ha kiömlene míg sétálunk, majd Gracere mosolygok egyértelmű utalást adva, hogy mit gondolok az ízéről. Már nem is fázok annyira, felmelegít az ital és ez jó érzéssel tölt el. A levitások után nézek és látom, hogy bizony rendesen eltávolodtunk tőlük. Nem tudom, mennyire szigorúak itt a feltételek, de Berci bá kérte, hogy maradjunk együtt, legalábbis kezdetekben, ezért nem nekem kéne rendet bontanom és szabályt szegnem, ha már voltak olyan aranyosak, hogy engem is befogadtak. Remélem a puncs ivás nem ütközik szabályba, hiszen ez egy tradicionális téli ünnepi ital.
- Menjünk, mielőtt keresnének - javaslom a barátnőmnek, aztán amennyiben nincs ellenvetése, megindulunk a többiek után. Nem veszítettük el őket nagyon, így hamar utolérjük őket és közben még nézelődni is tudunk. Szememmel megkeresem a tanárkísérőnket, megvan, szóval jó csapathoz állunk be, bár feltételezem, hogy Grace úgyis riadóztatna, hogy valami nem lenne rendben. Vagy nem? Ahogy ismerem magunkat, tudunk mi jó kis mulatságokba keveredni, de ezúttal tényleg megpróbálok egy tündér lenni.  
Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2017. január 25. 14:18 | Link
Bécsi kirándulás - Grace és bárki

Azt hiszem, nem csak nézelődni jöttünk ide, vagyis gondolom, mivel egy vásárra többnyire azért mennek az emberkék, hogy vegyenek egy-két apróságot. Nekem sem érdekem üres kézzel hazamennem, feltételezhetőleg JiByung ki is akadna, ha nem vennék valamit neki Bécsből, úgyhogy ez még előttem áll. Viszont én élvezni szeretném a levitás utat és elsősorban fogyasztható termékeket vennék, mint italt és finomságokat. Nem mintha akkora evő lennék, de a hidegben jól esik az ilyesmi. Talán ez vezérel akkor is, amikor felkiáltok és Gracenek szinte parancsolom, hogy menjünk puncsozni. Nagyon rég ittam már az italt, ezért is örülök, hogy barátnőmnek sincs ellenére és pontosan úgy érti a határozott szavakat, ahogy én szánom őket. Beállunk a sorba és kis várakozás után megkapjuk a téli kedvencemet a bögrével együtt. Kesztyűs kezemmel szorongatom a szépséget és próbálok belőle inni, ami még megy, viszont azt nem tudom elkerülni, hogy ne forrázzam le a nyelvem. Okos Dasha, már megint elhamarkodott vagy! Az ízét persze még így is érzem, amit egyértelműen jelzek Grace felé is: elmosolyodom vele együtt. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek vele, már nagyon hiányzott nekem a csajszi. Szavai is lelkesítenek, noha ez most úgy hangzott tőle, mintha nem akarta volna és annyira kényszerítenem kellett őt. Tudom, hogy hogyan érti és örülök, hogy elégedett, nekem is jól esik a puncs.
Amíg sorban állunk, bár gyorsan halad, mégis elveszítjük a csoportot. Én nem különösebben ijedek meg, mert úgyis itt a vásáron vannak, akkor meg minek egy helyen tömörülni, de tudom, hogy a házvezető külön kérte, hogy maradjunk együtt és nem én akarok lenni az, aki törtvényt, vagyis szabályt szeg. Természetesen Grace-szel mindig jó kislányok vagyunk, mi sosem csinálunk semmi őrültséget. Na de most tényleg nem kéne rossz példát mutatni, a barátnőm is beleegyezik, hogy érjük utol a csapatot, ezért megindulunk az általunk feltételezett irányba, ami mint utólag kiderül, jó útvonal. Grace előbb ismeri fel őket, de én sem megyek el a megfelelő személyek mellett. Berci bácsi tűnik fel először, mint biztos személy és ha jól látom, ő is épp az elcsatangolt diákokat keresi. Nos, mi megvolnánk. Iszok megint a bögrémből, már nem annyira forró és így gyorsabban csúszik az ital.
- Jól, mondjuk kicsit most futkosósak a napjaim, mivel még nem sikerült teljesen beköltöznünk és folyton mászkálok a boltba, az egyetem is sok újdonságot rejt, amit meg kell szoknom és hát tudod, hogy hirtelen mindenkivel akarok találkozni, mert mind nagyon hiányoztatok. De boldog vagyok, hogy sikerült elhatározom magam és visszajönni ide, nem is egyedül - mesélem a kérdésére és nem is szeretnék semmit kihagyni, amiről ne illene tudnia. Talán egy-két témát jobban is kifejthetnék, de jó ez így, ha valamire felcsillan a szeme, úgyis rákérdez, ismerem már annyira, ő sem az a típus, aki félne megérdeklődni bármit is.
- Na de mesélj ám te is! Hogy teltek a napjaid, éveid? Hogy van az én kedvenc babám? - támadom le nem egy kérdéssel és csak reménykedni tudok, hogy nem térek rossz vizekre. A csapat közelében haladunk és közben azért nézelődünk is. Még nem látok semmi érdekeset, aminek esetleg JiByung örülne, de nagyon rajta vagyok az ügyön. A barátnőm szavaira figyelek elsősorban, persze ha netán valaki csatlakozik hozzánk, szívesen fogadjuk.    
Szál megtekintése
Európa - Dasha Fresmoon hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek