36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Almásy Léna hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 15:16 | Link

Dwayne
Erdély
Sárkányrezervátum

Még álmosan, kótyagos fejjel ültem az irodában és kortyolgattam azt a szörnyen rossz kávét, amit az egyik gyakornok hozott nekem. Fel sem ébredtem rendesen, de már ott topogott idegesen egy válaszra váró bagoly az ablakomban. Unott képpel oldottam le a lábáról a levelet, nem gondoltam, hogy fontos lehet. Pedig nagyon is az volt. Az erdélyi sárkányrezevátumból írtak, hogy gyilkosság történt a területén és az ügyet minél előbb ki kell vizsgálni. Nem sokkal később befutott Dwayne is, akit pedig kísérőként rendeltek el, úgy hiszem azért, hogy ha sürgős beavatkozásra lenne szükség, akkor mint a kommandó tagja, intézkedni tudjon.
A férfi biztosan nagy örömére a hopp-hálózatot használtuk, így nem sokkal később már a rezervátum fenyvesében ütöttünk tanyát.
Az igazság az, hogy eddig talán egyszer volt dolgom sárkányokkal, az az egy alkalom is a kiképzés során volt és már akkor sem igazán szimpatizáltam velük. Túl nagyok voltak, túl erősek és így túlságosan félelmetesek is. Összerándultam, amikor a közelben felüvöltött egy.
A helyiek szerint valakik besurrantak az éjszaka folyamán a területre és a megkötözött áldozatot egy felpiszkált Mennydörgő elé vetették, ami hát... nem igazán kímélte meg az életét.
Valószínűleg nem voltam eszemnél, amikor elindultam erre az útra és ez akkor tudatosult bennem, amikor odakísértek a láncra vert sárkány mellé. Szépen kifejlett példány volt, csak hatalmas szemekkel bámultam rá és egyre azt hajtogattam magamban, hogy én bizony oda nem megyek. Dehogynem... muszáj volt. Azt mondták, elkábították rendesen. Nagyokat szuszogott, én is mély levegőt vettem és odalépdeltem hozzá.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 15:41 Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 16:31 | Link

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Orrfacsaró bűz. A sárkány maga szörnyen büdös volt, valószínűleg a gyomortartalma miatt, hát még az áldozatból megmaradt testrészek. Nem is igazán testrészek, csak cafatok, semmi sem árulkodott egykori emberi létéről. A sárkánytól körülbelül három méterre lehettem, ott, ahol a földet vörösre festette a vér. Ismét nagyot sóhajtottam és beletúrtam a hajamba. Szörnyen émelyegtem és bár reggelizni nem reggeliztem semmit, mégis úgy éreztem, hogy végig tudnám hányni az egész kifutót. Semmi kedvem nem volt ott lenni, a vérben matatni a gyilkostól alig pár lépésnyire.
Leguggoltam. Valami fémesen megcsillant a homokban fellelhető ruhafoszlányon. Remegő kézzel ráfogtam a jelvényre, egy minisztériumi dolgozó jelvényére. Pontosan nem tudtam megállapítani, melyik osztályhoz tartozott, egy eléggé vészjósló hang kizökkentett.
Még mindig guggoló pozícióban emeltem fel a fejem, hogy szemügyre vehessem az előttem szunnyadó sárkányt. Ezzel a legnagyobb problémám az volt, hogy bestia közel sem szunnyadt. Egyenesen belenéztem az én fejemnél kétszer akkora zöld szemekbe. Egy pillanat alatt levert a víz. Ledermedtem és nem tudtam, mit kellene csinálnom. Ha mozdulni próbáltam volna, azt a sárkány azonnal támadásnak vette volna, az én életemnek pedig az jelentette volna a végét.
Megpróbáltam a lehető leglassabban felállni, de a teljesen felegyenesedést a szörnyeteg már nem várta meg. Szörnyű ordítást hallatott és nekem csak arra volt időm, hogy az utazótalárom zsebébe süllyesztett pálcámra ráfogjak. Végig a hatalmas zöld szemeket bámultam, közben elfelejtettem, hogy ezek a bestiák mozgékonyak és legnagyobb fegyverük a farkuk. Úgy tűnt, a kiképzésemen nem igazán fedett le minden egyes pontot, ami a veszélyt és az ilyen varázslényeket illeti.
Próbáltam volna menekülőre fogni a dolgot, remélve, hogy a lánca kifejezetten rövid, de nem jutottam túlságosan messzire. Hangosan felnyögtem, amikor a vaskos hátsó tag az oldalamat érintette.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 17:14 Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 18:47 | Link

