36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 29. 08:32 | Link

Masa Love
London, Abszol út

- Gyere már, visszafelé veszünk azt is, megígérem. És idén még haza szeretnék érni – húzkodom Masát széles mosollyal rátekintve, aki vagy nem volt még itt sosem, vagy megint elvarázsolta ez a hely. Megértem, mert én is csak párszor jártam még itt, hiszen Budapesten is van hasonló utcácska, ahol be lehet szerezni mindenféle dolgot. Ja, hogy mit keresünk itt, távol a Bagolykőtől? Kitaláltuk, hogy kellene nekünk kettőnknek egy külön bejáratú bagoly, amit be fogunk tanítani, hogy csak nekünk hordja a levelet.  Kérdezhetné bárki, hogy minek, hiszen már van telefonunk is… ö, csak, mert sokkal varázslósabb és és és… szeretjük a baglyokat! Meg Bagolykő, érteeed? Követ találunk, de kell rá egy bagoly, aki majd ott fog üldögélni rajta. Amint bementünk a Foltozott üstből, mindketten teliszájjal vigyorogtunk, mindig elvarázsol ez a hely! De tényleg, viszont, Masát meg legalább triplán, és ha lenne rá pénzünk, szerintem megvennénk az egészet, és felpakolva nyögnénk hazáig a hátunkon a sok cuccal. De most baglyot jöttünk venni, el lehet gondolni, hogy már mennyivel kevesebb pénzünk van, mire ideértünk, az Uklopsz bagolyszalonhoz. Az én számban egy félméteres nyalóka, a kezemben Masa keze… és a csengettyű pedig dalolni kezd, ahogy belépünk.
- Az… ta – döbbenek le és fagyok oda a bejárati ajtó elé. Van pár vendége a boltnak, az egyik épp engem akar kerülgetni, de észre sem veszem, mert annyiféle bagoly van itt, hogy azt el sem hiszem! Vannak kuvikok, füles- és macskabaglyok, uhuk és ki tudja még mik, tarka színkavalkád az egész bolt és hangos a bagolyzsivajtól.
- Kiengedne fiatalúr? - kérdezi a nem túl öreg varázslóhölgy, amikor megrázom a fejemet és nyögök valami persze-félét, majd arréb lépek.
- Ö… melyik legyen szerinted? – hát… én hirtelen nem tudok dönteni, szóval elindulok az egyik uhu felé. Amint megközelítem, odacsap a csőrével a kalitkája szélére. – Jól van kis harcias, nem bántalak ám – mosolyodom el, de a bagoly, mintha értené és pökhendien elfordul. – Tetszik neki – mondja az eladó hölgy, aki épp akkor toppan mellénk, ha még Masa ott van mellettem.
- Cuki kis Bubó – mondom a hatalmas állatra vigyorogva, legalábbis, az egyik legnagyobb méretű bagoly, tudomásom szerint. - Még nem döntöttünk – ingatom a fejem, a fel nem tett kérdésre, és nézem tovább a kínálatot. – Jaj, ez is cuki – olvadozok a kis kuvik mellett, és kezdek bajba lenni, mert nem nagyon van olyan bagoly, ami nem tetszik.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. január 31. 23:07 | Link

Bencus
abszolút az Abszol út

- Jóóó - csapok le az ötletre hirtelen, de aztán még fordultamban visszapillantok, megpillantva a kis cetlit ami addig elkerülte a figyelmemet. - Azaz nem, ne engedj a seprűbolt közelébe visszafelé, megláttam az árát - nyöszörgöm rögtön keservesen, szomorúan drámai sóhajtozások közepette véve fel Bence lépteinek ritmusát. Inkább tényleg nem nézelődök, vagy lehetek a leghíresebb kviddicsjátékos se tudok összekuncsorogni annyi pénzt, amennyiből mindent megvehetnék. Lehet be kéne kopognom a Szentmihályikhoz, nem adnának-e egy kis zsebpénzt fűnyírásért. Vaaaagyis minek oda fűnyíró... ott a kecske.
És ekkor, mint derült égből a tetanuszinjekció ugrik be, hogyhát ezért dolgoznak a többiek is itt-ott. Pénz. Wow, ha dolgozok, lesz pénzem! Zseniális összefüggésekre döbbenek rá, pedig még nincs is dél, aztán máskor ilyenkor még lila szarvasokat számolgatok álmomban. Agancsosakat, mielőtt bárki félreértené.
- Úristen úristen úristen - kamillázok nagyokat a kirakatra, picit meg is rázom Bence kezét, meg megszorongatom, nem fájdalmasan, csak olyan atyamerlingatya izgatottan. Arrébb mozdulok én is, hogy kiengedjem a nénit, de igazából fel sem fogom, hogy itt volt, annyira lekötnek már a madarak.
- Mindet, mindet nézzük meg, mindet - suttogom áhitatosan, és már toporgunk is beljebb, sorra véve az állatokat. Bence is kommentel, én sem maradok hát el tőle, egymás szavába vágva mutogatunk egyikre-másikra, miközben összefüggéstelen kifejezéseket hadarunk (de én biztosan).
- Ennek pillangós a bundája, tudod olyan szemüveges, annak ott van egy mandarinalakú foltja, jajj egyemmeg hát ennek itt piros a szeme, fhúúú az a fekete ott felül milyen félelmetes, o-o ez itt milyen furcsa képet vág, u-u-u látod azt ott fent amelyik olyan kis bozontos?
Nem akaródzik elengedni Bence kezét, úgyhogy egyszerűen azzal együtt hadonászok tovább, picit előre lépek, picit hátra, néha ha eszembe jut halkítok a hangomon, egyébként hangos vagyok. Utólag pótlom az üdvözlést a bagolyszakértő felé, aki látva izgatottságomat azt hiszem meg is bocsát... Vagy csak mosolyog, hogy ne harapja le a fejem, mert udvariasabb mint én.
- Te hallod, szerinted átszínezhetjük őket varázslatokkal? Mert akkor ne a színt nézzük - próbálok valamin elindulni. - Melyik csipog a legszebben? Vagyis huhog, huhog. Jesszum pepito, hogy fogunk így egyet választani? - esem teljesen kétségből kétségbe, és már húzom is elő a pénztárscámat, hogymegszámoljam amúgy hányra lenne pénzem...
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 2. 15:35 | Link

Masa Love
London, Abszol út

- Nem akartam előre elvenni a kedved, már utánanéztem egy seprűnek én is a Mágusweben… és nem tetszett az ár – küldök neki vissza egy biztató mosolyt, de ki nem engedném a kezemet az övéből, most már célirányosan kell mennünk. Így is egész délelőtt elvoltunk az Abszol úton, már nagyon bagolyvehetnékem van, de a kis attrocitás után máris betoppanunk oda. Masa és én is kiaakadunk szó szerint a látványtól, szívembe egyszerre költözik gyönyörűség és… szomorúság. Rengeteg bagoly van itt cuki gazdára várva, de mind be van zárva… vagyis sok, több, mint kéne.
- Megnézzük – vigyorgok rá, majd beszállok a felsorolásba. Hát ilyenkor szeretem a legjobban, amikor igazán elengedi magát és szárnyal a szíve és a lelke. Miatta nekem is és kiegészítjük egymást.
- Annak meg sonka alakú a farktolla, odanézz, az meg az egyik lábával tojássárgába lépett, az pedig fakórózsaszín fülű! Bozontos? Tényleg, az milyen már! Biztos mérges volt a nénire, aki kiment és felborzolta a tollait, mint egy macska wáááá – kapok a szabad kezemmel macskakarmokat utánozva Masa felé. Most hagyom, hogy ő vezessen, szinte táncolunk a boltba, Masa ritmusra. Az eladó asszony érdekesen néz ránk, de egyelőre nem szól, hiszen még nem vertünk le senkit, és nem ejtettük túszul, hogy kiengedjük az összes baglyát. Még. Erről jut eszembe…
- Szerintem igen, és biztos, hogy örülnének neki. Én örülnék… majd befestheted a hajam, ha van kedved, úgy kipróbálnék valami más színt – mosolyogok rá. Masa csúcson járatja magát, lelkesedése magával ránt. Előveszem én is a pénztárcám és az eladó hölgyre nézek, majd egyszerűen kiborítom az összes pénzem a pultra.
- Segítene abban, hogy ebből hány baglyot tudunk megvenni? – nézek Masára, gondolom, tetszik neki az ötlet és a kis kupacomat nagyobbra fogja emelni. – Nos – szól az eladó, de én ebben a pillanatban a kupac tetejére helyezem a nyalókámat. Először megakad az idős hölgy a mondandójában, de szerintem eléggé kétségbeesve nézhetünk, mert kedvesen elmosolyodik és megszámolja a pénzt. Tűkön állva állok és átkarolom Masát, izgatottan pillantok hol a számolóra, hol pedig rá. Végül befejezi a pénzkupac számolását és ítéletet hirdet. A nyalókát, egy kicsit arrébb teszi azért.
- A nyalókával együtt pont kilencet – végignéz rajtunk. – És nem fogadok el több… ajándékot – mondja mosolyogva, majd körbe mutat, szerintem. De valójában az egyik oldalára mutat a boltnak. – Onnan válasszatok kilenc darabot, rendben? – 1000 wattos vigyort kap tőlem minden hölgy, aki éppen bent tartózkodik a boltban és szorosan megölelem Masát. - Rendben, rendben! Na gyerünk! – nevetem el magam, miközben azon gondolkodom, hogy mi a francot fogunk kilenc darab bagollyal kezdeni. Valamit biztos, de nem lesznek ketrecben!
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. február 12. 23:40 | Link

Bencus
abszolút az Abszol út

- Nem baj, úgysem használhatnánk, úgysem használhatnánk - nyugtatom magam nyüsszögős hangon. Nem is az a baj, hogy nincs rá pénzem igazából... Mármint oké, persze, az is gátat szab annak, hogy megvegyem, de igazából szimplán csak nem akarnék kiadni érte ennyi pénzt. Sőt, ajándékba se kérném senkitől, mert annyi sok jobb és viccesebb és kellemesebb és olcsóbb dolog van, hogy nem érné meg, ennyire nem szeretném. De lehet érdekességből majd kiszámolom, hogy az árából hány szelet gesztenyés pufit lehet venni, és hogy ha minden nap ennék egyet akkor hány évig reggelizhetnék olyat mielőtt a hasnyálmirigyem beadja a felmondását... Tuti el fogom számolni, de legalább onnantól kezdve minden süti tök olcsónak tűnne. Megéri.
A boltban szokás szerint hipergyorsan egymásra hangolódunk Bencével, és mielőtt észrevehetném magam, már körbe-körbe pattogunk az üzletben ketrecről ketrecre. Csillogó szemekkel hallgatom amit mond, s én is rákontrázok, minden megszólalással egyre vadabb és vadabb képzetek alakulnak ki bennünk. Még jó, hogy itt az emberek nem tudnak magyarul, így is elég furán figyelhet minket a néni (nem is fordulok oda, nehogy tudomást kelljen vegyek esetleges megrovó pillantásáról). Elnevetem magam a macskakörmökre, és játékosan odahajolok, állkapcsomat összecsattintva, mintha rá akarnék nyammogni a mancsaira. Persze csak játszom, jóval az ujjai előtt megtorpanok a mozdulatban. - Ha kutyaharapást szőrivel, akkor macskakarmolást fogakkal?
Nem. Ne akarja tudni senki miért tűnik ez most az én fejemben jó kis párhuzamnak.
- Min den képp ppen - kerekednek el szemeim az ajánlatra, és már látom is magam előtt, ahogy egy nagy tükör előtt (csak hogy ő is jól szórakozzon) mahinálom a frizuráját, kétpercenként variálva a színnel, itt-ott megnövesztve, meg befonva, lehet megpróbálom összetűzni úgy mintha kalap lenne... ÚRISTEN el kell kapnom Nimródot vagy Lilit, hogy csináljak nekik süveget a fejükre.
Követem a mellettem álló példáját, szorosan mellé állok, oldalunk összesimul ahogy a pultra támaszkodok, és tőlem is érkezik egy adag érme. Nyalóka nem. Most nevezzetek irigynek, de az almás savanyúm nem adom... Kivéve, ha Bence kér belőle, vele megosztom, hamár ő elajándékozta az övét a közös baglyainkért. Jóóó, persze, az állatokat nem tervezem nyalogatni, csigalom nyugavér.

Olyan sebesen bólogatok a néni szavaira, hogy hajam csak úgy repked mögöttem, én pedig érzem is azt a szédülős fura érzést, de nem zavar, mert bőrömből kibújva nyannyaranyennyerenyürünyerenyézhetem meg Bencét, hogy aztán engedjem magam a baglyok felé kormányozni. Először elvétem az irányt, kicsi korrekcióra szorulok, de ha ez megtörténik, pikk pakk az alkuképes baglyok előtt találhatjuk magunkat!
- Nagyot, nagyokat vegyünk, kössük őket össze, és vitessük velük haza magunkat! Vajon kilenc óriásbagoly már elbír minket? Vagy ó legyen az ott az a tündéri kis apróság, nézd nézd nézd nééézd! - még szinte meg sem fogalmazódik bennem mit szeretnék, már ugrok is a következő gondolatra. Aki a figyelmem megragadja, nem más mint egy apró, hihetetlen sárga szemű töpszli, aki a legkevésbé sem nagy, de ahogy rátekintünk, fejét lassan körbe fordítja... Majd vissza. Majd jobbra... És vissza. Balra. És megint vissza. Nem, ezek nem könnyek, csak a bagolyalom. Hogy lehet valami ilyen cuki?? Hát olyan cuki, hogy belehalok!!
- Hogy vihetjük őket haza? Köthetnénk a lábukra madzagot és akkor mint a héliumos lufik lebegnének felettünk! Vagy ültessük őket a vállainkra? Karra? A ketrec az olyan hnnnnnnn. - Kivételesen praktikus dolgok jutnak eszembe, még ki se választottuk kiket akarunk már a szállításon jár az agyam. Illetve egészen pontosan én már tudom, hogy az a kis töpszli velünk jön, csak azt nem, hogy ki lesz a többi. Remélem ő sem utálja meg a kis tollast. ISTENEM, a szárnya alatt kotor a csőrével! Apró nyüsszögő visító hangokat adok ki ahogy a hipercuki állatot nézem, komolyan, ellennék itt egész nap.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 17. 14:01 | Link

Masa Love
London, Abszol út

Miközben behuzigálom őt, mosolyogva hallgatom a saját maga meggyőzését. Ebbe nem nagyon szoktam beleszólni, mert még megváltoztatná a véleményét, és ha éppen jó felé tereli magát, akkor bölcsebb csendben maradni. Nem, nem utalok semmire, az én barátnőm egy egyedi tervezésű boszorka, és aki nincs ráhangolódva, annak érthetetlen is lehet. Pedig nem kell ám tiltott könyvtárban utána olvasni, csak el kell fogadni, hogy bármilyen őrültségbe beleránt, és bármilyen őrültségbe beleránthatod. Lehet, hogy nem is szeretném, ha nem ilyen lenne. A bagolyvásárlás pont nem ilyen, szerintem az az egyik leghasznosabb dolog az életünkben. Per pillanat.
- Vagy bepanten plusszal – nézek rá vidáman, mert nem tudom milyen a macskakarmolás fogakkal, de a bepanten plusz az nagyon hasznos mugli dolog. Márpedig én, mint a mugli dolgok híresen nagy szakértője nyitott vagyok mindenféle megoldásra, akár a Masa féle verzióra is. majd egyszer kipróbáljuk úgyis, ha nem megy ki a fejemből.
- Zsíííír – szerintem összecsillan a szemünk, már alig várom, hogy a hajamat birizgálja, meg szuper színekre fesse. Tőle nagyon másképp veszem, mint mondjuk Emmától, aki cukkolásként csinálja, Masától inkább jóleső érzés, mert tudom, hogy nagy szeretettel és beleéléssel csinálja, ahogy mindent. Közben lezsírozzuk az árat – mennyit zsírozok ma… - még a nyalókámat is odaadom, és úgy látszik, hogy megesik az eladónő szíve rajtunk. Mondjuk ez teljesen érthető, mert a nyalókáért jobban fáj a szívem, mint az összes pénzért együttvéve. Annyira nagyon finom volt. Szomorú szemekkel intek búcsút neki – nem, nem integetnek a szemeim – de a néni szerencsére kedves nagyon és kilenc baglyot vehetünk. Kilencet! Kihilehencehet! Ez nagyon tetszik Masámnak is és rám veti magát, én pedig a derekánál emelem meg azonnal és nevetgélve forgatom körbe, majd odasietünk a kilenc bagoly sarkába. Milyen jó név!
- Jó nagyo… oké, a kicsit is és odanézz, azt a szürkét, kérlek, én azt nem tudom itt hagyni – mutatok az egyik átlagos méretűre, aminek grafitszürke színe van. Hagyom még egy kicsit válogatni őt, és csak nézem, ahogy pörög, hát ilyenkor meg tudnám zabálni. Jó, ilyenkor is.
Megérkezik az eladó, aki megvárja, míg kiválasztjuk a madárkákat.
- A lufis nagyon tetszik – hátulról finom köhögés hallatszik, szóval az ne legyen az eladónő szerint. – Hát akkor… tegyünk magukra, rajtad lesznek a kisebbek, de legalábbmaximum négy és úgy fogunk hopphálózaton hazamenni. Szerintem ez kivitelezhető – vakargatom töprengően az államat. - Vaaagy... - derülök fel hirtelen - ...mindet rád kötjük és a te lábadra is kötünk egy madzagot, és én fogom annak a végét. Repülő Masa - elkerekedett szemekkel nézem a legkjedesebb lányt az életemben, hát ez milyen menő már?! Majd odasandítok a néni felé. Finoman bólint valmelyikre(!) és közben elindul felénk. Ó, jajj, mit tettem!
- Masa, ez tizenhárom, ha nagyon leszűkítjük… most mi legyen? – kezdek kétségbe esni, de ekkor az eladónő – best saleswoman ever – besegít. – Öhm, azt nem mondtam, hogy az és az és az… na meg az, nem eladó? – kérdezi kicsit zavart fejet vágva. – De hát, akkor választhatunk másikat helyettük? - szép volt, így kell okosan kérdezni Bence. – Na jó, akkor legyen az a kilenc Masa? Úgysem vihetünk többet - kicsit szomorúan állok a tény előtt, hogy csóringerek vagyunk. Remélem Masa megért most, legalább ennyit megmenthetünk. Odalépek hozzá és a fülébe suttogok. – Majd máskor is veszünk még – megpuszilom a fülét a végén, de ne úgy, hogy kiszakadjon a dobhártyája, csak a szélét. Tudom, hogy mindet hazavinné, és hogy honnan? Én is ezt szeretném.
- Nos, megvannak a madárkák? – belép a hölgy Masa elé, egy kissé határozottabban, és láthatóan szeretné, ha most már döntenénk. Én beharapom az ajkamat a fogammal, mert rohadtul izgulok. Végül vállat vonok magamban, még maradhatunk is válogatni, ha kell finomítani az elvivendő madarakon. Én próbáltam úgy választani, amelyik ugyan cuki, de láthatóan nem nagyon szeret itt lenni, legalábbis szerintem.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek