A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

A két éves nagyfiú rohan, nem is foglalkozik a széthagyott dolgokkal, csak majd kiesik az erkély ajtaján, ahogy kimenve a korlátra fog és kiabálva mutogat a víz felé. Meg kell hagyni, ha valamit elismer Rea is, az az, hogy Hannahnak jó ízlése van lakás terén. A Liebhart család női tagja éppen a válogatott meccsek utáni pár napos pihenőjét tölti, amire úgy döntöttek, hogy egy kis kirándulás pont jó lenne. Igazából örült, hogy megúszta különösebb balhé nélkül a meccset, így lazítana, Maximus is szeret utazni, a kis lurkó meg pláne, szóval úgy döntöttek bérelnek bicikliket és nekiindulnak a városnak, mert az milyen jó, nem? Reát még az sem zavarta, hogy ezt szoknyában senkinek nem ajánlják, ő megteheti, ő mindig megteszi.
A csilingelőssel haladt elől Maximus, ő pedig követte őt Juliant is víve a kis kiegészítőben. Kellemes volt az idő, itt a parton amúgy is, még érezni a nyarat, de nem azt a kellemetlent, nem beszélve róla, hogy a kis családnak egyébként is egy nyaralás az élete, így nem is vágynak többre sokszor.
- Maximus, merre megyünk? - kérdezett végül előre a nő, mert bár nem aggodalmaskodott, nem teljesen tudta, merre indulnak most éppen, a térképet sem ő nézte meg, aminek egyetlen egy oka van. Nem ért hozzá, sosem ment neki. A KVIDDICS NEM FÖLDRAJZ.
Csak tekert tovább gondtalanul a napszemüveg mögül szemlélve a Berni plüssel játszó kisfiút és az előtte haladó férjét, akinek meg kell hagyni igen jó segge van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=772495#post772495][b]Rea Liebhart - 2019.09.11. 16:03[/b][/url]

A két éves nagyfiú rohan, nem is foglalkozik a széthagyott dolgokkal, csak majd kiesik az erkély ajtaján, ahogy kimenve a korlátra fog és kiabálva mutogat a víz felé. Meg kell hagyni, ha valamit elismer Rea is, az az, hogy Hannahnak jó ízlése van lakás terén. A Liebhart család női tagja éppen a válogatott meccsek utáni pár napos pihenőjét tölti, amire úgy döntöttek, hogy egy kis kirándulás pont jó lenne. Igazából örült, hogy megúszta különösebb balhé nélkül a meccset, így lazítana, Maximus is szeret utazni, a kis lurkó meg pláne, szóval úgy döntöttek bérelnek bicikliket és nekiindulnak a városnak, mert az milyen jó, nem? Reát még az sem zavarta, hogy ezt szoknyában senkinek nem ajánlják, ő megteheti, ő mindig megteszi.
A csilingelőssel haladt elől Maximus, ő pedig követte őt Juliant is víve a kis kiegészítőben. Kellemes volt az idő, itt a parton amúgy is, még érezni a nyarat, de nem azt a kellemetlent, nem beszélve róla, hogy a kis családnak egyébként is egy nyaralás az élete, így nem is vágynak többre sokszor.
- Maximus, merre megyünk? - kérdezett végül előre a nő, mert bár nem aggodalmaskodott, nem teljesen tudta, merre indulnak most éppen, a térképet sem ő nézte meg, aminek egyetlen egy oka van. Nem ért hozzá, sosem ment neki. A KVIDDICS NEM FÖLDRAJZ.
Csak tekert tovább gondtalanul a napszemüveg mögül szemlélve a Berni plüssel játszó kisfiút és az előtte haladó férjét, akinek meg kell hagyni igen jó segge van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=777307#post777307][b]Maximillian Liebhart - 2019.10.07. 01:06[/b][/url]

Ha bárki megkérdezné Maxit róla, hogy mi az értelme, egész biztosan azt mondaná, hogy 42. De ezzel hazudna, mert még ő sem gondolta ezt komolyan, egész egyszerűen csak szerette mindig önfeledten magát adni és nem gondolni arra, mi lesz holnap. Így kötöttek ki a nem tervezett mini nyaraláson is, ahol ledöbbentette a biciklikölcsönző tulaját, mikor öt különböző férfias biciklire rázott fejet, majd egy glitteres-rojtos lilát választott ki. Nem csalta volna meg Helent, ő otthon várta, de nem is cserélte volna le egy Ildára, aki csupa szürke és komolyság. Így a komoly bringa a törpe nőre maradt a babacipelős kiegészítővel, komoly képet festettek a családról.
- Világgá, Rea, világgá! Én nem megyek haza a nővéremmel ebédelni! - tekert is kicsit gyorsabban a német, csak hogy látsszon az igyekezet, mennyire szeretne megmenekülni még a gondolattól is, hogy a testvéréékkel kelljen enni. Ő megmondta a nőnek, hogy nem lesz az országban aznap, mikor családi ebéd lesz, erre az idősebb közölte vele, hogy akkor ő megy hozzájuk. Max is ettől tartott.
Aztán vettek egy kanyart, Maxi biztos volt benne, hogy az a fánk automata valahol itt volt. Márpedig a német tájékozódó képessége az évek alatt mesterire fejlődött, különben biztos, hogy sosem talált volna haza részegen annyiszor, annyi különböző helyre. És mégis megtörtént, nagyon ritkán aludt el köztereken.
Le is parkolt végül, csengetve egy nagyot, hatalmas mosollyal az arcán.
- Helyben vagyunk!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=777976#post777976][b]Rea Liebhart - 2019.10.13. 14:55[/b][/url]

- Ebéd? - kérdezte értetlenül Frau Liebhart, ahogy teljesen elveszett a nagy monológ ezen részében. Nem zavarná, sőt boldogan és minden feltételezés nélkül követné a férfit bárhová, oda is, ahova ember nem tenné lábát. De elfelejtették neki említeni ezt az apróságot, nem teljesen érti miért. Vagyis ha őszinte akar lenni, ismer ezt-azt Maximus tekintetében. Nem sok dologtól fél, mint a tűztől, de ha a nővére is kapcsolatban van ezzel két tippje van. Az egyik, hogy két év után nagyon durván feltűnt az újdonsült nagyszülőknek, hogy még nem találkoztak az unokával, a másik, hogy valami olyanról kéne elszámoljon, amiről nem akar. Utóbbi legjobb tudomása szerint nem áll fenn, legalábbis nincs róla tudomása.
- Új meghívás? - kérdezett rá végül, aztán kicsit el is nevette magát, ahogy csilingelt Max, majd ezt követően a kis gyerekcsücsülőből Jules is nagyban kiabálta, hogy Papa. Elég jól tudta már kitől és mit várhat. Azt hogy Keve is túl hamar elsajátította, igen érdekes hangsúlyokkal.
Hűen követte a férjét, egyrészt mert megtenné, bárhol; másrészt amúgy sem tudja hol vannak és pontosan hova is tartanak, és ez még csak nem is bántotta, sőt. Izgalmas, új, boldog. Szereti az ilyet, egy egész nagy kaland volt a kettejük kapcsolata, bevallottan vagy sem. Vakon bízott a férfiban, ezért is lassított vele együtt, aztán csak átemelte a lábait, szoknya ide vagy oda, hogy lepattanva elinduljon a kisfiúért, aki önállósítva magát mászott volna ki, de be volt csatolva. Viszi az egész berendezést.
- Helyben, mint?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=779219#post779219][b]Maximillian Liebhart - 2019.10.28. 00:48[/b][/url]

- La La La La La, nem hallom, miről beszélsz! - kezdett a német hangosan óbégatni, azzal a logikával élve, hogy ha nem hallod, nem is létezik, nem kell elfogadnod. Ezzel szemben egyedül annyit sikerült elérnie, hogy Julian hangos nevetésben tört ki a Luca tolta taligában, sőt még tapsolt is hozzá nagy lelkesen. A jövő nemzedékei majd retteghetnek DJ JL-től, az ördögi lemezlovastól. Ilyen muzikális ízléssel...
- Olyasmi, a napokban szóltak, hogy hát, a nővérem terhes és hintelgettek, hogy tudják, kiket szeretnének keresztszülőnek. Ugye nem kell folytassam? - kérdezte  a német nagy tekerések közepette. Ő nem akart ebbe az egészbe belemenni, szerette a saját fiát, de ennyire volt ideje és affinitása, nem többre. Senkinek nem akart a tartalékszülője lenni, hülye zsúrokra járni és mindig ajándékon stresszelni. Nincs neki erre lelke.
Max végül filmbe illően lefékezett és megnyálazva a hüvelykujját felemelte azt, mint aki a széljárást figyeli. Nem mintha annak lett volna befolyása arra, hogy pontosan hol is voltak Franciaországon belül, de sokkal professzionálisabbnak hatott így véleménye szerint. A biciklit magával tolva haladt tovább, majd kiláncolta azt a falhoz, neki ne ma lopják el a cangáját.
- A Helyen. Ahová jöttünk - hangsúlyozta a német, hogy nem csak akármilyen hely ez, hanem A hely. Meg is várta, míg a nő kioperálja a gyermeküket a hintó fogságából, majd elindult a kis utcákon és egy jobbra kanyar után ott is volt. A fánkautomata. Maxi Will Smithesen széttárt karokkal mutatott rá a nagy gépre.
- Tá-dá! Már csak azt kell megtudni, ehető-e a tartalma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781850#post781850][b]Rea Liebhart - 2019.11.25. 20:18[/b][/url]

- Maximuuus - nyújtotta el a nő, ahogy nevetett, az egészen, a reakción, a hangon, a fiúcskán maga előtt. Szerette, hogy ilyenek. Hogy még a komoly dolgokból is ez sül ki, de azt is tudta, hogy ez nehéz menet lesz és ha nem érnek célt Liebhartnál, előbb vagy utóbb őt is megkörnyékezik. Nem akarta, ritkán és határozottan tud nemet mondani, viszont itt túlzásnak érezte elsőre egy ebéd miatt. Aztán kibújt a szög a zsákból.
- Szóval keresztapuka leszel, és félsz a... templomtól vagy a gyerektől vagy rosszabb - döntötte oldalra a nő fejét. Nem kellett kimondja, hogy valami nagszülőfélétől, mert az lett volna a vége. De most nem igazán tudta egyedül összerakni melyik az aktuális probléma. Máskor is tűntek el a világ másik felére, így nem is gyanakodott, de most már kicsit alibinek érzi saját magát, amiért nem fogja Maximust megdicsérni. Mindenesetre biztonságosan leparkolt inkább és csak figyelt. A Helyre. Fogalma sem volt, de bizonyosan oka van a férjének, így csak kikapcsolta a fiúcskát, aki elég akaratosnak bizonyult, hogy ő sétál nem ölben jön, így csak megfogta a pici kezet és lassan indultak az apuka után.
- Lassan, lassan, nekünk 4 lépés, ami neked egy - közölte nevetve a mininőci, majd meg is torpant, mikor kibillent a kiskrapek. Meg kellett állni bekötni a cipőfűzőt is, de semmi gond, ahogy megtörtént, mint akit torpedóból lőttek ki és egyenest a megálló Maximus lábának szaladt belekapaszkodva. Rea így kis fáziskéséssel kanyarodott be és látta meg mit mutogatnak és fogta fel.
- ÚR-IS-TEN. Fánk - eddig jutott, mármint másig is jutott volna, ha éppen nem a zsebét taperolja paranoiásan, hogy amúgy hozott-e tárcát. - De. Mi van ha nem jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=782105#post782105][b]Maximillian Liebhart - 2019.11.30. 10:12[/b][/url]

Maxi érezte a hangsúlyból, hogy Luca nem veszi komolyan, poénra veszi a helyzetet, hogy ne legyen égés ebből az egészből. Komoly dolgokról kellett volna beszélniük, de Max ezt nem akarta, utálta, mikor valami túl komolyan van véve, az esetek nagy többségében ez így is volt, ő pedig ezt oldani akarta.
- Az egésztől, ahogy van, nekem elég a saját gyerekem, alkalmanként Bojarskiék, meg Mikoláék, nekem nem kell még egy rakás gyerek. Persze, örülök a nőnek, de miért kell ezt rámtestálni? - engedte el a kormányt Maximus, hogy mutogasson nagyon látványosan, ahogy egy láthatatlan kéz a levegőben pakolnak dolgokat. Esetünkben rá, terhet.
- Remélem nem próbálod meg Julesra fogni, neki kettő, ami nekem egy - jegyezte meg Max, talán kicsit túl bátran is, de a német soha sem az életösztönéről volt híres. Ettől még akadtak barátai, csak nem kifejezetten sok. De azok cserébe nagyon hűségesek voltak hozzá, mintha nem lenne más választásuk. Nem is igazán volt.
Max nem volt ostoba, nem véletlen hozta ide Lucát, még ha az alap indoka önző is volt a kis kiruccanásra. Ő nem akart hazamenni, akkor inkább szívesen volt a közeli családjával és nem gondolt minden borzalomra, ami közben jöhetett.
- Bizony! - helyeselt a német, majd elmosolyodott halványan, a feleségét figyelve. Maxinál volt tárca, ő emiatt nem aggódott, csak a sajátját a nő felé nyújtotta. - Odaadjuk egy hajléktalannak, vagy kidobjuk, bánom is én, ez legyen a legkisebb probléma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=786116#post786116][b]Rea Liebhart - 2019.12.27. 16:46[/b][/url]

- Ha őszinték akarunk lenni, Keve mindig eleve egy rakást hoz - forgatta meg Rea a szemeit, mintha muszáj lenne. Igazság szerint nem volt neki ezzel baja, tökre meg tudta magát étetni a kicsikkel és az idősekkel is, annak ellenére néha milyen éles a nyelve remekül ért az emberekhez. Viszont meg kell hagyni, hogy azt is tudja, hogy ahogy neki, úgy Maxnak is megvan a maga keresztje. Érezte, hogy ezen a szinten mozognak most a keresztgyerek témával. Nem akarta erőltetni, de tudja, hogy nála fognak kopogtatni, ha Maximus nem felel senkinek vagy lelép a világ elől. Ajánlja, hogy nélküle meg a törpe Maximus elől el ne merjen tűnni!
- Szeret téged, gondolom azért - próbált valami érvet előszedni, de tudta, hogy ez nem a nyerő lesz, így ennyiben hagyta is még sikerült a biciklikkel megérkezni mindenkinek és besorolni a férje által választott helyre. A séta kellemes, mikor az ember nem beérni akar valamit, ezt Lucus is így érezte és még nagyon ráncolta is az orrát, mikor a német szerint a kisfiukra akarja kenni a lassúságot. Szó sincs róla, de megnézné Maxi hogy sétálna a fiúval. Görccsel a derekában, ha a nő jól sejti.
- Ez a Mennyország kivetülése. De a külső nem minden - billegtette is a nő a fejét, ahogy már az automata előtt állva azt nézte, mi is van benne. Volt egy szép, frissnek tűnő, kék mázas, fehér szórással, amire a velük totyogó Liebhart csapkodta az üveget, így azt biztos választani kell, ő maga viszont csokival bevontat talált, amiről Maxi is tudja, hogy a nő alfa és omegája.
- A hajléktalanoknak sem akarok rosszat. És ez nem környezetszennyezés? - húzta el a társát a kérdésre, hogy az aprót kiturkálja. Lassan meglettek az eurók a többi valuta között és a nagyobbakat Jules kezébe adta, mutatva neki hova dobja be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=786426#post786426][b]Maximillian Liebhart - 2019.12.28. 21:04[/b][/url]