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Egy pillanat alatt játszódott le minden, mintha az első lánccsörgés és a támadás között egyáltalán nem telt volna el idő. Lett volna lehetőségem védekezésre, de semmi semmi értelme nem lett volna. Egymagamban nem tudtam volna elkábítani, minimum még két ember lett volna szükséges ahhoz, hogy biztonságban kijussak onnan.
Behunytam a szemem, amikor a hatalmas tüskés farok eltalált. A fájdalmon kívül csak a sárkány hörgését érzékeltem. Aztán elterültem. Földhöz vágott, mint valami rongybabát. Szorító érzés fogott el, apránként, zilálva tudtam csak levegőt venni. Valahol a távolból hallottam az idomítók ordítozását, mintha be lett volna dugva a fülem. Mintha aludtam volna.
Egy újabb nagy csattanás, közvetlen közelről. Dwayne volt, hallottam a hangját. Szerettem volna kinyitni a szemem és a szám, szerettem volna elmondani, hogy jól vagyok. Szerettem volna hazudni, de valami láthatatlan erő nem engedte és egyre csak húzott le az öntudatlanság boldog állapotába.
Csak feküdtem ott eszméletlenül, kitekeredve, semmit sem érzékelve a külvilág harcából. Nem sok kellett hozzá, hogy a szakemberek összefogva leszedálják a bestiát, akinek eleve nem kellett volna felkelnie.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 20:00 | Link

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Az egész olyan volt, mint egy valósággá vált rémálom. Egy gyilkosság az éjszaka folyamán, aztán még egy ilyen hatalmas gikszer is történt a kivizsgáló testi kárára. A rezervátum munkatársai minden bizonnyal egy alapos fejmosáson fognak átesni a közeljövőben, ami a sárkányok kábítását illeti.
- Nem tudjuk, uram. Biztosak vagyunk benne, hogy rendesen végeztük a dolgunkat - rebegte a választ az egyetlen olyan ember, aki hozzá mert még szólni Dwayne-hez az eset után. Mindegyik csak állt ott, mint egy nagy rakás szerencsétlenség és várták a megváltást, vagy legalábbis az ébredésem. Én viszont semmit sem tudtam az egészről és a sötét erőnek esze ágában sem volt elengedni.
Az előbb szóló jól oldalba könyökölte a balján lévőt, aki a bambulásból átváltott eszeveszett rohanásba, hogy baglyot találjon és gyógyítót hívjon, bár azt mindenki tudta, hogy ezek nem azonnal gyógyuló sérülések.
- Hogy... Mit segítsek? - a másik oldalamon térdre borult egy másik férfi is. Teljesen zavarban volt, nem mert hozzám érni. A vállam felé nyúlt, majd vissza is rántotta a kezét és kétségbeesetten pillantott Dwayne-re. Tudta jól, hogy ezért szörnyen meg lesz hurcolva, nem is igazán tudott másra gondolni abban a pillanatban, csak arra, hogy ha sokáig tétováznak, előfordulhat, hogy a sárkány ismét felébred ideiglenes kábaságából.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 20:01 Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 22:13 | Link

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

- Küldtem... baglyot... - zihálva érkezett vissza az imént elnyargaló férfi, jelentve, hogy segítségért küldetett. Ez volt a legalapvetőbb és talán az egyetlen dolog, amit értem tehettek ők a sárkány elintézése után. A továbbiakban mindenki csak megszeppenve állt ott, mint a bűnösök, egyik sem mert Dwayne-hez szólni. Valahogy nem akartak a végtelen haragjával találkozni, éppen elég volt mimóza lelküknek, hogy mindenféle idióta barmoknak elhordta őket. Csendben vártak, aztán kísértek, hűséges pincsik módjára, hogy ha kellett volna esetleg valami, rögtön ugrani tudjanak.
Mindent körülölelt a csend. Meg a kínzó fájdalom.
Szörnyen fájt a fejem és azon kívül minden porcikám. A levegőt csak apránként, felületesen tudtam venni, de minden egyes be- és kilégzésnél megjártam a poklok poklát. Lassan, nagyon lassan nyitottam ki a szemeimet. A fénytől csak még inkább hasogatott a fejem, de muszáj volt... muszáj volt látnom valamit a külvilágból is. Egy szobában feküdtem, ezt mind sikerült megállapítanom, mielőtt újra becsuktam a szemeimet. Ajkaim elnyíltak, mondani akartam valamit, de apró nyöszörgésen kívül semmi más nem hagyta el a számat. Mindenem, mindenem fájt.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 8. 09:45 | Link

