A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=214081#post214081][b]Kevin F. Rohr - 2013.12.14. 10:41[/b][/url]

Kirándulás, kirándulás, kirándulás! Három napja ezen pörgök, és igyekeztem Leonie agyára menni ezzel. Ahol csak találkozunk, mindig felhoztam témának, és nem felejtettem el megemlíteni azt sem, hogy Tita is jön. Jaj, a kis hercegnőm olyan édibédi, hogy majd megzabálom. Szóval azért próbáltam eddig Leonie vörös agyacskájára menni, hogy inkább már küldjön el, és utálja meg a kirándulást. Mert akkor nem fogok hiányozni neki, ő persze fog nekem, de talán a többiek és a sok látnivaló elveszi a gondolataimat a hugicámról és… a kis drágáimról. Amira nem engedte meg, hogy bárkit is elhozzak, persze azért Tónit betettem a táskámba, ő már megszokta, hogy ott szállítom. ~ Nohát, nézzük, mi kell még! Bogrács, ruhák, chips, ragasztó, kicsorbult konzervnyitó, lejárt tombola, minden megvan. ~ Jáhííííí, örülök, és gyorsan felöltözöm. Észre sem veszem, hogy a pulóvert fordítva vettem fel, bár állandóan a nyakamnál piszkálom, mert kicsit szorít. Nem baj, a norvég minta hátulról is ugyanaz. Beteszem Tónit, két halott pocokkal – Merlin vigyázzon a lelkeikre -, most egy darabig majd nyugton marad. A tértágítóval ellátott hátitáskába még a terrárium is belefért, szóval nem lesz itt baj. A bográcsot azért kívülre akasztom fel, hogy lássák, komoly túrázó vagyok.
- Jaj, elkések! – felkapom a kabátom, a csukámat, sapka, sál és már rohanok is. Az egyik utolsóként érkezem, de mosolyogva integetek mindenkinek aki ott van, Amirát már meg is ölelgetem, meg Titát is. A többiekből, csak Ágostont ismerem valamennyire, vele titkos kézfogást ejtek, majd figyelem az eligazítást. Közben, ahogy forgólodok, néhány társamat eltalálom oldalba a bográccsal.
- Bocsicsocsi! – mondom vigyorogva, de ahogy újra elfordulok, hogy elnézést kérjek, kap más is egy kis ismerkedést a főzőtudományom eszközével. Igaz, főzni nem tudok, de hátha valaki majd csinál valami jót benne, az lenne csak az igazi móka!
Amira elmondja, hogy mi lesz, és már a hopphálózat bécsi végén jövünk is ki.
- Tyű, ez aztán az aztán! De szuper! – álmélkodok, és már majdnem megmutatom az egészet Tóninak is, de akkor észbe kapok, hogy Amira képes lenne elkobozni, az pedig letargiába súlytana. Hiába imádom az eljegyzett asszonykát, Tóni az Tóni. Tita mellé sündörgök és átölelem őt, és hallgatom a szobabeosztás, meg a tennivalót.
- Együtt leszünk Tita, de szuper! Köszi Mira! – kiabálom át a csendet, halványan vöröslő pofikával. Miközben a szobabeosztás tovább folytatódik, próbálom megjegyezni a neveket. Hát volt ott Béla, meg Manci, meg Csoki – vagy Vanília? – Májkül… Tita megvan. Mindegy, majd később összebarátkozunk mindenkivel, és akkor megtanulom a neveket is. Első mókának milyen jó lesz már. Közben nekidőlök egy tálaló kocsinak, ami kiderül, hogy bőröndhordó kocsi és kicsúszik alólam, én pedig a földre kerülök, üleppel lefelé.
- Háhá, de mókás kis cucc ez! – feltápászkodom és követem Ágostont, aki beenged minket a szobába, ami nagyon szépen van berendezve.
- Alszunk egy ágyban Tita? – pörgetem meg és elviszem a lányt kézben az egyik üres emeletes ágyhoz. Ott pedig ledobom őt, remélem nem bánja, hogy nagyot huppan.
- Sziasztok! Kevin vagyok, a nagyobbik Rohr! De szólítsatok Fynnek! Hoztatok társasjátékot? – kérdezem csillogó szemekkel, miközben mindent kipakolok a felső ágyra. Az ágy melletti kis szekrényre pedig kirakom a zárt terráriumot, ahol éppen az egyik halott pockot lakmározza Tónikám, a madárpókom. Annyira édes, ahogy eszik és csattognak a kis rágói.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=217592#post217592][b]Kevin F. Rohr - 2013.12.22. 20:43[/b][/url]

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kirándulás, és én pont abban vagyok. Jaaa, akkor nem is volt, hanem van és tart és lesz. Háhá, és ez annyira szuper, mert nem egyedül megyek, hanem a DÖKkel, meg mindenféle diákokkal, köztük a hercegnőmmel Titával. A szobabeosztás szuper, nagyon kis aranypofikkal kerültem egy szobába. Tita pedig velem fog aludni, legalábbis egy emelets ágyon, mert nagyon örül, hogy ott aludhat, ahol én. Én meg nagyon örülök, hogy ott aludhatok, ahol ő. Tehát mi nagyon örülünk, hogy ott aludhatunk, ahol a másik. Tehát, az alvásunk örülése, a másik alvásával nagyon jó! Kezdem nem érteni, de üsse kő, mindegy is!
- Juppí, én is így gondoltam! Elhiszed? – kérdezek vissza, és nézem, ahogy Titu elfoglalja a magaslati pontot. Biztos szereti az ózondús levegőt, azért szeret fent lenni. A magam részéről maradok odalent, mert nem szeretnék leesni olyan magasról. Tita elindul lefelé, én pedig elkapom őt, mielőtt annyit mondana, hogy megszentségteleníthetetlenségeitekért!
- Gyere hercegnőm! – kapok az alkalmon és megpörgetem, ahogy Titus a karjaimba ugrik. Egy kicsit még tartom, a szépséges szemeibe nézek, tényleg olyan kishercegnő, akiért érdemes megküzdeni a gyilkos pockokkal.
- Menjünk enni, biztos finom gombócokkal várnak minket! – vigyorgok és elkapom a kezét, és elindulunk ugrabugrálva ebédelni. Hú, tényleg nagyon finomak az ételek, csak egy kicsit mások, mint a kastélyban. Ezek inkább állnak hozzám közelebb, mint a magyar ízek, így aztán degeszre tömöm magam.

Másnap Tita már húz, von a buszhoz, én meg kissé kómásan hagyom, hogy irányítson. Alig két-három berendezési tárgynak megyek neki, ami ilyen állapotban nekem rekord. Zötykölődünk és én félvigyorral nézem, amint járnak a fogsorát védő színes ajkai.
- Én is örülök neked, és képzeld! Én is örülök! Hát, biztos veszek neki hógömböt, mert azt Nini nagyon szereti, aztán még meglátom! – újságolom el a műhelytitkot az én legkedvesebb hugicámról. Jó lenne, ha itt lenne, de nem ért rá, valami baj volt az új zoknijával. Az pedig veszélyes üzem!

Lethifalva

A bécsi napok pillanatok alatt elrepültek, én pedig ígéretemhez híven vettem Leonienak legalább 20 fajta hógömböt. A tértágító bűbáj miatt a zsákom még mindig nagyon könnyű volt, mégis majd ki csordult, a sok mindentől – főleg édességektől -, amiket beletettem út közben. Alig maradt már pénzem, de sosem érdekelt igazán, hogy mennyi van. Most az volt a helyzet, hogy inkább eltettem a maradékot, mert hátha akad még valami a lányoknak, meg Titának, amit még mindenképpen meg akarok venni. Újabb kandallós utazás, és máris megérkezünk egy gyönyörű helyre, sőt egy szobába kerülök a hercegnőmmel. Nyelek egy nagyot valamiért, és a szívem is jobban rákezd a dörömbölésre odabent, az is lehet, hogy valami bajom van. De pár perc elképedés után semmi sem történik, így vidáman kocogunk be az új szállásunkra.
- Aztadegyönyörű! – mondom így egybe, és az állam keresgetem. Olyan csudaszobákkat kapunk, hogy azt már el sem lehet képzelni.
- Tita, én nem tudok síelni, de kipróbáljuk? – nézek lelkesen a lányra. Nem lehet valami nagy dolog, láttam, hogy kisgyerekek is vadul száguldoznak le a havas lankákon.
- Hol szeretnél aludni? – leteszem a táskám és kiveszem a szőrmókom terráriumostul és e a kis éjjeliszekrényre teszem. Világot lát a kis drága, be is dobok neki egy kis apró egérkét. Sajnálom a kis fehérkét, de valamit ennie kell az én tüneményemnek. Az aranybogarak száma kettő a szobában, mert Tita is nagyon édes, ennél jobb kirándulásom még nem volt!