- Mert Keve azzal működik. Nem tudom, mióta ennyire gyerekcentrikus, de neki az összes kell egyszerre, nem elég egy-kettő-három, ha vinni akarja, akkor mindet! - fakadt ki a német, még széles mozdulatokkal kalimpált is, érzékeltetve a probléma súlyosságát. Ő nem vette észre ezt a változást fokozatosan, csak hogy Mikola egyszer csak úgy érezte, az élet értelme a család, a család meg csak négy plusz gyereknél kezdődik.
- Ja, én is őt, de ez nem kifogás! - ismételt tiltskozásba fogott a férfi, mert szerinte a szeretet nem mindenre indok, vagy kifogás, neki rendben volt az, hogy néha csak történnek dolgok, amire nem mondhatod azt, hogy azé teszem, me szeretlek. Le is parkolt a bringával az adott helyen, rátéve azért a biciklizárat, mert a modern társadalomban már soha nem lehetsz benne biztos, hogy nem köti el valaki a cangádat. Lucáék eközben nagy lelkesen próbálták meg utolérni az óriás termetű méregkeverőt, aki pár ugrással már a fánkosban is termett.
- Lehet, hogy tényleg csak kivetülés és tök Föld íze van - állapította meg, mire Julian csak értetlenül annyit kérdezett vissza "tökföld?". A német meg is ingatta a fejét, viszonylag kevés alkalommal evett tökföldet.
- Tehát akkor így is, úgy is megeszed, maximum vágsz hozzá egy grimaszt - jutott Liebhart konklúzióra, miközben elkezdte szórni az aprót a gépbe, felváltva Juliannal, majd ki is kérte a két fánkot a családjának, majd egy fehér mázas, eper töltelékeset saját magának is. És mivel a puding próbája az evés, nem sokkal később bele is harapott. Nem olyan volt, mint amit ő otthon, frissen süt, de nem is esett le egy sparos, állott péktermék szintjére. Viszonylag elégedett volt.
- Vélemény?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=787408#post787408][b]Rea Liebhart - 2020.01.03. 16:38[/b][/url]

Nem akarta elkeseríteni Liebhartot, hogy Keve gyakorlatilag mindig ilyen volt. Képregények, akcióbabák, balhék és barátok terén. Sosem volt semmiből elég, ami volt. Mindig kellett a még. A nő ezt megtapasztalta az együtt lehúzott kviddicses évek és iskolai idő alatt. Úgy gondolta ezt a férje is tudja, csak szeret külön dologként tekinteni a család és gyerekkérdésre. Valahol megérti, saját magából sem nézte ki Rea, hogy egyszer nem csak kutyája lesz, de tényleg komolyan gondolt gyűrűk az ujjain, egy fia, egy nevelt lány és egy férje, aki még csak nem is áll tőle tovább. Legutóbbi lepte meg legelsőként.
- Ezt inkább oknak mondanám - tette még hozzá a nő lassan halkítva el a szavait, de ő lesz az utolsó, aki ebbe bele akar menni. Szerette, mikor a férfi boldog, kiegyensúlyozott és gondtalan. Sokkal szebb úgy az élete és azt akarta ez is legyen, főleg mióta ez a bizonyos "élet" közös volt. EGY FÁNKAUTOMATÁNÁL! Ezt ne felejtsük el, lényeges pont, nem csak az édesség, a tény is, hova hozták.
- Egyszer ettem olyat, amire azt mondták citrusos, de rendesen WC illatosító íze volt. Érted, sosem kóstoltam, de olyan - döntötte a mininő oldalra a fejét, és szerencsére hamar ment minden az apróval és a kisfiúval is. Kivéve a "tökföldet". A nő nevetett is megsimogatva a göndör, világos hajat, majd mutatva a fánkokra elsorolta neki az ízeket. A létezőeket.
- Vagy kettőt, a gyomrom szerintem sok rosszat látott már így vagy úgy, egy elrontott fánk már nem sok neki, maximum csúnya véleményt fogok hirdetni erről  - mutatott is rá a fémdobozra, kicsit meg is csapkodva az oldalát, hogy végül ahogy megvolt az apró, a gombok a kiadott fánkért nyúljon, hála a férjének. És kiderüljön minden...
- Hát, jobb, mint az a zacskós a Tescoban, de kicsit szárazabb, mint a válogatós a pékségben, de legalább nem tocsog az izéban, tudod, amiben sütöd - magyarázta Rea, amennyire tudta. Azért nem házi, ez nem az otthoni, és nem az a szerelem csokis a menő boltból.