36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Emma McNeilly hozzászólásai (20 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. december 9. 21:44 | Link

Kornél
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a legszebb ruha


Nyaralás a tél kezdetén? Emma egyszerre tartotta butaságnak, meglepőnek és valahol aranyosnak is. Ha próbált volna, akkor se hagyták volna, hogy ellenkezzen így természetesen végül ő is az utazás mellett tette le a voksát, ezzel maga mögé utasítva szorgalmi javításokat vagy tervezéseket. Most először talán nem volt benne emiatt akkora bűntudat, mint az esetek nagyobb részében előfordul. Boldog volt, szinte sugárzott, mindez nyilván annak volt köszönhető, hogy bizonyossá vált, hogy ott hordja a gyermekét a szíve alatt és lassan kezdtek eljönni azok a bizonyos „látható jelek” is. Persze még nem annyira, csak éppen hogy elkezdett kerekedni a pocakja, de ez bőven elég volt neki, hogy büszkén és boldogan gondoljon mindenre, ami vele történik. Tipikusan olyan kismamaságnak nézett elébe ahol egy nagy álom válik valóra így minden percének tud örülni, nem számítanak a kilók, bármennyire is megjegyzi azért, hogy biztos nem szívderítő, a fáradtság, vagy éppen a rosszullétek. Meglepő módon z indulás izgalma nem hozta ki még jobban így teljesen jó kedélyállapotban futott neki az egésznek. Nem mellesleg magát is meglepte, hogy ennyire tudatlanul - abból a szempontból hova és miért éppen most utaznak – sem volt képes nemet mondani. Ez picit talán várta is, hiszen azért itt a kastélyban, vagy akár a faluban nehéz úgy kettesben lenni, hogy ne szóljon közbe a munka, egy megoldandó gond, valami tennivaló.
Titkok, vagyis fogalma sem volt, hogy több is van-e mégis így lehetne leginkább leírnia ezt az egészet. Mikor végre megérkeztek a helyre, Emmát teljesen elvarázsolta, ő maga itt még sosem járt és ez nem titkoltan volt ráírva. Úgy szorította az első percekben Kornél kezét, hogy az már szinte neki fájt, de nem félt, csak nagyon örült és izgult egyszerre, de hogy pontosan miért még ő sem tudta. Viszont ahogy múlt az idő egyre jobban oldódott ő is és tudta élvezni a kikapcsolódást, egészen az első esti sétáig, amikor is eltört z a mécses, de a legszebb értelemben. Ha a sírásra van jó alkalom, akkor ez az volt. Egyébként is kicsit kezdte túlzásba vinni az empatikusságát Emma, szerencsére még nem Luca szinten, de ez ott, abban a percben mikor megkérték a kezét tetőzött. Persze gondolkodás nélkül mondott igent, nem is volt rajta mit. Persze hogy most ünnepelte a szülinapját, de ennyit saját bevallása szerint nem érdemelt volna. És a helyzet az volt, hogy itt még közel sem ért véget a meglepetések sokaság. Még aznap este egy vacsora volt a cél, amin visszatérve ott találta magát szembe azokkal az emberekkel, akik tényleg a legfontosabbak Persze mindenkit azonnal átölelt volna, Kornél baráti körének is nagyon örült, bár Mandával szemben voltak fenntartásai ez viszonzott-e, de az anyukája volt az első, akinek a karjaiba sétált, és az édesapja. Nagyon örült nekik, nem sűrűn találkoznak az utóbbi időben, de ezt egy olyan napnak vélte, amin nem is lehetett volna meg nélkülük. Na meg itt volt természetesen a családon kívül Zoé is. Nem tudott mit mondani, de nem is kellett.
Olyan gyorsan kezdtek pörögni körülötte a dolgok, hogy azon kapta magát, ha nem kezd el valamin gondolkodni, lemarad a saját esküvőjéről, amit pont ma, két nappal a nagy meglepetéskezdetek után tartanak. El se tudja képzelni, hogy volt képes mindezt megszervezni Kornél, na meg alig tudja elhinni, hogy ezt érte, értük mind eltervezte és véghez is vitte. Na de biztos nem okoz senkinek meglepetést, ha az egyetlen Emmára háruló probléma is kifogott volna rajta, ha egyedül van: ez pedig a ruha. Persze minden nőcis kislány már az óvodában rajzolgatja a ruháját és tervezgeti, de ez az idők során, az ízléssel együtt változik, és ahogy odakerül, sok dolog megingat egy menyasszonyt. Meg az se volt mindegy, hogy egy-két kényes helyen nem lehetett bizony szoros... De sikerült, aztán pedig már csak várni kellett, hogy eljöjjön a számára mesébe illő szertartás, kimondja újra azt a hatalmas igent, amit korábban. Majd pedig… hát ezzel ő sem számolt, de fülig érő szájjal, boldogan, energikusan és fáradhatatlanul futott neki mindennek, aminek kellett. Élvezte is, de leginkább boldog volt, hogy úgy látta vidámnak Kornélt is, ahogy előtte még nem. És ehhez pár apróság már olyan egyszerűnek tűnt. Bár tény, hogy nem keveset vett ki belőle.
Most, túl az esemény lényegi részein, látva, ahogy teljesen elsötétedett már a távolban minden kicsit fáradtan mosolygott anyukájával beszélgetve, aki aggodalmát fejezte ki, hogy Emma még most sem ült volna le, ha nem húzza maga mellé. Nem hadakozott vele, inkább csak megnyugtatta, hogy rendben van.
- Rendben vagyok. Csak kicsit éhes.
Szánta egy mosollyal megnyugtatásnak is, kicsit mindenkinek körülötte. Bírja ő, csak még nem tudja meddig, de egyelőre rendben van. Aztán édesapja el is rabolta édesanyját egy táncra éppen Kornél érkezésekor. Kezeivel megfogva férje karját húzta még lejjebb és közelebb, hogy elfordulva felé egyik oldalra csókot váltson vele, de aztán, nem engedve el a kezét fel is állt. Így pillogott rá felfelé, ugyan azzal a boldog mosolyával, amivel ott állt órákkal korábban, vagy pár napja, vagy éppen a kis vitájuk másnapján a tesztek miatt.
- Büszke vagy?
Persze hogy ott lebegett a kérdés, mióta csak véget értek a hagyományos dolgok és maga a bulizás vette kezdetét. Emma nagyon jól kijön mindenkivel, így még ha ki is lóg minden sorból általában, akkor is képes belopni magát az emberek szívébe, itt azért kicsit több kellett. Ő nagyon jól akarta csinálni és remélte sikerült is. Na egyébként válasz ide vagy oda, nem titkolt célja volt elkapni egy táncra Kornélt. Férj és feleségként, pontosan tudja, hogy áll hozzá máskor, de most minden olyan más.
Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. december 11. 00:58 | Link

Kornél
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a legszebb ruha


Bármennyire is érték sorra hideg zuhanyként az események, valahogy minden percét imádta az egésznek. Még korábban mikor elsírta magát is végig mosolygott közben. Olykor érdekes érzelem együttest tud produkálni, de ezért csak nem eszi majd meg senki. Se ma, se később. Már mikor a hófehér ruhába bújt is nagy nehezen türtőztette magát, de aztán erős maradt és csak mosoly, valamint nevetés koronázta részéről a történteket. Minden annyira tökéletes lett úgy, ahogy sosem gondolta volna, hogy hihetetlenül nagy hálát érzett, éreztetett. Nem tudott túllendülni azon, mennyi mindent kapott hirtelen, nincs és soha nem is volt ehhez szokva, minden várakozását felülmúló ez. Bár tény, hogy Kornél kérésén érezte, hogy tudja a választ, azt meg mindketten tudják, hogy Emma úgy sem fogja közölni, ha rosszul lenne sem, boldog és esze ágában sincs bárki kedvét szegni. Fárad ugyan, és éhes is lett, de ettől még nem dől össze a világ. Ráadásul most a pihenésnél sokkal jobb dolgokat is lehet csinálni. Mint a tánc. Kornél visszakérdésére csak felnevetett, nem érezte a kérdést rossznak, de abban sem volt persze ezek után biztos, hogy jól közelítette meg. Mindaz, amit tudni akart, rá volt írva a férjére is: ő is örült és boldognak látszott, ez pedig bárminemű buta kérdéshalmazt elsodort Emma fejéből. Ezt is igazából csakis azért tette fel, mert kíváncsi volt az eddigiek után. Nehéz úgy beilleszkedni valahova, hogy láthatóan szöges ellentétben vannak, alig tudnak egymásról valamit és vannak negatívabban hozzáállók is. Azonban szőkeségünk ehhez túl békeszerető és optimista, hogy megtántorodjon. Ahogy kezét Kornéléba helyezve teszi meg az első lépéseket a parketten és hallgatja a válaszait, teljes figyelmét neki szenteli. Talán kicsit megszokottan lépdel a ritmusra, de még a dalra se koncentrál úgy.
- Kicsit azért féltem az elején, mit szólnak majd. De végül senkitől nem tapasztaltam semmi rosszat. Nagyon rendesek.
Érezte azért, hogy itt a falkában uralkodik bizonyos tisztelethierarchia, amit jobb nem bolygatni. Nem mintha szerette volna, de eleinte csak a jelenléte is olyannak hathatott szerinte. Bár amennyire tőle tellett, igyekezett ezt megkönnyíteni. Aki engedte és közvetlen volt, azzal szívesen beszélt, meghallgatta, bárkire szánt pár percet, hogy ha valamit szerettek volna, az nehogy elmaradjon. Igazából élvezett is köztük mozogni, különösen felszabadultak és vidámak voltak többségben, ezt pedig nagyon szimpatikusnak vélte. Ráadásul bárhonnan közelítette meg a dolgot, Kornélt is olyannak látta velük, mint akit kicseréltek. Ebből a gondolkodásból pont egy forgás lendíti ki, könnyedén suhan, fehér ruhájában, az anyag szépen követi a mozgását, majd pár pillanat után hozzásimul a rellonoshoz.
- Örülök neki, hogy így sikerült. Még ő sem tűnt olyannak, aki rögtön idejön és elharapja a torkom.
Vigyorgott rá, bármennyire furára is sikerült nem szándékosan fejtette ezt így ki, tekintete a lányt kereste, de hamar visszafordította inkább a férjére. Korábban sokat feszengett azon, hogy ott vannak más, szebb, csinosabb, esetleg Kornélhoz jobban illőbb lányok, de a jelen pillanatnál biztosabb nem is lehetne. Nem csak örül, hanem érzi, hogy annyira szerethet, amennyire csak bír, mert elfogadják ezt tőle. Ahogy azt is, hogy sajátos módon viszonozva is van ez számára. Így pedig mitől tarthatna? Most sem ilyeneken kéne filozofálnia. Ő mégis ezt teszi, szörnyű. De lassan már annyira belebújt szegény Kornélba, hogy későn észlelte csak a szám végét, de ő is megtapsolta őket természetesen. Kivárva a tömeget vonultak csak vissza a helyükre, ahol az ételek helyett inkább a vendégeken időzött kicsit a tekintete. Tetszett neki a látvány, nem is titkolta ezt el.
Mikor megérkezett a maguk étke és felé fordult újdonsült férje, már elvigyorodott, szinte szó szerint sejtette mit fog mondani. Végigsimította Emma a pocakját, ami bár már növekedett, a ruhának köszönhetően nem volt olyan feltűnő. Tökéletesen illeszkedett a helyzethez még az is. Mindemellett viszont tisztában volt vele, hogy nem csak magára kell figyeljen és oda is akart nagyon.
- Fogalmad sincs mennyire szeretlek.
Vagyis Emma így gondolta. Kinek és mi számít, vagy éppen mit mutat ki persze, de erre az egy kijelentésére olyan biztossággal csókolta is meg, hogy azt senki nem vitathatja el tőle. Mintha valakik még éljenezni is elkezdték volna ezt, de mielőtt túlzásba esnek és visszatapsolják visszafordult az ételhez, hogy nekilásson. Bár itt ma senki nem sértődik meg, ha bármiben félbeszakítják valamivel, az egyszer biztos.
Alapvetően nem az a sokat nyámmogós fajta, nem eszik órákig, de nem szokott hozzá azokhoz az adagokhoz, amik mostanság elé kerülnek. Oké, hogy kell a szervezetüknek, de azért a gyomorhely is véges. Inkább többször (vagy leginkább sokszor) eszik keveset kategória, most azonban nem tolta el magától az ételt, teljesen illedelmesen vacsorázott meg, de kipukkadni sem akart azért. Tekintetével megtalálta közben Zoéékat, a tényen, hogy így együtt érkeztek még mindig képes volt mosolyogni, pedig pontosan tudott mindent.
- Ha most többet kell ennem, úgy cipelhetsz vissza…
Tudja, hogy nem egy nagy fenyegetés, de teljesen őszinte legalább. A támlának dőlve tolta ki magát székestől egy egészen picit az asztaltól, majd oldalra billentve a fejét figyelte Kornélt. Egyik kezét a hasára fogta, de ez lassan már kényszeresnek tűnik. Tiszta kis bolond.
Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. december 22. 01:34 | Link

Kornél
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a legszebb ruha


Talán a legelső beszélgetésük óta elmondható, hogy Emma próbálja a tőle telhető legkedvesebb módon kikerülni, vagy nem meghallani a benne aggodalmakat és félelmet keltő megjegyzéseket. Ez a mostani is olyan, min alap esetben nagyot nyelne, de jobb nem belegondolnia a szavak könnyedségébe, ahogy elérnek hozzá a másiktól. Tisztában van ezekkel, de egyszerűen csak nem szeretné firtatni. Bármennyire kellene, elítélni érte úgy sem tudná még magában sem, bárhogy is álljon ezekhez a dolgokhoz, sosem volt olyan, aki ezért bárkit beskatulyázna. Még ha lenne rá oka sem. Inkább csak a mosolyt nem mellőzve megingatta kicsit a fejét a föld felé pillantva, aztán szorít a Kornél kezét a helyük felé ment, hogy leülhessenek. Persze rövidre is zárja ezután, de nem kétkedően, egyszerűen csak ő is tudja, meg optimista, mindig.
- Azt gondolom. De nincs erre szükség, mert nem lehet baj.
Nem mondhatná, hogy így tervezte a következő pillanatokat, a mondandója is igazából csak úgy elindult belőle, de nem bánta, ilyet sosem tudna megbánni, sőt, még csak meg se rezzent, könnyedén vette még a hatással együtt is, amit keltett. Igazság szerint nem várt viszonzást, de ki akarta mondani, eddig, ha ki is mutatta ő sem mondogatta, avagy célozgatott erre, de már egy ideje egészen biztos volt mindenben. Mostanra magában is tisztázta a tetteit és talán a lelkiismeretével is sikerült végre kiegyezniük. Ha nem is megalkudni. A csók közben még a remegtető gondolatoknak is vége szakad benne. Szereti, nagyon és előre haladva az időben egyre jobban. Az elején ettől is rosszul érezte magát, mintha rosszat tenne, mintha még szenvedés járt volna neki, mert nem jól cselekedett, de boldog, nagyon és ez talán mostanra kijelenthető, hogy mindent megért. Kézfejével végigsimítja Kornél karját, majd elfordul az ételhez. Örült, sőt igazából nem nagyon számolt és nem is akart válasszal, de kellemesen meglepődött. Az evésre se volt így egyszerű koncentrálni, azért pár pillanatra csak összeugrott megint a gyomra, de végig vigyorgott.
A megjegyzésen elvigyorodik, de nem firtatja. Biztos benne, hogy nem fog itt ragadni, akkor sem, erőt venne magán és elindulna egyedül is, de azért ez a veszély nem fenyegeti, így sem. Egyébként meglepő módon nincs semmi fura az étkezési szokásaiban így sem, szimplán jobban odafigyel, hogy meglegyen a megfelelő számú és éhes is olyankor, nem csak bekap valamit nap közben, ha már muszáj, mint korábban. Minimálisan mániákus ilyen apróságokban, ettől a megragadó szokások is. Pont, mint a hastapi.
- Ki nem hagynám.
Rávigyorgott Kornélra, de közben az éppen felé beszélő édesanyjára, majd Lexire figyelt. Azért van, ami nem változik, nem nagyon bírta levenni néha a tekintetét Noelről, vagy éppen Liliről, aki Mandáékkal jött. Nagyon kedvelte őket, meg egyébként is oda van a gyerekekért. Idő közben azért már sikerült mindent befejezni, ami az asztalhoz kötötte, így felállt, sőt még meglepve új arcok is érkeztek eléjük. Bár Kornél reakcióin minden látszott és igyekezett a vigyorát, amiben felismerte a problémát visszafogni, elindult a felkérőivel a táncparkettre. Visszafordult még, hogy egy puszit dobjon felé a már gyűrűvel ékeskedő kezével, majd eltűnt a tömegben.
Szemeivel azért az elején még Kornélt követte, de két forgatás után már nevetve fordult vissza a fiúk felé, kénytelen volt koncentrálni ilyen pörgés mellett. Nagyon élvezte, ez rá is volt írva, na meg aztán ő pont az, akinek egy percre sincs ellenvetése senkivel és semmivel szemben, ami ilyen kedves gesztus. Úgy nagyjából három vagy négy szám ment le, amit végigroptak, majd megjelent Manda, aki spanyolul pár szó után elrabolta a partnereitől Emmát egy pár szóra kicsit levegősebb helyre húzva őt. Mondjuk azt, hogy Emma vele valahogy nem a legszívesebben marad kettesben, pedig itt aztán pláne nincs félnivalója. Most sem volt, bár a kapott tanácsokon inkább jót vigyorgott magában. Nem rövid időbe telt, de újra egyedül maradt, viszont inkább ott ragadt a friss levegő közelében és csak boldogan figyelte a pörgést a középpontban. Kornélt kereste, de egyelőre eltűnt a látóköréből.
Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. december 23. 01:59 | Link

Kornél
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a legszebb ruha


Ahogy egyre fokozódott a hangulat a vendégek körében úgy lettek intenzívebbek is, amihez a zene is idomult, hiszen egyre pergősebb lett. Persze egy pillanatig se voltak ezen irányba ellenvetései, hagyta magát vezetni, forgatni, irányítani. Nevetett és boldogan mosolygott minden aktuális táncpartnerére, akik nagyon figyelmesek voltak vele a hév ellenére is. Hamar átadta magát a bulinak ő is, nem feszengett és nem is akarta magát kivonni semmiből, hiszen mért tette volna? Persze számos dologátfutott az ő agyán is már a nap elején, mikre kellhet vigyázni, mégis elég optimista volt mindezek mellett mély levegő után életre kelni és nem akadályozottan topogni partvonalon az este szempontjából. Mondjuk mindezek ellenére valahogy egy picit fellélegző szünetnek sikerült, mikor a parkettről félrehívták, bár azért rendesen meglepődött. Pont a nő lett volna az utolsó, akivel esetleg számol, hogy ma majd szóba akar vele elegyedni. Mégis így lett. A döbbenet miatt eleinte leginkább hallgatott, de azért nem burkolózott megsemmisült csendbe legalább. Életében nem kezdeményezte volna az elhangzott beszélgetést, viszont nem hátrált ki belőle. Önmagát meglepve vette az akadályt. Végül magára maradva nézett körbe és rövid időn belül rá is lelt arra, akit annyira keresett.
- Azt hiszem gratulált a maga módján többek között.
Mondta, miközben azért csak elvigyorodott visszagondolva az elmúlt percekre, amiről még nem tudta eldönteni, hogy kínos volt-e vagy kedves számára. Nem nagyon hallgat el dolgokat, vagy hazudik, de úgy érzi jobb, ha kerüli a részletekbe menő beszámolót, meg amúgy is, mindketten tudják, hogy bármilyen is a volt rellonos nő, Kornélnak rosszat nem akarna, így Emma meri feltételezni, hogy ezért neki se ártana. Figyelte, ahogy lassan elvész a barnahajú a tömegben, ők pedig ketten maradnak. Kornél felé fordulva nézett fel rá, majd a vendégeknek hátat fordítva kezdett kifelé bámulni. Megszorította a korlátot, majd próbált nevetni még megcsóválta a fejét. Gyűjtenie kellett azért egy kis erőt, mert nem volt meg mind, de aztán mindkét kezével Kornél arca felé nyúlt, tenyerei közé fogta majd hüvelykujjaival simította végig még közelebb húzva hosszan megcsókolta. Nem érdekelte egy percig sem ott akkor, hogy Kornél néha mennyre irtózik a szeretetkitöréseitől, mert ha jön, akkor bizony Emma ezt csinálja ma, most. Mert igen is meg akarja mutatni mennyire boldoggá lett téve. Komolyan gondolta bent, hogy szereti, de a szavakkal nem lehet igazán bizonyítani, ezt azért ő is tartja.
- Talán valami mást is mondania kellett volna?
Kérdez vissza vicceskedve még elhátrál, hogy lássa rendesen, valahol mélyen biztos Emma is feltételezhetné, miket tudnának neki mesélni, de a benne megmaradt ártatlanság és naivitás pillanatok alatt söpri általában ezeket le a gondolatai közül. de most azért nagyon kíváncsi lett mit kap válaszként.
Utoljára módosította:Reviczky Emma, 2015. december 23. 01:59 Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
LLG kirándulás - kezdetek
Írta: 2015. december 28. 23:04
| Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci


Miroslav
Évi
Újabb év, vele egy csomó újdonság, már amennyire. Még a tanév kezdetén elutazott egyik hétvégén tanársegédével és gyakorló tanárával, Đomival, hogy ezt a most januári kirándulást leszervezze. Két nagyon kedves ember, a gondozók vezetője Miro és egy alsóbb alkalmazott, akivel Emma együtt töltötte gyakorlatát annak idején szedresen fogadta őket és tűzték nekik napirendre a január negyediki alkalmat. A navinések vezetője meghirdette, összeszedte a kisdiákokat, majd még napfelkelte idejű korai órára kitűzte a gyülekezést, hogy az utazás és odakeveredés biztosan beleférjen.
Reggel nyolcra várták őket a zöldhatárra, ahol a rejtett intézmény helyezkedik el. A közelébe, egy magyar faluba utaztak hopp-porral Bogolyfalváról. Emma mindenki számára átadta a kellő mennyiséget, majd egyesével elindultak, hogy odaérjenek. Emma nyitotta a sort és Đomi zárta a megbeszéltek szerint, hogy mindenki meglegyen. Szerencsére nem is volt nagyobb gond belőle. Az érkezés pontjától még egy jó 10-15 perces sétájuk volt, amin a csevegésre és kérdésekre volt lehetőség, már akinek esetleg volt erre kényszere. Emma már előre ismerte a járást így rutinosan szelte az erdei utat, még nem elkezdett kimagasodni előttük a hatalmas, természetbe ágyazott fa épület, ami a központi rész. A verandán állva pedig már ott várta őket Miroslav és Évi. Emmát és Đomit régi ismerősként üdvözölték, majd köszöntötték a diákokat is. Ezután a tanárnő vette át a szót.
- Remélem mindenki felkészült, ők itt nagyon kedves dolgozói az intézménynek, segíteni fognak ma nekünk a feladatokban és a gondozói életbe való belekóstolásba. Három csoportra fogunk bomlani, egyet mi vezetünk majd Đomival, egyet Miroslav, egyet pedig Évi. Mindenkinek más dolga lesz, de senki nem fog unatkozni. - Mondja végig, aztán pedig előveszi a névsort és gyorsan felsorolja, hogy kik és hova kerülnek. – Levendula, Veronika és Rachel fognak Évivel menni, Annamária, Timi és Maris Miroslavval, Adri, Lilith és Lilla pedig velünk.
Ezután a csapatok összeállásáig váltott pár szót, hogy hova is mehetnek ők a helyi erővel, majd a csapatához indult, hogy megnézze felkészültek-e.
- Na, megvagytok, indulhatunk? Mi az intézmény keltetőjébe fogunk menni. Ebből adódik, hogy tojásokkal fogunk dolgozni. Az legyen még meglepetés, miket csinálunk majd. Itt bemegyünk, majd ki az udvarra egy kisebb épületbe be. Egyetlen dologra lesz szükségetek, kesztyűkre, ezek itt vannak. Húzzátok fel.
Mondandója közben elmutogatta a helyeket mosolyogva, majd átadva a felszerelést elindult, hogy átvezetve őket a gyakorlós helyig. Nem volt messze, így remélte, hogy ha van is felmerülő kérdés, azokra tud majd időben reagálni.
Közben a másik két csapatnál is elkezdődött az élet, Miroslav volt a határozottabb, de a vicceskedőbb is. Gyorsan a közepébe vágott a dolgoknak és elkezdett zöld köpenyeket osztogatni, na meg kesztyűket.
- Ezeket vegyétek fel, aztán akár mehettek is befogni pár sárkányt. – Vigyorogva adta át az utolsó darabot is, majd folytatta. – Miroslav vagyok, nyugodtan tegezzetek, nagyjából 22 éve dolgozom és élek itt, az összes gondozó munkájáért én felelek, de a szakterületem a befogott sérült vagy beteg sárkányok állapotának felmérése és gyors kezelése. Az Ellátó-központba fogunk menni és a mai munkát fogjátok velem végezni, illetve megismerni.
Zárta rövidre, és Emmáékkal egy időben nekiindultak szintén az épületnek, Miro végig mutatta az utat és felelt a felmerülő aggályokra. Évi csapata volt, akik utoljára indultak el, de a párbeszéd náluk is hamar lezajlott, mikor a többieknél.
- Sziasztok, Évi vagyok, bár valószínűleg senkit nem ismerek közületek mesterképzést én is a Bagolykőben végeztem, így lettem gondozó és keveredtem Szedres után ide. – Kis szünetet tartva végignéz az érkezőkön, aztán mindenkinek ad egy zöld pólót, nagyobb méretben hogy pulóverre is ráhúzható legyen, ha valaki fázósabb. Majd elindult, intve, hogy kövessék. Megkerülte az épületet és jó 5 perc gyaloglás után egy vaskerítésen léptek be, ahol egy istállókhoz hasonló épületegyüttesbe sétáltak be. – Mivel befogadó egység is vagyunk, előfordul, hogy nem csak sárkányokkal van dolgunk, hanem más, sérült lények is kerülnek be hozzánk. Értük felelek mostanság, hogy megfelelő elhelyezésük legyen. Velük fogtok ma dolgozni.
Miután minden csapatnak kiderültek az alapok, aki akart kérdezhetett, megkezdik lassan az igazi „tanulást”.




//Első hozzászólást a megérkezésről, esetleges kérdésekről, és így tovább január 3. 23:59-ig írjátok meg, egy szál legyen!
Egyéb kérdésekkel írjatok baglyot nekem! Smiley//
Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 5. 21:42 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Évi

Évi csapata
Évi könnyedén vezeti az imént „munkatársának” fogadott három lányt az istállók és elkerített legeltetők felé. Igazság szerint nagy szerencséjük van itt, az egész intézmény területén talán a legkönnyebb az eligazodás és a tényleges munkáig a leg veszélytelenebb is. Általában az ápoláson és állapotfelmérésen túlvannak már az állatok, és nem is teljesen kicsik és extra gondozást igénylők már, bár így is van velük munka. Még beértek figyelmes volt és nem felejtette el a barna hajú lány kérdését. Miközben kinyitott egy első látásra üresnek tűnő nagyobb karámot válaszolt is.
- Ha nem akarunk nagy dolgokra gondolni egyszerű, elkóborolt vagy kitett crupok és kneazle kölykök is kerültek már ide. De a profilunk inkább a veszélyesebb vagy nagyobb testű állatokat érinti. Átmenetileg időzött, vagy időzik akár jelenleg is itt hippogriff, granian, abraxan vagy éppen thestrál. – Mondja végig, mire egy kis mozgolódás hallatszik, de elő semmi nem jön. – Ma egy visszatérő vendégünkkel fogunk foglalkozni, Emmától ha jól tudom nem nagyon volt még ilyenben részetek, de majd segítek mindenben. Nem nagyon akar előbújni. Megnézzük?
Zárja le végül a beszélgetést, majd int a lányoknak, hova is álljanak, hogy belássanak, ő pedig a lábait maga alatt tartó, a földön fekve éppen csak a fejét megemelő lényhez sétál be. Sasra emlékeztető fej, lótest, nagybestia. Valószínűleg, ha még nem is találkoztak vele a hippogriffre hamar ráismernek ezekből ők is. Egész csendesen és határozottan közelíti meg Évi. Elé guggol, megvárja, még felé emeli a lény a fejét, a szemébe néz és kivárva emeli a kezét a bekötözött láb felé, hogy felszínesen megnézze mi a helyzet.
- Először meg fogjuk etetni és nekiadjuk a szükséges gyógyszereit. Csillag néven talál egyikőtök egy dobozt, balra a kis helyiség asztalán, ketten pedig be tudjátok hozni a vizet és a neki szánt táplálékot, az ajtó mellett van ahol bejöttünk. Együtt pedig ezeket mind nekiadjuk majd.
Ezután még megnézte az állatot, majd kiadta az utasításokat, hogy a dobozból a port a vízben oldják fel, majd egyikük, egészen bátran, de nyugodtan sétáljon be a tállal és tegye le elé, aztán jöjjön ki, a második lány a jelenleg vitaminokkal teli tápot kellett bevigye ugyan így. A harmadiknak jut a neheze, a dobozban marad bájitalt a sérült lábra kell majd önteni, viszont ehhez előbb meg kell majd közelíteni, ha a többiek megtették a magukét.


/Osszátok fel magatok között, ki melyiket szeretné, vagy ha nem megy, írjatok nekem. Wink
Január 11. estig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 5. 21:43 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Miroslav

Miroslav csapata
Végigmérte új embereit, ezután pedig vigyorogva csapta össze tenyereit, ahogy elindultak végre. Nem volt kérdést, ezt valahol szereti, jobb, ha a tényleges munka, mintha az elmélet hozza elő a kételyeket és érdeklődést. Abból mindenki többet tud tanulni. Pontosan tudta mi vár rájuk odabent, a kérdés csak az volt, erre fel vannak-e a lányok készülve. Mielőtt a kezelő rész felé fordultak volna megállt, és mikor mindenki tekintetét magán érezte beszélni kezdett.
- A napokban volt egy nagyobb rajtaütésünk Romániában. Egy úriember úgy gondolta sárkányszaporító lesz a szakmája és valahogy hozzájutott két fiatal Román Hosszúszarvúhoz. Az egyik sajnos belehalt a tartásba és szakszerűtlen kezelésbe, valamint az ellenállása miatti támadásokba, a másikat idejében idehoztuk még, de elég rossz állapotban van. A szárnyait képtelen használni, leginkább csak füstöt tud fújni és a hirtelen, támadónak érzékelt mozdulatokra támadóan reagál. Kérlek benneteket, a lehető legnagyobb nyugalommal gyertek utánam, beszélni nyugodtan lehet, csak ne kiabáljatok, valamint ha közelíteni akarjátok, a kezelés után akár a simogatásnak sincs akadálya, mert úgy egy óráig kába lesz.
Miután végzet, megvárta, ha volt kérdés, hogy még odafelé felelhessen, aztán bevezette őket a már vázolt helyzetben lekötözött és szenvedő fiatal hímhez. Mindig jól jönnek a plusz kezek, így most sem hagyja, hogy csak nézőként unatkozzanak. A két hasonló nevű lányt a hatalmas méretezésű kötszerek felé inti, ahol ki vannak készítve, csak ide kell őket hozni, a harmadik, fiatalabb lányt pedig két bájitalos üvegért, amire szükség lesz. Ő maga a sárkányt közelíti meg, akin már elkezdett hatni a nyugtató, de mintha alig kapott volna, még próbálna verdesni, de már nem fújtat.
Amint elszenderedett, közelebb inti a lányokat, az egyiket a bal, a másikat a jobb oldalára, a harmadikat pedig szembe velük, aki nyújtott szárny másik oldalára. A feladatuk egyszerűnek tűnik, a néha még mozduló szárnyról le kell az eszközök segítségével fejteni a régi kötést. Ezután aki a bájitalokat hozta azzal kezelni a részt, majd átkötözni. Úgy gondolja, miután elmutogatja és magyarázza menni fog a lányoknak így várja őket.


/Osszátok fel magatok között, ki melyiket szeretné, vagy ha nem megy, írjatok nekem. Wink
Január 11. estig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 5. 21:45 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Emma és Đominic csapata
Rutinosan szelte Emma, maga mellett segédjével és diákjaival az utat. Valahol azért hiányzik neki az ilyen élmény, a hely, a munka, de jelen helyzetében nem nagyon kéne ilyen munkahelyben gondolkodnia. Egyelőre még érzi a levegőben a férje és maga közötti parázsló kis ellentétet, hiszen lelépett, sárkányok közé, terhesen. Mindegy, a legkevésbé megerőltető, ám ezzel ellentétben is érdekes részének bemutatását választotta a rezervátumnak. Egyelőre a kíváncsiságot a szemekben látta, szavakkal nem tapasztalta, de ő is valahogy hasonlóan szótlan volt annak idején az első alkalommal.
- Szóval, azt tudjuk hová tartunk, de a feladatot és azt mit fogunk csinálni ma, még nem egészen. Most először tojásokat fogunk rendezni. Bűbájokkal és folyamatos felügyelettel érik el számukra a megfelelő hőmérsékletet, valamint ellenőrizni kell, nem-e sérült, törött, vagy kezdett el repedezni. Az is fontos, ha a tojáson bármi furcsa jel van, kiderüljön. Elszíneződés, eltérő a megszokottaktól és így tovább.
Sorolja, miközben megérkeznek a kis kifutókon rendszerezett tojásokhoz, a helyiségben jelenleg 5 működő van, kettő tojás elkülönítve, amiről Emma hamar elmondja, hogy nem az ő dolguk lesz, ezt a hármat kell megvizsgálják, mielőtt elárulja majd nekik hova tovább. Hiszen… a keltetőből a kissárkányok nem reppennek ám csak úgy ki…
- Egyszínű, mintátlan fekete tojásoknak kell lenniük, hiszen mindet egy elhagyott Norvég Tarajossárkány fészkében találták. Meg kell őket vizsgálnotok rendben vannak-e, van kérdés?
Emma sorban elé állítja őket, ahogy követték őt, majd a védőbűbájokat levéve int, hogy vizsgálják meg őket, minden rendben van-e, jó alaposan, hogy aztán mehessenek tovább. Ha ilyen egyszerű volna… Az első tojás teljesen rendben van, leszámítva a nekik jelenleg hátul lévő hajszálrepedést, mai a kelés közeledtét jelzi. A második alján, ha megemeli, van egy kis elszíneződés, szürkés, jele, hogy a tojás rossz hőmérsékleten volt egy ideig, amin szükséges változtatni. Végül a harmadik, ahogy egészen egyszerűen nincs hiba, de ha megfogja, érezheti mennyire kihűlt a tojás, ami nem jó jel.
Megvárja, még mindenki kielemzi a magáét, és ha ez sikerül, feljegyezteti velük egy papírra, majd Đomit segítségül hívva megkezdik a tojások gondozását is remélhetőleg.


/Osszátok fel magatok között, ki melyiket szeretné, vagy ha nem megy, írjatok nekem. Wink
Január 11. estig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 16:33 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Évi

Évi csapata
Mondhatni, hogy a legidőigényesebb feladatok egyike az, mikor új emberekkel kell közösen felvenni a munkát, mindeközben ügyelni mindenre. Évi azonban szerencsésnek mondhatja magát, mert a lányok bármennyire is fiatalok, nem iszkolnak a munka elől és érdeklődőek is. Neki a legnehezebb a saját kis betegeihez mást odaengedi, de most egy közös jóért teszik, és mikor már látja a lányokon is, hogy a hozzáállásuk is becsülendő, nagy kő esik le a szívéről a feladatok kiosztásával egy időben.
Nem is olyan meglepő módon az első ránézésre leghatározottabbnak tűnő lány, aki karizmatikusan lép fel kezdeményez. Magára vállalja az itatós részt, ezzel együtt megtöri a jeget is maga és az állat között. Fogja a tálat, közeledik, Évi pedig tisztes, de biztonságot adó távolságból figyel és segít ha szükséges. Nem lett azonban szükséges még. Bárlátszott némi idegesség, amire a griff is fel-felmordult, de ügyesen és megfelelően oldotta meg a hölgyike. Ezután jött a vitamingazdag táplálás rész, amikor a helyi tápot kellett elvinni neki. az aranyos, korábban kérdezősködő és érdeklődő lány fogott neki. Nem jegyezte meg a neveiket, de ő elsőre is kellően előzékenynek és édesnek tűnt, le merné fogadni, hogy vagy navinés vagy levitás. A csendes tevékenykedést egy kérdés töri meg, amin elmosolyodik, majd még mielőtt a harmadik személy is belefoghatna, gyorsan megállítja, hogy még kint feleljen nekik.
- Ha a sérülést is kezeltük, olyan negyed óra múlva elfog pihenni, de éberen fog figyelgetni. Mivel sérült és a mozgásában is korlátozott, mondhatnánk, hogy nem olyan veszélyes, de azért az. Szóval, ha komolyan gondoljátok, és szépen betartjátok, amit kell, mikor elpihent megpróbálhatjuk a simogatást. Mit szóltok?
Mondja végig, majd a válaszok után útjára engedi az utolsó csapattagot, aki nagy bátorságot tanúsít, hiszen ellátja a sebet. Büszkén és elismerően bólogat mindhármuk munkája nyomán, aztán visszatérve a karámot nyitva hagyva kijjebb sétálnak, hogy ott beszélhessék meg a továbbiakat. Hiszen ez sem volt egy rövid idő, még kivárták és végignézték, ahogy eszik, majd elkezd elfeküdni.
- Biztos vagyok benne, hogy tanultatok már az unikornisról, ha a hippogriffről részletesen még nem is. Csillag is különösen nehéz eset, nagy tisztelettel, összeszedettséggel és pozitivitással kell megközelíteni. Simogatni pedig… nem szabad hirtelen és meg kell várni, még ő közelít a kinyújtott kezedhez, irányíthasson ő ezáltal. Várunk még egy kicsit, aztán előre megyek, megmutatom, hogy is mehet, aztán ha szeretnétek, egyesével odajöhettek ti is megpróbálni…
Ezután pedig fogta magát, majd z imént elmondottak szerint elindult be, leguggolt az állattal szemben, megvárta, még felé néz, előrenyújtotta kezét, majd várt. Kis idő után fejét Évi végtagjához simította…


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 16:33 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Miroslav

Miroslav csapata
Szerencsére semmit nem kellett kétszer elmondjon, és minden tanácsát figyelembe véve cselekedtek mai tanoncai. Örült neki, hogy legalább ez a része simán ment, bár voltak kételyek benne, meg merik-e majd tenni. Végül a vöröshajú lány nekikezdet kisebb hezitálás mellett, amit bár kiszúrt nem tett szóvá, elismerően bólintott, mikor eltávolította a kötést, majd a rázósabb részeknél besegített a másik két lánynak. Fogalma sincs meddig tartott, nem szokta ilyenkor az időt figyelni, vagy azt, hogy sietni kéne. A bájitalra mintha önkénytelen mozgásban a sárkány megrázkódott volna, de Miroslav higgadtsága a lányokat is igyekszik átlendíteni ezen.
- Köszönöm a közreműködést.
Gyorsan zárta ezzel, az utolsó mozdulatok után pedig a közeli kis helyiséghez indult, ahol kimosakodhatott, ahogy a lányok is. Lassan a páciens is annyira elpihent a nyugtató hatása alatt, hogy még a mozgásra se riadt körülötte, pedig valaki egy egész tálat borított le a teremben. Intett a lányoknak, hogy ha gondolják, meg lehet simogatni. Ha élnek vele, ha nem, lehetőséget hagy, csak eztán indul tovább.
- Tudom, hogy sokan tartanak a hasonló munkáktól, azt is, hogy nem leányálom. De fontos tudni, hogy az egyik leghálásabb munkakör, ha látjátok… - Kis szünetet tartva vezette ki őket egy hátsó ajtón, ahol egy nagyobb udvarra volt kilátás. Az imént ellátott sárkányhoz hasonlóak, de felépült, egészséges, példányok voltak. Miroslav meg mert volna esküdni rá, hogy ezek „boldog” sárkányok, legalábbis vidámak. De végül csak befejezte a mondatot feléjük intve. – milyen eredménnyel jár. Én ezért csinálom végig minden nap, ettől van erőm, és ha egyszer bármelyikőtök úgy döntene, ez lesz a hivatása, én csak biztatni tudom.
Mondja végig egész vidáman, igazából a tény önmagáért beszél, nem is pazarol egyelőre több szót rá, megvárja, hogy lesz-e bennük érdeklődés vagy sem, mielőtt visszatérnek a betegükhöz.


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 16:33 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Emma és Đominic csapata
Emmának volt jelenleg a legegyszerűbb dolga, ha azt vesszük, hogy nem is életveszélybe vitte a csoportját, ráadásul még Đomi is itt volt, hogy segítsen neki. Valahogy, anno mikor ő volt gyakorlótanár Véda mellett is így volt ezzel, nem tud rá már diákként tekinteni, meg eleve még mindketten a padot koptatták, mikor megismerte. Valahol örült is neki, hogy először megoszthatja kicsit a felelősséget, bármennyire is utál hárítani. Elfoglalta az odafigyelés és a feladatkiszabás, amiben már egy ideje nem volt ilyen gyakorlati része neki sem. Na meg így egyszerűbb volt jegelni azt az aprócska tényt, ami otthon vár majd rá a kiruccanás mivolta miatt…
- Csak bátran vizsgáljátok meg őket…
Bátorította, aztán amint látta előbb a rellonos lányt, Lillát, úgy tűnt, baj már nem lehet, mert mindenki teszi a dolgát. Összemosolygott az imént említett lánnyal, mikor az felvetette, hogy hideg a tojás. A felmérő lapra be is írta, majd megvárta a másik két lányt is, hogy megkeressék, ha van gond. Mikor vége szakadt, éppen beírta volna, hogy rendben van már, Adri tojásához értek, amire Đomi fel is szólalt.
- Úgy tűnik, eggyel többen lesznek már a napokban. Hát… jó kérdés, ritka, hogy pontosan tudják a gondozók a fajtán kívül, mi várható. Egészséges-e aki előbújik és így tovább. Ezért is fontos, hogy gondosan figyeljenek a tojásokra, minél jobb állapotban kelhessenek ki.
Mondja, mintha teljesen hétköznapi dolgokról beszélne, ahogy vidáman közelebb lép ő is, hogy megvizsgálja a repedést. Mikor felmérte a dolgot, látta, hogy bizony-bizony eljött az idő, így a protokollt ismerve át kell tenni egy másik, külön helyre, azonban nem venné el a diákok elől a lehetőséget, és mivel a barna hajú rellonos lány volt a legelső reagálója is, neki szánja a lehetőséget. Megmutatja, hogy hogyan emelje fel a tojást, nem bántva azt, majd teheti át egy egyéni megfigyelő részbe. Ez jóval alacsonyabban van és a környéke úgy van berendezve, ha nincs gondozó a közelben, se lehessen baja a kissárkánynak. Mikor sikerül végrehajtani, a helyiség közepén megvárja Đomit is, ha visszatette a védőbűbájokat is a másik két tojásra, majd elmondja mi is jön.
- Arra gondoltam, ha már tojások, biztos érdekelne titeket az, hogy az első pár hétben mi történik a kicsikkel, főleg azokkal, akiknek az itteni gondozók lesznek a szüleik, mert találtak.
Belekezdett, de többet nem is árult el, csak kivezette őket egy udvari részre, ahol pontosan lehetett látni négy, egészen fiatal egy és három hét közötti, szárnyukat bontogató lényt. Egymással viaskodtak vagy éppen pihentek. Annyira nem kicsik, mint mondjuk egy kölyökkutya szokott születés után, de a monstrumokhoz képest egészen. Innen lehetősége nyílt őket megfigyelni a kis csapatnak. Emma már várta azt a bizonyos kérdést, ami minden diákban ilyenkor motoszkál, ha már majdnem ott van, hogy találkozhasson velük testközelből, de egyelőre nem lőtte le a poént, merre tartanak, amíg nézik őket.


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 22:14 | Link

Kornél
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a legszebb ruha


Nevetett. Boldogan, önfeledten és mintha csak maguk lennének. Bár ez nem csúfondáros volt, vagy éppen lenéző, egyszerűen a visszakérdés tette. Pontosan tudta, hogy kettejük közül Kornél ismeri jobban a volt rellonos nőt, ettől még azonban valahol Emma úgy gondolta, hogy jól értelmezte, csak a mellékes szöveget próbálta magában félretenni, vagy pozitívvá formálni. Amanda esetében nem volt ez egyszerű. Ő nyitott volt felé, de ezt a másik részéről nem érezte így. Mindenki más, de ő azért nem hátrált ki akkor sem, ha esetleg kényelmetlenebb módon szúrogatott volna oda neki. Persze mindezek között nem kicsit tartott tőle, vagy éppen látott benne vetélytársat. Ez viszont egészen más lapra tartozik. Ahogy itt van most, fehérben, Kornél oldalán egészen felszabadító számára. Legalábbis ha már felfedezte magában, hogy mintha valami féltékenység is villódzna odabent, ez úgy megnyugtatta. Na meg nem utolsó sorban olyan régóta álmodozott róla, hogy majd eljön az az ember, aki mellett boldog lesz, és lehet felesége, szerethet, lehet anyuka, meg amik még ezzel járnak. Annyira elveszett ezekben, hogy gondolkodás nélkül fordult Kornél elé. Már majdnem túl jól megy minden.
Kiszalad az összes erő a karjából, nem a rászorító kéz miatt, hanem mert meg sem próbálna ellenkezni és minden erre utaló jelet elfelejt. Egy apró, nem is igazán hallható sóhaj elhagyja ajkit, de inkább lefelé néz pár pillanatig azon a kevés helyen, ami még kettejük között van. Felesleges lett volna ránézzen, így is előtte volt az arca, pontosan tudta ezekkel mit vált ki, de egyszerűen olyan nehéz volt. Emmától azt kérni, hogy tartózkodjon ettől, nagyjából mintha a zsiráfoktól tiltanák el. Vagy egy kisgyereket az édességtől. Tudta, hogy ő feszül rá túlságosan, azt is, hogy tud alkalmazkodni, csak nagyon nehezen szokik le olyan dolgokról, amit ő csak pozitívan lát. Bár mit nem annak? Azért nem zuhan magába, még a mosoly is visszaköltözik a csók után lassan az arcára. Alkalmazkodni fog, menni fog ez neki, hiszen megéri, tényleg, ezt tudja.
- Sok furcsa kérdése szokott lenni… kettőnkről. – Még a szemöldöke is megemelkedik, de alig pár pillanatra, aztán inkább bele se gondol azokba, amiket hallott már a barna hajú nőtől. – És mit válaszolsz neki a végére?
Vigyorgott rá, azért az iméntiek után a csevegés eléggé megnyugtatta a lelkét. Nem kezdett nagy bocsánatkérésekbe, így is talán a világon nincs még egy ember, aki annyiszor elnézést kér önmagáért. Körbenéz, ahogy beérnek a terembe és a lassan köréjük gyűlő tömegből pontosan tudja mi következik. Tortaaaa. Csillogószemekkel nyúl a felajánlott kés felé, hogy aztán együtt vágjanak bele a tortába és szeljék ki az első szeleteket. Azonban mielőtt a nagy osztogatásba kezdenének, a szokás szerint az első szelet az övék, és együtt kell megenni. Valahogy Emma érezte, hogy ez se Kornél kedvence, szóval gyors procedúrának esett neki, ahogy ujjával a tejszínhabot a tetejéről már megkóstolta rávigyorgott a férjére, majd fogott egy villát. Az első falattal nem titkolt célja volt megetetni a rellonost, de tovább nem akarta kínozni, ha nem vevő rá. Ezt már megtanulta, hogy néha a kevesebb több. Aztán persze nem következhetett más, minthogy mindenki megkapja a magáét és folytathassák a bulizást is.
Szál megtekintése
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 23. 22:53 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Miroslav
Évi

Évi elégedetten mosolyog, hogy a három lány a munka végeztével lelkesedést mutat. Bár lehet csak az újdonság varázsa teszi, ő mégis bízik benne, hogy kicsit az itteni munka és élet, amibe belecsöppenhettek kicsit teszi. Tudja, hogy nincs sok ember ma már, aki ennyire önzetlenül és mindent beáldozva vállalná, hiszen ez egy teljes idős elfoglaltság, jóformán csak aludni van ideje mellettük a gondozóknak. Ez nem a legkecsegtetőbb a jövő generáció számára persze. De ezek a tanulmányi utak is lehetnek döntőek, bár ahogy nézte még mindannyian elég fiatalok, nem feltétlenül állnak pályaválasztás előtt.
Gondolataiból a kérdések zökkentették ki, majd felajánlotta Csillag megsimogatását, ami szerencsére békésen és a lányok szemszögéből sikeresen lezajlik. Kibírják minden magánakció nélkül és szépen betartják az utasításokat is. Mikor kijönnek a karámból, becsukatja azt, majd elpakolja az elővett dolgokat, miközben elárulja, hogy ha már az idejük nagyrésze elment még van egy apróság, ez pedig a bejárat melletti kistálak feltöltése. 4-5 a rezervátumban kóborló kneazle kölyök tulajdona, akik minden falatot nagyon várnak. Talán még elő is botorkálnak, ahogy hallják a mozgást etetőhelyük környékén.
- Ebből, ebből és ebből kell beletenni, meg a kannákból a vizesedényeket feltölteni és elkészültünk. Nagyon nagy segítség voltatok, köszönöm. – Mondja, miután elmutogatta mi, hol, merre, majd összecsapva tenyerét körbenéz.
- Nincs más vissza, minthogy megrohamozzuk a mosdókat, aztán a kantint, nem engedhetjük, hogy üres gyomorral menjetek haza…
Azután mosolyogva mutatta az utat előbb a tisztálkodási lehetőség felé, majd ahol már várták őket remélhetőleg a többiek.


Miroslav tekintete ingázott új segítőin, próbált valamit leszűrni róluk, miként élték meg az iméntieket. Hiszen elláttak egy sérült sárkányt, nyilván mindenkiben volt félelem, ijesztő volt a helyzet, de úgy tűnik nem okozott maradandó károsodást, amin jót vigyorog, mikor bemutatja a lábadozó részleget. Ez a „jövő” részleg más néven, hiszen a felépült vagy egészségesen befogadott, kifejlettebb példányok mind itt kapnak helyet, innen épül majd a borzalmas múlt után a jelenük.
Azonban hamar hallja a hívást, tudja ez mit jelent, egy sárkányt nehéz altatni, nyugtatni vagy kábítani, hosszú időre meg lehetetlen. Lassan éledezik bent, így a szakszerű gondozók már az elszállítást kezdik meg, addig ők itt nézelődnek, Miroslav is éppen csak pár percre indul vissza, hogy megnézze nem-e kell segítség.
- Visszamehetünk mindjárt, elpakoljuk a használt dolgokat, aztán kimosakszunk és mindenkinek jól fog esni egy kis evés, megrohamozzuk a kantint!
Mondja nagy vidáman, ahogy int a lányoknak. Visszagyalogol az iménti kezelőbe, összeszedi a hulladékot, a lányokat segítségül hívja a bájitalos fiolák elpakolásában, majd mutatva az utat elindulnak. Mosdó, aztán az étkezde a végállomásuk.


Emmánál túl aktuális téma ez a babadolog, szóval ahhoz képest, hogy tanárként jött, legalább annyira élvezett a tojások és az állatok közelében lenni, mint ők. Amúgy is a kötelességeinek legalább egy húsz százalékát átvette Đomi, amiért nagyon hálás, másfelől meg, ki ne örülne egy ilyen kiránduláson? Szinte látta a csillogó szemeket miután a tojások kezelésén túlesve elindultak nézelődni. ahogy pedig a látókörbekerültek a kicsik, ő is tudta mi fog következni.
- A szó szoros értelmében nem lehet úgy, mint a rendes állat meg lénysimogatókban a veszélytelenebbeket. De amíg egy gondozó karjaiban van, egy két simítást meg lehet ejteni, ha már eléggé kézhez szokott, hogy ne kapjon oda egyből. De ezeket ritkán, rettentően nagy óvatossággal végzik.
Mondja végig elég természetesen, gyakorlatilag se igent, se nemet nem mondott, bár lehet lehangolóan hangzott nekik, ekkor viszont int lentről egy férfi, hogy menjenek ét a lengőfolyosón, majd le hozzá. Emma át is vezeti őket, ahol egy üvegfalas megoldás mögött várakoznak, közben persze a másik kérdést is meghallotta a navinések feje.
- Nem, itt nem lehet. Náluk egész speciális a sárkányok helyzete, ha jól tudom, viszont Szedresen van lehetőség, bár nem egyszerű, sok dolog kell hozzá.
Közben az iménti gondozó közelebb érkezett levéve a záróbűbájt a kiskapuról, kezeiben nem akárkivel. Emma végül a lányok felé fordult, majd szigorúan elmondta a szabályokat az óvatosságról, hogy egyszerre egyikük mehet be, ha akar és mer, és amennyiben a gondozó szól, tessék távolodni, senki nem szereti, a kissárkányok se az idegeneket, hiába emberek között nevelkednek ők eleinte.
Végül kivárja, segít is, ha kell, bármiben, aztán ők is, mint a többi csoport mosdó, majd kantin útvonalon a főépületet célozzák be.

Miután mindenki beért, Emma összehívta őket induláshoz, hogy ahogy jöttek, úgy haza is mehessenek. Szépen, rendezetten, bár biztosan hulla fáradtan. De abszolút megérte eddig úgy tűnik. Mindenkinek ad lehetőséget elköszönni a segítőiktől, összeszedni a holmikat, hogy aztán mehessenek.


//Elnézést a késésért, a válaszokat, amiben kérlek zárjatok is részetekről, január 29. 23:59-ig írjátok meg, hogy aztán én is befejezhessem. Smiley//
Szál megtekintése
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. január 31. 01:44 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Írország ma meghazudtolta önmagát, ahogy a napsütés erősen kitartott és leküzdötte a felhőket, nem esett az eső és még a szél is elviselhetően lengedezett. Nincs több öt vagy hat foknál, de azt hiszem rosszabbat is láttam már. A kezeim így is kicsit kipirosodva csúsztak a zsebembe, ahogy a hopp-állomást elhagyva egyből egy taxi várt minket kint. Nem telt többe az út húsz percnél, de a tekintetem le sem tudtam venni a tájról. szeretek itt lenni, itthon. Akárhova is keveredtem el, ez mindig kicsit nagyobbat dobbant a szívemen. Remélem, hogy egyszer egy picit Lia is megél majd ebből.
- Látod ott, a hegy ormától délre. Onnantól kezdődik - mutattam az ujjammal a távolba, ahogy a hideg ablakra tapadt az. Mosolyogtam, de azt hiszem egész nap, jobban feldobott az egész, mint vártam. Szerettem a munkám rezervátumokba eső részét és mindig jó kapcsolatot ápoltam a munkatársaimmal, így mikor kértem egy kis szívességet, nagyon segítőkészek voltak. Mondjuk úgy, ma a kulisszák között nézelődhetünk egy kicsit. A Killerney Nemzeti park a muglik által tízezer hektár körül ismeretes, ám ennek majdnem kétszerese valóban, de ők azt a felét nem ismerik, az egyik legjobban rejtett és legbiztonságosabb keltető és nevelő hely.
- Láttál már valaha sárkányt testközelből? Nem betekintőn, vagy a védőüvegen keresztül, hanem úgy igazán? - kérdeztem felé is fordulva, hogy aztán mikor megállt az autó a válasza után ki is szálljak és bevárva elinduljunk be. - Szólj nyugodtan, ha majd sok, mármint... mikor így már nagyon, amiket mondok. Néha előfordul...
Szál megtekintése
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. január 31. 03:20 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Pár évvel ezelőtt biztos rossz anyának éreztem volna magam, ha csak pár órára is magára hagyom a kislányom, de itt voltunk pár hónappal azelőtt, hogy iskolát kezdene és a saját bácsikájával van. Ha ez nem életbiztosítás, akkor semmi. Nem mellesleg bízta Arthurban, mert tudja, hogy mi lesz vele, ha gond van. Cass helyettem is odalép, én sosem voltam agresszív, aztán sárkányok közé mentem dolgozni, volt egy elég negatív szakasza az életemnek és nagyon anyuka is vagyok. Nem ígérnék semmit leginkább.
- Nem, szerencsére szerencsés az elhelyezkedése a kis hivatalnak - jegyeztem meg, ahogy még kicsit a tájat néztem, mielőtt hátradőltem volna vissza az ülésen. Éreztem a kezét kicsit szélesebben is görbült az ajkam felfelé, ahogy felé fordultam még el is biccentve a fejem oldalra. Tényleg érdekelt, hogyan áll az egészhez, mert bár nekem az életem részei, amolyan szeretett szenvedély, sokakat ennyire nem köt le.
- Most, hogy mondod, abból én is láttam egy példányt, nem is régen. Nagyon csinos volt - bólintottam nagyokat elgondolkozva nézve magam elé mielőtt elnevettem volna magam. - Mert erre nem lehet nem lelkesedni! De tényleg, ők annyira mások mint a többi lény vagy állat. Sokkal összetettebb mitől különlegesek - tettem még hozzá, hogy aztán megköszörülve a torkom helyezkedjek kicsit, és csak miután megálltunk és kiszálltunk kezdtem bele az itteni "lakók" taglalásának.
- Ez egy békés környék, a maga módján persze, elsősorban keltető és megőrző. Ez azt jelenti, hogy főleg elmaradozott tojások, magára hagyott, beteg kissárkányok vannak. Illetve kifejlett példányokból főleg nőstények, így a veszélyesebb kategória. Van sróforrú, walesi zöld, hebridai fekete és ezek már hibridként kevert példányai, valamint egyetlen egy norvég. Róla keveset tudni, nem is megtekinthető.... elvileg - vigyorodtam el szélesen még billegve is a lábaimon, mert mi bizony be fogunk lesni az elkülönített részbe ma.
- Mehetünk? - kérdeztem rá nézve megállva, ahogy a kezeim lóbáltam kicsit magam mellett. Izgatott voltam, jó volt ebben a környezetben lenni megint.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. január 31. 14:26 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Bár nem esett nehezemre a barátkozás és ismerkedés korábban sem, hiszen a bagolykő falai között is eléltem, a munkában is kellett a bizalomépítés, azért voltak korlátaim. Talán féltem, mikor most már több, mint fél éve visszaköltöztünk Liával végleg, de azt hiszem Ezrára nézve mindig rájövök, hogy nem volt mitől. Talán jobb érzés is, hogy nem vagyok egyedül semmiben, azt valahogy én nehezen viseltem mindig.
- Határozottan, valahogy még a bögrémre is rákerült - préseltem össze az ajkaim, ahogy elfojtottam egy vigyort, de végül csak nevettem. Sosem szoktam ilyeneket mondani, néha én sem értem ezt, de jól éreztem így a közelében magam. - Valaki szeret túlozni, de képben vagyok.
A dicsekvés nem az asztalom és azt is elég furcsának tartottam, mikor  valaki nekem tulajdonította a bárki által elsajátítható tudást, mint készséget. Értek hozzá, szeretem is, de ettől nem különösebben hiszem, hogy kellene kitüntetés. Azoknak valóban járna, akik nap mint nap kiteszik magukat ennek, én kikerültem ebből, egyszer mikor már Liával annyira nagy lett a hasam, hogy a saját lábam sem láttam, utána pedig... nos mikor megint visszakerültem a katedrára. Békésebb volt, megoldást vártam tőle talán, de sikertelenül egy ideig.
- Egy menedék, felfogható így is. Sok átmeneti van, akik később rendes rezervátumokba kerülnek. Skóciába, de akár Szedresre is - csak hogy közelebbit is említsek. Meg tudtam érteni a nőstények agresszióját egy ideje, azt legalábbis mindenképpen, amiért óvják a gyermeküket még a fajtársaiktól is, nemhogy tőlünk, emberektől. Bár itt még ha nem is lehet nekik kellően bemutatni, én hiszem, hogy tényleg jól van bánva minddel is.
Kicsit tétován és olyan furcsán tettem még mindig, ahogy a kezem az övébe simult, de csak finoman megszorította, hogy a lendülettől el ne eresszem, majd el is indultam vonva a megfelelő irányba.
- Kapni fogunk egy mágikus kártyát. Minden ponton egy kis doboz érzékeli majd, így tudják merre járunk, de csak az ellátóban és a keltetőben lesz velünk valaki - mondtam végig a legfontosabbakat, ahogy lassan köszöntem is a nőnek, aki egyből lelkesen mondta is a nevem én meg mosolyogva tettem ugyanezt. Gyorsan váltottunk pár szót az anyanyelvemen, majd elvettem a kártyákat. - Kicsiktől a nagyokig?
Szál megtekintése
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. február 2. 15:23 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Szerettem a munkám, azt is, ami csak az oktatásból állt, de azt is, amikor még a pálcámra és a fizikumomra volt szükség. Nem vagyok egy kifejezetten agresszív külsejű, sőt, ettől még a legmegfelelőbben láttam el mindig, mindent, amit rám bíztak. Rezervátumok, befogadóhelyek vagy a csapat, akik az elsődleges felméréseket végzik is mindig rendben voltak velem. Talán ezért is a tárt karok, és ez a hely olyan, ahova mindig visszahúznak a gyökereim, az ország a sajátom, még ha nem is teljesen itt nőttem fel.
- Ezra - nevettem el magam próbálva megrovóan mondani mind ezt, de nem igazán ment. Nekem sosem volt anyósom, vagyis nem volt hozzá szerencsém egy alkalomnál többször, így ezeket a dolgokat, mikor mesélik nem mindig értem, de el tudom képzelni látva mindent és hallva ezt-azt. - Ha tényleg annyira rossz a helyzet, szerintem nem kockáztatnák a sárkányok épségét - szorítottam össze a szám még mindig vigyorogva, de aztán csak a kezére szorítva léptem át a kaput, azt, ami a mai egyik állomásunké és kicsit valami olyané az életemből, ami több, mint egy ír süti vagy fénykép. Ezek személyesek, de szerintem közel sem annyira, mint egy élmény, amit megoszthatok. Vele is.
- Nem egészen, csak rúnák. Ha elveszünk, elkavarodunk, vagy baj van, ezzel le tudják követni, hol kell a segítség - mert ugye ez mégsem egy állatsimogató. Gyönyörű hely, magávalragadó, de nem véletlen, hogy Liát is egyetlen egyszer vittem el, akkor is a közelebbibe és a látogatói részbe. Bár így is imádta, én meg a lelkesedését. Gyorsan lerendeztem a kötelezőt, de aztán indulhattunk is.
- Gyere, jobbra megyünk - böktem a kék ajtóra, majd el is indultam. Mivel pár méterre volt csak, igazából még be nem nyitottunk fel se vezettem a dolgot. A teremben nagyon meleg volt, ez egyből érződött, de nem más oka volt, mint az éppen itt tárolt három tojás, amiknek szüksége volt rá, mögöttük pedig egy függőhíd visz minket, ha azóta semmi nem változott a kisebb sárkánokhoz. - Ez még nem a legérdekesebb része, de elég különlegesek a tojásaik, az ott például biztosan egy hibridé, mert az alja teljesen más elszíneződésű, és mivel két oldalt repedezett, pár napon belül várható, hogy kibukkan a sárkánybaba.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. március 1. 23:48 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Nem voltam túl hatásos, de szerintem egyikünk sem bánta. Néha jól jött, ha sikerült, főleg Lia esetén, mert azért szeretett olyanokat tenni, amik nem voltak feltétlenül szerencsések. Ha akartam, ha nem, kénytelen voltam ezért szót emelni olykor. De közel se volt olyan rossz ez, mint Ezra által emlegetett nő lehet. Látatlanban is.
- Ha teljesen őszinte kell legek én jobban féltem őket tőlünk, mint fordítva. Veszedelmesek, de mi pusztítottuk le a természetes élőhelyeiket, csonkítottuk meg a létüket a társadalmi eltérések miatt és miattunk lettek sportok és vadászat, amiknek központi elemeik - mondtam végig egész nagy levegőt véve a végén. Nem sóhajtozni akartam, csak ahogy belekezdtem a felsorolásba, a levegő egyenletes vétele kicsit megcsúszott. Mikor izgulok két dolog is meg szokott esni, az egyik, hogy rendszeresen dörzsölöm az orrom alatt az ajkaim tetejét, a másik hogy rengeteget akarok beszélni, ha kell, ha nem. Még csak az elején járok, szerencsére.
- Én megpróbáltam - mosolyodtam el leszegve a fejem, de nem volt ezen mit megcáfoljak, mert valahol nyilván az ellenőrzés elsődleges volt, és nem feltétlen indokolta minden részen ezt egy-egy sárkány. De engedjük is el, jobb úgy mindenkinek. Az időnknek is, amiből nem rabolt sokat a pár szó amit váltottam, így elég gyorsan indulhattunk is el. A keltetőbe irányítva magunkat, ahol a bent lévő nőnek csak biccentettem és hagyott minket nézelődni.
- És még nincs is eléggé. Vannak több órás blokkok, mikor minden nyílászáró lezár, és kétszer ilyen melegre van állítva a belső hő. Sok tojást a saját lángjukkal keltetnek egyes fajok - mondtam el az ilyen nagyobb dolgokat, ahogy az egyik jobban repedt tojás felé lépdeltem. Persze lassan, mert nem akartam sietni, vagy cibálni Őt. - Azt, hogy hibrid lehet, hiszen a tíz tojás, ami a telivéreké kellően ismert. Általában azt meg lehet mondani, milyen faj, vagy fajok keveréke biztosan - írtam körbe a szabad kezem kicsit forgatva a levegőben, mintha latolgatnám. Így is volt, sok részlettől függött ez.
- Svéd Sróforrúhoz tartozik részben, a metál szín, szivárványos csillanású tojásaljból tudni, az övé teljesen ilyen, mint ennek az alján. az egész pikkelyezett mintázatú, így eléggé leszűkülnek a fajok, de a tengerzöld színnel pluszban én egy domináns ukránra tippelnék.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. november 28. 17:11 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


- Szerencsére még nem tartunk ott, hogy az egész faj. De az, hogy még a kulcsszó elszomorító - szegtem is le kicsit a fejem, ahogy a keltetőbe tartottunk. Szeretem ezt a helyet, és azt is, hogy oktatás és vendégbarát, ha megfelelően van szervezve és van szakértői kéz. Én Liával a hasamban is jártam rezervátumokba segédkezni, és a mai napig nem bánom. Azt nem mondom, hogy ez akkoriban otthon pozitív volt, és szeretném is elfelejteni, de valóban nem voltam elég felelősségteljes és megérdemeltem. De szerettem ott lenni.
- Olyan ez kicsit, mint a kotlós madaraknál. Ők úgy rajta ülnek, a testhő segíti a fejlődést, nos, a sárkányoknál, lévén nem éppen túl jók a körülmények közelebb állva a kétéltűekhez, mint sem a madarakhoz, de kell valami a kifejlődéshez, máshogy oldják meg - magyaráztam el az alapjait, nem mintha ez lett volna a pontos kérdés. Igazából én sem emlékszem már mikor beszéltem ennyit egyhuzamban. Bárhol. Bármikor. Bárkinek. Zavarban is voltam, de legalábbis furcsán éreztem magam mielőtt rátértem volna a ténylegesre. - Valami ösztön van bennük, amire még nincs pontos magyarázatunk, itt ezt is figyelik. De minden faj a maga meghatározott időközönkénti tempójában a lángjaival borítja be a tojásokat. Vannak, akiknél ez ritka, van faj, amelyiknél sűrűbb. A hibridek pedig tényleg a legnehezebb esetek - lévén ott sok tényező függ össze. És azt sem szabad elfelejteni, hogy lehetséges, hogy egy már hibrid, legalább két faj sajátosságainak vegyülője, és egy ezen kívülálló telivér kerül össze párosodás szempontjából.
- Szín, mintázat, pontos méret és esetenként a környezet, ahonnan kikerült. Vannak sziklás terepre fészket rakó fajok, vannak völgyekben.
Nem igazán mondanám, hogy ez sima szakértelem, mert tanultam és oktatom is, de inkább az évek tapasztalata aggatta rám. Maga az elméleti tudás érdekelt és szinte ittam annak idején, de maga a munka tanított meg ennyi dologra odafigyelni. Mert egy kis hiba is nagy baj lehet ilyen lények esetén.
- A hibrideknél abból dolgozunk, ami már bizonyítottan kiismert. Vannak fajok, akiket sokszor kereszteztek, vagy kereszteződtek a közelség miatt. Ezeknél volt lehetőség kitapasztalni, hogy mi jellemző, hogy kell bánni. Az újabbak mindig kakukktojások, bármilyen vicces is így - mosolyodtam el, mert ahhoz kicsit nagyocskák. - Vannak sárkányok, akikért már bejelentkezik rezervátum, mikor még csak tojások, de van aki marad is. Ez mindig érdeklődés és szakember kérdése, hol van megfelelő.
Aztán csak álltam az üvegnél, néztem a kisebb sárkányokat, akik megfigyelés alatt voltak, majd a kérdésre újra a tojást.
- Hát, még semmi külsérelmi nyom vagy repedés, nem túl esedékes, szerintem még nagyon friss. De ehhez jobban meg kéne vizsgálni. A hibrid keltetési időnél mindig azt számolják, hogy amelyiké hamarabb kelne.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2020. január 3. 17:17 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


- Vannak szervezete, jogszabályok, egyre több intézkedés és sok dolgot foglaltatnak a jogvédőink törvénybe, de rengeteg állat, lény és ügy kapcsán állnak még sorba a minisztériumi dolgozóknál, így viszonylag lassú folyamatok - meséltem el, ha már a megállításról beszélünk. Mondjuk kétlem, hogy a trófeavadászokat megállítaná, hogy lehet a jövőben pénzbírság jár a csonkításért. Nem is akarom kimondani, néha mi fordul meg a fejemben. Nem kedvelem a szemet szemért elvet, de vannak emberek, akiknél új értelmet nyer mi is az igazságszolgáltatás. Sajnálatos és elkeserítő. - Van nekik is klasszikusan vett fészkük, vannak akik vájatokba helyezik, akadnak sziklás vermekbe, barlangokba és olyanba is tojást rakók, mint a rendes madaraké. Ez is tényleg mind terület és fajta függő.
Nagyon érdekes egyébként, hogy mennyire jellemző a nevükhöz a térség, ahol éppen ezt megteszik, nem csak vadászterületet, de otthont is gondosan választó állatok a sárkányok. Biztonságra és kényelemre egyszerre törekednek. Az élelem hátrébb sorolódik, de nem kerülnek távol a fő prioritásoktól.
- Marad, van, hogy kifejletteket várnak egyes rezervátumok, így a felnövekedést itt követik végig, ezért is nem vagyunk egy-egy fő típusúra specializálva, itt a lényeg inkább az, hogy naprakészen álljunk bármilyen problémához. Egyébként vannak hibridek és fajok, akik tarthatóak együtt, különösebb gond nélkül, nem teljesen elzártak - mosolyogtam rá, ahogy kicsit a betekintőn felejtettem magam. Szerettem nézni az ennyire fiatal példányokat, olyan szépek és még tanulnak mindent. Látni az első repülési próbálkozásokat, hogyan készítik el a maguk otthonait és így tovább. Megvolt a maga varázsa, ahogy a tojásoknak is.
- Elvisszük a bölcsibe - nevettem el magam, de félig volt csak vicc. - Van külön szárny számukra, az nem látogatható, mert vannak még kitapasztalatlan hibrid bébik is. De jó soruk van, ott ellenőrzik az egészségüket, az épségüket és szedik össze a faji keveredések jellemzőit; a fajtiszták esetén pedig csak a rendellenességek kiszűrése megy ilyenkor, még el nem érik azt az időt, hogy mehessenek a többiek közé vagy az új rezervátumokba.
A mese közben én már elindultam, hogy kimenjünk és a függőhídról megnézzük az elkerített sárkányokat, akik éppen mutatják magukat nekünk remélhetőleg. Meg is vártam, hogy Ezra kövessen, aztán a keze után nyúltam az enyémmel, hogy az ujjaim az övéi közé csúsztatva rámosolyogjak és vezessem.
Szál megtekintése
Európa - Emma McNeilly hozzászólásai (20 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek