Mira és a makeover
november 1.
RÓMA

. . .
 Tiffany sietve igyekezett Mira után, mivel a lány már pár méterrel előtte menetelt, s nem akart lemaradni. A fenyegetésre csupán elmosolyodott, de azért felgyorsította lépteit. Aznap reggel érkeztek a Loveguard családhoz, és a vöröske még jövetelükkor kibámulhatta magát, viszont úgy tűnt, hogy a táj és a telek nem akar kifogyni a látnivalókból. Amellett, hogy minden hatalmasnak tűnt Tiff számára, úgy érezte, még sosem volt ilyen boldog sok ember társaságában. Mira bátyját és két unokatestvérét már a suliból ismerte, viszont szüleivel még sosem találkozott. Bár az érkezésüknél kicsit furán érezte magát, hamar kiderült, hogy egész jól ki tud jönni velük, s annak köszönhetően indultak el késve, hogy a feketeség apja elszórakoztatta a vendéget.
-Hát persze. Olyan...friss. -következtetett, ahogy beleszimatolt a levegőbe. Mosolyogva folytatta az utat, továbbra is kémlelve a kis erdőt, amelyen átsétáltak. Hamarosan kiértek egy kis parkba, ahol Tiffany megint elbámulta magát, s arra eszmélt fel, hogy Mira megfogja a kezét, és magával ragadja. Alig tettek meg pár métert, megeredt az eső, s a két lánynak még jobban össze kellett bújnia, hogy elférjenek az esernyő alatt. A vöröske mostmár nagyokat lépett, hogy tudja tartani a tempót, és nyitott szemekkel fürkészte az utat, amelyen elhaladtak. Kérdő tekintettel nézett háztársára, mikor a sikátor-szerűségben találta magát, válasz helyet viszont csak a vizes ernyőt nyomták a kezébe. Tiffany tátott szájjal figyelte végig, ahogy Mira megbabrálja a zárat, s egy fél másodperc múlva már egy bevásárlóközpontban toporzékolt. Még ideje sem volt körbenézni, hisz Amira azonnal beráncigálta a legközelebbi boltba.
-És mi most végigjárjuk...az összeset? -tette fel a kérdést fájdalmas grimasszal az arcán, előre rettegve a választól.

Outfit

Téli kirándulás - Bécs

 Későn ébredt. Erre azonnal rájött, ahogy zavaros tekintettel, összeborzol hajjal felült az ágyába, és Mira fekhelye felé tekintve eljutott a tudatáig, hogy az üres. Újabb másodpercekbe telt, míg feldolgozta, hogy aznap utaznak el. Hogy hova, azt nem tudta, csak azt, hogy nagyjából 10 perc múlva kéne találkozzon a töbiekkel, legalábbis ezt hírdette a kis óra az éjjeliszekrényen. Siettében szinte kifordult az ágyából, magával rántva a takarót, s majdnem elvágódva. Visszanyerte az egyensúlyát, és a szekrénye nyugalmára rontott, heves kotorászásba kezdve. Egymás után dobálta ki a ruhákat, míg az ágyra került a kiválasztott öltözék. A római út óta törekedett úgy öltözködni, hogy kényelmes legyen, de Mirának is megfeleljen, ami, ahogy utólag kiderült, nem a legkönyebb feladat egy olyan ember számára, aki sosem hordott mást, mint nadrágokat, és blúzokat. Magára rángatta a csíkos pólót, a fekete szoknyát, majd egy övet csatolt köré. Felhúzott egy fekete harisnyát, majd rá egy vastagabb, ugyancsak fekete térdzoknit, hogy ne fagyjon le teljességben. Végül nyaka köré tekert egy sötét-lila sálat, egy fekete rövid csizmát és futólag megszemlélte magát a tükörbe. Egész türhető. Kicsit elrendezte a haját, hogy ne úgy nézzen ki, mintha tényleg most kelt volna fel, de kibontva hagyta. Gyorsan bedobott még pár cuccot az utazóládába, majd becippzározta. Kis, kerekes, fekete bőröndöt kapott az apjától, mely erre az alkalomra tökéletesnek bizonyult. Újra az órájára pillantott, és kis fintor kíséretében megállapította, hogy már lassan 10 perce a csarnokban kellett volna legyen. Már majdnem kint volt az ajtón, mikor meghallotta a panaszos nyávogást. Homlokára csapva megfordult, és felkapta a vörös kiscicát, amit még apjától kapott a születésnapjára. Wendy még mindig kicsi volt, nem nőtt túl sokat, de legalább könnyedén lehetett hordozni, és gyorsabban is haladt az ember. Végre kilépve a klubhelyiségből megszaporázta lépteit, hogy időben odaérjen, vagis hogy ne késsen olyan sokat.
 Utolsóként futott be, és egy félig büszke, félig kérdő mosollyal üdvözölte Mirát, véleményét várva az az napi választásáról. A rövid úton a miniszterig már maga előtt reptette utazótáskáját, s meglepően hamar már a kandalló előtt álltak. Elsők között lépett be a zöld lángokba, majd másodpercek töredékéig tartó forgó állapot után kilépett a Bécsi szálloda túlfűtött nappalijába. Míg a többiek is megérkeztek megcsodálta a világos díszítésű berendezést, majd Amirára irányította a figyelmét, végighallgatva mondandóját. Halvány, elégedett mosoly rajzolódott az arcára, mikor kiderült, hogy csupán egy másik személlyel kell megossza légterét, és nem héttel, emellett ismerte is Andinet színjátszó körröl. Maga mögött húzva böröndjét ment a lány után szobájukig, ahogy türelmesen megvárta, míg a Rellonos kinyitotta az ajtót. A kétszemélyes szoba otthonos színekbe volt burkolva, s bent kellemes meleg üdvözölte az új lakókat.
-Melyik ágyat szeretnéd? - fordult mosolyogva háztársa felé. Számára elég mindegynek számított, hogy hol aludhat, bár talán szívesebben ment volna az emeletre, hisz még sosem aludt emeletes ágyban.

Ruci

Lethifalva

 A Bécsben töltött rövid idő gyorsan, és számára kimondottan eseménymentesen telt el. Rengeteg helyen jártak, de őszintén nem ragadta meg semmi különleges a figyelmét. A legtöbb időt a nappaliban töltötte Wendy és egy jó könyv társaságában, néha-néha pedig bemerészkedett Amirához egyet beszélgetni vele, de ennél több mozgást nem lehet észlelni felőle.
 Mikor reggel Mira benyitott egy mosolygós jó reggelt-tel köszöntötte, már az ágyon ülve, felöltözve és becsomagolva, az alvó kiscicával az ölébe. Aznap lezserül öltözött, egy egyszerű sötét farmert kombinált egy világos színű, ugyancsak denim anyagból készült ingel. A bordó sálját még a nyakába dobta, majd egy barna magassarkú mellett döntött, mely illett a kis táskájához, és még magasabbá tette. Hamarosan helyszínt változtattak, és Lethifalván kötöttek ki, ez lévén a következő célpont. A feketeség gyorsan lerendezte a dolgokat a kissé barátságtalannak tűnő férfivel, majd felolvasta a szoba-beosztást. Tiff kis fintorral nyugtázta, hogy egy Eridonossal kerül egybe. Hiába, egy rellonos háztársával még megfér valahogy, de egy olyanal, aki teljes mértékben ellentéte...Ez érdekes lesz. Nem kellett sokat várnia, hamarosan elébe szökkent egy jókedvű kiscsaj, aki azonnal bemutatkozott, és egy szusszra elhadart vagy három kérdést. Tiff kicsit tétován nézett rá, majd sokkal lassab beszédmóddal válaszolgatni kezdett neki, közben megközelítve a lakosztályukat.
-Tiff. A hármasba megyünk, és nem, én sem tudok síelni. -idáig jutott mikor benyitott a szobába, ahol fából készült, kellemes árnyalatú emeletes ágyakra bukkantak, s az elsősből már buggyantak is ki az új szavak.
-Persze, ott alszol, ahol akarsz -fejezte be sóhajtva, s megpróbált az arcára erőltetni egy halvány mosolyt. Talán nem kéne ilyen gorombának lennie. Hisz szegény lány csupán elsős. Valahogy az "egye fene" ötletet támogató kisördög erősebb volt ez alkalommal a vöröskébe, így ejtette a gondolkodási menetet azt illetően, hogy hogy legyen minnél kedvesebb. Az Eridonos vagy megszokja, vagy...csinál amit akar. Nem Tiffany dolga.
 Elhelyezdett az alsó ágyon, bőröndjét az ágy széléhez fektetve, s kiszabadította az apró mágikus kalickából Wendyt, aki kicsit félve mászott ki az új helyen. A kismacska mindig megilletődött, mikor kis dobozából egy új helyszínen mászott ki, de már lassan kezdte megszokni, és egyre bátrabban fedezte fel az új területeket.
-Remélem nem zavar -ennyi telt a vöröskétől, de legalább pár szót intézett Emmához. Ha a lánynak macskaszőr allergiája van, vagy fél tőle, vagy kitudja milyen baja van, muris négy nap lesz, az biztos.

Ruha
Wendy