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Fel akartam kelni, be akartam fejezni a nyomozást, aztán haza akartam volna menni úgy, mintha az ég világon semmi különös nem történt volna. Tudtam, hogy Dwayne mellettem van. Meg akartam neki köszönni, el akartam neki mondani, hogy jól vagyok, hogy vigyen haza és maradjon velem. De nem tudtam, egy árva, értelmes hang sem hagyta el a számat. Mindenem lüktetett, mintha egy ménes feldühödött kentaur vágtatott volna keresztül rajtam.
Még éreztem, ahogy a férfi megfogta a kezem. Finom melege átjárta az egész kézfejem... aztán csend lett. Teljes csend és sötétség. A fájdalom is elmúlt, én pedig visszazuhantam ismét a tudattalanságba.
Attól a pillanattól kezdve semmit sem éreztem, pedig ha láttam volna a külvilág történéseit... Dwayne agya elborult, és ez még gyenge kifejezés. Nekiesett a bagolyküldőnek. Az idomárok gyűrűje egyszerre hördült fel, de egyik sem mert közbeavatkozni. Féltek a férfi haragjától, sőt egyenesen rettegtek. Eddig is félelmetesnek tűnt, de most... az arca teljesen eltorzult a dühtől, és egyáltalán nem kímélte a már földön fekvő, szenvedő egyént is. A tétova bagázs csak ordítozott, nem mertek pálcát fogni rá, féltek, hogy még egy eljárást a nyakukba akasztanak és akkor aztán ténylegesen végük lenne.
A hátsó sorban azonban valaki megelégelte a verekedést. Egy határozott mozdulattal félrelökte az előtte állókat.
- Locomotor mortis! - hangzott az ige, ami a férfi lábát volt hivatott összebilincselni, megakadályozva ezzel a további rugdosódást. Ezen ügyön felbuzdulva még mielőtt Dwayne a hátsó zsebéhez kaphatott volna, egy másik rezervátumi még egy kötöző bűbájjal is "megajándékozta" őt.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 8. 11:03 Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 8. 17:30 | Link

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

A földön fekvő férfi minden egyes rúgásnál hangos nyögéssel adja a többiek tudtára, hogy egyáltalán nincs jól. Már rég feladta a próbálkozást hogy felálljon és ellenálljon, karjait maga elé emelve, magzatpózba görnyedve várta, hogy Dwayne dühe alábbhagyjon. A feldühödött férfi nyilván nem tudhatta, hogy a legközelebbi ispotály alig pár kilométerre van a rezervátumtól, pontosan ilyen esetek miatt, így a bagoly ha nem is pillanatok alatt, de elég gyorsan képes volt célba juttatni az üzenetet.
Végszóra nyílt ki az ajtó. A gyógyító rosszalló pillantással nézett végig a bagázson, de leginkább a megkötözött auroron, aztán pillantása megállapodott rajtam.
- Miért nem figyeltek rá egy kicsit jobban?! - megingatta a fejét, majd letérdelt mellém. Az első dolga volt, hogy pulzust és légzést vizsgáljon, majd ő is végigtapogatta az időközben háromszorosára duzzadt és teljesen megfeketedett oldalamat. Gyakorlott mozdulatokkal vizsgálta végig az egész testemet további törések után kutatva, közben motyogott és morgott magában. Miután a vizsgálatot befejezte, a többiekre ügyet sem vetve nyúlt a táskája után, hogy mindenféle kencés tégelyeket, bájitalokat, de leginkább a pálcáját elővegye és nekiállt, hogy szállítható állapotba hozzon. Félő volt, hogy a törött bordák valamiképpen fontos szervet érnek, komolyabb belső vérzéseket okozva ezzel.
Nem sokat tehetett értem a helyszínen, így amikor végzett, az ajtón kilépve intett a kint várakozó betegszállítóknak. Ránézett gyors a megrugdosott gondozóra, akinek a csillapíthatatlan hányáson kívül szerencsére nem lett nagy baja, aztán még egy utolsó jócselekedetként feloldotta Dwayne-t mindennemű mágia alól, remélve, hogy az nem fog még egyszer nekiesni a többieknek.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 8. 18:22 Szál megtekintése
Európa - Almásy Léna hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek