A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Új év, új lehetőségek. De emellett kevesebb együtt töltött idő. Vele. Hónapok óta próbálták összehozni az órarendjeiket, hogy ha lehet, akár egy egész napot is együtt tudjanak tölteni. Esténként hiányolta a másik testét maga mellől, és reggelente csókjait. De nem tudtak mit tenni, és most végre eltölthettek egy kellemes napot. Együtt.
Reggel Zalán első dolga volt a hoppközpontba menni, hogy minél gyorsabban odaérjen Roxyhoz, és karjaiban tarthassa a lányt. Annyira hiányolta már őt. Az illatát, a mosolyát, egyszerűen mindent. Egész nap a városba mászkáltak. Zalán még sosem volt Londonban, így egy egészen más világ volt számára. Pláne az ellenkező oldali forgalommal. Szidta is rendesen a szigetországbelieket, hogy minek kell nekik különcködni.
A nap folyamán elmentek minden tipikus látványosságot megnézni, ebédre fish and chips-et folyasztottak, vagy legalábbis kipróbálták, délután pedig kifeküdtek a parlament melletti parkba, és élvezték, hogy együtt lehetnek. Zalán annyira elengedte magát Roxy mellett, hogy még azt a kicsi angol tudást is megpróbálta használni, amit tud.
A Temze partján sétálva egy utcai zenész lassú, andalító zenébe kezdett, melyre Zalán válaszként azonnal megpörgette Ariana-t, és közel húzva magához lassúzásba kezdett. Nem szokott ilyet, pláne nem utcán, de ez a nő már csak ilyen hatással volt rá.
- Annyira hiányzol - suttogta kettejük közé, és belecsókolt a nyakába. Egész nap próbált nem gondolni arra, hogy ott kell majd hagynia a lányt, de lassan eljött a búcsú ideje. Ahogy eléri a horizontot a nap, ott kell hagynia őt, és visszamenni újra az akadémiára. - Mikor jössz megint Magyarországra? - kérdezte gyengéden. Tudta, hogy Roxynak is sok a dolga, főleg az új panzió miatt, meg hát az apjával se könnyű, de alig várta, hogy egy szobába maradjanak ketten. Újra, mint rég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=805045#post805045][b]Egervári Zalán - 2020.04.13. 15:31[/b][/url]

Új év, új lehetőségek. De emellett kevesebb együtt töltött idő. Vele. Hónapok óta próbálták összehozni az órarendjeiket, hogy ha lehet, akár egy egész napot is együtt tudjanak tölteni. Esténként hiányolta a másik testét maga mellől, és reggelente csókjait. De nem tudtak mit tenni, és most végre eltölthettek egy kellemes napot. Együtt.
Reggel Zalán első dolga volt a hoppközpontba menni, hogy minél gyorsabban odaérjen Roxyhoz, és karjaiban tarthassa a lányt. Annyira hiányolta már őt. Az illatát, a mosolyát, egyszerűen mindent. Egész nap a városba mászkáltak. Zalán még sosem volt Londonban, így egy egészen más világ volt számára. Pláne az ellenkező oldali forgalommal. Szidta is rendesen a szigetországbelieket, hogy minek kell nekik különcködni.
A nap folyamán elmentek minden tipikus látványosságot megnézni, ebédre fish and chips-et folyasztottak, vagy legalábbis kipróbálták, délután pedig kifeküdtek a parlament melletti parkba, és élvezték, hogy együtt lehetnek. Zalán annyira elengedte magát Roxy mellett, hogy még azt a kicsi angol tudást is megpróbálta használni, amit tud.
A Temze partján sétálva egy utcai zenész lassú, andalító zenébe kezdett, melyre Zalán válaszként azonnal megpörgette Ariana-t, és közel húzva magához lassúzásba kezdett. Nem szokott ilyet, pláne nem utcán, de ez a nő már csak ilyen hatással volt rá.
- Annyira hiányzol - suttogta kettejük közé, és belecsókolt a nyakába. Egész nap próbált nem gondolni arra, hogy ott kell majd hagynia a lányt, de lassan eljött a búcsú ideje. Ahogy eléri a horizontot a nap, ott kell hagynia őt, és visszamenni újra az akadémiára. - Mikor jössz megint Magyarországra? - kérdezte gyengéden. Tudta, hogy Roxynak is sok a dolga, főleg az új panzió miatt, meg hát az apjával se könnyű, de alig várta, hogy egy szobába maradjanak ketten. Újra, mint rég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=806065#post806065][b]Ariana Roxanne Payne - 2020.04.19. 18:19[/b][/url]

Ha azt kérdezné valaki, hogy egy tízes skálán mennyire vagyok feszült az ittléttől, akkor azt mondanám, hogy erősen kibassza a mércét a foka. Kezdjük ott, hogy miután januárban letettem az utolsó vizsgáimat is, és februárban átvettem a friss ropogós diplomámat, amivel hivatalos átoktörő lettem, szedhettem is a sátorfámat a koleszból, ahol négy hosszú éven keresztül laktam. Kissé meglepetten ért a dolog, mert az utóbbi időben annyi felé volt az agyam: vizsgák, munka, konzultációk és hivatalos ügyek intézése dédivel, hogy az az aprócska információ, hogy február közepétől mehetek az utcára lakni, elkerülte a figyelmemet. Jó, persze annyira nem volt drámai a helyzet, hiszen mi vagyunk a nagy Payne család, majdnem több ingatlannal, mint a brit királynőnek van, mégis, kicsit végiggondolva, végül is a drága apámnál kötöttem ki Westminsterben. Gondolhatjátok, milyen édes jelenet volt a fél életemmel megpakolt bőrönddel beállítani a villába, és a lábtörlőn könyörögni a családomat megnyomorító apának, hogy ugyan fogadjon má' be egy időre a régi szobámba, ha már hajléktalan lettem. Persze nem teljesen így kell elképzelni, de Max szemében az én-megmondtam-hogy-jobban-járnál-ha-férjhez-mentél-volna-és-nem-tagadod-meg-az-örökségedet csillogás az persze ott volt. Ja, végül is, mostanra lehetne egy nagy családi házam, kutyámmacskámkisegerem tíz kölyköm és egy idegesítő férjem, aki csak kanapéhájat növeszteni jár haza és néha megdugni, ha úgy tartja kedve, de én ezt elnézem neki, mert amúgy fürdünk a pénzben. Hol itt a gond?
Ja, szóval egy ideje már a csodás Payne-birtokon csövezek, és pozitívum, hogy talán, mondom talán megtanultam fékezni az indulataimat, ha Maxról vagy a kedves feleségéről van szó. Legalábbis még nem löktem ki egyiket se az üvegajtón a másodikról. Bár, kit tudja, még megtörténhet.
- Tudod, hogy ki se látszom a munkából - reagálom le a kérdést, és igyekszem csak kicsit szúrósan nézni rá a hirtelen egyensúlykibillentés miatt - Kivettem két hét szabit a kocsmából, hogy tudjak koncentrálni a panzióra. - Azt mondjuk már nem említem, hogy a múlt héten Ricsi és a legújabb sógorom péppé verték egymást a pubban, én meg zárásig véres pacákat törölgettem és üvegszilánkokat söpörtem, leginkább a Vajda név említése, és a nyakamat borító csókok miatt.